5:86. § [A zálogjog]
(1) Zálogjoga alapján a zálogjogosult a követelésének biztosítására szolgáló vagyontárgyból (a továbbiakban: zálogtárgy) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a biztosított követelés kötelezettje (a továbbiakban: személyes kötelezett) nem teljesít.
(2) A kielégítési jogot – ha e törvény másképpen nem rendelkezik – a zálog-tárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik.
5:87. § [A zálogjog létrejötte]
A zálogjog létrejön, ha
a) a zálogjogosult és a zálogkötelezett megalapítja a zálogjogot; és b) a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött.
A zálogjog alapvetően a gazdasági élet pénzügyi igényeinek kielégíthető -ségét segítő jogintézmény, környezetjogi vonatkozása ezért erősen kötődik a
szennyező fi zet elvének érvényesítéséhez. A jellemzően hitelek biztosítékaként megjelenő zálogjog a környezetjog számára lehetőséget ad arra, hogy olyan tevékenységek során felmerülő költségek fedezetének biztosítását szolgálja, amelyek a környezeti károk megelőzését, elhárítását hivatottak elérni. A zálog-jog alapítása ösztönző hatással lehet a kármentesítéshez kötődő tevékenységek elvégzésére, a kármentesítési folyamat egészének sikeres befejezésére, feltéve, hogy a zálogtárgy alkalmas a költségek fedezetére. Az alkalmasságot befolyá-solja a zálogtárgy, különösen az ingatlan környezeti jellemzői és állapota.
5:88. § [A zálogjog alapítása]
Zálogjog megalapításához zálogszerződés és erre tekintettel
a) a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése (jelzálogjog); vagy b) a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása
(kézizá-logjog) szükséges.
5:89. § [A zálogszerződés]
(1) A zálogszerződésben a zálogkötelezett és a zálogjogosult zálogjognak határozott zálogtárgyon és – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – meg-határozott követelés biztosítása céljából való alapításában állapodnak meg.
(2) A zálogszerződés alapján a zálogkötelezett köteles
a) kézizálogjog esetén a zálogjogosult részére átruházni a zálogtárgy birtokát vagy az a feletti hatalmat;
b) jelzálogjog esetén megadni a zálogjog bejegyzéséhez szükséges hozzá-járulást; illetve
c) a zálogjogosult választása szerint, az elzálogosított követelés kötelezett-jét írásban értesíteni a zálogjog megalapításáról, vagy az erről szóló nyilatkozatot a zálogjogosult részére kiadni.
(3) A zálogszerződés létrejöttéhez a zálogtárgy és a biztosított követelés meg-határozása szükséges.
(4) A zálogtárgy fajta és mennyiség szerint vagy más, a zálogtárgy azonosí-tására alkalmas körülírással is meghatározható. A meghatározás magában foglalhat olyan vagyontárgyat is, amely még nem létezik, vagy amely felett a zálogkötelezettet nem illeti meg a rendelkezési jog.
(5) A zálogjoggal biztosított követelést annak azonosítására alkalmas módon – az alapul fekvő egy vagy több jogviszonyra utalással és az összeg megha-tározásával vagy a biztosított követelés azonosítására alkalmas más hasonló módon – kell meghatározni. A meghatározás magában foglalhat olyan követelést is, amely még nem jött létre.
(6) A zálogszerződést írásba kell foglalni. Kézizálogjog esetén a zálogszerződést pótolhatja a zálogjogosult által kiállított értékpapír, amely a zálogjogosulttal szemben feljogosítja az okirat birtokosát arra, hogy az értékpapírban
meg-határozott összeg ellenében, az értékpapírban megmeg-határozott időtartamon belül megkapja a zálogtárgyat.
A Ptk. a zálogszerződés létrejöttéhez megköveteli mind a zálogtárgy, mind a biztosított követelés meghatározását, ezért a zálogjog környezetjogi eszközként akkor jelenik meg, ha van olyan környezetvédelmi szempontból releváns köve-telés, aminek biztosítására adott zálogtárgy alkalmas. A zálogtárgyak esetében pedig jelentősége van annak, hogy a zálogtárgyhoz milyen környezetjogi esz-közök kötődnek.
5:101. § [A zálogtárgyak]
(1) Zálogjog tárgya bármely vagyontárgy lehet.
(2) Kézizálogjog tárgya ingó dolog lehet.
