LIBRO DI LETTURA
5. Hétköznapok, ünnepek, a hét, a hónap, az év, a négy évszak
Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, p é n t e k és szombat hétköznapok. A v a s á r n a p ünnepnap. V a n m é g több más ünnepnap i s ; p. o.*)karácsony, húsvét, pünkösd, Űrnapja,
Szent-István-nap, új é v s. t. b. **) Ünnepnapokon n e m dolgozunk.
Hét nap egy hetet, négy hét egy hónapot tesz. Egy hónap&aw 30 (harmincz), v a g y 31 (harmiczegy) nap van.
A hónapok e z e k : január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember, október, november és december. Tizenkét hónap egy é v e t tesz. Egy közönséges évben 365 (háromszázhatvanöt) nap van; a szökő é v b e n pedig 366 (háromszázhatvanhat). A tavasz, a nyár, az ősz é s a tél évszakok.
6. A ház. .
Az e m b e r e k házakban laknak. A háznak v a n fala, teteje és k é m é n y e . A falban v a n n a k az ajtók, az ablakok és a kapu. A házban szobát, konyhát, k a m r á t , folyosót, lépcsőt, pinczét és padlást találunk. Sok háznál u d v a r és istálló is van.
A ház falát a k ő m ű v e s rakja kőből v a g y téglából.
A tetőt az ács készíti fából. A háztetőt Fiúméban cse
réppel, palával vagy bádoggal fedik b e . Az ajtókat és az ablakokat az asztalos csinálja.
A szobákban v a n n a k a b ú t o r o k : az asztal, a szék, az ágy, a szekrény, a t ü k ö r és a k é p e k A konyhában sütnek és főznek. Ott v a n n a k a konyha-edények és a
*) P é l d á n a k okáért = P e r e s e m p i o .
**) S a lobbi = Eccètera (latino : et caetera = e il resto).
tűzhely. A k a m r á b a n tartják a zsírt, a lisztet, a tejet és m á s élelmiszereket.
7. A ló.
- A ló szép házi állat. T e s t é n e k a r é s z e i : a fej, a nyak, a törzs, a négy láb és a fark. Fején van a k é t szem, a k é t fül, a homlok, az orr és a száj. Szájában v a n n a k a fogak és a nyelv. N y a k á t sörény disziti. Törzse h e n g e r alakú. F a r k a és s ö r é n y e hosszúszőrű. Mindenik lábán egy k ö r m e , patája van. Ezért a ló egypatás állat.
A ló t e s t é t szőr fedi. A szőr színe különböző. Van fehér, szürke, sárga, p e j , fekete, fakó és t a r k a szinű ló.
A ló csak növényt eszik. Rendes eledele széna, zab és lóhere. A ló okos, bátor és hű állat. A ló húzza a kocsit, az e k é t és h á t á n viszi a lovast. .A lónak a szőrét és a bőrét feldolgozzák. Sok v á r o s b a n a húsát is megeszik. A ló nyerít. A fiatal lovat csikónak hivják.
A ló tüdővel lélekzik, v é r e piros és meleg. A ló igen hasznos, emlős állat.
8. A kutya.
A k u t y a négylábú háziállat. F e j e hosszúkás, orra lapos, fogai erősek, a nyelve sima. A k u t y a első lábain öt-öt-, a hátulsókon pedig négy-négy köröm van. F a r k a hosszú. A k u t y á n a k egész t e s t é t szőr fedi.
Eledele hús, k e n y é r és m á s ételek. A k u t y a húsevő és ragadozó állat. A k u t y a ugat és harap. A k u t y a őrzi a házat és a nyájat, védi gazdáját és felkeresi a vadat.
A k u t y a hű, okos, engedelmes és tanulékony állat. Van házikutya, juhászkutya, agár, vizsla, kopó, szelindek és uszkár. A legkisebb k u t y a az öleb.*)
*) C o m p l e t a r e questa lettura — in b a s e alla p r e c e d e n t e — colle seguenti d o m a n d e : Melyek testének a részei ? Mi van a fején? A kutya szőre milyen s z i n ű ? Mivel lélekzik? Milyen a v é r e ? Milyen állat a kutya ? Milyen ragadozó állatot ismersz még ? (A macska, a róka, a farkas, a tigris, az oroszlán s. t. b.)
