Az alábbiakban kétségkívül az egyik legösszetettebb kritériumról lesz szó. A fenntarthatóság kérdését három szempontból is ide értjük:
a fenntartás, üzemeltetés (ezek költségeinek, lehetőségeinek,
•
felelősségének) tervezését bármilyen infrastruktúrát érintő változás előtt;
a fenntartható technológiai megoldások előnyben részesítését (szem előtt
•
tartva, hogy az iskola számos módon nevel: közvetve már az ilyen jellegű technológiák működve láttatásával is);
a fenntarthatóság pedagógiájának napi gyakorlatba való beépítését.
•
Hogyan értelmezhetjük a fenntarthatóságot mint minőségi kritériumot a tanu-lási környezetek hat jellemző vetületében?
Didaktikai vetület:
A fenntarthatóság pedagógiai törekvéseinek beépülése a mindennapi gyakor-latba nem csak a tanítás folyamatára hat: a nevelőtestület mint referencia-csoport demokratikus működése, nyitottsága szintén nevel. Emellett a „zöld”
megoldások bevonása a tanulás folyamatába, az együttműködési készségek erősítése, és a helyi tudásra fókuszáló és valós kérdésekre választ kereső te-vékenységek különösen hangsúlyosak.
Fizikai vetület:
A fenntarthatóság szempontjait figyelembe vevő megoldások, hosszú távra tervezett, átalakítható, illetve a csoportos munkára, közösségi részvételre alkal-mas, befogadó terek meghatározzák a pedagógiai törekvések sikerességét.
Technikai vetület:
Az újrahasznosítás, az energiahatékonyság és a hulladékkeletkezés csökken-tésének szempontjaival tervezett eszközpark, a modern technológia célszerű alkalmazása mint szemléletmód áthatja az infrastruktúra-tervezés és -haszná-lat minden lépését.
Virtuális vetület:
A közösség bevonásában fontos segítséget jelentenek mindazok a megoldá-sok, amelyek részvételre hívnak, áthidalva a térbeli vagy időbeli korlátokat.
Szociális vetület:
Mindennemű együttműködés helyi szervezetekkel, csoportokkal – különösen kisebbségek, környezetvédelmi szervezetek, illetve a fenntartó képviselőivel – segíti a valós helyzetekre való fókuszálást. Bár az iskola gyakran fogalmaz meg kritikus álláspontot a gazdasági-társadalmi kérdésekkel kapcsolatosan,
fontos, hogy ezekben alternatívákat, változtatási szándékokat, utakat és lehe-tőségeket is tudjon mutatni.
Helyi vetület:
A fenntarthatóság központi eleme, hogy a tanulókat érintő, helyi problémákon keresztül közelítsük a fenntarthatóság globális és komplex problémáit: a te-lepülés, illetve az iskola környezetében az iskola reagál a problémákra, részt vesz ezek megoldásában.
Fejezetünkben ezek közül a kérdések közül az iskola tervezésétől indulva járjuk körbe a fentiek szerinti kritériumokat.
A fenntarthatóság széles körű egyensúlyteremtés. Általános esetben az egyes szakterületeknek csak egy-egy szempontból van beleszólása a dolgok működésébe, és csak elképzelésük lehet arról, hogy ezt mivel egészíthetné ki a másik. Az eredményes-ség kulcsa, hogy a különböző szakterületek a hiányzó láncszemeket betöltsék, egyszerre szolgálják a különféle eszközökkel ugyanazt a célt. A fenntarthatóság mint példamutatás különösen nagy felelősséget ró az iskolára, hogy ezt közvetítse a gyerekeknek, akik majd a jövőt építik.