(3) Közös tulajdonban álló dolognak a zálogkötelezett tulajdonában lévő tulaj-doni hányada, több személyt megillető jognak a zálogkötelezettet megillető hányada, továbbá osztható követelés meghatározott része kivételével dolog vagy jog egy részén nem lehet zálogjogot alapítani.
(4) Ha a zálogtárgy jog vagy követelés és e törvény eltérően nem rendelkezik vagy a zálogtárgy természetéből más nem következik, a zálogtárgy tulaj-donjogán a jogot vagy a követelést, a zálogtárgy tulajdonosán a jogosultat kell érteni.
(5) A követelésen alapított zálogjogra vonatkozó szabályok megfelelően alkal-mazandóak, ha a zálogjog tárgya jog.
A zálogjog tárggyá váló vagyontárgyak – dolog, jog, követelés – közül a dolog és azon belül is az ingatlan kiemelt fi gyelmet érdemel. Egy ingatlan azért válik zálogtárggyá, mert feltételezhető róla, hogy olyan értéket képvisel, ami a zálogjogosult követelésének kielégítésére fedezetet nyújt. Az ingatlan értékét elsősorban piaci értéke adja, s ebben meghatározóvá válhat környezeti állapota. Ezt az állapotot egyrészt a jelen és a múltbeli használat, másrészt más ingatlanok környezethasználatával összefüggő hatásnak való kitettség alakítja.
Ha e tevékenységekből kifolyólag az ingatlan valamiért szennyezetté, káro-sodottá válik, akkor értéke jelentős mértékben lecsökkenhet, a károsodások felszámolására vonatkozó kötelezettségek teljesítésének költségei a piaci értéket meghaladhatják.
5:103. § [A zálogtárgy alkotórészei, tartozékai és hasznai]
(1) A zálogjog a dolgot mindenkori alkotórészeivel együtt terheli. A zálogjog kétség esetén kiterjed a dolog mindenkori tartozékaira is.
(2) A zálogjog kiterjed a dolog termékeire, terményeire, szaporulatára és a zálogtárgy egyéb hasznaira.
(3) A zálogjog nem terjed ki a kielégítési jog megnyílása előtt az ingatlantól a rendes gazdálkodás szabályai szerint elvált alkotórészre, tartozékra és haszonra, ha annak tulajdonjogát átruházták és azt az ingatlanról elvitték.
5:104. § [A zálogtárgy helyébe lépő dolog vagy más érték]
(1) A zálogtárgy értékcsökkenése vagy elpusztulása esetén járó biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, illetve az ezekre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe lép vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgál.
(2) A zálogtárgy kisajátításáért kapott kártalanítás vagy az erre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe lép.
(3) Ha a zálogjogosult károsodás elhárítása érdekében értékesíti a zálogtárgyat, a befolyt vételár a zálogtárgy helyébe lép.
(4) Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát a zálogkö-telezett a rendes gazdálkodás körében értékesíti, az értékesítésből származó bevétel az eredeti zálogtárgy helyébe lép.
(5) Ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat feldolgozza, átalakítja, más vagyontár-gyakkal egyesíti vagy vegyíti, a feldolgozással, átalakítással, egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett új dolog az eredeti zálogtárgy helyébe lép.
(6) Ha a zálogkötelezett vagy a személyes kötelezett az eredeti zálogtárgy helyett megfelelő új zálogtárgyat vagy a zálogtárgy értékének csökkenése esetén kiegészítő zálogtárgyat adott, az új zálogtárgy az eredeti helyébe vagy mellé lép.
(7) Az elzálogosított követelés teljesítéseként szolgáltatott, illetve az elzálogo-sított követelést biztosító zálogjog, kezesség vagy más biztosíték alapján befolyt pénz vagy más vagyontárgy az eredeti zálogtárgy helyébe lép.
Bár a Ptk. szerint a zálogjog a dolog mindenkori alkotórészeit is terheli, felmerül a kérdés, hogy miként kell ezt értelmezni, amikor a kérdéses ingatlan nem állami tulajdonban van, ugyanakkor alkotórészeit képező növényzetben állami tulajdonban álló védett növények is találhatók. A védett növények az ingatlan használója számára korlátozásként jelennek meg, ezért az ingatlan ér-tékét többnyire csökkentik. Azonban önmagában a védett növényhez kötődhet olyan érték, amely a piaci keresleti-kínálati viszonyon alapul és ezért az ingat-lan értékét a zálogjogosult számára akár növelhetné is. A kérdés tehát az, vajon lehetséges-e, hogy az állami tulajdonban álló védett növényekre kiterjedjen a zálogjog azért, mert azok az ingatlan alkotórészei és ezért a zálogtárgy értéké-nek meghatározásakor fi gyelembe lehet venni? Véleményem szerint nem, mert ez nem lenne összhangban a tulajdonjog abszolút szerkezetéből adódó jogokkal.
