a történeti Magyarországon (1890–1910)
Demeter Gábor
Az előző részben kísérletet tettünk Magyaror-szág perifériáinak, fejlettségi régióinak azonosí-tására. E fejezetben a korábbi adatokra és mód-szerekre alapozva a hasonló adottságokkal ren-delkező területi entitások azonosítására, más-képpen homogén formális régiók („történeti tá-jak”) lehatárolására, valamint az országban 1910-ben meglévő törésvonalak azonosítására teszünk kísérletet klaszteranalízis segítségével különböző beállítások mellett.
A beállítások változtatásával a célunk egy-részt a keletkező foltok (és ezek határainak) sta-bilitásának, másrészt a fragmentáció jellegének vizsgálata volt: a klaszterszám növelése ugyanis a foltok feldarabolódásával jár, s a keletkező új entitások helyzete (pl. peremvidéki vs. centrá-lis), mérete (kis szilánkok, vagy hasonló méretű területegységek), alakja és összességében mintá-zata árulkodó lehet a folyamatok jellegéről és a formációk határának stabilitásáról. A nagy stabi-litású vonalakat térszerkezeti vonalaknak tekint-hetjük, s amennyiben ehhez fejlettségi differen-cia is párosul, a törésvonal kifejezést alkalmaz-zuk rá.
A tanulmányban megvizsgáljuk a belső szer-kezeti vonalak elhelyezkedésének összefüggését a közigazgatási rendszerrel (megyei-járási szin-ten), továbbá kapcsolatát a leendő határokkal.
Az általuk határolt foltok mintázata, mérete, a klaszterszám változása hatására bekövetkező vi-selkedésük vizsgálata mellett e területi egységek stukturális differenciáinak feltárására, és ennek
308 Nemes Nagy 1987.
fejlettséggel való összefüggésének elemzésére is sort kerítünk a tanulmány második felében. A tanulmány záró részében pedig megvizsgáljuk a létező adminisztratív területegységek (járások) belső homogenitását, egyrészt összehasonlítva ezt a fejezet első felében kapott eredményeink-kel, másrészt árnyalni kívánjuk az előző fejezet-ben a fejlettség kapcsán írtakat, felhívva a figyel-met a belső (területi) differenciáltság szerepére.
Harmadrészt vizsgálni kívánjuk azt a hipotézist, miszerint a belső egyenlőtlenség növekedése a kapitalizmus kibontakozása során természetes jelenség.308
Hangsúlyozandó, hogy míg az előző fejeze-tekben a fejlettségi régiók lehatárolására keres-tünk módszereket, most homogenitásuk, társa-dalmi-demográfiai-gazdasági karakterük szem-pontjából különítjük el az entitásokat egymástól azt vizsgálva, hogy indexeik egyedi értékei alap-ján a 15500 poligonból melyek mutatnak egy-mással hasonlóságot, és hogy ez mozaikos meg-jelenést eredményez cáfolva a Tobler-hipotézist, avagy a hasonló karakterű térrészek egymás szomszédságában helyezkednek el régiót ké-pezve. (A fejezet első fele tehát kvalitatív klasz-szifikációt kísérel meg kvantitatív módszerek-kel). Ezzel szemben a fejlettségi régiók meghatá-rozásánál a kumulatív értékekre alapoztuk a vizsgálatot, ami viszont nem mutatja meg, hány és pontosan melyik tulajdonság esetében talál-kozunk negatív és pozitív jelenséggel.
1. a) Keleti Károly (KSH) statisztikai régiói 1. b) Fodor Ferenc felosztása Kemény György alapján
1. c) Etnikai alapon definiált régiók Katus László alapján 1. d) A mezőgazdaság regionális szerkezete Nagy 2003 alapján
1. e) Beluszky Pál modernizációs övezetei (2008) 1. f) Magyarország természetföldrajzi régiói (Prinz 1938)
1. g) A Bajmócy–Balizs-féle településhálózati régiók 1. h) Győri Róbert hasonlósági régiói (2007, 13 csoport)
A vizsgálat továbbá azért is hasznos, mert a történeti Magyarország régióinak elkülönítése-lehatárolása máig vita tárgya. Az bizonyos, hogy az általunk vagy a kötet szerzői által meghatáro-zott fejlettségi régiók sem a statisztikai régiókkal, sem a földrajzi régiók nagy részével nincsenek összhangban, sem a Katus-féle etnikai régiók-kal,309 sem pedig a Nagy Mariann-féle (2003) ag-rárrégiókkal310 nem egyezik a lehatárolás (1.
