MAGYARORSZÁGBAN KARTHAUSIAK

KARTHAUSIAK

MAGYARORSZÁGBAN

A M A G YA R TU D O M ÁN YO S A K A D É M IA ÁLTA L O L T V Á N Y I-D IJJAL JU TA L M A ZO TT PÁLYAM Ű

IRTA

DEDEK CRESCENS LAJOS

ELŐSZÓVAL ELLÁTTA

F R A K N Ó I V IL M O S .

TELEGDY LÁSZLÓ ÉS NAGY LÁZÁR EREDETI RAJZAIVAL.

S Z E R Z Ő S A J Á T K I A D Á S A

BUDAPEST

BUDAPEST.

Nyomatott a „SZENT ISTVÁN” kath. müintézet myomdájában.

ELŐSZÓ

F R A K N Ó I V I L M O S T Ó L

smételten volt alkalm a e sorok irójának, tör­

ténelmi tanulm ányai folyamán, felism erni és feltüntetni azon kivételes képességet és kész­

séget, m elyet a m agyar nemzet, m ai hazánk területének elfoglalása után, a kereszténység tanainak elfogadásában, eszm éinek assimi- látiójában, intézm ényeinek átültetésében tanúsított.

Azóta, hogy az első hittérítők m agyar főidőn m egjelentek alig múlik el néhány évtized és a kath. egyház egész organis- musát erőteljesen kifejlődve, akadálytalan és sikeres m unkál­

kodásban találjuk itt.

Különösen figyelemi’eméltó azon előszeretet, m elylyel a nem zet felkarolni siet: a kereszténység eszméinek legm agasz- tosabb megtestesülését: a s z e r z e t e s r e n d e k i n t é z m é n y é t .

M iként az ö n z é s áziem ber állati term észetének kifolyása;

az ö n u r a l o m szellemi lényének kiváltsága: az ö n m e g t a g a ­ dás és ö n f e l á l d o z á s szelleme az ö isteni eredetének hozo­

mánya, minden nagynak, a m it az egyén és társadalom létre­

hozhat forrása és biztosítéka.

Ezen szellem emelő és term ékenyítő hatását az emberiség teljesen sohasem nélkülözte. De a kereszténységet illeti m eg a dicsőség, hogy ezen eszmény kultuszának szolgálatára hivatott és szervezett testületeket létesített.

A szerzetes rendek alapitói m integy versenyre keltek, hogy az emberi test sanyargatásának és a lélek fegyelm ezésének módozataiban egym ást túlszárnyalják. A három leghatalmasabb

embei-i ösztön leigázása, a szegénység, szüzesség és engedel­

m esség fogadalm ai által, k i nem elé gitette őket. Es bizon yára m ély lélektan i felfogásról tanúskodik szent B rúnó elhatározása, h ogy legnehezebb áldozat gyanánt, az örök h allgatást tette a karthausi szerzetesek kötelességévé.

Első szent királyu n k apostoli ih lete és állam férfiul bölcse- sége fölism erte azon je le n té k e n y szolgálatokat, m elyeket n a g y feladatai m eg o ld á sá b a n ; a nem zet m egtérítésének, civilisátiójá- n ak és p olitikai fegyelm ezésén ek m unkájában, a szerzetes- intézm énytől várhat.

M ég a, püspöki székek felállítását m egelőzőleg, alapított a P an n on h egyen szent B en ed ek rendjének monostort. Es ennek lakói k özö tt ta lá lta legbizalm asabb tanácsosait, legbuzgóbb m unkatársait. F őn ö k ü k et A sztrik ap átot b izta m eg a fontos küldetéssel R óm ába, honnan a koronát h ozta m eg. T ró n ja örökösének nevelőjéü l a szerzet eg y ik tudós tagját, G ellértet szem elte ki.

E g y id e jű le g áttelep ítette B izan czb ó l a gö rög apáczakat, k ik h iva tva v o lta k az előkelő m agyar családok leá n y a it a v a llá ­ sosság, m űveltség és Ízlés titk a ib a beavatni.

A z ö példáját k öv ették utódai. Es am int a k eresztén ység szellem ének örök-i:Qú ereje az ősi törzsből új és új h ajtásokat fakasztott, a korról-korra felm erülő szü kségletek k ielégítése v é g e tt új szerzetes rend eket h iv o tt életre: ezek m egannyian, a daliás egyh ázi lovagren d ek től az alázatos kolduló barátokig, hazánkban vendégszerető fogad tatásra találtak.

A z ország nagyszám ú kolostorokkal n épesült be, m elyek dús adom ányokkal h alm oztattak el, és a nem zet m inden réte­

géből to b orzották lak óik at, k ik n ek sorában soha sem h ián y oz­

ta k előkelő családoknak, a v ilá g gyö n yö reit m egvető, a le g ­ m agasabb eszm ényekért lelkesülő, sarjai.

íg y , a m ikor szent K lá ra apácza-rendjének m egalapítása után kevés évtizeddel, a veszprém i v ö lg y és a n yu lak szigete berkeiben a k la risszá k kolostorai m egn yíltak; királykisasszonyok, h erczegn ök és zászlósurak leán yai siettek a zok at m egtölteni, h o g y az áh itat és önfeláldozás csodáinak színhelyeivé tegyék.

A m agyar nem zet történ etén ek azon lapjai m ellett, m elyek a harczi dicsőség és a nem zeti p o litik a n agy esem ényeit beszélik

I I

el, m éltó h ely et foglaíiiak el azok, m elyek a szerzetes rendek zajtalan m unkájáról, ném a erőfeszítéseiről szólanak.

És a történetírás, m ely je le n előhaladott stádium ában, a szellem ek állapotának, az eszm ék fejlődésének, az eszm ények uralm ának re jte tt n yom ait k iv áló gonddal ku tatja: m indinkább érezi annak szükségét, h o gy igén yb e v e g y e azt a világosságot, m ely a kolostorok évkön yvein ek és okiratain ak lapjairól su­

g á rzik ki.

E zért a tudom ány iránt tartozó kötelességet telje síte tt a M agyar Tudom ányos A kad ém ia, m ikor a m agyarországi szerzetes- rendek történetére kiterjesztette figyelm ét. M iután Rupp Jak ab n ag y m unkáját, m ely az országban eg y k o r létezett összes m o­

nostorokat felk arolja, k ö zzétette ; p ályafelad ataival az egyes szerzetek m onográfiáinak m egírására k ív án t im pulsust adni.

A je le n m unka a legelső, m ely ezen p ályázato k eredm énye gya n á n t n ap világo t lát. É s egyú ttal az újabb m agyar monas- terologiai m unkák sorában a legelső, m ely a történetírás m ai igén yein ek m egfelel; a m ennyiben széles kiterjedésű eredeti forrástanúlm ányokon alapszik, és tá rg y á t b eilleszti ú g y az egyetem es egyháztörténelem , m int a hazai köztörténelem k e ­ retébe.

R em élljü k, h o gy szerzője az A k a d ém ia koszorúja után, a m agyar közönség m éltányló elism erésének ju talm áb an is fog részesülni.

És óhajtjuk, h o gy öt kövesse -lon gu s ordo idein peten- tiu m d e c u s!“

0^

ni

BEVEZETÉS.

zent B enedeknek, a n yu gati szerzetesség p átriárkáján ak tiszteletére, a fleuryi k olos­

to r m ellett, a L o ire partján, m űvészi tem plom áll. A m ester k eze a tem plom oszlopföinek egyik én M onté Cassino bölcső k orát varázsolja elénk. A vártoron y alakú, s a k ezd e tle g essé g n yom ait eláruló kolos­

tor nehéz ivezetü kapu ja előtt, e g y k ő ­ padon ü l a szent. O szfejét kezében n yu gtatja, ölében kön yv hever, m ig szem einek szelid tek in tete az előtte térdelő góth lo v a g és e g y távolab b álló egyszerű pór k ö zö tt oszlik m eg.

A lo v a g daczhoz szokott arczán csod álattal v e g y ü lt rém ület v e tt erőt, a pór, a m egtestesített alázatosság, qz áhitatos lélek és a szilárd bizalom öröm ével szem léli darabokra zúzód ott b éklyóin ak nyom át.

E kép, m ely m űvészi b e fejezettség g e l tűnik elünkben, nem az alkató géniusz röpke képzelm ének puszta szülem énye. T ö r­

tén t esem ény m egörökítése az. E g y fejezet a szent életéből, m elylyel a m ester a h id eg m árván yba életet lehelt.

