A forrás bemutatása, jelentősége

A zágrábi Knjižnica Metropolitana MR 124-es jelzetű kézirata paramétereinek bemutatásánál két leírásra támaszkodunk. Egyrészt rendelkezésre áll az eredeti kézirat hasonmás- és kritikai kiadása, amely Ivan Šaško zágrábi segédpüspök munkájaként 2005-ben jelent meg Zágrábban.²⁸² Mivel azonban a könyv csupán horvát nyelven áll rendelkezésre, így sajnálatos módon nem vált ismertté nemzetközi körökben.²⁸³ Šaško leírása azonban nem terjed ki a forrás bemutatásán túl annak egyéb aspektusaira:

eredetére, forrásanyagára, egyéb forrásokkal fennálló párhuzamokra. Utóbbi vizsgálatokat Földváry Miklós végezte el, aki nem csupán a magyar és nemzetközi forrásanyagon belül helyezte el Zágrábi pontifikálét, hanem felhívta a figyelmet annak különleges szerepére a magyar liturgiatörténet egészének vonatkozásában. E kérdés taglalására csupán áttekintő módon térek ki, hiszen Földváry összefüggő, kimerítő önálló tanulmányt szentel a PZ leírására „Egy hiányzó láncszem: Az MR 124-es zágrábi pontifikále” című munkájában.²⁸⁴ Itt tehát csupán a forrás alapvető, a későbbi elemzésnek hátteret adó karakterisztikájára térek ki, Földvárytól véve az adatokat.

282 ŠAŠKO: Zagrebački pontifikal MR 124 (Metropolitanska knjižnica u Zagrebu, MR 124):

Diplomatičko izdanje rukopisa i prikaz liturgijskoga ozračja, Društvo za povjesnicu Zagrebačke nadbiskupije “Tkalčic”, Zagreb 2005.

283 Jómagam is csupán Kasimierz Ginternek, a római Pápai Szent Kereszt Egyetem professzorának, licenciadolgozatom témavezetőjének köszönhetem megismerését.

284 Vö. FÖLDVÁRY: „Egy hiányzó láncszem: Az MR 124-es zágrábi pontifikále”, i.m., pp. 383-416.

A PZ kódexe egy 275×204 mm méretű, 84 fólióból álló könyv, és bár a pontos datálást segítő adatot nem találunk benne, paleográfiai szempontok alapján Földváry a XIII. század elejére keltezi keletkezését, valamint az ő hipotézise alapján valószínűsíthetjük a kódex zágrábi származását is.²⁸⁵ A Zágrábi pontifikálé az esztergomi rítus autentikus formáját képviseli, a benne foglalt szertartási anyag a Magyarországon, azon belül is az esztergomi rítusterületen végzett úzust tartalmazza, annak ellenére is, hogy a Zágrábi Püspökség joghatóságilag Kalocsa érseki tartományához tartozott. Az esztergomi úzushoz való tartozást első sorban a PZ szoros kapcsolata támasztja alá azokkal az egyéb forrásokkal, amelyek minden kétséget kizáróan az esztergomi rítusterülethez kötődnek. Ezek közül a legfontosabb az Esztergomi benedikcionále²⁸⁶ és a Chartvirgus-pontifikálé²⁸⁷ (régebben használatban lévő nevén „Hartvik agenda”). Földváry kutatása egyértelművé teszi, hogy a PZ ennek a két, az esztergomi rítushoz kötődő forrásnak az egybedolgozása nyomán keletkezett, esetleg egy vagy több, azokkal közös, vagy azokkal kapcsolatban álló forrásból vették anyagát.²⁸⁸ Mivel azonban a fentebb említett két forrásnál (BS és H) közel 200 évvel később keletkezett, így nem teljes az anyagok egyezése: néhány szertartás esetén egyszerűsíti, vagy éppen átrendezi az anyagot, egyes ordókat teljesen kihagy, míg másokat viszont teljesebb formában közöl, mint a korábbi kódexek.²⁸⁹

Vannak azonban olyan ordók, amelyek többletet jelentenek a két XI. századi esztergomi forrás anyagához képest, és - egyebek mellett - pontosan ilyen az apátnő megáldásának szertartása is. Ennek kapcsán - bár minden kétséget kizáróan nem tudjuk bizonyítani - nem minden alap nélkül tehetjük fel, hogy létezett egy, a BS és H köteteivel kortárs harmadik forrás, amely azokat az ordókat tartalmazta, amelyeket a BS

285 FÖLDVÁRY: Egy úzus születése I.: A Chartvirgus-pontifikále és a magyarországi liturgia megalkotása a XI. században, i.m., p. 30.

