A munkaerő-piaci folyamatok 2009 második negyedévében a munkaerő-felmérés adatai alapján az első negyedévinél kedvezőbb képet mutattak, az intézményi statisz-tika adatai szerint azonban a létszámcsökkenés folytatódott. Az eltérések magyaráza-tául szolgálhat, hogy az alkalmazotti státusból kikerülők nem válnak munkanélküli-vé, hanem részmunkaidős foglalkoztatottként vagy egyéni vállalkozóként jelennek meg a munkapiacon. A foglalkoztatottak száma 2009. május–júliusában 45 ezer fő-vel volt több, mint a január–márciusban; a munkanélküliségi ráta 9,7 százalék volt. A gazdaságilag inaktívak száma csökken, tehát az elbocsátottak nem hagyják el a mun-kapiacot, hanem aktívan állást keresnek. Míg a versenyszektorban a második ne-gyedévben jelentősen csökkent a létszám, addig az állami szektorban az „Út a mun-kához” programnak köszönhetően nőtt a foglalkoztatottság, a közfoglalkoztatottak nélkül viszont ebben a szektorban is csökkent a létszám. 2009 első félévében, így a versenyszférában 6,2 százalékkal csökkent, míg a közszférában 1,1 százalékkal nőtt az alkalmazásban állók száma, összességében nemzetgazdasági szinten átlagosan 4,1 százalékkal visszaesett az alkalmazotti létszám.
2009. második negyedévében a foglalkoztatottak száma elérte a 3797,1 ezer főt.
A szezonálisan és a közfoglalkoztatás figyelembe vételével korrigált adatok alapján éves szinten közel 100 ezer fős, 2008 utolsó negyedéhez képest 91 ezer fős (trend-szerű) csökkenés látszik. A 15–64 éveseknél mért foglalkoztatási ráta 55,6 százalék, a második negyedéves munkanélküliségi ráta 9,6 százalék volt. Az elbocsátottak je-lentős része munka nélkül marad, nem kerül ki a munkaerőpiacról. A foglalkoztatott-ság éves átlagos visszaesésére nagyfoglalkoztatott-ságrendileg 100–110 ezer fő adódik, ami a
kor-mányzati beavatkozások nélkül akár 160 ezer is lehetne. 2009-ben még további le-építésekre lehet számítani, így az idei átlagos munkanélküliség 10 százalék felett, az év végi 10,4 százalék körül alakulhat. A 2010. évi ráta akár 11 százalék is lehet.
2009 első felében a válság és a munkaerőpiac átrendeződése határozta meg a kerese-tek alakulását. Ezen tényezők hatására a bruttó átlagkereset 1,3 százalékkal nőtt, az előző év első 6 hónapjához képest. A versenyszférában dolgozó fizikai munkások bruttó keresete 1,7 százalékkal nőtt, nettó reálkeresetük 2,1 százalékkal csökkent, közülük került ki az elbocsátottak legnagyobb része. Kevésbé vannak kedvezőtlen helyzetben a versenyszektorban dolgozó szellemi foglalkoztatottak, az ő 3,4 százalé-kos bruttó bérdinamikájuk megközelíti az infláció mértékét, nettó reálkeresetük vi-szont enyhén csökkent, elsősorban a 2008. évinél alacsonyabb prémium kifizetések miatt. Az állami szektorban dolgozók keresetalakulását a válság miatti takarékossági intézkedések, és az előző évekhez képest több tízezerrel magasabb közfoglalkoztatott megjelenése határozza meg. (A statisztikákat nagymértékben torzítja az egyhavi kü-lön juttatás a 2008. évitől eltérő folyósítási rendszere.) A költségvetési szférában 7,4 százalékkal csökkentek a bruttó keresetek, a reálkeresetek csökkenése 8,4 százalékot tett ki. Az alacsony keresetű közmunkások megjelenése lehúzza az átlagbéreket, így a közszférában dolgozóknál az egyéni keresetek csökkenése valójában kissé elmarad az átlagkereset visszaesésétől.
