170 IV.1. A kiadás körülményei
Gelejiék elképzelése szerint, tehát, a protestáns uniót nemcsak a Róma elleni harc érdekében kell megvalósítani, hanem azért is, mert ha a görögkeletiek azt látják, hogy egyetértés van a protestánsok között, akkor ők is kedvet kapnak ahhoz, hogy a protestánsokkal egyesüljenek. Erőszakot azért nem kell, és nem is érdemes alkalmazni, mert ha a görögkeletieknek is lehetőségük lesz Isten igéjét (Biblia), valamint a keresztény vallás alapvető tanításait (káté) megismerni, akkor a Szentlélek elkezd munkálkodni bennük, és így a hívek maguktól felismerik az igazságot. Az pedig nem lehet más, mint az, hogy a protestáns egyházhoz kell csatlakozniuk. Láttuk az előzőekben, hogy román katekizmus már 1544 óta létezett, teljes román bibliafordítás viszont még Geleji idejében sem volt. Épp ezért Geleji egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy a románok kezébe adja a Bibliát.
Erőfeszítésének köszönhetően a 17. század két reprezentatív román kiadványa jelenhetett meg a gyulafehérvári fejedelmi nyomdában: 1648-ban az Újszövetség és 1651-ben (Geleji ekkor már halott, de a kezdeményező ebben az esetben is ő volt) a Zsoltárok Könyve.
Mindkét kiadvány fordítói valamint összeállítói nyelvileg és teológiailag is képzettek voltak. Ennek ellenére az egyetlen személy, akit név szerint ismerünk, és tudjuk róla, hogy meghatározó szerepe volt a két kiadvány létrejöttében, az a már emlegetett Simion Ștefan. Az olvasónak szóló előszóból megtudjuk azt is, hogy az Újszövetség fordítását még Silvestru szerzetes kezdte el I. Rákóczi György parancsából, de nem tudta azt befejezni. Később szintén a fejedelem adott parancsot Simion Ștefannak, hogy papjai közül keressen olyanokat, akik ismerik a görög, a latin, valamint az óegyházi szláv nyelvet. Sajnos az előszó írója nem árulja el, hogy kiket sikerült neki ez ügyben feltalálni. Azt azonban megemlíti, hogy Silvestru szerzetes fordításával a sok hiba miatt nem voltak megelégedve, mivel Silvestru nem tudott jól görögül. Silvestru a havasalföldi govorai kolostor igumenje és egyben nyomdásza is volt:
1642-ben egy ószláv nyelvű Zsoltárkönyvet rendezett sajtó alá.467 I. Rákóczi György 1644 augusztusában azt írta Lorántffy Zsuzsannának, hogy az Újszövetséget románra fordító
467Geleji Katona István így írt az előkészületekről és Silvestruról: „Mivel látjuk a Szent Bibliának megfogyatkozását és szűk voltát és oly nyelven, ahol valami darabonként találtatik benne is, igen vétkesen fordíttatott, nem görögből, hanem csak a rácból, melyben sok hazugságok is elegyedtenek, azon igyekeztünk, hogy az Újtestamentumot őszinte görög nyelvből, amelyen az evangelisták és az apostolok írtanak, oláh nyelvre fordítassuk és kinyomtattassuk a sok szegény oláh községnek lelki épületére, amelyre való embert találtunk is immár Istennek hála, aki oláh ugyan de jó görög és diákul is ért.” Geleji rendelete a román Újszövetség kiadásáról (Gyulafehérvár, 1643. augusztus 5.): Erdélyi Protestáns Közlöny (IX), 1887, 329. Lásd még: BRV I, p. 107, 535.
171
papnak (ez minden bizonnyal Silvestru) adasson 50 forintot és egy dolmánynak való posztót.
