Az iskola élete folyton változik. Rövid távon a különböző didaktikai igények, a csoportbon-tás vagy -összevonás, a közösségi események szervezése, rendkívüli helyzetek megoldása kívánnak rugalmasságot, középtávon gondolhatunk akár a tanítási szünetekben való kihasz-náltságra, akár átmeneti változásokra, hosszú távon pedig a település életének változásai, a demográfiai, gazdasági, társadalmi hatások miatt lehet szükség megújulásra.
Hogyan értelmezhetjük az alkalmazkodókészség minőségi kritériumait a tanu-lási környezetek hat jellemző vetületében?
Didaktikai vetület:
A változatos tevékenységtípusok a hatékony pedagógiai munka alapját képe-zik. Az ezekhez való alkalmazkodás az épület rövid távú rugalmasságát állítja kihívások elé.
Fizikai vetület:
Az épületnek ki kell szolgálnia a használók igényeit. Az épületek funkciója, a használat módja egyre gyakrabban változik. Az igények módosulnak, át-alakul a szükséges technikai háttér. Ezeket a módosításokat a hagyományos építéstechnológia, a falas szerkezeti rendszer nehezebben követi. A század-forduló környékén megjelent pillérvázas szerkezet lehetőséget teremt a belső terek rugalmas kezelésére. A szerkezetekkel szemben támasztott követelmé-nyek is alakulnak, szigorodnak. A szabályozások évek alatt nagyságrendek-kel módosulhatnak, különböző szabványokhoz igazodhatnak. Az energiaárak növekedésével az iskolák egyre inkább a fenntartási költségek csökkentésére kell, hogy törekedjenek. Kérdés lehet az is, hogy hogyan képes egy épület felkészülni a globális klímaváltozás következményeire, az évszázadok alatt kialakult építési tapasztalatok hogyan tudják követni az előre jósolt globális változásokat, illetve hogy a meglévő épületállomány hogyan képes alkalmaz-kodni a nehezen előrelátható jóslásokhoz.
Technikai vetület:
A szükséges eszközök elhelyezése, a jó munkaszervezés és a fejlett szervezeti kultúra segít a különféle változások esetén a rövid távú alkalmazkodásban.
Virtuális vetület:
Az infokommunikációs eszközök használata akkor is segíthet, ha az épület nem képes alkalmazkodni igényeinkhez.
Szociális vetület:
A változásokra való felkészülés, azok kezelése olyan kompetencia, amelyre felnőtt életünkben egyre inkább szükségünk van. Az iskola fontos mintákat közvetíthet ezzel kapcsolatban.
Helyi vetület:
A helyi közösségekkel való szoros együttműködés segíthet a változások előre-jelzésében, és az azokra adott válaszok megtalálásában – egy ilyen elem lehet a közösségi építés is.
Az épület esetén az alkalmazkodókészség megnyilvánul a közép- vagy hosszú távú rugalmasságban, de a termek és az átalakítható közös helyiségek, valamint az IKT-eszközök gondos tervezésével segítheti a rövid távú alkalmazkodást is. Érdemes azt is végiggondolni, hogy az év 365 napjából 180 tanítási nappal számolunk, és az épület nagy része évente legalább egy hónapig kihasználatlan. Léteznek olyan iskolák, amelyek nyáron olcsó, de kényelmes diákszállóvá, sőt esetleges katasztrófahelyzet esetén átmeneti szál-lóvá alakíthatók.
Tervezés és rugalmasság
A rugalmasság az iskola építési folyamata és az iskolaépület használata során különféle szin-ten értelmezhető. Attól függően, hogy még az építkezés előtt állunk-e, az építkezés alatt vagy egy megépült, régóta használt épületet szeretnénk a megváltozott igények szerint átalakítani, a rugalmasság más-más követelményei és lehetőségei állnak fenn. Fontos tudatában lenni annak, hogy mi az, ami változtatható, és mi az, ami nem, illetve mekkora befektetés szüksé-ges az egyes átalakításokhoz. Lehet, hogy egyszerű átalakítás akár nagyon nagy minőségi változást eredményezhetne a használatban, csak nem tudunk róla.
