JÁSZ-KUNOK TÖRTÉNETE.

A

IRTA

G Y Á R F Á S I S T V Á N .

--- ( . N i O ^ S O —

M ÁSODIK KÖTET:

Kr. ii. 8 8 4 — 1301-ig.

S ZERZŐ TULAJ DONA.

KECSKEMÉT, 1873.

N Y O M A T O T T S Z I L Á I M K Á R O L Y F I Á N Á L .

JÁSZ-KUNOK TÖRTÉNETE.

Megjön az é j, szomorún feketédnek az ormok, az élet Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája; de engem Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja. Derengő Lelkem előtt lobogós kopjak és kardok aczéli Szeldelik a levegőt; villog, dörög a hadi környék.

... halljátok ti hazának gyermeki ! szómat, Későn hangzik bár, de magában hordja halálos Harczok fergetegét, s hü a haladékony időhöz.

... Tisza boldog partjait, és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiákkal, S hó kebelü deli hölgyekkel diadalmas apáink, Ok, kiket annyi halál meg nem fáraszthata, kikkel Nem bírt a hadi vész, az idő mélyébe merültek, S hamvaikat már a szellő sem lelheti többé.

V örösm arty Zalán fu tá sa és Gserhalom.

E L Ő S Z Ó .

Az első kötet hátralevő része, és hogy e munka használása megkönnyíttessék, ehhez tar­

talom és részletes névmutató itt bocsáttatik nyil­

vánosság elébe.

Ezután következik a II-dik kötet. Szalay L.

még 1852-dik évben kimondd azon felhívó kér­

dést ') : „m elyik... hazánkfia fog bennünket a nagy kún nép kimerítő történelmével megaján­

dékozni, névszerint a kún bevándorlásokéval, az őseinkhez Kievben csatlakozott nemzetségek le­

telepedésén kezdve azon negyvenezer... család­

ból álló sereg beköltözködéseiglen, mely IV. Béla idejében a kún fajnak tömegesebb bevándorlásai!

berekesztette?“ Én kitűnő történetírónk e felhí­

vása által lelkesítve, mennyire gyenge erőm s a rendelkezésemre állott források engedék, igye­

keztem hű részletességgel rajzolni ezen korsza­

kot, melyben a nagy húnscytha népfajból a kún törzs már magasan kiválva, kozár, kabar, bese­

nyő, palócz, úz és saját kún nevén szerepel a

l) Magy. orsz. tört. II. 407—408. 1.

IV

világtörténelemben, elősegítve vagy gátolva más népfajok töm örülését, és siettetve mások ha­

nyatlását.

Majd megjelen hazánk határain, letelepszik a magyar testvér földjén, hol döntő súlyt vív ki magának vitézsége által úgy új hazája, mint a szomszéd államok ügyeire nézve, az európai államviszonyok alakulásánál.

Ily vitéz és hatalmas nemzet rég kiérdemelte, hogy életének ezredéves eseményei külön kör- vonalozva felrnutattassanak a történelem széles világában, s mégis majd hat századnak kelle lefolyni, mig e munka Horváth Péterünk szor­

galma által létrejött, s bár jeles hazánkfia műve európai hírre tett szert: mégis annyi hazai irók életrajzai között az övét Inában keressük; minél­

fogva e 2-dik kötet elején álló előszó érdekét hisszük az által kiválóan emelni, hogy a jeles iró Horváth Péter jászkún hazánkfiának, bár halála ezelőtt csak 44 évvel történt, mégis sok munka s utánjárással s e mellett most sem teljesen ki­

merítő életrajzát előadjuk '):

Kőhalmi Horváth Péter született a Jászság­

ban Jákóhalmán 1756-dik évi Febr. 19-kén, atyja volt Horváth Márton ottani földbirtokos és községi előjáró, anyja Szűcs Katalin.

') A készséggel adott becses családi adatokért a jeles szerző unokája Horváth József, valamint jászberényi törvényszéki elnök Hegedűs Zsigmond urak fogadják nyilvánosan köszünete®et.

V Szüléi házánál nyert gondos nevelés után az elemi iskolákat Jákóhalmán végezvén, innét a jászberényi majd az egri középtanodába ment tanulmányai folytatására. Kitűnő előhaladása figyel­

met keltvén, 1776-dik évi március elején, 20 éves korában, a kegyesrendi szerzetbe lépett, melyből lett elbocsáttatásáról a nagy-károlyi kegyesrendi iskolák igazgatója Vimer Ágoston atya 1781-dik évi Jul. 2-kán kelt bizonyítvá­

nyában azt írja, hogy „Jákóhalmáról a Jász­

ságból származó 25 éves ifjú nemes Horváth Péter, ki e kegyesrendben négy év és n}rolcz hónapig volt, s több mint három évig dicsérete­

sen tanított: gyenge mejjűsége miatt, ünnepélyes bcavattatása előtt, a tartományi főnöktől, saját kértére a szerzetből elbocsáttatását megnyerte.“

Ezután a világi pályára lépett, a jogi tanfolya­

mot végezte, s jeles készültsége folytán őt 1785- ben a jászkún kerületi 2-dik jegyzői hivatalá­

ban találjuk, melyhez járult 1786-ban jászbe­

rényi iskola felügyelővé lett kineveztetése, mely hivatalát a József császár alatti rendszer ele- nyésztéig viselvén, ekkor a felügyelőségről le­

mondott, jegyzői hivatalát azonban megtartotta, majd 1804-ben mint kerületi első jegyző hiva­

talában megerősíttetett.

1787 körül megnősült, nőül vévén Borsod megyei származású Gyulai András egri főkápta­

lani ügyésznek Fehér megyei születésű Korher

VI

Zsuzsánnától származott leányát, a kitűnő mivelt- séggel bíró Borbálát.

A családi élet boldogsága és hivatala gond­

jai nem vonhaták őt el kedvencz tanulmányától a történelemtől. Bírálva kutató esze csakhamar azon térre fordítá figyelmét, mely ő előtte a hazai történetírók által még nem volt mivelve, lelke megteremtő a jászkúnok első történelme megírá­

sának eszméjét. Olvasott, kutatott, s buzgón fára­

dozott a szétszórt történelmi adatok, s kiadatlan oklevelek összegyűjtésében s feldolgozásában. — Munkássága az akkori tudós világ előtt figyelmet s méltánylást nyert, megnyíltak előtte a könyv­

tárak , sőt a gróf Teleki könyvtárból sikerült neki Cornidesnek a kúnok történelmére vonatkozó érte­

kezését s jegyzeteit is használat végett megnyerni.

Végre a jeles mű elkészült, melyet kéziratban 1800-dik évi Jul. 31-kén bemutatott a jászkún kerületi közgyűlésnek a végett, „hogy mivel azt - mint mondá — kinyomtattatni szándékozom, Deputatio által megvizsgáltatni méltóztassanak, ha méltó legyen-e nyomtatás alá, vagy nem fog­

lal-e olyanokat, melyek kihagyandók volnának, és ellenben mit ítélnének még hozzáadandót vagy bővebben világosítandót. “

A kerületek 1800-dik évi Dec. 13-kán tartott közgyűlésében 1890. sz. alatt kelt végzés szerint,

„ezen munkájáért nevezett Vice-Notarius úr in

publico megdicsértetvén“, annak az általa jelzett

Y II

irányban megbirálására — mint ez már munkám I. kötete élőbeszéde Vl-ik lapján is említve van

— kis kunsági kapitány Már András, nádori táblabiró Makó Lőrincz és főügyész Laczka János kineveztettek.

A bírálat tizenöt pontban tett tudományos ér­

dekű észrevételek mellett is kedvezőleg ütött ki;

egyedül azon óhajtásukat fejezték ki a kiküldött tek — kiknek egyike szinte latin nyelven irta meg észrevételeit — hogy bár e derék munka magya­

rul irattatott volna; holott még ez időben hazánk­

ban legnagyobb részben úgy hivatalos, mint tudo­

mányos nyelvül a latin használtatott.

Azonban jelen munkájáért 1801. Jun. 25-én tartott közgyűlésen, szerző végzésileg nyilvánosan megdicsértetvén, annak a kerületek költségén ezer példányban kinyomatása elhatároztatott.