1646. január 7-én pedig arra utasította a fejedelem Debreczeni Tamást, Sárospatak intézőjét, hogy húsz mázsa piskolcot (fekete színű kénes ásvány, melyből a nyomdafestéket állították elő) küldjön Gyulafehérvárra a román Újszövetség kinyomtatása végett.468 Ennek ellenére a mű csak két év múlva jelent meg, ennyi időt vett, tehát igénybe Silvestru szövegének a kijavítása.
Mi volt a szerepe Simion Ștefannak az Újszövetség fordításában és kiadásában?
Annak ellenére, hogy az Újszövetségben csak a fejedelemnek szóló ajánlást írta alá, a román és a magyar szakirodalom nagy része neki tulajdonítja az olvasónak szóló előszót, valamint az Újszövetség könyvei és fejezetei elé írt magyarázó előszavak egy részét is. Mielőtt ezen elmélet helyességét megvizsgálnám, szólnom kell néhányt szót Simion Ştefan személyiségéről. Simion Ştefant a már sokat emlegetett 1643. október 10-i oklevélben nevezte ki I. Rákóczi György az erdélyi románok püspökévé. Egyházvezetői stratégiájának érdekes eleme, hogy nemcsak a kálvinizmussal, hanem a katolikusokkal való unió is megfordulhatott a fejében. Így például 1651-ben „hathatós segítséget adott a felső-magyarországi ruténeket a katolikus egyházhoz kapcsoló 1646. évi ún. ungvári uniónak, amikor püspökké szentelte P. P. Petrovicsot.”469 Az eseményről Lippay György esztergomi érsek beszámolóiból tudunk. Ezekből kiderül, hogy Simion Ștefan azt mondta Partenius Petrovicsnak, hogy „bárcsak én is élhetnék ezzel az unióval” (utinam et mihi liceret eandem unionem profiteri).470
468 BUJDUSÓ, 1871, 718; JUHÁSZ, 1940, 208.
469 MISKOLCZY, 2004, 62.
470 Simion Ștefan Gyulafehérvárott 1651. június 14-én kelt bizonyítványa Partenius püspökké szenteléséről jelenleg a Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található: Hevenesi-gyűjtemény, 69. kötet, fol. 27-28.
Részletesen ismerteti és elemzi: Hodinka, 1909, 237-239, 302-305. Lásd még Lippay György jelentését a Propagande Fide kongregációjának: Pozsony, 1652. július 19.: NILLES, Symbolae, II, 828.
172
16. ábra
A Parteniust püspökké kinevező okirat, Gyulafehárvár, 1651. június 14. (EK, Hevenesi-gyűjtemény, 69.
kötet, fol. 27-28.)
Simion Ștefannak ezen kijelentései komoly fejtörést okoztak későbbi méltatóinak.
Ernst Christopher Suttner szerint Simion Ștefan uniós püspökszentelésével a kálvinista befolyással szembeni „elégedetlenségét juttatta kifejezésre”.471 Ez szerintem légből kapott feltételezés, hisz egyetlen adat sem támasztja alá. Parteniust még elődje, Taraszovics Vazul (aki mellesleg később visszatért a görögkeleti hitre) jelölte a püspökségre, majd az unióra hajló papok nagy része meg is választotta őt. Mindez 1646-ban történt. Két év múlva Partenius megjelent a nagyszombati zsinaton és azt kérte Lippaytól, hogy fogadják el uniójukat, ismerjék el őt munkácsi püspöknek, és Lippay kérje a magyar királytól megerősítését. Időközben azonban Lorántffy Zsuzsanna egy görögkeleti püspököt (Zejkán Jánost) állíttatott be Munkácsra. Így Partenius kénytelen volt Ungváron lakni, ahol Jakusics Anna vásárolt számára házat, aki egyébként az egész rutén uniót szorgalmazta. Három évig nem történt semmi: ekkor azonban Partenius Gyulafehérvárra utazott, ahol Simion Ștefan püspökké szentelte.472 A kérdések: 1. miért nem járt közbe Partenius püspökké szentelésében Lippay, aki már 1641-ben nagy ívű tervet dolgozott ki a felföldi valamint máramarosi rutének és románok uniójáról?473 2. miként lehet az, hogy a fejedelem nem szerzett tudomást a püspökszentelési akcióról, mikor az Gyulafehérváron történt? 3. ha tudott róla, miért engedte meg, hisz a fejedelmi ház nem támogatta a katolikus uniót? 4. ha titokban csinálták Simion Ştefanék, akkor nagyon vakmerőek voltak, hisz szembe mentek a fejedelmi