Az ingatlan tulajdonosának rendelkezési jogának határt szab tulajdonjogának terjedelme. Ha az a növényekre nem terjed ki, annak ellenére, hogy azok az ingatlan alkotórészei, akkor azokat a zálogjog sem terhelheti. Az alkotórészhez hasonlóan a zálogjog nem terjedhet ki azokra a termékekre, terményekre,
sza-porulatra vagy egyéb hasznokra sem, valamint a feldolgozással, átalakítással, egyesüléssel vagy vegyüléssel keletkezett új dologra sem, amelyek felett a zálogtárgy tulajdonosa sem szerezhetne tulajdonjogot azok környezetjogi célú korlátozása miatt. Az ezzel kapcsolatos kérdésekről korábban már részletesen szóltunk (5:30. §, 5:50. §, 5:51. §, 5:66. §, 5:67. §).
5:108. § [A jelzálogjog tárgyának birtoklása, használata és hasznosítása]
(1) A zálogkötelezett jogosult a jelzálogjog tárgyát birtokában tartani, ren-deltetésszerűen használni és hasznosítani, továbbá köteles a zálogtárgyat épségben megőrizni.
(2) A hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog kötelezettje a ren-des gazdálkodás körében jogosult a körülírással meghatározott zálogtárgyat feldolgozni, átalakítani, egyesíteni, vegyíteni és elidegeníteni.
A zálogkötelezett kötelezettségei közé tartozik a zálogtárgy épségének megőrzése. Ingatlan esetén ez többek között azt jelenti, hogy köteles megőrizni az ingatlan környezeti állapotát, és fellépni a környezetállapotot veszélyeztető tevékenységekkel szemben. Ingatlan esetén veszélyeztető tényező lehet, ha a felszín alatti szennyező csóva megközelíti, vagy eléri az ingatlant. Függetlenül attól, hogy az ingatlan hasznosításához a felszíne alatti vizet igénybe veszik vagy sem, az ingatlanhoz kapcsolódóan megjelenik a kármentesítési kötelezett-ség. E kötelezettség az ingatlantól elválaszthatatlanul jelenik meg, akkor is, ha maga a kötelezett nem feltétlenül az ingatlan tulajdonosa.
5:109. § [A jelzálogfedezet védelme]
(1) A zálogjogosult a zálogtárgy állagát és használatát ellenőrizheti.
(2) Ha a zálogkötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét teti, a zálogjogosult gyakorolhatja a károsodás veszélye esetén a veszélyez-tetettet megillető jogokat.
(3) Ha a zálogtárgy értékének csökkenése a követelés kielégítését veszélyezteti, és a zálogkötelezett – a zálogjogosult megfelelő határidőt tartalmazó felszó-lítása ellenére – a zálogtárgy állapotát nem állítja helyre, nem ad megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenés mértékének megfelelő kiegészítő biztosítékot, a zálogjogosult a zálogtárgyat értékesítheti a további értékcsök-kenés megelőzése érdekében.
(4) A zálogkötelezett jogosult a zálogtárgy helyébe lépett biztosítási összeget, kártérítést vagy más értéket a zálogtárgy helyreállítására fordítani, ha ez a biztosított követelés kielégítését nem veszélyezteti.
A Ptk. jelzálogfedezet védelmét szolgáló, a zálogjogosult értékesítési jogára vonatkozó szabály azon a feltételezésen alapul, hogy az ingatlan minden esetben
képvisel valamilyen értéket, ezért az értékcsökkenés megelőzhető a zálogtárgy értékesítésével. Ezzel szemben az ingatlan környezeti állapotában következhet be olyan romlás, ami kármentesítési kötelezettséget keletkeztetve oly mértékű értékcsökkenést eredményez, hogy az ingatlan piaci értékesítését értelmetlenné teheti, vagy ellehetetleníti.
5:147. § [A haszonélvezeti jog tartalma]
(1) Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dol-got birtokában tarthatja, használhatja, hasznosíthatja és hasznait szedheti.
(2) Ha a haszonélvezeti jog egyidejűleg több haszonélvezőt illet meg, a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogára a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad.
(4) A természetes személyt megillető haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult haláláig állhat fenn.
