5:1. § [Birtokos]
(1) Birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja.
(2) Olyan birtokos mellett, aki a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján tényleges hatalmában tartja a dolgot (albirtokos), birtokosnak kell tekinteni azt is, akitől a tényleges hatalmat gyakorló a birtokát származtatja (főbirtokos).
(3) Birtokos az is, akitől a dolog jogalap nélkül időlegesen más személy tényle-ges hatalmába került.
A környezetjog birtokoshoz való viszonya többféle lehet, attól függően, hogy környezeti teherviselőről vagy környezethasználóról van szó. Míg a magánjog a birtokos – abszolút szerkezetű jogviszonyból fakadó – jogosultságait emeli ki, addig a környezetjogi szabályozás számára az is fontos, hogy a birtokos az a személy, aki a dolgot hatalmában tartja és ezért ő az, akinek lehetősége van arra, hogy a dologhoz köthető szükséges intézkedéseket megtegye akár a dolog vé-delmében, akár a dolog negatív hatásának megelőzésére, a károk csökkentésére, helyreállítására. Emiatt számos környezetjogi szabály van, amely a birtokosra és nem a tulajdonosra ró kötelezettséget. Vegyük például a veszélyes hulladé-kot. Egy hulladék attól lesz veszélyes hulladék, hogy olyan tulajdonságokkal
rendelkezik, amelyek miatt veszélyes lehet az emberre és a környezetre, mert többek között gyúlékony, mérgező, vagy akár könnyen felrobban. E tulajdonsá-gok miatt fontos, hogy a nekik megfelelő kezelési kötelezettség azt a személyt terhelje, akinek a dolog a birtokában van, aki azt ténylegesen hatalmában tartja.
Hasonló megállapítást tehetünk azokra a dolgokra is, amelyek nem veszélye-sek, hanem veszélyeztetettek és ebből adódóan különleges kezelést igényelnek, például a védett növény- és állatfajok egyedei.
5:2. § [A birtok megszerzése]
A dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.
Amikor a dolog valamilyen tulajdonsága az, ami miatt sajátos gondoskodásra van szükség, akkor a környezetjogi kötelezettség magához a dologhoz kötődik és teljesítése a mindenkori birtokostól számonkérhető. Ebből következően az ilyen dolgok fölött tényleges hatalmat szerző személy nemcsak jogosultságot szerez, hanem egyben kötelezettséget is.
5:3. § [Birtokátruházás]
(1) A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való átengedésével valósul meg. A birtokátruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell meg-felelően alkalmazni.
(2) A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló meg-állapodásával megvalósul, ha
a) a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja;
vagy
b) az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja.
(3) A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszün-tetésével megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtok megszerzője megálla-podnak.
(4) Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog ki-adása iránti igénynek a birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél megállapodnak.
A környezetjog hatálya alá tartozó dolgok között vannak olyanok, amelyek birtoklására nem mindenki alkalmas, mert tartásuk olyan sajátos körülmé-nyeket kíván meg, amelyek nincsenek meg mindenkinél, vagy a birtokostól olyan sajátos tudás meglétét várja el, amellyel nem mindenki rendelkezik. A környezetjog ezért korlátozhatja azt, hogy egyes dolgok kinek a birtokába ke-rülhetnek. A védett növény- és állatfajok kereskedelmének megakadályozását
szolgálja például az a rendelkezés, mely szerint azok birtoklása is engedélyhez kötött. Ebben az esetben is igaz, hogy a birtok megszerzésének korlátozott volta a dologtól elválaszthatatlan, ugyanakkor a korlátozás a tényleges birtokba adáson túl arra az esetre is vonatkozik, amikor a dolog még nincsen a birtokos birtokában, arra csak igénye keletkezett.
5:4. § [A birtok elvesztése]
(1) A birtokot a birtokos elveszti, ha a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlá-sával véglegesen felhagy, vagy ha a dolog birtokát más szerzi meg.
(2) A birtok nem vész el azzal, hogy a birtokos a tényleges hatalom gyakorlásá-ban időlegesen akadályoztatva van.
(3) A birtokos halálával vagy jogutódlással való megszűnésével a dolog birtoka a hagyaték megnyílásával vagy a jogutódlással az örökösre vagy a jogutódra száll át. Az örökös vagy a jogutód birtokosi helyzetét az örökhagyó vagy a más jogelőd birtokláshoz való jogcíme határozza meg.