471 SUTTNER, 1982, 84.
472 HODINKA, 1909, 295-341; VÉGHSEŐ, 2011, 55-57.
473 Erről lásd legutóbb: TUSOR, 2002.
173
egyházpolitikával; 5. szinte kizárt az, hogy a fejedelem és prédikátorai ne értesültek volna a püspökszentelésről; akkor mégis, hogy kerülhette el Simion a büntetést?
Miskolczy Ambrus szerint a Partenius levele alapján idézett Simion Ştefan-féle óhajt (mármint hogy bárcsak ő is élhetne az unióval) maga Partenius találta ki. Ez a feltételezés nem alaptalan, hisz Partenius kérvényében azért fordult Lippay által a Vatikánhoz, hogy a szkizmatikus püspök általi felszentelését elismertesse, és az érvelésben természetesen jól jött, ha azt hangsúlyozhatta, hogy az őt felszentelő Simion Ștefan nem is igazi szakadár, hisz legszívesebben ő is egyesülne Rómával, csak hát a kálvinista fejedelem nem engedi ezt. Az sem elképzelhetetlen, véleményem szerint, hogy Simion Ștefant csak később keverték bele az ügybe Parteniusék, és az általa kiállított igazolás a püspökszentelésről (1651. június 14.) hamisítvány. Nos, úgy vélem, az ügyet csak további kutatások révén lehet tisztázni. Annyit azonban már most gyanítok, hogy a Partenius felszentelése körüli bonyodalmat a Lorántffy Zsuzsanna és Jakusics Anna közötti rivalizálás okozhatta. Ez utóbbi ugyanis támogatta a katolikus uniót, míg a fejedelemasszony az unióval szemben inkább a görögkeletieket pártfogolta. Ugyanakkor II. Rákóczi György fejedelemmel is számolunk kell, mert ha valóban megtörtént a püspökszentelés, akkor az csakis az ő beleegyezésével történhetett meg. De miért támogatta volna a fejedelmi udvar azt a Parteniust, akinek kinevezését Lorántffy Zsuzsanna határozottan ellenezte? Azt ugyanis tudjuk, hogy Partenius azért sietett Erdélybe, hogy a Lorántffy Zsuzsanna által már munkácsi püspökké kinevezett Zejkán János megerősítését megakadályozza. A képbe még Lippay Györgyöt is be kell vennünk, aki Partenius támogatója volt, és ő kérte később a Vatikánt, hogy a püspökszentelési szabálytalanságot nézze el. Lehet, hogy Lippay és Rákóczi valamiféle titkos szövetségben volt ekkor a fejedelemasszony ellen? Kétségtelen, hogy az 1650-es évek elején a magyarországi politikusok egymással rivalizálva (Pálffy Pál, Wesselényi Ferenc, Zrínyi Miklós, Lippay) keresték a kapcsolatot az erdélyi fejedelemmel. Lippay nagy álma az volt, hogy Rákóczit rávegye a katolizálásra.474 Nem elképzelhetetlen, hogy Simion Ștefan akciója Lippay terveinek a része volt. Hogy mégis milyen szerepet szánt volna Lippay a román püspöknek Rákóczi katolizálása terén, azt jómagam sem tudom megmondani, ezért nem is folytatom tovább a feltételezgetéseket.
474 Lippay és II. Rákóczi György kapcsolatára lásd BORIÁN, 2004, 283-313, TUSOR, 2005, 151-152. Vö. még:
FUNDÁRKOVÁ, 2006, 576–577; VÁRKONYI, 2008, 147-162.