1 »
9. A hü kutya.
J á n o s n a k volt egy uszkárkutyája. J á n o s egyszer elment a folyó partjára játszani. Vele ment kutyája is.
Amint a fiú a víz szélén játszadozott, bele esett a folyóba.
Az u s z k á r ezt meglátta. Utána ugrott, szájával megra
gadta ruháját s kiúszott a partra. A hű k u t y a megmen
t e t t e kis gazdája életét.
10. A tyúk.
A tyúk madár *). T e s t é n e k részei : a fej, nyak, törzs, fark, a lábak és a szárnyak. A tyúk feje kicsiny. A fején v a n a csőr és a k é t szem. Sok t y ú k fején taréj is v a n .
A tyúk t e s t é t toll fedi. E n n e k szine különböző. A szárny:
és farktollak hosszúak és k e m é n y e k . A fedő tollak puhák.
Minden lábán négy ujja v a n ; három elől, egy hátúi. A láb
ujjakon erős k a r m o k v a n n a k . E z e k k e l kapar.
A tyúk tojásokat r a k (tojik). A tojásokból k e l n e k ki a csirkék. A t y ú k kodácsol, a k a k a s kukoríkol.
A tyúk m a g v a k k a l és r o v a r o k k a l táplálkozik. A t y ú k hasznos, mert tojása és húsa ízletes és tápláló eledel.
l i . A seregély.
Az öreg v a d á s z n a k volt egy seregélye. Ha a vadász azt m o n d o t t a : „Seregély, hol v a g y ? " — a m a d á r azt fe
lelte r á : „Itt v a g y o k ! " —- A szomszéd fiának nagyon tetszett a madár. Azért sokszor átment a vadászhoz. Egy
szer éppen olyankor ment át, mikor a vadász nem volt otthon. A fiú megfogta a madarat, zsebébe dugta és el a k a r t menni. A vadász éppen e k k o r lépett a szobába. Örö
met a k a r t szerezni a fiúnak, azért így szólott: „Seregély, hol v a g y ? " A madár a fiú zsebében k i á l t o t t a : „Itt va
gyok !" Á vadász megtudta, hogy a fiú lopni a k a r t ; meg
pirongatta és haza v e z e t t e . Otthon aztán szülei jól meg
b ü n t e t t é k a gonosz fiút.
*) A galamb, a ruca, a liba, a pulyka, a v e r é b , a fecske, a sirály, a gólya, a fogoly s. t. b. szintén m a d a r a k .
12. A gabonafélék.
A búza, rozs, árpa, zab gabonafélék. A gabona a föld
ből nő ki ; azért fövény-nők*) hivják. A föld alatt v a n a g y ö k é r ; a földfölötti részt szárnak hívjuk. A szár oldalán v a n n a k a l e v e l e k ; a felső részén pedig a kalász. A kalász
ban v a n n a k a m a g v a k . A magot a molnár megőrli és liszt lesz belőle. A búzalisztből és a rozslisztből k e n y e r e t sütnek, és mindenféle más ételt készítenek. Az árpából sört főz
nek. A gabonafélékből szeszt is készítenek. Hazánkban sok és igen j ó gabona t e r e m .
13. A fa.
A fa növény. A fának v a n g y ö k e r e , törzse és k o r o nája. A g y ö k é r folytatása a törzs. A törzs elágazik. Az á g a k o n rügyek és bimbók v a n n a k . Ezekből lesznek a l e v e l e k és a virágok. A virágból lesz a gyümölcs. Azon fát, a melyen gyümölcs t e r e m , gyümölcsfának hivják. A gyümölcsfákon alma, k ö r t e , dió, gesztenye, szilva, cseresz
nye és b a r a c k terem. Vannak erdei fák is. E z e k a tölgy, a bikk, a fenyő, a szilfa és mások. A fát butorkészítésre, építkezésre és tüzelésre használjuk.