a fennTarThaTóság összeTeTTsége, adoTTságoK és leheTőségeK felismerése
A fenntarthatóság különböző színterein különféle mértékű környezeti beavatkozásra van szükség. A környezetünk megtervezésénél olyan sok szempontot kell egyszerre figyelembe venni, hogy az is előfordul, hogy azok teljesen ellentmondanak egymásnak. A legtöbb eset-ben meglévő adottságokhoz kell igazodni, és azon belül találni meg a legkedvezőbb megol-dást. A környezettervezés kompromisszumokkal jár, ez világunk összetettségéből adódik, és a feladat szépsége az, hogy ennek útvesztőjében kell eligazodjunk. Ezért jelen kötetben nem kívánunk, de nem is tudunk állást foglalni arról, hogy mi a jó, és mi a rossz: ehelyett össze-gyűjtjük az egyes megoldások előnyeit és hátrányait. A felhasználónak az a feladata, hogy felismerje fizikai környezetének azokat az adottságait, melyek keretet adnak a mozgásra. Az is nagy eredmény, ha tisztában vagyunk kötöttségeink előnyeivel, és azt hangsúlyozzuk, ki-használjuk, illetve ha van rá mód, akkor azt kiegészítve alakítjuk tovább azt, ami alakítha-tó. Fontos tehát, hogy tanulmányozzuk, ezáltal tudatosabban értékeljük környezetünket, és megismerjük a lehetőségeinket.
A fenntarthatóság olyan értékrendbeli állásfoglalás, amely többek között a fizikai környezetünk felhasználására, annak kialakítására, a mindennapi tevékenységeinkre egyaránt kiterjed.
a fennTarThaTóság színTerei és a vonaTKozó KörnyezeTi TényezőK
A fenntarthatóság színtereit sorban tárgyaljuk, és mellette vizsgáljuk a rájuk vonatkozó kör-nyezeti tényezőket.
A fizikai környezetünk megépítésére és működtetésére vonatkozó fenntarthatósági szempontok mellett (anyaghasználat, energiafelhasználás stb.) megkülönböztethetjük azokat a környezettervezési szempontokat, melyek a közösség fenntarthatóságát és az egyes em-ber testi-lelki fenntarthatóságát, egyensúlyát segítik elő. Növendékeink jövőbeli döntéseire lehet hatásunk: környezetükkel, egymással és önmagukkal való egyensúlyuk és szeretetük alapjait teremthetjük meg. Mindezek teljesítése egyszerre fontos, csak ekkor vezethet egy egészséges társadalom és a környezet hosszú távú, kiegyensúlyozott együttéléséhez.
Az iskola működésénél figyelembe kell vennünk a fenntarthatóság köve-telményeit a valós tevékenységeknél és beavatkozásoknál; illetve a fenn-tartható jövő szempontjából éppúgy fontos a cselekedetekkel, döntésekkel járó példamutatás.
TesTi-lelKi egyensúlyra nevelés
Szükségünk van a természet jelenlétére. A természet és az ember kapcsolata különböző in-tenzitással és különféle módon valósulhat meg. Belehelyezkedhetünk közvetlen tartózkodási helyünkkel a természetbe, például ha azt egy erdőben építjük fel. [02] Vagy maradhatunk az épített környezetben, és mi magunk is kimehetünk a természetbe. [03] Erre lehetőséget kell találnunk magunknak. A természetet becsempészhetjük magunk mellé az épített környe-zetbe is. [04] Ennek különböző fokozatai vannak: a körülöttünk lévő közterek növénnyel való beültetésétől kezdve a saját telkünk beültetésén át a belső tereinkbe helyezett növényekig.
[01; 02; 03; 04]
Az első döntést az építési telek kiválasztásánál hozhatjuk meg. Természeti vagy épí-tett környezetben építkezünk? Mindkettőnek van előnye és hátránya is. Legtöbb esetben az épített környezet mellett döntünk, mert fontos például a város közelsége. Ahhoz, hogy lehetőségünk legyen az épített környezetből bármikor kijutni a természetbe, úgy kell megvá-lasztani a telket, hogy az vagy gyalogos távolságban legyen a természeti környezettől, vagy könnyen eljuthassunk oda a megfelelő közlekedési eszközzel. A közlekedés és a közterek kialakításába általában nincs beleszólásunk.46 [05; 06; 07; 08]
A következő alkalom, amikor miénk a döntési helyzet, a kiválasztott telek beépítésénél van. Ha az épületet kompakt egységként tervezzük meg [05], akkor az a telekből a lehető legkisebb helyet foglalja el, és egybefüggő kertünk marad, ahol kialakíthatjuk a saját kis természetünket. Másik lehetőség az elszórt, pavilonos beépítés [06], amikor a telken több kü-lönálló épületet helyezünk el, melyek egyrészt több kisebb udvarra osztják a kertet, másrészt
„belehelyezkednek” és a kert részévé válnak. Az épületen belül is úgy érezhetjük, hogy kint va-gyunk, összeolvad a külső és a belső, és ezáltal a külső természet bekukucskál a belsőbe.