174
17. ábra
A Rákóczi család és Erdély címere a román Újszövetségben
IV.2. A gyulafehérvári román Újszövetség lehetséges forrásai
Az Újszövetség mindkét előszavában az áll, hogy a fordítók görög, latin és szerb, azaz ó-egyházi szláv nyelvű Bibliát használtak forrásként:
„Épp ezért adjuk tudtotokra, hogy nem csak egy, hanem annyi forrást használtunk, amennyit fellelehettünk: görögöt, latint és szerbet, mely utóbbiakat híres görögül értő tudósok írtak. Leginkább azonban a görög szöveghez tartottuk magunkat, de használtuk Jeromost is, aki először fordította eredeti görög nyelvből latinra [az Újszövetséget]. Használtuk még a szintén görögből szlávra fordított és Muszkaországban kiadott Bibliát is. Mindezeket megvizsgálva, azt fordítottuk, mely legközelebb állt a görög szöveghez, melytől soha el nem távolodtunk, tudván, hogy a Szent Lélek indította arra az apostolokat, hogy görögül írják meg az Újszövetséget, az lévén az alapja az összes többi fordításnak.”475
Legkönnyebben a szláv nyelvű Biblia azonosítható, mely nem más mint az ún.
Osztrohi Biblia (1581). De ez hatott legkevesbé: az Újszövetségben szinte kizárólag olyan szlavonizmusokat találunk, melyek már a 16. század óta használatban voltak az erdélyi román írott és nyomtatott szövegekben, emellett ezek száma messze eltröpült a Kárpátokon túli kortárs román szerzők (Varlaam, Dosoftei) műveiben fellelehető szlavonizmusok mellett.476
475 Az Újszövetség szövegét a kritikai díszkiadás alapján idézem: NTB, 115.
476 DIMITRESCU, 1988, 85-86.
175
Pravoszláv hatás viszont az, hogy az Újszövetség egyes könyveinek a sorrendje is a keleti hagyományt követte. A katolikus és a protestáns tradícióban a négy evangélium után következnek az Apostolok cselekedetei, majd Pál levelei, és végül a többi apostol levelei. A pravoszláv hagyomány viszont a két utolsó részt felcseréli, azaz a legvégén vannak Pál levelei, az Apostolok cselekedetei után közvetlenül, pedig a többi apostol levelei következnek. Szintén a pravoszláv hagyományt követi a gyualfehérvári Újszövetség abban is, hogy a bibliai szövegek végén találunk egy sinaxart (azon napok felsorolása, melyeken egy-egy szentet ünnepelni kell), valamint az ezeken a napokon felolvasandó perikópákat.
Ennél nehezebb a forrásként használt latin és görög Biblia azonosítása. A román filológusok általában a Biblia ad vetustissima exemplaria (Velence, 1587) kiadvánnyal azonosítják a latin forrást. Maria Rădulescu477 ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyulfehérvári Újszövetségben található fejezetek elején szereplő összefoglalások (summák) Matthias Flacius alias Matija Vlačić Illirik (1520-1575) Novum Testamentumából valók.