286 BS és PZ kapcsolatáról bővebben vö. JÓZSA – FÖLDVÁRY (ed.): Benedictionale Strigoniense 1075-1100, Zagrabiæ, Knižnica Metropolitana MR 89, i.m., p. 31 és p. 38.

287 A H esztergomi eredete vö. FÖLDVÁRY: Egy úzus születése I.: A Chartvirgus-pontifikále és a magyarországi liturgia megalkotása a XI. században, i.m., pp. 75-93. A H kapcsolata a PZ-vel vö.

FÖLDVÁRY: Egy úzus születése I.: A Chartvirgus-pontifikále és a magyarországi liturgia megalkotása a XI. században, i.m., pp. 30-32,

288 FÖLDVÁRY: Egy úzus születése I.: A Chartvirgus-pontifikále és a magyarországi liturgia megalkotása a XI. században, i.m., p. 31.

289 FÖLDVÁRY: „Egy hiányzó láncszem: Az MR 124-es zágrábi pontifikále”, i.m., p. 5.

és a H nem, a PZ viszont igen. Ha ez igaz, akkor a PZ-ben található apátnő megáldási ordó egészen a XI. századig nyúló gyökerekre tekinthet vissza, és ebből az is következik, hogy minden valószínűség szerint nem csupán Zágrábban, hanem az egész esztergomi rítusterületen ezt alkalmazhatták a magyar középkor első századaiban.²⁹⁰

A PZ ordóinak sorrendje a következő:

(1) Zsinat: Incipit ordo diei primi in synodo episcoporum (3r-v) (2) Exkommunikáció: Excommunicatio perpere agentium (3v-4r) (3) Abszolúció: Absolutio excommunicatorum (4r-v)

(4) Apát- és apátnő megáldás: Incipit ordo qualiter abbas vel abbatissa consecrari debet (4v-6v)

(5) Alapkőletétel: Incipit ordo ubi ædificanda est ecclesia (6v-7r) (6) Temetőszentelés: Consecratio cimiterii (7r-8r)

(7) Oltár újraszentelése: In reconciliatione violatæ altaris (8r-v)

(8) Virágvasárnap: Ordo in Ramispalmarum qualiter processio agatur (9r-13v) (9) Nagycsütörtök, olajszentelés: Ordo in Cena Domini (13v-20v)

(10) Nagycsütörtök, lábmosás: Ordo ad mandatum faciendum (20v-21r) (11) Nagypéntek: Ordo in Parasceve (21r-22r)

(12) Nagyszombat: Benedictio ignis in Sabbato Sancto (22r-v) (13) Harangszentelés: Ad signum ecclesiæ benedicendum (22v-24v)

(14) Ordinációk: Hic incipit ordo ad ordines clericorum celebrandos (24v-33r) (15) Templom és oltár dedikációja: Ordo ad ecclesiam dedicandam (33r-51v) (16) Templom újraszentelése: Reconciliatio violatæ ecclesiæ (52r-53v) (17) Ereklyetartó szentelése: Præfatio consecrationis capsarum (53v-55r)

(18) Nagycsütörtök, vezeklők rekonciliációja: Reconciliatio pænitentium in Cena Domini (55r-61v)

(19) Mise előkészülete: Oratio dum dominus pontifex præparat se ad missam (62r-70v)

(20) Mise rendje: Paratus presbyter intrat ad altare dicens (71r-80v) (21) Benedikcionále (81r-84v)

290 FÖLDVÁRY: „Egy hiányzó láncszem: Az MR 124-es zágrábi pontifikále”, i.m., p. 6

(22) Dedikációs mise: Missa in Dedicatione ecclesiæ (84v)

Láthatjuk, hogy a szertartások sorában a negyedik helyen szerepel az apátmegáldás rítusa Incipit ordo qualiter abbas vel abbatissa consecrari debet²⁹¹ címmel, amelyet - mint azt fentebb tárgyaltuk - gyakran egyúttal az apátnők megáldásakor is alkalmaztak kisebb változtatásokkal, betoldásokkal, mindezt anélkül, hogy külön cím alatt egy saját szertartást hoztak volna. A PZ esetében ez a betoldás mindössze egy könyörgés volt, valamint az ordó címében láthatunk utalást arra, hogy ezt az ordót alkalmazták nem csupán az apát, hanem az apátnő megáldásakor is.