14. A rossz fiú.
András botra ülve lovagolt az udvaron. Oda jött társa, Sándor is. L e t ö r t e az almafa zöld ágát, ráült s ő is lo
vagolt. Meglátta ezt a házi gazda. Megharagudott Sán
dorra s azonnal elűzte onnét (onnan). Jól t e t t e . Nem szabad rongálni a m á s tulajdonát.
15. Hegy és völgy.
A föld nem mindenütt oly sima, mint a víz t ű k r e , hanem egy helyen kiemelkedik, más helyen bemélyed. A kisebb e m e l k e d é s e k e t halmoknak és domboknak híjják, a
*) A saláta, a káposzta, a retek, a rózsa, az ibolya, a tuli
p á n , a fa s. t. b . szintén növények.
nagyobbakat hegyeknek. A hegy legalsó részét hegytövének (lábának) nevezik, a középső részét a h e g y oldalának hívják;
a felső része a hegy teteje, a hegy csúcsa. Némely v i d é k e n épen nincs hegy. Az ilyen v i d é k e t síkságnak, rominak hívják.
Több hegy együtt hegyláncot k é p e z . Több ilyen hegy
láncot együtt hegy rendszernek n e v e z n e k . A h e g y e k között m é l y e d é s e k vannak, ezek völgyek. A nagyon szűk völgye
k e t hegyszorosoknak hívjuk. A völgyekben k e l l e m e s utazni.
Itt folynak a p a t a k o k és a folyók. A v ö l g y e k b e n v a n n a k a kocsiutak és a v a s u t a k is.
16. A kis patak és a tenger.
Egy kis p a t a k befolyt a t e n g e r b e .
— Istenem ! — így sóhajt fel a szegény, — mily kicsiny, mily gyönge v a g y o k ! Bár én is nagy és hatal
m a s l e h e t n é k ! Mit é r ebben az óriási t e n g e r b e n az én néhány csepp vizem ?
— Légy bátor, fiam! — felelt a t e n g e r . E z e k a c s e p p e k is segítenek hordozni a nagy, hatalmas hajókat.
A legkisebb mu nk a sem haszontalan. Ki-ki annyit tegyen, amennyit bír.
17. A halál és az öreg ember.
Egyszer egy ö r e g e m b e r fát vágott egy erdőben.
Mikor készen volt, a levágott fát csomóba k ö t ö t t e és a hátára v e t t e , hogy hazavigye.
De nehéz volt a fa a szegény öregnek, s csak igen lassan vitte. V é g r e kifáradt, letette a terhet, s szomo-rúságában^ hangosan kiáltott :
— „Oh, halál, ha lá l! Csak jönnél m á r ! "
Es e k k o r hirtelen megjelent előtte a h a l á l :
— „Itt v a g y o k ! Mit a k a r s z ? Mért h í v t á l ? "
Az öreg ember megijedt, s így szólt:
— „Jaj, segíts, add föl a vállamra ezt a t e r h e t ! "
Ez a m e s e azt mutatja, hogy minden e m b e r szeret élni, s ha bajában kívánj a is a halált, mégis csak ragasz
kodik az élethez.
18. A holló és a róka.
Jó darab sajtot lopott a holló és felrepült vele a fám.
A róka meglátta a hollót, meg a sajtot is a szájában.
Hogyan vegyem el tőle? Gondola magában.
Oda ment a fa alá, és elkezdte dicsérni a hollót.
A holló csak úgy hízott bele. A róka meg folytatta: nHa ennek a hollónak a hangja is olyan szép, mint a milyen pompás az öltözete, akkor igazán megérdemli, hogy ő legyen a madarak királya!"
A hollónak sem kellett több, eltátotta a száját és elkezdett károgni. A sajt leesett a földre; a róka pedig fölkapta és ne
vetve elszaladt vele.