A rugalmasság követelménye manapság egyre fontosabb, hiszen egyre gyorsabban változik körülöttünk minden. Míg régen az időtállóságnak megvolt az értéke, ma inkább azo-kat a dolgoazo-kat tudjuk jól hasznosítani, melyek vagy változtathatók vagy könnyen lecserélhe-tők. Sokszor tehát úgy tűnik, hogy az olcsó és rövid élettartamú dolgok jobban kifizetődnek, mert úgyis kimennének a divatból még azelőtt, mielőtt élettartamuk lejárna – ezekben az esetekben azonban végig kell gondolni az újrahasználat vagy az újrahasznosítás lehetősé-geit. A körülöttünk lévő tárgyak gyors cseréje egyre nagyobb hulladékmennyiséget termel.
Ezért környezettudatos mintát adunk, ha olyan tárgyakat tervezünk magunk köré, melyek átalakíthatóak, és képesek felvenni a folyamatosan változó világ tempóját.
Az építkezés általában hosszú távra szóló, jelentős anyagi ráfordítást igény-lő és gyakran számos átmeneti kényelmetlenséget hozó beruházás, amely jelentősen formálja az intézmény használóinak, de települési környezeté-nek is a gondolkodásmódját, azonosságtudatát. A jó épület maga is nevel.
Ezért érdemes hosszabb távon gondolkodni, időtálló, de a változásokhoz is alkalmazkodni képes épületet kialakítani.
Az épületek tervezésénél is érték lehet ez a szempont. Egy iskolaépület esetében például gyorsabban változhat a tanulólétszám vagy az alkalmazott pedagógiai módsze-rek és azok helyigénye, mint a megépített épület élettartama. Fontos tehát odafigyelni arra, hogy az épületet úgy tervezzük meg, hogy a változó igényekhez megfelelően tudjon alkalmazkodni.
Hogyan alkalmazkodik egy épület? Milyen értelemben beszélhetünk egy iskolaépület esetén a rugalmasságról? Hasznos lehet ezt átgondolni a tervezési fázisban, akár új építésről van szó, akár átalakításról; illetve hasznos lehet abban is, hogy az egyes iskolák felismerjék az adott iskolaépületben rejlő változtatási lehetőségeket.
Az iskolaépület alkalmazkodókészsége a megfelelő telek kiválasztásánál, a beépítés tervezésénél kezdődik: érdemes előre gondolni a bővíthetőség-re. Ebben az elrendezés és az anyagválasztás is meghatározó.
Az építési telek kiválasztásánál, illetve az épület telken való elhelyezésénél szempont lehet az, hogy a jelenlegi igényeknek megfelelő épület és udvar méretei a jövőben bővíthetők legyenek. Ez függ egyrészt attól, hogy van-e a megtervezett épület mellett még megfelelő hely a bővítésre úgy, hogy a beépítési szabályoknak még megfeleljen (az oldalkertbe például valószínűleg a jövőben sem lehet majd építeni). A vásárolt telek maximális beépítését álta-lában a tervezők a beruházó kérésére kihasználják, így további épületrész építésének vagy a ráépítésnek a lehetősége csak ritkán áll fenn. Az épületbővítés például történhet előre terve-zetten, amikor például pénzügyi vagy egyéb okok miatt ütemezett a kivitelezés (nem egyszerre épül a teljes épületegyüttes), de a tervező együtt tervezi meg a jövőbeli épületrészeket.
KiteKintés:
ignasi sola-morales és a folyéKony építészet
A posztmodern egyik központi témája a szétaprózódás: a szilánkokra robbant időben minden – így az épület is – folyamatosan lüktet, átalakul. Különösen igaz ez a találkozási felületekre, mint például az intézmény és a város hatá-ra. A természetben is határfelületeken zajlanak a legizgalmasabb változások:
számos folyamat felgyorsul, megváltozik. A peremvidéken semmi sem állandó, folyamatos, akadozások vannak, véletlenszerűségek történnek: ennélfogva itt az idő is elveszti klasszikus fogalmait. A helyszín így maga is egy folyékony közeghez hasonlít.
A folyékony építészet ebben a közegben, annak folyamatos változásához al-kalmazkodva nem merev alkotásokat hoz létre, hanem a környezetével való folyamatos kommunikáció révén és attól ösztönözve folyamatosan alakuló produktumai vannak.
Ignasi de Sola-Morales katalán építész, filozófus alapművének kérdésével:
„Létezik-e egy anyagában folyékony építészet, mely nem a stabilitás, hanem a változás szerint alakul és arra figyel – így együtt él – a valóság folyékony és változékony természetével? Elképzelhető-e egy építészet, mely inkább időbeli, mint térbeli? Egy építészet, melynek célja nem a méretbeli kiterjedés, hanem a mozgás és tartam rendezése lenne?” Az 1990-es évek közepétől jelenlévő kísérleti építészeti mozgalom szerint az ilyen épületek szolgálják igazán a kö-zösséget – igaz, iskolaépületek esetén még kevés példa ismert ilyen próbál-kozásokra.