A belső és a külső tér kapcsolatát fedett-nyitott terek erősíthetik. [09] Átmeneti terek keletkezhetnek, ahol a fűtött és nem fűtött terek határvonala nem egyezik meg a külső és
bel-46 Ábráink szabadkézi vázlatrajzok. Azt kívánjuk velük hangsúlyozni, hogy környezetünk felméréséhez, elképzeléseink felvázolásához nem szükséges különösebb művészi tehetséggel rendelkeznünk, vagy pontos műszaki rajzokat készítenünk. Bátorítani szeretnénk az Olvasót, hogy maga is kísérletezzen hasonló alkotásokkal, melyek segítik a tervezési fázisban szereplők együttműködését.
ső terek érzékelt határvonalával. Egy tornác például már nem fűtött, de hatása mégis köze-lebb áll a belső téréhez, mert több oldalról zárt, így téri védettséget ad. Az átmeneti terekkel összekapcsolt összefüggő külső és belső térrendszer [10] egy differenciáltabb térhasználatot eredményez, elősegíti az udvar intenzív használatát, fejleszti a gyerekek térérzékelését és térkiválasztó képességét, és eltérő térigényeknek ad helyet. [09; 10]
Ez a vizuális kapcsolat a kert növényeivel akkor is szempont lehet, ha a telek beépíté-se (épületek és udvarok viszonya) már nem változtatható. A kerti növények fajtáját és helyét meg tudjuk úgy választani, hogy a növények a belső terekből is érzékelhetőek legyenek.
A növények helyének megtervezése a kert használata szempontjából is fontos.
A következő döntési helyzet már nem érint épület- vagy kertátalakítást, így minden esetben van lehetőségünk a változtatásra: belső átrendezéstől függően növényeket bármikor elhelyezhetünk a helyiségeinkben. Kialakíthatunk erre külön területet is (télikert, növénysarok), vagy azt is megtehetjük, hogy általánosan mindenhol megjelennek a virágok. Az első eset
abban különbözik a másodiktól, hogy ott a növénysarok egy külön térrészként működik, ami egy differenciáltabb térhasználatot tesz lehetővé. Főleg akkor, ha tevékenységek is fűződnek hozzá (pihenősarok, tantermi kertészkedés, egyéb funkciók).
Vizuális kapcsolat a kertben élő állatokkal is kialakítható, ha azokat az ablakok kö-zelébe csalogatjuk (például madáretetőkkel vagy a növényfajok célzott kiválasztásával).
A szabadon élő állatok megfigyelése a gyermekekben fokozhatja az állatok iránti érdeklő-dést és tiszteletet.
