H AZAI KERESZTES BÚCSÚK AZ Á RPÁD - KORBAN

Az egyház történetének egyik sokat vitatott és kritizált részlete a keresztes hadjáratok kérdése, melyek egyben a korabeli világ legjelentősebb katonai cselekményei voltak. A kezdetben a Szentföld felszabadítására indított hadi vállalkozások ismertetőjegyei a középkor századai során sokat változtak, de lényeges elemei megmaradtak a 16. század végéig. A kortársak által „sanctum passagium”-nak vagy „cruciata”-nak hívott hadjáratokat szent háborúként értelmezték, melyek egyik legfontosabb ismérve a teljes búcsú engedélyezése volt azok számára, akik személyesen vonultak hadba, majd idővel azoknak is, akik adományt tettek a hadjárat kiadásainak fedezésére és sikerének előmozdítására. A keresztesek fogadalommal kötelezték el magukat, és felöltötték a kereszt jelét, mely kötelezettségük teljesítésére emlékeztette őket. Ezen felül számos kiváltságot élveztek, melyet a kánonjogászok pontosan meghatároztak. A keresztes hadjáratokat a béke előmozdításának és megőrzésének eszközeként értelmezték, akár helyi szinten, akár egyes királyságok közötti konfliktusok esetében. A szent háború alapvetően az egyház ügye volt (negotium ecclesie), amit leginkább a pápai követek jelenléte és szerepe mutat, akik a hadjárattal kapcsolatos lelki tennivalókat intézték, és gyakran katonai feladatokat is elláttak.⁶⁷⁶

A keresztes hadjáratok megnevezésére a „cruciata” szó először az 1300-as évek elején tűnt fel hivatalos pápai szövegben, majd mintegy másfél évszázad múlva, 1436-ban került bele ismét egy pápai bullába, melyet IV. Jenő pápa a portugál királynak írt. A szó két feltűnésében egyértelmű közös vonás mutatkozik: mindkettő az Ibér-félszigeten élő hitetlenek elleni harcra vonatkozott, melyért az egyház legfőbb vezetője búcsúengedélyt adományozott. A 15. század második felében a „cruciata” szó szorosan összekapcsolódott a keresztes háborúk

676 Housley, N.: The Avignon Papacy and the Crusades. i. m. 1-2.

158 elindításához szükséges pénzösszeg előteremtésére engedélyezett vezeklés-elengedéssel, így anyagi vonzata lett, ám sosem vált a harcokhoz nélkülözhetetlen pénz szinonimájává, hanem elsősorban a búcsút, vagy a török elleni hadjáratot, illetve az ellenük vívott harc előmozdítását jelentette. A terminus elterjedése a század végére tudatos pápai politika eredménye volt. A

„cruciata” szó ugyanis lehetőséget adott arra, hogy a későbbi századok szent harcait összekapcsolják az általános elfogadottságnak örvendő 11-12. századi keresztes hadjáratokkal, s ezzel egyben legalizálta a hitetlenek elleni küzdelmek vezetésére és szervezésére vonatkozó pápai igényt is.⁶⁷⁷

Az egyház által a kereszteseknek adott lelki előnyök jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy sokáig egyedül ezek voltak teljes búcsút engedélyező kiváltságok, ugyanis kezdettől nem csupán a vezeklés egy részének, hanem egészének eltörlését ígérték. A keresztes hadjáraton való részvételért azért lehetett teljes búcsút nyerni, mert számos megpróbáltatás mellett – mely minden útrakelő zarándokot ért vagy érhetett, mint például házának, birtokának feldúlása távollétében – a keresztesek életüket kockáztatták vállalkozásukkal. A legelső ilyen keresztes búcsút 1063-ban II. Sándor pápa adta az ibériai félszigeten élő muzulmánok elleni harcra vállalkozóknak, a clermonti zsinaton 1095-ben meghirdetett első szentföldi keresztes hadjáratot pedig később számos követte, s az eretnekek elleni harcra való buzdítás legelterjedtebb eszköze lett.⁶⁷⁸ Ezekről a korai keresztes búcsúkról azonban még nem áll rendelkezésre olyan sok okleveles adat, mint a későbbiekről. Az mindenesetre elmondható, hogy ezek a kiváltságok nagy népszerűségnek örvendtek, elsősorban azért, mert sokkal több lelki előnyt szerezhettek általa a hívek, mint más vallási cselekedettel. Arról, hogy mennyien éltek a búcsúk kínálta lehetőségekkel, elsősorban a Szentföldre irányuló keresztes hadak esetében, illetve egy-egy hadjárat sikerének fényében lehet információt szerezni.

