A független magyar posta születése
Postaügyünk helyzete a birodalmon belül
Állami közigazgatás
A Habsburg Birodalom és csatolt részei, valamint hazánk és Erdély közigazgatásának története, az 1848-1849-es közigazgatás szervezetének átalakítására tett sikeres és si
kertelen kísérletek története külön tanulmányt képez (F. K. E. említett munkája). Ta
nulmányomban egy-egy, a postai közigazgatás szempontjából is fontosnak ítélt intéz
kedés, esemény megemlítésére van lehetőségem.
1848 előtt az igazgatás szervezetének egy részét a bécsi udvarban működő tanácsadó testületek és hatóságok alkották. Az országos hatóságok által az udvarhoz vagy a közvetlen hozzá felterjesztett ügyekben hozott döntése előtt a király e tanácsadó testület véleményét kérte. Az udvarban működő hatóságok területi és tárgyi alapon működtek. Területiek voltak a birodalom különböző országainak és tartományainak hatóságai, a kancelláriák. Ezek kö
zött találjuk Magyarország és Erdély udvari kancelláriáját, amelyek a legfelső döntéshoza
talban is részt vettek. Tárgyi alapon működő szakhatóság volt az állami kancellária, az ud
vari hadi tanács és az udvari kamara. A közigazgatás területén az ország felsőbb szintű ha
tósága a helytartótanács, pénzügyek terén a magyar udvari kamara volt, amelyek az ural
kodó és az udvari hatóságok döntéseit szakhivatalaik útján hajtották végre.
„A horvát-szlavón terület elég kicsire szorult össze a töröktől való visszafoglalása és a határőrvidék kialakítása után. Horvátországhoz csupán három megye (Varasd, Kö
rös, Zágráb) néhány város és kiváltságos kerület stb. tartozott Mária Terézia három, korábban Magyarországhoz tartozó szlavón megyét (Szerém, Verőce, Pozsega) 1746- ban a bán igazgatása és igazságszolgáltatása alá helyezett így a szorosan vett szlavón terület egyre inkább Horvátország integráns része lett, és a XIX. században az egész vidéket mindinkább Horvátországnak nevezték... ” [F. K. E. 9. old.]
Horvát-Szlavónia vonatkozásban az 1751. évi XXII. törvény kimondta: ha a báni hatóság jogköre a szlavón megyékre ki is terjesztetett, adózás és hadügy tekintetéből magyar megyéknek számítanak. 1848-ig Horvátország törvénykezés és igazgatás vonat
kozásában Magyarországhoz tartozott, közigazgatásilag a helytartótanácshoz, pénzügyi vo
natkozásban pedig a magyar kamarához. A tartományi gyűlés csak belső igazgatási ügyek
ben döntött, de döntéseit a törvény értelmében hozhatta meg.
9
„Fiume 1799-től a »magyar koronához külön testként csatolt« (separatum regni coronea adnexum corpus) terület volt, amelyet egy kormányszék igazgatott, a »fiumei és magyar tengermelléki királyi kormányszék« személyzetével...”
„A XVII. századtól kapcsolt részeknek nevezték a délnyugaton lévő horváth-szla- vón-dalmát vidéket is. A magyarországi hatóságok illetékessége nem terjedt ki Erdélyre, a déli és keleti határőrvidékre, valamint a Részekként (Partium) számon tartott, Erdély
hez tartozó területekre. Utóbbi terület (Kraszna, Közép-Szolnok, Záránd megyék, Kővár vidék és Zilah városa) Magyarországhoz való visszacsatolásáról az 1836. XXL törvény intézkedett, de ennek végrehajtásra nem került sor, ezért az 1848. VI. törvény újra fog
lalkozott ezzel... Az erdélyi gubernium, kincstartóság, főtörvényszék, valamint a határ- őrvidékek igazgatási és bírói szervei közvetlenül az udvari hatóságokkal voltak érintkezés
ben...” [valamennyi idézet F. K. E. 9. old.]
A XVI. században a török elleni védekezés céljaira az ország déli határán alakított katonai Határőrvidék katonai kormányzás alatt állt.
