A
P A L Ó C Z - K Ú N O K .
I.
A fekete és Caspi-tengerbe ömlő Dnieper, Don és Yolga folyamok által védett földterületen lakott a XI. X II. X III.
században- egy nem zet, melyet az orosz és lengyel krónikák
„palócz néven említenek, s mely folytonos rablás és pusztí
tással háborgatván az alakuló félben levő R ussiát, a mai Oroszországot, neve s tettei e nemzet történetében véres nyo
mokat hagyott maga után.
Már Schlötzer megjegyezte'): „pecsenóg, palócz, mon
gol, — borzasztó három név az orosz nemzetre nézve. Azon nagyszerű rendeltetést, melyre az újonnan létrejött orosz bi
rodalom a sors által láthatólag hivatva vala, csaknem meg
semmisítette , legalább félezred évre meggátolta eme három gonosz szellem; e három borzasztó nép történelm e, mely Oroszország sorsa felett sok ideig rendelkezett, az orosz bi
rodaloménak kiegészítő részévé vált.“
I n n é t van, h o g y az o r o s z k ú t f ő k t e l v e u n n a k e né
pek történelmi eseményeivel, melyekből a pétervári t. aka
démia minden, a palócz nemzet viszontagságaira vonatkozó adatokat összegyűjtött, Schlötzer, K laproth, Hammer gon
dosan összeállítóké töredékeket Kr. u. 996— 1 2 2 9 -ig , idő
szaki rendben mutatják fel az eseményeket, mígnem a mon
golok a palócz nemzetet részint elűzték, részint meghódítot
ták, úgy hogy 1229. után orosz kútfőkben palócz nemzetről többé említés nem tétetik. * '
Mint a hún-scytha népcsaládnak egyik erőteljes ága, míg ő magát nemzeti nyelvén kunnak n e v e z t e , addig az
') Nestor Göttingen 1806. XV. Th. 10—11. 1.
106
orosz történetíróknál polowtz — palócz néven fordul elő szá
zadokon á t, a magyar krónikák s byzanti irók pedig coman, cuman, hűn néven említik.
Nestor orosz krónikás előszámlálván a szlávoktól szár
mazó nemzeteket s letelepedésük helyét, ezt Írja: „mások a Dvinánál neveztettek polotsanoknak — polotenses — a Dvi- nába szakadó Polota nevű kis viztől, melytől nyerték nevüket a polotsánok.“ így tehát Nestor a palóczokat szláv nyel
viekké teszi, s a Dunától a Dvináig költözteti, e véleményre hivatkozik Müller és a svéd Möller. Azonban könnyen lát
ható, hogy itt Nestor egy szláv népről ugyan, de nem a pa- lócz-húnokról beszél, mi kitetszik abból i s , hogy később a polotsánokat az utóbb gyakran előjövő polotzk néven említi.
Nestor a szlávokat Japhet utódainak, s a polotsánokat szlávoknak mondja, majd a palóczokat, pecsenégeket Ismael fiaitól származtatja s igy a polotsánok alatt palóczot érteni helyesen nem le h e t, a minthogy később a palóczokat tatár néven em líti.')
Michovius s utána Deguignes, a p a l ó c z n é v e r e d e t é r ő l azt Írja, hogy ez vadászt vagy rablót tesz, s az oro
szok így nevezték e nemzetet azért, mivel országukat gyak
ran rabolta. Oromer és Herbersteiu szerint, a palócz név orosz nyelven: sík földön lakót jelent. A németek valv, walwyn, valu, valus, valtwin, walheu, walben nevezetek alatt említik a palóczokat, s e név jelentése szinte: rabló, prédáló.
A palócz-kúnok: rabló, prédáló elnevezése a XI-dik századi magyar krónikákban szinte feltalálható e kifejezésekben:
praedones et latrunculi regni Hungáriáé, — latrunculi Andreae re g is, — latrunculi cunorum, cumani seu alii latrunculi, latrunculi Bessorum, latrunculi scythicae gentis.2)
Figyelmet érdemel, hogy régi magyar krónikáink, kü
lönösen a névtelen jegyző szerint, a magyarok megindulván Ázsiából, átkeltek a Volgán, s elérkeztek Oroszországba Sus- dal földjére, innét a ruthénok részeire, hol Kiew alatt a ku
nokkal szövetkezett ruthénok ellen véres csatát vívtak. Úgy
') Nestor’s Jahrbücher der mss. Gesch. übers, v. J. B. Scherer Leipzig 1774. 4-0 42. 44. 45. 154. 214. 1. — ‘ ) Suhm Abhandl. 275. 1. Tud. gyűjt. 1834.