Így jár az, aki a hízelkedésre hallgat!
19. A beteg oroszián.
Az oroszlán öregsége miatt elerőtlenedvén, nem tudá már megszerezni eleségét. Föltette hát magában, hogy ravaszság útján ér célt. Bevonult barlangjába, lefejcüit s betegnek tetette magát; de ejyúttal arra is ügyelt, hogy betegségének híre men
jen. A vadállatok egyenként jöttek barlangjába látogatására, hol sorban felfalta őket. Miután már sok vad eltűnt, a róka sejteni kezdé a cselt. Mikor elment az oroszlánhoz, a barlangon kívül, jó távol megállott s kérdezte, hogy és mint van? Erre az oroszlán így felelt: „Csak úgy tűrhetően. De miért, állsz ott künn? Kérlek, jer be, beszélgessünk." „Köszönöm — úgy mond a róka, — nem megyek, mert — amint látó/a .— sok lábnyom vezet barlangodba be; de egyet se látok, mely kifelé vezetne."
Más kárcin tanul az okos.
20. Az okos egér.
Kibújik a lyukból az e g é r s meglátja az egérfogót.
„Nini", — így szól — „itt egy egérfogó ! J a j , beh osto
bának tartanak az e m b e r e k ! Három fácskára rátesznek egy nehéz téglát, az egyik fácskához egy darabka
sza-lonnát kötnek, s így a k a r n a k e g e r e t fogni ! Oh, nagyon ismerem én már ezt a cselt! Közel se m e g y e k ahhoz a szalonnához ! "
D e később meggondolta : „Mégis csak jól esik annak a szalonnának a szaga. Odamegyek, megszagolom ; annyi csak nem árthat. " Beugrott az egérfogóba ; a szalonnát élvezettel szagolta. De biz ezzel már nem e l é g e d e t t meg;
egy kicsit még harapni is a k a r t belőle. Azonban a nehéz tégla lecsapódott, s az e g e r e t agyonnyomta.
Nemcsak felismerni kell a bűnt, hanem erős a k a r a t t a l kerülni is.
2 1 . A pacsirta és fiai.
A pacsirta k o r a tavasszal a kelő búza közé r a k t a fészkét. Fiai ott n ő t t e k föl. Egyszer a búzaföld tulajdo
nosa kijött s m e g t e k i n t v e a v e t é s t , úgy találta, hogy egészen é r e t t — és így szólt: „Itt az ideje már szom
szédaim után küldeni, hogy segítsenek az aratásban."
Egyik kis pacsirta hallá e szavakat, elbeszélte anyjának s k é r d e z t e , vájjon hová m e n e k ü l j e n e k ? „Nincs miért úgy sietnünk innen fiacskám; aki csak barátaihoz kül
dözget, hogy segítsenek neki, az nem igen siet a dol
g á v a l ! " P á r nap múlva ismét kijött a gazda, s látva, hogy már p e r e g a szem a kalászból, így szólt: „No,, holnap magam j ö v ö k ki a m u n k á s o k k a l ; el kell már kezdenem az a r a t á s t . " A pacsirta ezek hallatára így szólt:
„No most m á r ideje, hogy menjünk g y e r m e k e i m ; a gazda komolyan veszi már a dolgot ; nem csupán b a r á t a i r a bízza, hanem m a g a is j e l e n a k a r lenni."
Magad végezd, amit jól akarsz végezni.
22. A nyúl és a teknősbéka.
A nyúl és a t e k n ő s b é k a v e r s e n y t futottak. Egy tölgyfa v o l t a cél. A nyúl alig tett néhány ugrást, m á r is messze hagyta a lassan csúszó t e k n ő s b é k á t . „Ej, miért erőlködjem ! — gondolta magában a nyúl — csak hadd kínlódjék szegény barátom a forró napon, én majd addig
valami á r n y é k b a n jót alszom." Csakugyan azonnal le
feküdt és elaludt. Midőn n a p n y u g t a k o r fölébredt mély álmából, rögtön a cél felé kezdett szaladni, de már k é s ő n volt, a t e k n ő s b é k a ott pihent már a tölgyfa alatt, és ily szókkal fogadta az érkező n y u l a t : „Aki lassan, de foly
tonosan halad, hamarább célhoz ér. "
' 2 3 . Az oroszlán és az egér.