Flacius a horvát és az európai reformáció egyik jelentős alakja: Luther és Melanchthon barátja volt, vitatkozva járta végig a korabeli Európa legjelentősebb kulturális centrumait (Velence, Wittenberg, Strassbourg, Regensburg stb.). Munkabírására és scrpitomániásságra jellemző, hogy csak nyomtatásban 263 műve jelent meg, de ezenkívül számos maradt még kéziratban is. 1550-ben a Contra primatum papae c. művét Magdeburgból saját kezű ajánlással küldte meg Petrovics Péternek. A brassói reformátort Valentin Wagnert, pedig arra kérte, hogy Erdélyben és Havasalföldön gyűjtsön számára egyháztörténeti forrásokat. Ennek ellenére Flacius tanai inkább Nyugat- és Felső-Magyarországon hatottak, és nem Erdélyben. Ott is főleg olyan külföldről jött „főfláciánus” prédikátoroknak köszönhetően, mint Joachim Magdeburger. 478
Rădulescu forrásazonosítása nem talált visszhangra a román filológusok között, akik azóta is lelkesen azonosítanak újabb és újabb forrásokat. Alin-Mihai Gherman és Eugen Pavel amellett érvelt, hogy Théodore de Bèze (1519-1605), Genfben 1611-ben megjelent görög-latin Novum Testamentumát használták a fordítók, főleg az evangéliumok előtt található magyarázó előszavak és lapszéli értelmező jegyzetek megírásakor. Emanuel Conțac ugyancsak az előszavakat vizsgálva azt próbálta bizonyítani, hogy az Újszövetség fordítói patrisztikus forrásokat – főleg ohridi Szent Theophülaktosz (1050-1107) – használtak.479 Az
477 RĂDULESCU, 1982, 242.
478 Flaciusról lásd: OLSON, 2000; LŐKÖS, 1996, 83-87; PAYR, 1916, 5-6, 26-33; SZABÓ, 2013, 177.
479 GHERMAN, 1999; PAVEL, 2012; CONȚAC, 2012.
176
alábbiakban a forrás-azonosításra vonatkozó, egymásnak sokszor ellentmondó érvek között próbálok meg rendet tenni.
Azt viszonylag könnyű megítélni, hogy a fordítók milyen mértékben használtak a Szent Jeromos-féle Vulgátát. Bárhol ütjük ugyanis fel a román Újszövetséget, annak lapszéli hivatkozásai (néhány kivétel természetesen van) meglepő egyezéseket mutatnak a Biblia ad vetustissima exemplaria hivatkozásaival.480 fejezetei előtt álló előszavak és összefoglalók forrásainak az azonosítása. Az összefoglalók (summák) esetében látszólag egyértelmű a helyzet. Szinte érthetetlen, hogy azt a nyilvánvaló tényt, hogy ezeket a szövegrészeket a gyulafehérvári fordítók a Bèze-Tremellius-Junius-féle bibliafordításból vették, csak 1999-ben regisztrálta Alin-Mihai Gherman.482
Igehely NTGL NTB Az NTB szövege magyarul
2Péter, 2 1.Exponit cur haec monuerit superius, nimirum propter
1. Spune că ce le-au dat mainte
acestea, pentru să se ferească de 1. Előadja, hogy miért is mondta korábban, hogy
480 Erről lásd még: DIMITRESCU, 1988, 84.
481 A kövér dőlt betűvel a Máté, 3, 11-hez tartozó hivatkozások azt jelzik, hogy ezek csak a román változatban vannak meg, a Biblia vetustissimából hiányoznak.
482 GHERMAN, 1999, 214-216. Jómagam az alábbi kiadást használtam: Jesu Christi Domini Nostri Novum Testamentum graecae et latine Theodoro Beze interprete, Genf, 1580 (a továbbiakban NTGL). A Bèze-féle bibliakiadásokról és azoknak Károlyi általi felhasználásáról lásd: FARKASDY, 1990; SZABÓ, 1991; SZABÓ, 2006;
IMRE, 2006.
177 összefoglalásokkal is egyeznek. Ennek igazolására hozott is egy meggyőző példát.483
Igehely Flacius,Novum
A fentiek alapján korábban Rădulescu példája számomra is elfogadható volt.484 Csak később kezdtem el gondolkodni azon, hogy ha a román Újszövetség fordítói az egyes caputok summáit Flaciustól vették, akkor miért nem használták Flacius terjedelmes magyarázatait is az Újszövetség egyes könyveihez írt hosszabb előszavak megírásához. Nos, a magyarázat abban rejlik, hogy Flacius summái kísértetiesen hasonlítanak a Bèze-Tremellius-Junius-féle Újszövetség-kiadások summáihoz. Például a Rădulescu által hozott Márk 12. fejezetéhez írt summa szó szerint egyezik a Flacius és a Bèze-féle kiadásokban.