így jelent meg e munka még ez évben Tratt- ner Mátyás nyomdájában Pesten, 17 ívnyi tarta­

lommal, ily czim alatt: C o m e n t a t i o de i n i t i i s

a c m a j o r i b u s J a z y g u m e t C u m a n o r u m

e o r u m q u e c o n s t i t u t i o n i b u s a P e t r o H o r ­

v á t h e o r u n d e m J a z y g u m et C u m a n o r u m

N o t a r i o ac r e g i i G y m n a s i i J á s z - B e r i n i -

e n s i s D i r e c t o r e l oc al i . E x p r o b a t i s s c r i p ­

t o r i b u s et a u t h e n t i c i s d o c u m e n t i s de-

p r o m t a a n n o M D C C C I . P e s t i n i t y p i s

M a t h i a e T r a t t n e r “ — ajánlva József nádor

főherczegnek.

VIII

Szerző e munkája nemcsak hazánkban, hanem a külföldi tudós világ előtt is kellő figyelemben részesült, s az akkor hires Allgem. Litteratur Zeitung 1804. August. 249. számában birálólag ösmertetve lett, s kimutatott lényegtelen hiányai mellett is megdicsértetett, s az idő óta nemcsak hazai, hanem külföldi irólc idézeteiben gyakran s csaknem kizárólag használtatik.

E munka létrehozásában kifejtett szorgalom s nyilvánult tudományosság megszerezte az Írónak a hivatalos pályán is kiérdemelt gyors előhaladást.

1804-ben kerületi első aljegyzői hivatalában megerősíttetvén, az általa kért nádori táblabiróság helyett 1805-ben már kerületi főpénztárnokká választatott, melyből alig három év múlva a leg­

díszesebb kerületi hivatalra - nádori alkapitány- ságra lett kinevezve.

E kitüntetés csak nevelte Horváthunknak ivói buzgalmát. Hivatalos ügyektől üres idejét család- járóli gondoskodáson kívül arra fordította, .hogy latin munkáját, tetemes bővítés és átalakítással, magyar nyelven kidolgozza. Majd megjelent 1815- ben Decsi Antal ügyvédnek a d ászkürtről irt m unkája; ezt Horváth megbírálta, s észrevételeit a kerületeknek 1817-ben bemutatta.

Ezután élete 67-dik évében bevégezte latin nyelven irt munkájának magyar nyelvre átdolgo­

zását, mely is, elhagyva abból egyes jászkún köz­

ségek leírását, megjelent ily czim alatt: É r t e k e ­

IX

zés a k u n o k n a k és j á s z o k n a k e r e d e t e k - r ü l , a z o k n a k r é g i és m o s t a n i á l l a p o t j o k - rul. Pesten 1823. 9 íven, hozzá mellékelve 10-ik íven: É r t e k e z é s a j á s z k ü r t r ő l , m e l y L e e l k ü r t j é n e k i s h i v a t t a t i k , i r t a H o r v á t h P é t e r 1 8 2 0 - d i k e s z t e n d ő b e n .

Végre a több oldalról, hivatalos és irodalmi téren egyenlő szorgalommal működött lelkierő a test öregségével hanyatlani kezdett, s Horváth Péter 1829-ben, s szeretett neje Gyulai Borbála utána egy évvel 1830-ban meghalt. Mindketten egymás mellé helyezve, a jászberényi r. cath. fő­

egyház sírboltjában nyugosznak. Nyughelyeiket fatáblára festett, s felül családi czimerrel ékített következő siriratok jelölik:

„Itt nyugszik Tekintetes Nemes Nemzetes és Vitézlő kőhalmi Horváth Péter Úr, a Tekintetes Jászlam kerületek 21 esztendeig volt Nádori Alkapitánya és több Tekts Vármegyék Tábla- birája. Meghalt 74 éves korában, Februárius hó 24-kén 1829.“

„Itt nyugszik Tekintetes Nemes Gyulay Bor­

bála asszony, néhai kőhalmi Horváth Péter Jász- kún kerületek Nádori Alkapitányának neje; meg­

halt 63 éves korában, November 30-án 1830.“

Nyugodjanak munkás és tudós hazánkfiának porai békével! kinek nevéhez egy hosszú élet tudo­

mányos munkássága lévén fűződve, jászkún hazá-

jafiai hálás emlékezetét örök időkre kiérdemelte!

X

A hazafiúi tisztelet parancsolja itt hálás fel­

említését annak, miszerint a jászkún kerületek közönsége a hetven évvel ezelőtt kijelölt nyo­

mon haladva, az ősök dicső tettei s emléke iránti kegyeletének újabb fényes jelét adta, mi­

dőn 1870. évi Máj. 3-kán tartott kerületi közgyű­

lési 2351. sz. határozatában nemes lelkesültség- gel kimondá, hogy jelen munka úgy első, mint többi köteteinek is ezer példányig kiállításából felmerülő összes nyomdai költséget — szerzőnek a mű iránti \ tulaj doni joga épségben hagyásával

— saját külön házi pénztárából fedezendi.

E nemes tett magában hordja a dicséretet, s mig egyfelől más törvényhatóságoknak köve­

tésre méltó dicső példát mutat fe l: másfelől szerző igyekezetét is nem érdemlett méltány­

lásban részesíti.

E második kötet végén megkezdetik a jász­

kún oklevéltár közlése is, melybe nemcsak még eddig kiadatlan, hanem már valahol megjelent oklevelek is felvétetnek; ez utóbbiak azonban rit­

kábban egész terjedelemben, hanem részint csak rövid tartalmuk, részint a jászkún történelemre vonatkozó érdekesebb részeik vannak közölve.

Kiskún-Halason, 1873. év Nov. 1-én.

Gyárfás István.

ELSŐ SZAKASZ.

A KOZÁK BIRODALOM

É S

AZ ÁRPÁDDAL BEKÖLTÖZÖTT KÚNOK.

1

Fentebb láttuk ') , bogy a China melléki északi hú- uok, királyuk Yuchukiennek a dunaiakkal vesztett szeren­

csétlen csatában eleste s vele birodalmának szétbomlása után e nemzetnek egy része a nemzetségek vezérei veze­

tése alatt, nyűgöt felé az Irtis és Ural közötti erdőségekbe vonult, és sok bolyongás után végre Kr. u. 93-ban Bas- kiriában telepedett le. Ezen hunok azután, különösen a Caspi tenger délkeleti oldalán az Oxus balpartján lakók tiele, hajathelita, abtelita, ephtalita, euthalita s fehér hűn néven kezdtek ösmeretesek le n n i, kik a görög Íróknál cidaritáknak is neveztetnek a). Ezek nemzetségei egyikéül tűnnek fel a kazárok, kiket a persák kozár, a görögök chazar, chasir, k a tz ir, chaser, ak atzir, mások g y ssr, gasri néven említenek; de neveztetnek sarag ú r, keleti turk, s az orosz krónikákban fehér ugróknak, sőt paló- czoknak is 3) , mig Podhraczky a mai magyarokat fehér 4 *), Erdmann pedig 6) ogor, u gor, u g r i, ungri és fekete ma­

gyaroknak mondja.

Mirkond persa iró szerint, a fejér liánok nemzete négy nemzetségből á llo tt:

1-ső volt az abar, görögöknél var, tib ar, owar és avar, chinaiaknál gaugin, geugin.

2. Kazar, persáknál kozár, görögöknél chazar, ka­

tzir , akaczir, másoknál g y ssr, gasri.

3. U z , o z i, a s i, ghüz.

4. Pecseneg, pacinacit, piecen, k a n k á r6).

') I-sö köt. 251. 252. 269. 270. 1. - 2) U. o. 270. 1. — 3) Fejér Gy. a kazárokról Pest 1851. 1 7 - 2 0 1. Tud. Gyűjt. 1833. XI. 90. 100 1. Horvát I.

— 4) Anonym. 159. 1. — r') Temudschin 115. 123. 1. — "') Gesch. d. Seldachu- kirehen übers, v. Vullers. 8. 1.

1*

4

Jakuti ') a kozárokat elosztja fehér és fekete kozá- rokra, a minthogy az akatzir szóban töröktatár nyelven akrzrfejór, katzirr=kozár, tehát lesz fehér kozár, mint ak = kerm anr= fehérvár 2) ; valamint a saragur, helyesebben sarn g u r, mivel sár szinte töröktatár nyelven sárga, szőke, fehér, lesz tehát szőke vagy fejér ugur, vagy fejér magyar.

Cazwini X III. századi arabiró a kozárokról ezt mondja:

ők nagy turk törzset képeznek; tartományuk a kapuk kapu­

ján túl fekszik, mely Derbend nevet visel. Két fajt képez­

nek, az egyikben fejér és kitűnő szépségűek láthatók; a másikban barnák, mely utóbbiakat kara ( = fekete) khazar néven hívják.