Az oroszlán aludt. Néhány csintalan e g é r pedig kö
rülötte ugrándozott. Az állatok királya m e g se mozdult.
Ezen annyira fölbátorodtak az e g e r e k , hogy v é g r e a t e s t é n k e z d t e k táncolni. D e már e r r e fölébredt az oroszlán. —
„Ki meri zavarni á l m o m a t ? " — kiáltá, és megfogott egyet az e g e r e k közül. A kis e g é r könyörögni kezdett.
„Hatalmas király ! — így szólt — ne bántsd gyönge é l e t e m e t ! Meglásd, m e g h á l á l o m . " — Az oroszlán jót ne
v e t e t t a gyönge e g é r k e Ígéretén és szabadon bocsájtotta.
Kis idő múlva tőrbe e s e t t az oroszlán. Hiába erői-ködött, nem tudott belőle kiszabadulni. — „Oh, én szeren
csétlen ! — ordított k é t s é g b e e s v e — el kell pusztulnom, nincs ki segítene rajtam!" — Meghallotta ordítását a kis egér, gyorsan oda futott, elrágta a k ö t e l e k e t , és az oroszlán megmenekült.
24. Az egerek gyűlése.
A m a c s k a nagy pusztításokat vitt véghez az e g e r e k közt. Volt ijedelem ! Összejöttek az e g e r e k , hogy tanács
kozzanak. „Mihez fogjunk?" - - szólt egy öreg egér. „Bé
kénk, nyugalmunk oda van. Számunk folyton fogy, és nem s o k á r a az utolsó e g é r is elpusztul a föld színéről.
Hogyan biztosítsuk m a g u n k a t a macska ellen? Adjatok t a n á c s o t ! " „Adok é n ! " - - kiáltott egy fiatal egér. „Be
szélj! Halljuk!" — hangzott mindenfelöl. „Nincs annál könnyebb dolog! Veszünk egy csöngetyűt és rákötjük a m a c s k a n y a k á r a , J ó fülünk van, messziről meghalljuk a csöngetyü szavát. Mire a macska ide ér, mi jól elbújha
t u n k . " Megörültek e n n e k az e g e r e k és dicsérték az o k o s
tanácsadót. De megszólal megint az ü r e g : „Jónak ta
lálom én is, a mit tanácsoltál. De azt v é g r e is kell haj
tani. Eredj tehát, v é g y csöngetyűt és akaszd a m a c s k a n y a k á b a ! „ É n ? " — kiáltotta a megijedt tanácsadó. „En akasszam a n y a k á b a ? Az lehetetlen, azt nem merem megtenni." „Hát ki meri m e g t e n n i ? " — k é r d e z t e az öreg. „Én n e m ! " „Én s e m ! " Én s e m ! " — k i á l t o t t á k a többi e g e r e k és ijedten futottak szerteszét.
Könnyű a tanács, nehéz a végrehajtás.
25. A hiú szarvas
A tó vizéből ivott a szarvas és a víz tükrében meglátta egész képét. Legjobban gyönyörködött szép szarvában. Be a lábai sehogy sem tetszettek neki; sokkal vékonyabbak voltak, semmint szerette volna.
„ Oh, milyen szép az én szarvam ! — mondogatta gyönyö
rűséggel; — ez igazán királyi ékesség! De jaj, milyen sovány lábszárak ezek! Oh csak valamivel testesebbek volnának, hogy ne rútítanak el annyira fejedelmi alakomat!