Ignasi de Sola-Morales: Folyékony építészet („Liquid Architecture”), in: Utóirat, az Új Magyar Építőművészet melléklete, 2001/ 1., pp. 35–38.
Az épület bővíthetősége az anyagválasztástól, funkcionális elrendezéstől is függ. Az épületszerkezet és a térelhatároló falak állhatnak könnyen áthelyezhető elemekből. Ilyenkor az összenyitások is könnyebben megoldhatóak az új épületrész terei felé. Ilyenek a könnyű-szerkezetű épületek, a vázas szerkezeti rendszer, a szerelt térelhatárolók stb. Ezzel ellentét-ben a falazott vagy egyéb nehezen mozdítható szerkezetek elemeit nem tudjuk újra beépíteni, elbontásuk sokszor a teljes szerkezet statikai helyzetét befolyásolja. Ha falakat bontunk vagy lyukasztunk, mindig nagyon fontos az épület szerkezeti rendszerét ismerni, azt figyelembe véve beavatkozni!
A vázas szerkezeti rendszernél az épület függőleges tartószerkezetét pillérek és me-revítő falak adják. A meme-revítő falakon kívül az összes többi fal csak térelhatároló szerepet tölt be. Így azokat anélkül elmozdíthatjuk, megszüntethetjük, átlyukaszthatjuk, hogy az következ-ménnyel lenne az épület állékonyságára.
A falas szerkezeti rendszernél a függőleges tartószerkezetet a teherhordó falak adják.
Ezeket nem mozdíthatjuk el, és a lyukasztásuk is statikai tervezést igényel. Körülbelül a falak 50%-a teherhordó fal, általában párhuzamos falak. A többi falat kitöltő falnak nevezzük. Ezek elmozdításának nincs statikai következménye.
Az épület szerkezeti rendszere, a pillérek, a merevítő falak, a teherhordó falak helye az épület építészeti alaprajzáról leolvasható, az építész vagy a statikus meg tudja állapítani, illet-ve szakvéleményt tud adni a térelhatárolók terillet-vezett elmozgatásáról vagy átlyukasztásáról.
A falak áthelyezésénél a statikai következményeken kívül szempont lehet annak idő- és költségvonzata. Betervezhetők olyan könnyűszerkezetes térelhatárolók, melyek gyorsan szétszerelhetők, összeszerelhetők, könnyen és gyorsan csatlakoztathatók a vízszintes szer-kezetekhez az új helyükön is, nem hagynak maguk után maradandó nyomokat, nem járnak akkora mennyiségű porral és építési törmelékkel, mint a téglából falazott szerkezetek. Ennek általában megvan az ára, akár a költségeket tekintve, akár egyéb tulajdonságok különböző-ségénél (például hangszigetelő-képesség), így mérlegelni kell az éppen piacon lévő termékek előnyeit és hátrányait.
A térelhatárolók helyének megváltoztatása legtöbbször akkor merül fel, ha megvál-toznak a helyiségméretekkel kapcsolatos igények, vagy az épületen belüli térkapcsolatokat szeretnénk átalakítani. Ha ennek lehetőségét és a jövőbeli igényeket már a tervezés közben figyelembe vesszük, akkor a megfelelő helyekre tehetjük azokat a térelhatárolókat, melyeket majd könnyen át lehet alakítani (a tervező úgy választhatja meg a teherhordás irányát, tartó-szerkezet helyét stb.). Tantermek összenyitásánál vagy szétválasztásánál fontos lehet a nyí-lászárók előre végiggondolt, változtatásokra is alkalmat teremtő elhelyezése is.
Az oda-vissza változtatás igénye rövidebb távon is felléphet. Tervezhetők összenyit-ható terek, felmerülhet az igény, hogy a használati terek méretét akár naponta változtat-hassuk. Ezt megoldhatjuk eltolható falakkal. Két helyiség közötti térkapcsolat létrehozásá-hoz nem kell feltétlenül a teljes falat megszüntetni. Van a köztük lévő nyílásnak egy olyan mérete, amikor már nem ajtónyílást észlelünk, hanem inkább egy összenyitott térben álló falszakaszt.
