3. EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
3.5. A felvehető foszfor és kálium
a a,b b a,b a,b a,b a,b
'B' vetésforgó
85 90 95 100 105
KontB NPK NPK + k NPK + k + b
% a a a a
29. Ábra: A pH KCl változása az ’A’ és a ’B’ vetésforgó kiválasztott kezeléseiben
3.5. A felvehető foszfor és kálium 3.5.1. A felvehető foszfor a kezelésekben
Az ’A’ és a ’B’ vetésforgóban az AL-P2O5 meghatározása különböző években történt. Így a vetésforgókban kissé eltérő foszfor szintet analizáltunk. A különbség az évhatás és a termesz-tett növény tápanyag-felvétele következtében állt elő.
A foszfor ellátottság kategorizálása a CaCO3-tartalom alapján történik. Igen gyenge, gyenge, közepes és megfelelő ellátottsági határértékek közé sorolhattuk a koncentráció értékeket (< 75, 76-120, 121-170, 171-220 mg/kg).
A parcellák talajainak foszfor-ellátottsága a kiadagolt hatóanyag-mennyiségeknek megfele-lően alakult. Igen gyenge ellátottságot mértünk a KontA és az 1#-, és gyenge ellátottságot az 1ekv- és a 2#-kezelésben. Közepes ellátottság jellemezte a 2ekv- és a 3#-kezelést kapott
parcellákat. A 3ekv-kezelés már a megfelelő ellátottsági kategóriába tartozott. 2004-ben a 3ekv-kezelés 235 mg/kg AL-P2O5 koncentrációt eredményezett, ami jó ellátottságnak (> 220 mg/kg) felelt meg. Így a legkedvezőbb kezelésnek számított.
A műtrágyázás mindhárom hatóanyag-szinten magasabb értékek kialakulásához vezetett az azonos hatóanyag-tartalmú istállótrágya-adagokhoz képest. Mindkét mintavételezési évben ugyanazokat az arányokat kaptuk, de 2004-ben a 2000-ben mért értékekhez képest a kezelések átlagában 46%-kal magasabb volt a talaj P-tartalma. Az azonos hatóanyag-tartalmú szerves és szervetlen kezelések kapcsolatában csak a 3# és a 3ekv között volt jelentős eltérés.
A kontrollhoz képest a 2#- és 2ekv-kezelések már szignifikánsan eltérnek (SzD5%=39,2).
A regresszió-analízis a hatóanyag-szintek és az AL-P2O5 szint kapcsolatát az istállótrágya és műtrágya-kezelésekben az y=0,006x2-0,0093x+64,008 és az y=0,0029x2+0,5373x+63,475 egyenlettel írja le. R2=0,86, ill. 0,85 (Melléklet: 15. a), b) Ábra).
A ’B’ vetésforgóban az NPK- és az NPK+k-kezelést közepes, az NPK+k+b-kezelést meg-felelő P-ellátottság jellemezte. A KontB-kezelés nagyon alacsony - a KontA-nál is alacsony-abb (24 mg-mal kevesebb) - foszfor-tartalommal bírt. A kontrollhoz viszonyítva a kezelések szignifikánsan magasabb AL-P2O5-értéket adtak (SzD5%=31,2). A növényi melléktermék-kezelések csekély mértékben tértek el egymástól (30. Ábra, Melléklet: 27. Táblázat).
'A' vetésforgó
0 50 100 150 200 250
KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv AL-P2O5 (mg/kg) a a,b b,c d a,b c,d e
'B' vetésforgó
0 50 100 150 200 250
KontB NPK NPK + k NPK + k + b AL-P2O5 (mg/kg) a b b b
30. Ábra: Az AL-P2O5 az ’A’ és a ’B’ vetésforgó kiválasztott kezeléseiben
3.5.2. A felvehető kálium a kezelésekben
A talajok kálium-ellátottsága szintén a kiadott hatóanyag-mennyiségekkel arányosan alakult. A koncentráció értékeket közepes, megfelelő és jó ellátottsági kategóriákba
sorolhattuk (151-180, 181-210, 211-250 mg/kg). A kategóriák megállapításához a kötöttségi számot (KA) vesszük figyelembe, ami a keszthelyi talaj esetében 37.
Az ’A’ vetésforgóban közepes ellátottságot mértünk a KontA, az 1#- és az 1ekv-kezelés-ben, megfelelőt a 2#- és a 2ekv-, jót a 3#- és a 3ekv-kezelésekben. Az azonos hatóanyag-tartalmú istállótrágya- és műtrágya-kezelések között nem volt igazolt eltérés. A nagy adagú istállótrágya (3#) és műtrágya-kezelés (3ekv) - SzD5%=25,0 mellett - igazoltan eltért a kisebb adagoktól. A kontroll és a kisebb adagú kezelések között nem volt szignifikáns eltérés.
A regresszió-analízis a hatóanyag-szintek és az AL-K2O-tartalom kapcsolatát az istállótrágya és műtrágya-kezelésekben az y=0,0042x2-0,0767x+165,71 és az y=0,0056x2 -0,1966x+166,43 egyenlettel írta le. R2=0,81, ill. 0,86 (Melléklet: 16. a), b) Ábra).