(5) Jogi személy javára haszonélvezeti jog korlátozott időre, de legfeljebb ötven évre engedhető; a határozatlan időre alapított haszonélvezeti jog ötven évig áll fenn.
Ha haszonélvezeti jog olyan dolgon keletkezik, amelynek birtoklását, hasz-nálatát, hasznainak szedését a környezetjog korlátok közé szorította, akkor a haszonélvezeti jog e korlátokra tekintettel tud csak létrejönni. Haszonélvezeti jog csak olyan személy számára keletkeztethető, aki azoknak a feltételeknek megfelel.
5:149. § [A haszonélvező jogai és kötelezettségei a haszonélvezet fennállása alatt]
(1) A haszonélvező jogának gyakorlása során a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni.
(2) A haszonélvező a tulajdonos hozzájárulása nélkül a haszonélvezet tárgyát képező dolog gazdasági rendeltetését annyiban változtathatja meg, illetve a dolgot annyiban alakíthatja át vagy változtathatja meg lényegesen, amennyi-ben a dolog gazdasági rendeltetésének fenntartása vagy eredeti formájában való hagyása a rendes gazdálkodás követelményeivel ellentétes.
(3) A haszonélvező viseli – a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével – a dologgal kapcsolatos terheket. A haszonélvezőt terhelik a dolog haszná-latával kapcsolatos kötelezettségek.
(4) A haszonélvező köteles a tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni – ideértve azt az esetet is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet gyakorlásában akadályozza –, köteles továbbá tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárításához vagy a kár következményeinek megszün-tetéséhez a szükséges intézkedéseket megtegye.
Környezetjogi szempontból érdekes kérdéssé válhat a haszonélvezőnek az a joga, hogy a dolog gazdasági rendeltetését lényeges módon megváltoztathatja arra hivatkozással, hogy az ellentétes a rendes gazdálkodás követelményével. A rendes gazdálkodásra vonatkozó bírói gyakorlat során a bíróságnak jellemzően azt kell eldöntenie, hova esik az adott tevékenység, magatartás, a rendes gazdál-kodás körébe, vagy azon kívülre.98 Ez a kérdés a rendes gazdálkodás követel-ményeinek való megfelelés megítélésekor is felmerülhet, hiszen először azt kell eldönteni, hogy a haszonélvező által végzett változtatás a rendes gazdálkodás körébe esőnek minősül-e. A bírósági gyakorlat szerint a rendes gazdálkodás körébe azok a jogviszonyok és döntések tartoznak, amelyek a szervezet jellegé-hez, gazdálkodó szervezet esetén a bejegyzett tevékenységi köréhez köthetők.
A haszonélvezeti jog esetén ez a haszonélvezetbe kapott dolog jellegéből ter-mészetesen adódik. A bírói gyakorlatra tekintettel valószínűsíthető, hogy egy lakóház, vagy egy mezőgazdasági terület gazdasági rendeltetését nem lehetne egyoldalúan megváltoztatni ipari célra csak azért, mert az több jövedelmet hozna a haszonélvezőnek.
Azonban ennél továbblépve a bíróságnak abban is állást kell foglalnia, hogy mik azok a követelmények, amelyeknek a rendes gazdálkodás során meg kell felelni. Minden döntéssel szembeni általános követelmény, elvárás az észsze-rűség és okszeészsze-rűség. A kérdés, hogy mi az, ami egy döntést észszerűvé és okszerűvé tesz. Vegyünk például egy olyan területet, amit a víz rendszeresen elönt. A rendszeresen vízjárta területeken a gyepgazdálkodás az a mező gaz-dasági hasznosítás, mely észszerű és okszerű, ha a természeti viszonyokhoz való igazodást vesszük a követelmény alapjaként. Ezzel szemben a terület más művelési ágú hasznosítása gazdasági szempontból tűnhet észszerűnek és ok-szerűnek, ha az a vízkárok ellenére nagyobb nettó bevételt hoz. Nem mindegy azonban, hogy mi az oka a magasabb nettó bevételnek. Ha amögött egy olyan állami kártalanítási rendszer áll, amely a víz okozta károkért kompenzációt nyújt, vagy olyan szolgáltatás – vízelvezetés –, amiért nem kell fi zetni, akkor az az egyén szintjén lehet észszerű a bevételek és kiadások összhangja miatt, azonban az egyensúly csak azért jön létre, mert a gazdálkodási döntés valódi költsége az egyén szintjén nem jelenik meg, azt externális költségként a társa-dalom viseli. A kártalanítás léte vagy a szolgáltatások költségmentes nyújtása támogatásként a környezetjog gazdasági eszköztárába tartozva a gazdaság és a természet közötti összhang megteremtését célozza meg, előmozdítva, hogy
98 BH2009. 280., Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.078/2016/3. szám, Kúria Pfv.IX.22.158/2010/6.szám, Kúria Gfv.VII.30.040/2013/16. szám.