Ibn-Haukal is azt írja , hogy a kozárok egy fele- kezete oly setétbarna arczszinű, s oly fekete hajú, hogy az ember őket az indoktól származottaknak hinné 3).

Nem lehet e helyen megjegyzés nélkül hagyni, hogy a népek és országok régi elnevezései között gyakran talál­

juk a fejér és fekete előnévvel való megkülönböztetéseket, s e nevek jelentését a történetírók különbözőleg magya­

rázzák.

C assel— 144. 1.— , Neuman — 98. 1. — Repiczky—

új m. múz. 1855. I. 174. 1. — valamint Yámbérynél, és a Tudománytár 1839-ki folyamában — Jan. 6 — 7. 1. — a fehér tesz nemes, önálló, győző; a fekete: nép, rabszolga s legyőzöttet.

Regulynál 4) Richel szerint, fejér: korábban ,' fekete:

későbben kívándorlottat jelent.

Cazwini, Horváth M. és Lukácsy szerint, fehér: a lakosok szőke, a fekete név barna arcz és haj színétől származik.

Thierry egy helyen az anyahont mondja: fehérnek;

Hammer szerint a fejér: déli, a fekete északi, majd ugyan­

csak H am m er, valamint Horn és Thyerry szerint a fejér:

keleti, a fekete: nyúgoti jelentéssel b ir, s e vélemény legelfogadhatóbbnak látszik. Ezért Etele húnjai mondatnak

*) Erdmann i. m. 116.1. — 2) Jerney kel. út. II. 6. I. — 3) Új m. múz.

1855. 174. 1. Lukácsy Kr. magy. öselei 57. 1. — 1) Eeguly album 133. 1.

5

feketéknek, mert nyúgoton; a kozárok, mivel keleten laktak, fehér hiín, ugor, majd keleti hűn és turk névvel;

Kézai szerint is, midőn a magyarok Ázsiából kiindultak, elébb, tehát kelet felől a fehér, utóbb, tehát nyugotról, a fekete hunok földén vonultak át. így emlittetnek külön­

böző íróknál: fehér és fekete magyarok, serhek, croatok, russok, cumanok, kozárok, bolgárok, besenyők, ugrok, kalmükök stb. van felhozva fekete Cumania, Yalachia, Kara-Bogdania == Moldva, fehér és fekete Sarmatia és Rus­

sia. Bib. szül. Constantin azonban a Chazariával h atáro s, tehát keleti Bulgáriát nevezi — hihetően tévedésből — feke­

tének. Yan hazánkban i s : fejér, fekete Körös és Yág stb.

A kazar név híressé vált a történelem lapjain, mert e nemzet a kaspi és fekete tenger feletti részeken egy virágzó és hatalmas birodalomnak lett alkotója, s a régi persák, muhamedán arabok, görög császárok előtt akár mint ellen­

fél , akár mint szövetséges, mindenkor nagy tekintélyben á llo tt, mígnem az elébb neki adótfizető Russia e nemzetet végkép megtörte.

Firdusi hires persa hős költeményben a kazárok neve a hitrege világába felnyúlik ').

Klaproth által pedig örmény krónikákból te tt kivonatok Kr. e. 2302-ben kezdik meg a kazarokróli elbeszéléseket, de ezek csak zavart szájhagyományokon alapulván, egyedül annyit bizonyíthatnak, hogy a kazárok Kr. u. a III-dik század előtt is az örmény s kaukasi földek lakosaival érintkeztek 2).

A görögök az euthalita vagy cidarita húnokat csak az V-dik század közepétől kezdve em lítik; az örmények sokkal elébb ösmerték: chus, chusita, chusan nevek alatt, vezéröket chorenei Mózes „chagan“ néven említi. Az eu­

thalita húnok országáról Zenoh assyr születésű püspök, tör­

ténelmi munkájában felhozza, hogy korában ez országról egy egész könyv létezett Edessában Barta történetírónál 3).

Dárius scytha hadjárata leírásánál 4) említve volt az

') Neuman K. Fr. Vőlk. d. eüdl. Russlands p. 100. — ’) Kállay F. kozár nép tört. Új m. muz. 1850—1. XXIII. 457. 1. Horvát I. i. m. 91. 1. — ’) Lu- kácsy i. m. 62. 1. — 4) Munkám I. k. 99. 1.

6

agathyrs nevű scytha n ép , melynek hegyes és köves orszá­

gán át a Maris nevű viz foly az Islerbe; e népet némelyek a kazárokkal rokon törzsnek , országukat a mai Erdélynek, s őket ennek ősnépének ta rtjá k ; azonban a Dárius korabeli agathyrseket a I I I — VIII. századbeli kozárokkal a történe­

lem még eddig egybekötni nem tudta ').

A kozárok lassanként a rólok kazarnak nevezett Kas- pitenger északnyugoti széléig elterjeszkedtek; jelesen egy részük Kr. u. 200-dik év táján a persáktól nyomatva Arme- nián keresztül Ibériában telepedett l e ; azonban a III-dik század kezdetén idegenek hatalma alá jutottak. Ugyanis Vaghars vagy Valars örmény király idejében, ki Kr. u.

194— 214-ig uralkodott, a kozár és basil északi nemzetek egyesülve Surhap-Wnasep királyuk vezérlete alatt, a Tzur vagy kaukasi kapun átrontottak, Waghars ellenök fegyverre kelvén, a Kur vize melletti síkon őket megveri; majd a kaukasi kapun tűi üldözvén, midőn a kazárok itt új csata­

rendben fogadták, ismét legyőzettek ugyan, s futásban kerestek menekülést, de maga Vaghars is vitéz íjászok által megöletett. Atyja halála megtorlásául fia Chosrow meg­

újítván a harczot, tíjra megveri észak vitéz nemzeteit, ingó­

ságaik századrészét, mint zsákmányt elfoglalja, s országukba is behatolván, itt diadala s főurasága jeléül egy görög feliratú oszlopot állíttat fel 2).

Ugyan ez idő tájban tö rté n t, hogy a mogol — helye­

sebben talán mogor — népek egy raja kelet felől megindulván, a neki ellentálló lesgheknek a Kaukas bérczei közé kerge- tése után a gyssrm kazar nemzetet meghódította, s innét elvonult északkelet felé, hol Madsar várost alapította 3).

Kr. u. 262-dik év után Asphagur Georgia fejedelme, az örmény király segítségére a eaucasi kapukon át az őssel., lesgh és kozár népeket hívta b e , mígnem Armenia királya a persa Mirián a Georgiát pusztító kozárokat hosszú harcz után Derbend körül megverte 4).

305-ben Kr. u. II. Sapor persa király a kazárok ellen hadjáratot kezdett 5).

') Jakab E. Kolosvár tört. — 2) Choren. Moz. Gesch. Gross-Armen.

Lauer 124—5. 1. Lukácsy i. m. 131 — 2. 1. ') Derb. Chron Reinegs Reisen 92. 1. — ^{* )} Új ni. muz. 1850—1. XXIII. 458 1. — ') I.ukácsy i. m. 132. 1.

7

Fentebb már lá ttu k , hogy az akatzirok Etele hun király által lettek meghódítva, ki idősb fiát Ellákot rendel­

vén királyokul, ennek ünnepélyes beigtatására első ministe­

rét Onegesiust küldte el ').

Marcián császár uralkodása alatt 456-dik év körül az abarok kiűzvén a sabirokat lakhelyükről, a tanyáikról szinte kiszorított saragur, urog és hunogurok a sabirokkal csatára keltek, majd új hazát keresve megtámadták az akatzir huno­

k at, s egyesült erővel több csatában legyőzvén, végre a keleti udvarhoz szövetségkötés végett követeket küldtek, hol ezek szives fogadtatás u tán , gazdag ajándékokkal tértek vissza

Majd 457-ben a persák királya, ki a cidaritákkal már régóta harczba őgyeledett, követei által a caspi kapuknál fekvő Uroeipach vár védelmére, s a cidarita hunok elleni hadviselésre pénzsegélyt kért a rómaiaktól, de kedvező választ nem nyervén, nem sok idő m úlva, midőn a saragu- rok az akatzir és más nemzetekkel szövetkezve, elébb a caspi kapukon, majd az iberekhez áttörve, pusztításaikat az örmény városokig kiterjesztették, a persák fentebbi kérel­

meket a rómaiaknál és ismét kedvező siker nélkül újítot­

ták meg.