2009-ben a bértömeg jelentősen csökken. A jövedelemadó-változások kismérték-ben enyhítik a lakosság terheit. A pénzbeli társadalmi juttatások 2009-kismérték-ben a keresetek-nél nagyobb mértékben veszítenek reálértékükből. A nyugdíjemelés mértékét megha-ladó infláció, a 13. havi nyugdíj év eleji korlátozása, majd megszüntetése és a nyugdíj-korrekciós program elhalasztása rontja a nyugdíjasok reálpozícióját. A többi juttatás, a családi pótlék, gyes, gyet, nominálértéke nem változik, a családi pótlék adóalap növelő tétel lett, így ezek jelentősen veszítenek vásárlóértékükből. Összességében 2009-ben a lakosság rendelkezésre álló reáljövedelmének jelentős, 4 százalékos csökkenésére lehet számítani. A visszaesés azonban nem egyenletesen sújtja a lakosságot, a legszegé-nyebb rétegek leszakadása folytatódik. Különösen kritikussá válhat a munkanélküliek, a gyermekeiket egyedül nevelők, illetve a nyugdíjasok helyzete. Mivel a nagycsalá-dosoknak adott juttatások többségének nominálértéke nem változik, ezek jövedelmi helyzete is számottevően romlik. Hasonlóan jelentős visszaesés tapasztalható a köz-szolgálatban foglalkoztatottak átlagos jövedelmi helyzetében is.
Az OÉT (Országos Érdekegyeztető Tanács) 2010-et érintő tárgyalásai még nem zárultak le, így csak korlátozott információk állnak rendelkezésünkre. A versenyszfé-ra bérdinamikáját pozitívan befolyásolják az inflációs váversenyszfé-rakozások, illetve a szektor-létszám összetétel-változása. Ugyanakkor a dinamikát lassíthatja a munkakínálat nö-vekedése. Összességében 4,3 százalékos bruttó átlagkereset növekedésre lehet számí-tani a versenyszférában. A közszférában a bérbefagyasztás és a 13. havi illetmény korlátozása az átlagkeresetek 3,9 százalékos csökkenését valószínűsíti. A
nemzet-gazdaság egészében így éves átlagban körülbelül 2 százalékkal emelkednek a bruttó kerestek. Az adótörvény-változások hatására a nettó keresetek jelentősen, nemzet-gazdasági szinten akár 6 százalékkal is nőhetnek, így a reálkeresetek 2010-ben, 4,1 százalékos infláció mellett, körülbelül 2 százalékkal nőhetnek, a közszférában vi-szont a reálkeresetek kismértékű csökkenése várható.
2010-ben még csökkenő bértömeggel számolunk, ezt enyhíti a kedvező szja-szabályozás. Ugyanakkor a cafeteria juttatásainak megadóztatása, és az ingatlanadó bevezetése kedvezőtlenül hat a lakosság jövedelmi helyzetére. A pénzbeli társadalmi juttatások értéke nem emelkedik, így ezek jelentősen veszítenek reálértékükből. A nyugdíjak előreláthatólag az inflációval megegyező mértékben nőnek, tehát megőr-zik vásárlóértéküket. Az idei nyugdíjkorrekciós program re halasztása, a 2010-es korrekciós elmaradása és 13. havi nyugdíj helyett bevezetett nyugdíjprémium je-lentősen rontja a nyugdíjasok pozícióját. 2010-ben így összességében a lakosság ren-delkezésre álló jövedelmének mintegy 2,5 százalékos csökkenésére számítunk.
2009 végéig a bruttó bérdinamika nem változik lényegesen a versenyszférában, ugyanakkor az év végi prémiumok a 2008. évi szintnél valamivel alacsonyabbak le-hetnek. A közszférában az egyhavi külön juttatás magasabb jövedelműektől való megvonása tovább rontja a bérek alakulását. Nemzetgazdasági szinten 1 százalék kö-rüli bruttó keresetemelkedést valószínűsíthető. Az év második felében már érvénye-sül az adókönnyítés hatása, így a nettó keresetek a bruttó béreknél kedvezőbben ala-kulnak. A nettó reálkeresetek stagnálnak a versenyszférában, míg az állami szektor-ban 2,4 százalékos reálkereset-csökkenéssel számolhatunk. Mindez együttesen 1,9 százalékos nettó átlagkereset-növekedést jelent nemzetgazdasági szinten. Az ECOSTAT által becsült 4,4 százalékos infláció mellett a versenyszférában kismér-tékben stagnálhat a keresetek vásárlóértéke, míg a közszférában körülbelül 8,3 száza-lékos, a nemzetgazdaság egészében 2,4 százalék körüli reálkereset csökkenéssel számolhatunk. A keresetek nagymértékű szóródása miatt a dolgozók nagy hányadá-nál a versenyszférában is a reálkereset romlására lehet számítani 2009-ben.