Zalla, a barbár gó th ok eszm én yitett hőse, rablánczokra fűzött e g y szegén y pórt, k i von akodott a b irvágyó kap zsiság á­

n ak áldozatú l vetn i oda csek ély vagyon át, m elye t szem élyével e g y ü tt B en ed ek a tyán ak a ján lott v o lt fel. A z ellentálláson fel­

dühödött barbár, szán alom ig m egk ín zo tt em bertársát az a g g szerzetes elébe h ajszolta s n a g y hangon a pór vag yo n án ak visszaadását k övetelte tőle. D e vad sága m egtö rt a szent tek in ­ tetén ek szelídsége alatt, csodálat fo g ta el szivét és mi (lön e puszta tek in tet a pór rab lán cza it porba hu llatá, rém ült arczczal borult térdre a szellem i erőnek e nem sejtett h atalm a előtt, í g y Írja le a történ etet n a g y G e rg e ly pápa. *)

>) Dialóg I. II. 31.

V alah án yszor e kép et szem lélem s a szent pápának a tör­

ténelm i hűség egyszerűségével v á zo lt elbeszélése e csodás ese­

m ényt lelkem ben föleleveniti, m indannyiszor a hála kön ye g yű l szemembe_, a m indenség n agy A lk o tó já n ak bölcs rendelései iránt.

A term észet n ag y könyvében az első fejezet a vallás fejezete ugyan, de ju t benne bőven h ely az em beri tudás m inden fajá- n ak és nem ének. A z, k i a legkisebb fűszálról is gondoskodik^

egyenlő szeretettel k arolja át az á lla tv ilá g legkiseb b jét és leg- n agyobbját, kinek tud ta nélkül hajunk e g y szála sem veszhet el, az a term észet n a g y k ön yvéb e, az em beri nem fejlődésé­

nek, viszon tagságain ak, öröm ének és bubánatának, belső ter­

m észetéből kifolyó és a külső szükség folytán elő állott hullám zásának, szellem i és testi, égi és földi v ilá g életének hű hírnöke szám ára is ig ta to tt be e g y fejezetet, m elyet az e m l é k e k t ö r t é n e t e czim m el je le lt m eg. A rég i id ők tisztes maradványaá, az id ők pusztító h atalm át elkerült m űem lékek, tem plom ok és kolostorok, várak, városok és az em beri erő egyéb m onum entális alk otásai, egyes elpusztult épületek feliratos kövei, sírem lékek, különböző korok, népek és nem zetségek szer­

szám ai és eszközei, m elyek a term észet ölében elszórva fel­

lelhetők, v a g y m elyek az anyaföld m élyéből a rég iség zomán- czáv al fedve előkerülnek, a szobrász vésőjének, a festő ecset­

jé n e k geniális alkotásai, K lio m árvány táblájának egyes beszédes töredékeit képezik, m elyekből a m unkás emberi szellem a m últ idők elm últ esem ényeinek hű kép ét állíth atja egybe. A m it a krónikások tolla m egörökíteni elfeledett, a m it a közlés mód­

já n a k nehézkes v o lta a m egérth etetlen ség sűrű fátyoléb a bur­

k o lv a hagyott, azt e töred ékek kiegészíteni, könnyen átérthetövé tenni képesek. É s a hol a tén yek és in stitucziók szellem ét a kéziratos lapok h olt b etű je elnyelé, v a g y hol a szellem átható tekin tete a letű n t századok éj borította világáb an m egtörve révedez, ott a term észet kön yvén ek diís tartalm ú fejezete csodás fén yt vetni képes. A hol az em beri tudás zsarnoka, az elfQg.iiltság,_az ig a zsá g kezére rab lán czot fűzni merészel, h o g y v a g y saját gyarló v o ltá t leplezze, v a g y önhirdette n a g ysá g á t eldödjeinek rovására növelje, v a g y m ert szárn yaszegett k ép ­ zőim é e g y tiszta eszm ény m agaslatára fölem elkedni képtelen, ott a m egsértett ig a zsá g boszuló an gyalakén t a gondviselés

gya k ra n egy-egy élettelen követ, egyszerű, szobor csoportozatot, igén ytelen festm ényt szerepeltet.

N incs a világtörténelem egész folyam ában oly kor, nincs oly intézm ény, m elyet az unokák oly kevéssé ism ernének, m elyről az utódok oly za g y v a fogalom m al bírnának, m int épen azon kor, m elyben az igén ytelen toliunkra v e tt intézm ény gyerm ek, i:Qu és férfi koi’át élte. A z utolsó iskolás gyerm ek bám ulatos já rta ssá g o t tanusit a classikus ókor classikus talaján.

Olym p isteneinek szerelm eiről, H erkulesről a férfiúi anyagias erő és bátorság képviselőjéről, a druidák és párkák ínystikus világáról, P y th ia Janus arczu jóslatairól, sok m indent h allott a világ. D e h o gy voltak a középkorban férfiak, k ik lem ondtak a világról, lem ondtak m inden élvezetről csak azért, h o g y ön­

m agok és em bei’társaik eik ő lcsi ja v á t m ozdítsák elő, bog}"

ezeknek a férfiaknak köszöni Európa első sorban m ai művelt-_

ségét, aiTÓl a liáladatlan unokák elfeledtek gondolkodni.

A zon ban a történelem tollának vezetésére vállalkoztim k, leplezetlen ig a zsá g o t kell szolgáltatnunk. Nem a véletlen ség puszta já té k a idézé elő e feledékenységet, nem is a történelm i em lékek h ián ya szülé e hálátlanságot. I tt szerepelt ig a zá ­ ban am a bizonyos zsarnok szellem, m ely m ár oly sokszor és annyiszor az ig azság hóh érjává v á lt és ellen tállh atatlan h atal­

m ával a sötétség fátyoléb a bui’kola oly kort, m ely örömzajjal üdvözlé am a napnak fölkeltét, m elynek nappalát m i élvezzük. A részrehajlatlanság em elkedettségének hiánya, azon tagad h atatlan körülm ény, h ogy az em bernek nehéz oly dolgot fölfognia, á t­

értenie, m elynek m agaslatára, egyén iségén él fo gva felem elkedni képtelen, a n agyb an m egrom lott erkölcsi érzés, m indez v á ll­

vetve m űködött azon, h o gy a valóság ism eretének hajn ala m inél később v a g y legalább m inél felhösebb égen hasadjon. És midőn a puritán A n g liá b a n tám ad t egy tudós katona, i) k i anglikán létére, leplezetlen őszinteséggel, velős rövid séggel és maró guny- n yal szem ére veté a vilá g n ak elfogu ltságát, ostorozta igaz- talan ságát; m időn a történelem elfogulatlan m unkásainak köré­

ben egészséges m ozgalom tám adt, m ely a szerzetes rendek való töitén etén ek tanulm ányozására irányult, s m ely azok miben-

'j William Cobbet, Hystory Pro test. of the Eiigland ez. müvével.

3

lótót, azok érdem eit kutatni, kitü n tetn i kezdé, akkor m egn yilt ugyan a társadalom szeme és m a m ár ősz P e te rd ik én t „m inden lépten nő az a g g csodája, m ert sok ú jat m eglepetve lá t,“ de a szerzetesség való fogalm ával, annak eszm éjével, a szerzete­

sek valódi becsével tisztába jönni m ég m indig nem tudott.

A n yagiasságb a sülyedt gon dolkozása az an yagiasság mérő vesszejével mért. É s tám adtak, k ik a szerzetes rendek b ecsét a tudom ányok és m űvészetek terén szerzett halhatatlan érde­

m eikben keresték; és vo ltak m ások, k ik nem zetgazdászati szem ­ pontból em elték k i őket, m int a föld czélszerü m űvelőit, váro ­ sok és falv ak alapitóit, m ig egyesek ism ét ideálisabb szem ­ pontra em elkedni óhajtván, a világb an elzüllött, elkeseredett, kétségbeesett lelk ek asylum át hirdetgették hivatásukúl s ebben lelté k föfontosságukat.

Pedig m indez tévedés, a szerzetesség eszm éjének, fogalm á­

nak teljes félreism erése, m ert a számos rendalapitó között e g y sem találkozott, k i rendje fí^czóljává a földm űvelést, a r égi iratok m egőrzését, kön yvek Írását és m ásolását, a tudományok.- és m űvészetek ápolását, a tö rtén etírást tette volna.

M iben áll teh át a szerzetesség való eszm éje?