IV—VI. fűz. Hornit I. Jerney M. történelmi tár I. 19. 1.
107
látszik, ugyan ez eseményre vonatkozik Osztoies és Kojolo- vics orosz íróknak Bayernél olvasható azon előadása, misze
rint a magyarok megverték a palóczokat, kik ellenök feltá
madni merészeltek.') íme a hazai krónika k ú n , az orosz irók p a 1 ó c z , bsz. Constantin k a b a r néven említi a ma
gyarokhoz csatlakozott nemzetet, mely három néy ugyanazon e g y , a k ú n - n e m z e t r e vezet bennünket; de egyszer
smind világosítja a mai magyarországi palóczoknak itt mi
kor történt letelepedését, mert a kiewi kunok lévén az orosz irók palóczai. a honfoglaláskor hazánk külön vidé
kein nyert kün-vezérek nemzetségei képezik a palóczos szó- ejtésü, s különösen a palócz nevű nép itteni első őseit.
Hazai s külföldi történetírók sehol nem említik, hogy hazánkba palócz nevet viselő nemzet valaha bejött- s itt letelepedett volna; ellenben hazánknak mindazon vidékén, hol ma vagy úgynevezett palóczok, vagy legalább a ren
des magyar beszédtől eltérő kiejtéssel élő magyarok lak
nak, a régi magyar krónikák s oklevelek szerint vagy a honfoglaláskor, vagy később kunok telepedtek le. így a Mátra vidékén, a palóczság ősi fészkében, Heves, Borsod, Nógrád, Gömör, Torna, Abauj, Zemplén, Bereg, Komárom, Pozsony, Csallóköz, N y itra, Szabolcs, Csongrád, Torontál, Pest- és Baranyamegyékben; máig fenn van a göcsejek, Ókor mellókiek, és Ormányságiak palóczos kiejtése, a ba
ranyai, komáromtájéki, s nyitravölgyiek, valamint a barkók, matyók különös beszédmódja.
De igazolja azt, hogy a p a l ó c z o k künok voltak, az is, miszerint Nestor egykorú iró Nikóni példányában e ki
fejezés áll; „a cumanok, azaz palóczok“ , úgy hogy ennek alapján Schlötzer igy fo ly tatja: „teljesen bizonyos, hogy palócz és komán csak két neve egy népnek, mint deutsch és allemaud, wend és szláv.“ 2)
Hogy a palócz, coman, cuman, hún-nevek a kún-nem- zetre vonatkoznak; igazolja az, hogy a m e l y h a d a k a t é s ü t k ö z e t e k e t t ö r t é n t e k n e k l e n n i m o n d a n a k h a z a i k r ó n i k á i n k a kún o k k a l , é p p e n a z o k a t a z o r o s z és l e n g y e l t ö r t é n e t í r ó k a p a l ó c z o k n a k , a
') Dugonics Szittyiai tört. I. 247.1. Bayer in Collect. Petrop. T. X .p .4t3. Tud.
Gy. 1821.X I.60.1. — 5)Krit Saml.222.482.1. Horváth I.Tud. Gy. 1834. IV.Vl.fBz.
108
b y z a n t i í r ó k p e d i g c o m á n o k n a k t u l a j d o n í t j á k ; s ő t a m e l y n é v e n e m l í t t e t n e k n é m e l y p a l ó c z - v e - z ó r e k az o r o s z és l e n g y e l é v k ö n y v e k b e n , h a s o n l ó n e v e z e t a l a t t j ö n n e k e l ő a k á n o k é i a b y z a n t i é s m a g y a r t ö r t é n e t - í r ó k n á l ; s v é g r e m i n d e n t ö r t é n e t - i r ó k , u t a z ó k é s f ö l d l e i r ó k s z e r i n t , a z o n a v i d é k e n l a k t a k a k ú n o k , m e l y e k r e a s z l á v k r ó n i k á s o k a h i r e s p a l ó c z n e m z e t e t h e l y e z i k .
