vizsgálathoz? Hiszen csak nem tételezhetem fel, hogy Camerden kisasszony ...
Akaratlanul is felkiáltottam. Több volt a sok
nál, hogy immár másodszor hozzák az ő nevét ezzel az üggyel kapcsolatba.
— A detektív világosan megnevezte Camerden kisasszonyt? — kérdeztem sietve, amikor észrevet
tem, hogy Armstrong úr csodálkozva néz reám. — Honnan ismerte a detektív Camerden kisasszonyt?
— Egyáltalán nem mondott nevet; csupán pontos leírást adott az illetőről. Ez a leírás Camer
den kisasszonyra illik, akiről pontosan tudjuk, hogy abban az időben ide-odabolyongott. Be kell vallanom, hogy még életemben nem voltam ilyen kínos helyzetben, mint most — panaszkodott kese
rűen a kedves öregúr. — Hivassuk le Sinclair urat;
őt érinti a legérzékenyebben Gilbertine legközelebbi rokonának hrlála; vagy... várjon csakl... ne hi
vassam ide inkább magát, Camerden kisasszonyt?
ö mondhatná el a legpontosabban, hogyan jutott az ékszer birtokába.
Nagynehezen sikerült elnyomni magamban azt a szándékot, hogy Camerden kisasszonyt már nyomban megvédjem a gyanúsítástól s igy olyan
féleképp igyekeztem válaszolni, ahogyan azt, néze
tem szerint Sinclair a leghelyesebbnek találta volna.
— A dolog nagyon komoly és bonyolult — mondottam, — ha azonban ön még csak rövid ideig türelemmel lesz, azt hiszem, feleslegessé válik Camerden kisasszony háborgatása. Meg vagyok győződve arról, hogy minden, ami történt, hama
rosan tisztázódni fog. Adjon legalább időt és alkal
mat szegény leánykának arra, hogy igazolhassa magát — hebegtem. — Gondoljon csak arra,
mi-A. K. Green: A Borgták ékszere 6
82
lyen érzéseket keltene benne az, ha ilyen kínos ügyben kérdéseket intéznének hozzá. Ez olyan sebet ütne a lelkén, amely soha, soha nem hegedne be többé. Csak, amennyiben önként nem nyilat
kozna, kellene, önnek megkérdeznie öt, hogy mi ennek az oka.
— Ma reggel le sem jött a reggelihez Camer- den kisasszony.
— Ez egészen természetes.
— Oh, bár kérhetnék tanácsot a feleségemtől!
Sajnos azonban, nőm nagyon ideges hangulatban van, Mindent el fogok követni, hogy a súlyos ügy újabb fejleményeit, amíg csak lehet, eltitkoljam előtte. Mit gondol, ne keressem fel Camerden kis
asszonyt, remélt felvilágosításainak meghallgatása végett, még mielőtt az orvosok újra visszatérnek, vagy megérkezne Lansingné háziorvosa, akinek táviratoztam?
— Bizonyos vagyok felőle, hogy három óra leforgása alatt ön ismerni fogja az egész tényállást.
Bízza rám, hogy az ügyet kinyomozzam. ígérem önnek, ha ez nem sikerülne nekem kielégítő ered
ménnyel, Sinclair segítségét fogom igénybe venni.
Armstrong úrnak csak arra legyen gondja, hogy Camerden kisasszony jó hírneve ne szenvedjen csorbát holmi gyanusítgatások révén. Gyakran elő
fordul, hogy szerencsétlen pillanatokban olyan sza
vak hangzanak el, amelyeket soha jóvátenni vagy elfelejteni nem lehet. Reszketek, ha csak rágondo
lok is, hogy most 6 kerülhet ilyen helyzetbe.
— Senki sem sejti, hogy a melltűt az 6 kezé
ben látták — jelentette ki Armstrong ünnepélye
sen. — Az azonban valószínű, hogy most már min
denki tudja, hogy Lansingné halálának körülmé
nyeit gyanúsnak találták. Az ilyen gyanú felmerü
lését valamely házban, ahol annyian laknak, mint itt, lehetetlenség titokban tartani.
