így közeledett vége felé az 1588-ik esztendő. Mi
előtt bevégződött volna, deczember 23-án a bloisi kas
télyban, a Loire mellett, oly esemény történt, mely következményeiben Németalföldre nem kevésbbé volt fontos, mint az Armada hajótörése. A franczia király a spanyol érzelmű ligának fejét, Guise Henrik herczeget, a kit nyilvánosan nem mert kivégeztetni, alattomosan tette el láb alól.
A gyilkosság híre új év napján érkezett megBrüsselbe.
Baljóslatú év kezdődött Pármára. Azonnal felfogta, hogy mennyire terjednek majd Guise megöletésének következményei, hogy Németalföld meghódoltatását mennyire gátolja a liga megsemmisülése. A franczia állapotok minden fordulata mindig visszahatással volt a németalföldi zavarok menetére. Most is bizonyára csakhamar éreztetni fogja a franczia fordulat a maga hatását Németalföldön. Jóllehet maga is, a múlt év erőfeszítései után, kínzó pénzszükségben szenvedett, mégis, a mit csak antwerpeni kereskedőktől össze tudott kölcsönkép szedni, haladéktalanul elküldötte a meggyilkolt Guise pártfeleinek.
Ily módon megelőzte királyának a parancsait, a ki a liga érdekeit még nálánál is komolyabban szívére vette. Evek óta a liga szerencséjére építte Fülöp leg
kedveltebb terveit. A ligával együtt ezek a tervek is dugába dőltek. Az első parancs, a melyet Pármának küldött, meghagyja neki, hogy Németalföldön minden olyan vállalkozástól tartózkodjék, a mely akadályoz
hatná abban, hogy Francziaországban erőteljesen fel
lépjen, mihelyt a spanyol érdekek megkívánják. Ettől kezdve figyelmét majdnem kizárólag a franczia polgár- háború fejlődésére irányította; Németalföld meghódítása e mellett, úgy látszik, veszített előtte fontosságából.
Egy nagyszerű álomkép után kapva, elszalajtotta azt, a mit már markában tartott.
A franczia felfordulás az egyesült tartományokra a rendkívül szükséges fellélegzésnek új esztendejét hozta meg. Párma el volt határozva, hogy a jövő tavaszszal különböző oldalról megtámadja őket és fön
tebb említettük már, hogy mennyire sebezhetők vol
tak, nem is csak egy oldalról. Most a király parancsai következtében és egyúttal pénzben és hadiszerekben való szükség által is kényszeríttetve,1 jelentéktelen támadásokra kellett szorítkoznia. A legfontosabb hadi
esemény, amelyet az 1589-ik esztendőben felmutatott, az ő tényleges beavatkozása nélkül ment végbe:
G-eertruidenberg erődjét a rosszul fizetett s lázongó őrség pénzen eladta neki. Jelentékeny nyereség lett volna ez, ha osztatlanul Németalföld leveretésére szen
1 L. Párma levelét, melyet Guise meggyilkoltatásának hírére Fülöpnek írt, Life of Egerton p. 19 ; ebben egyebek között ezt írja: „Haviendo allegado la necesidad a tál extremo, que ny hay para los de la gente, para las vibras, ny para la armada, ny Artilleria“.
GUISE HENRIK MEGÖLETÉSE 31
telhette volna erejét. G-eertruidenbergből inkább, mint bármely más helyről, meg lehetett bénítani Holland belső hajózási forgalmát; egy csónak sem mehetett ki Dordrechtből vagy Gorkumból a nélkül, hogy G-eertrui
denbergből észre ne lehetett volna venni; egy csomó eve
zőscsónak, a melyet ide őrségül állítottak volna ki, a holland hajózásnak érzékeny károkat okozhatott volna.1 DeFülöp- nek egész Európát átfogó tervei nem engedték meg helytartójának, hogy ily apró-cseprő dolgokkal foglal
kozzék.
Kevéssel Geertruidenberg átadása után Párma vigyá
zatlanságból oly betegséget szerzett, mely először mutatta a vízkór jeleit, s 4 évvel utóbb sirba is vitte.