A palócz nemzetnek a kúnnali azonossága iránti véle
ményt pártolja Cornides, Schlötzer, Klaproth, b. Hammer- P u rg sta ll; Jerney ugyan e véleményben v a n , kijelenti azon
ban, hogy „habár egy rokonnyelvü és vérü nópcsaládhoz ta r
tozott is e két név alatt feltűnt népség, mégis a kun a tör- zsökös htín-scytha népfajnak már a leghajdanibb korban egy külön ágazatát a lk o tta , s külön felekezetiség bólyegzé ismét a palóczot, mely utóbbi nevezet elvégre egyedül a szláv né
pek által használtatván, a hún-népség külön felekezeteire egyetemesen is kiterjeszteték, valamint a magyarok a ger
mán népfaj egyik ágazatának „német“ nevéről átalában né
meteknek hívják a germánokat,.“
Borsodmegyében, a mátrai palóczság törzshelyén, Apát
falván létezett egy apátság, mely az ottani népség kún-ere- detét igazolja. Erről Pázmány Péter 1629-ben igy emléke
zik : ,,Abbatia de Beel trium fontium B. Mariae Virginis Assumptae (alias trium fontium de B e e l C u m a n o r u m . ) Agriensis Dioecesis fundata 1 2 3 2 .“ ')
XVI-dik századi törtónet-irónk Istvánfy Miklós írj a:')
„Temesvárt, Pannonia régi királyai a bolgárok és cumanok vagy k ú n o k , kiket a l e n g y e l e k p o l o u c o k u a k , mi most tatároknak nevezünk, gyakori beütéseik elhárítása vé
gett építették.“
A k ú n , b e s e n y ő , s z é k e l y ó s j á s z n é p e k t e- h á t p a l ó c z - n y e l v ü e k ; a palócz-nyelv pedig szójárása a magyar nyelvnek, sőt talán kimondhatjuk, hogy a r é g i
') Schmitth. Episc. Agr. T. I. p. 144. — 2) P. 200. Jerney palócz-kró- nika M. tört. tár I. 27. 1.
109
m a g y a r n y e l v a l a k j á t a m a i p a l ó c z o s n é p e k k ü l ö n f é l e s z ó j á r á s a i b a n t a l á l h a t n i f el .
De hát miért volt a régi időben hazánkban, s miért ma
radt fenn máig azon elnevezési különbség, melyet a kun, be
senyő , székely, 'jász és palócz nevekben találunk ? Ennek egyik oka a z , hogy e népeket nem ismerték közelebbről a külföldi irók, kik, főleg a közép századok alatt, átalában visz- szaéltek a népek neveivel; gyakran ugyanazon nemzetet több, majd közös, majd tulajdon és néha nem is tulajdon neveken, némelykor ismét több nemzetet egy néven szoktak nevezni;
de e tévedéseket a történelmi bírálatnak helyre kell igazí
tani. Régibb hazai Íróink az ozmán nemzetet török néven em lítik, holott e nemzet magát töröknek nem nevezi; majd az újabb írók már az ozmán nevet is kezdik használni, s mily tévedés lenne, ha századok múlva valaki a török és oz
mán név után ez egy nemzetet két külön nemzetül igyekez
nék feltűntetni. >
Másik ok a z , mert ugyanazon egy nemzet egyik vagy másik hatalmasabb felekezete, az idegenek által felkapott nyelven magának világ-hírnevet, political önállást és tekin
télyt víván ki, még külföldön lakása idejében már hazánkban is e néven lett ismeretes; majd midőn ide beköltözött, na
gyobb tekintély és hírneve végett a reá csak a külföld által ragasztott nevet itt is m egtartotta; p. az avar..Sőt épen e kedvező körülményt felhasználta a r r a , hogy itteni letelepe
désekor szabadsága s kiváltságai biztosítására e név alatt királyi kegylevelet nyerjen, mely azon bizonyos nevű nemzet részére szólván, csakis ennek előnyére szolgált; így nyerték a székelyek a hat kövert, a besenyők több kir. oklevelet, ha
sonlóan a kunok is Moldvában II. A ndrástól, s utóbb IY.
