Kulcsszók: gender, írott nyelv, megakadásjelenség, szünet Bevezetés
A pszichológia és a grafológia szimbolikája alapján a sorvégi elválasztójel a lélegzetvételt szimbolizálja, így a hasz-nálatával megszakítjuk a gondolatok fonalát, esélyt adunk, hogy más átvegye tőlünk a szót (Fazekasné Orbán 2011). Az elhangzott tézis szerint, aki fél, hogy elveszik tőle a szót beszéd közben, az kevesebb kötőjelet használ az írott megnyilatkozás során, mivel a gondolatok vonala egyenesen halad. Ha valakit félbeszakítanak, nem biztos, hogy újból fel tudja venni a beszélgetés fonalát. A gondolatjel a lélegzet vételeként is értelmezhető, így könnyen átvehetik a szót „...ne engedd ki a kezedből az irányítást...”. Ugyanakkor a gondolatjel a „...folytatom”-ként is értel-mezhető, hiszen az író személy még nem fejezte be a gondolatát, csak kifogyott a helyből, ezért sort kell váltania, ezért néhány tized másodpercre fel kell emelnie a tollat (Fazekasné Orbán 2011: 10. )
Milyen szünetet tart beszéd közben az, aki fél átadni a szót, és mennyi elválasztójelet használ írás közben? Az előzetes kutatások arra engednek következtetni, hogy különbség van a férfiak és a nők beszédaktusa során a szü-nettartási szokásaikban. Vajon az írásbeli kommunikációban is megfigyelhető ez?
Huszár Ágnes (2006) egy 18 órás hanganyag vizsgálatával kimutatta, hogy a férfiak funkcionálisan több kitöltött szünetet alkalmaztak, mint a nők (2006). Angol, német kutatások is ezt igazolják.
Pszicholingvisztikai kísérletek igazolják, hogy a nőknek jobb a verbális memóriájuk, így jobban teljesítenek a szótalálási feladatokban, mint a férfiak. E képességbeli különbségek nemcsak a magyar nyelvben mutatható ki, hanem a világ más területein elvégzett kísérletek is igazolják, azaz nem függnek a nyelvtől.
Az egyes nyelvek anyanyelvi beszélői eltérő tempóban beszélnek. A magyarul beszélők tempója átlagos, ezáltal a más nyelvet beszélők „tempóskáláján” középütt található. A férfiak és a nők beszéde különbözik egymástól a tempót illetően. Gósy Mária a nők javára mutatott ki eltérést, kutatása azt igazolja, hogy ők gyorsabban beszélnek, mint a férfiak (Gósy 1998).
Anyag, módszer
A kísérletben részt vevő személyek
A részben irányított beszédanyagot egy képről alkotott narráció képezte. Az adatközlőknek másfél perc állt a ren-delkezésükre, hogy elmondják, mit látnak a képen, mi jut róla eszükbe. Kérdést csak a legritkább esetben tettem fel, akkor, ha láttam, hogy segítség nélkül nem tud továbbhaladni az adatközlő.
12 férfi (átlagéletkor: 27 év) és 15 női résztvevője (átlagéletkor: 31 év) volt a kísérletnek, mindannyian ép be-szédűek és hallásúak, nincsenek hangképzési zavaraik. Életkor, származás, iskolai végzettség, lakóhely, foglalko-zás tekintetében az adatközlők heterogén csoportot alkotnak.
Mindenkivel két tesztet készítettem, amihez a kísérlet megkezdése előtt az aláírásukkal belegyezésüket adták.
Törekedtem egy férfiak és nők számára is beszédes kép kiválasztására. Egy A/5-ös méretű, magazinban meg-jelent fotót ragasztottam fel egy A/4-es méretű karton közepére. A kép, amely alapján szöveget kellett létrehozniuk, egy autót és két alakot ábrázol szabadtéri környezetben (lásd 1. sz. kép). Az eddigi kutatások szerint a nők a sze-mélyeket, míg a férfiak inkább a mozgást, cselekvést helyezik narrációjuk középpontjába. Az autóval és az éppen ugró fiúval nemcsak a mozgást akartam jelezni, hanem azt a sztereotíp nézetet is szerettem volna segítségül hívni, mely szerint a férfiak szeretnek az autókról beszélni.
