Éghajlat-történeti elemzésem eredményeit számba véve négy - úgy vélem, alapvetően új - következtetésre jutottam;
1. Az éghajlati változások egyik legfontosabb jegye az Alföldön a „természetes évszakok" időtartamának és időhatárainak megváltozása volt. A „kis jég
korszak" idején a március gyakorlatilag téli hónappá vált, a június pedig
valójában tavaszi hónap lett, a nyár időtartama júliusra és augusztusra korlátozódott. Ezzel szemben a jelenkori felmelegedés során a téli hó
napok időjárása lett tavaszias, a nyári hónapok pedig sokat veszítettek önálló éghajlati karakterükből.
2. Az évszakok hőmérsékleti és csapadékidősorait vizsgálva szembetűnő, hogy a nyarak kivételével a 16. század második felétől a 18. század végé
ig mindhárom évszak hűvösebbé, illetve hidegebbé vált. A csapadékidő
sorok szempontjából egyértelműbb a kép, ugyanis a 16. század második felétől a 18. század végéig mind a négy évszak döntően csapadékos volt.
A 19. század átmeneti éghajlati időszak volt, ám a század második felé
ben mind a négy évszak idején lehűlési tendenciák mutatkoztak. A 19-20. század fordulójától kezdődően a nyár kivételével valamennyi évszak átlaghőmérséklete erőteljesen emelkedni kezdett, s ehhez a hőmérsék
leti trendhez a 20. század második felében a nyarak is csatlakoztak.
A 19. század első felében mind a négy évszakban csökkent a csapa
dék mennyisége, a tavaszok és a nyarak pedig kifejezetten szárazzá vál
tak. A budapesti idősorok adatai szerint a hosszú távú évszakos csapa
dék-változási tendenciák szempontjából a nyár kivételével valamennyi évszak csapadékidősorainak trendjei megegyeztek. A telek, a tavaszok és az őszök a 19. század második feléhez viszonyítva a 20. század első felében csapadékosabbakká váltak, ám századunk második felében mindhárom évszakot érintő erőteljes szárazodási trend indult meg.
A nyarak csapadékidősora ezzel éppen ellenkező másfél évszázados ívet futott be. A 19. század második felének csapadékos nyarait a 20. század első felében lényegesen szárazabb évszakok követték, majd századunk második fele újra csapadékosabbnak mutatkozott.
3. Az egész évre vonatkozó hőmérsékleti és csapadékidősorok tanúsága szerint a „kis jégkorszak" hűvös és csapadékos időjárással jellemezhető éghajlati rendszere a 16. század második felétől a 18. század végéig ha
tározta meg az Alföld éghajlatát. A 19. század első felétől a 20. század derekáig tartó másfél évszázad átmeneti éghajlati karakterrel telt, ame
lyen belül enyhébb és hűvösebb, valamint csapadékosabb és szárazabb évtizedek váltották egymást. A 20. század derekán azonban úgy tűnik, hogy a jelenkori felmelegedés meleg és száraz időjárással jellemezhető éghajlati rendszere kezd kibontakozni.
4. A jelenkori felmelegedés veszélyességét növeli, előrejelezhetőségét pe
dig megnehezíti, hogy létrejöttében mind az öntörvényű természe
ti-környezeti folyamatoknak, mind pedig az emberi-ipari tevékenység
nek szerepe van, ráadásul a két „aktor" által előidézett hatások egymást erősítik. Az utóbbi kétezer év évszázados léptékű éghajlati változásait számba véve megkockáztathatom azt a feltételezést, hogy a jelenkori felmelegedés természeti-környezeti okokra visszavezethető folyamata
nagyjából 300-500 évig tart (amiből közel 140 év már eltelt), ám jelenlegi is
mereteink szerint nem lehet pontosan megítélni sem az antropogén hatások súlyát, sem pedig az emberi tényező szerepének jövőbeni alakulását a klíma- változás folyamatában. Kutatási eredményeim szerint melegedő és szárazodó éghajlatra célszerű felkészülni, amelynek idején valószínűleg növekedni fog a téli félévi meleg és a nyári félévi száraz anomáliák gyakorisága, s ezek a körül
mények vélhetően hosszú, több generációs időtávban meghatározzák majd az Alföldön élők létfeltételeit.
