III. Dél-Ázsia
1. Hátsó-India és az indiai sziget-világ
a) Hátsó-Indiai szigetek.
Formozától délre több apró sziget látható. Ezek közvetítik az átme-netet L u z o n felé. Luzon a spanyolok birtokát képező Filipinek vulkani-kus rázkódtatásoktól legtöbbet szenvedő szigete. E szigeten fekszik az egész csoport legjelentékenyebb városa M a n i 11 a. Ez maga is három működő vulkántól van környezve. A csoport déli részen van a Luzonnál valamivel kisebb kiterjedésű M i n d a n a o . Ezen két nagyobb sziget között nagy-számú, kisebb-nagyobb, de mind vulkanikus eredetű sziget fekszik. Ezen csoporthoz számítják a nyugatra fekvő M i n d o r o és P a l a v a n szigeteket is. (Az egész csoport nagysága egyenlő az európai brit szigetekkel.)
• A Palavan és Mindanao között elterülő tengert az azt délről határoló és újabb időben szinte spanyol fenhatóság alá került S z u l u szigetcsoport után Sz u l u tengernek nevezik; azon számos kisebb szigetecskével behin-tett tengerrészt pedig, mely Mindanaotól délre elterül, M o 1 u k k tenger-nek nevezik, mivel azt délről a M o l u k k o k határolják.
A Molukkok legnagyobbika D s i 1 o 1 o, hasonnevű várossal. Ennél még fontosábbak azon kis — többnyíre csak egy merész emelkedésű vul-kánból álló szigetecskék, melyek innen délre húzódnak. Ezek között külö-nösen T e r n a t e a fűszeres szekfű termesztésének középpontja.
Ugy a Molukkok, mint az innen délre hosszan elnyúló C e r a m és a B a n d a tenger által attól elválasztott s kitűnő muszkát diót termő B a n d a s z i g e t e k is hollandiai birtokok.
A banda szigetektől'nyugatra látjuk a már tekintélyesebb kiterje-désű K i s - S z u n d a szigetcsoportot. — Legnagyobb kiterjekiterje-désű itt T i m o r és F l o r e s . A Kis-Szunda szigetek meredek emelkedésű hegyei mind, vagy működő vagy pihenő vulkánok. Ezen vulkánok időközönkénti kitörései nagy károkat okoznak, s innen van, hogy a. szigetek termékenysé-gük daczára csak gyéren lakottak, s hogy a hollandusok — mint névleges birtokosok — e szigeteken állandó gyarmatokat nem alapítottak. Leg-rettenetesebb volt eddig a S z u m b . a v a szigeten emelkedő T a m b o r a
kitörése (1815). Legmagasabb közöttük a L a m b o k (4200 mf ) a hason-nevű szigeten. ·
A Kis-Szunda szigetcsoporttól nyugatra — annak mintegy folytatá-sát képezve— van J a v a s a S z u n d a - s z o r o s által tőle elválasztott S z u m a t r a ; — éjszak felé pedig a S z u n d a t e n g e r éjszaki határát képező B o r n e o s a M a g k a s z a r szoros által tőle elválasztott C e 1
e-S c h o l t z . Földrajz. IX. "
b e s z . Ezen négy legnagyobb kiterjedésű szigetet együttvéve a N a g y -S z u n d a s z i g e t e k nevével) szokás jelölni.
Celebesz dél-keletre kinyúló négy félszigetének végén működő vulká-nok emelkednek. Belseje még kevésbé ismeretes. A hollandusok éjszakon M e n e d o , délen M a g k a s z á r b a n létesítettek állandó letelepítéseket, a nélkül, hogy a sziget belsejébe hatolhattak volna.
Borneo 750.00ÜD 7í^.-nyi területével földünk felületének legnagyobb szigete. Déli és keleti partvidékeit a hollandusok állandó birtokukba vet-ték. Éjszaki, hegyekkel borított része állítólag igen gazdag mindenféle ásványokban és drágakövekben (gyémánt, rubin). A hegyek lejtőit borító rengeteg erdők az Orang-utang állandó lakhelyei.
A kevésbé ismert és még csak kis részben gyarmatosított Celebesz és Borneonál sokkal fontosabbak Java és Szumatra.
- Java (132.000 • ÁÁ) a hollandiai korona gyémántjának neveztetik.
