Az ócsai Öreg-turján egy 140–150 hektáros nádas terület, a TK északnyugati ré-szén. A XIX. század közepéig állandó vízborítású láp volt, azután fokozatosan fel-töltődött. Az 1930-as évektől, majd kis szünet után az 1950-es évektől 1975-ig tő-zegbányászat folyt a teljes területen. Az 50–150 cm vastag tőzeget kibányászták, gyakorlatilag a vízzáró rétegig. A tőzegbányászat során nyílt vizes foltok keletkez-tek, amelyek a bányászat felhagyása után elkezdtek feltöltődni, benövényesedni.
Az 1990-es évek elejére a nyílt vizek feltöltődtek, benádasodtak, homogén náda-sokká váltak. (Apró kis területeken, ahol például rétegvízforrás van, megmaradt néhány lápfolt).
A három csatornán korábban feljutott és megtelepedett az Öreg-turjánban számos folyami faj [például: tavi kagyló (Anodonta cygnea), vágó csík (Cobitis elongatoides), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)].
A területet 2011-ben kanyargós rajzolatú, 5–50 méter széles sávokban megkotortattuk, összesen 35–40 hektáron (a KMOP 3.2.1/A-09-0005 projekt keretében), hogy újra nyílt vízfelületeket hozzunk létre (mert teljesen eltűnt az Ócsai TK-ból a nyílt víz), és hogy javuljon a terület vízháztartása. A nyomvonal
vidékeken ennek célja, hogy az előző évi növényzet ne rontsa a szénát.) A tarlók szalmáját inkább leszecskázzák, semhogy égetnék, ami egyben tápanyag-visz-szapótlást jelent a talajnak.
Ha a tűz megfelelő időben ég, vagyis tél végén–kora tavasszal, amikor még nem éledezik az élővilág, és ha viszonylag gyorsan végigfut a területen, akkor ez – megfigyeléseink szerint – nem okoz számottevő természetvédelmi kárt. Mindenesetre a téma kutatást igényelne, és konkrét esetekre vonatkozóan mérlegelni kellene a gondos előzetes hatástanulmányt is egy-egy égetés előtt.
Taxononként különböző módon hat a tűz (és változóan a tűz jellege szerint is).
Például a cserjésedést és gyomosodást jól vissza tudja vetni, az aranyvessző és a selyemkóró termését tökéletesen irtja, a vaddisznót hatékonyan riasztja.
Az elmúlt években a TK-ban lángra kapott tüzeket speciálisan egy mániá-kus gyújtogató okozta. Ezenkívül 1986-ban volt egy óriási tűz. Többhektáros te-rületen 70 centiméter mélységben égett a tőzeg, három hónapon keresztül. (Egy pásztortűz helyén parázslott a kotu, innen terjedt szét a tűz). A tőzeg-talajával együtt leégett gyomos nádas nem gyeppé, hanem azonnal erdővé regeneráló-dott. Szép égeres-szürkenyaras-nyíres erdő lett a helyén.
Szerencsére a vaddisznókat nem csak a tűz riasztja. Legjobb vaddisznó-el-zavaró módszer a télen kint legelő szürkemarha-gulya. A dabasi Nagy-turjánon (nádas, rekettyés, kaszálhatatlan, 200 hektáros terület) évente egyszer áthajtot-ták a szomszédos területek 160 marháját, ami két hét ott-tartózkodást jelentett.
A vaddisznók menekültek, mert a szürkemarha akit ér, szarvával felszúr, magas-ba repít. (Ugyanez történik, ha birkákkal találkozik a szürkemarha). Ugyanitt, a dabasi Nagy-turjánon – a vaddisznók távoltartásán kívül – sok más szempontból is nagyon kedvező lenne, ha folyamatosan szürkemarhákat lehetne legeltetni.
Például a cserjék visszaszorítása, a vízfoltok regenerálódása, a magaslatok ka-szálhatóvá válása miatt.
