Az extenzív fejlesztés megtorpanása – a felnőttoktatás visszaszorulása

A közoktatás számára kidolgozott első ötéves tervnek a végrehajtás első éveiben a felnőttoktatásra eső részét túlteljesítették, ám a Sztálin halálát követő politikai fordulat megváltoztatta a kitűzött célokat, és módosította a terveket. 1953 nyarától a központi vezetés a gazdasági és társadalompolitikai realitások figyelembevételére kényszerült. „Új szakasz” kezdődött.

Miután megállapítást nyert, hogy az első ötéves terv célkitűzései megvalósíthatatlanok, a politikusok a szétzilált gazdaság helyreállítása, reálisabb ütemű fejlesztése mellett döntöttek. Ennek során a munkaerőterveket az új szükségletek szerint formálták.

„1953-ban 153 ezer, 1954-ben 163 ezer munkaképes fiatal várt munkára, ebből 63 ezer szakképesítéssel, illetve középfokú szakképzettséggel rendelkezett. Főleg a vasipari szakmákban jelentkezett szakmunkásfelesleg.

Éppen ezért az 1954. évi vasipari beiskolázási keretszámokat radikálisan, 8000 fővel csökkentették.”147

A központi döntéshozók előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatásra alig van már szükség. Az oktatási kormányzat a korábban kialakított felvételi keretszámokat szűkítette, és ugyanekkor utasította a megyéket, hogy ezentúl a beiskolázásnál a dolgozók tudását is mérlegeljék. Ezt ebben a tanévben még csekély eredménnyel teszik.

„… a megyék az általános gimnáziumok I. évfolyamos tanulóinak iskoláztatásánál figyelmen kívül hagyták a keretszámok 50%-os csökkentésére vonatkozó rendelkezést és az Oktatásügyi Minisztérium által leszögezett irányelveket, amely szerint az iskoláztatásnál fokozottabb minőségi követelményeket kell támasztani.”148

Az esti oktatásban való részvételt erősen befolyásolta az, hogy ekkor a technikumokban tanuló hallgatók egy részét időközben más munkakörbe helyezték – a kor kifejezésével élve: racionalizálták –, többnyire oda, ahol nappali képzettségüknek megfelelő munkát tudtak számukra kijelölni.

Ha a népgazdaság belátható időn belül ki tudja elégíteni munkaerő-szükségletét a nappali tagozaton végzettekkel, akkor a továbbiakban értelmetlen dolog tanulmányi kedvezményekkel segíteni a munka melletti tanulást, mert ez ellentmond a munkaidő-szervezésnek. A kormányzat ez okból 1954-ben jelentősen szűkítette a munkaidő és tanulmányi kedvezményeket.149

146.Uo.

147.Darvas Péter: Munkaerőgazdálkodás és szakoktatás 1949–1956. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1985. (kézirat). 33. o.

148.Oktatásügyi Minisztérium Terv- és pénzügyi főosztály statisztikai osztálya: I. sz. statisztikai tájékoztató a dolgozók középiskoláinak tanév eleji helyzetéről. 1953/54. 3. o.

149.523/15/1954. sz. MT határozat alapján közli Benő Kálmán. Kurucz, 1971, 296. o.

Ugyanebben az évben tandíjfizetésre kötelezték a tanuló dolgozókat. A befizetendő összeg nem volt jelentős. A központi döntés inkább gesztusértékű.

A kormányzat láthatóan valóban vissza kívánt térni a képzés iskolarendszerű szabályozásához.

1953-ban már mindenütt megkövetelték, hogy csak azok iratkozzanak be a dolgozók középiskoláinak első évfolyamára, akiknek az általános iskola 8.

osztályának megfelelő végzettségük már megvan. (Ez év őszén az I.

évfolyamon tanulók 74,5%-a rendelkezett a szükséges alsó fokú iskolai végzettséggel).150

„A felnőttoktatás körül kialakuló hangulat, valamint az előbbi rendelkezések következtében az 1953/54-es és az azt követő tanév között öt esti gimnázium, két óvónőképző, egy közgazdasági technikum és tizenhárom ipari technikum szűnt meg, és mindössze egy ipari technikum jött létre. Az Oktatási Minisztériumhoz tartozó iskolák megnyitandó osztályainak terve csupán 83,5%-ban teljesült.151 Az említett két év alatt a dolgozók általános iskolai tanfolyamain csaknem húszezerrel csökkent a létszám.152

A dolgozók alsó és középfokú oktatásából zömmel azok a felnőttek maradtak el, akiknek vagy a hétköznapok szintjén nehezen megragadható általános iskolai műveltséget kívántak adni, vagy valamelyik korábbi terv teljesítése érdekében kellett volna szakirányú képzésben részt venniük.

