Fenntarthatóság

A nyílt rendszerek termodinamikájának kutatói írták le, hogy energiaszóró (disszipatív) rendszerekben a belső miliő tartósan rendeződhet (Prigogine, I. – Stengers, I. 1995). Vitatott, hogy a belső rend változásait mi és hogyan irányítja, továbbá a rendezettség fennmaradását mi és hogyan teszi lehetővé. Az egyszerű szelekciós modell nem ad magyarázatot a „teremtő szintézisre”: az élőlények tulajdonságainak spontán kiemelkedésére, emergenciájára. A külső miliő befolyásolja az élőlények belső átalakulásainak sebességét, e folyamatok dinamikáját, de nem szabja meg annak eredményét.

Az evolúció egyirányúsága miatt az ismétlődő mechanizmusok megismételhetetlen egységeket hoznak létre. Ilyen egységek, természeti létezők azok a miliők, melyek a Föld egy-egy pontján az ottani életközösség fennmaradásának lehetőségét biztosítják és kiterjedésüket korlátozzák. Ilyen egység lehet egy tó, egy szurdokvölgy vagy egy erdő talaja, de földrajzi megközelítésben ilyen egyedi egység egy-egy táj is.

28 Pál az Egyház titokzatos testéről: 1 Kor. 12

III. A földrajztudós Teleki Pál biológiai műveltsége

Mint azt Teleki kiemeli, minden táj arculatának, jellegzetességeinek meghatározásában más-más tényező (faktor) lehet jelentős, így az ott élő emberek tájformáló tevékenysége is azzá válhat. A miliő tehát hat az ott élő emberre, de a gazdálkodó ember is alakítja saját miliőjét. A fenntarthatóság, a diverzitás és a stabilitás fogalmai jelzik a környezetformálás lehetséges játékterét, határait.

Nyilvánvaló, hogy csak az a gazdálkodás és gondolkodásmód lehet tartósan fenntartható, amely nem veszélyezteti az adott életközösség stabilitását, azaz összhangban áll a táj adta lehetőségekkel. A tájak sokfélesége eszerint feltételezi az ezekhez alkalmazkodó gazdálkodási és gondolkodási módok sokféleségét (diverzitását). A stabilitás – hangsúlyozza Teleki – szorosan kötődik a tájban élő ember biológiai és közösségi tradícióihoz, azaz genetikai és kulturális–spirituális hagyományaihoz. E tradíciók nem mereven rögzítettek, hanem – éppen sokféleségük és egymásrautaltságuk miatt – változékonyak, alkalmazkodóképesek.

A stabilitás, a komplexitás és a diverzitás fogalomhármasa a modern ökológia szerint szorosan összetartozik, egyúttal tájékozódási pontot kínálva azoknak a gazdasági és politikai céloknak, amelyek a fenntarthatóságot szolgálják. Összefüggésüket így világítja meg az ökológus Juhász-Nagy Pál és a közgazdász Zsolnai László:

„… Mondjuk ki, hogy a stabilitás, komplexitás és diverzitás a biómok (Telekinél ‚életegységek’) holisztikus jellemzői. Vagyis itt a biómok olyan sajátságairól van szó, amelyek nem vagy nemcsak a bióm-komponenseket illetik meg, hanem a biómokat mint egészeket jellemzik. Más szóval ezek rendszerjellemzők, az egyes komponenesek összhatásaként alakulnak ki. De többről, másról is szó van. A diverzitás, komplexitás, stabilitás értékkategóriák is. (…) A beszűkítettség, a stop-helyzet az élet veszte. A diverzitás korlátozása magát az életet lehetetleníti el, hisz a sokféleség az élet alapja, fundamentuma. (…) A komplexitás a diverzitás megmaradásához szükséges. A sokféleség nem maradhat fönn megfelelő összetettség nélkül. Társadalmi vonatkozásban viszont azt tapasztaljuk, hogy mind Nyugaton mind Keleten rendkívül leegyszerűsített, szimplex megoldásokat sulykolnak a gazdaság, a politika, a kultúra területén.

Hajnal István, a kiváló történész a korábbi európai társdalomfejlődés

sikerességét épp a sokarcúsággal, a több lábon járással magyarázta.

Ma épp az ellenkező irányba haladunk. (…) A mindenkori zsarnokság a szimplex megoldásokat erőszakolja. Ez ideig-óráig még némi előnnyel is járhat, de előbb utóbb csúfos bukáshoz vezet.” (Juhász-Nagy P. – Zsolnai L. 1992 p. 51.)

Teleki nemcsak mint természettudós, hanem mint politikus is pontosan látta e veszélyeket. Bár politikai pályafutása tragikus halálával derékba tört, természettudósként megfogalmazott üzenete ma is útmutató.

„Mint geográfus, én a nemzetben a tájnak egy elemét látom.

(…) Hiszem, hogy a jövőben éppen Európa népeinek sokfélesége, a jellegükben, karakterükben rejlő különböző értéke lesz Európának legnagyobb ereje a világversenyben, Európának ős kultúrája és ennek tradíciója mellett.” (Teleki P. 2000a p. 308.)

