Egyetemi tanár, az ELTE PPK Felsőoktatás‑menedzsment Intézeti Központjának vezetője
• Ön a Pedagógiai és Pszichológiai Kar egyetemi tanára, a Felsőoktatás‑
menedzsment Intézeti Központ vezetője, egyben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos tanácsadója is. Hogyan kezdett el az oktatás világával foglalkozni?
Egészen 16–17 éves koromig természettudományos érdeklődésű voltam, a társadalmi folyamatok, jelenségek különösen nem keltették fel az érdeklődésemet. Ez irányú érdek‑
lődésem egyértelműen a hadseregnél alakult ki. a hadsereg, a katonaság volt az a szer‑
vezeti környezet, amely először különösen érdekes, izgalmas világként jelent meg szá‑
momra. Hozzá kell tenni, hogy egy bölcsészszázad tagjaként olyan közösségben voltam, amely azt a 11 hónapot, amelyet a katonaságnál töltött, a saját helyzetének az elemzé‑
sével töltötte, folyamatosan erre reflektált. a hadsereg volt az a hely, ahol a közösségi, a hatalmi és szervezési folyamatok, valamint a bürokrácia és a vezetés kérdései elkezdtek érdekelni. Innen tulajdonképpen már csak egy lépés vezetett ahhoz, hogy a látóterem‑
ben megjelenjen az a társadalmi nagyrendszer vagy alrendszer, amit oktatásnak hívunk, és ahol ugyanezeket a dolgokat elemezni, vizsgálni lehetett. Engem rögtön, a kezdettől fogva a szervezeti folyamatok érdekeltek az oktatás területén. Pedagógia szakos lettem, és már egyetemistaként a pedagógiai folyamatoknak a szervezeti értelmezése, szervezeti dimenziója, szervezeti perspektívája kezdett el érdekelni. amikor a kutatói pályafutá‑
som elkezdődött, iskolai szervezetkutatással foglalkoztam, az első empirikus kutatásom az iskolai szervezeti klíma mérése volt.
• Fentebb említett szerepei mellett szakkollégiumunk leghosszabb ideje aktív oktatója.
Felkérése idején hogyan képzelte el az itt folyó munkát, és mennyiben igazolódtak az elvárásai?
amikor megkerestek, és kértek, kapcsolódjak be az itt folyó munkába, akkor az volt az első reakcióm, hogy nagyon jó, ha vannak itt olyan hallgatók, fiatalok, akik kíváncsiak, akiket érdekel az oktatáspolitika, akiknek kérdéseik vannak ezzel kapcsolatban, megol‑
dandó problémáik, dilemmáik vannak. Eleve reflektív módon képzeltem el ezt a munkát.
Nem úgy jöttem ide, hogy van egy kész kurzustervem, és majd azt tanítom, hanem úgy, hogy megpróbálom megérteni, hogy mik lehetnek azok a kérdések, amelyek magukat foglalkoztatják. rögtön azt gondoltam – és így is csináltuk –, hogy meg kell keresni azokat a témákat, azokat a területeket, ahol a hallgatók közvetlenül tudnak információt, tudást gyűjteni, ahol én elsősorban nem a tudás forrása, hanem a tudás megszerzésének segítője vagyok. tulajdonképpen így alakult, mióta itt dolgozom, hogy megpróbálunk
olyan kutatásokat kitalálni, amelyek kapcsolódnak a maguk érdeklődéséhez, és amelye‑
ken keresztül valamilyen releváns, fontos kérdéskör jól feltárható, megérthető.
• Érdeklődési és kutatási területeinek középpontjában az oktatásszociológia, az oktatás‑
politika, valamint a felsőoktatás‑kutatás áll. mint szakértő, hogy véli, mennyiben változott a szakkollégiumok szerepe az elmúlt két évtizedben?
a szakkollégiumok döntően azon keresztül váltak láthatóvá, hogy néhányuk olyan szel‑
lemi műhellyé lett, ahol olyan viták, szakmai rendezvények, programok voltak, amelyek felkeltették a tágabb nyilvánosság figyelmét, vagy pedig olyan közösségekké alakultak, amelyekből kikerültek olyan emberek, akik a politikai vagy a kulturális‑gazdasági elitbe kerültek, és arra a kérdésre, hogy honnan van a te tudásod, energiád, motivációd, iden‑
titásod, azt a választ adják, hogy az valahol ott formálódott. E két terület – egy bizonyos társadalmi‑politikai elit nevelője, illetve jelentős kérdésekről folyó társadalmi‑szakmai dialógusnak a színhelye – számára jelent meg fontos forrásként a szakkollégium, ezért ezek nyilván felértékelődtek. sajnos a szakkollégiumok sokkal kevésbé láthatóak a kül‑
világ számára, mint amennyire a bennük lévő potenciál miatt kellene, hogy láthatóak legyenek. E tekintetben nagyon nagy jelentőségűnek tartom, hogy most zajlik egy orszá‑
gos szakkollégiumi vizsgálat, amit ha ügyesen elemeznek, kommunikálnak, akkor elég komoly társadalmi‑politikai figyelmet kelthet, hiszen adatok lesznek, amelyek egyúttal feltárják, mi zajlik ebben a világban.