Helyes szemléletmód
Fentiekben egy sor példával illusztráltuk, hogy a dinamikai szemlélet nélkülöz-hetetlen.
A természetben zajló folyamatok dinamikusak, egy sor környezeti tényező évről évre változik, és változnak az emberi, társadalmi, gazdasági körülmények is. Ezeket a természetvédelmi őröknek le kellene tudniuk követni. Talán a leg-fontosabb, hogy a területtel együtt kellene élnünk, és a helyi emberekkel napi szintű kapcsolatban kellene lennünk.
Az Ócsai TK tevékenysége a környékbeli lakosokat is sok tekintetben inspi-rálja, formálja a szemléletüket. Például amikor a gyümölcs- és szőlőtermesztési A gyepes élőhelyek és a tűz
Az „ember a tájban”, a „mértékkel történő használat” és a természetvédelmi gyepkezelés kapcsán gyakran kerülgetjük a tűz megítélését. Tapasztalatunk szerint, gyepekre vonatkozóan legalább annyira jótékony, mint amennyire káros lehet. Hagyományosan a tisztítótűz az irtásgazdálkodás része volt. Az erősen erdősödött tájban fátlan teret kellett nyerni (állattartáshoz, rétgazdál-kodáshoz stb.). Egy nagy térséget érintő tűz, irányított körülmények között el-fogadott volt.
Napjainkban gazdasági érdekeltség többnyire nem fűződik a gyepek ége-téséhez. Az Ócsai TK-ban senki sem égeti fel az előző évi búvósávokat. (Más
kijelölésekor az évtizedekkel korábbi emlékekre támaszkodtunk: hol volt maga-sabb térszínű sziget, hol volt nyílt víz, forrás stb. Az egykori legmélyebb szaka-szokat igyekeztünk „eltalálni” a kijelölés során. Az alkalmazott tengeri kotró GPS segítségével haladt. Méterről méterre haladva láttuk, hogy a nyomvonal-kijelölés alapvetően helyes volt. Ahol a kotrás eredményeképpen mély lett a víz, ott ma is van vízmozgás, és nincs nádasodás. Magasabb a víz oxigéntartalma, a kotrógép-pel felszabadított rétegvízforrásokból a láp hatalmas vízutánpótlást kap.
A korábban homogén nádas kezelhetetlen, fajszegény volt. A nyílt vízfelüle-tek tájképileg is szebbek, oxigéndúsabbak, kevesebb a párolgás, a rétegvizek fel tudnak törni. A madarak faj- és egyedszáma jelentősen megnőtt. Bejár halászni a rétisas (Haliaeetus albicilla), jellemző a nagy kócsag, bakcsó (Nycticorax nyctico-rax), vízityúk (Gallinula chloropus), haris, guvat (Rallus aquaticus), pettyes vízicsibe (Porzana porzana), kis vízicsibe (P. parva), rengeteg a cigányréce (Aythya nyroca), böjti réce (Anas querquedula). (A nádi énekesmadarak egyedszáma – ahogyan országos szinten is – úgy itt is csökkent).
A vízrendezések előtt tömeges lápi halfajok [széles kárász (Carassius caras-sius), lápi póc (Umbra krameri), réti csík (Misgurnus fossilis)] 2011-ben is dominán-sak voltak. Következő évben már tömegessé vált a vörösszárnyú keszeg (Scardi-nius erythrophthalmus), és szórványosan megjelent a csuka (Esox lucius), nyurga ponty (Cyprinus carpio). Nincs törpeharcsa (Ameiurus sp.), nincs naphal (Lepomis gibbosus), kevés az oda nem való halfaj. A fő kivétel a tömegessé vált inváziós ezüstkárász (Carassius gibelio), ami hibridizációval fenyegeti az (országosan ritka) széles kárász fennmaradását (Keresztessy és mtsai 2013).
