leg-jelentősebb vállalkozásában, a z angol és német k u t a t ó k részvételével 1937 szeptem-berében megrendezett dudari t a n u l m á n y ú t o n szervezőként és tolmácsként T o m o r i Violán és Reitzer B é l á n k í v ü l G á s p á r i s részt vett.
Ekkor m á r a Szép Szó egyik főmunkatársa volt. M á i g is kiderítetlen, k i kérte fel először, hogy a folyóiratnak cikket írjon. A Népszövetségi k ö z j á t é k c í m ű cikké-nek elolvasása .után — emlékezik a kapcsolat k i a l a k u l á s á r a G á s p á r Z o l t á n n é —
„József Attila, Ignotus P á l és D o r m á n d i László Szegedre u t a z t a k és a t ö b b i meg-írandó cikket előre megbeszélték vele, ezenkívül D o r m á n d i szerződést a j á n l o t t fel neki a Pantheon k ö n y v k i a d ó nevében egy politikai történelemről szóló könyvre, melynek t é m á j a az első v i l á g h á b o r ú u t á n következő húsz esztendő volt".
1938 j a n u á r j á b a n került G á s p á r Z o l t á n neve a Szép Szó c í m l a p j á r a , ugyan-akkor á l l a n d ó cikkírója lett a S z á z a d u n k n a k , a Népszavának, az Esti K u r í r n a k és a Magyar Hírlapnak, egy darabig a Gazdaságkutató Intézetben is dolgozott.
M é g Szegeden írta a z olasz—abesszin háborúról szóló cikkeit (Népszövetségi közjáték. Szép Szó 1936. m á j u s ; Hogyan látom a z etióp kérdést? S z á z a d u n k 1936.
5. sz.). A szegedi kollégiumi vitaelőadásának tanúsága szerint m á r j ó v a l k o r á b b a n elkezdett vizsgálódásait folytatva ekkorra felismerte, hogy a h á b o r ú végső oka az imperializmus. Ezekkel a cikkekkel kezdődött G á s p á r csaknem évtizedig t a r t ó anti-fasiszta publicisztikai tevékenysége, mely azonban n e m volt p r o b l é m á t l a n .
G á s p á r j ó l látta és szinte m i n d e n egyes a l k a l o m m a l leírta, hogy a h a z a i és nemzetközi politikai élet legfontosabb problémája a fasiszta veszély, a jelen leg-fontosabb k ü z d e l m e a fasizmus és a demokrácia erői között folyik. M i n d e n bel- és külpolitikai eseményt ebből a szempontból vizsgált, i d e vezetett vissza. M i n d e n m á s kísérletet, a helyzet e lényegét megkerülő vitát szemfényvesztésnek, zavaró m a n ő -vernek tartott.
A fenyegető veszély, a sürgető tennivalók t u d a t á b a n szólt a z írástudók felada-táról: .megfogalmazta egyúttal saját tevékenységének értelmét is. D o k u m e n t u m é r t é k ű a B ó k a Lászlóval a Szép Szóban folytatott vitája, m e l y B ó k á n a k az 1937. októberi s z á m b a n megjelent Q u i d hoc h o m i n u s est című v a l l o m á s a n y o m á n i n d u l t . G á s p á r Zoltán az egy h ó n a p m ú l v a megjelent Egyszerű kérdések, bonyolult válaszok c í m ű cikkben B ó k a nézeteivel szenvedélyesen vitába szállva a r r ó l szólt, hogy a, bal- és jobboldal egyszerre vállalása, az el nem kötelezettség a gyakorlatban megvalósít-hatatlan. „ A k i a j ó és rossz .ellentétének harcában — vonta le a végső következ-tetést — a gondolat a n t i n ó m i á i v a l játszik, fordított Mefisztó, a k i m i n d i g a j ó t a k a r j a és m i n d i g a rosszat cselekszi." A vita a decemberi s z á m b a n B ó k a válasza u t á n G á s p á r U l t i m a verba c í m ű írásával zárult. G á s p á r é p p a közeli p o l i t i k a i esemé-nyekre hivatkozva .arra figyelmeztetett, hogy az, aki B ó k a a n t i n ó m i á i t — m i n t pél-d á u l az osztálytupél-dat elvetését, a z ú n . f a j i „kisebbségeknek" mesterséges létrehozását, a származás által meghatározott nemzettudatot — m a g á é n a k vallja, az a tömegek elnyomásának „praktikáihoz" adta oda magát, s ú t j a — ü z e n i a v i t a általános érvé-nyére és nagyon aktuális voltára u t a l v a nemcsak B ó k á n a k , h a n e m az á l t a l a kép-viselt „jó szándékú bizonytalankodóknak" i m m á r „fortitur i n re a t q u e m o d o " — „az a n t i n ó m i á k zegzugos kanyargásának végén többnyire az élet és szabadság ellen sorakozó erők táborába visz". Gáspár a vita során nagyon tudatosan és j ó érzékkel azt a konfliktust hozta felszínre, mely a korabeli szellemi élet egyik l e g k í n z ó b b belső konfliktusa .volt, s m e l y később Babits J ó n á s k ö n y v e c í m ű m ű v é b e n J ó n á s és az Ü r dialógusai révén kapott egyszerre a k t u á l i s és egyetemes érvényű meg-fogalmazást.