Bélától; s ennek következtében azon nemzet maradt fenn régi nevén s külön előjoggal mai napig, mely ősi, habár né
melykor nem igazi nevéhez szorosan ragaszkodva, önálló kü
lön politikai életét ez által biztosította; s nemzetségei ta g jait egy helyen minél nagyobb tömegben öszpontosítani igye
kezett; míg egy más, p. a palócz és besenyő nem gondos
kodván, hogy külön neve, s ezzel egybeforrt külön élete po
litikailag is fentartassék, az oligarchák fénykorában ősi sza
badságától megfosztatván, előjogait s vele önálló politikai
110
életét is elvesztette, s hajdani külön törzsiségét egyedül neve és sajátságos szóejtése tartotta fenn, maga a nemzet a nagy magyar nemzet tömegében elvegyült, önálló élete emezébe beolvadva, elenyészett,
De térjünk át a palócz-kúnok történetére.
II.
Az orosz és lengyel-krónikák a kánokat palócz néven említik, s az orosz és lengyel-földön történt eseményeiket részletesen leírják.
A régi orosz kútfők a palóczok következő városainak nevét őrizték m eg: S erai, A strachan, O rnatsch, Bezdeseh, Scharukan, Tsechlujew és B a lin .')
Legelőször Kr. u. 996-ban tűnnek fel, midőn Vladimir orosz herczeg uralkodása alatt fejedelmük, V o l o d a r az orosz földre betört, de Popovics Sándor orosz hadvezér sereget gyűjtvén, őket éjjel véletlen m egtám adja, Volodár elesik, népe szétűzetik, mire a többiek hazájokba elvonultak. Ham
mer ez eseményt 1000-dik évre teszi, s megjegyzi, hogy ezt Tatitschew a pecsenégekről beszéli, míg a Mkon-féle krónika határozottan palóczokat em lít.2)
Vladimir orosz herczeg meghalt 1015-ben. Országában az anyagi jóllét és míveltség előmozdítására a mi üdvöst, nagy és czélszerüt t e t t , ezt mind semmivé tette egy intéz
kedése által. Országát tizenkét fiai között felosztotta. Egyes herezegségeknek ugyan a kiewi nagyherczegség felsőbb- sége alatt kelle vala egyesülve m aradni, de a trónörökö
södés rendje nem lévén szabályozva, a nagyherczegi méltóság felett véres családi háborúk keletkeztek. A to
vábbi felosztásnak nem volt határa. A herczegségek száma ötvenre is szaporodott; az uralkodó önérdek függést nem ism ert; mert a belviszály szétforgácsolván az erőket, s a gyengébb trónkövetelő a palóczok vitéz hadait vévén igénybe:
minded igen kedvező alkalom lett arra, hogy Oroszország
') Hammer Gesch. d. gold. Horde 10. 1. — 2) Magy. tört. tár I. Jeraey palócz-krónika 35. 1. Minthogy ez adat Scerbat. X. 283. jön elő, forrás meg
nevezés nélkül, e miatt ezt Schlötzer kétségbe vonja.
I l l
századokon át a belviszály és a palóczok folytonos rablásaik s pusztításaik által végfeloszlás felé közeledjék.
A mint hogy 1055-ben a palóczok B l j u s c h vezérök alatt Kiewre törnek oly erővel, hogy Wsewolod velők békét és szövetséget kötni vala kénytelen.')
Majd 1061-ben S z o k a l vezérük alatt ismét beütnek Oroszországba; Wsewolod velők febr. 2-kán csatára kel, de megveretvén, a palóczok az orosz földet d ú lták , rabolták s temérdek zsákmánynyal s foglyokkal tértek hazájokba. *)
E siker által’neki bátorodva, 1064-ben újólag betörnek az orosz földre, de Swajastoslav által nov. 1-jén vissza
nyomatnak. 3)
De ez nem csüggeszté el bátorságukat. 1067-ben te
mérdek sereggel elborítják Oroszországot; három orosz her- czeg Isjaslav, Svátoslav és Wsewolod ellenök az Oltó vizé
nél táborba szállanak; az estve közelgetvón, a ruthenok megszaladnak, s a palóczoké lön a győzelem; kik látva az orosz herczegek között uralkodó viszályt, egész bátorságban dúltak, raboltak, s ezután Tsernigov vidékén szállottak meg.