Alig mondta ki e szavakat, egyszerre csak az erdőből ebek csaholása hangzik, vadászkürt harsog, jönnek a. vadászok. A szarvas jókor észrevette üldöződ, neki iramodott s az előbb ócsárolt lábszárak olyan sebesen vitték, hogy a vadászok nem értek nyo
mába. Szerencsétlenségére az erdő sűrűjében szarva mindun- * talán beleakadt a fák ágaiba, úgy hogy alig tudta kiszabadí
tani, így azután sokkal lassabban haladhatott, semhogy a kutyáik el ne érték volna, s egy pár pillanat múlva a pompás szarvas ott feküdt megölve a földön.
26. A földmíves és fiai.
Egy földmíves, ki fiait szerette, s azt kívánta, hogy d e r é k m u n k á s e m b e r e k legyenek, halála előtt m a g a elé hivatta a fiukat, s így szólt hozzájuk:
— „Fiaim ! én most meghalok, de ti m e g fogjátok találni mindazt, ami a szőlőben el van r e j t v e , csak ke
r e s s é t e k !"
A fiúk atyjuk halála u t á n neki fogtak a m u n k á n a k , fölásták az egész szőlőt, m e r t azt hitték, hogy ott va
lahol kincs v a n eldugva.
Kincset, persze, nem találtak, de a jól fölásott szőlő igen jó t e r m é s t adott.
Ez a m e s e azt akarja jelenteni, hogy a m u n k a igazi kincse az embernek.
27. Hol is kezdjem csak meg?
Egyszer egy diák egy tanulócskával megjelent a gazdag falusi úrnál. A földbirtokos szívesen fogadta v e n d é geit s ott t a r t o t t a e b é d r e .
Ebéd v é g e z t é v e l egy egész sajtot hoznak be, s a házi
úr tiszteletből a diáknak adta oda k e z d é s v é g e t t .
— Hol parancsolja t e k i n t e t e s úr, hogy megkezdjem?
— k é r d i a diák.
Ahol tetszik, k é r e m — felelt a háziúr előzékenyen.
— Ugy hát k e g y e s engedelmével majd csak otthon kezdem meg, feleli a találékony diák s odaadta az egész sajtot a vele levő tanulócskának, hogy t e g y e el.
28. Lehet-e mindenkinek kedvére tenni?
Apa és fiú utaztak együtt, de kettejüknek csak egy sza
maruk volt. Az apa ült a szamáron, a fiú pedig ott gyalogolt mellette.
Találkoztak egy idas emberrel.
— No ugyan szép apa! — jeyyzé meg az idas ember,
— maga ül a szamáron, szegény fiát meg gyalogolni hagyja!
Az apa mindjárt leszállt a szamárról s ráültette a fiát, maga pedig gyalog folytatta útját.
Találkoztak egy másik idas emberrel.
— No ugyan derék egy fiú, mondhatom, — jegyzé meg ez a második utas, — maga kényelmesen szamárháton utazik, a szegény öreget meg gyalogolni hagyja.
Most már tehát ez sem jó. Kapták magukat, mind a ketten felültek a szamárra.
Találkoztak a harmadik utas emberrel. Ez pedig rájuk támadt :
— Van nektek szivetek? Két ilyen nehéz test egy ily gyenge szamáron! Botot kellene fogni s azzal kellene benneteket lekergetni.
Megint elhibázták. Leszálltak hát mind a ketten és közre fogták a szamarat, úgy gyalogoltak mellette.
Találkoztak a negyedik utas emberrel. Ez meg már mesz-sziről a szemök közé nevetett.
— Megbolondultatok? — monda, mikor közelebb ért, — itt van a szamár, s mégis gyalog jártok.
— No, ha igy sí jó, — gondolták magukban, — akkor nincs egyéb hátra, mint hogy mi vigyük a szamarat. Erre csak
ugyan vállukra vették a jámbor állatot és úgy folytatták útjokat.
Ennyire juthat az olyan ember, aki mindenkinek ked
vére akar tenni.
29. Hogyan kell az orvosságot bevenni?
Korán r e g g e l belépett az orvos szobájába Gazsi ci
gány s k e s e r v e s e n r á k e z d i :
„Jaj ! édes, aranyos doktor úr, mindjárt meghalok.