Postaigazgatás
A magyar postaügy helyzetét a mindenkor, a fennálló állami közigazgatás rendje hatá
rozta meg. A postaszolgálat szervezete három századon keresztül a kibocsátott pátensek intézkedésein és régi szokásokon alapult. A XIX. század 30-as éveinek társadalmi, gazdasági fejlődése azonban arra késztette a bécsi legfőbb postaigazgatást, hogy a pos
tára vonatkozó pátenseket egységbe foglalja, s a postakezelésre vonatkozó rendelkezé
seket átvizsgálja, és azt postatörvényben fogalmazza meg. Az új postapátens tervezetét I. Ferdinánd 1837. november 5-én írta alá, 1838. július 1-jén törvényerőre emelték. E törvény a postajog lényegét fogalmazta meg. A levelek és a hírlapküldemények szállí
tása továbbra is az állam kizárólagos joga maradt, de az áruszállítást a posta jogai közül kiemelték. A postatörvényben megfogalmazott rendelkezések olyan előrelátóak voltak, hogy az osztrák postaigazgatás területén 1957-ig (a magyar postaigazgatás területén tör
tént bevezetéstől az 1936. évi XXXV. törvénycikk elfogadásáig) érvényben maradhat
tak. A törvény bevezető sorai meghatározták a postaregálé fogalmát, valamint a sze
mély- és a teherszállítás jogát, a továbbiakban pedig kimondta, hogy az állami posta
jogokat a postahivatalokon keresztül gyakorolja, majd részletezte az érvényesítés módját.
„Mi I. Ferdinánd”, Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország és Cseh
ország királya, ezen a néven az ötödik, Lombardia, Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Lodoméria és Illiria királya, Ausztria főhercege, Lotaringia, Salz
burg, Stájerország, Karintia, Krajna, Alsó és Felső Szilézia hercege, Erdély fejedelme, Morvaország őrgrófja, Habsburg és Tirol hercegesített grófja etc.... etc.... Mérlegelve hűséges alattvalóink számára szükségszerűen létesítendő állami postaintézetek fontos előnyeit, és azon szándékunknál fogva, hogy ezekben az intézetekben nyugvó eszközök
kel a közlekedés megélénkülését tökéletesíthetjük, méltónak érezzük magunkat a posta
ügyre vonatkozó törvények és előírások gondos felülvizsgálatára. Ezek szerint elrendel
jük, hogy nemcsak a törvényes rendelkezéseket szükséges egyértelmű határozatokba foglalni és az állam határain belül fenntartott kizárólagos jogokat, rendelkezéseket, va
lamint előnyöket kell pontosan meghatározni, hanem hűséges alattvalóink gyarapodását
és a közlekedését is meg kell könnyítenünk, amely a postahivatalok által érhető el, il
letve ezekben testesül meg. Kiváltképpen a teherszállítást vontuk ki a postahivatalok ki
zárólagos jogköréből, tekintettel azok felhozatalára, majd az eddigi rendelkezésekben szereplő többi kizárólagos jog jelentős korlátozását rendeltük el.. . ” [Verordnungsblatt für Posten, Eisenbahnbetrieb und Telegraphen, Wien, 1850. II. 97-99 1., Postamúzeum Szakkönyvtára.]
A bécsi kormány által kiadott postapátens Magyarországra és Erdélyre való kiter
jesztésének több akadálya volt. A törvény két, alapvetően különböző rendelkezést tar
talmazott. A „levélposta-rendeletet”, amely a levelek mellett a nyomtatással vagy kéz
írással sokszorosított, hat hónapnál nem későbbi időszaki lapok szállításáról is intézke
dett, és a „kocsiposta-rendeletet”.
Magyarországon a postaügy az országgyűlés hatáskörébe tartozott, a postákat a helytartótanács igazgatta. A helytartótanács az igazgatási problémákkal és a szervezés
sel, a kamara pedig a jövedelem kezelésével és ellenőrzésével foglalkozott.
Amennyiben a pátens - amely egyesítette a levélpostát és a kocsipostát - nálunk is életbe lépett volna, akkor az 1790-91. évi XXII. törvénycikk értelmében a kocsiposta igazgatását is a helytartótanács alá kellett volna rendelni. A bécsi kormány a kocsi- posta-regálé életbeléptetésénél a vármegyék támogatására nem számíthatott. A vele szemben álló országgyűlés elé ilyen javaslattal nem léphetett, ezért inkább lemondott arról, hogy az új postapátens hatályát Magyarországra is kiterjessze. így még élesebben kidomborodott a magyar és az osztrák posta különállása.
