HARMADIK IDŐSZAK

A XV. század közepétől a mohácsi vészig.

A) Külső viszonyok.

23. §. Országos és műveltségi állapotok.

Zsigmond vejének, Albertnek rövid uralkodása után elébb a bekövetkezett trónviszály, majd a török elleni hadjáratok, hol a hős Hunyadi János fegyvere oly dicsően villogott, akadályozák a nemzet békés kifejlődését. Az országnak a hatalmas török elleni megvédése volt a fődolog, ezen életkérdés mellett minden egyéb háttérbe szorult. V. László uralkodása alatt a pártok forrongása, a nagyok viszálkodása, gaz tanácsadók a kormányon, s az emiatt bekövetkezett szomorú események még rosszabbá tevék a dolgot, s midőn a nemzet, Mátyás fénykorában polgári élete legdicsőbb szakát élte is: a sok háborúskodás miatt nem fordíthata kellő figyelmet a béke műveire, az iparra, kereskedésre és a szellemi dolgokra. Végre II. Ulászló és II. Lajos alatt a nagyok viszálkodása, fejetlensége, a hazát csaknem végromlásra juttatá.

Mátyás ugyan mind a gazdászatot, különösen a földmívelő nép védése által, mind az ipart nagy mértékben emelte. Olaszországból behítt mesterei a kézművességnek hatalmas terjesztői voltak; a polgári rend pártolása által a kereskedést mozdítá elő, de ezen törekvéseit másfelől folytonos háborúi akadályozták. Ulászló és Lajos alatt az általános fejetlenség, romlottság és szegénység minden ipart tönkre tett.

24. §. Képzőművészetek. - Iskolák, könyvtárak.

A nagyok fényszeretete, kiváltképen Mátyás példája tág mezőt nyitott a képzőművészeteknek.

Hunyadi János, ki többek közt a ma is fenálló gyulafehérvári templomot, s Vajda-Hunyad várát építteté; Mátyás, ki Olasz-, Német- és Csehországból építőmestereket kecsegtetvén be, azok által sok pompás épületet rakatott, többek közt a budai és visegrádi királyi palotákat megnagyobbíttatá: az építészet felvirágzására igen sokat tőn. A szobrászat és a véle rokon ötvösség is nagyban üzetett Mátyás idejében. Hires ötvös volt ekkor Gyulán az a Száraz Antal, kinek unokája Dürer Albrecht név alatt egyike lőn Németország legnagyobb festőinek.

A káptalani és zárdai nagy számú iskolák mellett a régibb két egyetemhez még egy harmadik, a pozsonyi járult, melyet Mátyás, Vitéz János érsek sürgetésére állított fel (1467). De mind-ezeknél nagyobb leendett amaz országos főtanoda, melyet Mátyás a budai vár alján észak felé kezdett építtetni oly roppant terv szerint, hogy benne 40,000 deák tanítást, lakást és élelmet nyerhessen a király költségén, de a mely fájdalom, félben maradt.

Könyvtárak ez időszakban már mind nagyobb számmal találtatnak hazánkban, a rongypapir elterjedése, majd a sajtó feltalálása olcsóbbá tevén a könyveket. Az első nyomdászt, Hess András nevűt, Mátyás hívta meg Olaszhonból Budára. Első nyomtatott könyv hazánkban az úgynevezett Budai krónika (latin nyelven) 1473-ból. Mátyás király igen gazdag és pompás könyvtára, az úgynevezett Corvina theca világszerte híres volt, hol a klasszikai és középkori irodalom termékei részint pompás kéziratokban, részint nyomtatásban összegyüjtettek. Több tudós felügyelete alatt harmincz leíró dolgozott rendesen e könyvtár számára, s a király harminczháromezer aranyat fordított évenként csupán a másolásokra. Így e könyvtár mind

kiterjedésre, mind külső fényre páratlan lett az egész világon; de fájdalom! már a következő gyenge királyok kezdték elajándékozgatni, rossz felügyelés miatt sok elsikkasztatott belőle, míg végre Budavárával együtt török kézre jutván, részint a barbárság áldozatja lett, részint Konstantinápolyba takaríttatott. - A latin nyelven ez időszakban írott történeti munkák közül nem hagyhatjuk említetlenül Turóczi János krónikáját és Bonfinius históriáját Magyarország-ról, kik mindketten Mátyás alatt éltek.

Nevezetesek még Mátyás alatt némi tudós társulatok; egy Budán: «Sodalitas literaria Ungarorum», másik Bécsben: «Societas Danubiana», végre a harmadik Erdélyben: «Societas Septemcastrensis» nevek alatt.

25. §. A magyar nyelv a nyilvános életben.

Albert, I. Ulászló és V. László királyaink a magyar nyelvet nemcsak értették és beszélték, de Ulászlóról az is tudva van, hogy Fridrik császár követeihez a királyi székről magyarul szólott.

