B R Ú N Ó S Z E N T T É A V A T Á S Á T Ó L A S Z E R Z E T E S R E N D E K N A G Y S A E C U L A R I S A T I Ó J Á I G .
1514— 1782.
I. FEJEZET.
A p u s z t u l á s n a p j a i .
A La Tőrre karthausi kézben. Brúnó szentté avatása. Sz. Brúnó ereklyéi. Az osztrák karthausiak pusztulásának példái. A Szepesség* és az uj tan. Ennek következményei.
Horváth János. A z 1529-iki nagy hadisarcz. A leökfalvi csere. Stooszi viszonyok.
Adat a plébános középkori történetéhez. Szepesi rablók. Baso és társai A Menedékszirí rombadölte. Báthory Bonaventura. A kartliausiak Lőcsén.
1 8 9
IM
Y*'
" Qm
idi desolationem stantem in loco sancto. Láttam a pusztulást a szent helyen állani. Az ó-szövet- ségi látnok szava e korszakban a karthausiakon is beteljesedett. Annál meglepőbb e dolog, mert alig volt század mely szerencsésebb jelek között kezdő
dött volna a rendre nézve, mint épen a XVI-ik. Be
köszöntője nem is sejteté az öldöklő angyal közele
dését, nem árulta el, hogy a rend számos virágzó zárdáját a pusztulás kietlen környékévé fogja tenni.
Mosolygó arczczal, pazarul osztogatá csecsemő kezei
vel az áldást, hogy java féríikorában annál fájdal
masabb csapást mérjen reájok.
Villámsebesen terjedt el 1514-ben X. Leó pápa brévéjének hire, mely a La-Torre mellett épült Sz.
István kolostort, Brúnó küzdelmeinek, szent életének, önsanyargatásának s utolsó leheletének tanúját, szent tetemének őrét, hosszú, csaknem négy százados keser- gés után, a karthausi rendnek visszaadatni rendelé.
Es ép oly villámsebesen szülemlett meg a mozgalom, mely a szent rendalapitó szentté avatását czélozá. A karthausi rend eddig kénytelen volt megelégedni azon tudattal, hogy alapitója az üdvözültek dicső sorából kiséri öntökéletesi- tésükre irányzott törekvéseiket. A szent tetem a La Tőrre újabb lakóinak, a cziszterczita rendnek kezében lévén, a rend az esetleges súrlódások s huza
vonák által nem akará nagy mestere emlékét beszennyezni. Várt s reménye nem volt csalfa. A La Tőrre felszabadulása óhajuk előhirnöke volt.
A szentté avatás nem minden akadály nélkül történik. Szigorú egyházi vizsgálat előzi azt meg, mely első sorban a megholt életére, erkölcsi tökélyeire, másodsorban szellemi hagyatékára, halálának körülményeire vonatkozik.
Brúnónál mind ez el lön mellőzve. Hire sokkal nagyobb, érdemei sokkal maradandóbbak voltak, sem hogy azokat még hosszabb vizsgáló
dásnak kellett volna kitenni. S midőn Antal Sz. Praxedisről czimzett
É
áldozó-biboros, Mátyás bolognai, Lajos mantuai, Jakab nápolyi és Hugó római perjelekkel, a Szentatyánál kihallgatásra jelentkeztek s a rend kérel
mét előtérjeszték, X. Leó minden habozás nélkül mondá ki az egyház Ítéletét, mely Brúnót a szentek sorába igtatáJ)
Leirhatatlan öröm árasztá el ezen hirre az egész rendet, mely az egyház fejének tettében öt százados tevékeny életének erkölcsi diadalát, legfőbb jutalmát látta. Az öröm csak fokozódott, midőn a Sz. István kolostorhoz tartozó Mária templom főoltára mögött felfedeztek egy szek
rényt, mely Brúnó ereklyéit rejté. A »Haec sunt ossa magistri Brunonis«, ezek Brúnó mester csontjai, feliratú szekrény ünnepélyes körmenettel lön a Sz. István kolostorba vive s ott egy e czélra épült diszes oltáron helyez
ték el.^)
Még el sem némult a karthausiak öröm zaja, midőn Luther, mint egy újkori Eates, elveté a vallás viszály sárkányfogait, hogy azokból a vallás háborúk, a fanatismus szomorú emlékű hőseit keltse életre. Az egyház ellenes áramlat nem kiméit műemléket, nem kiméit kincset, nem kimélte az emberi szellem egyetlen oly művét sem, mely az egyház keze vonásait viselé magán. A szerzetes rendek, melyekre az egyház mindenkor szere
tettel tekintett, az új tan hiveit iszonynyal tölték el. Természetes, mert az ima e szent helyei folyton alapitói esküszegésére emlékezteték. S ezen ellen
szenvnek számos virágzó zárda esett áldozatéi, maga alá temetve hosszii százados munkának ma még töredékeiben is megbámult gyümölcsét.