Megindult azonban egy, a fentiekkel ellentétes tendencia is. Azokat a felnőtteket, akik olyan munkahelyre és olyan beosztásba tudtak kerülni ezekben az években, amely korábban elképzelhetetlen lett volna, 1953 nyara után választás elé állították: vagy elhagyják beosztásukat és alacsonyabb pozícióba lépnek vissza, vagy utólag szerzik meg a szükséges végzettséget.

A minisztertanács arra kötelezte a tárcák vezetőit, hogy „az irányításuk alá tartozó munkahelyek munkaköreit, valamint a munkaköröket jelenleg betöltött (sic!) dolgozók iskolai végzettségét vizsgálják felül és ... az 1954. évi március hó 1. napjáig határozzák meg az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges iskolai végzettséget..., valamint azt a határidőt, ameddig a munkaköröket képesítés nélkül betöltő dolgozók a hiányzó iskolai végzettséget megszerezni kötelesek.”153 (S. G. kiemelése.) jobban igazodó formának a már ismert levelező oktatás bizonyult. Nem kellett hosszú estéket iskolában tölteni, heti egy alkalommal való megjelenéssel és a félév végi vizsgával eleget lehetett tenni a tanulmányi kötelezettségnek. A tanulmányi idő a középiskolai levelező tagozaton – mint a felnövekvő generációk iskolájában is – négy esztendő volt, de (indokolt esetben azonban ettől eltérő tanulmányi időt meg lehetett állapítani).155 Az 1954/55-ös tanévben a pártfunkcionáriusok négy évfolyamos gimnáziumában 308-an, a

150.Oktatásügyi Minisztérium terv- és pénzügyi főosztály: Statisztikai tájékoztató a dolgozók középiskoláinak tanéveleji helyzetéről 1953/54.

151.Uo.

152.Pontosabban: 58086-ról 39777-re. Kurucz, 1971.

153.A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1055/1953 (IX. 19.) határozata az általános iskolai és középiskolai levelező oktatásról. = Oktatásügyi Közlöny 1953. 6. sz. 58. o.

154.Uo.

155.Uo.

hároméves humán-, illetve reáltagozaton 720-an tanultak. A meghatározó azonban ekkor már a négyéves képzés volt: a honvédtisztek ilyen gimnáziumában 3688-an tanultak.156

A létszámcsökkenés éveiben mutatkozott meg igazán, hogy mely foglalkozás gyakorlásához elengedhetetlen a csak iskolában megszerezhető mely társadalmi csoportnak van ésszerű szüksége az átlagosnál magasabb iskolai végzettségre. Azaz: milyen szerepet töltenek be az egy, iskolatípusok és a különféle iskolai bizonyítványok. Míg az „ötvenes évek” tipikus esztendejében, 1952-ben a dolgozók középiskoláinak tanulói közül alig 40% volt szellemi foglalkozású, addig 1954-ben a felnőtt hallgatók 62,1%-a töltött be vezető állást. Ekkor a dolgozó munkások maradtak el a dolgozók középiskoláiból.

Kitűnt, hogy elsődlegesen fizikai munkás származású, kiemelt vezetőké a dolgozók iskolái.

1952157 1954158

munkás 58,5 32,1

dolgozó paraszt 2,5 5,8

egyéb 39,1 62,1

összesen 100,0 100,0

N 19299 39843

1. Táblázat: A dolgozók középiskoláiba járó hallgatók megoszlása foglalkozásuk szerint 1952-ben és 1954-ben(%)

A dolgozók iskoláiba egyre kevesebben jártak, amíg újabb extenzív iparpolitika nem szerveződött, új beruházási ciklus nem indult, új munkahelyek nem nyíltak, amíg a munkásosztály kulturális felemelése ismét aktuális programmá nem vált, amíg újabb ciklus nem kezdődött 1957-ben.

156.Oktatásügyi Minisztérium tervgazdálkodási főosztály statisztikai osztálya: Oktatásügyi statisztikai tájékoztató 1954–55. A dolgozók gimnáziumában ekkor a 6528 hallgató közül kevesebb mint a fele, 1828 felnőtt nem volt se funkcionárius, se katonatiszt.

157.Közoktatásügyi Minisztérium statisztikai osztálya: I. sz. Statisztikai Tájékoztató a dolgozók középiskoláinak tanév eleji helyzetéről 1952/53. tanév, 1952. október 15-i állapot. 5. o.

158.Oktatási Minisztérium tervgazdálkodási főosztály statisztikai osztálya: Oktatásügyi statisztikai tájékoztató 1954–55. Statisztikai tájékoztató a dolgozók középiskolái és a középiskolai levelező oktatás helyzetéről. 1954/55. Itt jegyzem meg, hogy ekkor a levelező tagozaton 18961-en, az estin pedig 20879-en tanultak.