Leo császárnak 4 5 7 — 474-ig terjedő uralkodása alatt Peroses persa király, mivel a cidarita hunok a régi persa és párthus királyok által rájok vetett adó fizetését megtagadták, ezeket haddal megtámadta, de a hosszú hadjáratba bele­

fáradván , velők békét k ö tö tt, sőt szövetségük biztosításául Kunchan hún királynak saját testvérét Ígérte n őül, de e helyett egy királyi fónynyel felékített más nőt küldött el. E csalás Kunchan előtt nem maradt titokban. Csellel több persa főembereket magához hivatott, kiket azután részint megöletett, részint megcsonkítva küldött vissza Peroseshez.

E miatt újólag , s még hevesebben kitört a két király között a háború; végre 474-ben a persa király azt jelenté követei által a római udvarnál, hogy a cidarita húnokat legyőzte s városukat Balaamot ostrommal bevette 3). * i.

') Priscus Exc. leg. p. 42. 43. 55. 1. — 2) Stritter I. 570. 1. Priscus i. m. 4 2 - 3 . 1 — ‘) Stritter i. h. 574. 1.

8

A következő 475-dik évben Peros vagy Phiruz persa király a fejér húnoknak is nevezett ephtaliták ellen erős csapatok kíséretében üj hadjáratra indult. Az eftaliták visszavonulást színlelvén, több városaik a persák hatalmába estek; majd üldözni kezdvén az eftalitákat, ezeknek sikerült Perost magos hegyek és sűrű erdők által kerített szűk helyre becsalni. A persa király belátta, hogy fogva van, s a végveszélyből menekülése nincsen. Ez esemény oly zavart idézett elő a persa udvarnál, hogy a keleti császárt kérték fel királyuk szabadon bocsátásának kieszközlésére. A mi sikerült is , mert csakhamar az eftaliták királyának követei jelentek meg Perosnál, elmondani urok kívánságát, hogy csak úgy nyer kegyelmet, ha Peros az eftaliták királyát, mint urát im ádja, s megesküszik, hogy soha többé az efta­

litákat háborgatni nem fogja. A mágusok tanácsára elfo­

gadta Peros e feltételeket. Hajnal előtt megjelent az eftaliták királya sátrán ál, a nap felé fordult, s mintha a győztes királyt imádná, üdvözlé a felkelő napot vallásos tisztelettel, majd a kívánt esküt is letette ').

A kozárok e hadjárat leírásánál a keleti görög irók által turk és fehér hűn, Hebraeus syrus iró által pedig egyszerűen hűn néven említtetnek.

Azonban esküjét Peros csakhamar megszegte. Boszútól lángolva lealáztatásáért, 476-ban erős sereggel indult az eftaliták ellen, kíséretében volt 30 fia i s , csak serdületlen fiát Cabad-ot hagyván otthon. Az eftaliták új cselhez folyamodtak; igen mély és széles árkokat ástak, melyeket náddal, s ezen felül földdel fedtek be; ez alatt a király sereget g y ű jtö tt, s hogy ezt minél inkább lelkesítse, a kir.

zászló hegyére tűzte fel azon darab s ó t, melyre elébb Peros megesküdött. A persák ez alatt az eftaliták földjén Grorgó városához érkeztek, kiket ezek árkaikon belől felállított csapataikkal fogadtak, s hogy a csel sikerülóse biztosabb legyen, egy kis csapatot a persák felé kémszemlére kiküld­

tek , melyet a persák csakhamar üldözőbe vévén, a kis csa­

pat a nagy árkok között kihányatlan hagyott keskeny föld­

részeken átmenekült, ezt a persák vitézi lelkesedéssel vették

') Stritter I. 5 9 0 - 3 . 1.

9

űzőbe, s a mély árkokba egyik a másik tetejére rohanván be, egyik a másikat nyomta agyon. Maga Peros is minden fiaival odaveszett.

Oly nagy volt a veszteség, hogy az eftaliták a persákat adófizetőikké tevén, rajtok két évig uralkodtak ').

A YI-dik század elején a kazárok hatalmas khánja a Volgánál a hegy felőli oldalon lakott; itt volt a caspi tenger közelében Balangiar nevű fényes székhelye. Hatalma oly nagy volt, hogy 400 ezer harczossal rendelkezett 2).

Ugyan ekkor Persiában Kábád király uralkodott, ki még atyja életében, mint kezes, a húnoknál la k o tt, s trón- ratéptekor ellene feltámadt testvérét Zamasphot 501-ben hun segédhadakkal verte le. De az elégületleneknek sikerült Kabadot saját nemzete előtt oly gyűlöletessé te n n i, hogy az országnagyjai őt egy várba fogságba tették. Innét neje öltönyeiben barátja Seos segélyével kiszökvén, a hunok királyához menekült, ki őt nemcsak szívesen fogadta, hanem tekintélyes sereg élén Persiába visszaküldvén, itt ellenein véres boszút állva trónját visszafoglalta 3).

De e baráti szövetség nem sok idő múlva felbom lott;

s Kabadot a kazárok khánja elleni harczokkal találjuk folyvást elfoglalva.

Végre megbékéltek. A khán leányát Kábád fia Mu- schirvan vagy I. Cosró vette nőül, s m egengedtetett, hogy a persa király országa határán a lakosság védelmére kőfa­

lat emelhessen, Kábád megújította a régi caspi k a p u t, s vas ajtókkal ellátta, Nuschirvan pedig építette Derbendet, s más városokat, s a kőfalat e várostól elnyújtotta Astra- kánig, hol ekkor fényes palotában a khánnak egy vazallja lakott.

Úgy látszik, a hűn király segélyadása a csapatok zsoldja fizetése terhével volt egybekötve, mert 505-ben Kábád ezt fizetni nem tudván, kölcsönért, azonban siker nélkül, Anastasius császárhoz folyamodott.

Majd a két udvar közötti barátság egészen is felbom­

lo tt, mert a persák már 506-ban az eftalita húnokkal harczban állottak 4); hatalmuk azonban mindinkább növe­

') Stritter I. 6 9 3 - 6 . 1. — 3) Neuman 103. 1. — *) Stritter I. 696. 1. - 4) Stritter 593. 600. 1.

10

k ed ett, mert ez idő tájban a sogdaitákat is meghódították;

kik később a turkoknak lettek alattvalói. Catalph ephtalita, mivel nejét a király erőszakkal megfertőztette, a hatalmas turk nemzethez pártolt, s itt saját népének árulója lett ').

Ezutáni időszakban a kazárok hol a byzanti, hol a persa udvarnak valának szövetségesei.

Jelesül Heraklius császár Kr. u. 626-ban birodalmát végveszéllyel látván a persák által fenyegetve, serege egy harmadával a lazok földjére vonult, hol nem sok idő múlva az akkor kazároknak nevezett keleti turkokat (Nestor sze­

rint fejér magyarokat) 2) egy fényes királyi trón- ajándékba igérésével hadi szövetségesekül megnyervén, a kazárok a caspi kapu szétrombolása után Persiába rontanak, itt mél­

tóságban a khán után következő Ziebel vezetése alatt Adrobiga vagy Adroega vidékén mindent tűzzel vassal pusztítva, sok foglyot s temérdek zsákmányt szereztek.

Ez alatt Heraclius is a laz földről előnyomulván, találkozott Ziebellel, ki néki fia vezérlete alatt 40 ezer embert adott segítségül; e feletti örömében a császár Zie- belt s vezértársait gazdagon nemcsak megvendégelte, hanem a vendégségé minden drága edényeket s eszközöket, meg­

toldva még királyi p alásttal, fülbevalókkal s drága gyön­

gyökkel, nekik ajándékozta, erre Ziebel hazájába tért.

A háború folyt még 627-ben is, mignem a közelgő tél elől a kozár hadak hazájokba visszamentek; végre a persák 628-ban megverettek, Ziebel pedig 631-ben meg­

öletett 3).

Ezután Abdalmalek, az omniad házbóli ötödik kalifa, a kazárok ellen hadat indítván, őket Ármeniában meg­

tám adta, s utóbb a Vaskapunál meg is verte.

631-ben, midőn a saracenok Arábiából előrontottak, H eraklius, hogy a kazarokkali szövetséget annál erősebbé tegye, a turk néven említett kazárok fejedelmének nőül ígért leányát Byzantzból útnak indította, de a kozár király halálának hirére a menyasszony az útról visszatért.