M időn a rég i évkönyvek, krónikák, diárium ok, oklevelek poros foliansaiból kibontakozva, a betűk birodalm ában te tt kalandozás után feleszm éltem s a szerzetesség való eszm éjének m eghatározása felett elm élkedtem , tűnődő lelkem a term észet n a g y könyvében lapozva, képzelm e szárnyain a n yu gati szer­

zetesség szülőföldjére szállott el. A z A bruzzo h egy ség dél­

szaki n yu jtván yán ak irányában, a T erra di lavoro nehezen m unkálható téréinek m entében, festői h egylán czo kk al köritett íensikon áll am a kopár sziklahegy, m elyet M onté Cassino néven ism er a világ. N ehezen járh ató lejtőin át az ésszel párosult akarat erő u tat n y ito tt fel a hegytetőre, h o g y e g y id ővel és viszo n tagságokkal daczolni tudó ép ü letet em eljen fölébe; az im ának csendes, öröl^ lakóhelyét. A távolból A rpinum in tegett, a szónokok királyána^k'^zűlöhelye és Aquinum , m elynek hire Ju ven ál utján v ilá g g á ment, m ielőtt az utókor dicsőségévé v á llt voln a az által, h ogy az angyali tudóst szűlheté. A m essze ten ger homokos partjain, a m ai S. G erm án tövében merész körzetű alkotm ány, am az A m phitheatrum rom jai látszanak, m elyek közt

az ókor bölcse, a m agába vonult szem lélődés heroldja. Varró tölté napjait. E g y kiálló h egycsúcson a R occa Janula, a hübér korszak árkokkal, sánczokkal, réztornyokkal és m elvédekkel véd ett s ék ített vára áll. Es m egjelen t tűnődő lelkem előtt a deuryi tem plom oszlopföjének képcsoportozata, Z a lla a gótliok m egalázott képviselője, a felszab ad ított pór egyszerű alakja s kön yvvel kezében a szerzetesség a g g pátriárkája, ajkán a szó, szem ében a szellem hatalm ával. Es szóra n yilt a szent ajaka s harm onikusan, égi zenéhez hasonlóan fo ly t róla a szó, m ely a szellő szárnyain tova repült, visszh angra k e lt a bérezek között, betölté a szabad term észet téréit, elszállt az egész m űvelt s az egész m űveletlen világ b a s tudósok és tudatlanok, urak és szolgák, lo vagok és nők térdre borultak csodás hatalm a előtt, imázó áh ítattal ejtve ki azt: O m nipotentia supplex. K ön yörgő m indenhatóság.

A világtörténelem hány letű n t százada vonul el szem eink előtt e kép szemléletekor.^ A róm ai szabadság és m űveltség arany és ezüst koi’ának, ezek legkiválób b képviselőinek szem­

léletében, m egzavar a nép harsogó szava, a hagyom ányossá vá lt: P an em et Circenses. A z im peria.]i.s jiig a —rahszolgáinak- helyébe .a. m artyro k Iiosazű aojozata lép . Juvenált, a p ogán y Írót, legyözé a keresztén ység tudorának hire s a kisded falu nevét a krisztusi elvek bajn okán ak itélé oda a világ, in ig a Idiarsalia n a g y alkotójának csak m ásodrendű szerep ju tott. És m indazt, a m it tudom ány és m űveltség, a m it a pogán y elme n agyo t és dicsőt term elt, m indazt eg y barbár nép ádáz dühé­

nek kitéve látjuk, m elyn ek szeliditésére nem leendett elégséges száz és ezer R o cca Jan ula m esszeható hatalm a, de m elynek g á ta t tud ott vetni eg y eszm ényi intézm ény, a szerzetesség, m elyet békóba tu d ott verni, m egtudott nyerni az im a által m egtisztult lélek, a z : O m nipotentia supplex. „ A m itra,“ ú g y ­ mond P a lg ra v e , i) „sok oly roham nak állott ellen, m ely a pán- czélt szétroncsolta volna és a kereszt több ellenséget tartott féken, m int a lándsa.“ A szerzetesek m eghódito tták a v ilágot, inért az életszentség, lelk i n ag yság és az erkölcsi erő id eálját képezték.

') History o f England. 70 1.

E urópa p olitikai térképét am a keletről n yu g a t felé irá­

n yu lt óriás hullám zás a lak itá át, m elyet a történelem népvándor­

lásnak nevez. E z létesité az oi'szágok és állam ok szerint való alakulásokat s m egadá az első lökést a n em zetiségek külön- váltabb fejlődéséhez. A zo n b an az újjá alaku lt társadalm at Satm nus szülötteinek sorsa fenyegető. A nyers an yagi erő, a b irvág y és a m egélhetés kényszei’üsége folytán elő állott hullám ­ zásnak útját vágn i; a forrongó erőt rendes korlátái közé vissza­

szorítani; ^zt m egnem esitése által term ékennyé, gyü m ölcsözővé tenni; a nem zeti, de barbár szokásokat és in stitu czió kat és erkölcsöket eg y m agasztos m egtestesült eszm énynek, a keresztény­

ségnek m egfelelően, form álni s ig y a polgáriasodás csiráját elü ltetn i, az ú jjáalaku lások létföltételét képezte. E zen óriási felad at ép oly hullám zást k öv etelt a szellem i téren, ép oly m eg­

rázkód tatást a szivek országában, m int a m ilyen az an yagi téren az uj h ely zetet termé. E g y szellem i népvándorlásra v o lt szükség, h o gy uj népek közé, uj elv ek et hozzon.

A z üdv keletről szárm azott el hozzánk. Onnan indult ki a szellem i hóditók serege is. A th eb ai rem eték nyü zsgő v ilá g á ­ ból^ m elyet a m odem tudás a h itrege czélzatosan m egterem ­ te tt lom tárába szeretne rejteni, i) v á lt k i a n yu gati szerzetesség elöhirnöke, V azu l hires védőjének, A th an asiu sn ak szem élyében.

,A keresztén ység tana szerint a legn agyob b b old ogság, m elyet em beri lén y valah a elérhet, a boldogság kutforrásával, a jó sá g és a szeretet Isten ével való m inél bensőbb^ m inél tökélye- tesebb egyesülésben áll. Ez k ép ezi a földöntúli élet üdvének te ljé t s ennek arányában nö v a g y apadt a földi élet öröm ei­

n ek n agysága. M inél inkább közeled ik az em ber Istenéhez, m inél inkább távolod ik a világtól, annál m agasabban állapodik m eg a boldogság lajtorjáján. A _^ e lle m i élet n ö vek vése, az an yagi élet apadása, az üdv arán ylagos emelkedésével jár. A.

lélek em elkedettsége, a test m egalázása az egyedül létező mód, m ely szerint a tökéletes bold ogság eszm ényi n a g y sá g á t itt a löldön m egközelithetjük. És ezen tudat, m ely o tt pihen m élyen, eltörülh etetlenül az em beri szivben, az em beriséget kezd ettől fo gva oly életm ód keresésére sarkalta, m ely legfőbb vágyán ak

Lsd. újabban W ein ga rten _, Dér Ursprung des Mönchthums. Gotba 1877.

G

leginkább m egfelelni képes. E zen tudat, ezen vágyódó keresés, szülé a rem etéket, a szerzetes élet m egterem tőit.

A való szerzetesség teh át lelk i küzdelem , harcz, m elyet a krisztusi elvek tüzében m egtisztu lt lélek, saját tökéletesedése érdekében folytat a test ellenkező v á g y a i ellenében. A szerze­

tesek egyedüli föczélja abban kulm inált, h o gy K risztu s tör­

vénye szerint m inél tökéletesebben éljenek, akaratát m integy m egtestesitsék. A z akarat állhatatos törekvése, m ely kizáró ­ la g keresztén y erkölcsök m egszerzésére és m egtartására irá n y u l;

a lélekn ek am a fennsöbb régiókb a való győzedelm es felemel- ked ettsége, m elyekben az valód i becsét, értékét és nagyságát- egyedü l feltalálhatja, v o lt am bitiójuk netovábbja. A lélek ­ nek am a szabályazottsága, fegyelm ezettsége vo lt törekvéseik zenitje, m ely az erők átképzése, engedelm esség, önfeláldozó szellem és alázatosság árán érhető el csupán s m ely egyedü l képes a bűn által m eg g y en g ite tt em bert erőteljessé, b old oggá tenni. E z em elte öt az erény oly fokára, h o gy az evangélium i tökéletesség csodás állapotát, századokon át, az egyh áz állandó történelm évé varázsolhatta.

E zen eszm ényi körből lép ett elő sz. A th a nász. K é t társával, A m m oniussal és Izidorral, je le n t m eg Itá lia földjén i), h o g y a világ o t a legdicsöbb, a legfönségesebb győzelem nek, az önmeg- gyözésn ek módjára, m egtanítsa. Nem hódítani, hódolni tudni v o lt jelszava. S e jelszó bám ulatos eredm ényt léte sített m ind­

já r t kezd etb en is.

A z uj életrendnek, a szerzetességnek le g főbb istópolójává épen az a róm ai aristokraczia lön m ely az alázatosságot, az ebből folyó engedelm ességet, csak szolgái kötelm ének ism eré eddig. A leghíresebb nem zetségek, Róm a büszkeségei ölték m agukra a vezeklő k öltönyét. A Gens A n ciá n a , m elynek ta g ja i született konsuloknak látszottak, rövid idő alatt több szerzetest adott az egyháznak, m int hosszú évtizedeken keresztül konsu lt a köztársaságnak. C sakh ogy, ám bár e róm ai aristo- kratiku s szerzetesek közül k i is v á lt egy-egy P au lin a, egy-egy

340. Kr. u. V. ö . : M o n t a l e m b é r t ; Les moins des Occident. I. k. 138. 1.

2) V. ö. S. Hyeron. ep. 24. de obitu Paulináé ad Patric. és ep. 26. ad Panmach.

