G. WELLS THOMAS MANN VIRGINIA WOLF ROMAIN ROLLAND

STEFAN ZWEIG JULES ROMAINS

A levelet azonban megszerkesztőin túl mások is aláírták, így — a Magyar Hírlap közlé­

se szerint — Lagerlöf Zelma, Knut Hamsun, Coudehove-Kalergi, G. Ferrero, Andre Gide, Yvette Guilbert, Elisabeth Bergner, W. Somerset Maugham, Andre Maurois, Karin Mi­

chaelis, Paul Morand, Karl Olivecrona, Pablo Picasso, Jean Rostand. Mi több — s az egész akció itt válik számunkra érdekessé — a levelet magyarok is aláírták, a Magyar Hírlap szerint az „aláírók között a magyar intellektuális élet számos jelese is szerepel, közöttük [kiemelés tőlem — L. A.] Ignotus, Márai Sándor, Kernstok Károly, Kosztolányi Dezső, Földi Mihály, Lesznai Anna, Füst Milán, Moly Tamás, Nagy Lajos, Pátzay Pál, Révész Béla, Szilágyi Géza, Vágó József és még számosan" [ez utóbbi kiemelés is tőlem — L. A.]. Megítélésem szerint elképzelhetetlen, hogy egy ilyen kollektív üdvözlőiratot József Attila ne írt volna alá. Neve csupán azért nem szerepel a Magyar Hírlap közlésében, mert a közleményt fogalmazó újságíró nem tartotta fontosnak az ö nevét — s még számos más író nevét is — megemlíteni.

Úgy vélem tehát, József Attila e nemzetközi kezdeményezésű akcióban maga is aláíró­

ként szerepelt s ezt köszönte meg neki Freud.

Ez megmagyarázná, hogy a köszönetnyilvánítás miért csak egy elörenyomtatott kártya formájában, minden egyéniesítés nélkül, rutinszerűen történt.

Egy különös játék

A József Attila-irodalomnak immár közhelye, hogy mily nagy jelentőséget tulajdoní­

tott a költő a játéknak. Versben is, prózában is vallott róla, s emlékezők sora tanúsítja, hogy a játékról nemcsak beszélt, művelte is azt, a legkülönfélébb formákban. Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz tehát, hogy egységes képbe rendezzük el mindazt, ami e vonatkozás­

ban tudható. Most, e munka helyett mégis csak egy eddig nem ismert adalékra hívom föl a figyelmet. Ez alighanem önmagában is érdekes.

A Petőfi Irodalmi Múzeum JA 372 jelzetű dokumentuma a költő több 1936. évi följegy­

zését tartalmazza. E dokumentum 10. lapján az alábbi, József Attila kezétől származó szöveg olvasható:

AJSO BKT CLU

1 2 3

Derék, határozott, Szerény, békés, érzelmes Elénk, tehetséges,

elfogulatlan emberkéd velő bátor

DMV ENX FOYÁ

4 5 6

Nem mindig szerencsés, Lelkendező, de nem Merész, becsületes, nem tud a pénzzel bánn kitartó. Idealista nagy lelkű, szerencsés

IRE

GPZ HQÜ

nagy lelkű, szerencsés IRE

7 8 9

Zárkózott, meg nem Erélyes, uralomravágyó, Tehetséges, művész-értett, költői hajlamú kissé zsarnok, szerencsés hajlamú, megnyerő

1 ® 7 1 © 6 ® 2 2

®

J 0 Z S E F A T T I L A

6+5+1+9+1 = 22 = 4 1+7+1+6+2+2+3 = 22 = 4

6+3+1+6+1= 8 2+7+4+2+7+6+3+9 = 40 = 4

8+4 = 12 = 3 2+9+2+8+7+6+3 = 1

1+1+3+1 = 6 1+1+9+6 = 8 2+9+2+1+2+4+5 = 7

Önkéntelenül fölvetődik a kérdés: Mi ez? Van-e, s ha igen, mi a logikája ennek a följegyzéssornak? A válasz, sajnos, nem könnyű. Annyi bizonyos, ez egy sajátos, horosz-kópszerü önelemző teszt, mely a név és a személyiség közötti — irracionális — kapcsolatra épít, hisz a névnek valamiféle személyiségdetermináló (vagy személyiségkifejező) szerepet tételez. A költő logikáját egy pontig követni is lehet, számítgatásai második fele azonban számomra már rejtély.