483 RĂDULESCU, 1982, 242.
484 NAGY, 2009, 100.
178
Flacius NTGL
Szerencsére vannak azonban eltérések is a Flacius és a Bèze-féle kiadásokban, melyek alapján pontosan megállapítható, hogy a román fordítók nem Flacius, hanem Bèze szövegét használták. Flaciust tehát végleg ki kell iktatnunk a lehetséges források közül. Flacius és a Bèze-féle summák közötti nagyfokú hasonlóságok, pedig azzal magyarázhatók, hogy Flacius is forrásként használta a Bèze-féle kiadásokat, melyekben már 1559-től feltűnnek a szóban forgó summák (Novum Jesu Christi Domini nostri Testamentum latine jam olim a veteri interprete, nunc denuo a Theodoro Beza versum cum ejusdem annotationibus, in quibus ratio interpretationis redditur, Genf, 1559)
Igehely NTGL Flacius
Máté, 2
NTB NTB magyar fordítás
1.Mândrii veniră de să închinară lui Hristos și adusără darure. 14. Lui Iosif porunci îngerul și fugi cu Isus și cu muma lui În Eghipet. 16. Irod pierdu coconii.
1. A bölcsek jöttek Jézushoz és hódoltak előtte.
14. Az angyal megparancsolta Józsefnek, hogy Jézussal és annak anyjával fusson Egyiptomba.
16. Heródes megöli a kisdedeket.
Igehely NTGL Flacius
Máté, 3
179
NTB NTB magyar fordításban
1.Ion propoveduiaște. 4. Veșmântul și hrana lui. 5.
Botează. 8. Rodul pocăinței. 10. Săcurea la rădăcină.
12. Lopata și pleavele. 13. Hristos să botează de la Ioan.
1.János prédikál. 4. A ruhája és élelme. 5. Keresztel.
8. A bűnbánat gyümölcse. 10. Balta a gyökérnél. 12.
A lapát és a pelyva. 13. Krisztust János által megkereszteltetik.
Igehely NTGL Flacius
Márk, 3
NTB NTB szövege magyarul
1.Mâna uscată se vindecă. 6. Farisei cu iordiianii țîn sfat. 10. De atinsul lui Hristos se vindecă mulți. 11.
Înaintea lui Hristos dracii îngenunche. 12. 14.
Apostolii [sic]. 24. Împărățiia împărecheată în sineși.
29. Hulă pre Duhul Sfânt. 33. Părinții lui Hristos.
1. A száraz kéz meggyógyul. 6. a farizeusok és az heródisták tanácsot tartanak. 10. Krisztus érintésétől sokan meggyógyulnak. 11. Krisztus előtt a démonok térdet hajtanak. 12. 14. Az apostolok [sic]. 24. A saját magában megkettőzödött birodalom. 29. Káromolja a Szent Lelket. 33. Krisztus szülei.
A fenti példákban a román Újszövetség (NTB) szövegében dőlt vastag betűkkel kiemelt részek nincsenek meg Flaciusnál csak a Bèze-féle summákban. Ez világos bizonyítéka annak, hogy a román fordítók nem Flacius Novum Testamentumát használták forrásként a summák összeállításánál. A Bèze-Tremellius-Junius-féle bibliakiadásokban (melyek amúgy az Újszövetség esetében hozzák a görög szöveget is) ezek a szövegrészek csak latinul vannak meg, ezért románra csakis olyasvalaki fordíthatta azokat, aki tudott latinul. Rejtély, hogy ki lehetett az a román értelmiségi az 1640-es évek Gyulafehérvárján, aki ennyire tudott volna latinul. Talán maga Simion Ștefan? Igaz, hogy a Parteniust felszenteléséről szóló levele latinul maradt fenn, de egyetlen más adatunk sincs arról, hogy valóban tudott latinul. A csekély számú fennmaradt levelét egytől-egyig magyarul írta, és sajnos arról sincsen tudomásunk, hogy olyan korabeli iskolába járt volna, ahol megtanulhatott volna latinul.
