nyílt ellenállás vagy a türelem-e a helyesebb magatartás.
Az iskolai célú humanista szövegelemzéseken előbb-utóbb mindig előkerültek a retorikai szempontok. így volt ez a drámai szövegeknél is. A tankönyvként használt kiadások jegyzetei
« I. m. A6.
». I. m. 57.
69
1. m. A4/b
6 0
I.m. 1.
« I. m. 58.
olykor egész művekkel, olykor azok egyes jeleneteivel kapcsolatban rendszerint felvetik a kérdést, hogy a szóbanforgó szöveg melyik retorikai genushoz tartozik a három közül (iudiciale, deliberativum, demonstrativ um).62 Ilyen elemzéseket — mint arra Bornemisza latin utószava elég világosan utal — természetesen Tanner is végeztetett, s ehhez a leghálásabb anyagot éppen Elektra és Chrysothemis vitája szolgáltatta, amelyet Winshemius bőségesen kísér hasonló szempontú széljegyzeteivel. Az elemzés célja természetesen nem a politikai kérdés eldöntése volt, hanem retorikai stílusgyakorlatok készítése. A vita a maga egészében a genus deliberatí-vumhoz tartozó beszédekhez nyújtott kitűnő anyagot, egyik vagy másik fél érvei alapján viszont a genus demonstrativumot gyakorolhatták. Ezért zárja Bornemisza a politikai quaestio tárgyalását azzal a semmitmondónak látszó megállapítással, hogy az splendidam dicendi et scribendi matériám suppeditat.63
Nem szabad tehát Bornemiszának olyan fajta politikai tudatosságot tulajdonítanunk, amilyennel nem rendelkezett. Szolgálata, amelyet az Elektra mesteri átdolgozásával a magyar nyelv és az irodalom számára teljesített, így is felbecsülhetetlen.
X . K O M É D I A BALASSI M E N Y H Á R T ÁRULTATÁSARÓL
Minden tekintetben eltér az eddig tárgyalt drámáktól az az alkotás, amelyet Comoedia Balassi Menyhárt árulíatásárói, mellyel elszakada a magyarországi Második választott János királyiul címmel adottki 1569-ben Abrudbányán Karádi Pál.
A mű szerzőjéről folyó vita máig sem jutott nyugvópontra. Annak tárgyalására, hogy miért nem tartom elfogadhatóknak a Bornemisza Péter szerzősége mellett felhozott érveket,64
e dolgozat keretében sajnos nincsen lehetőség. Megnyügtatóbbaknak látszanak a több évtizedes vita negatív eredményei, az tudniillik, hogy a szerző nem azonos a kiadóval, s nem is kereshető az erdélyi antitrinitárius prédikátorok között.65 Karádi Pál előszava a művet úgyszólván telje
sen átértelmezi. Erre az átértelmezésre egy példát a megelőző fejezetekben már idéztünk is.
A Karádi Pál által adott cím sem látszik hitelesnek. A komédia cselekménye négy-öt évvel a János Zsigmondtól való elpártolás után játszódik, s tárgya nem ez az áruitatás, hanem Balassi Menyhárt egész bűnös élete.66 Sok bűne között a János Zsigmond ellen 1561—62-ben elkö
vetett árulás még csak nem is a legsúlyosabb a darab beállítása szerint.
Keletkezésének helyéről és idejéről a korábbiaknál biztosabb következtetésekre jutunk, ha figyelembe vesszük Sambucus 1965-ben publikált naplófeljegyzéseit. Eszerint Zsámboki János 1566 július 12-én kapta kézhez e munkát — sajnos, nem nevezi meg, hogy kitől —, mégpedig azzal a megbízatással, hogy azt Liszti Jánoshoz továbbítsa.6' A Balassa Menyhárt árultatása tehát Bécsben, humanista műveltségű magyar udvari emberek körében68 három
62 LAUSBEHG, H.: Handbuch der literarischen Rhetorik I. München 1960. 52 skk.
63 RMDE I; köt. 833.
84 SZIGETI JÓZSEF: A Balassi-Comoedia és szerzője. Irodalomtörténeti Füzetek 54. Bp.
1967. További irodalom ugyanott.
65 SZIGETI: i. m. 8 2 - 9 3 .
66 A datáláshoz a leggazdagabb adatgyűjtemény: Hizi JENŐ, Balassi Menyhárt áruitatá
sának szerzője. MNy 1928. 9 8 - 1 0 4 . és 175 — 183. A komédiában szereplő Józsa deák személyé
ről: RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: Ein ungarischer Schüler Melanchthons: Josephus Macarius.
Acta Classica Univ. Scient. Debrecen. IV. 1968. 107-117.
67 GEBSTINGER, H.: Aus dem Tagebuch des kaiserlichen Hofhistoriographen Johannes Sambucus. Wien 1965. 18. Erre az adatra RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES hívta fel a figyelmemet, amiért itt mondok köszönetet.
68 Az itt említett Liszti János — később veszprémi püspök és alkancellár — Oláh Miklós rokona és pártfogoltja volt. Azokra a magyar főpapokra és főnemesekre, akik az udvarnál Balassi Menyhárt ellenségei voltak, célzás történik magában a komédiában is. A komédia Batthyány Ferencet, valamint a nagyváradi és az erdélyi püspököt — tehát Forgách Ferencet és Bornemisza Pált — említi ebben az összefüggésben. Véleményem szerint a mű szerzőjét 'vagy inspirálóját is ebben a körben kell keresnünk.
