4. A hatékonyság értelmezése és mutatószámai
4.2. A gazdasági hatékonyság értelmezése és mérése
4.2.3. A forgóeszközök hatékonysága
A forgóeszköz-gazdálkodás, a készlet és anyaggazdálkodás színvonalának jellemzése különböző mutatószámokkal történhet. Ezek a mutatók a termelés és a készletgazdálkodás konkrét adatainak a felhasználásával számíthatók.
Kronologikus átlagkészlet:
Adott időszak tényleges átlagkészletének a számbavétele oly módon, hogy a kezdő- és zárónapokat 50-50%-kal, a közbülső napokat pedig 100%-kal vesszük figyelembe, és így képezünk a napok számával egyszerű számtani átlagot. A kronologikus átlagkészletet számolhatjuk egy hónapra, negyedévre vagy bármilyen más, választott időpontra. A kronologikus átlagkészlet nagyon sok helyen alkalmazható, így pl. a forgási sebesség kiszámolásánál
Fajlagos anyagfelhasználás:
Az anyagfelhasználás és a termelt termékmennyiség természetes mértékegységben megadott hányadosa. Ez a mutató adja meg, hogy egy adott termékhez természetes mértékegységben mennyi anyagot kell felhasználni (pl. 12 kg/db). Ennek segítségével határozható meg ugyanis a termelés konkrét anyagigénye.
mennyiség Termelt
sználás Anyagfelha
49 8. táblázat. A jövedelmezőség fontosabb mutatószámai
Megnevezés Számítás Magyarázat
Árbevétel
A vállalkozás árbevételének mekkora részét teszi ki az eredmény.
Költségszint 100 mutatja ki, hogy a költség a TÉ-nek mekkora hányadát adja
Profitráta 100
Árbevétel Profit
A vállalkozás árbevételének hány
százaléka a profit
Átlagos
fedezeti hányad Értékesíté snettó árbevétele 100
összeg Fedezeti
Az egyes termékek, teljesítmények bevételéből mekkora rész marad az értékesítés közvetlen költségeinek
levonását követően a közvetett költségek és a nyereség fedezésére.
Milyen ELÁBI szint mellett/illetve az ennek megfelelő árbevétel mellett nem képződik eredmény
Tőkearányos
jövedelmezőség Töke összetevöi 100
tegória Eredményka
A vállalkozás tőkéjének eredményhozamát fejezi ki.
A saját tőke hozama. Egységnyi saját tőke értékre jutó adózott eredmény.
Eszközarányos
jövedelmezőség Eszközök összetevöi 100
tegória
Az eszközarányos megtérülés az összes eszköz jövedelemtermelő képességére ad
A lekötött tőke megtérülése a befektetett eszköz/tőke jövedelemtermelő képességére ad választ. Egységnyi befektetett
eszközértékkel előállított adózott eredmény.
Költségarányos
jövedelmezőség Termelési költség kategória 100
tegória Eredményka
Egységnyi termelési költséggel előállított eredmény értéke.
Eredménykategóriák: (1) üzemi (üzleti) tevékenység eredménye; (2) szokásos vállalkozási eredmény; (3) adózás előtti eredmény; (4) adózott eredmény; (5) mérleg szerinti eredmény; (6) fedezeti összeg; (7) relációs eredmény (belföld, külföld stb.).
Árbevétel kategóriák: (1) értékesítés nettó árbevétele; (2) értékesítés nettó árbevétele + egyéb bevételek; (3) értékesítés nettó árbevétele + egyéb bevételek + pénzügyi műveletek bevétele; (4) értékesítés nettó árbevétele + egyéb bevételek + pénzügyi műveletek bevétele + rendkívüli bevételek.
Tőke összetevői: (1) saját tőke; (2) idegen tőke; (3) összes tőke;
Anyagellátottság mutató:
Az időszak kronologikus átlagkészletének és az átlagos napi felhasználásnak a hányadosa.
Ennek a mutatónak az értéke megadja, hogy mennyire volt "feszített" a készletgazdálkodás.
50 Megmutatja, hogy a készletek átlagosan mennyire voltak felette a ténylegesen felhasznált mennyiségnek. Értéke 1 vagy annál nagyobb lehet (a készletfelhasználás értéke a nevezőben ugyanis nem lehet több mint a rendelkezésre álló készlet a számlálóban). 1-hez közeli érték feszített készletgazdá1kodást jelez, itt az időszak átlagos állománya alig haladja meg a tényleges felhasználás mértékét, tehát a készleteket jó kihasználtság jellemzi. Az l-nél jóval magasabb értékek laza készletgazdá1kodást jeleznek, ahol jóval a tényleges igény felett történik az adott készlet tartása. Az anyagellátottság mutató értékének helyes beállításával javítható a készletgazdá1kodás minősége.