Szerfeletti termékenysége, sűrű lakossága s a hollandusoknak a benszülöt-tek irányában gyakorolt észszerű és humánus bánásmódja a sziget jólétét s a hollandusok jövedelmeit évről évre mind jobban emelik. A sziget déli része meredeken emelkedik a tengerből. Éjszaki része nem oly hegyes.
A sziget fő kikötőhelye S z u r a b a j a , szemközt a szerfölötti termékeny-ségéről, sűrű lakosságáról s ásványokban való gazdagságáról ismeretes M a d u r a szigettel. Nyugatra a Szundá-szoros közelében van B a t a v i a, a hollandiai kormányzó székhelye.
Szumatra délnyugati része hegyvidék, éjszakkeleti része termékeny de egészségtelen és mocsaras alföld. A sziget déli része a hollandusok bir-toka. Itt a főhely P a 1 e m b a n . Éjszaki részén a malájokból álló lakosság
főhelye A c s i n . ' A keletindiai szigetek tropikus növényei között kiváló helyet
foglal-nak különösen a kenyérfa, szágópálma, ében- és csalánfa. — A sűrű erdők nagyobb állatai a már emh'tett orang-utangon kívül, az orrszarvú, és óriás kigyó. Ásványokban való gazdagságuk bámulatos.
A lakosság pogány- és mohamedán vallású malájokból áll. Nagy részök függésbe jutott az itt mindinkább terjeszkedő európaiaktól; a kik eddigelé függetlenségüket megóvták, vagy rendezett, de kény uralmi álla·:
mokban összetömörülve — vagy mint a vadon fiai, rendezett társadalom nélkül, törzsfőnökök vezetése alatt élnek.
b) Hátsó-India.
Szumatrával párhuzamosan látjuk a vele hasonló alakú M a 1 a k a f é l s z i g e t e t Hátsó India zömétől, délkeleti irányban a Szunda szigetek felé húzódni, hosszú területével az I n d i a i t e n g e r t a Dél-khinai ten-gertől elválasztva.
A hegyekkel borított félsziget vad lakosai eddig függetlenségüket
megőrizték. Csak a nyugati partokon találunk néhány európai gyarmatot, nagyrészt a M a 1 a k a szoros biztonsága okáért alapítva; mindezen gyar-matokat fölülmulta az újabb időben a félszigetről délre fekvő sziklaszigeten az angolok által alapított és megerősített S z i n g a p ú r é . Ebben közpon-tosul most Ázsia ezen déli részeinek meglehetős élénk keresdedelme. Maia-kétól eltekintve Hátsó-India az azt hosszában szelő folyóvizek szerint leg-jobban következő részekre lesz osztható :
• Keleti· rész vagy a Mékong vidéke.
A Mékong forrásvidéke még nem eléggé ismeretes. Álb'tólag Keleti Tibet fensíkjain ered a Brahmaputra és Jangtszekiang közötti területen.
Felső folyásával tehát a Longtan hegységet kell keresztül törnie, melynek egyik része déli irányban húzódva s mindinkább szélesedő ágaival a Me-kong és Khinai tenger közötti területet borítva, belyenkint a tengerig ha-tol. Ilyen belven, hol a hegység egészen a tengerig húzódik, fekszik egy elég jó öblöcske hátterében H u e, a Mekong balparti vidékét elfoglaló A n a m tartománynak főhelye.
Anamtól délre, a Mekong deltája által szelt s a franeziák birtokába került vidéken van a termékeny C o n c h i n c h i n a (Zaigon) s a vele szo-ros viszonyba hozott K a m b o d s a. Ennek éjszaki részén van a T a 1 e-S z a b tó, melynek vizét a rizsföldek öntözésére használják.
Középső rész. ' A Mekong és I r a v a d d i közti terület képezi Hátsó-Indiának kö-zépső, M e n a m és S z a l v e n folyók által szelt részét. A Menam S i a m tartománynak főfolyója. Torkolatánál fekszik a tartomány leginkább khi-naiaktól lakott fővárosa, B a n g k o k . '· .
A Menam és Szalven közötti vidék hegyláncai a Malaka félsziget felé húzódnak. Főgerincök határt képez Siam és Angolország birtokát ké-pező T e n a s s e r i m tartomány között, melyben a Szalven torkolatánál épült M a u l m a i n a legfontosabb kereskedelmi község.
Nyugati rész.
