Mint láthattuk, Ganz Ábrahám már a fent említett vita előtt saját vállalkozás indításán gondolkodott, és ehhez – a hengermalom öntödéjének nyereségéből való részesedésnek köszönhetően – megvolt a kellő indulótőkéje is. Emellett a gazdasági környezet is megfelelőnek tűnhetett egy új üzem indításához: Magyarországon a vasöntés, a vaskohászat ebben az időben meglehetősen elmaradott állapotban volt, azonban lehetett látni, hogy az ágazat komoly jövő előtt áll.
Klement Judit szerint „korábbi munkaadójának piaci érdekeit is tekintetbe véve, nem Pesten, hanem Budán rendezte be üzemét”.27 Véleményem szerint inkább saját piaci érdekeit vette figyelembe, azáltal, hogy a Duna másik partjára települt új üzemével. Mindenesetre tény, hogy Ganz leendő öntödéjének
segédipari pótengedélyt is.28 2. kép: Ganz öntödéje ma
Ganz Ábrahám öntödéje kezdetben Buda városának szükségleteit igyekezett kielégíteni, mint azt a Pesti Hírlapban 1845. április 13-án megjelent hirdetése is mutatja: „foglalatoskodni fogok mindennemű gépalkatrészek, ugy szinte építési- és dísz-tárgyakkal; ennélfogva esedezem a’ t. cz.
Közönség számos megrendeléseiért, melyeknek elkészítését a’ legpontosabban véghezviendem”.29 A kezdetben 7 fővel felálló öntöde tehát 1845. kora tavaszán munkára készen állt, azonban a megrendelések elmaradtak, ahogy a kőszén-szállítmányok is. E mögött Ganz a Pesti Hengermalom Részvénytársaság főrészvényeseit és igazgatóságát sejtette, és ez egy érdekes fejleményt eredményezett: felkereste az ügyben Széchenyit, majd mivel vele nem boldogult, Kossuthnak írt levelet ügyében. Kossuthnak Széchenyi személyes találkozásukkor elmondta, hogy nem ő tiltotta meg a szénszállításokat, ugyanakkor azt tanácsolná volt öntőmesterének, hogy hagyjon fel vállalkozásával (és térjen vissza hozzá), mert nem fog kellő számú megrendeléshez jutni.30
26Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika, 5.o.;
Szekeres József: Ganz Ábrahám élete, 20.o.
27In: Sebők József (szerk.): Sokszínű kapitalizmus, 46.o.
28Uo., 46.o.
29Uo., 48.o.
30Uo. 46-47.o.
38
A „legnagyobb magyar” jóslatával ellentétben a Ganz-féle öntöde életképesnek bizonyult, és mind termelését, mind munkásainak létszámát tekintve folyamatosan növekedett: az 1845 elején hét munkással induló üzem alkalmazottainak száma májusban már 26-30 fő, 1846-ra ez a szám is megduplázódik. Az üzem irányításában segítette Ábrahámot két öccse, Konrád és Henrik is.
A Ganz-gyár már a szabadságharcot megelőző időszakban is folyamatosan növelte mind termelését, mind alapterületét, Berlász Jenő számításai szerint évi 5000 forint nyereséget hozva tulajdonosának.31
Az 1848-49-es szabadságharc kitörésekor Ganz szinte azonnal hadiüzemmé alakította gyárát, és 10 ágyúcsövet, illetve ágyúgolyókat gyártott az osztrákok 1849. januári budai bevonulásáig. 1849.
október végén Ganz Ábrahámot ezért hadbíróság elé idézték, de – valószínűleg svájci állampolgárságának köszönhetően – csak hatheti elzárásra ítélték, és ezt sem kellett letöltenie.
A szabadságharcot követően a Ganz-gyár visszatért a békeüzemi működésre. Ganz Ábrahám ekkor fő céljának az öntöde nyersanyagellátásának külső hatásoktól való függetlenítését tekintette, ennek köszönhetően betársult a szászkai bánya és vasgyár tulajdonába, ehhez minden készpénzét felélte, és kölcsönöket is felvett. 1856-ban azonban részesedését eladta az Osztrák Állami Vasúttársaságnak, mivel sok időt és energiát emésztett fel az állandó ingázás Szászka és Buda között.
Az 1850-es évek elején Ganz mindemellett új terméket, termékkört próbált találni gyárának, miután bebizonyosodott, hogy a 60 fős munkáslétszámot és az ehhez tartozó üzemméretet képes stabilan eltartani az addigi megrendelések. Ganz elsősorban olyan árucikket keresett, melyet tömegesen gyárthat, külföldön is megvetve lábát. Ekkor fordult figyelme az Európa-szerte rohamosan fejlődő vasút irányába.