A keresztes hadjáratok céljának meghatározása igen korán, már a 12. század első felében megváltozott: a kezdetben csupán a Szentföld felszabadításárért indított harcok mellett szent háborúként kezdtek értelmezni miden olyan vállalkozást, mely az egyház érdekeit

677 Benjamin Weber: Nouveau mot ou nouvelle réalité? Le terme cruciata et son utilisation dans les textes pontificaux. In: La Papauté et les croisades. The Papacy and the Crusades: actes du VIIe congreès de La society for the study of the crusades and the Latin East. Proceedings of the VII^th Conference of the Society for the Crusades and the Latin East. Crusades - Subsidia 3. Szerk. Michel Balard. Farnham 2011. 11-25. 14-45., 17., 19., 23-24.

678 Shaffern, R. W.: The Penitents Treasury. i. m. 48. A II. Orbán pápa által meghirdetett búcsú kérdése több problémát is felvet: egyrészt a bulla nem maradt fenn eredeti formájában, ahogyan a pápa beszéde is csak különböző krónikákból ismert, de különféle változatban; ugyanakkor a 11. században még a vezeklésként kirótt napokat és éveket az egyház közösségébe való visszafogadás előtt kellett elvégezni, a visszafogadás feltételeként.

A 12. században már kialakult az a nézet, hogy a vezeklést a gyónás és feloldozás után kell végrehajtani. Borchardt, K.: Late Medieval Indulgences. i. m. 196-197.

159 szolgálta és a keresztény hit terjedését vagy fenntartását segítette elő azokon a területeken, ahol azt a hitetlenek vagy szakadárok veszélyeztették. A források tükrében úgy látszik, hogy ebben a kérdésben nagy egyetértés volt az egyház vezetői, a kánonjogászok, a krónikások és a lelkesen hadba induló hívek között.⁶⁷⁹ Így az Árpád-házi királyok hatalmának megszilárdulásával, elsősorban a 13. században, a Magyar Királyság is fontos kiindulópontja lett a hitetlenek elleni keresztes hadjáratoknak.

A hazánknak adott keresztes búcsúk sorát a balkáni eretnekek elleni küzdelem nyitja meg. IX. Gergely pápa 1234-ben több kiváltságot is kilátásba helyezett a tévtanokat vallók elleni ügy előmozdítására. Először azt engedélyezte, hogy a boszniai püspök eretnekek elleni prédikációját hetente egyszer meghallgatók tíznapi vezeklés-elengedésben részesüljenek, s a hadjáratra vállalkozóknak a püspök adjon feloldozást, ha esetleg pap vagy szerzetes ellen elkövetett erőszak miatt kiközösítésében részesültek. Ugyanekkor azt is megígérte a pápa, hogy minden keresztest javaival együtt Szent Péter és saját pápai oltalmába fogad.⁶⁸⁰ Ezen túl az eretnekek ellen harcolóknak azt a búcsút adta IX. Gergely, melyet a Szentföldre menő keresztesek szoktak kapni.⁶⁸¹ A meghirdetett keresztes hadjárat célja a bogumil tévtanítás megszüntetése volt, mely ellen már Imre király is küzdött, hiszen amikor Magyarországhoz csatolta Boszniát, Szerbiát s az attól keletre eső területeket az Al-Duna mentén, III. Ince pápa megbízásából az eretnekek elleni harcot is magára vállalta. IX. Gergely pápa idején aztán II.