Hátsó-India nyugati részét képezi az Iravaddi völgye s a tőle nyu-gatra a Brabmaputráig elterülő begyvidék. Maga az Iravaddi felső völgye úgy, mint számos mellékfolyóinak völgyei is, a névleg független ugyan, de angol befolyástól már nem egészen ment, B i r m a tartomány területét képezik. Az Iravaddit egészen B b a m o községig angol gőzösök szelik.
Ha sikerül innen biztos összeköttetést létesíteni Kbina felé, akkor e hely rövid idő múlva Hátsó-India legfontosabb városává növi ki magát. Délre
101 tőle van M a n d a l e , a birmai fejedelem lakhelye; a szomszédságában fekvő A v a é s P a g a n , mindinkább hanyatló községek. .
Az Iravaddi alsó völgye s nagy deltát képező torkolata, ugyszinte a vele szemközt fekvő N i k o b a r o k é s A n d o m á n o k i s az angolok által elfoglalt területek. Ezen a hasonnevű tengeröböl által határolt s P e g u - ' nak nevezett tartomány főhelye R a n g ú n . Ez, valamint az éjszakra fekvő s szintén angol birtokot képező A r r a k a n tartományban levő A k y a b is a vidék gazdag rizstermésének főkiviteli helyei.
Az Arakan tartományt borító hegyek a P a t k ó i hegység ágai, mely a Longtanból nyugat felé kiágazva, az Iravaddi és Brahmaputra közti vízválasztót képezi. Ezen hegységnek nyugati, már alacsonyabb, de szé-lesen kiterjedő folytatását képezi á K h a s s i a hegycsoport, mely a Brahmaputra kelet felé nyitott ívének területét betölti.
Természeti tárgyak.
1. Ásványok. . 1. A rubin hatlapú oszlopokban fordul elő. Vörös színű, átlátszó és
igen kemény. A legbecsesebb drágakövekhez tartozik. Használják díszkőnek, s az apróbb kristályokat ágyakul a zsebóra-kerekek tengelyeinél. .
2. A g y é m á n t 4-8-lapú kristályokban található. Színe fehér, de van szürke, barna, sárga, vörös, sót fekete színű is ; átlátszó vagy áttetsző.
Fénye igen élénk és csiszolva szép színjátékot mutat. A gyémánt a legke-ményebb ásvány. Erős tűzben és erős léghuzamnál elég, mivel csak szén-ből áll. A gyémántot saját porával csiszolják különféle alakokban rígymint:.
rózsa, csillár vagy táblás alakban. Minél tisztább színű, minél átlátszóbb, és minél szebben van csiszolva, annál nagyobb az értéke. A gyémánt nem-csak a legbecsesebb díszkő, hanem igen fontos szerszám az üvegmetszésnél és az üvegre való rajzolásnál. Az acélfúró hegyére kis gyémántot illesztve a legkeményebb kőzeteket is lehet megfúrni, minek hasznát veszik az alagutak
építésénél. ' 2. Növények.
1. A m u s z k á t d i ó (Myristica moschato) szép 20—25 ®'/ magas fa mely a m u s z k á t d i ó t és m u s z k á t v i r á g o t szolgáltatja Az első
№ magból kivett és szárított fehérje test, az utóbbi a száraz (élő állapotban skarlát vörös) magrejtő. Levelei és gyümölcsei halványsárgák. A gyümölcs magvaiból olajat és vajat készítenek.
2. A f ű s z e r e s s z e k f ű (Caryophyllus aromaticus) örökzöld, 10 méter magas fa, melynek fejletlen virágbimbói szárítva f ű s z e r e s s z e k f ű név alatt kerülnek a kereskedésbe és fűszernek vagy olaj ké-szítésre használtatnak. . "
3. A k e n y é r f a (Artocarpus incisa) 15®'/ magas fa, melynek nagy levelei szárnyaltan hasítottak. A hímvirág függő torzsában, a nővirág fel-álló gömbös virágtelepen. Az utóbbiból az által, hogy a húsos leplek egy-mással összenőnek, lesz a gömbalakú s fejnagyságú gyümölcs, mely fontos tápláló anyagot nyújt, mivel az éretlen gyümölcs velős húsa megsütve
kenyérhez hasonlít. Puha, könnyű fáját csolnakokra használják és háncsá-ból ruhaszöveteket szőnek.