olyan gazdasági döntések szülessenek, amelyek a természeti folyamatokat, az ökológiai rendszerek működését tiszteletben tartják. Ha rendszeresen vízjárta területeken azért adnak kártalanítást, mert a víz mezőgazdasági kárt okoz, ho-lott létezik olyan mezőgazdasági művelés, amely kár nélkül folytatható, akkor az azt jelenti, hogy a kártalanítás nem környezetjogi célú.
Visszatérte a haszonélvezőhöz és gazdasági rendeltetés megváltoztatásának jogához, kérdés, hogy a haszonélvezőnek melyik követelményt kell fi gyelembe venni, mely arra szólít fel, hogy tartsa tiszteletben a természetet és gazdálkodását ahhoz igazítsa, vagy tegyen meg mindent az egyéni rövid távú haszonmaxima-lizálás érdekében. Dönthet-e úgy a rendszeresen víz alá kerülő szántóról, hogy gyeppé alakítja át, vagy fordítva: alakítható-e át a gyep szántóvá? (A kérdésre adandó válasz független attól, hogy a haszonélvező a közjogi szabályok szerint hivatalosan megváltoztathatja-e a művelési ágat.) A természeti folyamatokhoz igazodó döntések hosszú távúak, míg azok, amelyek az állam bármikor visz-szavonható támogatás jellegű gazdaságpolitikai, vagy társadalompolitikai dön-téséhez igazodnak, jó esetben középtávon adnak biztonságot. A bíróság tehát egy ilyen ügyben nem arról dönt, hogy maga a döntés észszerű vagy okszerű, hanem arról, hogy mi a döntés alapja és milyen időtávot kell fi gyelembe venni.
Környezetjogi szempontból az a bírói döntés lenne kedvező, amely a természeti szempontot tartaná meghatározónak a rövid távú gazdasági szempont helyett.
A fentiekhez hasonlóan eldöntendő kérdés lehet, hogy a gazdasági rendelte-tés megváltoztatására vonatkozó haszonélvezői jog kiterjed-e az adott területet érintő gazdálkodás jellegére, vegyszeres növényvédelem alkalmazására vagy az ökológiai gazdálkodás szabályainak követésére. A két módszer egymással nem felváltható, mert más minőségű terméket hoznak létre, és piaci értéke-sítésük, értékesíthetőségük lényegesen eltér. Ha egy ökológiai gazdálkodást végző területen olyan vegyszert használnak, amely nincsen az engedélyezettek között, akkor azzal a területről származó termény, termék minősége változik meg, mert elveszti a „bio” minősítést. Ha a biotermék előállítása kevesebb hasznot hoz, mint a vegyszeres növényvédelemmel előállított, akkor tekinthe-tő-e ez olyan gazdálkodásnak, amely a rendes gazdálkodás követelményeivel ellentétes? Vagy fordítva, ha a haszonélvező – szemben a tulajdonossal – az ökológiai gazdálkodás természeti előnyeit kívánja előtérbe helyezni, akkor jogosult-e az áttérésről egyoldalú döntést hozni. E döntések általában együtt járnak különböző uniós, vagy állami támogatási rendszerek igénybevételével is, tehát adott döntésnek akár közvetlen pénzügyi vonzata is lehet, illetve szerződéses kötelezettségek teljesíthetőségét is befolyásolhatja. Ennek kapcsán érdemes emlékeztetni arra, hogy a bíróság a gazdálkodáshoz szükséges dologi
feltételeket egységként kezeli,99 ebből pedig az következne, hogy a haszonél-vező egyoldalúan nem változtathatja meg a dolog gazdasági rendeltetését, ha azzal a tulajdonos gazdálkodásának feltételeit veszélyeztetné. Az is kérdésként merülhet föl, hogy a természeti szempontok miatt nem osztható, de egyébként osztható dolgok esetén a haszonélvezőnek erre fi gyelemmel kell-e lennie.