Nádvágás nincs az Ócsai TK-ban. A terület nem alkalmas rá, mert a forrá-sokkal teli „magas” vízszintre nagy gépeket nem lehet rávinni. Jégre kis gépekkel tudnának csak rámenni, ami túl kevés nádat eredményezne, az amúgy sem túl jó minőségű tőzegen nőtt nádból. Élővilág-védelmi szempontból sem indokolt a területen a nádvágás.
Köszönetnyilvánítás – Köszönjük Kun Andrásnak és Korda Mártonnak a fejezet szövegének szerkesztésében és szakmai lektorálásában nyújtott segítségét. Köszönjük Bérces Sándornak, Csóka Annamáriának és Kun Andrásnak a fejezet megszületésének katalizálását.
IRODALOMJEGYZÉK
FülöP, Gy. és sZilVáCsKu, Zs. (szerk.) (2000): Természetkímélő módszerek a mezőgazdaságban.
Az MME könyvtára 17. – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Eger, 122 pp.
KeresZtessy, K., farKas, J., seVCsiK, a., tótH, B., Vad, Cs. f. és WeipertH, a. (2013): Élő-hely-rehabilitáció hatása az ócsai Öreg-turján halfaunájára. – Pisces Hungarici 7: 37–43.
Kun, a, réV, sZ., Verő, Gy, naGy, i. és deMeter, l. (2016): Erdőssztyepp-erdők kezelése. – In:
Korda, M. (szerk.): Az erdőgazdálkodás hatása az erdők biológiai sokféleségére. Duna–
Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 501–532.
nagy, I., nagy, L. és réV, Sz. (2018): Tapasztalatok az Ócsai Tájvédelmi Körzet erdőterületeinek ter-mészetvédelmi kezeléséről. – In: Korda, M. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Turjánvi-dék északi részén. Rosalia 10. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 349–374.
Paládi-koVács, a. (1979): A magyar parasztság rétgazdálkodása. – Akadémiai Kiadó, Buda-pest, 542 pp.
réV, sZ., MartiCseK, J. és FülöP, Gy. (szerk.) (2008): Természetvédelmi szempontú gyephaszno-sítás. – Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 46 pp.
szuJkó-lacza, J. és KoVáts, d. (szerk.) (1993): The flora of the Kiskunság National Park. – Ma-gyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 468 pp.
taKáCs, l. (1980): Irtásgazdálkodásunk emlékei. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 420 pp.
tótH, V. (2007): A táj változásainak vizsgálata az Ócsai Tájvédelmi Körzetben. – Szakdolgozat, Gödöllő, 62 pp.
CONSERVATION-ORIENTED GRASSLAND MANAGEMENT WITHIN THE ÓCSA LANDSCAPE PROTECTION AREA
László nagy1, István nagy1, and Szilvia réV2
1Duna–Ipoly National ParkDirectorate, Office of the Ócsa Landscape Protection Area, H-2364 Ócsa, Lőrinc pap u. 1, Hungary. E-mail: nagy.istvan@dinpig.hu; nagy.laszlo@dinpig.hu
2H-8699 Somogyvámos, Fő u. 62, Hungary. E-mail: rev.szilvia@gmail.com
Conservation management practices concerning grasslands within the Ócsa Landscape Protec-tion Area are summarised based on the activities of the past three decades.
Human land use is inevitable, but the actual practices applied need to allow regeneration.
There is no conservation management regime that would be appropriate without involving the people working in agriculture, without regular ‘horticulture’ or without the people living in the landscape. Such a regime would need to be built upon the diversity of daily and yearly routines of the local population. The individual decisions based upon momentary conditions would result in a variability at several levels, contributing to biodiversity, among many other conservation aspects.
kultúra megszűnőben volt, mi helyi meggyfajtát szaporítottunk, szántó helyén helyi fajtájú szőlőt ültettünk (fajtafenntartás), fillérekből pincét rekonstruáltunk.