4·. A s z á g ó p á l m a (Metroxylon Rumphii) 10 magas fa hatal-mas lombkoronával, melynek szárnyalt levele 6. m. hosszú. Ennek s más rokonfajoknak lisztdús belsejéből nyerik a valódi szágót. Egy 15-éves törzs
400 kiló szágót adhat. · 5. Az é b e n f a (Diospyros ebenum) 15 méter magas fa, melynek
ne-héz, kemény és fekete fája van. Értékes kereskedelmi cikk, mivel finomabb asztalos- és esztergályos munkákra igen alkalmas.
6. A c s a l á n f a (Bochmeria nivea) cserjés növény, melynek hán-csából finom szöveteket készítenek.
3. Állatok.
1. Az O r a n g - u t a n g (Pithecus satyrus) az emberhez leginkább ha-sonlít fejének idoma, homlokának nagysága, és agyának tömege által.
Testét durva, hosszú rozsdabarna szőr födi; arca szőretlen, oldalvást barkó-val és gyér szakállal, bőre kékes szürke, a nem igen sűrű szőr között kilát-szó. Homloka magas, domború, kopasz, orra benyomott, szája széles, előre nyúló ; szemei gömbölyűk, kiállók, pislái ránczosak, fiilei mint az emberéi, de fülcimpa nélkül. Nyaka vastag, rövid, melle lapos, hasa pockos, csípeje és ágyéka keskenyebb ; a felső végtagok hosszabbak az alsóknál, keze az emberéhez hasonló, csakhogy hosszabb, s a kéztőtől kezdve szőretlen, ké-kellő. Hazája Borneo és Szumátra szigetek, hol a rengeteg erdők mélyében tartózkodik, s gyümölcscsel, tojással és rovarokkal táplálkozik.
2. Az o r r s z a r v ú (Rhinoceros indicus) otromba nagy állat, feje vastag, orrán egy kemény, tömött, szaruféle állományú, s a bőrrel és nem a csonttal esyesült tülköt visel, mely neki hatalmas fegyverül szolgál; felső ajka nyúlt, s a lombok leszedésére alkalmas, fülei felállók, szemei aprók, mindenik lábán három ujja van. Testét oly vastag bőr födi, melyet sem kés, sem gerely át nem jár, sőt azt mondják, hogy a korosabbat csak vas-golyóval lőhetni, mert az ólomgolyók a bőrön ellapulnak. Bőre nyaka körül vastag redőket képez, vállától előlábáig, úgyszinte hátától utólábáig egy nagy redő terjed, mely alatt bőre gyönge, piros színű. — A mocsáros erdőkben tartózkodik, s a posványban, mint a disznó, örömest hentereg.
Eledele mindenféle növény, különösen fagallyak, lombok és levelek, melye-ket hosszabbra nyúlt felső ajkával szedeget. — Húsát megeszik, bőréből korbácsot, sétabotot, vértet, paizst készítenek.
3. Az ó r i á s k i g y ó (Python tigris) 5 méter hosszú, combvastag-ságú. Orra hússzínű, teste sárga és a gerinc hosszában nagy barna foltok és a nyakszirten egy villa forma barna folt. Az óriás kigyó fákon leselkedik kisebb emlős állatokra, melyeken csodálatra méltó gyorsasággal tekerőzik körül, és miután csontjait összezúzta, a nélkül, hogy széttépné; lassankint lenyeli tágas torkán. Jóllakva mozdulatlanúl hever mindaddig, míg az éhség újra tevékenységre serkenti. — Bőrét különféle szíjneműekre
fel-használják. . 2. Elő-India.
a) A Brahma,pn.tra és a Ganges völgyei.
A Brahmaputra alsó folyásában a Khassia hegység által nyugatra tereltetik, s így torkolata összevegyül a B e n g a l i á b a n szélesen elágazó
G a n g é s-deltával.
103 A Ganges-delta déli része mocsaras, rengeteg erdőkkel és nádasokkal (bambusznád, cukornád) borított s a tenger színe felett alig emelkedő terület — mindennemű ragályos betegségek bölcsője s mindenféle ragado-zók s ezek között kivált a bengaliai tigris otthona. — Éjszaki részén, már némileg emelkedettebb területen, épült az ázsiai angol birtokok főhelye, Calcuta. Vidékének a Ganges számos erei s mesterségesen ásott csatornák által kellőleg öntözött s bámulatos termékenységű földje különösen a rizs-termesztésre felette alkalmas. Tovább felfelé a Ganges és mellékvizei széles völgyeiben a sűrű lakosság különösen sok búzát termeszt. Itt találjuk P a t n a , B e n a r e s és A l l a h a b a d városokat. A g r a és D e l h i , a Ganges egyik jobbparti mellékfolyója mellett, kevésbbé termékeny ugyan, de nagy szorgalommal mívelt területen épültek.
