Gazdasági-társadalmi szükségletek teremtése – a rendhagyó képzés

Köztudott, hogy 1947 júliusában a Nemzetgyűlés törvényerőre emelte a hároméves tervről benyújtott javaslatot, és még az ugyanazon év augusztusában megtartott választásokon a tervet koncipiáló Magyar Kommunista Pártot hirdették ki győztesnek. Az ország fejlődése új irányba fordult.

A tervjavaslatban olvashatjuk, hogy az országnak „a gazdasági, szociális és kulturális újjáépítése csak egységesen irányított munkával, csak hosszabb lejáratú, az államhatalom által végrehajtott terv keretei között lehetséges”.111

Valamennyi nem állami felügyelet alatt álló politikai, szakmai, pedagógiai szervezet feloszlatását az egységes irányítás feltételei megteremtése és az államhatalom megerősítése jegyének kell tekintenünk, így az Országos Köznevelési Tanács, benne a Felnőttoktatási Szakosztály, a Magyar Népi Művelődési Intézet, a Népi Kollégiumok megszüntetését, a szabadművelődés teljes átszervezését, az iskolák államosítását.112

A tudatos társadalomtervezés és a központosított államigazgatás, az iskolarendszerű felnőttoktatásnak egymástól nehezen elválasztható gazdasági és társadalompolitikai eredetű feladatokat szánt és adott.

A hároméves terv a háborúban elpusztított gazdaság helyreállítását tűzte céljául. A tervezők a tervek valóra váltásához szükséges munkaerőszükségletet is számba vették. Összesen „legalább 60000 új szakmunkás kiképzéséről kell gondoskodnunk, és több tízezerrel kell ugyancsak emelnünk a szakképzett mezőgazdasági dolgozók számát”.113 Ám ennyi szakmunkás soha nem volt és nem is állhatott a központi tervezők rendelkezésére. Úgy tartották, hogy az iskolarendszer célszerű átalakításával eliminálható a hiány. „A hároméves ipari középiskolák számának növelésével részben nappali iskolák, technikumok” és – minthogy a nappali képzés generációtól függ, és kibocsátása amúgy is szűk –

„részben esti dolgozók ipari középiskolái biztosítják a legmagasabb fokú, alapos és gyakorlati képzés lehetőségét a tanulóknak és a dolgozóknak egyaránt.”114 (S. G. kiemelése.) A terv, a munkaerőhiány feloldásának természetes

110.Kovács, 1952. 481. o.

111.A Magyar Kommunista Párt hároméves tervjavaslata. 1947. január 11–12. = A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944–1948. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1967. 312. o.

112.Az Országos Köznevelési Tanács működését ideiglenesen szünetelteti a II. 160/1948. Korm.

rendelet.

A Magyar Népi Művelődési Intézet a 12499/1948. VKM rendelettel szűnt meg.

Az Országos Szabad Művelődési Tanácsot a 12250/1948. VKM rendelet alapján szervezték újjá.

Az 1948. XXXIII. törvény rendelkezik az államosításról.

113.A Magyar Kommunista Párt hároméves tervjavaslata. 1947. január 11–12. = A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944–1948. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1967. 369. o.

114.Uo. 370. o.

eszközeként kezeli a dolgozók iskoláit, s így e logikát követve mondhatjuk, hogy amíg vannak központi tervezők és azok munkaerőhiánnyal számolnak, mindaddig szükség mutatkozik a dolgozók szakképző iskoláira is.

A gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása egybeesett egyfajta társadalom-, pontosabban értelmiségpolitikával is.115 Elsősorban a munkás- és az igen szegény parasztszármazású fiatalokkal kívánták betölteni az új pozíciókat, elsősorban az új és az üressé tett irányító posztokat. A központi elképzeléseket az egész oktatási rendszerre kiterjedő programmal kívánták valóra váltani. S minthogy igencsak rövid időt szabtak maguknak, a rendkívüli helyzetben óhatatlanul rendkívüli eszközöket kellett bevetni.