A Ptk. új szabályai közé tartozik az a rendelkezés, amely a birtok elvesztésére vonatkozik. A birtok elvesztésének két módozatát szabályozza. Az első esetben a dolog elvesztése a birtokos akaratának megnyilvánulása, míg a második esetben a lényegi elem az, hogy a dolog más birtokába kerül. Környezetjogi szempontból az első szabályozás okozhat problémát, mert a birtok akaratlagos elvesztése azzal a következménnyel járhat, hogy a dolog fölött senki sem gyakorol tényleges hatalmat, mintegy uratlan dologgá válik, ezáltal nem lesz olyan személy, aki a dologhoz kötődő védő-óvó intézkedések megtételére kötelezett lehetne. A Ptk. a birtok akaratlagos elvesztését nem a birtokos jogaként szabályozza, hanem azt a tényt rögzíti, hogy a birtokos ilyen magatartása a birtok elvesztését eredményezi.
Kérdés, hogy a birtoklással való felhagyásra tekinthetünk-e jogként vagy sem, különösen akkor, ha a dologhoz olyan kötelezettség kötődik, amely feltételezi a dolog feletti tényleges uralmat. A környezetjog a közjogi szabályok címzettjének azért a birtokost nevezte meg, mert ezen keresztül biztosítható a környezet vé-delme. A régi Ptk. a birtok elvesztésére vonatkozó szabályokat nem tartalmazott, így a környezetjogi szabályok jellemzően nem térnek ki arra, hogy bizonyos dolgok birtoklásával felhagyni nem lehet. A környezetjogi szabályozás célja, és a szabályozás lényege abban ragadható meg, hogy mindig legyen olyan személy, aki a dolog fölött tényleges uralmat gyakorolja és ezen keresztül megelőzhető legyen a dolgot fenyegető, vagy a dolog miatt bekövetkező közvetlen veszély megjelenése. Ha a birtoklással ezekben az esetekben is jogszerűen mindig fel lehetne hagyni anélkül, hogy a dolog más birtokába kerülne, akkor ezzel meg-szakadna a kötelezettek láncolata, veszélyeztetve a környezetjogi szabályozás
céljának megvalósulását. Ha a környezetjog magánjogi eszközt alkalmaz, akkor az feltételezi a magánjogi szankciók megállapíthatóságát, alkalmazhatóságát, magánjogi kötelezett nélkül azonban erre nincsen lehetőség.
A birtok elvesztésének akaratlagos módja felveti azt a kérdést is, vajon minden esetben hulladéknak tekintendő-e a birtokos hatalmából így kikerült dolog. A hulladék fogalmának két lényegi eleme van: 1. a birtokos megválása a dologtól, és 2. a megválás oka, mely lehet saját akarat, szándék vagy köte-lezettség. Amikor a birtokos egy anyagtól vagy terméktől azért válik meg, mert nincsen már rá szüksége, akkor ez megfeleltethető a birtok akaratlagos elvesztésével. A hulladékos szabályozás alapján a Ptk. szerinti birtok elvesztője a hulladék termelője. A környezetjog részletesen szabályozza a hulladék sorsát, ideértve a hulladéktermelő és a hulladékbirtokos jogait, kötelezettségeit és a jogkövetkezményeket, ha azok teljesítése elmarad. Kérdés tehát, hogy a dolog akaratlagos elvesztése feléleszti-e automatikusan a hulladékos szabályozást, a jogok és kötelezettségek sorát, vagy kialakulhat olyan magánjogi joggyakorlat, amely a közjogi szabályokat e téren fi gyelmen kívül hagyja. Ha igen, akkor ez szükségessé tenné a hulladékos szabályozás felülvizsgálatát annak megál-lapítására, hogy az új körülmények között a birtokosra vonatkozó szabályok mennyiben képesek és alkalmasak a környezetjogi szabályozási cél elérésére.
Végül szólnunk kell még a jogi személyeket érintő birtok elvesztési lyokról. A Ptk. csak a jogutódlással való megszűnés esetére vonatkozó szabá-lyokat tartalmaz. Környezetjogi szempontból a jogutód nélküli megszűnés az, ami számos problémát vet föl, többek között azt, hogy mi lesz a sorsa azoknak a dolgoknak, amelyek a környezet védelme érdekében kötelezettséggel terheltek.
A Ptk. csak arról rendelkezik, hogy a jogutód nélkül megszűnő jogi személy hitelezői igények kielégítését követően megmaradt vagyonát sajátos jogutódlás-ként felosztják a jogi személy tagjai, vagy tagság híján az alapítói jogok gyakor-lói között, mert e vagyon őket illeti meg.67 Azonban arról már nem rendelkezik a Ptk. hogy mit kell tenni akkor, ha a vagyonra nem tartanak igényt, különösen azért nem, mert birtoklása hasznot nem hoz, csak költségeket keletkeztet.