Testileg szenvedve s mélyen megbántva ellenségeinek folytonos rágalmaitól, melyeknek hatását a király gyanakvó lelkületére biztosra vehette, ezenkívül feszült várakozásban a franczia bonyodalmak fejlődését illető
leg, szívesen hallgatott orvosai tanácsára, a kik neki nyugalmat és a spai forrásnak a használatát rendel ték. Itt töltötte a nyarat, nem minden ideiglenes javu
lás nélkül. A parancsnokságot ez idő alatt alparancs- nokaira, a legfontosabb pontokon Mansfelt Károlyra bízta rá. Amazok semmi fontos dolgot nem vittek véghez. Mansfelt, a ki csak középszerű hadvezér volt, elfoglalt pár erődítményt Heusden környékén és ostrom alá fogta magát a várat is. De abban a reményben, hogy a még fontosabb Bommelt, a melylyel érint
kezést tartott fenn, elfoglalhatja, az ostromot nem vitte elég erővel, s végül is kétszeresen csalódott: sem Bommel, sem Heusden nem jutott a kezébe. Mivelhogy Móricz szorgosan vigyázott rá, épp oly kevéssé tudta
1 Reyd, biz. 175, 211.
áttenni a hadszínteret a folyókon túlra, Hollandiába, a mint az neki meg volt hagyva. A spanyol parancs
nokok, a kik alatta szolgáltak, s a kiknek büszkesé
gét német fennhéjázásával megsértette, parancsait csak ímmel-ámmal és félig-meddig hajtották végre ; s őszszel dolgavégzetlenül volt kénytelen Brabantba vissza
térni. Épp ily eldöntetlen maradt az a harcz is, mely ezen időben Groningen-tartományban, Verdugo és a fries helytartó, Nassaui Vilmos Lajos között folyt.
Csupán csak a Bajnánál tettek szert a spanyolok némi észrevehető előnyre; sikerült nekik Rijnbercket és a kölni érsekség néhány más helyét, a melyet a német- alföldi Rendek csapatai tartottak megszállva, meghódítani, a minek következtében aztán annál jobban megvetették lábukat a folyónál. Ezek azonban jelentéktelen elő
nyök voltak, a melyek Pármát nem elégíthették k i : a jóreménységnek egy esztendeje eredménytelenül múlt el.
Egy egészen más jelentőségű esemény tette ezt a hadjáratot Pármára nézve fájdalmasan nevezetessé. Egy spanyol ezred, az egész hadsereg legrégibb, legtisz
teltebb ezrede, a tercio viejo föllázadt Mansfelt ellen.
Ezredesének pártját fogva, a ki a főparancsnokkal teljesen ellenséges viszonyban volt, különben is min
den bizalom nélkül ennek haditudása iránt és abban a meggyőződésben, hogy a Maas és a Waal között szük
ségtelenül dobták veszedelem e lé : nyílt lázadásba tőit ki s harcz és vérontás után tudták csak a hűségben megmaradt csapatok kötelességére rászorítani. Magá
ban is elég gonosz eset volt e z : Párma pénzügyi és harczi eszközeinek állapotával kapcsolatban pedig még fenyegetőbbnek mutatkozott.
Ha titkolta is maga előtt, kétségtelen, hogy a har- czosok rossz fizetése volt az, a mi a lázadást okozta;
a sérelmek, a melyeket felhoztak, csak ürügyül szol
gáltak. És Párma hadipénztárának s magának a spanyol állami kincstárnak kimerültségénél fogva előre lehetett látni, hogy ez az ok nem szűnik meg egyhamar. Ezen
felül a franczia liga is mindenekelőtt pénzt, meg pénzt kívánt Fülöptől: spanyol pénz nélkül már nem soká tudja magát tartani. Jelentékeny összegek, a melyek Pannának különösen jól estek volna, mentek el ő előle Francziaországba, a hol pedig a liga szükségleteire elégtelennek bizonyultak. Mi lett eközben a katonai fegyelemmel a spanyol hadseregben ? Készpénzfize
tés nélkül, abban az időben még biztosabban lehetett számítani katonai lázadásra, mint most. A lázadásra a legeslegjobb ezred adott példát. Hajlandók lesznek-e a többiek ezt végignézni annélkül, hogy követnék is ? Az 1576-iki furia óta egyetlen spanyol ezred sem láza
dott fel; Pármának sohasem volt baja mással, csak a vallonokkal vagy a németekkel. És elfeledni még nem feledték el, hogy a spanyol fúriának a genti pacificatio és egész Németalföld elpártolása volt a következménye. Vájjon, ugyanez az ok most más kö
vetkezményeket vonna maga után ? Párma belátta, hogy az engedetlenségnek ezt az első példáját szigorúan meg kell büntetni: feloszlatta a bűnös ezredet. Hasz
talan volt a spanyol grandoknak, magának Pastraná- nak nyomatékos szószólása, a ki szolgálati éveit ebben a tercio-ban akarta kitölteni, senki és semmi által sem engedte Párma magát visszatartatni. Ellenségei az ő szigorúságát, az olasz fejedelemnek a spanyolok ellen érzett ellenszenvéből magyarázták ki és még hevesebben rágalmazták, mint azelőtt. De ez a szigorúság bevált. A feloszlatott ezred legjobb katonáiból egy új ezredet ala%
kított Párma, kipróbált hűségű és képességű tisztek alatt.