Látván a kazárok, hogy önerejökkel az arabok hatal­

') Menander legat, p. 106—7. — J) Szabó K. vez. kor. 31. 1. — 1) Fejér Gy. kazárokról Pest 1851. 24—25. 36. Kállay i. m. 460—1. 1.

11

mát meg nem törhetik, a mogor okkal (magyar) szövetkez­

tek, de ez sem eredményezett kedvező sikert, mert a szövetség felhomolván, végre sikerült az araboknak a kazárokat, Balengiar fővárosuk elfoglalása után részint leigázni, részint elűzni *).

Az eként első hazájokból a Sarmatiával szomszéd Bassiliából (Barsilia, B erylia, Bassia) a caspi tenger innenső mellékéről kinyomatott kazárok, felhasználva Krum (Cobrat, Chrobat) bolgár király öt fia között támadt viszályt, a bolgárok egyik fejedelmét B atbaiat, ki ősi hazájukban a Don balpartján, a mai krimi félsziget köze­

lében szállott meg, leigázták. Ugyan ekkor Krumnak 4-ik fia átköltözött a D unán, s 680 körül az avarok földjén, mint ezek alattvalója telepedett l e ; főlakhelye a Tisza és Maros vidékén volt, hol az ott lakó szlávok felett ural­

kodott , s lassanként annyira terjeszkedett, hogy birtoka a Dunától felső Magyarország hegyes vidékéig terjedt. Ennek vala utóda Z alán, kit később a magyarok hódoltatá- nak meg 2).

Eként a kazárok 650-dik év körül új országot ala­

pítottak, mely a Don, Dnieper és fekete tenger között feküdt.

II.

Ez új kazar birodalom nagy fényben s hatalomban tűnik fel a byzanti tö rté n e te k b e n so k sz o r adtak segédha­

dakat a császároknak, s ezek ismét a kazar khánnak fejét koroná val ékesítók. s fióknak nevezék.

A kazárok ezután a szeveri, vatizi és kiovi népeket vadbörökből álló adót fizetőikké tettek, majd a p a l ó c z o k a t is leigázták, s tőlök minden ház után két élű kardot vet­

lek adóul 3).

Ezután a kazárok a Kárpátokon is áthatoltak, mert Béla névt. jegyzője szerint. Árpád idejében a Tisza, Maros és Igfon erdeje (Erdély és Szamos) közötti földet azon nem­

') Fejér i. m. 25. 26. De peregr. nőm. magy. 32. 1. — :) Stritter i. m.

504. Fejér kazar. 19. 26. Mén-Marot kozár volt Szabó K. névt. jegyző 18. 1.

Engel Geschichte 1. 263. 1. — •') Kállay i. m. 461. Nestor ehr. 48. 1.

12

zetek la k ták , kik kozároknak hivattak ') , mígnem fejedel­

mük Mén-Marót a magyarok által legyőzetett. Hogy e nemzet valóban kozár s így a magyarral rokon faj volt, mutatja a z , hogy később, csekély hatalma daczára i s , az erős magyar nemzet vele kimélettel bánt, sőt Mén-Marót leá­

nyát Árpád fia Zsolt vette nőül; az azonban valószínű, hogy Marót kazárjainak földjén bolgárok s talán oláhok is lak­

tak, s hogy e kazar fejedelem bolgár felsőbbség alatt á llo tt* 2).

Ez időben a kazar birodalom a Dunától a később épí­

tett Sarkéi 3) erősített városig 60 napi járásnyi földön terjedt, s hires kereskedő városuk neve Atel volt.

A sűlyedésnek indult keleti udvar e vitéz új hódító nemzettel nem merészelt szembeszállani, sőt a császárok menhelyéűl a khánok tanyái szolgáltak, esdekeltek barát­

ságuk és rokonságuk u tá n , tisztelet jeléül ünnepeken kozár ruhába öltöztek, s testőrökül magok mellé folytonosan, nemzeti díszes öltönyű kazárokat válogattak.

A kazárok városa Atel erős kőfallal vala ellátva, a királyi lak kőből, a gazdagabbak lakai agyagból vala építve, mig a lakosok nagy része nemezből készített csúcsos sáto­

rokban lakott 4).' / t

685-ben Kr. u. a kazárok Ibériát, Albániát, Armemát elborították, s az örmény és iber fejedelmeket az ütközetben megölvén, iszonyú dülást és rablást vittek véghez 5).

Kr. u. 702-ben Justinian Chersonból, hol száinűzetési idejét töltvén, életét veszélyben forogni lá tta , hirtelen a Maeot tava melletti Gothia határán fekvő D o r o s várban terem , itt a kazárok khánjával Buzir Gliaborral értekezett, s ennek eredménye az le tt, hogy a khán testvérét Theodorát nőül v e tte , s ezzel együtt Phanagoriábau telepedett le.

Értesülvén erről Tiberius Ápsimarus császár, sikerült a khán udvarában nagy ajándékokkal Papatz és Balgitz

') Erre látszik czélozni Nestor, midőn a 45-dik lapon írja, hogy a Dunánál lakó szláv népekhez jöttek nehányan a seythák közül t. i. Kosariából, kik különben bolgároknak neveztettek, s a szlávokat meghódítván, a Dunánál letelepedtek. — 2) Anonym. XI. LI. f. Szalay Magy. orsz. tört. I. 18. 1 — 3) E város mai neve Bielawesch; magyarul Sarcelzzszárhely, szám kopasz, fejér, Szeg-szárd, Szárhegy. Jerney kelet. nt. II. 82—3. 1. ebből is látszik, hogy a kazárok magyar nyelvűek voltak. — 4) Kállay i. m. 461. 465. — s) Lukácsy i. m. 132. 1.

13

főembereket megvesztegetni, hogy Justiniánt élve vagy halva titkon szolgáltassák kezéhez. Theodora erről egy hű szolgája által értesíttel vén, Justinián a már udvara körében élő árulókon véres boszrtt á l l , nejét kazar országba vissza­

küldi , maga pedig Terbel bolgár fejedelemhez megy, kinek segélyével azután trónját visszanyerte.

703-ban Justinián nejéért hajókon küldöttséget indí­

tott útnak, de szerencsétlenül, mert a hajók elsűlyedtek;

megtudván azonban a khán követeitől, hogy az alatt fia született, s félve sógora haragjától, nejét s fiát Tiberiust udvarába vitette, s mindegyiket az uralkodásban társul vette.

Cherson ez időben byzanti birtok volt ugyan, de a szomszéd kazárok nagy befolyást gyakoroltak, úgy hogy Cherson kormányzója Thudun maga is kozár születésű volt.

Justinián nem feledhetvén Cherson lakosainak száműzetése alatt iránta m utatott hűtlenségét, rajtok véres boszút állott, magát a várost is ostrom alá vette, de ezt 708-ban a kazá­

rok az ostrom alól felmentvén, a császár seregeivel egyet­

értve a chersoniak, császárnak Bardan Fülöpöt kiáltották k i, s erről követség útján a kazar khánt ajánlólag tudó­

sítván , miután Philippicus és a khán egymásnak hittel erősített hűséget fogadtak, sőt ez új császár megígérte, hogy minden római fogoly kiváltásáért egy aranyat fizet, őt császárnak a khán is elösmerte, ki azután a vadul kegyet- lenkedő Justiniánt megölette ').

Ugyan csak 708-ban Merován fia Abdalmalek kalifa idejében az arabok belviszályáit felhasználva, tőlök az örmények, iberek és albánok elpártoltak, azonban 712-ben a kazárok Örményországba nagy erővel beütvén, egy véres csatában a kormányzót Gergelyt, több országnagyokat s Iberia és Albania fejedelmét megölvén, sok várost kira­

boltak , s temérdek zsákmánynyal és foglyokkal tértek hazájokba ’)•

728-ban a kozár khán fia Mediába és Armeniába beütött, s arab vezér Garachot megvervén, mindkét tarto­

') Stritter I. 245. III. 553—5. 557—564. Új na. muz. 1850—1. 462. 1.

Theophan. p. 317. — ’) Lukácsy i. m. 132.1.

14

mányt pusztította; 729-ben hihetően ezért állott boSzút saracen vezér Masalmas, ki a kazárok földjére beütvén, sokakat megölt, s Chazaria hegyein át hazatért.

731-ben Leo császár a kozár khán leányát fiának Constantinnak eljegyezte, s annak a keresztségben Irene nevet adatott. Irene hozta be a császári udvarnál a T s i ­ t s a k i a nevű kozár öltözetet, mely azután oly állandó divattá v ált, hogy még b. sz. Constantin korában is a császárok öltözetéhez tartozott, de a mely leírva sehol nincsen ').