ábra). A klaszteranalízis a formális régiók elkülö-nítésével lehetővé teszi ezen korábbi, eltérő módszertani alapokon nyugvó földrajzi-törté-neti lehatárolások311 relevanciájának további vizsgálatát. Így például a formális régiók eseté-ben már beszélhetünk egybeesésről a Nagy Ma-riann-féle agrárrégiókkal, amit úgy interpretál-hatunk, hogy az agrárszféra a társadalmi-gazdasági viszonyokat is meghatározta azon körzetekben, ame-lyek a két térkép alapján megfeleltethetők egymásnak, mint pl. Erdélyi-medence, Palócvidék).
Az ittenihez hasonló vizsgálatot Győri Róbert végzett a közelmúltban (2007) járásszintű ada-tokkal 12 változó felhasználásával a dualizmus kori Magyarország térszerkezetére vonatko-zóan.312
Megelőlegezve vizsgálatunk néhány eredmé-nyét, például önmagában is figyelemre méltó,
309 Annak ellenére, hogy korábban leszögeztük: a perifériák etnikai területek. Azonban a fejlett centrális régió némete-ket és szerbenémete-ket is tömörített. Katus viszont önállóan ke-zelte a Délvidéket és Mosont, mely pedig esetünkben a leg-fejlettebb régió felszabdalását eredményezte.
310 Mivel a Katus-féle és Nagy Mariann-féle vizsgálat eleve megyei szintű vizsgálatokon alapult (az utóbbi pedig csak agrárindikátorokra terjedt ki), a fentiekben pedig megálla-pítottuk, hogy a fejlettségi régiók nem párhuzamosíthatók a megyehatárokkal, értelemszerűen a két regionális felosz-tás sem felel meg a fejlettségi régióknak.
311 Frisnyák 1996; Prinz 1938, Beluszky 2008.
312 Mivel célja kifejezetten a jellegükben hasonló entitások elkülönítése (nem pedig fejlettségük megállapítása, vagy funkcionális különbségeik nyomozása) volt, ez befolyásolta az indikátorválasztást is (népsűrűség, településsűrűség, né-pességnövekedés, szaporodási ráta, vándorlási egyenleg, magyar népesség aránya, nyugati kereszténység, írni-ol-vasni tudók aránya, kő-és téglaépítésű és alapozású házak aránya, mezőgazdasági keresők, cselédek aránya, szántóte-rület aránya: Győri 2007). Az általunk használt indikátorok ettől eltértek (5. fejezet, 2. táblázat).
313 Ez nem feltétlenül jelent önálló klasztert, hiszen egy ré-gió állhat több izolált területből is, ilyen a helyzet pl. a Mu-ravidék esetében, hiszen hozzá hasonló adottságú területek
hogy a 12 változót felölelő vizsgálat esetében Er-dély meglehetősen homogén maradt (csak 20 klaszteres beállításnál bomlott fel), tehát határai nagyjából megegyeztek a történeti és statisztikai erdélyi régióéval, míg a 27 változót felölelő vizs-gálatnál már az országterület 5 térségre bontásá-nál (5 klaszteres beállítás) 3 részre szakadt, rá-adásul nagyjából megfelelve a székely-szász-magyar (román) területi felbontásnak. Még ér-dekesebb, hogy mindkét változóhalmaz eseté-ben az erdélyi központi folt jellegéeseté-ben a felvi-déki peremterületekkel mutatott rokonságot (azonos klaszterbe kerültek). Szintén érdekes, hogy a két világháború között uralkodó tájbe-osztást figyelembe véve a Mátraerdő jól elkülö-níthető a 27 társadalmi-gazdasági mutatón ala-puló vizsgálat segítségével, de ha egyesítjük az Aldunatájat a Dél-Dunántúllal, vagy a Nagyró-nát a Közép-Dunántúllal, akkor szintén a társa-dalmi-gazdasági és természetföldrajzi régiók egybeesésének lehetünk tanúi. De érvényes ez részben a Felső-Tiszavidékre és a Muravidékre (ez utóbbiak szintén önálló foltként313 jelentkez-tek a 12 változón alapuló vizsgálatnál már 5 klaszter esetében is, a Mátravidék pedig a 27 vál-tozót tömörítő – zömmel demográfiai és életmi-nőséget meghatározó indikátorok túlsúlyával –
a Felvidéken is voltak (Nógrád, Szepesség: 5–10 klaszteres felbontás). Ez viszont a Tobler-hipotézis részleges cáfolatát is jelenti, hiszen az eredmények alapján hasonló jellegű te-rületek egymástól nagy fizikai távolságra is lehetnek.
A Felső-Tisza vidék már a kezdetekkor megjelenik (5 klaszter esetében a 12 változót felölelő vizsgálatnál, 10 klaszteres beállításnál a 27 változó esetében), igaz később válik le róla az Érmellék és Szilágy, illetve Bereg, s a kiter-jedése a 12 és 27 változós vizsgálat esetében nem egyforma.