A törvény befolyása mégis érvényesült a hazai postaintézetnél, közelebbről a tör
vény (pátens) tartalma alapján kidolgozott kocsiposta-rendtartásban, amely 1838. no
vember 1-jén, és a levélpostai rendtartásban, amely 1839. május 1-jén lépett hatályba.
E két rendtartás nemcsak az osztrák, hanem a hazai postaintézetek üzletszabályzata is volt. Ez abban jelentkezett, hogy a bécsi postaigazgatás által kibocsátott szolgálati utasítás, az új stafétaszabályzat, a különpostákkal utazókra vonatkozó rendtartás és más utasítások nem, de az új levél- és kocsiposta-számadások kezelésére vonatkozó rendel
kezések már kötelezőek voltak a hazai postaállomások számára is.
A legfőbb udvari postaigazgatóság hatáskörét az udvari kamara 1843-ban a német igazgatás példájára kiszélesítette, így a hazai hivatalok csupán a levélforgalomra vonat
kozó, kis jelentőségű postai ügyekben voltak illetékesek. 1848 előtt a nagymértékű köz- pontosítást még a bécsi Főpostaigazgatóság is elismerte „dass jene Individuen, die bei den benannten zwei Landesstellen (Helytartótanács, magyar kamara) zur Bearbeitung der Postgegenstände berufen waren, mit den Verwaltungsgrundsätzen und insbesondern mit dem technideschen Betriebe des Postdienstes in den Regel wenig oder gar nicht vertraut waren.” [F. K. E. 415. old.]
11
Postahivatalok
A XIX. század elején Magyarországon, Horvát-Szlavóniát is beleértve 365, Erdélyben 56 postaállomás, ezenkívül Magyarországon 24, Erdélyben 3 levélszedőség volt.
„A Határőrvidék postaügye 1848 előtt sem volt egységesen szabályozott. A Bán
ságban a magyarországival egyezően a kormányszékek végezték a feladatokat, a horvát és szlavón területeken ezzel szemben kizárólag a bécsi központi szervek, a postaigaz
gatóság és a haditanács tartotta kézben a zenggi és újgradiskai váltópostai hivatalokat (Cambiaturs - Verwaltung). A jövedelmeket az egyéb határőrvidékről befolyt pénz
összegekkel együtt kezelték. Szekérposta-hivatal csak horvátoknál volt, ennek jöve
delmét a zarai főpostahivatal pénztára kezelte. ” [F. K. E. 417. old.]
A magyarországi posták megszervezésének három fajtája volt:
1. örökösödési szabadalommal ellátottak, amelyeket szabadon lehetett eladni, aján
dékozni vagy örökíteni;
2. a „titulo oneroso” (személyes jogon) szerzettek, ezekért meghatározott összeget (regális árat) fizettek.
E két esetben a birtokosoknak a postához, mint hivatalhoz személyes joguk volt, tízévi szolgálat után folyamodhattak szerzett jogaik érvényesítéséért, esetleg eladásáért stb.
Amennyiben a tulajdonos a jogait felmondta, vagy a szolgálata ellen kifogás merült fel, el
halt, bűntettet követett el, az állam a hivatallal maga rendelkezett. Nem rendelkezett azon
ban a postaépülettel és a földekkel, mert ezek rendszerint magántulajdonban voltak (kivéve Bánság), ezekre a volt tulajdonosok vagy örökösei regális áron igényt tarthattak;
3. a harmadik hivataltípus nem rendelkezett az 1-2. pont alatti hivatalok jogaival, s ebben az esetben regális követeléssel nem élhettek az örökösök.
Egy örökléssel kapcsolatos intézkedést ismerhetünk meg az Abony postamesteré
nek elhalálozása kapcsán tett rendelkezésekből. 1838-ban Linke Antal az alábbi jelen
tést küldte (4395/sz.):
„Fenséges Császári Kir. Fő Herczeg, Magyar ország Nádora és Királyi Helytartó!
Nagy Méltóságú Magyar Kir. Helytartó Tanáts! Kegyelmes Urunk, Kegyelmes uraink!