Irénének férjétől copronim Constantáitól Leo nevű fia született, kit a görögök kozár Leónak hívtak, s ki a görög vallás elleni gyűlöletéről volt ösmeretes.

II. Mihály keleti császár 820-ban a trónra ju tv án , Tamás ellene föllázadt, s hogy vállalata sikerüljön, erős hadsereget gyűjtött nemcsak saját feleiből és az agarenok vagy magyarok közűi, hanem a távolabb lakó iberek, zichek és caberokat is sikerült maga részire megnyerni 2).

Az itt említett caber nép nem vala más, mint a b.

sz. Constantin kabar-ja, mely — mint alább látandjuk — a kozárok nemzetségének egy részét tette.

Ezután 834-ben Theophil görög császár, a kozár khán kérelmére, a Don folyónál, byzanti építészek által Sarkéi kozár várost építtette, mely később az uzok által nyo­

matott s elhatalmasodni kezdő vitéz pecsenégek vagy bese­

nyők ellen a kozár határszélen végőrhelyűl szolgált, s felváltva majd görög, majd kozár őrséggel volt ellátva 3).

A kozár birodalom a IX-dik század második felében mint jól rendezett állam , hatalmának legmagosabb fokán á llo tt, — határa a Jaik vizétől a Dnieperig és B úgig, a kaspi- és feketetenger, s a Cáucas Derbend körüli déli lejtőjétől a Volga közepéig, a Donecz forrásáig s Eleven túl Okáig terjedt.

Nestor szerint III. Mihály keleti császár, uralkodása 14-dik évében, s így 855-ben a Kievben uralkodó Oskold és Dir orosz főemberek Konstantinápoly ellen hadjáratot

') Stritter III. 5 6 4 - 5.1. Új m. muz. 1 8 5 0 -1 . 462. 1. — 2) Cedren T. II.

p. 501. — ^{3 )} Stritter u. o. 443. 566. 1. Neuman Die Volk. d. siidl. Eussl. 104. 1.

15

kezdtek, seregükben voltak kunok is, kik a fekete tenger mellett laktak. Miután pedig ez időben a fekete tenger északi partjait egyedül a kozárok b írtá k , e kúnok csak a fehér hunoknak is nevezett kozárok voltak és lehettek ').

Cazwini X III. századi arab iró, a k a z á r o k b e l é l e ­ t é r ő l írja , miként egyedül királyuk s főembereik laknak kő vagy agyagépületben, a többiek sátrak alatt tanyáznak.

Vannak fürdőik, vásárhelyeik, s kereskedelmi czikkeikkel a Volga partjain szoktak kiszállani. Királyuk igen nagy tekintéllyel b i r s a nemzet legelőkelőbb családjából válasz- ta tik , Jik vagy B ak, mások szerint b e l e k nevet, s nagy Khacan vagy Khán czímet visel; megválasztatása után székbe ültetik, kilenczer kelet felé fordítják, s az országnagyok a nép újjongása között a táborban körülhordozzák.

Négy hónap alatt csak egyszer lovagol, s ekkor is seregétől nagy távolságban; ha valaki m eglátja, leborul a földre, s így marad, míg a király mellette tova nem haladt.

A kik vesztett csatából haza szaladnak, azokat megöleti, családjaikat pedig másnak elajándékozza. Beszélik, hogy ha királyuk a 40 évet túlhaladja, mivel szerintük elméje már ekkor gyengül, az országnagyok vagy leteszik, vagy meg­

ölik. A királynak vagy nagy khánnak semmi hatalom nin­

csen kezében. A főhatalom a kháni helyettesnél v an , ez a hadsereg vezére, az ország kormányzója, ez szabja meg az adózó fejedelmek kötelességeit. Ilyen v o lt: B u zir, Z iebel, Papatz phanagorai, Tudun keresi kormányzó, Pech pedig Tár kán volt *).

Mindegyik kazar nemzetségnek van saját b írája, s ezért, ha a nép között per tám ad, abba a király nem avatkozik, hanem saját nemzetsége királyához útasítja.

Hammer szerint a kozárok fővárosa Itil vagy Bilindser vagy Nehrije, egyik előkelő városuk pedig Semend vagy Semender, ma Tarku volt, többi városaik: Chasi-torokon, és a fenebb említett S ark éi3).

A kazárok egy része földmivelő v eit, más része a tengermellékén kereskedést űztek a besenyőkkel és az

') Katona bist. duc. p. 68. idézett Kniga steppennaja. — 2) D’ Ohson des peup. du Cauc. Fejér kazárok 32. 1. — 3) Gesch. d. gold. Horde 8 —9.1.

16

oroszokkal, görögökkel, arabokkal. Pénzt magok aligha verettek, legalább ez ideig semmi nyoma. Kereskedésük központja Itil fővárosukban volt. Aranyat, ezüstöt, hadi szolgálatjuk, zsákmánylás s fogoly kiváltások által gyűjtöt­

tek. Kézművek és mesterségek nálok nem virágoztak; élelmi és ruházati szereket alattvalóiktól szereztek ').

Temetkezési szertartásukat már fentebb láttuk 2).

Ez alatt a magyarok, kiket a byzanti irók turk néven említenek, kiszoríttattak azon szállásaikról, melyek a közép Volgától keletre az Ural hegylánez mellékén feküdtek, a nálok számra túlnyomóbb, szilaj és harczos nép s vele fáj­

ós nyelvrokon besenyők á lta l, kiket ismét a velek szomszéd űzök és kozárok nyom tak; mert mint hullám hullám ot, úgy e nagy népvándorlásban nép népet hajtott maga előtt; mely koronként nyúgotra tódulva, elborítással fenyegető Európát.

Bekövetkezett Kr. u. a 884-dik év, melyben Európa helyzete következő volt: frank birodalomban Vastag Károly egyedül uralkodott, Nagy-Morvaországban Svatopolk, Bul­

gáriában Simon, Kiew és Novgorod orosz tartományokban O leg, a byzanti birodalomban bölcs L eo , kinek testvére István mint pátriárka a keleti, III. Adorján pápa a nyúgoti egyháznak volt feje, s Achmed Al-Mohamed a kalifatoknak volt fejedelme 3).

Ez évben a hét magyar nemzetség átkelve az Etil vagy Volga vizén Lebediában, a Dnieper és Don közötti síkságon telepedett le. I tt szomszédja lett a fejér magyar nevet is viselő kozár nemzetnek, s a név, nyelv és fajrokon­

ság oly hű baráti szövetséget hozott létre a két nemzet kö­

zött, hogy a kozár khán a magyarok legelőkelőbb vajdájának Elődnek, vitézségének nagy hire és nemzetségének fénye következtében egy főrangú kozár hölgyet ada nőül, s való­

színűleg e vérségi összeköttetés á ltal, a magyarokban, a naponként nagyobb hatalommal fellépő besenyők és oroszok ellen egy erős szövetségest akart biztosítani.

') Fejér Gy. kazárok 35. 1. — J) I-sö köt. 354. I. — 3) Szabó K. vezé­

rek k. I. f. 7. 25. 1.

17

Ezután nem sok idő múlva a híres kozár birodalom hanyatlásnak in d u lt, melynek okozója volt a kitört bel- viszály, i s a harczi szellemet felváltó fónyűzésbeni elme- rülés. Ekkor történt 8 8 4 — 5-ben, hogy Oleg orosz vezér, a kozár, m agyar, ű z , besenyő nemzetek között támadt népmozgalmat felhasználva, a severanokat, radim icseket, polánokat a kozár kháu részére adózás alól kiszabadítván, ennek minden orosz népek feletti hatalmát lassanként

elenyésztette ').

Ezt követte a kabaroknak a kozároktól elszakadása s a magyar törzsekkel egyesülése, melyről b. sz. Constantin így ír:

„Az úgynevezett k a b a r o k a kazárok nemzetségéből származtak. Ugyanis rószökről kormányuk ellen valami pártütés tö rté n t, s belháború támadván , előbbi kormányuk lett győztes, s egy részök m egöletett, más részök elme­

nekült, ment és megtelepedett a turkokkal (magyarokkal) a paczinakiták földén (Etelközben, mely ekkor a besenyők lakhelye v o lt), és megbarátkoztak egym ással, és holmi kabaroknak neveztettek.“

„A honnan a k a z á r o k n y e l v é r e is megtanították azon turkokat, és máig is ugyanazon s z ó j á r á s t (dia- lectus) használják (t. i. a kabarok), de tudják a turkok másik nyelvét i s ; s mivel a háborúkban a nyolcz nemzet­

ség erősebbjeinek és vitézebbjeiuek m utatkoztak, a hábo­

rúban elöljárói is nemzetségeik elsőknek választattak. Egy fejedelem van köztök, tudnillik a kabarok három nemzet­

ségében , ki mai napig is van.“ 4).