De ez több régióra is igaz. Ilyen pl. a Palócföld–Mátraerdő, mely a 12 változós vizsgálatnál egyrészt nem önálló klasz-ter, csak önálló izolált folt – a dél-dunántúli klaszter része-ként. Másrészt egy keleti és nyugati – a Gömöri-érchegysé-get is tartalmazó – részre bomlik már 10 klaszternél. Ezzel szemben a 27 változós vizsgálatnál csak 30 klaszteres fel-bontás esetén szűnik meg egysége, ráadásul a Muravidék-kel és Zalával is egy klasztert képez. Ami azt is jelenti, hogy a beállítások erőteljesen befolyásolják a végeredményül ki-rajzolódó képet. Vannak ugyanakkor meglepően stabil (mindkét vizsgálatnál azonos kiterjedésű) foltok, mint a Dél-Dunántúl–Temes és a központi alföldi régió, továbbá az erdélyi és felvidéki klaszter magterületei. Ez arra utal, hogy kijelölhetők változószámtól és módszertől független régiók is.
vizsgálatban maradt meglehetősen stabil).314 Az Erdélyi-medence és Székelyföld szintén hasonló régiók, ahol a természeti és társadalmi adottsá-gok egybeesnek a klaszteranalízis szerint – amely természetesen nem egyedi.315 Más esetben viszont ez nem érvényes: Havaserdő csak a 12 változós vizsgálatnál önálló és egységes a kezde-tektől (de ide tartozik eleinte a felvidéki bánya-városok izolált foltja is), a Győri-medence pedig fejlett, de eltérő karakterisztikájú részeket tömö-rít (e tájon tehát több eltérő sajátosságú, de fej-lettség alapján hasonló – és a tágabb környezeté-től e tekintetben elütő – klaszter osztozik).
Ezek után nézzük meg részletesen az alkal-mazott módszer eredményét. A klaszteranalízis során rendre 5-10-15-20-25-30 területi egységre bontottuk Magyarország területét először a 12, majd a 27 változó alapján, s figyeltük, hol állan-dók a határok, illetve mekkora méretű poligo-nok szakadnak le a magterületekről a
klaszter-szám folyamatos növelésével, azaz azt vizsgál-tuk, hogy a mozaikosodás a jellemző a központi területek közötti átmeneti sávban, vagy pedig a nagy foltok egyenlő darabokra történő széthul-lása a domináns jelenség. A 12 változós vizsgálat esetében az első volt gyakoribb, s a kis szilánkok leválása a korábbi klaszterhatárok körül ugyan-csak a törésvonalak létét igazolja (szerkezeti ha-tárok mentén történő szilánkosodás), már csak azért is, mert elnyújtott, keskeny alakjuk, kis mé-retük is erre utal. Ezzel ellentétben a 27 változós vizsgálat – mivel itt eleve eltérő méretű, olykor országnyi kiterjedésű, homogénnek tekintett ré-giók jöttek létre az 5 klaszteres beállításnál – ese-tében a makrorégiók darabolódása is legalább ilyen fontos volt. A két vizsgálat tehát két eltérő aspektusra mutat rá (azaz az eltérő indikátor-szám használata nem önmagáért való statiszti-kai mutatvány, s a határok stabilitásvizsgálatán is túlmutat).316
2. ábra. Formális (hasonlósági) régiók Magyarországon 12 indikátor alapján 5 klaszter esetén 1910-ben
314 Homogén tömbként 10 csoport esetén jelentkezik, s egy-ségét 30 csoportnál veszti el.
315 Lásd: Telbisz 2014a, 2014b.
316 Ti. nemcsak a klaszterszám növelése esetében, de a gálatba bekerülő indikátorszám változtatása esetén is vizs-gálható a régióhatárok stabilitása: valódi régióhatárok azok, melyek mindkét vizsgálattípusnál stabilak (és megegyeznek).
3. ábra. Formális (hasonlósági) régiók Magyarországon 12 indikátor alapján 10 klaszter esetén 1910-ben
4. ábra. Formális (hasonlósági) régiók Magyarországon 12 indikátor alapján 25 klaszter esetén 1910-ben. A mindkét olda-lon stabil (5 klaszter esetén is létező) határok folyamatos vonallal, az egyik oldaolda-lon stabil határok pontozással jelölve)
5. ábra. Formális (hasonlósági) régiók Magyarországon 27 indikátor alapján 5 klaszter esetén 1910-ben
6. ábra. Formális (hasonlósági) régiók Magyarországon 27 indikátor alapján 10 klaszter esetén 1910-ben