A környezetjogi szabályozás miatt a birtokost terhelő költségek két nagy cso-portba sorolhatók: 1. a dolog veszélyes jellegéből adódó megelőzést és elhárítást szolgáló költségek, 2. azok a költségek, amelyek a közösség számára értéket jelentő dolog megóvásához szükségesek. Bár a költség keletkezésének oka más, mindkét esetre igaz, hogy a közösség érdeke, hogy a dolognak mindig legyen
67 3:48. §
olyan birtokosa, aki ezeket a költségeket képes fedezni, és a kötelezettségekért helytállni.
5:5. § [A birtokost megillető birtokvédelem]
(1) A birtokost birtokvédelem illeti meg, ha birtokától jogalap nélkül meg-fosztják vagy birtoklásában jogalap nélkül háborítják (a továbbiakban: tilos önhatalom).
(2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak kivéte-lével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.
(3) Az albirtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben a főbirtokossal szemben.
(4) Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és bármelyik birtokos követelheti a dolog közös birtokba bocsátását.
(5) A közös birtokosok egymással szemben a jogcímük szerint jogosultak bir-tokvédelemre.
A Ptk. birtokvédelmi szabályai lehetővé teszik, hogy a környezeti teherviselő a környezethasználóval szemben fellépjen birtoklásának háborítatlanságáért. A tilos önhatalomnak minősülő magatartás olyan zavarásnak minősül, amelynek megszüntetését a birtokos joggal kérheti. A környezetjog egyik klasszikus kér-dése, hogy mely környezethasználói magatartás tekinthető tilos önhatalomnak, amellyel szemben a környezeti teherviselő védelmet kérhet. A bírói gyakorlat azt mutatja, hogy a vita rendezéséhez a bíróság ugyanazokat a szempontokat alkalmazza az érdekek mérlegelésekor, mint a szomszédjogi perekben. Egyik oldalon a zavarás szükségtelensége, másik oldalon a zavarás tűrésének köte-lezettsége áll, s e kettő mérlegelése alapján hozható meg a döntés. A birtok-védelmi ügyekben, ahogy a szomszédjogi ügyekben is, a bíróság nem csak a környezethasználó és a környezeti teherviselő közötti vitáról dönt. E vitákhoz ugyanis gyakran az ember és környezete közötti kapcsolat különbsége vezet.
A természethez való eltérő viszonyulásból eltérő emberi magatartások követ-keznek, megváltoztatva azt, hogy ki mit él meg birtokának háborításaként. Jól illusztrálja ezt, hogy a tyúkperek más tartalommal töltődnek meg amiatt, hogy az ingatlanhasználatokban, a települések fejlődésében lényeges változások kö-vetkeztek be. Ma már nem az a vita tárgya, hogy kinek a tyúkja mikor ment át a másik kertjébe, hanem az, hogy egyáltalán miért kell a tyúk kotkodácsolását hallgatni. A tyúk tojást üdvözlő öröm kotkodácsolása zavaró hanggá válhat annak, akinek nincsen saját tyúkja. Ahogy falvainkra egyre kevésbé jellemző, hogy a baromfi hang a falvak életének szerves részét képezi, mert alig van ház, ahol baromfi t tartanának, úgy a városi ember számára egyre kevesebb hely van,
ahova a közlekedés eredetű vagy egyéb zajoktól elmenekülhetne. Egy maga-tartás tilos önhatalommá minősítésével a bíróság akarva-akaratlanul arról is döntést hoz, hogy milyen fejlődés lesz a településeken elfogadható, mik azok a társadalmi elvárások, amelyek miatt egyik vagy másik zavaró tényezővel szem-ben tűrési kötelezettség fogalmazható meg.68 Mindezek miatt az ilyen típusú ügyekben hozott konkrét döntések a társadalom értékítéletét is tükrözi. Ezekről a kérdésekről részletesebben a szomszédjogi ügyek kapcsán lesz szó.
5:6. § [Önhatalom]
(1) A tilos önhatalom ellen a birtokos – a birtok megvédéséhez szükséges mér-tékben – önhatalommal is felléphet.
(2) Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
A Ptk. megengedi, hogy a birtokos birtokának megvédése érdekében saját maga lépjen föl a tilos önhatalommal szemben. A környezeti ügyek között tipikusnak számítanak azok a birtokháborítási ügyek, amelyek olyan anyagok vagy hulladékok tárolását sérelmezik a szomszédos ingatlanon, amelyek az ingatlan használatát zavarják. A hulladékok okozta zavarás sokféle lehet, hi-szen a hulladék minőségétől és mennyiségétől függően változik, hogy milyen negatív hatással kell számolni, esztétikai zavarásként jelenik meg, rágcsálók számára biztosít élelmet, vagy akár a felszín alatti vizek beszennyezésével fenyegetve veszélyezteti a házi kút vizének használatát. A tilos önhatalommal szembeni fellépésnek a birtok megvédéséhez igazodóan arányosnak kell lenni.