Mátyás király bár több nyelven tudott beszélni, s különösen az akkori túdós világ szokása szerint a latint nagyon kedvelte: testestől-lelkestől magyar volt, asztalánál is magyar énekeket adatott elő. II. Ulászló és fia, II. Lajos udvarában már az idegen nyelv és szellem lett tul-nyomó; amaz a nemzet nyelvét nem értette, ez érté ugyan, de udvarának nem ő, hanem neje, az osztrák Mária adott irányt.

Emlékeink ez időszakból, melyek a magyar nyelvnek országos ügyekben és törvénykezési dolgokban használtatását bizonyítják: Hunyadi János kormányzói esküje, továbbá némely záloglevelek, végrendeletek, kötelezvények, magyar köriratú pecsétek és pecsétnyomók stb.

B) Benső viszonyok.

26. §. Költészet.

Hogy a Hunyadiak korának fényes hadi tettei számos történeti énekek tárgyául szolgáltak:

nagyon hihető. De föl is jegyezte Galeotti nevű író, hogy Mátyás király asztala felett efféle énekek napirenden voltak. «Magyarországon, úgymond, zenészek és hegedősök vannak, kik a bajnokok tetteit hazai nyelven, lakoma felett hegedűszó mellett éneklik. Szerelmi dalok ritkán énekeltetnek, hanem többnyire a török elleni viselt dolgok adatnak ékesen elő. Oculis meis vidi, - regem (Mathiam) aures carmini maxima attentione prebentem. Azaz: szemeimmel láttam, - írja - hogy Mátyás király a legnagyobb figyelemmel hallgatta a dalokat.» Tehát a történeti népköltészet a királyi asztalnál is otthonos volt, de ezenkívül regényes tartalmú énekek is divatoztak. Különösen fel van jegyezve, hogy Mátyás az atyja asztalánál, gyermek-korában míly nagy figyelemmel hallgatta az Óriás Lorántról való énekeket úgy, hogy magáról megfeledkezve, midőn valamely harczi esemény leírása fordúlt elő, kézzel-lábbal úgy tett, mintha viaskodnék (Galeotti).

Hadi dalokat, magyar nyelven is, a híres latin költő Janus Pannonius pécsi püspök szerzett, de sajnos, hogy mindezekből ránk egy árva hangocska sem juthatott, kivévén egy rövid dalt, melyet Mátyás királylyá választásakor a pesti tanulók rögtönöztek s a néppel együtt énekel-tek:

Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra, Mert ezt adta isten nekünk Mennyországból oltalmunkra.

Azért mi is választottuk, Mint istennek ajándékát, Kiből isten dicsértessék, És örökre mondjuk: Ámen.

Íly rögtönzött dalokat énekeltek még a kenyérmezei győztes vitézek is, magasztalván vezéreiket Kinizsit és Báthoryt.

Irott vers emlékek ez időszakból a következők:

1. Emlékdal Mátyás királyról, mely hihetőleg nem sokkal a nagy király halála után íratott (1490), kezdete így hangzik:

Néhai való jó Mátyás királ!

Sok országokat te birál, Nagy dicséretű akkoron valál, Ellenségednek ellene állál stb.

2. Egy siralomének Both János veszedelmén.

3. Apáti Ferencz feddő éneke.

Első satyrai tartalmú vers magyar nyelven. Feddi a kor vétkeit: a fényűzést, hívalkodást, fajtalanságot stb.

4. A hihetően régibb: Ének Szent László királyról, melyben a rímnek még semmi nyoma.

5. Több vallási éneken kívül, melyek ez időszakba esnek, nevezetes egy nagy elbeszélő költe-mény: Szt. Katalin legendája, rímes versekben.

27. §. Prózai irodalom.

A prózai irodalom legnagyobb részét ez időszakban is vallásos könyvek tették, minéműek elegendő számmal maradtak ránk. Eddigelé összesen mintegy negyven codex vagy kézzel irott könyv van felfedezve, melyek egy-kettő kivételével mind ezen időszakból valók.

Nagyobb rész még kéziratban van, de néhány már ki is nyomatott, nevezetesen:

1. A Bécsi és Müncheni codexek, melyekről az előbbi időszakban szó volt. Ezek a «Régi magyar nyelvemlékekben» adattak ki.

2. A Czech-codex vagy Kinizsi Pálné-Magyar Benigna imakönyve (1513-ból). Ugyancsak a

«Régi magyar nyelvemlékekben».

3. A Guary (olv. Gori)-codex, kegyes elmélkedéseket tartalmazó kézirat, megjelent ugyanott.

4. A Nádor-codex, vegyes tartalmú vallási könyv (1508-ból); kiadatott külön Toldy Ferencz felügyelése alatt, dísznyomatban, ékes fractur-betűkkel (1857).

Mint biblia-fordító, a XV. század első felében élt Báthory László paulinus barát nevezetes, ki az egész szentírást lefordította, de melynek már csak egyes töredékei vannak fenn, s Báthory-biblia néven ismeretesek. Ez nálunk már második fordítása a bibliának.

Magyar nyelvtant latin nyelven, Janus Pannonius (Cesinge János) pécsi püspök írt először, de ez elveszett. Magyar naptáraink közűl legrégibb az, mely a Müncheni codex elején áll.