Ez alatt Svátoslav csapatokat gyűjtött, s Snoveisk felé hú
zódott; kis serege a palóczok nagy sokasága látására meg
rémült, de Svátoslaw három ezernyi seregét a kétségbeesés harczára fellelkesítvén, megtámadta egész erővel a paló- czokat; igen véres harcz keletkezett, a 12 ezernyi palócz- had végre legyőzetett, többen elestek, mások a Snova vagy Sroba vizébe fuladtak, fejedelmök több főurakkal elfogatott, s eddig szerzett zsákmányuk az oroszok által elfoglaltatott.4)
1070-ben Yszeszláv orosz herczeg szólította a palóczo- kat segítségül, kik Bosztov és Negatin vidékeire beütvén, Szojaetopolkot Poloczkból elűzték, s Yszeszlav ősi birtokát visszanyerte.
Majd Oleg és Boris orosz herczegek szólítják a palóczo- kat segítségül, kik Yszevolodot Szosznicza vagy Ziccze nevű helynél megvervén, Csernigovot elfoglalták, de innét Yszevo- lod megszaporodott serege által nemcsak kiűzetnek, hanem * 1
■) Suhm. Abh. 282 1. Hammer Gesch. d. gold. Horde 446. 1. — ') Jer- ney 36 1. Nestor 133. 1. — 3) Hammer 4 4 6 .1. Nestor 134.1. — 4) Nestor 135—6.
1. Dlugoss. hist. Pólón. I. 249. 1.
112
egy csatában aug. 22-kén megveretnek, melyben Boris és Iszjaszláv is elesvén, Oleg 1078. apr. 10-kén Tmutarakánba m enekült.')
Azonban már 1079-ben Oleg és Román palócz hadse
reg élén betörnek az orosz földre s Kiewig nyomulnak elő.
Yszevolod ellenök Perejaslawlnál táborba száll; Roman itt vele békét köt s visszavonul, de a paléczok a békének ily hirtelen megkötésiért reá neheztelvén, őt útközben megölik, Oleg pedig a k o z á r o k fogságába esvén, Zaragrad vagy Konstantinápolyba száműzetett.2)
1081- ben Roscislawic Wasillio megtudván, hogy a len
gyelek Boleslaw királyukat elkergették, palócz- és más csa
patokkal Lengyelországba tö r, hol mindent tűzzel-vassal pusztítván, sok zsákmánynyal tért meg Oroszországba.3)
1082- dik óv őszén U s e n palócz-fejedelem meghalt.
1083- ban Oleg kiszabadulván fogságából, Tmutara
kánba visszatér, birtokát visszafoglalja; azon k o z á r o k on p ed ig , kik testvérének Románnak meggyilkolásában részt vettek, véres boszút áll.
Swiatoslav orosz herczeg, hogy a vitéz palócz nemzet fegyverét magának annál erősebben biztosítsa. 1084-ben egy palócz-fejedelem leányát vette nőül.
Wsevolod 1085-ben meghalván, atyja trónját Kiewben fia Swátopolk foglalta el.4)
1092- ben Oroszország földjén a babonás köznép előtt sok vészjósjelek tűntek fel: nap és hold elsötótülés, föld alatti moraj, ógi-jel, iszonyú szárazság. A vész be is követ
kezett, mert a palóczok egyszerre több oldalról megtámadták Oroszországot, Pesotschen, Perevolok és sok más városokat a Dnieper két partján elpusztítottak; egy csapatuk pedig Ya- zilko orosz herczeggel egyesült a lengyelek elleni had
járatra. 5)
1093- ban Ysevolod meghalt, s fia Svátopolk april 24-én Kiewben foglalta el a trónt. E trónváltozás hírére a palóczok Oroszországba nyomultak, s hogy a régi békeszerződést az
') Jerney 36. 1. Nestor 140 — 1. 1. Dlugoss. 283. 1. — ') Nestor 141. 1.