S. Hyeron. ep. ad Demetriadem; Claudianus Paneg. de Prob. et Olyb. Cons.

Pam m achius, i) általában azért m égis igen tévesen Ítélne az, k i a rom lott elödök rom lott unokáinak gyors m egtérése fölött öi’vendezue.

A szellem i m űveltség veszélyes lejtő. A mily elöhaladást biztosit annak, k i m érséklettel, tap in tattal járja, ép oly m ély örvénybe sülyeszti azt, ki a term észetes határokon túllépni nem átall. A róm ai társadalom leszédült e lejtöröl s gyászos bukásában elveszté a m agasztosság irán t való egészséges érzéket. M int az elkén yeztetett in yen cz idegeit, öt is csak a rendkivüliségek bírták kiem elni rendes zsibbadságából. Ily rendkivüli tünem ény v o lt az ö szem ében a szerzetesség. D e m e if m egrom lott érzéke g á to lá az eszm ényibb gondolkozásban, azért Róm ában csak a szörcsulia lön divattá s a vétkes fitog- tatás, m int rozsda az életet, m egfojtással fen yegeté annak szellem ét. -)

A szerzetesek m egsejték e veszélyt, m ely őket a róm ai társadalom részéröl fenyegeté. E leve érezték am a panasz jo gos voltát, m elyre jó v a l később e g y vilá g i pap 3), szerzetes barátjá­

hoz irt levelében, fakad t: h o g y a földiek fölébe em elkedni csak a m agába von u lt elm élkedés szárnyain lehet, s h o gy a v ilá g i salak k ö z t való tartózkodás h átráltat a felem elkedésben. M indez arra b iita őket, h o gy elm eneküljenek a világból. V isszam entek a vadon m agányba, sürü erdők hom ályába, hol, Sz. B ern át szerint, feltalálh atju k azt, m it a kön yvekben hiában kere­

sünk, m ert az á g a k és bokrok oly dolgokra tanítanak, m ilyenekre nincs mester, ki m egtanithatna.

A zon ban a szellem i küzdés összhangzatban óhajtott lenni a testtel. S azért a szerzetesek, m ég m agán y és m agány között is, külöm bséget tettek s rendesen oly helyeken laktak, hol a term észettel folytonos harczban k ellett lem iiök. G allia áthatol- hataflan okn ak tartott vadonai, hol Sz. Sequán életirója szerint:

E rat silva longuni nunquam violata per aevum, cujiis arborum summitas penes nubes pulsabat;^) G orgona és C apraja a depor-

Sz. Jeromos „ Archistrategos Monachorum“-nak nevezi.

2) S. Hyeron. ep. 15. adM arcum ; 18. ad Eustochian. ep. 95. és 225. ad E,usticuni;

130 ad Demetriad.

Petrus Eless. A d Amicum ep. 4.

Ep. 106. Ad Henric. de Murdach.

E sorokat az életiró Lucanus Pharsaliajából kölcsönzé.

táltak elh agyott la k ó h e ly e ; i) a távol n yu gaton OíSian ködös hazája; A rm orica szigete, m elyre a klassikus költök a Bria- raeus által Őrzött Saturnus börtönét helyezték, voltak első és legkedveltebb rem eteségeik, m elyeket azután, m int tökéletese- désök eszközeit, küzdelm eik egyedüli tanúit, az ártatlan kedély legtisztább érzelm ével szerettek. O desertum floribus Christi vernans, ii ja eg y szent életű rem ete, o domus fam iliarius D eo gaudens! Oh vadon, hol am a kövek terem nek, m elyekből a kin yilatkoztatás n a g y k irályán ak városa épül. 2)

Ö ntökéletesedésükön m unkálkodva, tö kéletesiték em ber­

társaikat. E lvon ultak a világból, h ogy önm aguknak éljenek, de ú g y já rta k , m int az a kedves kis bogár, m ely éltéért rem egve, a bokrok alján vonul m eg, m ig testének sajátos világosságával m agára vonja az elm enök figyelm ét, kikn ek bántásátíj félve, m enekülni vágyott. P éld ájok, életszentségök a bám ulók seregét gyü jté körükbe s öntudatlaniil is a társadalom savává lettek, h olott elfeledtetni ó h ajtottak csak. A m a benső láng, m ely küzdeni készté őket önm agukkal, m egtanitá őket küzdeni a term észet m ostohaságával, barczsorba állitá őket em bertársaik szellem i vadságával. S m ig ök K risztu s szent bajn okaivá fejlődtek, a kietlen tájak a term ékenység m osolygó téréivé váltak, a szellem vad ságát a szelidség, vallás és m űveltség váltá fel. A barbárok m egtérítése m ég nem je len té m egszelidülé- süket. S m ig azt egyes kiváló férfiak hivatásszerűen teljesiték, add ig ez a való szerzetesség term észetes következm énye volt.

A m a benső szükségesség, m ely e g y ik vadonból a m ásikba, eg y ik m agányból a m ásikba üzé a szerzetest, m egterm é azon szellem i népvándorlást, azon m ozgalm at, m ely az ú jjá alakult társadalom m egm entöjévé vált.

Ö nkénytelenül felm erül itt em lékezetem ben az a kedves kis legenda, m elylyel a b ivö k hagyom ánya, az A n g y a lv ár ere­

d e t^ hozza kapcsolatba. R óm ában a döghalál pusztított. A m egrém ü lt nép, m int tovasuhanó árnyak, nesztelenül lépdelt az örök város utczáin. Félelem és borzadály tölté el a sziveket s a kétségbeesés pusztító h atalm át u ralta a kebel. E k ko r meg-

Processu pelagi jam se * Capraria tollit, Squalet lucifugis insula plena viris, Ipsi se Monachos Graio cognomine dicunt. Rutilius Numan. lit. I. V.

Ep. I. ad Heliod.

n yíltak a tem plom ok ajtai s a szerzetesek első ízben jelen tek m eg testü letileg Róm a utczáin, h ogy a bosszuló Isten haragját im áikkal m egengeszteljék. A kor legn agyobb pápa-királya, VII. G ergely fohászaiba m erülve követé a m enetet. S ime, a M oles H adriánán az ég an gyalát pillantá m eg, a m int hüvelyébe rejté öldöklő kardját. A m enet elvonult, a látván y eltűnt s az Isten h aragja m egengesztelödött. i) A béke an gyala beköszön­

tö tt s a p ogán y k irály sírem léke, a keresztény világ em lékévé vált. A szerzetesek im ája m egm enté Róm át.

A z em beri nem összességét is ra g á ly pusztitá. A vad ­ ság, a nyereség, a m üveletlenség veszélyes öi’vénye fenyegeté.

D e a hol a szerzetes alázatos alakja, fejéröl lecsüngő Jia[ával v a g y borotvált fejével, vállára v e te tt b örzsákjával és ivó edé­

nyével, kezében kereszttel díszített botjával m egjelent, ott a szelídség, a tu dományosság tan yát ütött. A szerzetes nem k í­

ván t ug3'^an a tudom ány hivatásszerű terjesztője lenni, hanem lelkének és eszének igazi m űveltsége, m ég akaratán k ív ü l is hódított. O a keresztény tökéletesség m agaslatán állott; nem türheté teh át vele egy képm ásra alkotott, egy szentséges véren m egváltott em bertársainak sülyedtségét. M indent átkaroló szeretető önm agához kíván ta em elni őket; s inig szavával az üdv igéit oltá szivükbe, p éldájával m egtanitá őket im ádkozni, m egtanitá arra, h ogy a nyers an yagi erő összes, m ég oly bám u­

latos produktum ainál a szellem, erejét többre k ell becsülniök.

M egérteté velők, h ogy e szellem nek nem az em berek, Isten dicsőítésében kell keresnie n agyságát. S in ig például a k alóz­

rabságból Irlandba kerü lt P á t iig m egtéritó a népet, a közön­

séges szerzetes ellesé bárdjainak énekét, h o gy azt megneme- sitve, a léginagasztosabb eszm e szolgálatába kényszerítse. 2) A

„L au s perennis“, m elyet K olu m bán a Jura innen eső oldalán, a Lem antó partján m eghonositott s m ely az Istenbe vetett bizalom, a buzgó lélek folytonos vágyód ásakén t m elódikus han gvegyületben betölté a tájakat, szünet nélkül h an gozva

Lsd. G r e g . T ú r o n. : Hist. Franc. X . Paul . D i a c . : De gest. Longob. III. Joan.

D i a c . : Vit. Greg.

2) O z a n a m : Etudes germaniques II. 472. így sz. Kolumbán, a gildas által meg­

térített Taliefin, Osian sz. Patriz lelki fia stb. V. ö. még; In g o m a r : Vit. Indic. Hist. de Eret. I. k. V i l l e m a r q u e ; Légende celtique; K e r d a n e t : Albert le Grand stb.

