Felhasználói felületek

A felhasználói felület az operációs rendszernek nagyon fontos része, ezen keresztül tartható a kapcsolat az ember és az operációs rendszer között. Kidolgozottsága, használhatósága alapjaiban határozza meg magának az operációs rendszernek a használhatóságát, illetve a felhasználónak a használhatóságról alkotott képét.

Valójában a felhasználók egy széles tábora kizárólag a felhasználói felület alapján képes megítélni és ítélni meg az operációs rendszert – keveset tud az operációs rendszer memória- és folyamatkezelésér˝ol, biztonsági

kérdéseir˝ol és egyéb fontos részletekr˝ol. A használat során azonban megtapasztalja, hogy mennyire intuitív, magától értet˝od˝o és szép az adott felhasználói felület, amivel végeredményben folyamatosan kapcsolatban van a képerny˝on keresztül.

A szoftvergyártók is felismerték ennek jelent˝oségét, ezért szebbnél szebb, egyre praktikusabb és kevesebb szakismerettel kezelhet˝o felületekkel igyekeznek felhasználóikat elb˝uvölni. Régebben egyszerú karakteres képerny˝ore parancsokat kellett tudni precízen begépelni, kés˝obb egyre többmindent tettek egérrel irányíthatóvá, manapság pedig azzal próbálkoznak – sikerrel –, hogy természetes ujjmozdulatokkal, rámutatással lehessen irányítani az operációs rendszert. A használat jellege alapján három alapvet˝o felhasználói felülettípust különböztetünk meg.

1. CLI: parancssori interfész (Command Line Interface)

A parancssori interfész a legrégebbi éppen ezért technikailag a legegyszer˝ubb típus. A monitoron fix méret˝u karakterek, és a billenty˝uzet kizárólagos használata jellemzik. A kommunikáció parancsok begépeléséb˝ol és az üzenetek elolvasásából áll. A kisebb er˝oforrásigény miatt a régebbi rendszereknek csak parancssori felületük volt, ezért manapság többen hajlamosak a karakteres felületet lebecsülni és korszer˝utlennek tekinteni. Ez azonban csak a hozzá nem ért˝o felhasználókra jellemz˝o: a karakteres felület ma gyakorlatilag minden korszer˝u operációs rendszernek is szerves része, mert sokszor hatékonyabb és mindenképpen teljesebb, mintha csak a szebb, grafikus felületen keresztül lehetne az operációs rendszert irányítani. Amíg a grafikus fájlkezeléshez csak néhány állítási lehet˝oség van (pl. ikonos vagy listás megjelenítés, 3-4 rendezési szempont), addig a Linux mappatartalom-listázásra való ls parancsának kb. 60 olyan kapcsolója van, amivel a megjelenítést szabályozhatjuk.)

A13.1. ábrán egy parancssoros munkaablakot láthatunk, néhány egyszer˝u paranccsal.

A sorok elején lév˝o ismétl˝od˝o rész (a példában a sor elejét˝ol a $ jelig tart) az ún. prompt, aminek pontos tartalmát a felhasználó szabályozhatja. Különböz˝o információk megjelenítésére használható, és legf˝obb célja, hogy az operációs rendszer szöveges parancsokat értelmez˝o programja ennek kiírásával (és a mögötte megjelenített kurzor villogtatásával jelezze, hogy a felhasználó parancsára vár.

A parancsok a prompt után következnek és a következ˝oképpen épülnek fel: el˝oször be kell gépelni a parancs nevét (azonosítóját), példában ezek: mkdir, cd, who, ps, cp, cat, ls. Ezután az egyes parancsokra jellemz˝o

13.1. ábra. Munka parancssori felületen

kötelez˝o vagy választható, egy vagy több ún. argumentum vagy paraméter következik, ezek lesznek a parancs végrehajtását végz˝o programrész számára átadott adatok. Például az mkdir parancs új mappát hoz létre, argumentuma a létrehozandó mappa neve (a példában ProbaDir); a cp parancs fájlt másol, ehhez logikusan két argumentumra van szüksége: a masodik a forrásfájl neve, a harmadikpedig a célfájlé. Az egyes parancsok m˝uködése ún. kapcsolókkal módosítható. A kapcsolók - jellel kezd˝odnek. A példában az ls parancs kapcsolója a -l (az angol long, s hosszú jelentés˝u szó rövidítése), amivel egy b˝ovebb (hosszú) listát kérhetünk az adott mappa fájljairól. A parancs végrehajtásának eredménye a parancs begépelése (és az Enter megnyomása után) közvetlenül a képerny˝o következ˝o sorától kezd˝od˝oen jelenik meg a képerny˝on.

Érdekesség: Sose becsüljük le a parancssori felületeket, sokszor nagy segítségére van a hozzáért˝oknek.

Tegyük fel, le kell töltenünk az internetr˝ol egy tömörített (zip) fájlt, amiben egy szövegfájl található, és ennek els˝o háromszáz sorát emailben el kell küldenünk valakinek. Bárki hamar elvégzi, de unalmassá válik a feladat, ha kiderül, hogy ezentúl óránként kell ezt elvégezni a munkahelyünkön. A kedves olvasó hogyan oldaná ezt meg? Linux alatt a következ˝o parancs gépelhet˝o be:

while true; do wget -q -O - http://itt.hu/ez.zip | gunzip | head -300 | mail ide@cim.hu; sleep 3600; done Ezzel a feladatot megoldottuk, parancsunk óránként el fogja küldeni emailben az újra és újra letöltött fájl megfelel˝o részét, anélkül, hogy a felhasználónak bármit is tennie kellene. Biztosan sokkal kényelmesebb és hibamentesebb ezt a parancsot egyetlen alkalommal kigondolni és kiadni, mint óránként, éveken keresztül ugyanazt a feladatot alkalmanként 3 perc alatt „kézzel”, webböngész˝o, tömörít˝o, szövegszerkeszt˝o és levelez˝o program segítségével végrehajtani. Nem részletezzük, minimális módosítással az is megoldható, a fenti parancs a számítógép következ˝o újraindítása után, t˝olünk függetlenül is folyamatosan fusson, amíg le nem állítjuk.