Dlugoss. 286. 1. — 3) Annál. Russor. an. 6699. — ') Nestor 142. 1. Hammer 447. 1. — s) Nestor 145. 1.
113
űj fejedelemmel megújítsák, Svätopolkhoz követeket küldöt
tek, ki azonban környezete biztatására a követeket fogságra vettette. Erre a palóczok haragra gerjedve, az ország pusz
tításához lá tta k , s Tortsesk városát ostrom alá vették.
Svätopolk ezen megijedvén, követei által békeért könyörög, de a palóczok a békepontokat visszautasítván, B o n a k , Sa- r u k a n , K i t a , I t l a r , M e n a k és T u g o r c h a n vezéreik alatt az egész tartományt elborították pusztító csapataikkal.
Erre Svätopolk harczra készült, de országa kim erült
sége miatt csak 800 fegyverest gyűjthete össze, ekkor ta nácsosai javaslatára segélyre szólította testvérét Yolodimirt, ez pedig Rostislavot hívta segélyül, egyúttal Kiewben meg
jelent, Rostislavval kibékült, s ennek jeléül a keresztet meg- csókolák. Ez alatt a palóczok folyvást pusztítottak.
Az eként egyesült orosz herczegek közül Volodimir a béke, Svätopolk a harcz mellett volt. Végre Stugna folyó- nál hadi-tanácsot tártának, a kiewiek a harcz, a többiek a béke elfogadása mellett buzogtak; utoljára a harczias párt győzött.
Május 26-kán a három orosz herczeg teljes fegyver
zetben átkelt népevei a folyón; Svätopolk a jo b b , Volo
dimir a balszárnyat vezényelte, Rostislav a központon fog
lalt helyet, s így haladtak el Trepol árkolatainál. A pa
lóczok Íjászaikat előre küldvén, csatarendben vonultak elle- nök. Legelőször a jobbszárnyat támadták, s fegyvereik elől Svätopolk csapatjai vezérükkel együtt megfutottak. E köz
ben egy másik palócz hadtest Volodimirra rontott; iszonyú vérontás keletkezett, de végre Volodimir és Rostislav se
regeik futással valának kénytelenek menekülni. Oly két
ségbeesés közt érték el a Stugna partjait, hogy a két orosz herczeg a folyamba ugratván, Rostislav itt lelte halálát, s a segítségére siető Volodimir is alig tudott iszonyú erő
feszítés mellett kevesed magával kiszabadulni; több elő
kelői és sok fegyveresei a csatatéren elhullottak, s maga igen leveretve érkezett Csernigovba; Svätopolk pedig éjjel titkon menekült Kiew be.
A palóczok e fényes győzelmen neki bátorodva, az egész országot pusztítva elborították s Tortsesk várát ostrommal bekerítették. Rostislav holtteste Kiewben a' sz. Sofia
egy-8
114
házban ünnepélyesen eltem ettetett. Ez alatt az ostromló palócz-csapatok a várat mind szorosabban vették körül; — a városi őrség vitéz védelmet fejtett ki, s az ostromra ro
hanó csapatok sok veszteséget szenvedtek. De a palóczok kitartása nem gyengült, elfogták a városbeliektől a vizet, hogy igy éhség és szomjúság őket feladásra kényszerítse.
A városiak titkon Svátopolkhoz folyamodtak élelem ért; ez el is inditá a terhes szekereket, de azoknak az ostromlók táborán keresztül a városba jutni lehetleu vala. Kilencz hét óta ostrom-zárolták már a palóczok e várost, s hogy magokat élelmezzék, míg egyik rész a város alatt maradt, a másik rész addig Kiew és Vüschegorod vidékét prédáita.
Ez ellen Svátopolk jul. 2-dikán csatába szállott Schelannál, de véres harcz után még a tripolinál nagyobb veszteséggel volt kénytelen m egfutni, úgy hogy Kiewbe csak két em
berével érkezett vissza; a győztes palócz-csapat pedig öröm
zajjal vonult be a tortseski ostromlók táborába.