András király második fia, Kálmán Szlavónia hercegeként küzdött az igaz hit ellenségeivel, s 1234 és 1237 között hadjáratot vezetett ellenük. A siker érdekében újjászervezte a diakóvári püspökséget, mely a kalocsai érsekség fennhatósága alá került.⁶⁸² A boszniai kérdés négy évvel később újra előkerült, hiszen 1238-ban IX. Gergely ismét az ottani püspökhöz fordult, akit a bogumil eretnekség kiirtásával és a hadjáratra fordított pénz kezelésével bízott meg, valamint ezúttal is szentföldi teljes búcsút ígért mindenkinek, aki felveszi a keresztet. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt utoljára 1246-ban kérte a pápa IV. Bélát, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a boszniai eretnekség felszámolására, a kalocsai érseknek pedig a kereszt jelét

679 Housley, N.: The Avignon Papacy and the Crusades. i. m. 4.

680 Theiner, A.: Vetera monumenta historica i. m. I. 129. (CCXX.) és 129-130. (CCXXI.) A keresztesek javainak pápai védelme egyik volt azokból a kiváltságokból, melyet a harcra vállalkozók nyertek. Ezen kívül más jelentős előnyt is élveztek, így nem kellett kamatot fizetniük az adósságaik után, ahogyan rendkívüli adót vagy vámot sem.

Housley, N.: The Avignon Papacy and the Crusades. i. m. 152-153.

681 Theiner, A.: Vetera monumenta historica i. m. I. 130. (CCXXIII.)

682 Ternovácz Bálint: A boszniai latin püspökség története 1344-ig. In: Micae Mediaevales V. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Szerk. Fábián Laura – Gál Judit – Haraszti Szabó Péter – Uhrin Dorottya. Budapest 2016. 215-228. 218-223. és Barabás Gábor: Kálmán szlavón herceg és IX. Gergely pápa. Magyar királyi herceg az Apostoli Szentszék szolgálatában? Aetas 32. (2017/2) 36-51. 37-39.

160 küldte, s teljes búcsút ígért, hogy az tévtanítók elleni küzdelme minél gyümölcsözőbb legyen.⁶⁸³ Ez a küzdelem I. Károly idején is tartott. A kezdetben a ferencesek kezében lévő inkvizíciót 1326-ban XXII. János pápa a domonkosok fennhatósága alá rendelte, 1327-ben pedig minden inkvizítori tevékenységgel felruházta a szerzeteseket.⁶⁸⁴ Ugyanebben az évben a domonkosok magyar elöljáróját bízta meg, hogy Erdély, Bosznia és Szlavónia eretnekei ellen erre alkalmas emberekkel szentföldi keresztes búcsút hirdessen.⁶⁸⁵

Az 1240-es évek elején a Latin Császárság került veszélybe, ezért IX. Gergely pápa a domonkos priornak írt levelében arról intézkedett, hogy a keresztes fogadalmat tett magyar hívek a Latin Császárság – akár fegyveres, akár pénzbeli – megsegítésére is fordíthatják fogadalmukat.⁶⁸⁶ 1241-ben pedig ugyanígy rendelkezett a pápa, ám ekkor már Frigyes császár elleni küzdelméhez remélt hasonló segítséget.⁶⁸⁷ Azonban ebben az időszakban nem a német-római császár legyőzése volt a legfontosabb cél hazánkban, hiszen a támadó tatár sereg ekkor érkezett Magyarországra. Keresztes hadjárat meghirdetésére ellenük már csak a muhi csata elvesztése után került sor: 1241. július 16-án IX. Gergely pápa IV. Bélának írt levelében tájékoztatta a királyt, hogy szentföldi búcsút ad mindenkinek, aki a tatárok ellen harcol és megvédi az országot, s a váci püspököt is felszólította a kereszt hirdetésére, ám arról nincs adat, hogy a hadsereg összegyűlt volna az ország védelmére.⁶⁸⁸ A tatárok elvonulása után – 1243-ban – a csernyigovi fejedelem fia vereséget szenvedett a tatároktól, majd hazánkba menekült azzal a hírrel, hogy újabb támadásra lehet számítani. IV. Béla nagybátyján, Bertold aquileiai pátriárkán keresztül értesítette erről IV. Ince pápát, aki felkérte a pátriárkát a hívek tatárok elleni harcra való buzdítására és szentföldi teljes búcsút ígért a vállalkozóknak, ám úgy tűnik ezúttal sem volt sikeres a toborzás.⁶⁸⁹ 1247-ben az egyházfő újabb levelében értesítette IV. Bélát, hogy minden keresztest Magyarország védelmére küldött, de arról nincs adat, hogy a had megérkezett volna. A következő évben IV. Ince a hazai jeruzsálemi lovagrendet kérte levélben, hogy védjék meg az országot a tatároktól, cserébe pedig a rend tagjainak és minden segítőjüknek szentföldi teljes búcsút ígért.⁶⁹⁰ Utoljára 1265-ben került sor a tatárok elleni keresztes hadjárat