Ezután „a kabarok és turkok- nemzetségeiről“ czimű 40-dik fejezetben így folytatja b. sz. C onstantin:

„ E l s ő nemzetség ezen a kazároktól elszakadt, fön­

tebb említett k a b a r o k . nemzetsége; 2-dik Nyék. 3-dik Megyer. 4-dik Kürtgyermat. 5-dik Tarján. 6-dik Gyenák.

7-dik Kara. 8-dik Kaza. S egymással így megegyezvén, a kabarok a turkokkal a patzinakiták földére

ezután . . . Leon császár által fölszólíttatva,

') Szabó K. b. sz. Constant. 112. 1. Nestor 53. ]. Fejér 0 M. acad. történ, tud. Értesítő I. Szabó K. Bib. sz. Const.

18

a Duna vizén) és Simeont megtámadván erősen meg- verék“ stb. ')•

így közli Szabó K. pontos magyar fordításban a görög szöveget.

A kánoknak a honkereső magyarokhoz „kabar“ név alatt csatlakozásáról egyedül ez adat létezik, melyet hite­

lesnek kell tartanunk; mert eltekintve attól, hogy Írójának bő alkalmat nyujta császári méltósága is hiteles adatok szerzésére, miután munkáját 949-ben s így a kánokra és magyarokra vonatkozó események után csak 5 0 — 60 évvel írta , ő csaknem egykorá hiteles Írónak tekintendő.

Figyelmet érdemel az, hogy a kabarok éppen ágy, mint a Turul nem zetség, melyből Árpád szárm azott, azon nehéz, de fényes kiváltsággal birtak a többi törzsek felett, hogy tartoztak csatában legelői m enni, s abból legutoljára visszatérni 2).

Több történetíróink a kabarok törzsének a magyarok­

hoz csatlakozását ezeknek Etelközben lakása alatti időre, s így 8 8 7 — 8-dik évre teszik. Vizsgáljuk meg közelebbről Constantin erre vonatkozó előadását, ki a 39-dik fejezet­

ben írja , hogy a kabarok legyőzött része elmenekült, m e n t, s megtelepedett a t u r k o k k a l a paczinakiták földén“ , majd a 40-dikben: „a t a r k ó k k a l a kabarok a paczinakiták földjén (zzEtelközben) szállottak meg.“ Ha már ezek sze­

rint a kabarok a t a r k ó k k a l , tehát ezekkel együtt, ezek társaságában szállották meg E telközt, ágy a csatlakozás­

nak, a tarkok Etelközbe megszállása e l ő t t kelle vala tör­

ténni, ez pedig Lebediában lakásuk, vagy innét Etelközig átázásuk idejére 884— 7-dik évekre esik; mert különben a jól értesült iró aként fejezte volna ki m agát, hogy a kabarok a t a r k ó k h o z a paczinakiták földére szállottak.

Constantin görög szövegét latin fordításban közli S trit­

ter is 3) , s e szavak u tá n : „ . . . a kazárok nyelvére is megtanították azon tarkókat“ még ezt te sz i: „Az idő után pedig más hét nemzetség hasonlóan a khazaroktól elszakad­

ván, a turkokhoz mentek el.“ I tt f) alatti jegyzetben Strit-

') ü . o. 40. f. 134 - 1 3 6 . 1, — s) Kézai Chron. II. k. 1. f. 4. §. Thuróczy II.

3. f. Chron. Búd. 40. 1. — 3) Mem, pop. III. 572. ].

19

ter U tasít, bogy ez egész helyet lásd az Ungrieákban §. 6.

Itt elmondja az elébb csak a kabarokat illetőleg kivonatban közlött tételt egészen s olyformán, mint Szabó K . , de a később átpártolt hét kazar nemzetségről itt már szót sem tesz.

Szabó K. az eredeti görög szöveg után ösmert pontos­

ságával dolgozván, hitelt kell néki adnunk, midőn S tritter fentebbi hozzátételére azt jegyzi meg: „ezt Konstantin soha nem mondta, csak Stritter képzelte“ ').

Stritter azonban e toldalékhelyet a „Summarium“ 544.

lapján e szavakkal: „a kazároknak t ö b b nemzetségei saját nemzetüktől elpártolván, a magyarokhoz csatlakoztak“ , s a capitum et paragraphorum Index-ben az 547-dik lapon 20.

§-nál következőleg: „c a b a r ok és a k h a z a r o k m á s n e m z e t s é g e i a magyarokkal összevegyülnek“ felem líti, de hogy e toldalékot mi forrásból v e tte , azt kinyomozni eddig nem sikerült. Hogy ezt ő maga költötte volna, azt alig lehet róla elhinni, mert tehetett s te tt is elég h ib á s, téves fordításokat a görög Írókból, de hogy ezeket ő lénye­

gesen maga fejiből pótolta volna i s , alig képzelhető.

Annyival inkább sajnálható a régi kün történelemre nézve e toldalék valódiatlansága, mivel az e szerint „későb­

ben hót más kozár nemzetségnek a magyarokhoz csatlako­

zása“ teljesen összevágna hét kün vezér és nemzetségnek a magyarokkal Kiev alatt lett egyesülésével, miről ismét egyedül Béla nóvt. jegyzője emlékezik.

Feltűnő lehet azonban előttünk e toldalékra nézve a z , hogy Deguignes előszámlálván a k ab ar, nyék, megyer stb.

nemzetségeket, így folytatja : „mind csupa kozár törzsek, melyek a tarkókkal egyesültek“ . Deguignes munkájának ezt tartalmazó első kötete 1756-ban, S tritter III. kötete pedig 1778-ban, s így 22 évvel későbben jelent meg, amaz tehát emebből nem m eríthetett, s mindegyik b. sz. Constantin munkájára hivatkozik.

Pray, bár az ő évkönyvei is a Stritteré előtt 1761-ben 2), Katona históriája 3) pedig vele egy évben jelent m eg : hihe­

') Szabó K. acad. ért. i. m. 135. 1. —

’) Hist, erit hung. duc. c. 49. p. 97.

■

J) Annál. vet. hun. 331. 1. -

2*

20

tőén Deguignes nyomain járva m ondják, hogy a kazároktól az em lített nyolcz nemzetség pártolt a magyarokhoz.

Yógre is azt kell hinnünk, hogy mind Deguignes, mind Stritter nem az eredeti görög szövegből dolgoztak, hanem ennek az em lített toldással ellátott fordítását hasz­

nálták.

De bár eként a kabarok vitéz törzsének csatlakozása által a magyarok hadi erőben növekedtek i s : még sem valá- nak képesek Lebediát három évnél tovább kezökben meg­

tartani. Mert a kankarbesenyők a kozárokat haddal meg­

támadták , azonban legyőzetvón a besenyők — kiket az ősi népmonda az erdők fáiról lerohanó saskeselyűknek mond — ') midőn a kozárok által nyomattak, a magyarok tanyáit támad­

ták meg, kiket sikerült vala onnét kiűzni.

A szállásaikról kizavart magyarság egy része kelet felé indult, s Persia határaihoz közel a Kaukaz északi felén telepedett le; a másik rósz előre törvén, miután a palóczo- k a t, mely néven az oroszok a fejér kánokat nevezték, meg­

verték, 887-ben Etelközben, a Dnieper, B ug, Dniester, P ruth és Seret folyók közti síkon foglalt állomást *).

Eként a besenyők a kozár és magyar nemzet közzé fészkelvén be magokat, a kozár k h á n , hogy a két nem­

zet között a régi szövetséget m egújítsa, az ő felsősége alatt álló összes magyar nemzet fejedelméül elébb Elődöt aján lo tta, majd ez el nem fogadván, ennek tanácsára más vajdát vagy vezért Árpádot az Almus fiát tette s igtatta be ünnepélyesen a fejedelemségbe, oly módon, hogy az új feje­

delem , kozár szokás szerin t, paizson felem eltetett, s a hét nemzetség főnökök: Á rpád, E lő d , K und, Ond, Tas , Huba és Töhötöm a szövetségi alaptörvényt képviselő szerződést ünnepélyes véresküvel megerősítették 3).