„Az egyetemi végzettségű munkáskádereink kis száma miatt egyelőre gyorsított eljáráshoz, rendkívüli képzési módszerekhez is kellett folyamodnunk” – mondta a Rákosi nevével jelzett korszak közoktatásügyi miniszterhelyettese. „A >>Révai osztályok<< mellett megnyíltak az első szakérettségis tanfolyamok… ugyanakkor szélesedett a dolgozók középiskoláinak hálózata.”116 (S. G. kiemelése.)

A dolgozók középiskoláit már a fordulat évében a szakképzés szolgálatába állították.117 A hároméves tervből adódó munkaerő-képzési feladatok megoldására egy új iskolatípust hoztak létre: a dolgozók gazdasági iskoláját.

Ezek az iskolák már nem a VKM irányítása alatt álltak, hanem a tervteljesítésért közvetlenül felelős ipari tárcák felügyeletébe kerültek. A rendhagyó képzés tehát visszatért a háború előtt már elfoglalt műszaki képzés területére.

„A földművelésügyi miniszter, az ipari miniszter, továbbá a kereskedelmi- szövetkezetügyi miniszter, a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben, a dolgozók számára különleges óratervvel és tantervvel működő, más iskolával nem kapcsolatos, önálló gazdasági középiskolát szervezhet.”118 (S. G. kiemelése.)

115.A gazdaságpolitikai történetről lásd:

Bauer Tamás: Tervgazdaság, beruházás, ciklusok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981. Berend T. Iván: A szocialista gazdaság története Magyarországon 1945–1968. Kossuth Könyvkiadó, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976. Pető Iván – Szakács Sándor:

A hazai gazdaság négy évtizedének története. 1945–1985. Közgazdasági és Jogi programját. L. Révai József: Munkásifjakat az egyetemre és a középiskolákba. Élni tudtunk a szabadsággal. Szikra kiadás, Budapest, 1949.

Közvetlenül a beszéd után jelenik meg e két rendhagyó képzés bevezetését elrendelő vallás- és közoktatásügyi miniszteri döntés: az 51600/1948. VKM rendelet a szakérettségire előkészítő tanfolyamok megszervezése tárgyában és az 51700/1948. VKM rendelet a népiskola VIII., illetve a polgári iskola IV. osztályát végzett egyes tanulók gimnáziumi tanulmányai tárgyában. = Köznevelés, 1948. 18. sz.

A szakérettségis tanfolyamokról lásd Kovács M. Mária – Örkény Antal: Szakérettségisek. Mozgó Világ, 1981. 5. sz. Továbbá ugyanők: Rendhagyó képzés és társadalmi mobilitás. 1980.

(kézirat). Itt jegyzem meg, hogy a „rendhagyó képzés” kifejezést a fenti szerzők vezették be.

117.Az oktatás és szakképzés-munkaerőtervezés problematikájáról lásd Darvas Péter: Oktatás és tervgazdaság. = Medvetánc, 1983. 4. sz., 1984. 1. sz. továbbá uő.:

Munkaerőgazdálkodás és szakoktatás 1949–1956. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1985.;

Halász Gábor: Felügyelet és oktatásirányítás: történeti-szociológiai elemzés 1945-től napjainkig. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1984.

A hároméves terv időszakában a dolgozók iskolái elsősorban a gazdaság szükségleteit elégítették ki. A társadalmi egyenlőtlenségek közvetlen megszüntetésében ez az oktatási forma ekkor még alig-alig játszott szerepet.

Míg a szakképzettséget nem adó gimnáziumba 1948-ban 3 708-an jártak, két évvel később pedig csupán 2552-en, addig az ipari jellegű iskolában a fordulat évében 2597-en és ben már csaknem hatezren tanultak.119 Sőt, 1950-ben 308 pártfunkcionárius oktatásán kívül – a forrásokból úgy tűnik – nem is indult gimnáziumi képzés.120

A felnőtt dolgozók középiskolai beiskolázásában határozott szerepet játszott a népgazdasági és társadalmi érdek mérlegelése. Éppen ezért a dolgozók osztályrendszerű oktatást, tanfolyami rendszerre tértek át.122 A hagyományos szervezeti rend tovább gyengült. A tanfolyami forma elrendelésével egységesítették a felnőttoktatás formáit: nem tettek és azóta sem tesznek különbséget a dolgozók és a paraszt dolgozók iskolái között.