Nagyobb átalakítások nélkül, átgondoltan és kreatívan használt bútorok-kal, térelválasztó elemekkel is növelhetjük az iskolaépület alkalmazkodó-készségét. Érdemes a szokott térrendezési változatokra színekkel, anya-gokkal, dekorációs elemekkel is utalni.
rövid Távú alKalmazKodás
Az iskola életében a munka ritmusa a napi munka során, illetve a tanév során megjelenő tevékenységek révén is rugalmasságot kíván az épülettől és annak egyes helyiségeitől.
Függönyök, paravánok, tolóajtók, mobil térelválasztó rendszerek segítséget jelente-nek az alkalmazkodó terek létrehozásában. Ha egy teret eleve úgy tervezünk, hogy azt majd rugalmasan használjuk, célszerű az aljzat burkolatával is jelezni az egyes határokat: ezt elér-hetjük különböző anyagok kombinálásával, szegélyekkel vagy eltérő színek alkalmazásával.
A falak színe is utalhat arra, hogy esetenként másképpen rendezzük a teret.
Tervezhetünk többfunkciós helyiségeket is, olyan tereket, amelyek többféle tevékeny-ségre alkalmasak, például azért, mert nem egy nagy térből állnak, hanem több kisebb tér ösz-szefonódásából. De betervezhetőek olyan bútorok, melyek ki tudják szolgálni az eltérő funkci-ókat. Az építészek és a művészek körében kortárs feladat a többfunkciós bútorok tervezése,
A nagy terem tagolása szekrényekkel elválasztva, az egyes térrészek kijelölését a szőnyegek és a dekoráció, valamint a falak színe segíti
Egymásba rakható székek, az asztalok padként is szolgálhatnak (Children’s Musem, foglalkoztató terem, Indianapolis) – a terek
kijelölését eltérő anyagok és színek is segítik A háromszögletű asztalok jó lehetőséget kínálnak a különböző létszámú csoportokkal való munkára (Általános Iskola, Las Cruzes)
nagyon izgalmas válaszok születnek. Szin-tén segítséget jelent, ha egymásba építhető bútorokat vásárolunk. A tárolás és a hely-szűke gyakran akadályt jelent. Az asztal alatti zárható tárolók jó megoldást kínálnak.
Adott tanteremben számos térren-dezési lehetőségünk van. Ezek még a kötött termek esetén is megoldást nyújthatnak.
Mindezekről részletesebben a Tanulásköz-pontúság fejezetben olvashatnak. A rugal-masság bizonyos határok között még ha-gyományos tantermekben és bútorokkal is
megvalósítható. Winkler Márta alsó tagoza- Asztal alatti tárolók (Las Cruzes)
Laboratóriumi munkaállomások (Indianapolis)
Mozgatható lelátó (Las Cruzes, Ökoiskola)
tos osztályaival a tevékenységekhez megfelelően igazította a padokat és a székeket. Az egyes elrendezéseket a tanulók hamar megismerték, és a tanító adott jelzésére percek alatt maguk alakították ki. A tér ilyen rugalmas használata segít abban, hogy a tevékenységre hangolja a tanulókat. Másfelől a térrendezés gyakorlata a térlátás fejlődését, a tudatos térhasználat kialakulását éppen úgy előmozdítja.
Laboratóriumi szobák berendezésénél építhetünk munkapultokat, illetve -állomáso-kat, amelyeket egyénileg, de akár többen is használhatnak. A mobil kísérleti csomagok be-szerzése, összeállítása, a mikro kísérleti készletek alkalmazása segíthet abban, hogy akár egy egyszerű tanterem is alkalmassá váljon aktív tanulási formák, kísérletek, vizsgálatok végeztetésére.
Az iskola közösségi életének megmozdulásai, rendezvényei a sportcsarnokra vagy tor-nateremre vonatkozóan is felvetik a rugalmasság kérdését. Ha módunk van rá, a tornacsarnok esetén érdemes egybetolható, csúsztatható lelátót beszereltetni. A lelátó egybecsúsztatásá-val nyert hely még jobban kihasználható, ha a teremben mozgatható falak vannak.