10

nappal és az éj kom or sötétében, kiválóan alkalm as volt, a term észetiességében m ég hajlékonyabb em beriség szivében az áhitat m elegét terjeszteni. És a hol az im a befogadást talált, ott a szellem m űveltsége m eghonosult. H a visszaképzeljük m agunkat a n yolczad ik századba és elszálhm k az éjszaki ten ger­

part vad lakói közé s látju k a ten ger hom okos partján, az a g g Cleofild ap át körül, i) az éj csöndjében társainak n agy seregét térdelni s halljuk őket im ádkozni ősz atyjukért, ki a távol Róm a m egszentelt talaját készül felkeresni, h o g y ott, az apostol­

fejedelm ek sirján lehelje k i lelkét, a csodálat és álm élkodás fogja el keblünket. B ám u lattal eltelve észleljük, h o gy e vad piratok, gyilkosok, e barbár piisztitók, e vérem berek unokái ugyanazon szellem hatalm át uralják, m ely a legm űveltebb népek szivét dobogtatja. P e d ig ez eszm ényi v ilá g o t nem a hatalm asok kaija, hanem a szegény szerzetesek alázatossága tenné, és nem hóditó vezérek zajos tábora, de a hódolni tudó vezeklők csendes m agánya szülé.

A szerzetes m egtan itá az em bert im ádkozni, m egtan itá a terem tm ény és a terem tő egym áshoz való közeledésének m ód­

jára. Vallásossá tévé az egyedet, s vallásossá lön általa a k or is. A m int nem a középkor szülé az egyházat, de sőt ez nevelte a közép kort, ú g y nem a középkor vallásossága ter- jé szté a szerzetességet, hanem a szerzetesek tevék azzá a középkort. A szerzetesek im ája kiengesztelő az Istent, g y e n ­ gítő a v ilá g számos ballépéseinek k ö v etk ezm én ye it‘•^) s ez utón erőt öntött a csüggedő em beriségbe, m egadván neki a reményt, m ely elöhaladásának egyedü l biztos talism ánja, jövend ő n a g y ­ ságán ak ku lcsa volt. S épen azért a k özép k or ereje, m int M o n t a l e m b e r t h e l y e s e n m egjegyzi, azon a harm ónián n y u g o­

dott, m elyet a szerzetesek im ája az Isten és a y ilá g között létrehozott. A z egyed oly annyira össze yo lt nöye koráyal, h o gy ennek m egrázkodása, am annak bukását is m aga után voná. S m ert az egyed yallásos volt, a korszellem nek is annak

Lsd. M o utal e m b e r t : Les inoins des occident IV. 496.

2) Monasterium est scala, per quam descendunt et ascendnnt Angelorum preces et vota hominum Deo oííerentur et referant gratiam. Monast. Angi. p. 890. H u r t e ’r : Papst Innonc. III. 450.

Les moins des Occident. Introduction.

11

k ellett lennie. A z egyed im ája adott erőt az összességnek, liogy ez nagy feladatát betöltliesse.

V allásosság s a szellem i erő becsülése_e korban azonos fogalm ak vo lta k ! És m ert az előbbit a szerzetesek növelték nagyra, azért lön kezökben az utóbbi n agy hatalom . E z volt azon csodás hatalom , m elyet nem m agyaráznak m eg a kor Írott em lékei, azjiz O m nipotentia supplex, m ely térdre hu llatá Zallát, szabaddá tévé a p órt

ím e a szerzetesség v a ló eszm éje, létének alapja, m ely a szerzetesek való becsének A riad n e fonalát, erejöknek. e re d -.

ményeiben bám ulatos m űködésöknek k ú tforrását képezi. ^ A z igaz vallásosság a m unka dajkája. Otiurn pulvinar diaboli. A renyheség az ördög párnája. A szerzetesek nem azért von ultak a m agányba, h o gy a m unkát kerüljék. H iszen m ár m aga az im a a legfönségesebb munka, a szellem és a test erőinek a terem tő dicsőítése érdekében történő fárasztása. S azért, m időn a szerzetesség eszm éje állandósítva lön és az erdők hom ályából a kolostorok szűk czelláiban vonult m eg, az im a m ellett, a m unka is állandó lakóh elyet nyert.

A szei'zetesek nem irtóztak a nehéz kézim unkától sem.

C ruce et aratro, ez v o lt jelszavu k, m ely m egtan itá őket egyenlő ü gyességgel vezetni a to llat s az eke szarvát, az ecsetet és a kertész oltó kését, a vésőt és az aratók, a szénagyüjtök szer­

számait. S ő t épen az ö kitartó m unkásságuk vo lt az, m ely erőt öntött a tei’inószet m ostohaságával m egküzdeni kényszerült emberiségbe. ’) Nem is annyira alam izsnából, k ét kezük m unkája után éltek s m agát a m unkát, m elyet a róm ai v ilá g szolgaivá alacson yitott le, m egnem esiték. 2) M ily m agasztosnak, a föld szegény m unkásaira nézve m ily lélekem előnek k ellett len n ie, midőn, láttak, hog y Isten kiv álasztott féríia^ k ik et ők m eg- szoktak a szentség és tudom ány oszlopainak tek in teni, velők egy sorba állan i, ^ s e r v e s m unkájokban osztozkodni nem á t­

allották^ M ily b u zd itólag h ath atott a nap h evét viselő e g y ­ szerű pórra, m időn Erm enfried, a Doubs partvidékén lakó W araskok térítője, II. K lo tá r k irály kegyen cze, m egcsókolá

V* ö. Vit. S. Karilefi c. 26. vagy Vit. S. Ebrulfi c. 11.

M i c h e l e t : Hist. de Erance I. k. I. f. Montalembert i. m. I. 270.

m unkától kérges kezét, i) V alóban csakis ily eljárás szttlheté j^urópa m ai n agyságát, gazdaságát.

Nem akarok a szerzetes ren d ek am az örökbecsű érdem ei­

nek részletezésébe bocsátkozni, m elyekkel az an yagi v ilá g o t m aguk irán t lekötelezték. C sak itt ott elvétve ütöm fel a tör­

ténelem lapjait. Svédország a szerzeteseknek köszöni a ló- tenyésztést és a rozskereskedelm et. T uteron szigetén D roth eim m ellett, hol hajdan cziszterczita zárda állott, vadon tenyésznek oly növények, m elyek m áshol csak kertekben találhatók. 2) A salátát D ániában V ilm os apát honositá m eg. 3) F landriát, a France-C om té-ot a szerzetesek tetté k term ékennyé. 4) A fák oltása, nem esitése az ^ t alálm ányuk. &) A sörgyártás, a g yá ra k és uj ip arágak behozatala, föltalálása, a kereskedelem szélesebb alapra való fektetése, az aranyozás, az órakészités, üvegfestés, czizelirozás, mind ő ket hirdeti. A brittek figyelm ét a tenge- részetre K olu m ba szerzetes forditá és az éj szaki ten ger lakosait a szerzetesek tan itá m eg a h alászat s a haj ókázás m esteri kezelésére. ■?) Szám talan földrészek és terü letek m ai term ékeny­

ségüket, m ai lakályos voltukat, egyenesen és k izáró lag n ekik köszönhetik. O k v o lta k a városok és falv ak alapitói, tova- fejlesztöi. *) S azért azok, k ik legin káb b D u M aistre g r ó f fejte­

getései után indulva, a szerzetességet állam gazdászati szem­

pontból em elik ki, csak abban tévednek, h o gy az eszm ét m agát annak eredm ényeivel zavarják össze. M ert egyrészt kétségtelen, h ogy a nem zetek és országok an yagi érdekeinek tekintetéből, lehetetlen szerencsésebb eszm ét terem teni, m int a társadalom

Lsd. E g i l b e r t u s : Vit. S. Ermenfried. Bolardist. t. Y II. p. 120.

2) H u r t e r i. m. 563.

M ü n s t e r : II. 687.

H u r t e r : III. 563.

®) E l e s z : Kulturg. v. Würtemberg. 11.258. A párizsi kartbausi kolostor faiskolája még újabban is, inig fennállott, világliirü volt.

®) G ü n t h e r : Cod. Rhen. Mosell. I. 235. H ü l l i n a n n : Stádtewesen I. 269. M o n t a - 1 e m b e r t i. m. VI. 234— 266 és 314 s köv. 1.

^ V. ö. M o n t a l e m b e r t és H u r t e r i. m.

®) Montalembert összeállítása szerint Francziaországban 49 város és falu köszöni létét a szerzeteseknek. Belgiumban 11, Németországban 14, Angolországban 12, Sveiczban 14 virágzó községet alapították. Mily érdemeket szereztek e téren hazánkban, azt ma, mikor a szerzetes rendek történelme még csak megírásra vár, még megközelitöleg Hűin lehet meghatározni. A karthausiak érdemeit e téren, e mü folyamában ecsetelni fogom.

