mivel a nem [nem] hozza bé magával a köznemet, hanem csak rész' szerént, a'mennyiben része nekie.”
XI. 1. A harmadik béhozás vagyon valamely, a köz és a részi nem között lévő köz dolognak tekintetiről, azonoknak önnön
magok között való tekintetekre, és második ki'terjedtnek"
mondatik. 2. Melyben a harmadik tekintet szorossabb értelmű,
XI. 2. lévõ, 3. '1 masodik 4. mondatik, | ertelmü
megakadályozza, hogy elhamarkodottan cselekedjünk” _ nem követ-kezik sem az az egyébként helyes ítélet, hogy ,,az óvatosság megfontolt-ság", sem ennek az ítéletnek tagadó vagy részleges formája. Ha ilyen zárótételt vonnánk le az említett premisszákból, akkor következtetésünk formailag pontosan a következő következtetésnek felelne meg ( Cramerı.ıs_
Goclenius példája, i. m. 560. 1.): „Minden ember állati lény. Minden kutya is állati lény. Tehát minden kutya ember". Vagyis a tágabb körű középső fogalom által az alsó és a felső fogalom között t-cremtett azonossági
kap-6 kap-6
. zz ° zz. Q
2. ábra
csolat túlságosan tág ahhoz, hogy tagadás nélkül helyes zárótételre
vezessen : ,,a közönséges megeggyezés rész szerént való megeggyezést
nem tészen' (a. m. „az általános azonosság nem eredményez a részletek-ben való azonosságot is”); viszont ha a középső fogalom állítható az alsó vagy a felső fogalomról, vagyis azt magában foglalja, és ugyanakkor a másikról (a felső vagy az alsó fogalomról) nem, vagyis ha részétól különbözik (ezt nevezi Apáczai Amesius nyomán 1' szi kıılombozésnek), akkor az általa magában foglalt fogalom is szükségképpen a maga egészé-ben kiilönbözni fog attól a másiktól, amelytől a középső fogalom külön-bözik. Ezt az egészében való különbözést nevezi Apáczai Amesius nyomán közönséges kiilömbözésnek. Ha tehát P_M, és S_M, akkor ebből aristo-telesi felfogás szerint semmi sem következik S és P kapcsolatára vonat-kozólag (vö. 2/I. ábra): mert lehetséges, hogy minden S_P (lásd S1), vagy hogy csak némely S_P (lásd S2), vagy hogy némely S nem P (lásd S2), vagy hogy semmiféle S nem P (lásd S3). Ha viszont ,és S nem M (vö. 2/II. ábra). akkor ebből szükségképpen kővetkezık, hogy S nem P. Hasonlóképpen, ha P nem M, és S_M (vö. 2/III. ábra), akkor is szükségképpen következik, hogy S nem P. A részlegesen állító és részle-gesen tagadó premisszákkal vegyes esetek nem változtatnakazon a törvény-szerűségen, hogy szükségszerű zárótétel csak úgy jöhet ebben az alakzat-ban létre, ha az egyik premissza valamiféle tagadó itélet. (Vö. 44. j.)mint a kérdésnek hátulsó része, és annak mint'egy részi neme, minekokáért elöl'jár a fel'tételben. 3. Az elsőnél penig tágabb értelmű és annak mint'egy köz'neme, minekokáért a fel'vétel-ben hátul' jár.” 4. Mivel valamely köz dolognak a felsővel
6. tetelben, 7. vételben jav. sz. Enc. tetclben 8. hatuljár :
42 Am: DL. 112. (Röv.) _ Harmadik béhozás: ,,teı~ti3. i]1ati0", a. m. „harmadik következtetési forma", Aristoteres szillo ˇ ztikájában
az első alakzat. -- A köz és a részi nem között lévő köz doñdënak
tekin-tetlről: „quasi ab effectione medio alicuius inter genus et speciem”, a. m. ,,valaminek, ami a nem és a faj közt mintegy középső,ahatásáról- - - ” Apáczai szövege itt bizonyos eltérést mutat Amesiustól; módosítása lényegileg helyes. A „köznem” .° valamely általános, tágkörű fogalom, a P; a „részi nem” .° valamely szűkkörű fogalom, az S ,' a kettő „között lévõ dolog” : egy olyan fogalom, amely terjedelem szempontjából is a kettő között helyezkedik el (az egyiknél nagyobb, a másiknál kisebb terjedelmű), s amely annyiban közös is („köz dOlog”) a két szélső fogalom:az alsó és a felső fogalom közt, amennyiben alkalmas arra, hogy a kettő közt kapcsolatot teremtsen. Mindez természetesen a középső fogalom körülírása, amelynek alapján (,,tekintetiról”) következtetünk a szélső