Csókolom k e z é t lábát, segítsen rajtam!
„No, no, csak ne lármázz more, majd jobban leszel,"
monda az orvos s megvizsgálván r e c ep t et írt. „Nesze !
— mond — vidd el ezt a patikába. Ott majd porokat fogsz kapni. Végy be belőle vízben egyet minden három órában. !"
Délután elmegy az orvos a cigánykunyhóba, hogy a b e t e g e t meglátogassa. Amint a Duna partján halad, észre
veszi a vízben Gazsit.
„Hát t e mit csinálsz?" kiált r e á .
„Beveszem a p o r o k a t " — s z ó l t amaz fogát v a c o g t a t v a .
„De hát mi jutott eszedbe, miért mentél a v í z b e ? "
„Hát csupán azért, mert doktor ú r úgy parancsolta, hogy a p o r o k a t vízben v e g y e m b e . "
30. Hogyan fogott a huszár ellenséget?
Háborúban voltak a huszárok. Már jó ideje nem volt ütközet, hát unatkoztak. Egyszer egy délután összeültek beszélgetni.
„Úgy látom" — mondja az egyik, — ma megint nem v e r e k s z ü n k . "
„Azt hiszem én is," felelt rá a másik.
„Pedig így ugyan lassan telik az idő. Legalább egy foglyunk volna, hogy eltréfálhatnánk v e l e . "
,Ha csak az kell, h o z ó k é n , " — mondja a trombitás.
„Ugyan hogyan h o z n á l ? "
„Az az én gondom, csak bízzátok rám a dolgot!"
„De eleven legyen ám!
„Eleven lesz."
„No h á t e r e d j ! " Mondják valamennyien.
A huszár trombitás lóra pattan és elvágtat.
A közelben egy kis p a t a k volt, annak a partján e g y pár szomorúfűz állott. Innen már látni lehetett az ellen
ség előőrseit.
A mi huszárunk a p a t a k partján leszáll a lóról, oda
köti a tüzes paripát az egyik fűzfához, maga pedig meg
húzza magát a kukorica közt.
Nem sok idő telt bele, é s z r e v e t t é k az ellenséges előőrsök a gazdátlan lovat. Egy közűlök óvatosan kö
rülnéz, hogy nincs-e a ló gazdája valahol a közelben.
Nem lát senkit, hát szépen odamegy, eloldja a lovat és felül i á . A trombitás minden mozdulatát szemmel tartotta az ellenségnek, s a mint az épen el a k a r t iramodni a lóval, a mi huszárunk előveszi a trombitát és t a k a r o d ó t fúj. E r r e a ló megfordul s v á g t a t a huszárok tábora felé, m a g á v a l vive a k é t s é g b e e s e t t foglyot.
A trombitás m e g ment utána, folyton fájva a t a k a r o d ó t , míg csak be nem é r t e k a táborba, a hol a pajtások nagy n e v e t é s s e l fogadták a trombitaszóval fogott ellenséget.
31. Tiszteletlen gyermekek.
Egy jólelkű apa sokszor hallotta, hogy g y e r m e k e i az ö r e g e k e t kicsúfolják és kinevetik. Ez a rossz szokás
na-gyon elszomorítá a jó apát. Figyelmezteté őket többször, de a rosszindulatú g y e r m e k e k n e k nem használt sem az intés, sem a büntetés.
E g y k o r az apának nevenapja volt. A g y e r m e k e k sze
rencsét és hosszú életet k í v á n t a k neki. E k k o r az apa könnyes szemekkel monda n e k i k : „Inkább azt kívánjátok, hogy mentől előbb meghaljak, mert ha megöregszem, a neveletlen g y e r m e k e k kicsúfolnak. L e h e t hogy ezt saját gyermekeim is megteszik."
