Az utóbbi 10 évben, a rendszerváltással kezdődően számos új társadalmi folyamat indult el vagy gyorsult fel, számos jelenség tűnt fel, amelyek kezelé
sére, nyelvi megragadására, a mindennapi kommunikációban való használatá
ra, megnevezésére új fogalmak bukkantak fel. Elég itt a rendszerváltással kapcsolatos gazdasági folyamatokra, a gazdaság átépítésére, benne a privati
zációra, a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás nyomán a kereskedelem, a pénzügyek, a nemzetközi együttműködés új fogalmaira utal
nunk.
Az új fogalmak - többnyire a tömegkommunikáció közvetítésével - felka
pott, divatos kifejezésekként terjednek el. Egy részük, ahogy a divatjelensé
geknél ez szokásos, amilyen gyorsan megjelenik, éppoly gyorsan el is tűnik.
Más részük azonban része lesz a mindennapi kommunikációnak, beépül a köznapi nyelvhasználatba. Ez a beépülés! folyamat is a leglátványosabban a tömegkommunikáción keresztül valósul meg.
A kommunikációkutatók már hosszú ideje vizsgálják a tömegkommuniká
ció ún. napirend-kijelölő funkcióját. Ez azt jelenti, hogy a közvéleményben élő, megfogalmazódó aktuális vélekedések jelentős mértékben a tömegkom
munikációból származnak. Elsősorban azok a tartalmak foglalkoztatják a köz
véleményt, amelyeket a tömegkommunikáció napirenden tart, amelyekről nap mint nap, újra és újra szó esik, amiról különféle nézőpontokból fogalma
zódnak meg vélemények, és ezek az írott vagy az elektronikus sajtó közvetí
tésével terjednek el.
Ez az állandó napirend-kijelölő tevékenység azonban nemcsak a közvéle
mény számára szállít újabb és újabb témákat, hanem hordozója azoknak a nyelvi folyamatoknak is, amelyek során új fogalmak, gyakran idegen meg
nevezések válnak széles körben ismertté, elterjedtté, „közkinccsé".
Ugyanakkor maga a tömegkommunikáció is jelentős változásokon ment át, illetve megy át napjainkban. A rendszerváltással párhuzamosan átalakult a rendszer tulajdonosi struktúrája. Dominánssá vált a profitorientált, kereske
delmi média. Ez a változás kihatott a lapok, a rádiók és a televíziók arculatára, azok tartalmi megformálására, stílusára, nyelvi karakterére is. A demokrati
zálódó közélet tükreként többszínűvé vált a tömegkommunikáció is. Ez a többszínűség nemcsak a többféle vélemény kifejezésének lehetőségét jelenti, hanem a stílus pluralizmusát is, a csoportos és egyéni szóhasználat lehetősé
gének kibontakozását is.
A kommunikációs rendszer bővülése azt eredményezte, hogy új, fiatal újságírói csoportok is egyre nagyobb teret kaptak a média nyilvánosságában.
Bár időközben kibővült az újságíróképzés is, mégis számottevő az újságírók között a hagyományokkal nem, vagy csak alig rendelkező, a megfelelő szak- képzettséget hiányosan vagy egyáltalán nem birtokló réteg. A kereskedelmi és reklámszemlélet előtérbe kerülésével eltolódtak a hangsúlyok az érték
rendben, a (bulvár-) lapok újságírói szemében a szenzáció felértékelődött, aminek nyelvi megjelenése szembeötlő méreteket öltött. Ez elsősorban a m eghökkentő nyelvi fordulatokban, hatásvadászó címekben jut kifejezésre, de nyomot hagy a tartalmak kiválasztásában, a szövegek megfogalmazásában, tálalásmódjában is.