A ’B’ vetésforgóban a KontB-t közepes, az NPK- és az NPK+k+b-kezelést megfelelő, az NPK+k+b-kezelést jó K-ellátottság jellemezte. A kezelések között - SzD5%=56,0 mellett - nem volt igazolt eltérés. SzD10%=42,8 mellett azonban az NPK+k-kezelés igazoltan különbözött a többi kezeléstől (31. Ábra, Melléklet: 28. Táblázat).
A közepes ellátottság azt jelenti, hogy annyi K és P-t adunk ki, mint amennyit a terméssel elvonunk a talajból. Ekkor a talaj tápanyagai egyensúlyi állapotban vannak. A megfelelő ellátottsági szint viszont úgy jött létre, hogy az éves tápanyag-ellátás, a bevételi oldal (input) meghaladta a kiadási oldalt (output), tehát a terméssel eltávolított K és P mennyiségét.
'A' vetésforgó
0 50 100 150 200 250 300
KontA 1# 2# 3# 1ekv 2ekv 3ekv AL-K2O (mg/kg) a a a b a a b
'B' vetésforgó
0 50 100 150 200 250 300
KontB NPK NPK + k NPK + k + b AL-K2O (mg/kg) a a a a
31. Ábra: Az AL-K2O az ’A’ és a ’B’ vetésforgó kiválasztott kezeléseiben
A növényi melléktermék alászántása tápanyagforrás a növény számára, növeli a talaj tápe-lem-tartalmát. A gabonaszalma N, P, K-tartalma 0,3-0,6; 0,2-0,3; 0,6-1,2%. Az istállótrá-gyához képest az NP 60-80, a K 100-150%. Szervesanyag-tartalma 85%, ami négyszeres mennyiség. Az istállótrágya N, P, K-tartalma 0,5-0,8; 0,25-0,5; 0,6-0,8%, lassan táródik fel,
hatása tartós. Szervesagyag-tartalma 20%, aminek fele egy év alatt lebomlik (Kismányoky 1993b). A gödöllői kísérletben a növekvő NPK hatóanyag-mennyiségek (0, 150, 300, 450, 600 kg/ha) hatását elemezték a szalma tápelem-koncentrációjának függvényében. A dózisok emelésével a szalmában mindhárom elem koncentrációja növekedett. A N 50, a K2O 20, a P2O5 tartalom 16%-kal emelkedett, ami - a legkisebb és a legnagyobb adag hatásaként - abszolút értékben kifejezve: 0,5→0,8, 1,11→1,6 és 0,09→0,11%. Ennek alapján, 1 t szalma 8 kg N-t, 16 kg K2O-ot és 11 kg P2O5-t tartalmazott (Kovács és Füleky 1991).
3.5.3. A felvehető foszfor és kálium változása az eredeti értékhez képest
A kísérlet beállításakor az AL-P2O5 és AL-K2O mennyisége 27 és 135 mg/kg volt. A folyamatos istállótrágyázás és műtrágyázás eredményeként az alacsony foszfor, illetve közepes kálium-ellátottsági szint jelentősen megnövekedett.
A foszfor koncentrációk emelkedése a kiadott hatóanyag-mennyiségeknek megfelelően ment végbe. Az azonos hatóanyagú kezelések közül a műtrágyaként kiadott hatóanyag nagy-obb mértékű növekedést eredményezett. A talaj foszfor koncentrációja 271, 412 és 614%-kal (73, 111, 166 mg/kg-ra) emelkedett az 1#-, a 2#- és a 3#-, míg 330, 506 és 680%-kal (89, 136, 183 mg/kg-ra) az 1ekv-, a 2ekv- és a 3ekv-kezelésekben (32. Ábra, Melléklet: 29. Táblázat).
A kiadott dózisokkal párhuzamosan emelkedett a parcellák kálium-tartalma is. A trágyázás és az adagok hatása kevéssé kifejezett volt. A kétféle kezelés között kisebbek voltak a különb-ségek. A kálium-tartalom 125, 143, 169%-kal (168, 193, 228 mg/kg-ra) emelkedett az 1#-, a 2#- és a 3#-, míg 125, 142, 177%-kal (169, 192, 238 mg/kg-ra) az 1ekv-, a 2ekv- és a 3ekv-kezelésekben. Látható, hogy közepes hatóanyag-szinten nem is volt eltérés (33. Ábra, Melléklet: 30. Táblázat).
Az ásványi formában kiadott hatóanyag minden hatóanyag-szinten jelentősebb hatást gyakorolt az AL-P2O5 koncentrációra. Hatóanyag-szintenként változott az eltérés, a legnagy-obb különbséget a 2ekv - 2# adag között mértük, amit a 3ekv - 3# dózis követett. A műtrágya-kezelések a AL-K2O esetében is nagyobb mértékben növelték a koncentráció értékeket. A legnagyobb különbség a 3ekv és a 3# között volt, amit az 1ekv és az 1# követett lényegesen kisebb eltéréssel (10. Táblázat).
'A' vetésforgó
32. Ábra. Az AL-P2O5 relatív változása az ’A’ és a ’B’ vetésforgó kiválasztott kezeléseiben
'A' vetésforgó
33. Ábra. Az AL-K2O relatív változása az ’A’ és a ’B’ vetésforgó kiválasztott kezeléseiben
10. Táblázat. A AL-P2O5 és AL-K2O koncentráció különbségei az azonos hatóanyag-tartalmú istállótrágya és műtrágya-kezelések között