Patna és M u r s h a b a d közt a Ganges alföldébe délről egy hegy-lánc nyúlik be, azon fensí ki jellegű vidékről, mely a Ganges és G o d a v e r i között elterül, s melynek közepét a B e n g a l i a i öbölbe ömlő M a h a-n a d i folyó szeli. Ezea-n a-nem a-nagy magasságú ségészségteléa-n éghajlatú fensík belseje feltűnően gyéren van lakva. Itt tanyáznak ugyanis India őslakóinak csekély maradványai, s azért a Hinduk ezen területet — mint tisztátalant — lehetőleg kerülik. Csak a Mahahadi deltájánál találunk ismét sűrű, arja származású lakosokat a tengerparti síkságon, mely akár Bengalia déli folytatásának is tekinthető.
b) Deleltem és Ceylon.
A Mahanadi által szelt s G o n d a v a n a névvel jelölt területhez nyugat felé B e r a r nevű tartomány csatlakozik, melyben a nyugat felé folyó T a p t i és a Godaveri egy mellékfolyója ered'. Indiának'e kettőtől
délre eső része Dekhannak neveztetik. • Dekhan keleti partvidéke, mely K o r o m a n d e l nevet visel, sík,
termékeny és gazdagon öntözött terület, a belföldi fensíktól a K e l e t i G h a ts hegység által elválasztva. A tengerpart legfontosabb községe itt M a d r a s z , továbbá a franciák birtokát képező P o n d i s e r y és K a r i -k á i . Az utóbbitól délre látju-k a P a l -k tengerszorost, mely Ceylont a száraztól elválasztja,
• Ceylon éjszaki és keleti része sík ; közép része hegyvidék, melynek legmagasabb pontja az A d a m csúcs (2250 mj.') Ceylon fekvésénél és kedvező éghajlati viszonyainál fogva a legdúsabb növényzettel bír India összes, különben is e tekintetben dúsan megáldott területei között. (Indigó, mák, areka-pálma, legyező-pálma, harasztfa, pizang, banyána, bors, gyöm-bér, bétel, cimetfa, szandelfa.) Ha hozzá veszszük, hogy a növényzet szer-fölötti gazdagsága az állatvilág sokféleségének egyik alapföltétele, hogy erdeiben elefántcsordák s alegkülönféle malomfajok milliói tanyáznak, s ha végtére értékes és becses ásványokban és drágakövekben (rubin, karniol,
szafir, gyémánt) való gazdagságát is számba veszszük, úgy Ceylont (főhelye K o l o m b o ) földünk felületének egyik leggazdagabb területének kell neveznünk.
A Palk szoros és M a n a r öböl között a tengerből kiemelkedő szikla-sor (Adam-híd) Ceylont Elő-India déli részével legszorosabb viszonyba hozottnak tünteti fel.
Elő-India déli csúcsa a K o m o r i n f o k . Ez déli végpontja azon szakadatlan tengerparti hegyláncolatnak, mely a N y u g a t i G h a t s hegység nevezete alatt innen éjszak felé a Tapti folyóig húzódik.
A Nyugati Ghats hegység több párhuzamosan haladó s a hajóépítésre oly megbecsülhetetlen jóságú tekfával benőtt, hegylánczolatainak legmaga-sabb csúcsai a N i l a g i r i és A l i g i r i (2693 mj.) — A kettő közti hor-padáson (Gap) átvezet most a Madraszt Kalikuttal összekötő vasút. Ezen borpadásnál még fontosabb egy tovább éjszakon fekvő hágó, melyen át Bombay Madraszszal és a Ganges völgyével van vasúti összeköttetésben.
A Nyugati Ghats hegység által borított tengerpart éjszaki része II o n k a n-, déli része M a l a b a r n a k neveztetik. Az utóbbitól délnyu-gatra látjuk a M a l e d i v e k és a L a k e d i v e k szigetcsoportját. Ezen.
szigetecskék kókus-pálmaerdőkkel vannak borítva. A Lakedivek gyér lakói vadak; a Malediveken arabs származású, mohamedán vallású törzsek laknak. Mindkét szigetcsoport az angolok névleges birtoka.