683 Theiner, A.: Vetera monumenta historica i. m. I. 168-170. (CCCI-CCCVI.), 202-203. (CCCLXXVI.) és 202.

(CCCLXXIII.)

684 Fraknói V.: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései i. m. I. 156.

685 Theiner, A.: Vetera monumenta historica i. m. I. 513. (DCCXCI.)

686 Uo. 175. (CCCXX.)

687 Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. II. rész. Hadtörténelmi Közlemények 109. (1996/2) 11-52. 47-48.

688 Theiner, A.: Vetera monumenta historica i. m. I. 183-184. (CCCXXXVII-CCCXXXVIII.)

689 Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett „tatár-levele”. Századok 121. (1987/4) 584-612.

586-588. Theiner, A.: Vetera monumenta historica i. m. I. 187-188. (CCCXLVIII.)

690 Uo. 203-204. (CCCLXXIX.) és 206. (CCCLXXXVIII.) Senga T.: IV. Béla külpolitikája. i. m. 607-608.

161 meghirdetésére, IV. Béla ugyanis követei révén tájékoztatta a pápát, hogy a tatárok készülődnek hazánk ellen. IV. Kelemen pápa az esztergomi és a kalocsai érseket bízta meg a kereszt hirdetésével, ám a támadás végül nem valósult meg.⁶⁹¹

A közvetlen tatár veszély elmúltával az 1260-as években már inkább a tatárjárás előtt hazánk területére befogadott, majd az 1240-es évek végétől visszahívott kunok kerültek az érdeklődés középpontjába. 1264-ben IV. Orbán pápa levélben szólította fel az esztergomi és a kalocsai érseket, hogy a kunokat kereszteljék meg, akik pedig már felvették a keresztséget, azokat hitük megtartására ösztönözzék, más esetben hirdessenek ellenük keresztes hadjáratot nem csupán Magyarországon, hanem Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában is, hogy kiűzhessék őket az országból.⁶⁹² Mindezt a pápa a IV. Béla és fia, István közötti ellentét miatt is fontosnak tartotta, hiszen értesülései szerint István a pogány kunok segítségét vette igénybe apja ellen, Béla pedig a pogány litvánokhoz fordult, amit a keresztény világ feje erősen elítélt, s a magyar királyt fiával való békességre szólította fel.⁶⁹³

Az utolsó Árpád-kori keresztes hadjáratot hazánkban 1287-ben IV. Honorius pápa utasítására az esztergomi érsek hirdette meg minden pogány, de különösen a tatárok, szaracénok és nyögérek ellen, s egyúttal felszólította az érseket, hogy amennyiben a király nem engedi szabadon a feleségét, sújtsa egyházi büntetéssel.⁶⁹⁴ A pápa László feleségét illetően elérte célját, a hitetlenek elleni harc megvalósulása és eredményessége ugyanakkor igen kétséges, főként a következő időszakban meghirdetett hadjáratok ismeretében.