Annyi bizonyos: a költő 1-től 9-ig sorrendben fölírta az egyjegyű pozitív számokat, majd e számokhoz ábécé rendben hozzárendelte a szűkített ábécé betűit úgy, hogy az egyes számhoz az a, a kettes számhoz a b, a hármas számhoz a c betű került (s így tovább), a sorrendben tizedik betű azonban újra az egyes számhoz rendelődött oda s ez a számozási-csoportosítási gyakorlat addig tartott, amíg volt betű az ábécében. így minden betű kapott egy egyjegyű számot, azaz minden betűhöz hozzákapcsolódott egy érték. Az is jól látható, hogy a számokhoz és a betűkhöz — kilenc csoportban — egy-egy személyiségképlet is kapcsolódott. Azaz: szám, betű és személyiségkarakter között valamiféle (irracionális) azonosság tételeződött.

Világos a következő lépés is. A költő fölírta nevét: JÓZSEF ATTILA — így ékezet nél­

kül, hisz annak láthatóan, nem volt szerepe. A név betűi fölé pedig sorban odaírta az ahhoz a betűhöz „tartozó" számot, s így egy számsort kapott, amely — föltételezzük — valamilyen személyiségtipizálás alapja lehetett. Itt, e ponton azonban bizonytalanná vá­

lik az alkalmazott logika; nem érthető, innen hová s hogyan jut el a költő. Annyi csak a bizonyos, két számsort képezett nevének betűi alapján: egyet a magánhangzókhoz „tar­

tozó" számokból, egyet pedig a mássalhangzókhoz tartozókból. Számítgatásai azonban innen már követhetetlenek.

Miről árulkodik e furcsa játék? A válasszal nagyon óvatosnak kell lennünk; a számít-gatások meg nem értett második része szükségképpen korlátozza, csonkává teszi értelmezé­

sünket. De annyi világosnak látszik így is: József Attilát foglalkoztatta saját személyisége,

s ennek megértéséért még — h a csak j á t é k b ó l , t e h á t csak félig-meddig komolyan is — irra­

cionális eszközökhöz is f o l y a m o d o t t . Kétségtelen u g y a n i s , hogy e j á t é k n a k az a l a p j a az a föltételezés, hogy a név s a személyiség között összefüggés v a n , s a n é v „eemzése", m e g h a ­ t á r o z o t t kód szerinti „értelmezése" m e g m u t a t j a a személyiség képletét. József A t t i l á n a k ez a ki t u d j a , m e n n y i r e komolyan vett föltételezése két s z e m p o n t b ó l bír érdekességgel. (1) Ez a j á t é k is megerősíti, a m i t eddig is t u d t u n k , hogy t i . József A t t i l a — e l b i z o n y t a l a n o d ­ ván é n - t u d a t a — valamiféle bizonyosságra v á g y o t t , s ez a vágy b e n n e igen mélyről fakadt;

még j á t é k a i b a is b e l e s z ü r e m l e t t . S úgy látszik, célja érdekében még az irracionális eszkö­

zöktől sem z á r k ó z o t t el. ( T u d j u k , jósnőnél is megfordult.) (2) Érdekes s m i n d e n k é p p e n n a g y o n j e l l e m z ő , hogy e b b e n az én-faggató j á t é k b a n fontos szerepe volt s z á m á r a s a j á t ne­

vének. Úgy látszik, ez a j á t é k is megerősíti, hogy a költő s z á m á r a a név különleges s t á t u s ú létező s e g y b e n i d e n t i t á s a része is volt.

Lengyel András

Pásztor Lajos „Két gyöngyösi b e t l e h e m e s misé"-jéhez*

S a j n á l a t o m r a kapcsolatom a szerzővel m e g s z a k a d t . így nem t u d t a m értesíteni a mi­

sékre v o n a t k o z ó k u t a t á s o k eredményéről.