1853-ban kezdett először kísérletezni a kéregöntésű vasúti kerekekkel. Maga a kéregöntés technikája nem volt teljesen új, az eljárást 1812-ben szabadalmaztatta az angol John Burn. Lényege a következő: „az öntöttvas keménysége növelhető az öntést követő lehűlés gyorsításával; minél jobb hővezetőből készül az öntőforma vagy annak bizonyos részei, annál gyorsabbá válhat a lehűlés”.32 Ganz maga a következőképpen írja le az eljárást: "Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimonium anyagot használunk. Ezt finomra őröljük, és festéket vagy masszát csinálunk belőle. Az öntvényforma borítófalát bekenjük, majd megszárítjuk és a formát összerakjuk. Végül 100 fokra felhevítjük, és a folyékony vasat a formába öntjük. A merevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg keletkezik, amely - aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be - 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz. Ezért az antimonium anyagot találtam legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására..."33 Ezt a technikát azonban csak az Atlanti-óceán túlpartján alkalmazták vasúti kocsik kerekének öntésére, az Óvilágban sehol sem. Ganz Ábrahám tehát ezt a módszert kívánta tökéletesíteni. Első kéregöntésű vasúti kerékpárja 1853-ban készült el, amiket először az Osztrák Államvasúti Társaságnak ajánlott fel kipróbálásra, azonban ezek a kerekek még messze nem voltak tökéletesek, még a hagyományos technikával készült kerékpároknál is kisebb terhelést bírtak. Ganz Ábrahámot ez a tény a technika továbbfejlesztésére ösztönözte, sorra nyújtotta be erre vonatkozó szabadalmait, így 1855-re már a párizsi világkiállításon a kiállítás bronzérmét vihette haza kéregöntésű vasúti kerekéért. Ettől kezdve Ganz a tökéletesített technika és a világkiállítás elismerése tudatában kezdhette bejárni Európát, hogy piacot találjon új termékének. 1856-59 között megfordult Itáliában, Svájcban, Szászországban, Sziléziában, Bajorországban, Svájcban, Ausztriában, Poroszországban, Törökországban, a Lengyel Nagyhercegségben. Útjai nagy részének hozadéka megrendelések sokasága lett.
31 Uo. 48.o.
32Uo. 49.o.
33http://www.mszh.hu/feltalalok/ganz.html
39 1. táblázat: Kerékszállítás, 1853-186034
Év Megrendelők száma Szállított kerekek száma
1853 1 16 Európa-szerte tett üzleti utazásai, mint ez a fenti táblázatból is kitűnik. 1855 után a Ganz-gyár termelésének nagyobbik hányada általában a vasúti kerekek gyártásából származott az évtized végéig, majd azt követően is sokáig (lásd 2-3. táblázat). A megrendelések számának növekedésével együtt nőtt az üzemben alkalmazott munkások száma is.
2. táblázat: Ganz gyárának főbb adatai, 1851-186035 Év Munkások
Az 1850-es évek második felében megfigyelhető felfutást követően Ganz újabb fontos lépést tett a további fejlődés megalapozása érdekében: 1859-ben ismét megvásárolt egy, a vasúthoz köthető szabadalmat, nevezetesen a vasúti keresztezések úgynevezett szívcsúcsainak gyártásának szabadalmát. Ahogy a vasúti kerekeket, ezt a terméket is kéregöntéssel, nagy számban lehetett készíteni; ahogy a vasúti kerekek kéregöntésének technikáját, úgy a szívcsúcsok technikáját is továbbfejlesztette, majd szabadalmi oltalom alá helyeztette Ganz Ábrahám 1861-ben. Az 1860-as évek elején folytatta üzleti útjait, immár új termékét is ajánlva leendő vásárlóinak. (Termelési statisztikát lásd: 4. táblázat). Emellett folyt az egyéb öntvények termelése is: vízcsövek, rácsozatok, kályhák, malomipari rovátkolt hengerek készültek a Ganz-gyárban – az öntvények főleg a magyar piacra készültek, szemben a vasúti kerekekkel, keresztezésekkel, melyek zömükben külföldre.36 A gyár fejlődése – egy-egy évi megtorpanást leszámítva – töretlen volt az 1850-60-as években. 1867-ben 371 szakmunkás öt különálló műhely1867-ben évi 147000 vámmázsa (78500 métermázsa) nyersöntvényt dolgozott fel; naponta 50-60 kerék, 6-8 darab szívcsúcs, 100-120 mázsányi egyéb öntvény készült.37
34Szekeres József: Ganz Ábrahám élete, 76.o.
35Szekeres József: Ganz Ábrahám élete és gyáralapításának története, 90.o.
36Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika, 27.o.
37Műszaki nagyjaink, II. kötet, 65.o.
40
A termelés bővülésével a gyár is egyre nagyobb területen helyezkedett el. A bővítés során Ganz nagyban támaszkodott Krempe Ödön Vilmos német mérnökre, illetve felügyelőire: Eichleichter Antalra és Mechwart Andrásra. A gyár könyvelésének feladatát Keller Ulrich látta el. A felsorolt szakemberek mindegyike 1859 után került a gyárhoz, és – Krempe kivételével – Ganz 1867-ben bekövetkezett tragikus halála után is fontos szerepet játszottak az üzem fejlődésében.