KiteKintés: a folyosó rugalmas Használata a Közösségépítés szolgálatában
A Modell Divatiskola (Budapest) néhány éve költözött frissen átalakított és felújított épületébe. A szakközép- és szakiskolai képzést folytató intézmény képzési profiljába a könnyűipari szakmákon belül a ruhás szakiskolai és szak-középiskolai képzés és a könnyűiparhoz kapcsolódó művészeti jellegű képzé-sek tartoznak. A tanulóknak ehhez kapcsolódóan rajz-festés, rajz-mintázás, tervezés, díszlet- és makettkészítés, jelmezkészítés, számítógépes tervezés, textiltervezés óráik vannak, melyeken más számára is élvezhető művészeti al-kotások születnek: ezek bemutatására a folyosó alkalmas térnek kínálkozik.
A régi iskolaépületben hagyományos módon a folyosón a végzősök tablói vol-tak kiállítva, egyhangú üzenetet közvetítve a tanulóknak, a bejövő szülőknek és vendégeknek. Jelenleg az épület földszinti nagy nyitott terében és a folyo-sókon folyamatosan kiállítják a tanulók alkotásait.
Kiállítási felületként nemcsak a falfelületeket használják: a Mátyás király projekt kapcsán készült jelmezeket és bábokat például a mennyezeten és nyílt téri installációkban is bemutatták. Ezek a terek az egyéni prezentációra és a cso-portos megjelenésre is alkalmasak: mindemellett az installációk változtatása révén játéklehetőséget kínálnak, és a közösségi élmény meghatározó részévé válhatnak. A tárgyak változtatgatása folyamatos vizuális kommunikációs él-ményt ad az iskolaközösség számára.
alKalmazKodás és aKadálymenTesíTés
Az alkalmazkodókészséget az is segíti, ha előre gondolunk az akadálymentesítési szempon-tokra is. Az utólagos liftbeépítés költséges és nem is minden esetben teljesen akadálymen-tes megoldás. A rámpák, illetve a lépcsők helyett tervezett lejtők elhelyezése azért lehet jó megoldás, mert nem kell külön a mozgáskorlátozottak számára közlekedést biztosítani, azt minden felhasználó egyaránt kényelmesnek tartja: ugyanakkor ezek helyigénye kétségkívül nagyobb lehet.
Végül érdemes azt is végiggondolni, hogyan működhetünk együtt más intézmé-nyekkel az átmeneti nehézségek leküzdésében vagy a nagy beruházásokat igénylő újítá-sok esetén. Érdemes-e külön laboratóriumot, sportcsarnokot építeni? Mennyire használjuk ki meglévő helyiségeinket? Kikkel tudnánk együttműködni a meglévő erőforrások legjobb kihasználásában?
Bábok installációja a mennyezeten és térbeli installáció (Modell Divatiskola, Budapest)
A felhasználók megismerése, az épülethasználat során felmerülő igények folyama-tos nyomon követése nélkül igazán alkalmazkodóképes épület kialakítása elképzelhetetlen.
Mindezek a kérdések átvezetnek a partneri tervezés témaköréhez, amelyről zárófejezetünk-ben bővebzárófejezetünk-ben szólunk.
Példás akadálymentesítés
a gyiK műhely művészeTPedagógiai elvei, a műhely infrasTruKTurális bemuTaTása és annaK KiTerjeszTése
a KreaTív isKolai alKoTóKörnyezeTre
A Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhelyt – közismert nevén: GYIK Műhelyt – 1975-ben alapította Szabados Árpád, az akkori Képzőművészeti Főiskola tanára, majd 1988-tól 1993-ig Szemadám György vezette, azóta ped1993-ig Sinkó István képzőművész irányítja. A Magyar Nemzeti Galériában működő alkotóműhely idén 35 éves, és évről évre 50-70 gyermeket hív a kreatív alkotómunka asztalához! A GYIK Műhely azonban több mint helyszín. Az itt folyó vizuális nevelés és alkotómunka több tekintetben is egyedülálló, így fontos ezen elvek hang-súlyozása. Az itt folyó alkotó tevékenység és szemlélet az évek során olyannyira összemosó-dott a hely aösszemosó-dottságaival és jellemzőivel, hogy e kettő szimbiózisban él ma együtt. A műhely célkitűzéseit Szabados Árpád így fogalmazta meg: „Az átlagos képességű gyermekek szá-mára létrehozott komplex, kreatív szemléletű műhelymunka vizuális tevékenységi formákon keresztül éreztesse meg az alkotó, nem feltétlenül művészi tevékenység motivációit úgy, hogy ez a rendszeres és folyamatos oktató-nevelő munka során egész életre szóló élményt nyújt-son, segítve a harmonikus felnőtt személyiség kialakulását. […] A művészet nem csodálnivaló, megközelíthetetlen valami, hanem saját problémáikra (érzelmi, múlt, jellem) választ adó nyelv, ha élünk eszközeivel.”41 A ’70-es évek általános iskolai neveléséből hiányzott az a komplex szemlélet, amellyel a művészeti ágak között kapcsolatot tudott volna teremteni. Ezt a hiányt pótolta az akkor induló műhely, ahol a vizuális tevékenységekhez már kezdettől fogva társult a zene, a mozgás, a film és később a videó is. A GYIK Műhely nem kívánt képzőművészeti előkészítő lenni, mégis lassan minden korosztályban a tehetséges gyermekek stúdiója lett, miközben sohasem rekesztett ki egyetlen érdeklődőt sem!