A z a meggyőződés, melynek a l a p j á n Gáspár a fasizimüs elleni szellemi csatáit vívta, egy ún. „integer" demokráciába, a liberális, a k a p i t a l i z m u s h i b á i n é l k ü l v a l ó kapitalizmus lehetőségébe vetett h i t volt, a követendő példa pedig a z a n g o l és francia polgári demokrácia. Kompromisszum volt ez egy f á b i á n u s u t ó p i a és a tár-sadalmi realitás között a valóságos és létező antifasiszta erők táborához v a l ó társa-d a l m i és erkölcsi szükségű csatlakozás értársa-dekében. G á s p á r tutársa-dta és le is írta, hogy a polgári demokráciák által hirdetett ideálok „ b e n n ü k és á l t a l u k sem j u t o t t a k el m é g a megvalósuláshoz", á m helyesen látta bizonyos polgári demokratikus v í v m á
-\
nyok és szabadságjogok hazai megvalósításának égető szükségességét. A liberális ka-pitalizmus, a z angol és francia m i n t á j ú polgári demokrácia, az Anglia és Francia-ország felé i r á n y u l ó külpolitikai orientáció a fasiszta diktatúra felé 'haladó Magyar-országon az adott helyzetben haladó, németellenes antifasiszta program lehetett.
G á s p á r publicisztikai tevékenységének lényege azonban egyre i n k á b b nem a polgári demokratikus követelések megvalósításáért folytatott harc lett, hanem az
„aggodalmas értékőrzés", a „történelmi fejlődés eddigi v í v m á n y a i n a k megóvása".
Gáspár többre a baloldali tábor gyengesége m i a t t nem' látott reális lehetőséget, és a „jobboldali radikalizálódás" elleni védekezésbe vonult.' Huszadik századi voltaireiá-nus volt: a leleplezés, a kritika h a j l a m a és képessége volt igazán erős oldala. A je-len m i n d e n mozzanatában meglátta és megláttatta a közeli veszélyt: a zsidótörvé-nyek elfogadásában, a baloldal elleni szervezett hajszában, a hazai fasiszta csopor-tok egyre erőszakosabb fellépésében a totális fasizmus hatalomra jutásának, Magyar-ország h á b o r ú felé sodródásában pedig egy nemzeti tragédiának a lehetőségét.
A „fenyegető veszedelmeket" a k a r t a elhárítani úgy, hogy felmutatta, tudatosította azokat. A b a j o k tekintetében előrelátó volt, de az ellenszert, a konstruktív politikai
cselekvés helyes útjait nem tudta meglelni. A h á t r á l v a védekezés során végül m á r egy jobboldali, de legalább háborúellenes kormánypolitika vagy épp a Habsburg-ház fennhatósága alatt megvalósítandó valamiféle D u n a menti alkotmányos mo-narchia érdekében emelt szót. Ez pedig a tömegeket m a g á n a k megnyerni akaró fasizmus szociális demagógiájával szemben kevésnek bizonyult, elszigetelődéshez vezetett, pedig épp olyan küzdelemről volt szó, melynek végső kimenetele a töme-geknek a bal- vagy jobboldal által történő megnyerésétől függött. E z volt a Szép Szó polgári demokratáinak a moszkvai Ü j H a n g b a n Révai József és L u k á c s György
á l t a l találóan bírált következetlensége. „Utóvéd" voltak, mégpedig olyan „utóvéd",
•mely G á s p á r szavai szerint nem h i t t és n e m tudott maga mögött „ m á r visszavonuló derékhadat sem."