Irodalom
Bradley, R. S.-Jones, P. D.: Climate since A.D. 1500: Introduction. In Bradley, R. S.-Jones, P. D. (eds.): Climate Since A. D. 1500. London-New York, 1992. pp. 17-39.
Bradley, R. S-Jones, P. D.: Climatic variations over the last 500 years. In Bradley, R. S.- Jones, P. D. (eds.): Climate Since A. D. 1500. London-New York, 1992. pp. 649-666.
Grynaeus A.: Dendrológiai kutatások Magyarországon. Kandidátusi értekezés, kézirat, 1997.
Ingram, M .J.-Underhill, D.J.-Farmer, G.: The use o f documentary sources for the study o f past climates. In Wigley, T. M. L.-Ingram, M. J.-Framer, G. (eds.): Climate and History. Cambridge, 1981. pp. 180-213.
Kordos L.: Holocén klímaváltozások kimutatása Magyarországon a pocok hőmérő segít
ségével. Földrajzi Közlemények, 1977. 1-3. sz. 222-229.
Lamb, H. H.: Climate, History and the Modern World. London, 1982.
Matthes, F.: Report of Committee on Glaciers. Transactions American Geophysical Union, 1939. 21. pp. 518-523.
MikaJ.: A globáUs felmelegedés és magyarországi sajátosságai. Vízügyi Közlemények, 1989. 4. sz. 543-558,
MikaJ: Regionális éghajlati forgatókönyvek. In Természet Világa különszáma, 1996. 1 sz. 6 9 -7 4 .
Mika J.-Ambrózy P.-BartholyJ.-Nemes Cs.-Pálvölgyi T.: Az Alföld éghajlatának időbeli változékonysága. Halmozódó meteorológiai hatások. Vízügyi Közlemények, 1995 3-4 . sz. 2 6 1-286.
Pfister, C.: Spatial patterns of climatic change in Europe A.D. 1675 to 1715. In Burkhard F. (ed.): Climatic trends and anomalies in Europe 1675-1715. Stuttgart, 1994. pp 2 8 7 -3 1 6 .
Rácz L.: A történeti korok éghajlatának reprodukálása levéltári források alapján. Légkör 1990. 1. sz. 17-20.
Rácz L.: A természeti környezet és a társadalom viszonyáról. Aetas, 1991. 3-4. sz 180-194.
Rácz L.: Éghajlati változások a középkori és a kora újkori Európában. In R. Várkonyi Á.-Kósa L. (szerk.): Európa híres kertje. Történeti ökológiai tanulmányok Magyar- országról,. Budapest, 1993. 67-86.
Rácz L.: A történeti ökológia másik arca: a természeti környezet hatása a társadalom vál
tozásaira. Magyar Tudomány, 1993. 11. sz. 1297-1303.
Rácz L.: A Kárpát-medence éghajlattörténete a kora újkor idején. Történelmi Szemle, 1995. 4. sz. 487-508.
Rácz L.: Magyarország éghajlattörténete az újkor idején. Szeged, 2001.
Réthly A.: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon. Budapest, 1962, 1970, 1998.
Schüle, H.-Pfister, C.: Euro-Climhist - outlines of a Multi Proxy Data Base for investi
gating the chmate of Europe over the last centuries. In: Burkhard, F. (ed.): European climate reconstructed írom documentary data: methods and results. Stuttgart, 1992. pp. 211-218.
Schüle, H.: Data handling and process structure in the Euro-Climhist Data Bank. In Burkhard, F. (ed.): Climatic trends and anomalies in Europe 1675-1715. Stuttgart, 1994. pp. 425-460.
Szentimrey T.: Magyarországi hőmérsékleti adatsorok inhomogenitásának becslése.
OMSZ Budapest, 1994. 42.