Göndöcs Benedek elméleti programja

A munkahelyteremtéssel kapcsolatos elképzelései jól körvonalazhatóak az apát képviselői beszédei alapján. Ezeket elemezve jól vázolhatóak a fontosabb irányvonalak, prioritások. Az első képviselői programbeszédét országgyűlési képviselő jelöltként mondta el Gyulán 1881-ben. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az ország érdekeit fontosabbnak tartja a pártérdekeknél. „Hazám és polgártársaim érdekét, politikai pártérdekeknél mindenkor többre becsülöm, s ezért valamely párt fegyelmének magamat mindenekben alárendelni nem akarom; s meggyőződésemet, függetlenségemet, elhatározási szabadságomat megőrizni óhajtom…” Véleménye szerint Békés megye hazánk Kánaánja, mert áldott jó termőföldje van. Ez biztosítja a kenyeret és bizonyos fokig a közjólétet is. Az árvizek veszélyeztetik ezt.

A „közelszegényülés” ellen az árvízveszély elhárításával, folyószabályozással lehet tenni, mert így a termelés kiszámíthatóbbá válik. Az árvízvédelem mellett fontosnak tartotta a népnevelést, amelyet minden gyermek számára könnyen elérhetővé, közkincsé kell tenni. A kisiparosok boldogulását megfelelő szakképzéssel és kötelező ipartársulással lehetne segíteni.

Beszédét így zárta:„Egész életemnek az volt a célja: tenni, áldozni a közjóért, annyit, amennyi tehetségemből kitelt. S hogy általában hazánknak, valamint különösen Gyula városának közelebbi érdekeit, főleg a népnevelést, gazdászatot, ipart, kereskedelmet, szóval haladását és fölvirágzását tehetségem szerint, tőlem kitelhető legjobb akarattal és buzgalommal, fáradhatatlanul és lelkemből igyekezni fogok előmozdítani.”⁴⁷⁵

A munkahelyteremtés megvalósítása érdekében keresni kell azokat az értékeket, amire lehet építeni, jövedelemforrás lehet. Egy ilyen fontos érték Göndöcs Benedek szerint a föld.

„Magyarország elsősorban földmívelő ország” – ez képviselői szűzbeszédének egyik kiindulópontja az 1882-es országgyűlésen. Ezt a profilt kell megerősíteni. Többféleképpen lehet elérni. Fontos a megfelelő gazdasági oktatás és információk átadása. Ennek érdekében

473 Székely Lajos: Emlékezés Göndöcs Benedekre. In: Gyulai Kis Kalendárium, 1925. Gyula. 59.p.

474 Kóhn Dávid: Hatvan év múltán. Dobay János Könyvnyomdája, Gyula, 1936. 279.p.

475 Bauer Ferenc: i.m. 7-10. p.

164

szükséges gazdasági tanintézeteket létrehozni, főleg az Alföld déli részén, a „magyar Kánaánban”, amely központja a földművelésnek és a gazdálkodásnak. Szeged megfelelő színtér lehetne. Emellett országszerte szükséges lenne létrehozni „földmíves” iskolákat a földművelés jövedelmezőbbé tétele céljából. Fontos, hogy a népiskolákban is hozzájuthassanak a diákok a gazdálkodás gyakorlati ismereteihez, gyakorlatias olvasmányok révén. Ehhez a népiskolák tantervének a módosítása szükséges. A gazdasági egyletek megalakítása jótékonyan hatna a vidék felvirágoztatására. A megyei gazdasági egyleteknek az lenne a legfontosabb célja, hogy tanulmányozzák a helyi gazdasági viszonyokat és sajátosságokat. Vizsgálják azt, hogy kézmű-, házi- és gyári iparnak melyik ágát lehetne a megyében meghonosítani és legtöbb haszonnal folytatni. Az eredményekről a kormányt szükséges tájékoztatni, hogy a megfelelő erkölcsi és anyagi támogatást megkapja az elképzelés. Saját területükön a mezőgazdasággal foglalkozók hozzanak létre terménycsarnokokat. Kiállításokat szervezzenek a helyben legnagyobb sikerrel megtermelt és meghonosított terményekből. Több megyei kiállításból lehetne országos kiállítást is létrehozni. Az eredményeket pedig kiadványokban ismertetni, hogy a gazdákhoz eljusson az információ, hogy hol és mit lehet a legnagyobb haszonnal termelni. A földész és népkörök elterjesztésével a gazdák a téli hónapokban hasznos ismeretekhez juthatnak, miközben tanulságos eszmecserét folytatnak.⁴⁷⁶ Az országgyűlési beszédében olyan mezőgazdasági ágazatokról is szót ejt, amelyek hasznosak és jövedelmezőek. Az egyik ilyen a méhtenyésztés.

Gyakorló méhészként jól ismerte az ágazatban felmerülő problémákat és lehetőségeket. Ezért is tartotta fontosnak a méhtenyésztés országos elterjesztését, amelyet a kormány kedvezményekkel és segélyekkel tudna elősegíteni, véleménye szerint. Ennek érdekében a vándortanítók javadalmazását szükségesnek tartotta növelni. Az apát célja egyik képviselőházi beszédében:„..én óhajtanám az ország összes lakóinak az életét megédesíteni.⁴⁷⁷ A beszéde folyamán többször is derültség keletkezett a hallgatóság soraiban, köszönhető annak, hogy Göndöcs mondanivalóját jóízű magyar humorral fűszerezte. A méhtenyésztés általánossá tétele mellett a selyemtenyésztés országos elterjesztéséhez nyújtott volna segítséget. Véleménye szerint, a termelőknek támogatás lenne az, ha szakképzett utazó gubóbeváltó ügynököt alkalmaznának, aki a helyszínen beváltaná a termelőktől a selyemgubókat. Így a termesztőknek megmaradna a szállítás és a csomagolás költsége is, nagyobb anyagi haszonnal tudnának termelni. Ugyanis a szekszárdi gubóbeváltási intézethez való eljutás egyesektől nagy anyagi ráfordítást igényelne. Ez egy megoldás lenne a