Ezen sorsot a magába zárkozott karthausi rend sem kerülhette el.
Egymás után pusztultak legszebb kolostorai, gyöngyei. így már 1 5 2 4 -b e n
megkezdődött a straszburgi karthausiak üldözése, mely félszázadnál hosz- szabb időt ölelt át s a hires konvent végpusztulásával végződött.^) így pusztult el Rettel, Basel és Reinschau is; igy lettek rommá a paderborni, az eisenachi, a weseli, a grünaui és arnheimi karthausi kolostorok, számos másokkal egyetemben.
Magyarországban az új mozgalom épen a Szepességben talált a leg- hálásabb talajra. A német születésű eszméket a szászok rokonszenvvel fogadták, azok terjesztését önálló intézményeik nagyban elősegiték. A XXIV szepesi plébános testvérületnek, különösen Mollner által kitünően vezetett naplói, kiterjedt levelezései s egyéb történelmi emlékei, telve vannak az új tan rohamos terjedése miatt táplált aggodalmakkal. Késmárk, Leudischer nevű plébánosának befolyása folytán, egészen az új tan har- czosává szegődött s innen lassan-lassan mindinkább tovább terjedt az a vidékre is. Ehhez járult, hogy azon erkölcsi sülyedés, mely már Mátyás erőteljes kormánya alatt, de fökép Ulászló és Lajos idejében ütötte fel * *)
T á p p e r t : Dér Heilg. Brúnó 449. s. köv. 11.
*) V . ö .: B -e ic h e n le c lin e r : Dér Karthauser Ord. 147. s köv, 11.
T á p p e r t : Dér Heilg. Brúnó 367. s köv. 11. Vita II. é.s Vita III. M ig n e : Curs Compl. Patr. lat. Acta. Brun. T. I. e. 225 illetve 650 és c. 470 et sqq.
4) U. o.
1 9 2
hydra fejét, Zápolya és Ferdinánd viszálykodásában meleg ágyra talált.
A iolytonos harczi zaj, a jövö-menö csapatok rablásai, az egymást üldö
zök pusztításai, a nyomor ijesztő növekvése, kiirtott az emberi szivekből minden nemesebb érzést, fül mellől bocsátá a lelkiismeret vádoló szavát.
A nyers erőszak az ököljog pogány napjait hozá vissza a »felvilágosúlt«
újkor küszöbén álló nemzedékekre.
A pártoskodás, a trónviszály sok pénzt emésztett föl, melyet termé
szetesen az amúgy is elnyomorodott nép, kivált pedig a számtalanszor megsarczolt papság, volt kénytelen előteremteni. Ezen hadisarczok meg- állapitása és kivetése, a szepesi egyházakra vonatkozólag, Horváth János szepesi prépostra volt bizva.
Horváth, a tesseni herczegnönek Hedvignek ajánlatára, lett szepesi préposttá 1505-ben. Azonban kezdetben nem nyerhetvén meg fiatal kora miatt és fökóp képzettsége hiányában az egyházi megerösitést, a prépost- ság kezelését atyjára Mihályra bizta s ö maga a kellő ismeretek meg
szerzése végett Hómába ment. Csak miután onnan visszatért, úgy 1511 körül, ült tényleg a préposti székbe. Horváthnak úgy egyházi, mint poli
tikai szereplése a legnagyobb jellemszegénységet árulja el.
Mint pap keveset szerepelt. Az egyházias szellemnek és vallásos érzel
meknek teljes hiányában, mint Lányi Írja róla, csak a világnak és az érzékiségnek élt. Lanyhasága, mindent fölülmúló birvágya voltak életvezérei tetteinek irányitói. Birvágya annyira ragadta, hogy a szepesi testvérület kénytelen volt nyíltan föllépni ellene. Ferdinánd király előtt a testvérület idősbje, egy 1538-ból keltezett levélben, úgy mutatja be Horváth prépostot mint a lelkészek zsarolóját, az egyházi javak megröviditöjét, ki kincseinek, magán vagyonának szaporitásában határt nem ismert és semmiféle eszköztől sem riadt vissza. Politikai szereplése egy szemernyivel sem volt külömb egyházi viselkedésénél. Hol Zápolyához, hol meg Ferdinándhoz szitott, a szerint a mint az egyik vagy másik vergődött túlsúlyra. Midőn végre azt tapasztalta, hogy Ferdinánd népszerűsége a Szepességben folyton növek
vőben van s állása mind szilárdabbá válik, végleg búcsút mondott János fejedelemnek, hogy Ferdinánd feltétlen hívéül vallhassa magát. Mindenesetre szomorú jelenség, a két király szerencsétlen taktikájának világos bizonyítéka az, hogy ily jellemű ember, az ország ol}^ jelentékeny részében, mint a minő akkortájban a Szepesség volt, hosszú éveken át verzérszerepet játszhatott.