Sikerült megakadályoznunk a teljes Öreghegyi Pincesor felszámolását is (ma műemlék). Tevékenységünket látva a helyiek is elkezdték visszaalakítani pincé-jüket, kezdtek újra jelen lenni a lakóterületeken kívül is. Húsz év után mára 230 pincét újítottak fel, ma mindegyiknek van gazdája, és van bennük élet. Elkezd-ték az emberek visszatelepíteni a szőlőjüket, kezd kialakulni újra a szőlő-gyü-mölcs és borkultúra. A tulajdonosok egy részének szemléletét tükrözi, hogy ész-revételezték: a damilos fűnyíró miatt „már nem virágos a pincék tetején a gyep”, és „megritkultak a gyíkok, sok a farkatlan gyík” (17. ábra).
*
17. ábra. Ezt a pincesort 1983-ban el akarták dózerolni. Az egyik pince helyén megmaradt gödröt az akkori Természetvédelmi Felügyelőség megvásárolta, és megszervezték a felújítását.
A jó példa mozgósította a helyi lakosságot: Mára 230 felújított műemlék pince díszlik az ócsai Öreghegyen (fotó: Rév Szilvia)
TAPASZTALATOK AZ ÓCSAI TÁJVÉDELMI KÖRZET ERDŐTERÜLETEINEK TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉSÉRŐL
nagy István1, nagy László1 és réV Szilvia2
1Duna–Ipoly Nemzeti ParkIgazgatóság, Ócsai Tájvédelmi Körzet Irodája, 2364 Ócsa, Lőrinc u. 1. E-mail: nagy.istvan@dinpig.hu; nagy.laszlo@dinpig.hu
28699 Somogyvámos, Fő u. 62. E-mail: rev.szilvia@gmail.com
Az Ócsai Tájvédelmi Körzet 740 hektárnyi erdőterületén folyó természetvédelmi kezelésekről adunk áttekintést az elmúlt három évtized tapasztalatai alapján.
Liget- és láperdőkben a legjellemzőbb gazdálkodói gyakorlat (történetileg is) a tarvágás, és az ezt követő sarjaztatás. Azonban az Ócsai TK-ban tarvágásra 2004 óta nem került sor (kivéve az idegenhonos fafajok alkotta állományokat).
Főképpen a homogén faállomány szerkezet mutatja az egykori nagy területű tarvágások ked-vezőtlen hatását. A legszebb állományok is zömmel alig elegyes, közel azonos korú sarjerdők, melyek nélkülözik a természetszerű erdők bizonyos szerkezeti elemeit. Törekszünk ezen állomá-nyok átalakítására, körültekintő, finom beavatkozásokkal. Ugyanis, ha teljesen magára hagynánk az állományokat, akkor előbb-utóbb közel azonos időben pusztulnának el a fák.
Alapelvünk, hogy a természetes dőlésfoltokat utánzó csoportos mintázatban, zömmel már meglevő újulat-foltok feletti bontásokkal, a holt faanyag teljes visszahagyásával történjen a ke-zelés. A kis területű (legfeljebb 1 hektár körüli) tarvágások hasonlítanak a természetes dőlés utáni állapotokhoz. Ezért ezt sem tartjuk teljesen elvetendőnek. A kis területű tarvágásoknál rosszab-bak az egyenletes bontóvágások, az inváziós fajok térnyerése miatt. Jelen ismereteink szerint természetvédelmi céljaink megvalósítására a csoportos szálalás, csoportos szálalóvágás vagy a lékes fokozatos felújítóvágás a legalkalmasabb.
Jellemzően az erdőtervi előirányzat felét-harmadát kitevő, visszafogott, kíméletes módú és mértékű fakitermelést végzünk.
Az ócsai erdők átlagos holtfa mennyisége kiemelkedően jó, 30–80 m3/hektár.
Jelenleg az Ócsai TK inváziós fafajainak zöme zöld juhar. A vegyszerhasználat elkerülése céljából kifejlesztettünk egy új, kizárólagosan mechanikus technológiát a nagyméretű zöld juhar egyedek visszaszorítására is.