Miközben minden ügy egyedi mérlegelést kíván, a fentiek arra hívják fel a fi gyelmet, hogy a környezeti szempontok értékelése nem hanyagolható el. A döntések végeredményét befolyásolhatja az, hogy a bíróság mi alapján dönti el a rendes gazdálkodás követelményének tartalmát. A bírói gyakorlat hozzájárul-hat ahhoz, hogy a gazdasági döntések meghozatalakor természetessé váljon az ökológiai korlátok tudomásul vétele és az azokhoz való igazodás.
5:150. § [A költségek viselése]
(1) A haszonélvező a rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvé-gezheti, ha felszólítására a tulajdonos azokat nem végzi el.
(2) A haszonélvezet megszűnésekor a haszonélvező a tulajdonostól a saját költségén elvégzett rendkívüli javítási vagy helyreállítási munkálatok követ-keztében a dologban beállott értéknövekedés megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti.
A környezetjog egyik alapelvét, a megelőzés elvét erősíti a haszonélvezőnek az a joga, hogy a rendkívüli javítási és helyreállítási munkálatokat elvégezheti, ha azt a tulajdonos felszólítás ellenére elmulasztja. A környezetre gyakorolt negatív hatások mérséklésében, a súlyosabb károk – ideértve a környezet állapotának romlása miatt fellépő egészségkárosodásokat – bekövetkezésének elkerülésében komoly szerepet tölthet be a haladéktalan fellépés.
5:151. § [A rendhagyó haszonélvezet]
(1) A haszonélvező a haszonélvezet keletkezésekor meglevő, természetüknél fogva elhasználható dolgokkal, gazdasági felszereléssel és állatállománnyal, árukészlettel és pénzzel a rendes gazdálkodás szabályai szerint indokolt mértékben rendelkezhet. A haszonélvezet megszűnésekor köteles ezeket pótolni; ha ez nem lehetséges, értéküket megtéríteni.
(2) Ha a haszonélvezettel terhelt és értékesített vagy elhasznált dolog volt tulaj-donosának a pótlás vagy az értékmegtérítés iránti követelése veszélyeztetve van, a tulajdonos megfelelő biztosítékot követelhet.
99 Kúria Pfv.20.413/2011/7.
A Ptk. elhasználható dolgok és gazdasági felszerelés pótlására, illetve érté-kük megtérítésére vonatkozó rendelkezése nem tartalmaz utalást a technológia felgyorsult változására, a gazdálkodási módok technológia függőségére. A halálig tartó haszonélvezeti jog több tízéves időtartama alatt olyan technológiai változások következhetnek be, amelyek a régi eszközök beszerzését ellehetetle-níthetik, ugyanakkor lehetséges, hogy azok a gazdálkodásnak olyan szerves ré-szét képezik, amelyek a funkciójukban hasonló új eszközökkel nem pótolhatók.
Gondolhatunk arra a gazdaságra, ami a hagyományos falusi életmódot kívánja szimulálni és bemutatni. Az eszközök pótolhatóságában az is szerepet játszhat, hogy van-e még olyan szakember, aki a régi eszközök elkészítésének tudását birtokolja. A pótolhatatlanság tehát nem attól függ feltétlenül, hogy az eszköz a boltban kapható vagy sem, hanem adott esetben attól, hogy az eszköz még előállítható-e. A társadalom értékrendjét tükrözi az, hogy miként viszonyul a múlt technológiai megoldásaihoz, értékmegőrzésnek tekinti-e e tudást, s kellő megbecsüléssel fordul a tudás hordozóihoz. Mindez az eszköz értékére is kiha-tással van. Ugyanannak az eszköznek teljesen más értéke lehet attól függően, hogy a társadalom azt megőrzendőnek, egyediségében értéknek tekinti, vagy
Gondolhatunk arra a gazdaságra, ami a hagyományos falusi életmódot kívánja szimulálni és bemutatni. Az eszközök pótolhatóságában az is szerepet játszhat, hogy van-e még olyan szakember, aki a régi eszközök elkészítésének tudását birtokolja. A pótolhatatlanság tehát nem attól függ feltétlenül, hogy az eszköz a boltban kapható vagy sem, hanem adott esetben attól, hogy az eszköz még előállítható-e. A társadalom értékrendjét tükrözi az, hogy miként viszonyul a múlt technológiai megoldásaihoz, értékmegőrzésnek tekinti-e e tudást, s kellő megbecsüléssel fordul a tudás hordozóihoz. Mindez az eszköz értékére is kiha-tással van. Ugyanannak az eszköznek teljesen más értéke lehet attól függően, hogy a társadalom azt megőrzendőnek, egyediségében értéknek tekinti, vagy