Elő-India éjszuknyugati része. (Az Indus vidéke.) A Godaveri és Tapti által képezett horpadás elválasztja Dekhant a közép-indiai felföldtől. Berar képezi a kettő közti kapcsot. Innen húzódik ugyanis egy hegylánc a Tapti és N ' a r b a d a közti területen a C a m b a y öbölig, egy másik éjszakkeleti irányban a Gangesig, s az u'óbbival ismét összeköttetésben áll a Narbada jobbparti vidékét borító V i n d h v a hegy-ség — a Ganges számos jobbparti mellékvizeinek forrásvidéke.
A Cambay öböl hátterében fekszik B a r o d a. Szemközt vele van a.
G u t s e r a t i félsziget s attól éjszakra K a t s szigete. '
A Kats szigettói éjszakra látható tenger, csekély mélységénél, nagy sótartalmánál fogva, inkább sóstónak, helyenkint mocsárnak látszik, mely a nevezett szigetet a lakatlan szárazföldi partvidéktől elválasztja. .Ezen partvidék ugyanis mindinkább mélyebben a tengerbe baladó része a T h u r sivatagnak, mely az.Indus folyó és Vindhya hegység közti sík területet elfoglalja. ' ..
Az Indus forrásai és felső völgye Elő-India természetes határain túl a Himalaya hegység éjszaki oldalán vannak. India területét ott ériel, a h o l
— A 11 o k városa mellett :— egyetlen jelentékenyebb jobbparti mellék-folyóját — a Kabult — magába fogadja. Innen folyása déli és délnyugati.
H a i d e r a b a d mellett több ágra oszlik s szeli a S z i n d nek nevezett
"tartományt. Ezen tartomány a szomszéd sivatag felé nem levén megvédve, igen gyéren lakott teriilet; az Indus ágai itt, csekély mélységöknél fogva,
•csak nagy nehézséggel hajózhatók, a mi a felsőbb termékeny és sűrűn lakott teriiletek nagy hátrányára van. Az Indus alsó medrének foganatba vett szabályozása nem sokára ezen a bajon segíteni fog.
Az Indus balparti mellékfolyói között leghatalmasabb s legfontosabb a S z a 11 e c s. Ez öt — a Himalaya délnyugati lejtőin fakadt — folyó
•egyesüléséből ered, miért az általa és mellékfolyói által szelt terület P a n d s a b n a k neveztetik. •— A Pandsab legjelentékenyebb községe L a h o r ; vidéke éles ellentétet képez a délre elterülő sivataghoz. Gazda-gon öntözött, csatornáktól szelt, jól művelt és sűrűen lakott terület ez,
mely — termékenységét tekintve — vetélkedik a Ganges alföldjével, melytől -egy igen csekély emelkedés által van elválasztva. — De fekvésénél s
termé-szeti alkotásánál fogva nélkülözi a többi Indiát jellemző dús növényzetet, s -ennek következtében annak állatokban való gazdagságát is. — A Pándsab lakói is elütök India többi területeinek lakóitól s innen magyarázható, hogy
•a Pandsab mindig külön államot képezett— többé-kevésbbé befolyásolva a .nyugati államoktól.
Egész Elő-Indiának közel 4 millió • ^ - r e tehető területe vagy köz-vetlenül angol birtok, vagy névlegesen önálló ugyan s benföldi fejedelmek alatt álló — de tényleg mégis az angoloktól függésben levő államokból áll.
Az angol közvetlen birtokok a 2 millió • 7%,-t felülhaladják s ezeken 193 millió ember lakik ; a többi részek lakóinak száma 50 millióra tehető.
Hogy az angolok ezen — a természettől oly gazdagon megáldott és -oly sűrűen lakott — vidéken hatalmukat megállapítani s megerősíteni bírták s hogy ezen roppant s nagy részben ellenséges indulatú lakosságot
bámu-latos kis sereggel megfékezni, s az ott élő s alig 150.000 főre menő európai -angol alattvalókat megvédeni bírják — az csak a terület történelmi múltjá-ból magyarázható. Sohasem képezett ugyanis ezen terület egységes államot, lakosai számos törzsre vannak oszolva, melyek egymással semmi, vagy csak
•ellenséges viszonyban állanak, segymással nem törődnek, nyugodtan élvezve a természet bő áldásait. Angliának ily módon csak néhány törzsre kelle fenhatóságát kiterjeszteni, hogy ezek segítségével fokozatosan s bámulatos kitartással uralmát az egész félszigetre kiterjeszthesse.