A tanfolyami rendszerű alsó fokú felnőttképzés új rendszere lehetővé tette, hogy a munkások és a dolgozó parasztok tizenkét hónap, azaz egy év alatt négy osztály elvégzéséről kaphassanak bizonyítványt.123 A könnyítés nem volt visszhangtalan. Míg az 1947/48-as tanévben alig négyezren tanultak, addig az 1948/49-es tanévben már több mint tizenegyezren! A kiadott bizonyítványoknak természetesen elsősorban propagandaértékük volt hiszen nem állhatott mögöttük valóságos tudás. Amint vége lett a kampánynak, a könnyítéseket nyomban túlzottnak találták, és ezért a következő évben ismét újraszabályozták az alsó fokú felnőttoktatás rendjét. Az előbbi formánál három hónappal hosszabb, háromszor öt hónap volt szükséges az általános iskolai végzettség megszerzéséhez.124 A tanulmányi feltételek szigorodása is

118.A magyar köztársaság kormányának 2900/1948. Korm. rendelete az önhibájukon kívül iskolai képzésben nem részesült felnőtt dolgozók középfokú iskolai és középiskolai tanulmányairól szóló 11130/1945. ME rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában. = Köznevelés, 1948. 6. sz. 57–58. o.

119.Kurucz, 1971.

120.Feltételezésünket az Oktatásügyi Minisztérium tervgazdálkodási főosztály statisztikai osztály: Oktatásügyi Tájékoztató 1954–55. házi sokszorosított kiadványában közölt táblázatokra alapozzuk. Ugyanis más adatot nem közölnek az I. évfolyamos hallgatókról, mint a 308 fő pártfunkcionáriusét.

121.1. 2900/1948. Korm. rendelet. Forrás az 57. sz. jegyzetnél. [134. jegyzet]

122.A vallás- és közoktatásügyi miniszter 49600/1948. VKM rendelete a dolgozók általános iskolai osztályozó vizsgálatra előkészítő tanfolyamának megszervezése tárgyában. = Köznevelés, 1948. 18. sz.

123.A (42. sz. jegyzetben említett) rendelet 6. paragrafus (3) bekezdés szerint „Az osztályozó vizsgálatra előkészítő tanfolyam hallgatói egy iskolaévben legfeljebb két alkalommal – egy alkalommal legfeljebb két osztály anyagából – tehetnek osztályozó vizsgálatot.”

124.A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1.223 D-5–4/1949. VKM rendelete a dolgozók általános iskolai osztályozó vizsgálatra előkészítő tanfolyamának szervezése és működése tárgyában. = Köznevelés, 1949. 16. sz. 117. o. L. még Benő Kálmán: Az iskolarendszerű felnőttoktatás fejlődésének tendenciái hazánkban 1948–1953 között. = Mészáros István (szerk.): Tanulmányok a magyar nevelésügyről a XVII–XX. sz.-ban. Akadémia Kiadó,

hozzájárult ahhoz, hogy a 49/50-es tanévben már kétezerrel kevesebben jártak a munka melletti iskolába, mint egy évvel korábban.125

A hároméves terv az analfabétizmus csökkentését is célul tűzte ki: a terv teljesítése esetén „a felnőtt lakosság írni-olvasni nem tudó mai 8%-a 2%-ra fog csökkenni.”126 Bár az analfabéták aránya más statisztikák szerint 1937-ben sem volt több mint 7%, és 1950-ben is csupán 5,9% volt, tehát a tervjavaslat eme mondatait túlzónak kell tekintenünk.127 A hároméves terv időszakában szervezett kampány során 38.460 felnőttet tudott mozgósítani az iskolán kívüli népművelés.128