PELLER ANITA:FONETIKAI SAJÁTOSSÁGOK A PAPÍRON 57
1. ábra Kísérleti anyag A. Hangzó anyag
A kísérletben résztvevők fél perc gondolkodási idő után kezdtek a feladathoz. Minden narrációról külön-külön hang-felvételt készítettem diktafonnal, majd wav kiterjesztésű hangfájlként mentettem a felvételeket. A felvételekről jegy-zőkönyvet készítettem, és az adatok nyelvi és fonetikai elemzését elvégeztem. A Wave Pad Sound Editor nevű számítógépes hangszerkesztő-program segítségével mértem a beszédtempót, az artikulációs tempót, a szünetek hosszát, gyakoriságát és helyét, elemeztem a megakadásjelenségeket.
B. Írott anyag
Minden adatközlő egy hosszában félbevágott A/5-ös méretű lapot kapott (75 mm x 210 mm), amelyre úgy kellett írniuk a képről, hogy a lap rövidebb fele legyen párhuzamos velük. Erre azért volt szükség, hogy minél kevesebb szó segítségével, minél több sort tudjanak produkálni, hogy a kísérlet mérhető legyen. Miután befejezték, a grafoló-giai etikett szabályai szerint meg kellett adniuk néhány adatot a lap hátuljára: nem, kor, kezesség, végzettség, fog-lalkozás, szemüvegviselés.
Hipotézisek
Három hipotézist állítottam fel, ezek a következők:
1. A gyors artikulációs tempójú egyének kevesebb elválasztójelet használnak az írás során, mivel a beszédük gyorsabb, haladni akarnak, sodorja őket a lendület. Ez az írás során azt jelenti, hogy nem akarják megszakítani ezt a lendületet egy-egy elválasztójellel a sor végén.
2. Akiknél nagy a néma szünetek száma és hossza, azoknál az írás közben több sorvégi elválasztójelet találunk.
3. Aki írásban több szótagot produkál, mint az átlag, az szóban is átlag feletti szótagot produkál.
Eredmények Beszédtempó
A másfél perces hanganyagon mértem az egy másodpercre eső szótagok számát. Az összes adatközlő átlagos beszédtempója 2,9 szótag/sec volt. A férfiaké ennél kisebb (2,8 szótag/sec), a nőké pedig magasabb (3 szótag/sec).
Átlag Nők Férfiak
2,9 3 2,8
1. táblázat Beszédtempó
A szórás a nőknél 1,9 – 4,1 szótag/sec között volt, míg a férfiaknál 1,6 - 3,6 szótag/sec.
Artikulációs tempó
A másfél perces hanganyagból kivágtam a (néma és kitöltött), szüneteket és elosztottam a produkált szótagok szá-mával, így kaptam meg az artikulációs tempót.
Nem tapasztaltam eltérést a tempó tekintetében, mivel a nők 4,3 a férfiak pedig 4,7, azaz átlagosan 4 és fél szótagot produkáltak másodpercenként.
Átlag Nők Férfiak
4,5 4,3 4,7
2. táblázat Artikulációs tempó Beszéddel töltött idő
A következő lépésben azt néztem meg, hogy a rendelkezésükre álló másfél percből hány másodpercet használtak fel beszédre.
Az adatok arról tanúskodnak, hogy a nők jelentősen többet beszéltek a másfél perc alatt. Ők átlagosan 64 másodpercet használtak fel, míg a férfiak 52,5 másodpercet.
Átlag Nők Férfiak
59 64 52,5
3. táblázat Beszéddel töltött idő Néma szünetek – kitöltött szünetek
A hanganyagon számítógépes program segítségével megmértem a szünetek számát és hosszát. 500 millisec feletti értéktől számítottam szünetnek.