A lakosok csak kis részben őslakók (Mahanadi); a legnagyobb rész bevándorolt arja, éjszaki részén afgánok és mongol töredékek is találhatók, leginkább a partokon van csekély szá.mú európai gyarmatos és kereskedő.—•
Legelterjedtebb vallás a brahmanismus és budhaizmus ; nagy amohamedá-nusok száma is (50 mii.); a keresztény hitet az angol hittérítők mindinkább
"terjesztik a bensziilöttek között.
A lakosság kizárólagosan őstermeléssel foglalkozik s ebből folyólag Anglia mindenek előtt főigyekezetét arra fordítja, hogy a folyók
szabályo-107 zása, csatornák, vas- és kőútak által könnyű közlekedést biztosítson a bel-föld terményeinek gyors és biztos értékesítésére. Anglia ezen intézkedése talán a jövőben elejét fogja venni azon nagymérvű éh-inségnek, mely he-lyenkint, a szokott esőzések kimaradása esetén, a sűrű és kizárólagosan sa-j á t területe terményére utalt lakosság között — iszonyú pusztítást szokott véghezvinni. — Az angolok által államköltségen fentartott s mindinkább nagyobb számú iskolák áldásos működésének következményei — még most csak kis mértékben észlelhetők; e téren mindenesetre az angoloknak még sokat kell tenni, h a a jövőre nézve a tartományt a jelenlegi kezdetleges állapotból kiragadni s azt anyagilag és szellemileg oly polcra emelni kíván-ják, hogy az angol uralkodók, az 1877 óta hivatalosan fölvett i n d i a i c s á s z á r címet, áldásos működésüknek teljes öntudatával viselhessék.
• Természeti tárgyak.
. X. Ásványok.
1 . A k a r n i o l húsvörös quarcféle ásvány, melyet gyűrűkőnek és más ékszernek csiszolnak.
2. A s z a f i r hatlapú oszlopokban előforduló ásvány, mely kékszínű, átlátszó és igen kemény. A szép, tiszta szafir igen becses drágakő, mely gyűrűkbe és más ékszerekbe csiszoltatik. ' .
2. Növények.
1. Az i n d i g ó (Indigóiéra tinctoria) 1—2 m. magas félcserje, melynek tojásidomú leveleiből az indigó-festéket készítik. A virágzás előtt leszedett levelek frissen vagy megszárítva vízben áztatnak addig, míg erje-désbe át nem mennek. Az áztatásnál a víz sárga színű, de az emelkedő habja ibolyaszínű. A vizet egy mélyebben álló edénybe hagyják lefolyni és két órán át verik azt lapátokkal és evezőkkel, hogy minél inkább hozzák érintkezésbe a levegővel. Az indigó felszí a levegőből éltető levegőt, kék-színűvé és vízben oldhatatlanná válik. Mint kékes por ülepedik az edény fenekére és gyapjúkendőn átszűrve száríttatik. Lepény vagy kisebb dara-bokban kerül a kereskedésbe. A kelmék és szövetek kék festésére hasz-náltatik.
2. A m á k (Papaver somniferum) egyéves növény; gyökere orsó-idomú, szára fölnyúló, egyszerű, s mint Jevelei, tengerzöld, és tejnemű nedvvel telt. Fogazott levelei a szárat körülölelik. A kinyílás előtt lefüggő nagy virágai hosszú nyelűek, vörös, ibolya-, rózsa- vagy fehérszínűek. Ter-mése sokmagú tok (mákfej). Az éretlen mákfejet megkarcolva, tejnemű nedv szivárog, ki, mely a levegőn megszilárdul; ezt összegyűjtve 0 p i u m név alatt hozzák kereskedésbe. Az ópium mint erős, kábító és fájdalom-enyhítő szer, gyakran használtatik. Ezen kívül a mák apró fekete magvait is élvezik, vagy olajt készítenek belőlök.
3. A k ó k u s z - p á l m a (Cocos nucifera) 20—26 ™/ magas, egy-szerű törzsű fa, mely alul meg van vastagodva, felül 4—6 '"/ hosszú szárnyalt levelekből álló koronát visel. A levelek között fejlődnek ki a virág -hüvelylyel befödött virágtorzsák. Gyümölcse, a kókuszdió, emberfő nagy-ságú, hegyes, tojásalakú, melyben a vastag rostos kéreg alatt gömbszerű
csonthéjú mag x-ejlik. Ez "érési szakához képest előbb hűsítő tejnedvet, később pedig mandulanemű, szilárd s a közepén üres magvat tartalmaz.