M .

A következő 888-dik évben YI-dik vagy bölcs Leo császár, az al-Duna mellett és a Balkán hegyláncz mind

') Turóczy Chr. II. r. 1. f. — ’) Szabó K. Magy. vez. kora 33—4. 1.

Katona hist. duc. 64. Reguly Album 109.1. — ³⁾ U. a. i. ih. 35—7.1

21

két oldalán uralkodó bolgárok fejedelmével Simonnal bizo­

nyos kereskedelmi ügy m iatt háborúba őgyeledvón, a bolgárok a császári hadakat Macedóniában megverték, s a foglyokul kezökbe esett kozár testőröket lemetszett orral gúnyosan küldök vissza Konstantinápolyba.

Ennek megtorlása végett Leo az etelközi magyarokat hívta segítségül, kik Árpád fia Liuntin vezérlete alatt a bolgárokat három csatában megvervén, Simont Distra — ma Silistria — várába szalasztották.

A gazdag zsákmánynyal hazatért magyarok ezután nem sok idő múlva, hihetően a velők szomszéd szláv törzsek elleni hadjáratra eltávoztak, s ez alatt az időközben Leó­

val kibékült Simon a besenyőkkel szövetkezve, a magyarok lakhelyét két oldalról megtámadták, a honhagyott csekély őrség csakhamar szétveretett, s az el nem menekülhetett magyar családok bolgár és besenyő dühös fegyvereinek lettek áldozataivá.

A hazatért magyarok megdöbbenve látták az iszonyú pusztulást, s a nálok számosabb és erősebb besenyők elől újabb h o n t, s biztosabb szállást indultak keresni, Etelközt a besenyőknek hagyták zsákmányúl. Miután belátták, hogy keletről a besenyők, délről a bolgárok m iatt maradásuk nem le h et: legczélszerűbbnek találták a Dnieper nyugoti partján felfelé vonulni, s az egyesült magyar és kabarkun törzsek elóbb Sucsdal, majd Kiev erősített orosz város alatt ütötték fel sátoraikat ').

A magyarok Kiev alatti megjelenéséről — mely város melléknévvel Szombat-nak is említtetik — a régibb irók kö­

zül emlékezik az orosz N estor, hazai krónikásaink, közül K ézai, de legbővebben Béla névtelen jegyzője.

Az 1113 után meghalt orosz szerzetes krónikás Nes­

tor az 53-dik lapon ezt .írja:

. „888 — 898-ik év közti időben ménének el az u g r o k ^ Kiev m ellett, azon h e g y s é g e n á t, mely jelenleg u g o r i - ‘ nak — magyar — neveztetik; és letelepedőnek a Dniepernél s állottak sátorokban — veshami — úgy vonultak el mint a palóczok; letelepedőnek kelet felől, s nagy hegységeken

') Szabó K. m. vez. k. 44—54. 1.

22

átnyom ultak, melyeket elneveztek u g r i h e g y s é g e k n e k ; s elkezdőnek az o t t lakó wolochok és szlávok ellen hadat viselni, mert o t t előbb a szlávok laktak, s ezeket a wolo­

chok követők, s lakták a szlávok földjét. Ezután pedig elűzök az ugrok a wolochokat s örökül nyerték a földet, s együtt lakának a szlávokkal, miután ők ezeket legyőzték, s innét ez u g o r o r s z á g n a k neveztetett“ ').

E helyen kivűl a magyaroknak Kiev alatti megjele­

néséről Nestor sehol nem emlékezik.

írja ugyan a 45-dik lapon, hogy a bolgároknak a Dunai szláv népek között a Dunánál letelepedése után

„jövőnek a fejér ugrok“ , kik a wolochok által elfoglalva tarto tt szláv földet amazok elűzése után meghódították.

Hogy azonban Nestor a fejér ugrok alatt a kazárokat é rti, igazolja a z , hogy azonnal utána teszi, miként ezen ugrok Heraklius császár uralkodása a l a tt, ki Chosroes persa királylyal hadakozott, kezdőnek ösmeretesek lenni;

s „ugyan ekkor valának az obrok (avarok) i s , kik ugyan e császárral csatáztak“ .

Heraclius 610— 641-ig uralkodott, s úgy látszik, hogy Nestor a IX-dik sz. elején, ólt Nicephor és Theophan keleti írókat használta, miután ezek írták le először Hera- cliusnak, a görög Írók által itt először emlitett kazárok segítségével folytatott persa háborúját, s ugyan e császár ellen harczoltak az avarok is.

Majd a 46-dik lapon Nestor így folytatja: „ezek után (t. i. az obrok után) megérkeztek a p e e s e n é g e k -, és az u g r o k ism é t elmen ének Kiev m ellett“ . Majd Olga ural­

kodása idejében a polánok, derewlanok s más szláv népek­

ről , s ezek, valamint az északi népeknek, s ezek között a palóczok szokásairól beszél; továbbá leírja, hogy „ez évek után“ a kozárok miként tették a polänokat adófizetőikké.

Eddig Nestor az események évszámait sehol nem említi meg, hanem először 858-dik évről írja, hogy Mihály császár megtámadván a bolgárokat, ezek meghódoltak; 859-ről beszéli, hogy a warágok, a tsudok, slávok, meráchok és krivitsektől, a kozárok pedig a polochok, severek, wáti-

') Nestor s ält. Jahrb. der russ. Geseh. fibers, v. Scherer p. 63. Schlö- tr.er krit. Saml. p. 230.

23

tsektől adót szedtek; 86 0 — 862-ig előadja a szlávok egye­

sülését , három waräg testvér által Oroszország elfoglalását, Rurik első nagy herczeg építi Nowgorodot, két főembere Oskőld és D ir, az addig a kozároknak adózó Kievet elfoglal­

ják, majd ezek 86 3 — 66-ig Mihály császár ellen hadat indítanak; 8 6 7 — 69-ig a bolgárok megkeresztelkednek, 869— 79-ig Rurik meghal, a kormányt és kiskorú fiát Igort Oleg gondviselésére bízza, ki 8 8 0 — 82-ig elfoglalja Smo- iensket, Lubetset, Kievet; 884-ben a severanokat, 885-ben a radimitseket a kozároknak adófizetés alól felszabadítja;

88 6 — 7-ben uralkodott keleten Basilius fia Leo (a bölcs) — ezután következik az ugróknak 88 8 — 898-dik években Kiev alatti fentebb leírt elvonulása.

Ez évek szerint előadott események határozottan oda m utatnak, hogy az ugróknak a 46-dik lapon em lített Kiev mellett i s m é t i elvonulása a magyarokra egyátalában nem vonatkozhatik, mert ez isméti elvonulás még 858-dik év előtt is jóval tö rté n t, s ez időben a magyarok még valahol túl a Volgán tanyáztak, s köztök és Oroszország között a hatalmas kozár birodalom terült el. Hanem ezen „ismét elvonult ugrok“ alatt a fentebb általa fehér ugróknak neve­

zett közárok értendők, kiknek az ősváros Kiev, hihetően a Don és Dnieper közti megtelepedésük után nem sok idő múlva, az 51. 1. szerint adófizetője le tt ').

Hogy azonban a 88 8 — 98-ban Kiev alá vonult ugrok a mai magyarok valának, azt Nestor fentebbi előadása után tagadni nem lehet. Ez ideig legtöbb homályt okozott itt a z , hogy ez ugrok a Kiev melletti ugor*hegységen át mondat­

nak elm enni, s hogy később ismét „nagy ugori hegysége­

ken“ át vonultak a wolochok és szlávok meghódítására. E homály azonban maga Nestor előadásából felvilágosítható, ki az 52-dik . lapon 8 8 0 — 2-dik évről írja , miszerint az Igor gyámja Oleg, Smolensk és Lubets meghódítása után

' ) Szabó K. (magy. vez. kora 31. 1. 1. j.) felhozza, hogy Nestor króniká­

jának Schlötzer által eszközölt fordítása szerint, ,,a besenyőkkel együtt Kiew alatt elvonult fekete magyarokról (ugri czernii)“ is vau említés téve; én e Schlö- tzerféle fordítást meg nem szerezhettem, az általam használt Schererféle kiadás­

ban a 46-dik lapon egyszerűen csak „ugrok“ emlittetnek, a m i, valamint az

„ismét“ szó világosan a fejér magyarok vagy kazalokra utalván, e részben Schlötzer fordítási hitelessége ellen némi kételyem támad.