Jómagam azért inkább arra hajolok, hogy a vladika nem tudott latinul. Erre enged
180
következtetni az is, hogy kinevezésekor arra kérte, a többi román pappal együtt, Gelejit, hogy a kondíciókat és a reversálist latinról fordítsák le nekik románra.485
IV.3. Csulai György és a román Újszövetség
E sok bizonytalanság után különösen értékes forrás Csulai Györgynek Kemény Jánoshoz 1646. december 24-én írt levele. Amint azt az előző fejezetben is láthattuk a levélben Csulai a fogarasi román főesperesi hivatalra kinevezendő jelöltekről írt a fogarasi kapitánynak. A marosillyei János pap kapcsán Csulai a következőket írta:
„Mi uram egyenlő akaratból az illyei János papot, ki ugyan esperes is commendálnok oda Fogarasba, ugyan fogarasföldifi, ha reá venné magát, ahhoz bíznak, hogy reformációt tehetne, mivel értelmes ifjú ember, jó magyar, mind írni igen szépen tud magyarul, s mind az magyar könyveket érti, az Új Testatemntumnak fordításában az író deákom és coadjutorom, az controversus locusokat megmutogattam neki az fordításkor, és immár nagyobb fundamentuma az religióban, ebben megegyeztünk őkegyelmével [Gelejivel], hogy az illyei lenne [a fogarasi román pap], ha elmenne.”486 (Kiemelés N. L.)
485 „Én mindeneket oláhul fordíttatom és veletek kiköltözöm, s abból az alattatok levőkkel is közölhetitek [tehát a vladika és papjai nem lettek volna képesek a latin szöveget románra fordítani] és a Szent György napi gyűlésekben választ tehettek. A vladika pópa Stefánnak is mondtam, ha reversálist alá nem írsz, valdika nem lehetsz. […] És így magokat meggondolván, mindnyájan subscribálának, az egy hunyadin kívül, aki már elment volt, s pópa Stefán is subscribála mind a kondíciókanak s mind a reversálisnak kérvén azon, hogy írassak még mindenikben egy-egy exemplárt, hogy oláhul fordíthassák, melyet megígérék.” (Geleji a fejedelemnek:
Gyulafehérvár, 1643. március 4.: SZILÁGYI, 1881, 6.
486 Csulai György Kemény Jánosnak, Gyulafehérvár, 1646. december 24.: KNLvt, col. Kemény József, nr. 528.
181
18. ábra
Csulai György levele Kemény Jánoshoz: Gyulafehérvár, 1646. december 24., KNLvt, col. Kemény József, nr. 528.
E levél a bizonyíték arra, hogy 1646-ban Csulai volt az, aki a Silvestru által készített román Újszövetség-fordítást átnézte és javította. Sajnos Csulai íródeákjáról és az ellentmondásos helyek tisztázásában őt segítő marosillyei János esperesről nem sikerült egyéb adatot feltalálnom. Annál érdekesebb viszont Csulai személye. A levél szövege alapján nem alaptalan azt állítani, hogy Csulai elég jól tudott románul, annyira azonban nem, hogy egyedül
E levél a bizonyíték arra, hogy 1646-ban Csulai volt az, aki a Silvestru által készített román Újszövetség-fordítást átnézte és javította. Sajnos Csulai íródeákjáról és az ellentmondásos helyek tisztázásában őt segítő marosillyei János esperesről nem sikerült egyéb adatot feltalálnom. Annál érdekesebb viszont Csulai személye. A levél szövege alapján nem alaptalan azt állítani, hogy Csulai elég jól tudott románul, annyira azonban nem, hogy egyedül