A kókusz-pálma a leghasznosabb pálma-fáknak egyike. Gyümölcsein kívül, melyből az ismeretes kókusz-olajat nyerik, használják még törzsét szerszám-fának, leveleinek és virághüvelyeinek rostjait különféle szöveteknek, csú-csán kifejlődő bimbóit pálma-káposzta név alatt főzelékül, magvának csontos héját ivóedényekre vagy esztergályos művekre ; törzsének nedve szolgál pálmacukor, pálmabor és arak készítésére. A kókusz-tejet úgy készítik, hogy a mandulanemű érett magot éretlen gyümölcs nedvével összedörzsölik.
4. A z a r é k a - p á l m a (Areca catechu) 20 magas fa, nagy szár-nyalt levelekkel. Magvait a malayok a bétel-bors leveleibe csomagolják és mészszel keverve, megrágják, hogy tőle a lehelet jó szagot, a száj vörös, s a fogak fekete színt nyerjenek.
5. A l e g y e z ő - p á l m a (Corypha umbraculifera) gyönyörű 20 *y magas, sima törzsű, hatalmas' levélkoronájú fa. Levele oly nagy, hogy alatta négy ember is találhat égyszerre védelmet esó ellen. A fiatal levele-ket és bimbókat főzelékül élvezik. Csontbéjú magvaiból mindenféle cifra-ságokat készítenek.
6. A b a r a s z t f a (Balantium arborescens) 3 m. magas és lombja háromszor szárnyaltan hasított. Törzsét néha hosszú bajforma rostok bo-rítják, melyek vérzés-csillapító gyanánt haszoáltatnak.
7. A p i z a n g (Musa paradisiaca) egyike a legközönségesebb és leg-hasznosabb gazdasági növényeknek a forró földöv alatt. Ez pótolja a gabna-nemeket. Termesztése igen csekély fáradságba kerül, mivel tőkéje folyton új meg új sarjakat bajt, melyek már három hónap múlva 20—30 kilóm, súlyú gyümölcsöt hoznak. A gyümölcse ugorkaalakú, édes ízű, mint a füge.
A gyümölcsön kívül használják a levélhüvely rostjait köteleknek és szöve-teknek, leveleit pedig tányéroknak vagy napernyőknek. .
8. A b a n y á n a (Musa sapientum) mindenben hasonlít az előbbihez és ép oly elterjedt és hasznavehető, mint a pizang.
9. A b o r s (Piper nigrum) cserjés növény, melynek szára ujj-vastag-ságú, csomós és kúszó ; levele rövidnyelü, tojásforma és bőrnemű; virága barkás, gyümölcse vörösbarna bogyó. Az éretlen, a szárításnál megfekete-dett és ráncossá lett bogyók adják a f e k e t e b o r s o t ; az érett, s a mag-rejtőitől szabadított bogyókból lesz a f e h é r b o r s . Mindkettő becses fű-szernek és gyógyítófű-szernek használtatik.
10. A b é t e l - b o r s (Piper betle) hasonlít az előbbihez, leveleit az areka-pálma magvaival együtt bagónak használják, hogy a lehelet jószagú, a száj vörös, s a fogak feketék legyenek.
11. A g y ö m b é r (Zingiber officinarum) Keletindiában honos, vadon termő és gyakran termesztett növény, melynek vízszintesen kúszó, vastag, csomós és tagolt tőkéje mint gyömbér-gyökér kerül a kereskedésbe. Szára 1 m. magas, levele 12 %, hosszú, s 1 %» széles; aránylag kis virága sár-gás fehér és jószagú. Fűszernek és gyógyítószernek használják.
12. A c u k o r n á d (Succbarurn officinarum) évelő növény, melynek faállományú bütykös tőkéje. 3—5 m. magas, fölnyúló 2—5 % vastag szára van. A szár sok laza, nedvdús, édesízű béllel van megtelve, a miből cukrot készítenek. A lemetszett szárakat t. i. hamarjában kisajtolják, kevés oltott mészszel keverve, sűrűre befőzik, miközben a cukor kiválik, melyet gyar-mat cukor név alatt Európába hoznak, a hol arra épült gyárakban újra főzik, azaz finomítják. •