18

legkitűnőbb erőit, legk itartób b m unkásait, a legbókósebb h aj­

lam ú polgárok tö m egét eg y testté egyesíteni, k ik az állam ­ hatalom tól egyeb et sem követelnek, m in thogy az őket szabadon im ádkozni, tanulni, Írni, a földet művelni, m unkálkodni engedje.

D e m ásrészt azt sem leh et tagadn i, hogj'^ ám bár a szerzetesek tén y leg ily n a g y hasznú társu latoknak bizonyultak, az eszme, m ely őket szűlé, nem a nem zetgazdászat elöm ozditásának v á g y a volt. A m it a szerzeteseknek a v ilá g ezen szem pont­

ból köszön, a zt tulajdonképen az egyháznak, a k eresztén ység­

n ek köszöni, m int a mel3mek m indent erjesztő tanai, a tö k é ­ letes szellem i élettel az an yagi élet aránylagos em elkedésének leh etőségét fenséges harm óniába hozni tudják. A szerzetes a m unka lo v a g já v á lön, m ert saját tökéletességének keresése benső kén yszerű séget szült benne, m ely öt em bertársai boldogi- tására ösztönzé.

A szerzetesek a tud om án yokat is ápolták. A z összes rend- szaVjályok előírják a tan ulm án yozást. Ok vo ltak az első n y e l­

vészek, a legjobb szónokok, ök terem tették m eg a szellem i összem érközés annyi üdvös eredm ényt elért m ódját, a tvido- m ányos vitatkozást. A m űvészet és szobrászat, a zene, a szám ­ tan, földirat, csillagászat és történelem legh ivatottabb m űvelői a kolostorokból kerültek elő. A z oblivio litteram m , a kolostor hanyatlását, lassú pusztulását jelzé. S ez igen term észetes. A szellem harczosai, a szellem fegyverei nélkül nem élhetnek. A m int ök v o lta k a lelki életnek elöharczosai, ú g y nekik k ellett lenniük a tudom ányos v ilá g közpon tján ak is. O két látju k az i:Quság nevelése körűi fáradozni, velők találkozu n k az isk o lák ­ ban, náluk leljü k fel a k ön yvtárak első n5mmát, tőlü k m aradtak reánk k in cse k e t érő kód exeink. Ok dönték m eg a p ogán y szellem et és m égis ők m en ték m eg annak g y ö n g y e it az enyé­

szet karjai közűi. N élkűlök a g ö rö g és róm ai klassikiisok örök becsű m űvei a feledés hom ályába m erültek volna, m ert szelle- m ök a kéziratok vesztét a lig élte volna túl. É s m égis, volt idő, m ikor a vilá g tapssal fogad ta az ellenm ondások n agy m esterének, V oltairen ek kijelentéseit, m elyek szerint a „szer­

zetesség a sem m ittevés édes állapota^ s a szerzetesek „m ások költségére élő ra b szo lg á k “ lennének. V o lt idő, m ikor a „gondol- k o d ó k “ szajkó m ódjára u tána m ondták a n evető D em okritos

14

népszerű szerzőjének rágalm ait i) s m ikor a tái'sadalom mohó öröm m el olvasá am a szellem esen pikáns történetkéket, m elyeket a rom lott Ízlésnek h izelegn i v á g y ó k 2) dobtak eléje, h o gy hom ­ lokára a hálátlan ság rú t b é ly eg é t rásütni segítsék.

A szerzetesség h áláiu nem is v á g y o tt soha. B ám u latra m éltó szolgálatokat te tt az em beriségnek s ju ta lm á t saját belső becsében ta lá lta m eg. Im ád kozott azokért és d o lgozott azok ­ nak, k ik a h álátlan u n okákat nem zették. Igaz, h ogy kortársaik lassanként elhalm ozták őket földi javak k al, de azokat nem keresték soha. l ^ l o b ritt szerzetesnek esete, ki püspöki szék h elyét elhagyta, h o gy a h ívek adokozási buzgalm ának, m ely m ár csaknem az egész tartom ány urává tette öt, g á ta t vessen, az egész szerzetesség gondolkozás m ódjának proto- typ on ját képezi. E lfo gad ták a földi javak at, m ert azok kolosto­

raik fenntartásának biztosítását képezték. S ha később e g y e ­ seken erőt is v e tt a világias kap zsiság s m egveté láb át soraik k özö tt a visszaélés, az nem az eszm ének, az egyedn ek gyarló vo ltát hirdeté. A z a m ély érzés, m ely m inden földi dolgot juulahdónak tartott, e g y ü tt élt, eg y ü tt h alt a szerzetesség m agasztos eszm éjével.

A m it a szerzetesek a n y a g ila g tettek, azt talán más földi tái’sulatok is m egteh ették volna. D e a m it puszta em beri erő végbe nem vihet, az az újonnan alaku lt társadalom szellem i újjászületése volt. A szerzetesség alap ította m eg a keresztéiiy.

egységet, ö fejleszté az elvadiilt em beri kebelben a hála érzetét, ö erősité m eg p é ldájával a testyéri szeretetet, ixtját v á g ta a yi sszaéléseknek és igazságtalan ságokn ak, g á ta t v e te tt a nem esek ei’öszakoskodásának, védte a szeg ény e k jo g a it. 3) É s bátran k i merjük mondani, n incs m odern társadalrnunk szellem i viv- m ányainak v ilágában egyetlen e g y helyes gondolat, egy m agasztos eszm e sem, m elyet a szerzetesség a k r isztusi elvek­

ből k i nem fejte tt s n yíltan nem v a llo tt voln a. O k vo ltak az (ígyház élő csatornái, m elyeken az élet és világosság és igaz- si'ig eszméi, a föld legtávolab b fekvő, legelh agyatottab b ak n ak tartott részeibe is átszivárogtak.

') W e b é r : Die Möncberei. íg y beszéltek és írtak : Lamartine, Le Sémeur és mások.

*) Például a L u r i n e szerkesztésében Tübingenben 1846 m egjelent: Die Klöster.

®) V. ö . : M o n t a l c m b é r t sokszor i. m. V I. k. 120—140.

A középkor társadalm a, m elyet az egyház a szerzetesek által terem tett m eg, a legóberebb, a legerőteljesebb és a le g ­ m ozgékonyabb volt. A k k o r a liiteg ység uralkodott, ú gy m int m ost a polgári törvén y e g y ség ét a n em zetiség eszm éjét uralja a világ. És a m int ez nem b én itja a szabad A n gliáb an , az E gyesü lt-Á llam o k b an az egyed szem élyes szabadságát, ú g y a középkor v a llá s ^ egysége sem n yűgözé le az e g y e d a k aratát, m elye t t an ított s nem szegé szárn yát az ókor szab ad géniuszá­

nak. A z , h o g y vallás tekin tetében a lélek és a ^{s z í v} m egh ajolt a k in y ila tk o zta to tt ig a zsá g előtt, ép en séggel nem zárta k i az értelem szabad m unkálkodását, m ely a rem eték barlangjaiban, a kolostorok stuba scriptóriájában, a karthausiak czelláiban ép oly, sőt fokozottabb m érvben tű n t elő, m int a vulkanikus ókor legaran yozottabb szakában, i)

A szerzetesek szabályok a la tt éltek. E ze k k iv é tel nélkül a legbám ulatosabb kon stítu cziók. m elyek et em beri elm e valah a m egterem tett. A legapróbb részletek ig körül von alozták m inden egyesn ek életét a nélkül, h o g y m int sokan vélik, értelem és a k arat nélkül szűkölködő rab szo lgák k á tették voln a az embert. 2) E ngedelm esség felülről és alulról, ez v o lt szabályaik m agja;

m értéke a józan ság, az észszerüség; ereje a h it és szabadság.

E g y közös főnek veték alá m agukat, de azt önm agok szabadon választák. Ü g y e ik e t közösen tá rg y a ltá k s e czélból káptalani gyű léseket tartottak. H a eg y tartom ány több kolostorának sorsáról intézkedtek, a kép viselet eszm éje szerint alak iták a határozó testületet. A kolostor ta g ja i mind választók és választ­

h atók vo ltak s jo g a ik a t irott tö rvén yeik védték. A vétkes elöl­

já ró t a tagok közös m egegyezése in egfoszthatá m éltóságától, de jo g ta la n za k la tá s ellenében az összesség ébersége örzé. 3) V alljon k i n em venné észre am a sajátos hasonlóságot, m ely a szerzetesség szervezete s m ai m odern korm ány-form áink k ö zött l é t e z Melyik gondolkodó em ber lenne az, ki ezen öt, tiz sőt tizen n yolcz századdal ezelőtt m eg alk o to tt kon stítu cziók és az

V. ö. M o n t a l e m b e r t : Tntroduction.

2) Diversus esto et multiplex ad curam eorum, qui obedierint, cum íide et amore.

Columb. ad patres in punc. ad Attalam succ. Epist. IV. ap. G a l l a n d : Bibi. Vet. Patr.

t. X I I. p. 349 et 39.

