Fizikai termékfunkciók

A XVIII. század második felétıl megfigyelhetı, hogy a gyıztes politikai osztály, a polgárság megszerezi a hatalom gyakorlásához szükséges erıforrásokat, és használati tárgyakkal is berendezi saját világát. Az új világ kialakításához szükséges tervezıi magatartás több forrásból táplálkozott.

Felhasználta a hagyományos kézmőves formálás során szerzett tapasztalatokat, és épített a funkcionálisnak, az angolszász irodalomban népinek nevezett hagyományokra, a mindennapi élet hasznos tárgyaiban megtestesülı gyakorlatra. Ezekben a tárgyakban elsısorban a funkció testesült meg. Formálásuknál meghatározó elv lett a gyakorlati célok minél teljesebb kiszolgálása.

A funkcionális forma elıtérbe kerülésének jelentıs korszaka az 1920-as és 1930-as évek, a gyáripari termelés megtisztulását eredményezı idıszak. A tervezık és a gyártók figyelme a társadalom valóságos igényeinek kielégítésére, a termékek javítására irányult, a társadalomjobbító gondolatok háttérbe szorultak. A termékek a gyártás, az értékesítés, a használat és az üzemeltetés körülményeit figyelembe véve kisebbé, könnyebbé, kényelmesebbé, megjelenésükben, formájukban a széles körő vásárlói körre gondolva semlegessé váltak. A fogyasztó igényei formaalkotó gyakorlattá váltak.

a) b)

2.1. ábra. Ferdinand Porsche (187–1951): Volkswagen gépkocsi, 1938

A tervezés során elıször a leendı termék fizikai funkcióira gondolunk. A termék fı funkciói meghatározzák a termék fı méreteit és a fı formát, valamint az alapvetı arányokat. Ezek után következik a részfunkciókat teljesítı elemek megtalálása, a fı- és a részformák egységes rendszerbe foglalása. A tervezımunka során ügyelni kell a sorrendre, bármilyen jól sikerült egy részfunkció kielégítése, egy rész megoldása, ha a fı méretek és az arányok hibásak, a termék nem fogja kielégíteni a fogyasztó elvárásait.

2.1.2. Esztétikai funkció

Az esztétika görög eredető szó (aiszthészisz = meglátás, észlelés, érzékelés), a filozófiának a szépség természetével foglalkozó ága. A szépség fogalma koronként és filozófiai iskolánként változó. Az ókori görögöknél a szépség fogalma a dolgok, alakok, színek és hangok mellett a gondolatokra és szokásokra is kiterjedt. Platón szóhasználata szerint a szépség és a jó ideája csaknem azonos. A szofisták szerint a szépség nem más, mint ami kellemes a látás vagy a hallás számára. Arisztotelész szerint szép az, ami jó lévén kellemes. A sztoikusok is hasonló definíciót adtak: szép az, aminek megfelelı arányai és vonzó színe van. Az ókori görögök további szavakat is használtak a szépség megjelölésére: a szimmetria a látható, a harmónia pedig a hallható szépségre vonatkozott. Aquinói Szent Tamás (1224 – 1274, itáliai teológus, skolasztikus filozófus)

szerint szép az, ami szemléléskor pozitív érzéseket vált ki. Köztudott, hogy Leonardo da Vinci (1452 – 1529) a festészet és a szobrászat mellett különféle gépeket és harci eszközöket is tervezett, melyekrıl azt tartotta, hogy jók, ha szépek. Immanuel Kant (1724 – 1804, német filozófus, a német idealizmus megteremtıje) a szépet úgy határozta meg, mint valamit, ami örömet kelt azáltal, hogy célszerőséget ábrázol: a szépség a tárgy célszőrségének a formája.

2.2. ábra. Irodabelsı. Rendezett áttekinthetı forma, megnyugtató színek

Az ipari alkotások szépsége iránti érdeklıdés már az ipari forradalom korai szakaszában felbukkant. Az angol bölcselık gondolkodásában és írásaikban jelentıs szerepet kapott a hasznosság és szépség vizsgálata. A XVIII. század elsı felében filozófusok, esztéták és közgazdászok foglalkoztak a gép és a használati tárgyak esztétikai kifejezıerejével. David Hume (1711-1776, skót filozófus és történész) és Adam Smith (1723-1790, skót közgazdász, filozófus) egyaránt hangsúlyozta, hogy a hasznosság a szépség egyik fı forrása.

2.3. ábra. Josiah Wedgwood: Jáspis kıedény fehér reliefdíszítéssel

A mőszaki tárgyak szépsége iránti érdeklıdés a XVIII. század második felének is fontos kérdése maradt; nincs olyan forma, amely ne volna szép, ha azt látjuk, hogy a céljának tökéletesen megfelel, írta Archibald Alison (1757-1839, skót filozófus). Az ipari alkotások hasznosságával és

szépségével foglalkozó meghatározások arra utalnak, hogy a bennük rejlı szépséget a használatban, a feladatuknak megfelelı értelmes létükben kell keresni.

A szépség és a hasznosság összetartozását jól példázzák Josiah Wedgwood (1730-1795, angol keramikus, a gépi kerámiakészítés megalapozója, - Charles Darwin anyai nagyapja) egyszerő, csinos, kényelmes és tartós kıedényei. Wedgwood legjobb alkotásai jól kezelhetı hasznos tárgyak, melyekben az antik elıkép egyesül a kor igényeivel. Wedgwood olyan formákat talált ki, amelyek praktikusak voltak, jól lehetett ıket gyártani, szállítani és tárolni.

Az ipari formatervezés esztétikai funkcióját a termék mellett a termékkörnyezet és a termelési folyamat oldaláról is figyelembe kell venni. A termelési folyamat esztétikai oldalára a humánus termelési környezet kialakítása érdekében kell gondolni. Az ipari termékforma a termelési folyamaton túl a tágan értelmezett tárgyi környezettel is kapcsolatban van tudat- és ízlésformáló hatásával.

Az ipari termékekbıl, a termelésbıl és a környezetbıl nem hiányozhatnak az esztétikai elemek, amelyek ugyanolyan fontosak, mint pl. az ergonómia, a környezet-, és amit vízzel hígított szarvasmarha trágyával mázoltak, és vizes nyolcassal díszítettek. A bevezetıbıl érzékelhetı, hogy a minimális mővészetre és maximális technológiára épülı építészet és tárgykultúra milyen forrásból táplálkozott: sokaknak adassék meg a szépen élés lehetısége. A tervezık higiéniás szigorúsággal vették körül az „újszülöttet”, és a funkcióra gondolva mindennemő díszítést elvetettek. Ez a szigorúság, a belıle kialakuló egyhangúság és dísztelenség jellemzi a XX.

század építészeti alkotásai és ipari termékei egy részét.

A díszítés több funkciót hordoz. A nagy homogén felületek unalmasak, érdektelenek, díszítı elemek célszerően megtörik az egyhangúságot. A motívumok ritmikus megjelenése felidézi az élet ismétlıdı jelenségeit, pl. a szív ütemes dobbanását, ami azt üzeni, hogy a dolgok rendben mennek.

A jól kiválasztott motívumok szépek a szemnek, jó érzéssel töltenek el, kellemesek, élvezetet okoznak, pihentetnek, szebbé teszik az életet. Az arra alkalmas termékek legyenek szépek, lehessen gyönyörködni bennük.