• 2010 óta egy, a pedagógusképzés tudáshátterének fejlesztését célzó TáMoP‑pillér vezetője. az elemi projektek sorában intézményünket is megtaláljuk. Ön szerint mivel járulhat hozzá az Illyés sándor szakkollégium a pedagógusképzés javításához?
Ezzel kapcsolatban felidézném azt a beszélgetést, ami a szakkollégium stratégiájáról folyt, ahol nagyon sok ezzel kapcsolatos gondolat, megállapítás hangzott el. ami összeköti a szakkollégiumban lévő hallgatókat, az az, hogy mindenki valamilyen módon az embe‑
rek fejlesztésével, vagy az emberek problémáinak a kezelésével, megoldásával foglalkozik.
Ez olyan humán szakkollégium, amelynek célja az emberben lévő potenciál mozgósítása, feltárása, vagy az emberi közösségek és az egyének problémáinak megoldása, kezelése, az emberek ebben való segítése. Itt pszichológusok, leendő tanárok, gyógypedagógusok, leendő tanítók vagy a tanítás kérdésével foglalkozók vannak. És amikor azt mondom, hogy pszichológus, ez nem egy homogén csoport. Közöttük vannak, akik a vállalati humánerőforrás‑menedzsment területén fognak dolgozni, vannak olyanok, akik ifjúsági tanácsadással fognak foglalkozni. Van olyan, aki klinikai‑terápiás irányba fog elmenni, van olyan, aki nevelési problémák megoldásában fog segíteni. tehát a pszichológus kife‑
jezés nem írja le ezt a nagyon gazdag világot, aminek mind‑mind célja a humán prob‑
lémák megoldása vagy a humán potenciál feltárása. Ennek a világnak az egyik eleme, terepe, amit iskolának nevezünk, és az ebben dolgozók egyik csoportja, akiket pedagó‑
gusnak vagy tanárnak nevezünk. tehát logikus, hogy annál a közösségnél, amelyik itt van, ebben a szakkollégiumban, nincs egyetlen egy olyan szerveződés sem, amely jobban
hozzá tudna járulni az iskolák világának, a pedagógusok fejlesztéséről való gondolkodá‑
sának a fejlesztéséhez. azt gondolom, van egy olyan potenciál ebben a szakkollégium‑
ban, hogy olyan szakmai szellemi műhellyé tud válni, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a humán terület, és ezen belül az iskolai oktatás fejlesztésének a tudásháttere jelentősen gazdagodjék.
• Közel másfél éve a szakkollégium stratégiai munkálatainak aktív résztvevője. miket lát az intézmény legfontosabb fejlesztési irányvonalainak?
az egyik meghatározó dolog ennek a szakkollégiumnak az esetében az intézmény szerve‑
zeti‑pénzügyi biztonságának, stabilitásának a megerősítése. Ez egy nagyon fiatal szervezet, amely nem úgy jött létre, hogy bőséggel rendelkezésére bocsátották mindazokat az erő‑
forrásokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy jól funkcionáljon, hanem küzdelmes módon kellett megteremtenie működésének feltételeit. Ez az első dolog, amit prioritásként említe‑
nék, ezen a területen nyilván tenni kell. a második – és ez kapcsolódik az előző kérdéshez –, hogy meg tud‑e születni, meg tud‑e teremtődni a közös problémaérzékelés, problémalátás, tematikus fókusz, érdeklődés, hogy az itt lévő közösség tagjai felismerik‑e azt, amiről az előbb beszéltem, ez, ami összeköti őket, ami a közös cselekvést teszi számukra értelmessé.
Egy harmadik, amit említenék, hogy ki tudja‑e használni a szakkollégium a különleges státuszát, és nem próbál‑e túlságosan hasonlítani ahhoz az intézményhez, amihez kap‑
csolódik, az egyetemhez. Ha egyszerűen megkettőzi azt, ami a normál egyetemi oktatási vagy kutatási világban történik, és nem a saját szervezeti adottságait kihasználva valami újat, valami mást hoz létre, akkor nem azt mondom, hogy nincsen értelme, de messze nem használja ki azt a potenciált, mint amivel rendelkezik. Egyszerűen az történik, hogy több órájuk lesz a hallgatóknak, több lesz a kutatás, de ezek nem különböznek igazán attól, amit csinálnak amúgy is egyetemistaként. Ugyanakkor viszont az, hogy ez egy nyitott, rugalmas szervezet, olyan kreativitást tesz lehetővé, amivel a saját közösségi, kutatási, tanulási gyakorlatát alakíthatja ki, tehát nagyon nagyfokú eredetiséget, krea‑
tivitást javasolnék a szervezetnek, ne próbálja meg lekopírozni, lemásolni azt, amit az anyaintézmény csinál.