®) V, ö . : A l t e s e r r a : Asceticon seii Originum rei monast. Libr. X* Tolos. 1673.

állam eszm e n a g y elöharczosainak, Rosseaunak, L e ck é n e k , M ontesquienek állam tani eszm éi k ö zö tt rokonságot nem lá tn a ? P e d ig a m últ nem m eríth etett a jelen ből, m ely akkor m ég csak sejteni is alig m ert jö vö vala. V alljon inkább nem azon idők drága öröksége e szellem, m elyeknek je len e a m últat alkotá ?

A szerzetest nem fosztá m eg sz a b a d sá g á t)! szabálya soha.

A szabadság, úgym ond A n tp e rtu s apát, nem öltött rabruhát, meib az em berben az alázatosság önm aga s önkényt h ajolt meg. A szerzetesség nem lépvessző, m ely m agához csalogatná a gyan ú tlan m adarat. H a v a la k i m egjelen t a kolostor kapu ja előtt s m egzörgeté azt, szerényen bebocsátást esdve, m enhelyet az időjárás m ostohasága ellen, pihenőt kifárad t tagjain ak szives öröm est szó n élkü l nyerhetett; állandó lakóh elyet csak hosszas kérés, szigorú vizsgálat, gyak ran év ek ig tartó próba­

idő letelte után. M ert a szerzetesség nem a kényszerűségnek, szabad, m eggondolt, erős elliatározásnak következm énye leh e­

tett csupán. 1) Sz. K olum bánnak társaihoz in tézett szép levele, m elyet a szabad ég alatt, eg y töréken y csolnak egyetlen desz­

káján ülve, térdére feszitett h ártyapapirra irt akkor, m ikor a sáli törvény átk a a la tt n y ö g v e , s z á l l á s és n yu gvóh ely nélkül holyongott, m int a fészkét vesztett madár, a szerzetesség örök dicsősége leend. Si tollis libertatém , tollis et dignitatem . A szabadság elnyom ása, az emberi m éltóság m egfosztása. 3) K i csodálkoznék ezek után, h o g y m ég P a lg r a v e4) is, ki p ed ig Sz. D unkán ön sanyargatásait örültségi roham oknak nevezi, Ang lia szabad kormányformájját, szabad szellem ét a szerzete­

se‘lenek tu^ a_ _ ^ eZ ^ ^ eipffi A z Írek rom antikus hazájában a szabadság, a nem zeti fü ggetlen ség legkiválób b b ajn okai az ir szerzetesek által p ártolt bárdok voltak. S m időn egyesek szabadossága m iatt, a k irály és tanácsa, az egész bárd szövet- se'íget elak arta törülni, egy szerzetes v á lt m egm entöjükké. Nem szabad, úgym ond védöbeszédében, m ely a szabadság dicsőítése volt, nem szabad az érett gabon aföld et egy-két k özte elszórt

') Non est religionis cogere religionem, quae sponte non vi suscipi debet. Tért.

ml Senp.

*) V. ő . : M e r k e l : Lex salica art. 56.

•'*) 8. Columb. ad Fratres* apud Gall and 1. c.

History of England 70 1.

kon koly m iatt kipnsztitani J) Es m inden esetre jellem ző, h o gy az ir nem zetiség kifejlesztői épen a bevándorolt idegen szer­

zetesek voltak. D e ők voltak a szolgaság m egszüntetésének szorgalm azói is. M int m indenütt, ú g y itt is a vallásosságot haszn álták fegyverül; ezen alapu lt a k é t barát-püspöknek, H eddának és E rconw aldnak töi-vénye -), m elyet Ina k irály által e szerencsétlen néposztály érdekében hoztak.

A szabadság irán t való finom érzékük nem csak az egye- dek, a társadalm ak egym áshoz való viszonyára is kiterjedt.

F ejlesztették és véd ték a nem zetközi jo g o k a t. A szász követek, kik K lo tá r király udvarába lőnek küldve. Faron szerzetesnek köszőnheték éltöket. A frankok győzedelm es királya, tudvalévö- leg, azzal m ocskolá be babérjait, h o g y minden szász foglyot, ki kardján ál m agasabb volt, leöletett. A legn agyobb g y a lá za t­

tól, a b ékekővetek n reggyilkolásától ezerr igén ytelen szerzetes m enté m eg öt. A n yu gati góth ok törvénykönyve, a Firero Iirezgo, mel3mek szerkesztését Sz. Izidornak tulajdonitják, a kényuralom és zsarirokság jo g o s k orlátozását m ondta ki.-^) Biri’grrndiában B ru nh ildát és I. T heodorikot, N eustriában E lő tá rt eg y szerzetes nyilváirosan rnegleczkézte, m ert Istentől nyert hatalm ukkal visszaélve, a nép boldogitása helyett, arrrrak gyötrésében lelték ö r ö m ü k e t .S valljoir ki v o lt nálurrk az első kényur- első ostorozója? Sz. G ellértnek, az egyszerű szer- zetesrrek husvétnapi fellép ése bizonyám a m agyar tö r té n je n ! eg y ik legszebb m ozzanata.

A z em beri term észet szellem i része, a gon d olat krrltusza, az ei’kölcsi lelkesü ltség soha és sehol sem vo lt erőteljesebb, rrrint épen a kolostorokbarr. A „H árom fejezet“ fölött el­

han gzott v i t á k ; * *) a szerzetesség által terem tett skolastika, melj^

oly rideg, de a kirtatásnak oly kedvező; az egyetem ek szabad szellem e, m ely gyak ran egész a tirlzásba csapott át; a szerze­

tesek által is k u ltivált népies költészet; a szabad m űvészetek;

a sokszor szélsőségekig menő kritika, a lélekism e, m etaphysica

‘) V. ö . : M o n t a l e m b e r t : Les moins des Occident III. 207, 212 meg 194 11*

*) Si servus operetur die dominica per praeceptum domini sui, sit liber. V. ö.

Prolog. Vit. S. Laurom, Acta SS. O. S. Benedic. t. C. p. 339.

*) Rex eris, si recte facis, si autem non facis, rex non eris.

*) V. ö . : G o r i n i alapos értekezését Défense de l’Eglise t. I. eh. X .

®) Ap. Ga l l a n d: Bibi. Vetr. Patr. t. X II. Epist. V . Columb. ad Bonif. stb.

legkén yeseb b kérdéseinek szabad szellőztetése, a le lk i szabad­

ság m indannyi hirdetői voltak. H a őszinték akarunk lenni, m ondja M ontalem bert, el k ell ism ernünk, h o g y ^ a k ön yvirás nehéz korszakában a v ilá g erkölcsi élete és az a n yagi elfoglalt­

ság k ö zö tt kedvezőbb aránj^ volt, m int van a m ai könyv- n yom tatás korában. M inden a v a llá st u ralta és a vallás neia^

fo jto tt m eg semmit,

„ A kolostorok az em beri nem vigaszai voltak, m ert bennök találh ató k fel a legn agy ob b erények, a legcsodálatra m éltóbb barátok, k ik e t a hinnanismus felm utatni képes, i) A szabad A n gliáb an , a cavai, glastoni apátoknak, a lindaui apátnönek például legk iválób b előjogát az képezte, h ogy kérelm őkre éven- k in t egy-egy h alálra Ítélt k eg y elm et kapott. A kor nem ism ert xitasm enhelyeket, nem k órh ázak at és szegényházakat. E ze k e t m ind a kolostorok pótolták, a szerzetesek lá ttá k el. Ö nm agiik lem ondtak a világról és m égis szakadatlanúl a v ilá g jó létén fáradoztak. V aló d i jellem ek b en a középkor igen g a zd a g s ezekn ek szülője, az egyház véglietetlen üdvforrásaiból erőt nieritő szerzetesség volt. A lo vagk or erényei, az önnieggyözés alázatosság, barátság, kitartás és a szabadság, a kolostorok le g ­ főbb ékességét képezték.

A szerzetesek benső, lelk i élete m indig a jó zan ság határai k özö tt m ozgott. Ezen tek in tetb en csak az vád olh atja őket túlzásról, k i történelm ükbe behatolni képtelen. A szerzetes im áinak, ig y szól eg y ik általán h asznált utasításuk,-*) rövid ek­

n ek s gyak ran félb eszakito ttakn ak kell lenniük, b o g y hossza­

dalm asságuk lelk i szárazságot ne szüljön, v a g y h o g y az imád- kozó t az álm osság el ne nyom ja, gonosz gondolatok el ne foglalják, a m últ dolgok em lékezete fogva ne tartsa. A k ö n y ek et nem szabad erőszakosan előidézni, de visszatartani sem. L e z á rt szem öldök, rán czba vo n t homlok, kom oran ejtett

j

szavak, sobajok, ja jjo k és könyözön nem m utatnak sem h ála­

érzetre, sem ájtatosságra. A z im ákat és az olvasást a szabad term észetben való idézésnek k ell felváltania. A viiTasztásnak;

és a böjtölésnek, az önsanyargatásnak a jó za n sá g határait tul-i

Voltaire szavai.