Az iskola „zöldélményei” nemcsak az oktatási célokat segítik, hanem az őket élte-tő életerő élménye által pozitív restoratív (nyugtató, pihenteélte-tő, jó közérzetet teremélte-tő, mégis szellemi frissességet, koncentrációt is segítő) hatással vannak. Így minden négyzetméter zöl-dítésével egyre erősebb közérzetváltozást hozhatunk létre. Mindezen túl az iskolai „zöldélmé-nyek” a környezetről alkotott képünket, szemléletünket, környezeti attitűdünket hosszú távon is befolyásolják. Az ökoszisztéma, élővilág információkkal, adatokkal történő megismerését azonban élményekkel kell társítani, hogy valóban szemléletváltozáshoz vezessen. Az aláb-bi iskolai zöldélmények és az ezekhez kapcsolt tevékenységek ezekre lehetnek jó példák:
zöldélményEK
Virágoskert, évelőágyak: ezek a kertek intenzív, szakszerű fenntartást igénylenek; a tavasszal, kora nyáron és kora ősszel virágzó növények jól használhatók ünnepélyek alkalmával (névnapok,
évnyitó, évzáró, pedagógusnap vagy ballagás alkalmával). Ezek a kertek közvetlenül
kapcsolód-hatnak a tanári, igazgatói helyiségekhez Meleg déli támfalakhoz kapcsolódó sziklakert, szárazon rakott terméskőfalba
helyezett kiültetés Gyógynövényes kert/fűszerkert/illatkert:
természetismereti órák Zöldséges, háztáji kert: kisebb korosztály
számára, általános iskola Gyümölcsfák: honos fajták, metszés- gyakorlattal, mindezekből akár termékek
készítése ünnepi eseményekhez Lécrácsra futatott növények:
gyümölcsfajták vagy szőlő Üvegház: akár félig szabadtéri tanteremként
értelmezve és berendezve
Az élőlények mellett létfontosságú természeti elem a napfény. A megfelelő mennyiségű fény a telken belül általában biztosított, mert előírások szabályozzák a szomszédos telkeken az épületek közötti árnyékolást. Innentől kezdve tervezői kérdés, hogy az üvegfelületek mé-retével és az épület tájolásával mennyi fény jut be a helyiségekbe. Hasonlóan fontos a külső pihenőterületek és a kert tájolása is. A fény a napszakok szerint mindig változik, délelőtt és délután más irányból süt be a nap. Érdemes a berendezés és a napirend kialakításánál erre odafigyelni, és a napos órákat, helyeket kihasználni. [11; 12; 13; 14]
A természet minél mélyebb megélésére ad lehetőséget, ha erre az alapvető szükség-leteken túl is hangsúlyt fektetünk. A szél, az eső, a termőföld szaga, a virágok illata, a boga-rak, a madaboga-rak, a fa kérgének tapintása mind olyan élmény, mely szoros kötődést alakít ki a természettel, és egyúttal belső egyensúlyunkat is segít kialakítani.
Intenzív, állatokkal benépesített kert könnyebben alakul ki akkor, ha nagyobb össze-függő kertünk van. A szél és az eső megélése inkább szervezési kérdés. Esős időben is ki lehet menni a szabadba, sőt erre rá is kényszeríthetjük az épület használóit, ha a különböző helyiségek között nincsen fűtött vagy fedett átjárás. A természeti elemeket részben bentről is megtapasztalhatjuk, ha kellően nagyok az üvegfelületek. Az eső kopogását felerősítheti
egy erre a célra választott anyagból épített tetőszerkezet. Az illatok tudatos növényválasztás eredményei lehetnek. A különféle szagok és hangok érzékeléséhez a nyílások nyitva tartása segít. Ebből a szempontból fontos tervezési kérdés lehet a nyílászárók nyitott állapotainak megtervezése, átgondolása.
A gyermekek fejlődéséhez jelentősen hozzájárul az ingergazdag környezet. Sokkal nyitottabbak a világra, mint a felnőttek: figyelmüket nem csak a megszokott dolgokra irányít-ják. Nem csak szemmagasságban néznek, ugyanolyan érdeklődéssel néznek például fölfelé is, és olyan részleteket észrevesznek a környezetükben, amire nem is számítanánk. A kü-lönféle érzékszervek stimulálására érdemes külön figyelmet fordítani a kisiskolások környe-zetének tervezésénél. Ezek a célok jelentkezhetnek már az épülettervezésnél, de inspiráló környezet alakítható ki a kertépítés vagy a beltéri berendezés fázisában is.
a Közösség fennTarThaTósága
A jól differenciált közös terek különféle közösségeket definiálnak és hívnak életre. Vonatkozik ez a külső és belső terekre egyaránt; beszélhetünk osztályon belüli és azok közötti találko-zásokról; gyerekek és felnőttek találkozásairól; szervezetten vagy spontán alakuló közös-ségekről. Minderre a különféle terek megfelelő méretei, elhelyezkedésük, és a köztük lévő kapcsolatok adnak lehetőséget.
A közösségek zavartalan együttlétét a nyugodt, védett terek biztosítják. A spontán alakuló közösségeknek viszont feltétele a véletlen bekapcsolódás lehetősége. Vannak olyan helyzetek is, ahol a közösség folyamatos formálódásához kifejezetten szükséges az emberek átvezetése az adott térrészen még akkor is, ha eredetileg nem akartak bekapcsolódni az ott folyó tevékenységbe. [20; 21; 22]
Egy közösségen belül erős kötődést tud kialakítani a közös feladat megoldása, a közös munka.