Nő Férfi
Néma szünet 10 15
Kitöltött szünet 5,5 4
4. táblázat Szünetek
A nők átlagosan kevesebbszer tartottak szünetet, de az arányokat tekintve náluk magasabb a kitöltött szüne-tek száma, mint a férfiaknál.
83 kitöltött szünetet produkáltak a nők, ami átlagosan 5,5 kitöltött szünetet jelent beszélőnként, míg a férfiak 47 darabot (átlag 3,5). A nyújtás típusú szünettartásban nem volt kiemelkedő differenciálódás. Ezzel szemben erős különbség figyelhető meg a köznyelvben ő-zésként emlegetett hezitációs szünetekben.
A nők által legtöbbet használt forma az őőő volt. Ezt a típust használták a férfiak is a legtöbbször, de érdekes, hogy a hmm-öt lényegesen kevesebbszer választották a nők, szemben a férfiakkal.
PELLER ANITA:FONETIKAI SAJÁTOSSÁGOK A PAPÍRON 59
Nők Férfiak
Őőő 42 13
Öhm 15 4
Ahm 1 1
Hmm 7 9
Khm 0 2
Nyújtás 19 18
5. táblázat Kitöltött szünetek Az írott anyag elemzése
Az adatközlők átlagosan 121,5 szótagot produkáltak, ami a nemek tekintetében nem mutat számottevő különbséget, hiszen írásban nagyon kiegyenlített teljesítményt nyújtottak. A nők átlagosan 122,5 szótagot, a férfiak pedig 120 szótagot írtak le a papírra.
A hangzó anyaggal összevetve ez meglepő különbséget mutat, hiszen a szóbeli közlésben több szembeötlő különbséget is kimutathattunk: szünetek száma, beszéddel töltött idő.
Nők Férfiak Átlag
Átlagos szótagszám 123 120 121,5
Átlagos sorszám 18,5 16 17
Átlagos elválasztójel 2,6 1,8 2,3
6. táblázat
Az írott anyag átlagos eredményei Írott és hangzó anyag összevetése
Magas artikulációs tempó – kevés elválasztójel
Az átlagos tempó és az átlagos elválasztójelhez képest mérten megnéztem az adatközlők egyéni eredményeit, és azt tapasztaltam, hogy aki az átlag feletti tempóval bírt, az az írott anyag produkálása közben igyekezett kerülni az elválasztójel használatát. A férfiaknál a 4,7 szótag/secundum feletti eredménnyel rendelkezők közül a legtöbb eset-ben nulla, egy eseteset-ben pedig 1 sor végén alkalmaztak elválasztást. A nőknél ugyanez a tendencia figyelhető meg, de három átlag feletti artikulációs tempójú adatközlőnél figyeltem meg 4 elválasztójelet, Úgy találtam, hogy ennek oka a magasan átlag felett produkált sorok száma volt. Az átlagos 17 sorszámhoz képest, ők 30 feletti sort produ-káltak, ezért lehetséges itt a nagyobb számú elválasztójel.
Néma szünet és sorvégi elválasztójel
Annak érdekében, hogy a különböző méretű betűkkel írt, ezért különböző mennyiséget produkáló írásokat a kutatás relevanciájának érdekében azonos nevezőre hozzam, az elválasztás sűrűségét néztem. Ezt az iránymutató számot úgy kapjuk meg, hogy az átlagos elválasztástól való eltérést megszorozzuk a szótagszámmal.
Az elválasztások és néma szünetek sűrűségének mérésekor egy 0-1 közötti értéket kellett kapnunk, ami a legtöbb adatközlőnél meg is történt, és releváns eredményeket produkáltak, de a 27 adatközlőnél négyen nagyon szélsőséges eredményt prezentáltak, ami befolyásolta a végeredményt, így összesítve nem mutatható ki összefüg-gés. Nagyobb létszámú adatközlők esetén ezek a szélsőséges eredmények elvesznének.