Kérdés, hogy elfogadható-e szükséges mértékűnek az a beavatkozás, amikor a tilos önhatalommal szembeni fellépés megkívánja a birtokos belépését a másik ingatlanára, mert csak így tudja megszüntetni a zavaró hatást.
5:7. § [Birtokper]
(1) Tilos önhatalom esetén a birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését kérheti a bíróságtól.
(2) A bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. A békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
5:8. § [Birtokvédelem a tényleges birtoklási helyzet alapján]
(1) A birtokos egy éven belül a jegyzőtől is kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
68 BH2012. 260.
(2) A jegyző elrendeli az eredeti birtokállapot helyreállítását és a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól eltiltja; kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelmet kért, nem jogosult a birtoklásra vagy birtoklásának megza-varását tűrni volt köteles. A jegyző – kérelemre – jogosult a hasznok, a károk és a költségek kérdésében is határozni.
(3) A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. Az a fél, aki a jegyző birtokvédelem kérdésében hozott határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól a másik féllel szemben indított perben kérheti a határozat megváltoztatását.
(4) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani. A keresetindításnak a jegyző által hozott határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is határozatot hozott, és az érdekelt fél ebben a kérdésben vagy a birtoklás kérdésében pert indított.
A Ptk. továbbra is lehetővé teszi, hogy posszeszórius birtokvédelem alapján a birtokában háborított személy egy éven belül szabadon válasszon, hogy a vita rendezésére a közigazgatási vagy a bírósági utat választja. A közigazgatási út választása azt jelenti, hogy a birtokos a jegyzőhöz fordulhat és tőle kérheti a védelmet. A jegyzői védelem kérése a környezeti szabályozás hatálya alá is tar-tozó ügyekben nem problémamentes, hiszen a jegyzőnek számtalan feladata és hatásköre van a helyi környezet állapotának alakításában. A jegyző a helyi kör-nyezetpolitika egyik kulcsszereplője, különböző szerepekben hozott döntései közvetve vagy közvetlenül befolyásolják a környezet állapotát és az arra hatást gyakorló tevékenységeket. A jegyző azonban nemcsak a környezetpolitika ala-kításában vesz részt, hanem a település többi politikájának, így a gazdaság- és a szociálpolitikájának megvalósításában is. A birtokvédelmi vitás ügyekben a jegyző feladata, hogy a vitát pártatlanul döntse el, a felek érdekeinek mérlegelé-se alapján. A jegyző környezetvédelmi és egyéb önkormányzati feladatai miatt azonban nem tekinthető ugyanolyan semleges döntéshozónak, mint a bíróság.
A bíróság független mérlegelés alapján dönti el a vitát a felek között. A jegyző döntéshozatala azonban nem ilyen könnyű. Egyik oldalról felmerül, hogy elvár-ható-e a jegyzőtől semleges döntés, ha például a birtokos olyan zavarás ellen kíván fellépni, amely a jegyző által képviselt településfejlesztés következménye, vagy olyan környezethasználó zavaró hatását kellene korlátok közé szorítania, aki adófi zetőként meghatározó szerepet tölt be a település költségvetésének és foglalkoztatási helyzetének alakulásában? Másik oldalról pedig a jegyző az, aki a helyi viszonyok jó ismerője, ezért könnyebben tudja eldönteni a vitás ügye-ket, a tényállás tisztázása, valamint az érdekek összehangolása egyszerűbb és gyorsabb lehet.
A vitás ügyek objektív megítélését eljárási szabályok kívánják segíteni, ezek közül is kiemelendők a döntéshozó személyére vonatkozó kizárási szabályok.
Ezek általában kizárják a döntéshozatalból azt a személyt, akitől az ügy objektív megítélése közvetlen személyes érintettsége, vagy más – az eljárási szabályokat rögzítő jogszabályban megadott – okból nem várható el. A fentiek miatt a kör-nyezeti ügyek körébe tartozó birtokvédelmi eljárásokban a jegyzőre vonatkozó kizárási szabályokat különös gonddal kell vizsgálni,69 annak ellenére, hogy a birtokos szabadon dönthet arról, kihez fordul, a bírósághoz vagy a jegyzőhöz.