évvel erdélyi kiadása előtt már közkézen forgott. Talán nem alaptalan feltevés, ha arra gondo
lunk, hogy szerzője is ugyanehhez a körhöz tartozott. Bizonyos, hogy e szatirikus munka telje
sen világi jellegű alkotás. Kigúnyolja Oláh Miklós érseket, de az érsek szájába olyan szavakat ad, amelyek elég kellemetlenül érinthették a protestánsokat is. János Zsigmond törökbarátsá
gára is van a szövegben egy-két kellemetlen célzás, s ha erdélyi szerző írta volna, az valószínűleg attól is óvakodik, hogy a „II. magyarországi választott János királyt" következetesen csak vajdaként emlegesse.
A mű, abban a formájában, ahogyan ma ismerjük, öt szerkezeti egységből áll, s ezeket részeknek nevezi. Rendhagyó már a szerkezeti egységek elnevezése is. A humanisták a dráma alkotóelemeit mindig actusnak és scenának szokták nevezni. A scenát már a XVI. században színnek fordították (a Calepinus-szótárban pl.: scena, proprie significat tabernaculum, ex frondibus inumbrationis causa compositum . . . ung. levé\szén.), az actust cselekedetnek, de a rész szóval tudomásunk szerint csak a latin pars kifejezést szokták fordítani. A pars terminus
sal pedig bármely műfajhoz tartozó irodalmi alkotás fejezet-egységeit jelölhetik, kivéve a drámát.68*
Az első négy „rész" kompozíciós szempontból rendkívül szorosan egybetartozik, s minden dicséretet megérdemel az a művészi szerkesztőkészség, amellyel a szerző a rövid első három fejezetben a negyedik rész nagyjelenetét, Balassi Menyhárt gyónását előkészíti. E négy rész együtt önmagában is megálló szerves egész: tudjuk, miért kell Balassi Menyhártnak az érsekhez mennie, s a gyónás az érsek kertjében tökéletesen leleplezi a gyónót és a gyóntatót.
A szerző nyilván ezt a leleplezést tekintette műve céljának és ezt maradéktalanul el is érte.
Arra sehol sem utal, hogy a darab cselekményének ezután még folytatódnia kell. Az Ötödik részt is hasonló indulat és politikai tendencia sugallta, mint a megelőzőket. A kompozíciós kapcsolat azonban nyilvánvalóan hiányzik. Már nem Balassi Menyhárt a főszereplő, hanem fia, Boldizsár, aki éppen Detrekő várába készüt szökni, holott kötelessége szerint a királyi udvarhoz kellene mennie. A megelőző részekkel csak egy közös szereplő van, Tamás deák.
Ennek az alaknak a jellemzése is megváltozik.69 A mű első felében rövid, de fontos szerepe van:
ő tanácsolja a hittel való kereskedést Balassi Menyhártnak. Az ötödik részben ezzel szemben a szerző szócsövévé válik. Üdvös intelmeket osztogat és szavakba Önti megvetését. Az első négy részből az ehhez hasonló közvetlen szerzői véleménynyilvánítás hiányzik. Az alakok saját jellemük belső logikája szerint beszélnek és cselekszenekTs az olvasó feladata marad az ítélet
alkotás. Az ötödik részben tehát megváltozik az ábrázolás módszere is.
Az ötödik részt Balassi Boldizsárnak 1566 októberében az udvartól való engedély nélküli távolmaradásával szokták kapcsolatba hozni valószínűleg helyesen.70 Ezzel szemben Sambucus már júliusban megkapta a mű egy példányát. Ebben a példányban tehát az ötödik rész még nem szerepelhetett. Ezek szerint valószínű, hogy ez utólagos kiegészítés, és talán nem is ugyan
attól a szerzőtől származik, mint a mű első, terjedelmesebb fele.
A komédia műfaji hovatartozását egyesek már ezelőtt is kétségesnek érezték. így Horváth János szerint „inkább dialogizált pasquillus az, m i n t s e m . . . drámai mű".71 Sambucus fel
jegyzése Horváth János véleményét teljes mértékben igazolja. A darabot ugyanis e szavakkal említi: Libellus infamis contra Melchiorem Balassi Listio transferendus datus. A libellus infamis világosan érthető latin kifejezés: gyalázkodó iratot, személyes szatírát, pasquillust jelent.
A Calepinus-szótár általam ellenőrzött kiadásai a kifejezést afamosus címszó alatt a következő
68Ű Következetesen a rész terminussal jelöli dialógusának fejezet-egységeit pl. Heltai.
(A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus. Sajtó alá rendezte STOLL BÉLA. Bp. 1951.)
69 Észreveszi ezt SZIGETI is: i. m. 78. Magyarázatát, amelyet e jelenségre ad, nem tudjuk elfogadni, mert az a parasitus alakjának és funkciójának félreértését feltételezi Bornemisza Elektrájában is.
'ORMDE I. 638.
7 1A reformáció jegyében. Bp. 1953. 412.