fogalmakra. _ Azonoknak (ti. a köz és a részi nemnek) önnön magok
között való tekintetekrez A középső fogalom segítségével az első alakzat-ban is, akár a másik kettőben, a szélső fogalmak (az alsó és a felső foga-lom) közötti kapcsolatra vonatkozólag következtetünk. Az egyes alak-zatokra csak az a viszony jellemző, amely a középső és a szélső fogalmak közt fennáll. A harmadik és a második alakzatban a középső fogalom szélső fogalom szerepét tölti be annyiban, amennyiben a harmadikban legszűkebb, a másodikban pedig a legtágabb körű fogalom. Ezért a harmadik és a második alakzat jellemzésénél elegendő volt a következtetés irányát, vagyis kezdő és végső pontját megjelölni, minthogy ezzel már a középső fogalomnak a másik két fogalomhoz való' viszonyát is meg-jelöltük. Ezért jellemezhette Amesius a harmadik alakzatot azzal, hogy ott (Apáczai szavai szerint) ,,a nemről a köznemre” következtetünk (Enc. III: IX. 1.), ahol a ,,nem”, ti. a fajfogalom, a legszűkebb körű foga-lom, nem más, mint éppen a középső fogalom. És ezért jellemezhette a másodikat azzal, hogy ott (ugyancsak Apáczai szavai szerint) ,,a köz-nemről a részi-nemre” következtetünk (Enc. HI: X. 1.). Itt, az első alakzat jellemzésénél azonban egyrészt meg kellett jelölni a következtetés szélső pontjait, az alsó fogalmat (amely a legszűkebb), és a felső fogalmat (amely a legtágabb), s másrészt külön meg kellett világítani a középső fogalom közbülsó helyzetét. _ Második kiterjedt: vö. 40. és 36. jj. _ Elöljár a feltételben: a felső tétel alanya. _ Az elsőnél penig tágabb értelmű: a kérdés alan ánál, vagyis az alsó fogalomnál tágabb fogalom-körű. _ A felvételben llátul jár: „sequitur in assumptione”, a. m. „az alsó tételben állítmány". Az alakzat képlete tehát M_P, S_M, S_P.Ramus példája: ,,Minden, ami igazságos, hasznos. Minden, ami becsü-letes, igazságos. Tehát- minden, ami becsübecsü-letes, hasznos.” (R: D. II:
XII.) _ Az Enc. eredeti kiadásában egyébként a 3. pontban is _ nyil-ván sajtóhiba folytán _ a „feltételben” szó áll. Az 1803-as győri kiadás ezt az elemi hibát is átveszi, döntően bizonyítva, hogy egyébként valóban kitűnő kiadói mit sem értettek az általuk kiadott logikai szövegből.
meg'eggyezéee nem cselekeszi azt, hogy az az alsóval' is ıneg'-eggyezzen, hanem'ha az az alsóval' is eggyez. 5. Sem annak az alsótól' való' külömbözése és a felsővel való eggyessége nem oselekedi, hogy azok egy'más között külömbözzenek.”
“ Explicatus secundus.
XII. l. Mivel ezekben a ki'terjedtekben a hátulsó része a kérdés-nek mint'egy köznem, avagy részi' nem : a harmadik tekintetre nézve, és annak erejével kell az elsőre szabattatni. 2. Annak-okáért itt a feltételnek közönségesnek kell lenni, avagy tulaj do-nosnak, mely ollyan, mint egy közönséges.” 3. A berekesztés
9. azt hogy az, 10. ha az, | eggyez; XII. 2. köznem | részinem;
3. szabattatni, | annakokéért 5. ollyan
4*' Am: i. h. (Rõv.) -- Valamely köz dolognak a ielsõvel
megeggye-zése stb.: „quia consensio medii cum superiore non effieit illud cum inferiore consentire, nisi idem etiam cum in.feriore consentiat”, magyarul :„mivel a középsőnek egyezése a felsővel nem vezet arra, hogy amaz (ti. a felső fogalom) egyezzék az alsóval, csak akkor, ha ez maga (ti. a középső fogalom) az alsóval is egyezik”. Apáczai fordítása tehat annyiban hibás, hogy ugyanazt az „az” mutatószót hasznalja a tavolra mutató illud és a közelre mutató 'idem fordításara, s ezzel megnehezíti annak fel-ismerését, hogy az egyik „az” a felső fogalomra, a másik az alséra mutat.