2. TUI: Szöveges interfész (Text User Interface) A parancssori interfész nyilvánvaló el˝onyei ellenére egyértelm˝u, hogy bizonyos gyakran ismétl˝od˝o, jól behatárolható feladatokra kényelmesebb megoldásra van szükség.

A parancssori interfészre jellemz˝o minimális er˝oforrásigény˝u, de a képerny˝ot már nem csak írógép-stílusban használó felhasználói felület az ún. „szöveges interfész”, amit néha „álgrafikus interfésznek” is neveznek, tekintve, hogy karakteres felületen ablakos technikára emlékeztet˝o képerny˝oképeket valósít meg.

Kizárólag szöveges interfészt használó operációs rendszerek nem terjedtek el. Azonban a meglév˝o operációs rendszerekhez készítettek ilyen felület˝u felhasználói programokat. Fénykorukat talán a PC-s környezetben, a DOS parancssori operációs rendszer idején élték. Els˝o igazán sikeres képvisel˝ojük a Norton Commander volt, ami egész lavinát indított el a fájlkezel˝o- és mindenféle segédprogramok fejlesztésében. Ezek a programok közvetlenül az operációs rendszer funkcióit b˝ovítették és tették kényelmesebbé. Id˝onként csupán egy jó ötleten alapuló megjelenítési móddal, máskor az operációs rendszer egyes funkcióinak átvételével. A DOS Navigator nev˝u segédprogram (13.2. ábra) sokkal gyorsabban tudott fájlokat másolni, mint az operációs rendszer, és megvalósított egy olyan funkciót, ami egy „csupasz” DOS operációs

13.2. ábra. Szöveges felhasználói interfész

rendszeren elképzelhetetlen, megoldatlan volt: egyid˝oben több programot is el tudott indítani, amik között váltogatni lehetett.

3. GUI: grafikus interfész (Graphic User Interface)

A felhasználói felületek harmadik típusát talán senkinek nem kell bemutatni: grafikus képerny˝on jelennek meg az információk, nem különülnek el élesen a grafikus és szöveges elemek. A felhasználó a billenty˝uzet mellett különböz˝o mutatóeszközöket, leggyakrabban egeret használhat, vagy épp a saját ujjait érintésérzékeny képerny˝ok esetében.

A grafikus felület jellemz˝o, közismert velejárói az ablakok, ikonok, gombok, gördít˝osávok és rövid üzeneteket megjelenít˝o, id˝onként felpattanó „buborékok”.

A grafikus felhasználói felület megjelenése ugyan a felhasználók barátságosabb kiszolgálásának igénye miatt jött létre, de ennek feltétele a számítógép hardverképességeinek jelent˝os növekedése volt. Az er˝os hardverszolgáltatás megléte viszont felszabadította a felületetkészít˝ok fantáziáját: sok-sok új ötlet, lehet˝oség segíti a szebb, használhatóbb garfikai felületek kialakítását. Talán egyedül a felhasználói megszokás a gyakori és gyors változások komoly korlátja: a felhasználókat általában nehéz a megszokottól

jelent˝osen eltér˝o felületre átszoktatni.

Manapság a grafikus interfész a felhasználók leggyakrabban használt, közkedvelt felülete. Kevesebb szaktudással, élvezetesebben, kényelmesebben használható mint más felületek. Ráadásul „visszafelé kompatibilis”, ami azt jelenti, hogy garfikus felület esetén is biztosított a parancssori interfész azokra a feladatokra, amiknek megoldására a grafikus interfész sok esetben alkalmatlan vagy kevésbé kényelmes.

Az ember-gép kapcsolatában némelyik hardverelem csak arra szolgál, hogy ezt a kapcsolatot támogassa, illetve megvalósításában részt vegyen. Ilyen például a monitor, ami szinte kizárólag arra való, hogy a felhasználói kapcsolattartásért felel˝os szoftver segítségére legyen azzal, megjelenítse azt a felületet, amin keresztül a felhasználó eljuttathatja a számítógép operációs rendszeréhez akaratát. illetve arra, hogy a programok felhasználónak szánt „üzeneteit” megjelenítse. Hasonlóan, az egér és a billenty˝uzet szinte egyetlen célja, hogy a felhasználótól adatokat, parancsokat fogadjon. Ezek nélkül a számítógépek kezelése szinte elképzelhetetlen.

Önellen ˝orzés

1.A következ˝ok közül melyek kezelése az operációs rendszer feladata?

Memória kezelése Hálózat kezelése Emailek kezelése Fényképek kezelése Fájlok kezelése

2.Melyek azok a BIOS-funkciók, paraméterek, amelyeket a mai operációs rendszerek önállóan is el tudnak végezni, be tudnak állítani!

Pontos id˝o beállítása

Energiagazdálkodási funkciók Processzor teljesítmény Különböz˝o eszközök letiltása Különböz˝o interfészek letiltása Vírusos emailek blokkolása

3.Saját napi munkája során milyen esetekben használja az operációs rendszere grafikus interfészét, és milyen esetekben részesíti el˝onyben a parancssort?

7. LECKE