Szóbeli és írásbeli szótagszám
Megvizsgáltam, hogy aki szóbeli közlése során az átlagosnál több szótagszámot produkál, az az írásbeli közlésnél is többet produkál-e, mint az átlag. Ennek kimutatásához az átlagos szótagszámhoz képest megvizsgáltam, hogy az adatközlők hogyan teljesítettek.
A kísérlet eredményét befolyásolta, hogy az adatközlők introverzív vagy extroverzív jelleműek-e. Nem vártam azonos teljesítményt, hiszen vannak, akik sokat szeretnek beszélni, de írni egyáltalán nem. De vannak olyan sze-mélyiségű emberek is, akik írásban erősek, ám nem szeretnek beszélni.
Adatközlő sorszáma Szótagszám
Szóbeli és írásbeli szótagszám, férfiak eredményei
Az eredmények is igazolták a fentieket. Akadtak olyanok, akik mindkét típusú megnyilatkozásban átlag felett telje-sítettek, de volt olyan is, aki egyikben sem. Az egyén érdeklődésétől vagy beállítódásától függően voltak, akik a szóbeli és volt, aki az írásbeli feladatnál mutatott nagyobb lelkesedést.
Adatközlő sorszáma Szótagszám
Szóbeli és írásbeli szótagszám, nők eredményei
A 7. (férfiak adatai) és 8. (nők adatai) táblázatban mind az írásbeli, mind a szóbeli adatok közül az átlagos szótagszámtól magasabb szótagszámot produkálók eredményeit emeltem ki (félkövér betűtípus) az adatok köny-nyebb elemzéséhez. Ez alapján négy kategóriát kapunk: 1. adatközlőnél mindkét számadat az átlagostól maga-sabb, 2. az adatközlőnél mindkét számadat az átlagostól alacsonyabb, 3. csak a szóbeli szótagszáma magasabb az átlagos eredménytől, 4. csak az írásbeli szótagszáma magasabb az átlagos eredménytől.
PELLER ANITA:FONETIKAI SAJÁTOSSÁGOK A PAPÍRON 61 Összegzés, következtetések, kitekintés
Az eredmények alapján kimutatható összefüggés van annak tekintetében, hogy aki gyorsan beszél, kevesebb vagy rövidebb szüneteket tart, annál írásban kevesebb elválasztójel tűnik fel az írása során. Az adatközlők eredményei alapján azt találtam, hogy aki magas artikulációs tempót produkált, annál csekély számú elválasztójel szerepelt.
A néma szünetek és az elválasztójelek sűrűségének mérése további vizsgálatokat igényelne egy releváns ered-mény kimutatásához, mert a kiugró adatok miatt nem lehet egyértelmű választ adni arra, hogy van-e összefüggés a két adat között.
Az emberek egy része inkább írásban érzi magát biztosabbnak, egy másik része pedig beszélni szeret jobban, ez kimutatható az adatközlők teljesítményén is. Csak néhány adatközlő produkált mindkét feladattípusban az átla-gosnál magasabb eredményeket. Ezért nem meglepő, hogy nincs meggyőző egyezés az írott és beszélt közlésben tett szótagszámok egyenlőségének tekintetében.
IRODALOM
Bóna J. 2007. A felgyorsult beszéd produkciós és percepciós sajátosságai. PhD-értekezés. Budapest: ELTE.
Gósy M. 1999. Pszicholingvisztika. Budapest: Corvina Kiadó.
Huszár Á. 2006. Az együttműködés nyelvi jelei. Beszédgyógyítás 17. évf. 1. szám. 33–47.
Fazekasné Orbán M. 2011. Grafológia. Elhangzott: Országos Írásszakértő Intézet, Kecskemét, Kecskeméti Ügyvédi Kamara 2011.10. 26.
PETHŐ ANDRÁS
Pannon Egyetem, Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar, Alkalmazott Nyelvészeti és Nyelvoktatási Intézet, Veszprém
pethoandras91@gmail.com