A Horváth fejét díszítő főpapi föveg aegise alatt, undok dolgok tör
téntek a Szepeségben. Mert a rakonczátlanság védőre, a valódi áhitat természetes üldözőre talált benne. Az üldözöttek között ott szerepelt első sorban a karthausi rend. A prépost gyűlöletének leginkább a sarczok kivetése alkalmával adott kifejezést. Azon hadisarczok között, melyeket
V . ö : L á n y i - K n a u z : M a g y a r Egyht. II. k. 78. s köv* 11. Wagner Horváth kinevezését, ezzel ellenkezőleg, Zápolyának tulajdonítja. Szerinte H o r v á t h B a k á c s megerősítését is kinyerte volna 1511-ben Analecta P. III. p. 74.
V. ö .: W a g n e r : Analecta Scep. P. H. p. 224. s köv. L á n y i Egyht. H . k. 81.1.
193
ez időben a királyok nevében követeltek volt, különösen említendő az 1529-iki, melyet Katziáner János Ferdinánd szepesi kapitánya követelt.
Katziáner ugyanis arról értesült, hogy a plébános testvérület pénztárában 30.000 frt. van elhelyezve. Ámbár e hir e kereset hiányban szenvedő időkben hitelt nem érdemelt, Katziáner mégis kapva kapott rajta. Ürügyül használta fel azt arra, hogy a papságtól újabb pénzösszegeket sarczoljon ki. Maga elébe idézte tehát Moller György bélai plébánost, a testvérület seniorját. Horváth prépost is megjelent. Moller sejtvén a meghívás czélját Henckel Sebestyén lőcsei és Hillebrand Lőrincz iglói plébános kíséretében jelent meg. Katziáner előadta, hogy az ő értesülései szerint a testvérületnek heverő pénze van; mivel pedig a királyi hadak eltartására most épen némi segélyre lenne szükség, felszólítja a testvérületet, hogy rövid utón fizessen e czélra ezer forintot. A három plébános elámulva hallgatá Ka
tziáner beszédét, mert, mint Moller mondja: »nec mihi nec Fratribus coii- stabat unicus denarius in scrinio repositus« egy dénár készpénzük sem volt. Azonban Katziáner nem tágított. Az ürügy és alkalom sokkal ked
vezőbbnek látszott, sem hogy azt elszalasztani engedhette volna. S azért ámbár a megrémült papok mindenkép engedékenységre óhajtották őt bírni s egy magukkal hozott és száz dénárért vett csukát adományoztak neki, mégis 800 frtot követelt tőlük. Háború esetében igazságtalan kivetés ellen orvoslatot keresni talán még lehet, de találni nem. Az ellenvetések, könyör
gések elhangzottak s a sarczot mégis meg kellett fizetniök. Most követ
kezett azután a prépost szerepe. Az egyháziakra kivetett összeget neki kellett volna lelkiismeretesen és arányosan felosztania. A prépost a 800 írtból 600 frtot a testverületre, 200 frtot pedig, tehát az egész sarcz negyed részét, a menedékszirti zárdára vétó ki.
A Menedékszirt, mely az előbbi években oly szép virágzásnak indúlt volt, rohamosan hanyatlott. 1529-ben meghalt legnagyobb jóltevője Hedvig herczegnő. önmagára hagyatva, senkitől sem védve, senkitől sem támogatva nézett elébe a bekövetkezendő szomorú napoknak. Politikai dolgokba, mint a karthausi rend egy áltáljában, úgy a magyarországi zárdák sem keveredtek.
De ha ez némileg előnyére volt a többi zárdáknak, a Menedékszirtnek, mely a Kassa felől jövő hadaknak é p e n útjába esett, nem használt. Hogyha János fejedelem hadai jöttek, azok elpusztiták, mert Ferdiiiándnak fizettek adót. így történt 1529-ben is, mikor a rájuk vetett 200 frtot nagy erömeg- feszitóssel kifizették. Viszont Ferdinánd harczosai azon ürügy alatt, hogy János embereit befogadták, feldúlták és magukkal vitték még azt is, a mit az előbb jöttek meghagytak. Es e mellett a sarczolások, az adók napról napra növekedtek. 1530-ban ismét Herberstein Eupert a két lándsás zászlóalj főkapitánya kért pénzsegélyt. Ismét megjelent Horváth prépost a láthatáron.
Beidézte a schavniki apátot, a Menedékszirt perjelét és a testvérület idősbjét, hogy a taksát kivesse. Azonban mind hárman határozottan kijelentették, hogy nincs többé mit adniok. Csakhogy Herberstein, Horváth tudtával és
1) V. ö . M o lle r naplóját W a g n e r -n é l Analecta P. II. p. 203.
194