A GYIK Műhely általános célja „…a kreatív, esztétikai és manuális készségek fejlesz-tése, művészettörténeti ismeretek bővítése mellett – a teljes emberi személyiség kialakulásá-nak, fejlődésének segítése. A látható világ jelenségeit, a képzőművészet területeit igyekszünk tapasztalati egységben megközelíteni, bejárni, eközben előhívni az alkotó magatartás lényegi képét, az egész ember és a világ-egész kapcsolatát”.42
A tehetséggondozás itt akkor kezdődik, mikor a gyermekek ecsetet tudnak a kezük-be fogni. Óvodáskortól kezdve figyelemmel kísérjük őket, és közülük nem egy a középiskolai tanulmányai befejeztével lép ki a műhelyből. Szemadám György vezetése alatt a műhely új vizuális nevelési módszerrel gazdagodott; ekkor kerületek be az egész évet kitöltő meséket és mítoszokat kalandosan feldolgozó inspiratív folyamatjátékok, a mai tantervi szaknyelven:
interdiszciplináris témahetek, témacsoportok.43 A kalandozásokhoz, a világképekben, térben
41 Idézte Kalmár I.: A GYIK Műhely húsz éve (1997) in: NAGY GYIK KÖNYV,Budapest: Aula Kiadó p. 13.
42 Kalmár István: Mi így csináljuk… (1997) in: A nagy GYIK könyv, Budapest: Aula Kiadó p. 34.
43 Kalmár, I: A GYIK Műhely húsz éve (1997) in: Nagy GYIK könyv, Budapest, Aula Kiadó, p. 15.
és időben történő utazásokhoz a GYIK Műhely helyisége kiváló lehetőségeket nyújtott. A mű-vésztanárok irányító szerepe azonban igen felelősségteljes. Az éves tematikáknak csakúgy, mint minden egyes foglalkozásnak, célja az inspiráció felkeltése, olyan alaphelyzet teremtése, amely a gyermekekkel együtt minket is kizökkent a jelenből. Szarvas Ildikó ezt így fogalmaz-za meg: „A GYIK Műhely metodikában fontos a »gyermeki látásmód« megőrzése, a játékos, intuitív, élményszerű tapasztalás erősítése az alkotási folyamattal karöltve. A játék az élmény-szerű megismerés egyik útja, amely az élettapasztalatokat összegző tudást erősíti az ifjú emberben. Erre a tapasztalási folyamatra épül a GYIK Műhely kísérleti, művészeti nevelése is, ahol a játék a különböző anyagokkal és tárgyakkal, az amorf anyagok átalakítása, jellé formálása, a környezet alakítása a rugalmas, lelkesült egyéniség alakulásának egyik záloga.
és időben történő utazásokhoz a GYIK Műhely helyisége kiváló lehetőségeket nyújtott. A mű-vésztanárok irányító szerepe azonban igen felelősségteljes. Az éves tematikáknak csakúgy, mint minden egyes foglalkozásnak, célja az inspiráció felkeltése, olyan alaphelyzet teremtése, amely a gyermekekkel együtt minket is kizökkent a jelenből. Szarvas Ildikó ezt így fogalmaz-za meg: „A GYIK Műhely metodikában fontos a »gyermeki látásmód« megőrzése, a játékos, intuitív, élményszerű tapasztalás erősítése az alkotási folyamattal karöltve. A játék az élmény-szerű megismerés egyik útja, amely az élettapasztalatokat összegző tudást erősíti az ifjú emberben. Erre a tapasztalási folyamatra épül a GYIK Műhely kísérleti, művészeti nevelése is, ahol a játék a különböző anyagokkal és tárgyakkal, az amorf anyagok átalakítása, jellé formálása, a környezet alakítása a rugalmas, lelkesült egyéniség alakulásának egyik záloga.