3
GUISE HENKIK MEGÖLETÉSE 33
Fruin R .: Tíz esztendő.
Eközben a franczia államügyek egyre fenyegetőbb fordulatot vettek. Egyre fokozódott a veszély, hogy az eretnekség Navarrai Henrikkel Francziaország trónjára jut. A liga folyton tért vesztett; a támogatás, a melyet neki Párma nyújtott, sokkal csekélyebb volt, mint a mennyi szükséges lett volna. Hogy az események mene
tét közvetlen közelről figyelhesse, a helytartó Spaból Binehba Henegouba költözött át. Itt nem egy össze
jövetelt tartott a liga fejeivel, s Fülöp francziaországi követeivel. Mindannyian erőteljesebb támogatást kér
tek tőle. A pápa követe, ki épp oly heves zelóta volt, mint maguk a ligabeliek, egész tekintélyével támogatta kérésüket. De Párma visszarettent a következmények
től. a melyeket ő Németalföldre nézve Spanyolország
nak a franczia polgárháborúba való elegyedéséből előre látott. A király határozott parancsa nélkül nem akart mélyebben Francziaország ügyeibe beleavatkozni. És kötelezve érezte magát arra, hogy a királyt a német- alföldi ügyek bizonytalan állapotára figyelmeztesse s határozottan óvja azoktól a nagyszabású tervektől, a melyeknek következtében kormánya szem elől tévesz
tette a pártütő tartományok további leveretését. írásos előterjesztések helyett, a melyek úgy sem eredményez
tek semmit, most egy tehetséges németalföldi állam
férfiút, bizalmasát, Bichard-ot küldötte Madridba. Ez lett volna hivatva arra is, hogy Párma ellenségeinek gyűlölködő besugásait megczáfolja s tetteit és czéljait a királynál igazolja.
Míg a helytartó nyugtalanul várta küldöttjének visz- szatértét, újra tapasztalnia kellett, hogy mily kevéssé használ a szigorúság egy oly kormánynak, mely nem tud egyúttal igazságos is lenni. A szakadatlan pénz
hiány lehetetlenné tette, hogy a katonáknak járó
zsol-GUISE HENRIK MHGÖLETÉSE 35
dot kifizessék. ígv daczára a tercio viejon statuált pél
dának, négy hónap múlva egy másik ezred, mely ugyancsak spanyolokból állott, lázadt föl, elűzte tiszt
jeit és hatalmába kerítette állomáshelyeit, Kortrijket és Meenent. Mit tegyen most Párma? Hogy a lázadó
kat erőszakkal leverje, ehhez idő kellett volna, s ezen
kívül ez az eljárás seregének erejét kétszeresen gyön
gítené, éppen akkor, a mikor arra a legnagyobb szük
sége van. Engedékenységre látta magát kényszerítve, még ha ez mindjárt új lázadásokra adna is okot. Három hónapig szabadjukra hagyta a lázadókat: akkor, mi
után pénzt kapott, kifizette zsoldjukat, sőt más ezre
dest állított élükre, úgy a mint ők kívánták. A láza
dás így elérte czélját: a harczosok tudták most már, hogy jövőben hogyan juthatnak hátralékos Zsoltijuk
hoz. A régi katonai fegyelemnek vége lett.
3*