G á s p á r 1939-ben megjelent Húsz év története c í m ű könyve összefoglalása volt a demokráciával és a d i k t a t ú r á k k a l kapcsolatos vizsgálódásainak, k r i t i k a i tevékeny-ségének. E u r ó p a 1918 és 1939 közötti „ál-békekorszakát" írta meg: a békekötés csőd-jétől a demokráciák és diktatúrák ú j a b b h á b o r ú s készülődéséig. Kereste a német és olasz fasizmus szociológiai okait, á m ugyanakkor egy á l l a m i beavatkozás és kapitalista m o n o p ó l i u m o k n é l k ü l i „szabad gazdaság" utópiája szempontjából bírálta a „szovjet kísérletet" is. Lukács György az Ű j H a n g b a n megjelent ismertetésében joggal tette szóvá Gáspár e történelemszemléletének ellentmondásosságát és korlátait.
A z értékőrzés feladatát Gáspár nem'csak a politikai vívmányok, h a n e m a kultu-rális örökség tekintetében is r e n d k í v ü l fontosnak tartotta és vállalta. R á m u t a t o t t arra — K i a magyar most? c í m ű írásában a Szép Szó 1939. július—augusztusi számá-ban —, hogy Németh Lászlónak a magyar i r o d a l m i hagyományt „hígmagyarra" és
„mélymagyarra" elkülönítő elmélete „a vér és fajmítosz felé sandít", s objektíve a magyar fasizmus m a l m á r a h a j t j a a vizet. Gáspár j ó ideig nesrí osztozott a Szép Szó többi polgári radikálisának a népi írókkal szembeni egyértelműen elutasító maga-tartásában. B í r á l t a a népiek f a j i messiánizmusát, de — a Szép Szó 1938. májusii számában megjelent M á r megint a faj c í m ű cikkének tanúsága szerint — bízott abban, hogy a „falukutatók" előbb-utóbb eljutnak a paraszti felemelkedés
demok-ratikus megoldásának gondolatáig, a legfontosabb feladatnak, .a v e l ü k kapcsolatos magatartásnak pedig igen helyesen a „kinövésre v a l ó gyenrriekruháik levettetését"
tartotta. A Szép Szóban ő búcsúztatta el a halott J u h á s z Gyulát. Meglátta Juhász költészetének t o v á b b n e m építhető befejezettségét és a benne tükröződő, az ellen-forradalmi rendszerrel szembeni helytállás ritka értékét.
Legtöbbet G á s p á r József Attila életműve k ö r ü l tett. Részt vett a Szép Szó 1938 januári József Attila-iemlékszámának összeállításában, és — m i n t később m a g a írta
— „több pártszervezet ifjúsági és művelődési csoportjában" előadást tartott a köl-tőről. M i k o r m e g i n d u l t a vita arról, hogy „kié József Attila", Gáspár a Delta alma-nachban megjelent vitacikkében visszaperelte a költőt a politikai megbízhatatlanság
és a fasiszta törekvésekkel v a l ó rokonság bűnében i m m á r s o m m á s a n elmarasztalt népiektől, ugyanakkor azonban a szocialista mozgalomtól is, hivatkozva a költészet egy ún. „egyetemesebb emberség l á t o m á s á t " kifejező jellegére, hogy aztán e szel-lemi örökség megőrzésének feladatát „egy lazán megszervezett és n e m l á t h a t ó for-m á i b a n , de erkölcsében összetartó intellektuális csoportnak" ítélje oda. N e for-m kétsé-ges, hogy a Szép Szó polgári radikális körére gondolt G á s p á r , e tiszteletreméltó vállalás azonban József A t t i l á b a n tévesen valamiféle „szabadon lebegő értelmiség"
p é l d á j á t l á t ó és láttató ö n m a g á n a k perlés volt, melyben a Szép S z ó n a k a tömeg-mozgalmakon k í v ü l i és fölötti sajátos helyzete tükröződött, és keresett igazolást.