A nyugati ostorfa hatékony irtásához (is) szükséges, hogy az ember aktívan jelen legyen az erdőben, és látó-értő módon, célzottan avatkozzon be.
Kulcsszavak: holtfa, homogén faállomány szerkezet, Ócsai Tájvédelmi Körzet, természetes dő-lésfoltokat utánzó csoportos mintázat, zöld juhar mechanikus visszaszorítása
To achieve spatial and temporal mosaics of land use both at the level of habitat patches and of the landscape are highly recommended.
Grasslands are subjected to spontaneous afforestation. However, there is no such thing as spontaneous grassland formation, mostly due to current legal constraints. For this reason, nature conservation must actively prevent the process whereby grasslands get gradually overgrown with bushes or trees.
The maintenance of adequate grazing pressure or manual scything is not feasible today as a consequence of macroeconomic and social conditions. This is very unfortunate, as the benefi-cial impact of these land use practices on wildlife cannot be substituted by mowing machinery.
A large number of manual workers would be much more beneficial for both the habitats and the species than few machine operators. As of today, grassland management almost exclusively focuses on hay production.
In our experience concerning the mesic meadows of the Ócsa–Dabas area, the traditionally applied conservation management technique of leaving refuges for wildlife while mowing is ex-plicitly harmful. It would be a lot better for nature conservation purposes to involve stakeholders to maintain patchy grassland vegetation cover during harvest.
The grasslands managed directly by the national park directorate (the ones that are not leased to farmers) are being gradually mowed from mid-June to mid-September, deliberately prolong-ing the completion of harvestprolong-ing.
In certain grasslands it would be necessary to provide nutrient supplementation with stable manure in a targeted and carefully planned way just as it used to happen traditionally. There is a need for experimental design connected to vegetation patches and systematic monitoring of the impact.
Following the abandonment of farming, extensive old fields are spontaneously regenerating.
The regenerative potential of mesic meadows and wetlands in the Ócsa region is exceptionally high. A few years or a couple of decades are long enough to allow the formation of mesic grass-lands in relatively good conservation status. However, in other cases, artificial habitat reconstruc-tion should take place. Within the Ócsa LPA, the method based on the creareconstruc-tion of lucerne fields as a first step provided the best results so far.
Key words: abandoned farmland, coexistence, grassland management, manual scything, mosaic landscape, mowing machinery, patchy scything, spatially and temporally heterogeneous land use, spontaneous regeneration of old fields, wildlife refuges at harvest
Az Ócsai TK jelenkori művelési ág térképe jelentősen különbözik az első (1783) és második (1806–1869) katonai térképeken látható mintázatoktól. Azo-nos művelési ágban csak a legszélsőségesebb vízállapotú területek maradtak: a legszárazabb szőlők és gyümölcsösök, illetve a legvizesebbek, az Öreg-turján és Nagy-turján (tótH 2007, nagy és mtsai 2018). A többi terület (az erdőket is beleértve) kiterjedése és határa rendszeresen változott.
Erdős élőhelyeink
Az Ócsai TK-ban az alábbi természetszerű erdei élőhelyek különböztethetők meg, térszínek szerint a vizesektől a szárazabbak felé haladva:
1. Üde cserjések [Bölöni és mtsai (2011) szerint: P2a]. Peremfoltokon spontán rekettyefüzek (Salix cinerea), általában nem erdőtervezettek.
2. Jellegtelen füzesek [Bölöni és mtsai (2011) szerint: RB]. Spontán eredetű puhafások, jellemzően fűzfajok (Salix fragilis, S. alba) a dominánsak. Kis kiterjedésben, összesen legfeljebb tizenegynéhány hektár.
3. Égeres láperdők [Bölöni és mtsai (2011) szerint: J2, Natura2000 kód: 91E0].
