Már a San Franciscó-i történetek 1993-as adaptációjában is fontos a melegek reprezentálása és az AIDS problematika beemelése, de a 2019-es folytatásban a korábbiakhoz képest látványosan nagyobb mértékben kapunk queer-reprezentációt. A korábbi adaptációk (az 1993-as San Francisco-i történetek, a More Tales of the City [Pierre Gang, 1998] és a Further Tales of the City [Pierre Gang, 2001-2002]) narratív szálát veszi fel a 2019-es minisorozat, ami több szempontból is megfelel a queer-sorozat
109
feltételeinek, hiszen ez is queer készítőcsapattól származik, a színészek között is többen queerek, témáját tekintve egy queer közösség mindennapjait követhetjük nyomon, miközben erőteljes önreflexív réteggel is bír, ami az egyik szereplő által készített kisfilmnek köszönhető. A sorozat készítője, Lauren Morelli leszbikus, a kiemelt szerepben látható színészek közül a Bent alakító Charlie Barnett maga is meleg, a transznemű Jake-et játszó Garcia transznemű nembináris személy, a főszerepet játszó Ellen Page ma már transzférfiként, Elliot Page-ként él, a sorozat készítésekor pedig még leszbikus nőként, és a transznemű Anna Madrigalt (Olympia Dukakis) egy visszaemlékezésben a transznemű Jen Richards alakítja. Az autentikusságot tehát semmiképpen sem vitathatjuk el a San Franciscó-i történetektől.
A kiemelt szereplőket a Barbary Lane-en található ház kapcsolja össze, hiszen ennek volt vagy jelenlegi lakóiról van szó, ez a több generációs ház pedig egy kis queer szigetet képez, ami egyfajta menedékként, az újrakezdésre való lehetőségként jelenik meg a szereplők számára. A lakók között találunk meleget, leszbikust, biszexuálist, transznőt és transzférfit egyaránt. A társaság törzshelye, így gyakori találkahelye a már korábban említett burleszkbár, a Body Politic. A sorozatbeli kisfilm Anna Madrigalon, a Barbary Lane-en és a Body Politic-on keresztül kíván feltárni egy queer történetet, amelyben interjúk formájában a közösség tagjai, így kiemelt szereplőink is elmondják, mit jelent nekik a két említett hely, amivel egy olyan önreflexív réteg keletkezik a sorozat világán belül is, ami megengedi, hogy saját helyzetükről elmélkedjenek. A korábbi szériák rajongói és az új nézők egyaránt a Barbary Lane és a Body Politic inkluzív jellégével találkoznak, ami pont azt reprezentálja, hogy a queer fogalma hogyan működhet esernyőfogalomként, és miért fontos ezt a megnevezést használni a kirekesztő kategóriák helyett. Mind Madrigal személye, mind a nevével egybeforrt Barbary Lane-en álló ház, mind a burleszk bár a megmentő szerepében és diskurzusában jelenik meg a történetben, új lehetőségeket és irányokat képviselve az elveszettek, az útjukat keresők számára.
Az ensemble szereposztásnak és a történetbeli több, mint húsz éves kihagyásnak köszönhetően a korábbi két generációhoz egy újabb korosztály csatlakozik a szériában, így nem elhanyagolható, hogy ez generációs különbségekhez és ellentétekhez vezethet.
Ez az ellentét leglátványosabban a negyedik epizódban jelenik meg, amikor Ben idősebb párjával és annak régi barátaival vacsorázik. A vacsorajelenet kihozza a nemzedéki különbségeket a queer beszéd- és gondolkodásmódot illetően. A baráti társaság közös utazásaikról mesél, nyelvhasználatukban pedig nem vetik meg például a travi [tranny]
110
megnevezést sem, ami a fiatalabb generációjú Ben számára helytelennek tűnik, és ennek szót is ad. A következő kerül felszínre: az egyik oldalon az AIDS-szel megküzdött, abban sok barátot elvesztett melegeket látjuk, akiknek meg kellett küzdeniük azért, hogy elfogadják őket, hogy ne legyen stigmatizáló homoszexuálisnak lenni, ugyanakkor ez a társaság napjainkban már egy jómódú, privilegizált helyzetben lévő fehérbőrű baráti társaság; a másik oldalon a Pride-ba már belenőtt, a melegek jogaival tisztában levő színesbőrű fiatal áll, akinek immár a megszólítás, a címke is kiemelt fontossággal bír, aki az exkluzív helyett az inkluzívabb queer közösség felé fordul, és aki az interszekcionalitás felől közelíti meg a kérdést. Mindkét szemlélet hangot kap, és elfogadható, de a sorozat tekintetében a múltat idéző, a tőlük eltérőket sértegető melegek semmivel sem jobbak, mint az őket stigmatizáló homofóbok voltak, így azt mondhatjuk e jelenet által, hogy a jelen narratívájában nagyon is fontos a queer esernyőfogalmának szemlélete. A generációk eltérő problémáinak egy újabb színezetet ad a nyolcadik epizód, amely az évad egyik kiemelt jelentőségű része, mivel megismerhetjük Anna Madrigal múltját, azt, hogy mi történt vele San Franciscóba érkezésekor a hatvanas években, és hogyan jutott a Barbary Lane-i házhoz. Láthatjuk, ahogy megismerkedik a helyi transzneműekkel, szerelembe esik egy rendőrrel, majd mindezt elveszíti. Azért érdekes Anna személyén keresztül megismerni a hatvanas évekbeli transzközösséget és transzfób kultúrát, mert Anna – más transznemű ismerőseivel szemben – be tud olvadni a nők közé, nem tűnik ki közülük.56 Így könnyedén mozoghat nőként San Francisco utcáin, csupán akkor tűnik ki, amikor a transzközösségben van. Annán keresztül láthatjuk a transzneműeket érő brutalitást, kihasználásukat és stigmatizálásukat, ugyanakkor azt is, milyen lehetne az élete háziasszonyként a szeretett férfi oldalán, ez a kettősség pedig választás elé állítja:
vagy elfordul az identitását meghatározó közösségtől, vagy részt vesz velük az ellenállásban. Anna az utóbbit választja, emiatt viszont az idilli élet lehetőségét is elveszíti és egyedül marad. A San Franciscó-i történetek kapcsán fontos kiemelni, hogy amellett, hogy számos nagyon különböző azonosulási lehetőséget kínál a nézőknek és több ízben foglalkozik a queer kérdéssel, a karakterek viszonyrendszerén keresztül azt láthatjuk, hogy a vérszerinti kötelékek szinte teljesen feloldódtak, a közösség köti össze őket és határozza meg a biztonságos közeget számukra.
56 A stealth [lopva] szónak van egy transzneműekre értett használata, ami arra utal, hogy a személy transzneműsége titkolt, és a választott nemének megfelelően él, anélkül, hogy a múltja ismert lenne. Sandra Caldwell színésznő például a húszas éveiben váltott nemet, ezt követően sikeres színésznő lett, és csak 65 évesen coming outolt transznőként.
111