Másnap a városban iszonyú sirás s kétségbeejtő ja j
gatás keletkezett; az éhhalál a városiakat feladásra kény
szerűé; kinyiták a város kapuit, a palóczok diadallal be
vonultak, a várost felégették, a lakosokat pedig mint fog
lyaikat, magok közt felosztván, hazájokba elhurczolák.') Ily iszonyú veszteség után Svátopolk minden módot felhasznált, hogy a palóczokkal békét kössön, a mi hogy
annál erősebb, sőt állandó barátság legyen, T u g o r k a n palócz herczeg leányát 1094-ben nőül vette. 2)
Azonban e családi viszony sem tartóztatá vissza a palóczokat a prédálástól, mert Oleg még ez évben palócz- csapatokkal Tmutarakánból Csernigov alatt term ett, Volo- dimir a városba zárkózott, Oleg pedig az elővárosokat, zár
dákat, és a szomszéd vidéket elhamvasztván, vele Volodi- mir békét kötni vala kénytelen, m elynek' következtében Oleg visszakapta csernigovi ősi birtokát, Bostiszláv pedig megelégedett a perejeszlavli herczegséggel; a békét hatályo
san siettette a z , hogy a közben a palóczok rablásaikat folytaták.3)
') Nestor 147—8—9. Dlugoss. 306—8. 1. — 5) Nestor 150. Dlugoss.
309. 1. — 3) Nestrfr 150 1. Dlugoss. 310. 1.
115
A következő 1095-dik év eseményei közül első helyen Nestornál (150. 1.) ez á l l : ez évben a palóczok Dewgene- vits-el a görögökre rontottak, s haddal megtámadták; de a császár Dewgenevitset elfogatván, szemeitől megfosztatta.
Ugyan ez eseményt S tritter (III. 964— 978.) 1096.
évben Comnen Anna után a comanokról vagy kunokról rész
letes hűséggel előadja, s Nestor Dewgenevitse nem m á s, mint S tritter ál-Diogenje, s itt is egy erős bizonyítvány arra nézve, hogy u g y a n a z o n e g y n e m z e t a görögöknél e o m a n , az oroszoknál p a l ó c z néven van ugyanazon egy eseménynél szerepeltetve.
Míg azonban a palóczoknak az ál-Diogenhez ragaszkodó csapatai keleten hónapokig tartó hadjáratban távol voltak, azalatt a hon maradottak két főnökük: I t l a r és K i t á n vezérlete alatt békeszerződés végett Vladimírnál megjelen
tek ; Itlar csapatainak vezéreivel Perejeszlawl városba bebo
csáttatott, Kitán pedig seregével a város árkolatai között maradott. Vladimir kímélni akarván országát a pusztítástól, a palóczokkal megbékíilt, s magát ezeknek évi adófizetésre kötelezte; s biztosításul fiát Svantoslawot a palóczoknak ke
zesül a d ta .')
Ugyan ekkor érkezett meg Slaväta is, mint Svátopolk- nak Volodimirhez bizonyos ügyben küldött követe. Ez és Ratibor pártfeleikkel arra igyekezének reábirni Volodimirt, hogy I t i a r t fényes kíséretével együtt ölesse meg. Volodi- mir e tanácsot visszautasítá, mert esküszegő lenni nem akar.
De amazok bátoriták, hogy nem fogja esküjét m egtörni, ha boszűt áll azokon, kik annyi eskü után is Oroszországot szüntelen pusztítják s népeit gyilkolják. Már engedni vala hajlandó Volodimir, de kezesül adott fiának életéért reme
gett. Erre Slaväta még azon éjjel nehányad magával és a torkokkal az árkolatokba lopózván, titkon Svätoslavot ellop
ták, K i t a n t pedig embereivel felkonczolák. Ez éjét, I t l a r övéivel együtt a Ratibor házában tö ltö tte , mitsem tudva a Kitan gyász sorsáról. Másnap febr. 20-kán vasárnap Ratibor
ták, K i t a n t pedig embereivel felkonczolák. Ez éjét, I t l a r övéivel együtt a Ratibor házában tö ltö tte , mitsem tudva a Kitan gyász sorsáról. Másnap febr. 20-kán vasárnap Ratibor