A környezetalakításnál, -átalakítás-nál bekapcsolhatók a közösség tagjai. Ezzel elérhető a környe-zethez való szorosabb kötődés is.
Az átalakítás megtervezése vagy kétkezi munkával történő megva-lósítása segíti a „saját környezet”
érzetének kialakulását. (Például be-kapcsolódás a kerti pavilon meg-építésébe vagy a közös veteményes kert gondozása.)
a fiziKai KörnyezeT fennTarThaTósága
Egy természeti környezetbe való építésnél első gondolatunk, hogy az élővilág minél érintetle-nebb fenntartása a legmegfelelőbb megoldás. De a kérdés ennél sokkal összetettebb. Pél-dául manapság fontos szempont lehet a gyerekek ismerkedése a természettel, még annak rendjébe való apró beavatkozás árán is, mert ez vezethet egy későbbi tudatos környezetvédő magatartáshoz és a természet szeretetéhez. A tervezőnek meg kell találnia az egyensúlyt az illeszkedésre vonatkozóan.
Az építés mindig belehelyezkedést jelent, beleavatkozunk a meglévő kör-nyezetbe. Ennek módja és mértéke fontos szempont. Konkrét megoldások nem mondhatók ki előre, mert a különböző szituációk csak az adott pilla-natban térképezhetők fel.
Ha épített környezetbe építünk (például egy városi szövetbe), akkor is kérdés annak védelme. Vizuális értelemben, de hosszabb távon társadalmi értelemben is. Itt sem egy-értelmű a válasz. El kell döntenünk, hogy mihez igazodjunk, a hasonlóság vagy a külön-bözőség vezet az új épület minél szervesebb beilleszkedéséhez, melyik magatartás vezet a terület jövőbeli fejlődéséhez. Mindezek okán az illeszkedés összetett fogalom. Talán úgy le-het megfogalmazni, hogy alázatot jelent, tiszteletet a környezetünk iránt. Éppen ezért ebben a fázisban az építészeti magatartásnak nagyon fontos üzenete van, s ez egy iskola esetén
hatványozódik. Nem biztos, hogy megfelelő a nevelő hatása például egy olyan iskolának, mely kirívó, környezetéből zavaróan kiemelkedő. A gyerekekben azt az érzetet keltheti, hogy az ő iskolájuknak, majd ennek következtében nekik is, mindent szabad. Ugyanígy egy olyan iskolaépületnél, ahol az osztálytermek egy megtartott nagy fa lombkoronájára néznek, ez a központi szervező elem szimbolikus jelentésűvé nőhet a felhasználók szemében.
egy Hazai jó gyaKorlat:
az öKoisKoláK Hálózata
Az ökoiskola-hálózat elősegíti, hogy az iskolák beépítsék a zöldítés gondolatát a tantervükbe, nevelési tervükbe és napi életükbe is.
A Magyarországi Ökoiskolák Hálózatának filozófiája szerint az ökoiskola név-ben az „öko” előtag az ökológia és ökonómia gondolkodásmódjára, a két ér-dekrendszer egyeztetésén alapuló rendszerszerű szemléletre utal.
A környezettudatos üzemeltetés és a fenntarthatóság pedagógiájának gyakor-lása (vagyis nemcsak ennek mentén való tanítás, hanem az iskola mindennap-jaiba, tanításon túli vagy azon kívüli programjaiba való beépülése) az, ami egy iskolát ökoiskolává tesz. Bár az ökoiskola cím elnyerése pályázat útján valósul-hat meg, az ökoiskolává válás hosszú folyamat. Egy ilyen elköteleződés akkor lehet sikeres, ha abban a nevelőtestület és az iskola egésze szövetkezik, és valóban közös elvek, tényleges célok mentén működik együtt. Az ilyen együtt-működés lassabb előkészítést kíván. A szereplők bevonódása, az igények és elképzelések feltárása, a demokratikus diskurzus megindulása, a pályázat és