Termelés anyagigényessége:
Az anyagköltség és az összes termelési költség hányadosa egy adott időszakban. Az anyagfelhasználás százalékos arányát mutatja meg az összes költségen belül. Ezzel a mutatóval tudjuk vizsgálni, hogyan változik a termelés anyagigényessége az egyik időszakról a másikra. Az anyagköltségekkel való takarékoskodás érdekében fontos folyamatos kiszámítása, figyelemmel kísérése.
Anyaghányad-mutató:
Az anyagköltség és a termelési érték hányadosa egy adott időszakban. Az anyagköltség százalékos arányát adja meg az eladási ár százalékában. Megmutatja, hogy a folyó tennelőfelhaszná1ás mekkora a vállalat által kibocsátott tennék értékéhez viszonyítva. Az e feletti rész az ún. hozzáadott érték és az amortizáció. A vállalat számára fontos a hozzáadott érték növelése, amit az amortizáció helyes beállításával és az anyaghányad csökkentésével érhet el.
A forgóeszköz-gazdálkodás hatékonyságának mérése
A forgóeszközök fontos mérőszáma egy adott időszak átlagos forgóeszköz-állománya. A vállalati működéshez szükséges forgóeszközök mennyisége a forgóeszköz-igényességi mutatóval jellemezhető. A mutató számszerűsítése az alábbi összefüggés alapján történhet::
Forgóeszköz-igényesség (%) = *100
árbevétel Nettó
állomány
-z forgóeszkö Átlagos
A vállalat forgóeszköz-állományának nagysága jelentős mértékben függ a vállalat profiljától, termelési szerkezetétől. A forgóeszköz-gazdálkodás hatékonyságát az alábbi mutatószámokkal jellemezhetjük:
A fordulatok száma (forgási sebesség) =
állomány
-z forgóeszkö Átlagos
árbevétel Nettó
Kronologikus átlagkészlet / Átlagos napi felhasználás
Anyagköltség / Termelési költség
Anyagköltség / Termelési érték
51 A fordulatok száma (forgási sebesség) =
idotartama
A forgóeszköz-gazdálkodás hatékonyságát alapvetően kétféleképpen javíthatjuk. Egyfelől csökkenthetjük azt az időt, amennyi alatt a beszerzett eszközökből eladott áru lesz, azaz gyorsíthatjuk a forgalmi és termelési folyamatot, azaz a forgási sebességet növeljük.
Másrészt a magas színvonalú logisztikai rendszer biztosítása esetén az egyes elemek kölcsönhatása miatt csökkenthetjük a forgóeszközökben lekötött tőkerészt a termelési értékhez vagy a teljes forgalomhoz (nettó árbevételhez) viszonyítva. Az előző esetben javítjuk a forgóeszköz-igényességet, a másodikban relatív forgóeszköz megtakarítást érünk el. A forgóeszköz-gazdálkodás színvonala tehát akkor javul, ha a fordulatok száma nő és a forgási idő csökken, és akkor romlik, ha a fordulatok száma csökken és a forgási idő nő.
Amennyiben a forgási idő vagy a fordulatok száma ismert, az átlagos forgóeszköz-állomány is meghatározható a forgalom és a forgási idő szorzataként, vagy a forgalom és a fordulatok számának hányadosaként.
A gyakorlati életben az a jellemző, hogy a forgóeszközök átlagos állománya alatt csak a készleteket értik, és a készletek állományértékének számszerűsítéséhez a kronologikus átlagkészletet használják. Mindez tehát azt jelenti, hogy a forgóeszközök hatékonyságának fenti mutatóit a készletgazdálkodás hatékonyságának jellemzésénél értelmezik.
A forgóeszközök egyéb tételeire vonatkozó mutatószámok
Vevői követelések forgási sebessége =
KÖV NÁB
ahol KÖV. Vevői követelések
Vevői követelések behajtásának ideje =
nap
52 Forgási idő =Készletlekötési idő+ Vevői követelések behajtásának ideje + Pénzeszközök
megtérülésének ideje Szállítói tartozás rendezésének ideje =
ENJB SZT
ahol SZT: Szállítói tartozás ENJB: Egy napi beszerzés
Finanszírozási idő = Készletlekötési idő +Vevői követelések behajtásának ideje + Szállítói tartozás rendezésének ideje