A tétel egyébként azt mondja ki, hogy ha M-P, de S nem M, akkor ezekből még nem következik az is, hogy S-P ,` de ha nemcsak M-P, hanem ezenkívül S is M, akkor ebből szükségképpen következik, hogy
S-P. _ Annak az alsótól való kiilömbözése stb.: A középső fogalomnak
(„annak”) nem-egyezése az alsóval, vagyis ha a középső fogalmat tagadni kell az alsóról, mint alanyról (tehat ha S nem M, vagyis más szavakkal ugyancsak az előbbi esetet írja körül) nem vezet arra sem, hogy S nem P. Vagyis : tagadó alsó tétel esetén az első alakzat (akárcsak a harma-dik) nem 'vezet szükségképpenfi zárótételre. Vö. 1/IV. ábra: ha M_P, de S nem M, akkor S és P kapcsolata tetszőleges lehet, ti. S1, 8.,, S3 (ahol S., a részlegesen allitó és a részlegesen tagadó ítéletet egyaránt képviseli).Amesius példája: ,,ut animal - homo -- equus", magyarul: ,,mint:
állat _ ember - ló”, vagyis a következő két premisszából: „Minden ember allat. A ló nem ember” - sem az nem következik, hogy ,,a ló éllat”, sem az, hogy ,,a ló nem allat" (sem pedig ezeknek az itéleteknek részleges változatai nem következnek).
44 Am: DL. 113. - Ezekben a klterjedtekben: ti. a második és az első alakzatban. A „kiterjedtekre” általában vonatkozó megjegyzések, amelyeket itt Amesius a „kiterjedtek” részletes kifejtése után közöl, Ramusnal megelőzfik ezt a részletes kifejtést. _ Itt a feltételnek közönséges-nek kell lenni: Mind az első, mind a második alakzatban egyetemes ítéletnek kell lennie minden felső tételnek. Ha a felső tétel részleges, akkor aristotelesi-ramusi felfogás szerint semmiféle alsó tétel segítségével sem vonható le szükségszerű zárótétel. Ami az első alakzatot illeti, részleges felső tétel eset-én nyolc eset lehetséges. Az első négy esetben a felsõ tétel
IO
i
részlegesen állító, amelyhez négyféle alsó tétel kapcsolódhat. Egyetemesgzn állító alsó tétel esetén: némely M-P, minden S-M (vö. 3/I. ábra), és ilyenkor S és P kapcsolata tetszőleges lehet (P1, P2, P3, P4). Szükség-képpeni zárótétel tehát nem adódik. Részlegesen állító alsó tétel esetén mindkét premissza részleges ítélet, tehát szükségképpeni zárótétel itt sem adódik. (Vö. Enc. III: VH1. 8.) Egyetemesen tagadó alsó tétel esetén:
némely M-P, semmiféle S nem M (vö. 3/H. ábra.), s ilyenkor is háromféle lehet S és P kapcsolata (S1, S2, S3), mégpedig az egyetemes állítástól (S1) az egyetemes tagadásig (Sz), tehát szükségszerű zárótétel természe-tesen nem adódhat. Részlegesen tagadó alsó tétel esetén mindkét premissza részleges ítélet. A második négy esetben a felsõ tétel részlegesen tagadó, amelyhez ugyanúgy négyféle alsó tétel kapcsolódhat, mint az iménti esetben. Egyetemesen állító alsó tétel esetén némely M nem P, minden S-M (vö. 3/III. ábra): S és P kapcsolata ilyenkor is tetszőleges lehet (P1, P2, P3, P4). Részlegesen állító alsó tétel esetén a két premissza két részleges ítélet, egyetemesen és részlegesen tagadó alsó tétel esetén pedig két tagadó ítélet, szükségképpeni zárótétel tehát egyik esetben sem jöhet létre. A második alakzatban ugyancsak nyolc eset lehetséges; az első négy esetben a felsõ tétel részlegesen állító. Ilyenkor egyetemesen állító alsó tétel esetén: némely P-M, minden S-M (vő. 3/IV. ábra), s ezért S és P kapcsolata tetszőleges lehet (P1, P2, Pa, P4), tehát szükségképpeni zárótétel nem adódik. Részlegesen állító alsó tétel esetén mindkét premissza részleges. Egyetemesen tagadó alsó tétel eset-én : némely P-M, semmiféle
3. ábra
S nem M (vö. 3/II. ábra), S és P kapcsolata tehát bizonytalan (S1, S2, S3), vagyis szükségképpeni zárótétel nem adódik. Részlegesen tagadó alsó tétel esetén mindkét premissza részleges. Tehát részlegesen állító felső tétel esetén a második alakzatban sem adódik szükségképpeni zárótétel. Ha a felső tétel részlegesen tagadó, akkor egyetemesen állító alsó tétel esetén:
némely P nem 11/1, minden S-M (vö. 3/IV. ábra), és ilyenkor S és P kapcsolata tetszőleges lehet (P1, P2, P3, P4). Részlegesen állító alsó tétel esetén mindkét premissza részleges, egyetemesen tagadó és részlegesen tagadó alsó tétel esetén pedig mindkét premissza tagadó ítélet, tehát e három eset közül egyik sem vezet szükségszerű zárótételre. Aristotelesi felfogás szerint tehát valóban igaz, hogy az első és a második alakzatban részleges felső tétel esetén szükségszerű zárótétel nem vonható le.