Az erdők 20–25%-a tartozik ide. Például a 70 hektáros, természetvédelmi szempontból igen értékes Petőc-erdő is égeres láperdő. Mély fekvésű, vizes területek, ahol folyamatosan áramlik a lápi víz. (Egyes tavaszi légi fotókon jól kivehetők a vízáramlások a mélyedések mentén).
Már az 1264-es és 1272-es oklevelek említenek az ócsai monostor közelében égererdőt magyar nyelven, tehát ez az élőhelytípus történelmi időléptékben jellemző volt a tájban.
Az enyves éger (Alnus glutinosa) mellett az égerlápok egy részén jelentős elegyarányban jelenik meg a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. da-nubialis). (Szálanként vagy foltosan, változó arányban). Ennek magyarázata történeti okokban rejlik. Az 1960–1970-es években szárazabb volt Ócsa–Da-bas környéke, mint ma (a tőzegbányászat miatt). A kőris ebben a szárazabb periódusban meg tudott hódítani olyan, mélyebb fekvésű térszíneket, melyek korábban túl vizesek voltak a számára. Ugyanezek a mély térszínek mára is-mét vizesebbek (javult a TK vízállapota, a láperdőkben tartósabban van ma-gas vízállás), több helyütt olyan mértékben, hogy az égerlápokban található kőrisek elkezdtek pusztulni, kidőlni.
4. Kőrises láperdők [Bölöni és mtsai (2011) szerint: J2, Natura2000 kód:
91E0]. Kb. 20 cm-rel magasabb térszínen, így sekélyebb vízben állnak, mint az égeres láperdők. A fafajok között a magyar kőris uralkodik. Egyéb elegy-fafajok lehetnek szálanként például: kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic szil (Ulmus laevis), fehér-, illetve törékeny fűz (Salix alba és S. fragilis), BEVEZETÉS
Fejezetünk célja, hogy dokumentáljuk az Ócsai Tájvédelmi Körzet (továbbiak-ban Ócsai TK) erdőinek természetvédelmi erdőkezelési módszereit, mind a be-avatkozások jellege, mind a tapasztalt eredmények tekintetében.
Hangsúlyozzuk, hogy a fejezetben bemutatott eredmények túlnyomó része mögött nincsenek tudományos alaposságú kísérletek vagy kutatások. Közlése-ink alapvetően gyakorlati tapasztalatokra és megfigyelésekre épülnek. Bár nagy szükségünk lenne gyakorlati kérdéseinket megválaszolni hivatott tudományos kutatásokra, úgy gondoljuk, hasznos lehet az is, ha közreadjuk az elmúlt há-rom évtized alatt – természetvédelmi őrszolgálati munkánk során – felhalmozott hangsúlyozottan helyi ismeretünket, a terület kezelésével és a terület élővilágá-nak igényeivel kapcsolatos megfigyeléseinket, tapasztalatainkat. Tesszük ezt ab-ban reménykedve, hogy tudásunk megosztása is az élővilág védelmét szolgálja1. Közléseink egy része (körültekintően szűrve) alkalmas lehet arra is, hogy más tájegységekre adaptálják őket.
Sajnos síkvidéki láp- és ligeterdők természetes folyamatokra épülő erdő-gazdálkodási gyakorlatára nem áll rendelkezésünkre kidolgozott technológia, így ebben a tekintetben is saját megérzéseinkre, kísérleteinkre, tapasztalatainkra támaszkodunk. Mottónk: „A kérdéseinkre a válaszok ott vannak az erdőben”.
Erdeink kiterjedése, védettségi státusza
Az Ócsai TK-hoz mintegy 760 hektárnyi erdőterület tartozik. Nagyobb része, megközelítőleg 740 hektár állami tulajdonban és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (továbbiakban DINPI) vagyonkezelésében van. A fennmaradó 20 hektár magántulajdon, ahol a tulajdonos a kezelő is egyben. (Földrajzilag a TK által körülzárva található további kb. 10 hektár rendezetlen státuszú szövetkeze-ti terület, amely – adminisztratív hiba következtében – nem tartozik a TK terü-letéhez, és másfajta védelem alatt sem áll).