III.5. Irodalomjegyzék

Bánkuti Zs. – Both M. – Csorba F. L. 2006: A kísérletező ember. – Természet-tudomány-történet II. – Budapest: Kairosz

Bánkuti Zs. – Both M. – Csorba F. L. – Horányi G. 2011: A megőrzött idő. – Természet-tudomány-történet III. – Budapest:

Nemzeti Tankönyvkiadó

Behe, M. 2002: Darwin fekete doboza. Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása. – Budapest: Harmat

Benedek I. 1975: Lamarck és kora. Korrajz. – Budapest: Gondolat Benedek I. 1985: A tudás útja. – Budapest: Gondolat

Bergson, H. 1930: Teremtő fejlődés. – Budapest: MTA Borhidi A. 2002: Gaia zöld ruhája. – Budapest: MTA

Both M. – Csorba F. L. 2003: Források. – Természet-tudomány-történet I. – Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó

Bruno, G. 1972: A végtelenről, a világegyetemről és világokról. – In. Bruno, G.: Két párbeszéd. – Budapest: Magyar Helikon Canguilhem, G. 2001: The Living Being and its Environment (Milieu)

(La connaissance de la vie in 1952 Paris). – http://www.mara-stream.org/wp-content/uploads/2011/11/canguilhem_milieu.

pdf – 2016. 09. 06.

III. A földrajztudós Teleki Pál biológiai műveltsége

Csorba F. L. 2012: Korai evolucionizmus. – In. Gurka D. (szerk.):

Tudósok a megismerés színterein. – Budapest: Gondolat Dembski, W. 2007: Intelligens tervezettség. – Budapest: Laurus Eimer, Th. 1888: Die Entstehung der Arten auf Grund von Vererben

erworbener Eigenschaften nach den Gesetzen organischen Wachsens. Ein Beitrag, zur einheitlichen Auffassung der Lebewelt. – Jena: G. Fischer

Gánóczy S. 2008: A „kreácionizmus” és az „értelmes tervezettség” a teológiai kritika mérlegén. – Magyar Tudomány (12): pp.1468–

1486.

Gross, Ch. 1998: Claude Bernard and the Constancy of the Internal Environment. – Neuroscientist 4 (5): – http://www.princeton.

edu/~cggross/Neuroscientist_98_Bernard.pdf – 2016. 09. 06.

György L. 2000: Vissza kozmikus rendhez. Föld Napja. – Budapest Hertwig, O. 1916: Werden der Organismen. – Jena 44 p.

Hornyánszky Gy. 1910: Hippokrates. A görög felvilágosodás tudománya. – Budapest: MTA

Kauffman, S. 1995: At home in the Universe. – Oxford University Press

Kutrovácz G. – Láng B. – Zemplén G. 2008: A tudomány határai.

– Budapest: Typotex

Lamarck, J. B. 1986: Állattani filozófia. – In Lamarck, J. B.: A természet fejlődése. – Téka. – Bukarest: Kriterion

Lovelock, J. 1990: Gaia. A földi élet egy új nézőpontból. – Budapest:

Göncöl Kiadó

Michalkó G. 2005: A turisztikai miliő földrajzi értelmezése. – Tér és társadalom 19 – http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/

view/983/1962 – 2016. 09. 06.

Morgan, Th. H. 1976: Az öröklődés fizikai alapjai. – In: Csehi Gy.

– Mikó I. (szerk.): A genetika évszázada. – Téka. – Bukarest:

Kriterion

Newton, I. 2003: Különféle tanulmányaimban a fény tulajdonságairól mondottak magyarázatára szolgáló hipotézis. – In. Szegedi P.

– Ropolyi L. (szerk.): Newton válogatott írásai. – Budapest:

Typotex, pp 182–206.

Prigogine, I. – Stengers, I. 1995: Az új szövetség. A tudomány metamorfózisa. – Budapest: Akadémiai Kiadó

Schneider, S. – Miller, J. – Christ, E. – Boston, P. (eds.) 2004:

Scientists Debate Gaia. The Next Century. – Cambridge – London: The MIT Press

Spinoza B. 1979: Levél Henricus Oldenburg úrnak. – In. Spinoza, B.:

Politikai tanulmány és levelek. – Téka. – Bukarest: Kriterion, p. 222.

Székely L. 1997: Az emberarcú kozmosz – Az antropikus kozmológiai elv. – Budapest: Áron Kiadó

Teleki P. 1904a: Leszármazástan az iskolában. Recenzió. – Huszadik Század (1):

Teleki P. 1904b: Politikai embertan. Recenzió – Huszadik Század Teleki P. 1904c: Társadalomtudomány biológiai alapon. – Huszadik (2):

Század (1):

Teleki P. 1917: A földrajzi gondolat története. Essay. – Budapest: a szerző kiadása. Kilián Frigyes és utóda

Teleki P. 1936: A gazdasági élet földrajzi alapjai I–II. – Budapest:

Centrum Kiadóvállalat

Teleki P. 1937: Mi a földrajz? – Budapesti Szemle, november Teleki P. 2000a: Az európai szellem jelene és jövője. – In. Ablonczy

B. (szerk.): Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek.

– Budapest: Osiris

Teleki P. 2000b: Táj és faj. – In. Ablonczy B. (szerk.): Teleki Pál:

Válogatott politikai írások és beszédek. – Budapest: Osiris Wiener, N. 1974: Cybernetics. In: Válogatott tanulmányok,

Gondolat, Budapest