A mély tisztelettel alább jegyzett Igazgatóság az Adonyi Postahivatalnak alázatosan ide mellékelt jelentése folytában kötelességé szerént fennső tudomásra hozza, hogy az Ado
nyi Postamester Wagner János a múlt hónap 29-ik napján meghalálozott és halála után a Hivatal folytatását ki adandó további kegyes rendeletig, annak nagykorú fia vette fel.
Budán Kisasszony Hava 3-án 838. ” [75a. kf., 1. t.]
A fiú részéről írt német nyelvű levél is az ügyirat melléklete volt. A helytartótanács az ügyben 1847. szeptember 29-én az alábbi döntést hozta:
„A budai postaigazgatóságnak abbeli javallata iránt, hogy Wagner János elhunytával megüresedett Adonyi posta állomás annak fiára Vagner Ferenczre szállítania a főmélt. ma
gyar Helytartó Tanácsnak folyó Évi Kisasszony hó 21-én 34247. szám alatt kelt becses üze
netével közlött Irományok, azon barátságos válasszal küldetnek ezennel vissza, hogy e ma
gyar királyi Udvari Kamara nézete szerint a kérdéses posta állomás adományozása 1840-ik
évi December 23. 17606-ik Szám alatt kiadott kegyes udvari Rendelet 2. pontja értel
mében, csak egyedül személyes joggal és a jövedelmeknek szabályos mennyiségökbeni meghagyása mellett lenne legfelsőbb helyen kieszközlendő. Többnyire ezen magyar, kir.
udvari Kincstár minden viszon szolgálatra hajlandó kézséggel marad.
A magyar kir. udvari Kincstár Tanácsából, Budán September 29 kén 847....”
1848-ban végül a FIKM adta ki a kezelést biztosító tiszti rendelvényt:
„ V. Wagner Ferencznek múlt évi 2638. számú kérelme, tudni illik az abonyi posta állomás, melly mint neki édes apja Wagner János által terhes szerződés mellett szerez
tetett, annak özvegyére folyamodó anyára örökségképpen szállott reá, a közötte és édes anya között létesült szerződés nyomán reá ruháztatnék, alaposnak találtatván, annak a királyi érték és jövedelemnek eddigi mennyiségükbeni meg hagyása mellett, hely adatik, és a szokott, jelentő posta Igazgatóság utján által küldendő tiszti Rendelvény ki adatása elhatároztatik.” [75a. kf., lt.]
Az örökösök gyakran olyan igényt támasztottak, hogy részükre az elhalálozott nyugdíját fizessék. [14. kf., 215a t.]
A nagykikindai postaállomás megüresedése kapcsán levéltári adatokat kértek a postaállomás eredetéről: hogyan kerültek tulajdonba, tartozott-e földterület is a tulajdon
hoz? Részletek a levélből (4261/790 sz.): „A magyarországi, összes postaügyek 1783-ig a magyar kormányközegek kizárásával herczeg Paár Venczel birodalmi örökös posta
mester által kezeltettek...Paár herczegek 1776. Okt. 26. kelt rendelete, melyben Strobl Mihálynak a nagykikindai postaállomást adományozta, anélkül, hogy járandó
ságai között a két telek említetnék. De már 1832-ben...Strobl József szinte postames
ter meghalt, hagyatéka közt 30572/832 helytartótanácsi számmal a nagykikindai kerü
leti elöljáróság által felvett leltárban a két telek, mint »Duae {...} ad Postam spectantes in una exscifsione« 6000 f t becsértékben...a javadalmazás közt két kincstári telek használata is kiemeltetett. ” - írta az Országos Levéltár munkatársa. [78. kf., 2a t.]