V. ö. Les moins des Occident IIL k. 462 1.

V. ö. Epist. 476. Steph. Turn.

öt

lépnie sohasem szabad. L ehet-e a szem lélődő, a lelki életnek, az asketism nsnak észszerűbb m ódját ez utasításnál csak go n ­ dolni is ?

A püspökök és a v ilá g i papság az egyháznak a világh oz való viszo n yát alap ították m eg. A szerzetesek a belső, szem ­ lélődő le lk i életnek v o lta k előm ozdítói. M indkettöjök gond- viselésszerü egjm tt m űködése a keresztén ység isteni eredetének je lle g é t n yom ta az e g y vallásn ak hódoló társadalom ra. És ebben áll a szerzetesség föfontossága az egyh áz belső történ el­

mére n ézve; külső történelm ére p ed ig abban, hogy elterjedé­

sének, tért hódításának történelm e, ú gyszólván azonos a szer­

zetes ren d ek elteljed ésén ek történelm ével.

A gondolkodó olvasóra bizom annak m egítélését, ha valljon ily rendkívüli eredm ényeket létesíth ettek volna-e a kolostorok, ha azok az em beri nem invalidus házai, az elkin- zo tt le lk e k m enedékhelyei le tte k volna. É n a zt hiszem, hogj* a szerzetesekn ek épen a legegészségeseb b, a legerőteljesebb em bereknek k e lle tt lenniök. A z im a és m unka állandó lakó­

h elyét az erősség népesité be; am az erősség, m ely sark^erényt képez, m ely nem to lja fel m a g á t s m ely dicsőségét nem m ások, hanem saját m aga m eggyőzésébe helyezi. M ert a m agány — ú g y m ond R avign an a ty a — ’ az erősek h azája s a csend imá- jok. És M ontalem bert szerint, a szerzetesek a szó legnem esebb értelm ében férfiak vo ltak, k ik nem szűkölködtek sem kitartás­

ban, sem okos m erészségben. M indenesetre csodálatos, h o g y a v ilá g küzdelm eiben kifárad t lelkek, az annyi lelki erőt meg- kivánó kolostorokba vágyak o zn ak . E z a h it csodálatos erejének nyilvánulása.

M inden földi intézm ény, legyen az m ég oly m agasztos, m ég oly m élyreható, szolgáljon bár a legnem esebb czélnak s éljen m ég oly v á lo g a to tt eszközökkel, ki van téve annak a a veszélyn ek, h o gy a visszaélés ta n yá t ütend benne. M ert bár az egyed tökéletesíth eti, nem esítheti m agát, valóját m egválto z­

tatnia nem áll hatalm ában. A z egyed csoportosulásból tám adt összesség m in d ig h ián y áv al lesz a g ya k o rla ti tíikéletesség am a fokának, m ely árn yat nem ismer, szennyet nem tűr.

E zt a sorsot a szerzetes rendek sem kerü lték el. T örtén el­

mükben, m elyet önm aguk Írtak, a fényoldal m ellett árn y­

oldalaikat sem titk o ltá k el. D e valam in t az egészséges test- szervezet önm aga erejéből v e ti k i a káros hatású rom lott an ya g o k a t s önm aga szolgáltatja saját orvosszerét, ú g y a szer­

zetesség eszm éje is m indig önm aga ten n é m eg a szerzetes rendek desorganisatiójának ellenszerét. És egy ily erkölcs- cliem ikus processusnak köszöni lé té t a karthausi rend is, azon rend m ely az asketikus eszm ény m agaslatán álló szerzetesség m egtestesülése s annak im m ár n y o lcz hosszú századon át v á l­

tozatlan kép viselője volt.

A szerzetesség nem eg y nem zetnek, nem eg y n épn ek kincse.

A k eresztén ység keb elén n öveked vén v ilág p o lg árrá lön s az m aradt a k k or is, m ikor a szerzetesek szűkebb h azáju k odaadó fiaivá fejlődtek. A p olgáriasod ott E u rópa t erületén a lig van nép, a lig van nem zet, m elynek ku ltu rtörténelm ét n em _a vezeklők öltön yét m agára ö ltö tt krisztusi alázatosság terem té voln a m eg. A szabad A n g lia , F rancziaország, Spanyolhon, N ém etország és a N ém etalföldek, Itália, a szerencsétlen L en gyel- ország, a B alkán félszigetek lakói, bölcsö koruk bold og szaká­

ból, a szerzetesek m agasztos alak ja em elkedik ki. És azon földrésznek dicső m últja, m elyn ek történ ete a m i keblein ket d o b o gtatja m eg, azon h azának viszontagságai, m elyet eg y szívvel e g y lé le k k e l a m agunkénak vallu n k, a szerzetesrendek életével szoros kapcsolatban van. P an n ón ia k ap u ját M agyar- ország m egalap ítója n y itá m eg előttük, h o g y drága örökének nem töivé te g y e őket. És Európa n épeinek legárváb b nem zete, daczára m ostoha sorsának, a n yu gati polgáriasodás előőrsévé vált. M ert a m úzsák, kik n ek ajk á t az örökös fegyvercsattogás, a harcz és háború, a visszavonás tüze h allgatásra készté, a kolostorok ném a csendjében kedves otthonra találtak. S ám bár a barbárok ádáz dühe jó ré szt m egsem m isité is m onum entális alkotásaikat, m agát a tényt, h o g y e nem zet „o ly sok és annyi viszály u tán “ m égis nyelvében élni tud és akar, h ogy öt a m üveit v ilá g kulturtörténelm ében első rangú szerep illeti meg, elvitatn i nem lehet. S zo lgáln i k irá ly t és hazát, szent k öteles­

ség, nem es s dicső d olog; az em beriséget szolgálni szentebb és dicsőbb. M ig a m agyar hadfi v é rt és életet áldozott hazájáért, a m agyar nem zet e g y h azát tön k oczkára a m üveit em beriségért, ii. m agyar szerzetes h angyaszorgalom m al pótolá az űrt, m elyet

honfitársai elfoglaltsága a szellem i téren h agyo tt és ig y nagyobbá s dicsőbbé tévé a hazát, m ely m ások jó llétén fáradott. K özösen h arczoltak bajnok és szerzetes. A m az, h o gy a sötétség fiai ellen m egvédje a szellem i felvilágosodás, a keresztén ység v ív ­ m ányait, emez, h ogy e drága kincseket, a harczoló féln ek is biztosíthassa. S in ig am az a lovaglás, vitéz je lző t szerzé m eg nem zetének, emez a m üveletlen ség átkától m enté m eg azt.

H azán k m últjának képe számos fáradhatlan m unkás kéz ig y e k e ze te folytán, m indjobban és job b an kidom borítva tűnik elő. T eljessé azonban csak az egyh áz s k iv á lt a szerzetes- rendek töiténelm ének m egírása után válland. S azért a M agyar Tudom ányos A k a d ém ia m éltán szám itliat a jó k hálájára, midőn újabb időben k itű zö tt p ályatételei által, a törekvők szem ét az egyháztörténelem re, első sorban a szerzetesrendek történelm é­

nek m egírására irányozá. R égen érlelőd ött az eszm e agyam ban, h o g y az egyh áz ezen kedves fiainak, hazánk buzgó m unkásai­

n ak tö rtén etét egyes behatóbb m onographiákban m egörökitsem . H o g y tervem m a erősebben áll, m int valaha, azt — h álával és köszön ettel em lítem itt m eg — épen az akadém ia bölcs tapin tatatán ak köszönhetem , m ely az erőtlen m adárnak első szárnypróbálgatását, jó l tudván h o gy: Spes addita su scitat vires, kitü ntető gyám olitásában részesité.

A karthausi rend története hazán k történetének nehány, eddig csaknem teljesen Íratlan lapjait, van h ivatva betölteni.

A munka, m elyre vállalkoztam , csekély erőim hez m érten igen is n a g y vala. A z ut, m elyen m ozognom kellett, történ et­

írásunkban ú gyszólván töretlen, járatlan . H a teh át a m agasabb igé n yek e t nem is elégithetém k i teljesen, vig asztal annak tudata, h o g y in m agnis et voluisse sat est.

A z egyes szerzetes rendek kolostorai testvéri szeretettel ölelték egym ást. H a m ég oly távol estek szülőföldjüktől, el­

terjedvén az egész ism ert világban, a kölcsönös együvé tartozás érzete sohasem h a lt ki belőlük. A pálosok m agyar eredetű szerzet; tagjai Francziaországban is m egteleped tek s m agyar ö seikie ép oly öröm m el gon doltak vissza, m int a len gyel földön m a nap is létező czensztochpviak. D e egyetlen eg y szerzetben sem v o lt m eg az e g y családhoz való tartozás tudata annyira, m int épen a toliunkra v e tt karthausiak között.