Az Ócsai TK erdeinek 95%-a fokozottan védett, jelentős hányaduk ex lege láp. Körülbelül 1048 hektár Ramsari terület található a TK határain belül, ebből kb. 100 hektár erdő (1989-ben, a kijelölés idején még nedves gyepek voltak).
Gyakorlati szempontból legerősebb védelmi lehetőséget a fokozott védett-ség jelenti.
1 Nagy László 1982 óta, Nagy István 2004 óta végez természetvédelmi őri szolgálatot az Ócsai Tájvédelmi Körzetben. A jelen fejezetben közreadott szakmai tapasztalatok tőlük származnak. Szóbeli közléseiket Rév Szilvia biológus jegyezte le, és szerkesztette könyvfejezet formába.
kocsányos tölgy magoncok növekszenek benne. Jelenleg jellemző az 1–2 éves és a 10–15 éves korosztály, a kettő közötti azonban hiányzik.
Néhány éve 4 db 20×20 méteres, kerítéssel körbevett kísérleti területen (és kontrollterületként környékükön) figyeljük a nagyvad szerepét a különböző fa-fajok természetes felújulásában, egy kocsányos tölgyet is tartalmazó keményfás ligeterdőben (1. ábra).
Az erdők története, használata
Fent már említettük, hogy a mai erdőterületeknek csak töredéke volt erdő az I. katonai felmérés (1783) idején. Ezek a jelenlegi erdészház környékének töl-gyes foltjai. Ezeken az erdőterületeken is folyamatosan zajlott gazdálkodási tevékenység. Ez jellemzően tarvágást jelentett, amit részben sarjaztatás, rész-ben mesterséges felújítás követett, esetenként tuskózással. Így a hajdani álla-potból lehet, hogy őrződtek meg elemek, de mára követhetetlen, hogy hol és mennyi.
A II. katonai felmérés szerint (1806–1869) erdők tűntek el és jelentek meg, területileg más és más helyeken. Ezen a térképen jelenik meg először a Petőc-er-dő, ami napjainkban természetvédelmi szempontból nagyon értékes. A szőlő művelési ág terjeszkedett.
A III. katonai felmérés (1869–1887) térképe a mostani állapotokhoz kezd hasonlítani. Az erdők egy része erősen felszabdalódott, gyepekkel mozaikossá vált, vélhetően a fellendülő szürkemarha tartás miatt. Más helyeken pedig új erdőfoltok jelentek meg, például a mai Eklézsia-erdő ezen a térképen tűnik fel először.
Az erdők összterülete jellemzően növekedett az elmúlt századokban. Az 1920-as évek csatornázása nem szárította ki teljesen a területet, de szárazabbá tette. Ennek ellenére azóta is nőtt az erdőterület, sőt spontán fásodással jelen-leg is nő. Például a jelen-legutóbbi erdőtervezéskor kb. 70 hektárnyi új erdőterületet regisztráltak. Az Ócsai TK-ban ugyanis a felhagyott mezőgazdasági területeket (gyepeket, szántókat, kiégett tőzegű korábbi nádasokat) az erdő viszonylag ha-mar elfoglalja. Jó példa erre a 28,6 hektáros Inárcs 21/A erdőrészlet. 1963-ban, az akkori légi fotó tanúsága szerint még kaszáló volt (1,5 ha kivételével). Most kb. 23 méter magas fákból álló, jó növekedésű erdő van a gyep helyén, amely már elkezdett szerkezetileg differenciálódni, egyre természetesebb képet mutat.
Fészkel benne a fekete gólya (Ciconia nigra). A fátlan területek napjainkban is 6–8 év alatt képesek „beerdősödni”. (A spontán erdősülés okairól és az
Fészkel benne a fekete gólya (Ciconia nigra). A fátlan területek napjainkban is 6–8 év alatt képesek „beerdősödni”. (A spontán erdősülés okairól és az