A m i t d o l g o z a t á b a n közölt véleményemben e m l í t e t t e m a m ü v e k valószínű e r e d e t é r ő l , b e i g a z o l ó d o t t . M á r i a J a n a Terrayová, a pozsonyi Szlovák T u d o m á n y o s A k a d é m i a Művé­

s z e t t u d o m á n y i I n t é z e t é n e k k u t a t ó j a 1967-ben az a d d i g kallódott Zilinsky kancionál első részében m e g t a l á l t a Harmónia Pastoralis cím a l a t t a két misét l a t i n - s z l o v á k szöveggel, szer­

zőnév n é l k ü l . A kancionál második része Prosae pastorales compositae et conscriptae a Patre Claudiano Ostern Solnae cím a l a t t 25 egy- és k é t s z ó l a m ú szlovák karácsonyi, újévi és há­

romkirály éneket és p a s t o r e l l á t hoz; a C l a u d i a n o O s t e r n név a l á későbbi kéz E d : P a : - t jegyzett az E d m u n d u s P a s c h a név rövidítéseként. A címbeli O s t e r n név a P a s c h a n é m e t f o r d í t á s a , a C l a u d i a n u s pedig a morva-szlovák f r a n c i s k á n u s E d m u n d P a s c h a ( 1 7 1 4 - 1 7 7 2 ) testi á l l a p o t á r a u t a l : h á r o m P a s s i o n a l é j á n a k (1770-1772, Presov-Pruské-Zilina) kettejé-ben közölt képén két m a n k ó r a t á m a s z k o d i k . T e r r a y o v á 1968-ban a Harmónia Pastoralis első, F - d ú r miséjét hanglemezen a d t a ki ( E d m u n d P a s c h a : Vianocná omsa F dur a koledy.

P r a h a - B r a t i s l a v a , S u p r a p h o n ) , m a j d 1987-ben h á r o m füzetben a n n a k fakszimiléjét, átí­

r á s á t és kísérő t a n u l m á n y á t a d t a közre (Edmund Pascha 1714-1772 Vianocná Omsa F dur

— Weihnachtsmesse F dur Harmónia Pastoralis, illetve Edmund Pascha a jeho Vianocná Omsa

— Edmund Pascha und seine Weihnachtsmesse F dur, B r a t i s l a v a ) . B á r ez u t ó b b i b a n nem tér ki a szerzőség kérdésére, nyilván a Zilinsky kancionál második részének címe (az első rész címének kvázi f o l y t a t á s a ) , szerzőjének bizonyossága és a k é t s z ó l a m ú d a r a b o k stílusá­

n a k egyezése a misékkel (és t a l á n a passionálékkal is?) természetesnek a j á n l o t t a P a s c h a szerzőségét.

Ami m á r most a gyöngyösi kéziratot illeti: Z r u n e k G d ú r b a n írt p é l d á n y a n e m c s a k a t r ó p u s o k szövegében különbözik a zsolnai kancionále miséjétől; zenéje sem p u s z t á n a n n a k t r a n s z p o n á l t v á l t o z a t a . Főleg kihagyásokkal és egyszerűsítésekkel jelzi, hogy szerényebb együttesek s z á m á r a szól, de nem egy helyen t r a n s z p o n á l vagy esetleg élénkít, m i n t m i n d ­ j á r t a bevezetés első h a t ü t e m é b e n is. A részletes összevetés külön t a n u l m á n y t igényel.

H a Z r u n e k a misék a l á í r t a a nevét, jogosan t e h e t t e a m a g y a r r a a l k a l m a z á s és a zenei módosítások a l a p j á n is, m i n t a mise „ a r r a n z s á l ó j a " . A t a r t o m á n y f ő n ö k n e k s z á n t n é v n a p i kötet a m ú g y is g y ű j t e m é n y k é n t szolgált a j á n d é k n a k , nem szerzeményképpen. A misék, m i n t kompozíciók b i z o n y á r a dedikációval kerültek v o l n a az e g y ü t t e s b e .

\Rajeczky Benjamin \

* Lásd PÁSZTOR Lajos, Két gyöngyősi betlehemes mise a XVIII. századból. ItK 1986. 407-456.

M Ű H E L Y

Ács Pál