1942 tavaszán Gáspár egyik irányítója lett a k ö l t ő második, budapesti temetése előkészületeinek, s a m á j u s 5-én megrendezett „ i m m á r n e m a halottnak, h a n e m az irodalomtörténeti h a l h a t a t l a n n a k j á r ó tiszteletadáson" a z emlékbizottság nevében ő mondott búcsúztatót. A Magyar Csillag 1942. decemberi s z á m á b a n megjelent A k ö l t ő és a köztudat c í m ű cikkében a „ m a j d a n i életrajzíró s z á m á r a " „kötelességszerűen"
feljegyezte a temetés előzményeit:
„Marosán György, a sütőmunkások titkára, akit azelőtt n e m ismertem s a teme-tés óta n e m is l á t t a m , egy n a p o n fölhívott s k ö z ö l t e velem, hogy József Attila-emlékbizottságot alakított, amelynek első célja a budapesti sírhelyen v a l ó eltemetés, második pedig, hogy az ú j sírhelyen m é l t ó e m l é k m ű emeltessék. K é r , hogy m i n t a Szép Szó szerkesztője vegyek részt a m u n k á b a n .
A bizottságban a népi írókat K o v á c s Imre képviselte. H á r m u n k o n k í v ü l a k ü l ö n b ö z ő szakmák i f j ú m u n k á s s á g á n a k képviselői s p á r fiatal m u n k á s í r ó vettek részt, m e l l é j ü k sorolva Szabó Istvánt, a Magyar Nemzet m u n k a t á r s á t .
A z t m o n d t a m , hogy a temetés a munkásifjúság m ű v e volt, s ez így i g a z is.
De a kollektív igyekezetet jogos megszemélyesítéssel fűzhetem M a r o s á n nevéhez.
V i d á m tettre készsége, az akadályokkal kedvtelve b i r k ó z ó erélye, önzetlen lelkes-sége n é l k ü l a z i f j ú m u n k á s s á g részvétele n e m k a p o t t v o l n a se ösztönzést, se f o r m á t , se alkalmat. Referálását, intézkedéseit, vitáit h a l l g a t v a v á l t b e n n e m á t é l t ' v a l ó s á g g á József A t t i l a verse: »-Űj nép, m á s f a j t a raj. M á s k é n t e j t j ü k a s z ó k a t . . . « . . . E g y e s társai elégedetlenkedtek a tervezett felvonulás méreteivel, s nagyszabású tüntetéssé a k a r t á k a temetést kiszélesíteni. Ezeket a szándékokat reálpolitikai érzékkel és biz-tonsággal hárította el.
A főváros díszsírhelyet adott a p á r t városházi képviselőinek közbenjárására. Ezt
— utólagos captatio benevolentiae gyanánt — lelkendezve m e g í r t u k a s z á m u n k r a hozzáférhető lapokban. A valóság a z volt, hogy egy négyszáz pengős rendelkezési keretet k a p t u n k . Ezzel azonban csak egy egészen eldugott sírhelyet szerezhettünk meg. A kiszemelt és megváltott sírhely ezer pengőbe került. A különbözetet, t o v á b b á a kihantolás és a temetés költségeit gyűjtés ú t j á n szereztük m e g . . .
Először Táncsics M i h á l y sírja mellett szenteltünk k i egy helyet. M e g is k a p t u k . Sajnos, elsietett örvendezésből idő előtt megírták egy h é t f ő i lapban. A z i d ő előtti nyilvánosságnak a z lett a z eredménye, hogy erről a helyről — u t ó b b érvényesített, de egyébként jogos f o r m a i okok m i a t t — le kellett m o n d a n u n k . Ehelyett k é t m á s i k parcellában ajánlottak fel sírhelyet. A z egyik sírhely a z 1919. é v i j ú n i u s i ellen-forradalom vértanúinak, Nikolényinak, Stenczelnek, Lemberkovitsnak sírjai között volt. Ez azonban n e m mutatkozott megfelelőnek, mert előtte csupán egy keskeny ú t húzódott, s előre látható volt, hogy megfelelő a l k a l m a k k o r nagy tömegek v o n u l n a k fel a költő sírjához, a m i megoldhatatlan közlekedési és rendészeti kérdést jelentett volna. így választottunk azután sírhelyet a G ö m b ö s G y u l a - e m l é k m ű t ő l j o b b r a eső parcellában. Jelentőség és ismert név nélküli polgárok nyugosznak benne. N e m kap-hattunk helyet az első sorban, de a parcella előtt tömegek gyülekezésére a l k a l m a s térség van, s küldöttségek, egyes csoportok a m á s o d i k sorban levő sírhelyet köny-nyen elérhetik."
1939 elején Gáspár a Szép Szó szerkesztésében m a g á r a maradt. A m á r c i u s i — áprilisi, m a j d az ezt követő két utolsó szám a z ő neve alatt jelent meg. Szerkesztői tevékenységével és általában a Szép Szónak a „ f a l u k u t a t ó k " elleni