A g y e r m e k e k megszégyenültek s azontúl nemcsak b é k é t hagytak az ö r e g e k n e k , hanem tisztelték is
őket-32. Meg ne vess senkit I
A királyi udvarban élt egy fiatal n e m e s , mint a k i rálynak apródja. Ez egyszer m e g v e t ő e n bánt egy pa
raszttal. Megtudta ezt a király, parancsolatot adott, hogy ezentúl ebéd alatt ne adjanak a fiatal e m b e r n e k k e n y e r e t , hanem csak húst és bort. Az apród k é r t k e n y e r e t is, de mindenki úgy tett, mintha nem is hallotta volna. Pa
naszra ment t e h á t a királyhoz, mily rosszul bánnak vele, hogy m é g k e n y e r e t sem adnak neki. E r r e a király k é r d é : miért nincs m e g e l é g e d v e az é t e l e k k e l ? Az apród v>szopzá:
„Mikor mindig csak húst és bort adnak elém és egy morzsa k e n y e r e t sem, ami pedig oly szükséges ! -1 — „Ej, e j , " monda most a király, „ha t e nem birsz k e n y é r nélkül megélni, miért bánsz embertelenül azokkal, kik szá
modra a k e n y e r e t megszerzik!"
33. Légy szerény.
Egyszer nagy d r á g a s á g (inség) volt. Egy gazdag úr összehívatta a v á r o s szegény g y e r m e k e i t és így szólt hoz-zájok: „G y e rme k e k , nézzétek, e k o s á r tele v a n czipóval;
v e g y e n ki belőle mindegyitek egyet-egyet! Míg Isten jobb időket nem ad, na; onkint eljöhettek egy-egy ci
p ó é r t " . A g y e r m e k e k a k o s á r r a r o h a n t a k ; mindegyik a l e g n a g y o b b a cipót a k a r t a kivenni és tolakodtak, vesze
k e d t e k . V é g r e ki-ki hazament cipójával, a nélkül, hogy azt megköszönte volna. Teréz, egy szegény, de tisztán
öltözködött leányka, nem tolakodott, hanem távolabb á l l t ; — csak a mikor a többiek eltávoztak, v e t t e ki a legkisebbik czipót, mely a kosárban • maradt. Azután meg
csókolta a jótékony úrnak a kezét és csendesen, illedel
m e s e n haza ment.
Másnap szintén illetlenül viselték m a g u k a t a gyer
m e k e k . Szegény Teréz ismét oly kis czipót kapott. A l e á n y k a ezt hazavitte b e t e g e s anyjának.
Midőn ez a czipót megszegte — ime, több darab pénz hullott ki b e l ő l e ! . Az anyja megijedt s m o n d a : „Vidd vissza e pénzt, bizonyosan tévedésből került a czipóba."
T e r é z visszavitte. De a j ó t é k o n y úr így szólt hozzá:
„Nem, édes leányom, nem tévedésből került e pénz a czipóba; k é s z a k a r v a tettem, hogy megjutalmazzalak. Min
dig ily szerény légy, úgy az Isten is m e g fog áldani".
34. A jó barátok.
Egy iskolába járt egy szegény, árva fiú, ki rongyos ru
hája miatt szégyenkezve ült társai közt. A jó gyermekek észre
vették szegény pajtásuk nyomorúságát s gondolkoztak, hogyan segítsenek rajta. Egyszer megegyeztek, hogy ők bizony megta
karított filléreiket összeteszik s tisztességes jó ruhát készíttetnek az elhagyott árvának, kit mindnyájan szerettek, mert szerény és szorgalmas volt.
Mikor az új ruha készen volt, az árva fiú helyére tették, hogy mikor megérkezik, ott találja. Az árva nagyon megöríUt
•a váratlan ajándéknak és könnyezve köszönte meg tanulótársai szívességét.
lappén ekkor lépett be a tanító. A mint megtudta, hogy mi történt, így szólt: „Kedvesgyermekeim! nagy örömet okoz
tatok nekem is. Legyetek ezután is jó szívűek a szegények iránt s hacsak lehet, segítsetek rajtuk !u
tatok nekem is. Legyetek ezután is jó szívűek a szegények iránt s hacsak lehet, segítsetek rajtuk !u