Ezt mindenesetre tudtam. Armstrong viselke
dése és szavai mégis valamennyire megnyugtattak.
Házigazdámtól elköszöntem és a reggeliző terem felé indultam. Vájjon ott találom-e Lane kisasz - szonyt? A terembe lépve, egy pillantással meggyő
ződhettem, hogy Lane kisasszony az asztalnál ül s szerencsémre a mellette lévő hely szabad volt. Már éppen az üres szék felé indultam, amikor hirtelen feltűnt nekem a csend, amely belépésemkor kelet
kezett. Amikor még az ajtón kívül voltam, élénk beszélgetés zsongását hallottam s most néma csend volt s mindenki lesütötte szemét pillantásom előtt. Gyorsan körülnéztem a teremben, de mintha senki sem ismert volna meg és egyetlen vendég sem üdvözölt.
Mit jelentsen ez? Rólam beszélték talán? Való
színűleg, még pedig bizonyára olyan módon, hogy az reám aligha lehetett hízelgő.
Nem tudtam eltitkolni, hogy mennyire zavarba hozott engem az a hatás, amelyet belépésem kel
tett. Félszegen és elfogódottan ültem le a Lane kis
asszony melletti székre és kérdőn pillantottam szomszédnőmre. Azonban 6 is, akárcsak a többiek, mélyen elmerült tányérja szemlélésébe, de amikor nyugodtan „Jó reggelt Г kívántam neki, feltekin- tett és köszönésemet könnyed, rokonszenvező mo
sollyal fogadta. Egyszerre, mintha jeladásra tör
tént volna, az egész asztal körül élénk beszélgetés indult és a zsíbongás közepette nyugodtan kérdez
hettem meg Lane kisasszonytól azt, ami legin
kább érdekelt.
— Hogy van Murray kisasszony? — kérdez
tem. — Úgy látom, ő nem jött le a reggelihez.
6*
83
84
— Számított talán rá, hogy lejöjjön? Szegény Gilbertine. Aligha volt elkészülve, hogy ilyen dol
gok történjenek esküvője napjánl — Majd ellen
állhatatlan naivitással, amely tökéletesen összhang-, ban volt törékeny termetével és eladólányos modo
rával, hozzátette még: — Nézetem szerint nem volt szép az öregasszonytól, hogy éppen ezen a napon halt meg.
— Bizony nem volt szép! — feleltem meg
győződéssel, miközben folyton azon törtem a fejem, hogyan hajthatnám végre legjobban megbízásom.
— Murray kisasszony meg akarja tartani ma az esküvőt? Úgy látszik, senki sem tudja még, hogy mit határoztak erre vonatkozóan.
— Én sem tudom. Ma éjszaka óta nem is lát
tam még őt. Nem is tért vissza a szobájába az éjszaka folyamán. Azt mondják, hogy rémületé
ben és csalódottságában hajnalig zokogott egy sarokban. Istenem, hogy ilyesminek kellett történ
nie Gilbertinevel! De ez még mindig jobb, mintha...
A mondat további szavai érthetetlen mormo
gásbán vesztek el. Majd újra csend lett. Vájjon Lane kisasszony azért hallgatott-e el, mert egy pillanatra elült körülöttünk a társalgás zaja? Alig hinném, mert Lane kisasszony még akkor is ma
kacs hallgatásba burkolózva üldögélt mellettem, amikor körülöttünk már újra élénk társalgás fej
lődött. Amilyen gyorsan csak tudtam, kiittam ká
vémat és elhagytam a termet Előttem már sokan elkészültek a reggelijükkel és így, amikor a folyo
sóra értem, az ismét beszélgető csoportokkal volt tele.
A csoportosulásokon átvágva, éppen a könyv
társzoba felé igyekeztem, amikor velem szemben Ihaladók arcán újra a zavar jeleit vettem észre.
85