A kereskedelmi rádiók és televíziók gyors népszerűvé válásának nem kis mértékben egyfajta új hangvétel, stílus volt az oka. Ennek az új stílusnak egyik markáns összetevője a kommunikációs személyiségek nyelvi karaktere, egyéni kifejező ereje is. Hogy milyen is ez az új nyelvi stílus és viselkedésbeli karak
ter, arról jelenleg kevés tudományosan értékelhető vizsgálat-áll rendelkezé
sünkre. Az empirikus kutatás még a jövő feladata. Az azonban szembetűnő, hogy az új, elektronikus médiumok stílusát jelentősen befolyásolja a nem zet
közi reklám stílusa, ami erőltetett közvetlenségével a mindennapi kommuni
kációt követi, és ugyanakkor mintát is kíván adni számára. Akármilyennek is minősítjük ezt az új tömegkommunikációs stílust, meg kell állapítanunk, hogy
jelentős közönségrétegben talált visszhangra. Ezek a közönségcsoportok átmentek a hagyományos közszolgálati médiumoktól az új, kereskedelmi ala
pokon szerveződött tájékoztatási eszközök közönségének soraiba.
A hagyományos közszolgálati műsorszóró szervezetekben, így a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban is kialakultak azok az intézményes for
mák, amelyek alapján a kommunikátorok megfelelő előképzés után, a nyelvi normák egy elfogadható szintjének birtokában kerülhettek csak a közönség elé. Ez az új, kereskedelmi állomások esetében koránt sincs így. Ezeknek nem célja és feladata egyfajta köznyelvi, kommunikációs norma kialakítása vagy fenntartása. Ezzel a normával éppen hogy szembefordulva, azt unalmasnak és hivatalosnak minősítve az egyéni hangvételre, a szélsőségektől, a durva és vulgáris stílusréteg felhasználásától sem visszariadva törekednek az egyéni stílus, a saját hangvétel kialakítására, ebben látva a minél nagyobb közönség megnyerésének egyik eszközét. Mivel a kereskedelmi média kiemelt cél
közönsége a fiatalok korcsoportja (akiknek a fogyasztási szokásai még jól ala
kíthatók), ezért egy sajátos, harsány, fiatalosnak vélt hangvétel, valamint téma és szóhasználat vált jellemzővé a műsorokra és műsorvezetésre.
A tömegkommunikáció nemzetköziesedése, globalizációja ugyanakkor egy megnövekedett műsorkínálattal is jellemezhető. A számos magyar nyelvű program mellett a külföldi műsorok gazdag választéka is a közönség rendel
kezésére áll. E külföldi programok ugyanúgy mintát és megerősítést jelente
nek a közönség egy részének szemében, mint ahogy mintát és megerősítést adnak a hazai műsorkészítők egy része számára is. Igaz ez még akkor is, ha nyelvi vonatkozásban ez a minta és normakínálat talán nem közvetlen módon érvényesül, hanem a nyelvi kommunikációt kísérő és minősítő nem verbális kommunikációs stílus változásán keresztül.
A nemzetköziesedésnek van egy másik vonulata is, ami az évtizeddel korábbi állapothoz képest ugyancsak megnövekedett mértékben tetten ér
hető a magyar tömegkommunikációban: a határainkon túl élő magyarság, az általuk hordozott hagyományos magyar kultúra értékei, valamint az anya
országi szóhasználattól eltérő kifejezések, stílusfordulatok m egjelenése a hazai médiában is.
A nyelvi kisebbségek igénye a tömegkommunikációban való reprezentá
cióra ugyancsak megnőtt, bizonyítják ezt a szaporodó kisebbségi nyelvű műsorok vagy műsorblokkok. Ez a változás kétségkívül befolyásolja a magyar nyelv hegemóniájának érzését, egyesekben egyetértést, másokban ellenérzést váltva ki.
A decentralizálódás eredményeként tért nyertek a helyi hírek, a lokális érdekességű tartalmak, a helyi színek, a helyi kultúra, általánosabban a loka- litás mint új értékdimenzió. E^ összekapcsolódik a nyelvi kifejezés helyi szí
neinek, változatainak, dialektusainak újrafelfedezésével, és így terepe lehet a helyi kulturális és nyelvi sokszínűségeknek is.