476 Bauer Ferenc: i.m. 14 -18. p.

477 Bauer Ferenc: i.m. 18. p.

165

problémájukra. A gubóbeváltó ügynökök a selyemtenyésztőknek útmutatást és tanácsokat is adhatnának. Magyarországon nincsenek gombolyító intézetek, így a beváltott gubókat nem hazánkban gombolyíttatják, hanem Görzben vagy Milánóban. Fontos lenne a gombolyító intézetek létrehozása is, amelyek könnyen és egyszerűen kialakíthatóak. A legombolyított selymet sokkal könnyebben és jobban lehetne így értékesíteni. A gyümölcs- és fatenyésztés szintén fontos elem volt programjában. Kifogásolta, hogy a költségvetésben lóversenyekre jóval nagyobb összeget terveztek, mint gyümölcs-és fatenyésztési célokra. A gyümölcs igen jövedelmező kiviteli cikk lehetne. Göndöcs megjegyezte, hogy temérdek pénz megy ki külföldre, mert importáljuk a gyümölcsöt. Ezen a tendencián csak akkor lehet változtatni, ha a gyümölcstermesztést jobban elterjesztjük az országban.

Javasolta azt is, hogy az országutak, sőt a községi utak mentén gyümölcsfákat ültessenek, ahogy ezt külföldön, Olaszországban és Württembergben is látta. A közutak megjavításával a termelők szállítási költségei csökkennének, így ezt is szorgalmazta.

Véleménye szerint a tudományos pályák, jogi, orvosi, tanári, mérnöki szakok népszerűbbek a fiatalok körében, mint a gazdasági, ipar és kereskedelmi pályák. Pedig ez utóbbiak sokkal inkább biztosítják a valódi jólétet és megelégedést. Ha a kormány azt akarja, hogy az ipar és a kereskedelem is magyar legyen, akkor ezeket a pályákat népszerűsíteni kell.

„Részemről őszintén és lelkemből óhajtom a hazai mezőgazdaság, ipar és kereskedelem minden ágának mielőbbi teljes felvirágzását s e cél elérése érdekében nem tartok nagynak az ország részéről semmi áldozatot, mert minden áldozat gazdagon fog kamatozni a haza javára.”⁴⁷⁸

Beszédét elismeréssel fogadták. A hazai hírlapok kiemelték praktikus gondolkodásmódját. A Magyar Állam című lap így kommentálta az elhangzottakat: „Azt a beszédet senki úgy el nem mondhatta, mint éppen ő, ki egy életen keresztül küzd tiszteletreméltó kitartással egyes gazdasági ágak (dohány, selymészet, méhészet stb.) fejlesztése mellett, ahol jár- kel, lakik: valóságos apostola eszméinek.”⁴⁷⁹ A lap teljes terjedelmében közölte Göndöcs beszédét, hozzáfűzve azt, hogy az elhangzottak szó szerint kenyérpolitika.

Az apátot a munkahelyteremtés gondolata továbbra is foglalkoztatta. 1885. január 19-én elhangzott képviselőházi beszédében kihangsúlyozta: „Oda kell tehát törekednünk, hogy a szegény népnek munkát adjunk.” Ez feldolgozóipar kialakításával megtörténhet. „Hiszen a nyers termények feldolgozása jóléttel és gazdagsággal fogja elárasztani a munka után az egész

478 Bauer Ferenc: i.m. 18 – 22. p.

479 Bauer Ferenc: i.m. 25. p.

166

ország népét.” Göndöcs véleménye szerint az ország két részre osztható. Egyik rész fekete föld, termékeny, másik része fehér föld, sivár. Az itt élők szegénységben élnek, ezért egy részük kivándorol, másik hazát keres. A feldolgozóipar kialakítása megoldást jelenthet a problémájukra. Az ország egyik részében megtermelik a másik részében, pedig feldolgozzák a terményeket. Így nem kell a nyers terméket (gyapjú, len, nyers bőr, repce) külföldön eladni és mint drága produktumot visszavásárolni. Ezért cél a kézi– és gyáripar megteremtése Magyarországon. Nem könnyű feladat, mert tőkeigényes vállalkozás. Ezért a létrejövő gyáraknak 20-25 évre érdemes adómentességet adni. Így lehet ösztönözni az alapítókat a gyárak létrehozására és tartós üzemeltetésére. Kiemelte azt is, hogy minden nagyobb nemzetnek megvan a saját kézi és gyáripara. Még a kis Belgiumnak is, pedig kevés termő földje van, de fejlett kézmű- és gyáripara, ami megteremtette a jólétet számukra. ⁴⁸⁰

Beszédében visszatért az általa sokszor emlegetett preferált témájára a gyümölcsfa-tenyésztésre, ami a nép vagyonosodását elősegíthetné, véleménye szerint. Az országban sok hely van, amely alkalmas gyümölcstermesztésére. Szorgalmazta, hogy a költségvetésben is támogassák a gyümölcsfa tenyésztést vagy támogassák azokat a tanítókat, akik a nép körében a gyümölcs és eperfa tenyésztést terjesztik. Homokos, terméketlen talajok szőlővel való beültetése a borászat érdekében lenne fontos. Javasolta a komló termelését is, elsősorban déli vidékeken, erdők mellett, ahol szegények laknak. Ez szintén hasznot hozó tevékenység lehetne az itt élők számára.⁴⁸¹