A postai kezelés helyzete
Gubody János nagykőrösi postamester keltezés nélkül érkezett (1848. június 13-án el
intézett) folyamodványából részletesen megismerhetjük a hazai postaszolgálat, ezen be
lül a személyzet, a hivatali kezelés és a szállítószolgálat helyzetét. Levelében megfo
galmazta, mit várnak a magyarországi postamesterek, de azt is, hogy a magyar posta
ügyért mit vállalnának, miben tudnák az új magyar vezetést segíteni. Néhány gondolat a postamester folyamodványából:
„Tisztelt Miniszter Ur! Nincs senki, ki a czélszerüen rendezett posta-intézet szüksé
géről kételkednék, múltban szenvedett elnyomást, s sebeinkből sorsunk javulása remé
nyében feledve, s a jelen Magyar Minisztériumnak tisztelettel hódolva kijelentjük, mi
ként a múlt dicső nagy napok szelleme által megdöntött kormány önkényét felettünk is annyira gyakorlá, mikép sem a közönség igazságos igényeinek megfelelni, sem saját ál
lásunkat biztosítani képesek nem valánk, sorsunk nyomasztó helyzete és tiszta öntuda-13
tunk ugyan hason kérésre még az előbbi kormány elébe járatni bátorkodom, attól azonban vigasz, remény, s sorsunk javítása nélkül utasítattunk-el, most azonban eljött a rég óhajtott idő, mellyben minden, hazáját szerető honfi bizalommal járulhat kormányához, és annál sorsa javulását sürgetheti, miért is Magyar ország posta-mesterei Miniszter Úrhoz Pesten april hóban tartott közgyűlésökről kelt, e következő alázatos kérelemmel járulnak” - írta bevezetőjében, majd egy-egy témáról szólva a következőket fogalmazta meg.
A levelező közönségről: „...Az értelmiség terjesztése s a kereskedelmi forgalom te
kintetéből a posta-bért leszállítandónak véljük, ez által a levelezés szaporodván, kincs
tár mitsem vesztene, posta intézet pedig czélját érné... ”
A posta intézetről: „a posta Intézetek f ő Igazgatója elméleti és gyakorlati kezelés
ben jártas legyen..., ...kívánjuk továbbá, hogy a Minisztérium által meghatározandó te
rületenként, kebelünktől s általunk egy kerületi felügyelő választassák.. . ”
„...a kerületben fekvő posta állomásokat évente legalább egyszer megvizsgálni, apróbb mulasztásokat felfedni, nagyobb beszámítású visszaéléseket feljelenteni, pana
szokat orvosolni vagy orvosoltatni. ”
hivatalaikkal vissza élő társaink büntetését, úgy hű szolgálatink megjutalmazá- sát kérjük...”
„...úgy szinte kiadó segédeinket nemzeti közpénztárból fizetetni, és a szorgalmato
sakat előléptetés által ösztönöztetni kérjük. ”
A postamesterekről: „...Fájdalommal kell említenünk, mikép az előbbi kormány a Posta-intézet rendeltetése s czélja ellenére egyedül nyerészkedés ágának tekintette...
...a postabért (levélpostadíjat - a szerz.) időszakonként felemelte...terhes szolgála
taink és felelőségünkhöz arányzott díjat követelünk, az eddig csekély fizetésünket meg
jobbítani, állomásainkhoz tartozó vagy tartozott, de jogtalanul elfoglalt földbirtokokat törvény által biztosítani és ótalmazni, továbbá az előbbi kormány által igaztalanul meg
tagadott vitelbéri járulékainknak helyre állításáért, tisztelettel esedezünk...senki tu
lajdonától törvényes ok nélkül meg ne fosztassák... ”
A postaközlekedésről: „...csak úgy felelhet meg rendeltetésének, ha az, mint láncz- szem, egymásból foly, jelenleg pedig több négyszeg mérföldön postaközlekedés nin
csen... Posta utaink rosszaságról híresek lévén, ezek mielőbbi kiigazíttatását hatóságok által eszközöltetni annál inkább kérjük... ”
„...Távol van tőlünk mintha a Gőzhajó s vasutaknak nem örvendenénk, minthogy azonban ezek vonalán lévő posta állomások sokat vesztenek, kármentességüket reméljük...
...olly állomásokon, hol nagyobb somma pénz s pénztérő vagyon szokott feltétetni, ...ka
tonai őr felállítását kérjük,...a választmány czélszerű és kevés költséggel járó terv kidolgozására, mellynél fogva minden helység posta közlekedésben álljon, ajánlkszik.
Ezek azon kérelmek s javaslatok mellyeket Miniszter Úrhoz felterjeszteni hivatalos polgári kötelességünknek ismertünk, tellyes bizodalommal vagyunk az iránt, hogy bölcs belátású kormányunk s különösen Miniszter Urnak közbenjárása, ezen legszükségesebb Intézetek egyikét virágzóvá, bennünk pedig boldogokká teendi, e köz- s saját ügyünk pártfogását ismételve kérvén, maradunk
a Miniszter Urnak Alázatos Szolgája A Magyar Országos Postamesterek nevében
Gubody János Körösi postamester”