2010-ben 2 százalékkal emelkedhetnek a bruttó átlagkeresetek, az szja átalakítása eredményeként a nettó keresetemelkedés ennél nagyobb lehet. Az adóváltozások má-sik hatása, hogy várhatóan átalakulnak a cafeteria-rendszerek, a foglalkoztatottak ke-vesebb ilyen jellegű juttatásban részesülhetnek majd. A második félévben már min-den nyugdíjast érint a 13. havi nyugdíj eltörlése, és a többi szociális jövedelem is ve-szít reálértékéből. 2010-ben a nyugdíjak megőrizhetik vásárlóértéküket, a többi szo-ciális jövedelem értékvesztése várhatóan folytatódik. A válság közvetlen hatásai el-sősorban a munkájukat elvesztő aktív keresőket sújtják, a válságkezelés érdekében hozott intézkedések viszont a szociális jövedelemből élőket terhelik. 2010-ben a tár-sadalom szinte minden rétegének helyzete valamelyest romlik.
A lakossági fogyasztás 6,2 százalékkal eshet vissza 2009-ben, a vásárolt fogyasz-tás volumencsökkenése ennél valamivel kisebb lehet. A háztarfogyasz-tások elsősorban
na-gyobb kiadásaikat (műszaki cikk, lakásfelújítás) fogják vissza. A reáljövedelem-csökkenés mellett a beszűkült hitelpiac, az ártámogatások lefaragása, a megemelke-dett rezsikiadások és a korábbinál magasabb törlesztő részletek fogyasztáskiszorító-hatása is érvényesül. 2010-ben már jóval kisebb (0,5 százalék körüli) fogyasztás csökkenéssel számolhatunk.
A lakosság eladósodása megállt 2009 első félévében, és a pénzügyi válság csilla-podásával megindult a devizahitel-állomány leértékelődése. Emellett, a válságtól ke-vésbé sújtott rétegeknél lassan megkezdődött a tartalékok fölhalmozása is. Ennek eredményeként az év első 6 hónapjában 3,5 százalékkal nőtt a háztartások pénzügyi vagyona. Feltételezhető, hogy a racionálisabb felhalmozási/eladósodási folyamatok a jövőben is fennmaradnak.
A válság jelentősen megterheli a nagy ellátórendszereket. Az Egészségbiztosítási Alap hiánya az első félév végén 52,8 milliárd forint volt, ez 48,4 milliárd forinttal több az előirányzatnál. Az Alap az év első felében tizenkétszer akkora deficitet hal-mozott fel, mint amennyi a költségvetési törvényből időarányosan következik. A be-vételek 31,6 milliárd forinttal maradtak el a tervezettől, a kiadások 16,7 milliárddal haladták meg a félévre előirányzott összeget. A tervezettől lényegesen kedvezőtle-nebb egyenleg a gyógyító-megelőző, a gyógyászati segédeszköz és a pénzbeli ellátá-sok időarányost meghaladó kiadásai mellett a járulékbevételek elmaradásának a kö-vetkezménye. Az első hat hónapban 38,5 milliárd forinttal kevesebb járulékbevétel folyt be az időarányosan várhatónál.
A gyes idejének megkurtítása a 2010-ben születő gyermekekre vonatkozik, az in-tézkedés tényleges hatása azonban csak kétéves késéssel fog jelentkezni. Amellett, hogy a nők gyorsabb újra-elhelyezkedése kétségkívül előnyös a munkaerőpiac szem-pontjából, jelentős kihívás éri majd az oktatás legalacsonyabb szintjét: az óvodai és a bölcsődei hálózatot. A rendelkezésre álló 2–2,5 évet a gyermekjóléti rendszer tuda-tos, jól átgondolt fejlesztésére kell fordítani.