A csehszlovákiai magyarok történetének válogatott dokumentumai a két háború közötti idő-szakból. Válogatta Öllös László és Végh László. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 6. évf. (2004) 1. sz. 165—208. p.
Bergendi Mónika 2002. Bilingvizmus v školách s vyučovacím jazykom ma arským so zrete-om na používanie geografických názvov. Doktori disszertáció. Bratislava, FF UK.
Édes Enikő 2002. Politický, spoločenský a kultúrny život ma arskej menšiny v Šamoríne.
Szakdolgozat. Nitra, Univerzita Konštantína Filozofa.
Édes Enikő 2005. Somorja 1920—1945 között. In Strešňák Gábor—Végh László (összeáll. és szerk.): Fejezetek Somorja város történetéből. Somorja—Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet—Lilium Aurum Könyvkiadó, 221—253. p.
Gyönyör József 1994. Terhes örökség. Pozsony, Madách.
Horváth Gula (szerk.) 2004. A Kárpát-medence régiói. Dél-Szlovákia. Budapest—Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
Klaudy Kinga 1997. Bevezetés a fordítás elméletébe. Budapest, Scholastika.
Lanstyák István 2000. A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest, Osiris Kiadó.
Lanstyák István 2004. Utazás a fordítás körül. Kétnyelvűség és nyelvköziség, független és függő szövegalkotás. In Navracsics Judit—Tóth Szergej (szerk.): Nyelvészet és inter-diszciplinaritás II. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára. Szeged—
Veszprém, Generalia, 535—543. p.
Lanstyák István 2006. Nyelvből nyelvbe. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
82 Lintner AAnita
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, X. évfolyam 2008/2, Somorja
Lintner Anita 2005. Kódváltás a két háború közti (cseh)szlovákiai magyar sajtó nyelvében — különös tekintettel a földrajzi nevekre. In Lanstyák István—Menyhárt József (szerk.):
Tanulmányok a kétnyelvűségről III. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó. /Gramma köny-vek./
Lintner Anita 2006. Köznévi kódváltás a két háború közti csehszlovákiai magyar sajtó nyelvé-ben. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 8. évf. (2006) 1. sz. 143—165. p.
Magyary Zoltán 1942. Magyar közigazgatás. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
Majtán, Milan 1998. Názov obcí Slovenskej republiky. Bratislava, SAV.
Menyhárt József 2005. Hivatali nyelvhasználat Nyékvárkony községben. In Vörös Ferenc (szerk.):Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. Budapest—Nyitra—So-morja, Magyar Nyelvtudományi Társaság—Konstantin Egyetem Közép-európai Ta-nulmányok Kara—Fórum Kisebbségkutató Intézet—Lilium Aurum, 41—48. p.
/MNyTK, 224./
Szabómihály Gizella 1998. A nyelvhasználat törvényi szabályozása és a szlovákiai magyar nyelvváltozatok jellemzői (Cseh)szlovákiában 1918—1998 között. In Filep Tamás Gusztáv—Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918—1998. 1. köt. Budapest, Ister, 132—197. p.
Vlastivedný slovník obcí na Slovensku I—III. 1974. Bratislava, SAV.
Vörös Ferenc 2004. Családnévkutatások Szlovákiában. Pozsony, Kalligram Könyvkiadó.
Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Budapest, Osiris—Századvég.
ANITALINTNER
BILINGUALISM IN THEOFFICIALLANGUAGE OFSOMORJA BETWEEN THETWOWORLDWARS
The author examines the official notarial and district documents of Somorja between the two world wars from the linguistic point of view, mainly the Hungarian-Slovak bilingualism and language usage. She tries to answer the question that how the formation of Czechoslovakia influenced the official lan-guage in the district seat that is mainly lived by Hungarians. Primarily she is interested in the eventual „mixing“ of the Hungarian and the (Czecho-)Slovak language and their relationship to each other; that in what situation and how people chose in this period one or another language and what is (or can be) the function of this choice.
She examines a rather great number, and different materials. From these materials, including entirely Hungarian ones and entirely (Czecho-)Slovak ones, a whole range of bilingualism can be experienced. There are cases when only one Slovak word (most frequently proper name) is put into the Hungarian text (code change), but it is frequent, that the certain parts (mainly formal marks) of the official document are written in the state language. It is most frequent that the two languages are changed by words or sentences (parallel bilingua-lism). This formal solution is the characteristics even of the great number of bilingual forms, that are mainly filled out only in one language (so the messa-ge is not doubled). In the case of bilingual documents, as the law regulates, always the state language stands on the first place.
Kétnyelvűség aa kkét vvilágháború kközti SSomorja hhivatali nnyelvében 83
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, X. évfolyam 2008/2, Somorja
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, X. évfolyam 2008/2, Somorja
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, X. évfolyam 2008/2, Somorja
1. Ragadványnevek a személynevek rendszerében
A személynevek (antroponimák) a szókészlet szerves részét alkotják, mindennapi életünkben gyakran használatos, fontos nyelvi jelek, az alapszókincsünkbe tartoz-nak. Egy régi mondás szerint — nomen est omen (’a név intő jel, végzet’) — nevünk-ben hordozzuk a sorsunkat.
A személynevek (és helynevek) kutatása mindig kitüntetett szerepet játszott a névtudomány történetében. Benkő Loránd a következőképpen fogalmazta meg a személynévkutatás szükségességét: „A személynévvizsgálat a társadalmi tudomá-nyok sorának a többivel egyenértékű tagja […] a névadást nem lehet elszigetelten, csupán a nyelvi anyag alapján vizsgálni, hanem fel kell deríteni a nyelvi és névadás-beli jelenségek okait, indítékait, társadalmi alapjait […] a személyneveket mint a társadalom termékeit kell szemlélnünk” (Benkő 1949, 245—246).
A személynevek az emberek egymástól való megkülönböztetésére és identifikálá-sára szolgálnak. „Személyneveknek tekintjük az élő vagy valaha élt emberek megjelö-lésére, azonosítására használt szavakat vagy szavak csoportját” (Hajdú 1994, 17).
A személynevek rendszert alkotnak, „az egyes névtípusok kölcsönös összefüg-gésben állanak egymással, változásaik kölcsönösen befolyásolják egymást” (B.
Gergely 1977, 8). A magyar névtudomány rendszerint a következő négy személynév-típust különbözteti meg: család-, kereszt-, bece- és ragadványnevek.
Diakrón szempontból a családnevek egy része kereszt- (Albert, Antal, Balázs, Bá-lint, János, Máté, Menyhárt, Pál, Péter, Sándor stb.), bece- (Benkő, Bencúr, Gergő, Józsa, Ladó, Mikó, Zsigó stb.) vagy ragadványnévből ered. Vincent Blanár Teória vlastného mena [A tulajdonnév elmélete] című könyvében a pozsonyi választópolgá-rok 1964-ből eredő névlistája alapján 156 olyan családnevet sorol fel, melyek a Pavel (Pál) keresztnévből származnak, alapelemük a Paul-, Pav- és a Pal-: Paul, Paulík, Pauliny, Paulis, Pavel, Pavko, Pavlíček, Pavlína, Pálfy, Pálik, Palkovič, Páll, Palo stb. (Blanár 1996, 146—147). A kereszt- és becenévből eredő családnevek né-pes csoportját képezik az egyes tájegységek, települések névanyagának. Példaként