Polgári demokratikus forradalom Magyarországon 1848-1849
A független magyar közigazgatás
Történeti előzmények, kormányalakítás
Az 1848-as magyarországi polgári demokratikus forradalom és szabadságharc esemé
nyeinek előjátékaként Európában megmozdult a föld. A Párizsban februárban kitört for
radalom utáni egy hónap alatt egymást követték a forradalmak és a felkelések Lengyel- ország Oroszországhoz csatolt részén, a Habsburg Birodalom itáliai tartományaiban, va
lamint a Német Szövetség államaiban is. Megmozdulások voltak Münchenben, Bécs- ben, Milánóban, Berlinben, Velencében, majd júniusban Bukarestben és Prágában.
Franciaországban a júniusi forradalom véglegessé tette a nagypolgárság hatalmát, Bel
gium is kivívta függetlenségét. A forradalmi hullám elérte és elborította a Habsburg Bi
rodalmat, így Magyarországot is. A Monarchia területén több mint húszmillió lakos és közel húsz különféle nemzetiség élt. Eltérő jogállásuk és hagyományaik ellenére az e területen élő népeket 1848 tavaszán még együttműködés és egyetértés jellemezte. Az európai események hatására megnyílt a lehetőség a gyökeres változások megvalósítá
sára, amelyek utat nyithattak volna a polgári átalakulásnak és a nemzeti fejlődésnek.
Bécs számára az itáliai és a magyarországi forradalmi mozgalmak jelentették a leg
főbb veszélyt, bár Magyarország elszakadásával a bécsi kormánynak csak abban az esetben kellett számolni, ha a magyarok követeléseinek teljesítését megtagadja. Az ud
var politikáját végül is ez a felismerés határozta meg 1848 tavaszán. Távozott Metter
nich kancellár, a Szent Szövetség szellemi atyja, Bécsben új, liberális színezetű kor
mány alakult, s a birodalom népei ígéretet kaptak az alkotmány bevezetésére. A forra
dalmi események hatására a pozsonyi országgyűlés március 14-én hozott törvényjavas
latait V. Ferdinánd április 11-én szentesítette. Az „áprilisi törvények”-ben rendelkeztek a jobbágyok felszabadításról, a nemesi kiváltságok eltörléséről és a polgári jogokról, megteremtették a polgári fejlődés és az önálló állami önrendelkezés lehetőségeit.
A levéltári dokumentumok mellett igen fontos forrásanyagok a korabeli levelezé
sek. Dr. Nagy Ferenc gyűjteményében található egy ifj. Dóbóczky Ignác egri táblabí
rónak szóló levél írója beszámol a márciusi országgyűlési eseményekről, a miniszterek 15
1. ábra.
1848. március 26-án feladott levélben ifj. Dóbóczky Ignác egri táblabírót a pesti eseményekről tájékoztatták [dr. N. F.]
névsora mellett tájékoztat azok várható fizetéséről is (1. ábra): „Miniszter Elnök által a mi
niszteri combinatió, tegnapi hírek szerint így áll, és az országgyűlés által is helyeseltetett.
Belügy: Szemere Bertalan; Külügy: Hercz, Eszterházy, Pénzügy: Kossuth Lajos, Oktatás:
Báró Eötvös József, Közlekedés: Gróf Széchényi István, Hadügy: Mészáros Lázár ezredes, Igazság: Deák Ferencz, Földmívelés: Klauzál Gábor, Az elnök tárcza nélkül”
A felelős magyar kormány miniszterelnöke gróf Batthyány Lajos lett, aki a fent ismertetett személyekre 1848. április 2-án tett javaslatot a királynak. Az uralkodó a ja
vaslatát 7-én fogadta el. Még áprilisban megalakult a magyar felelős kormány (2. ábra), a miniszterek Pozsonyban, Klauzál Gábor és Szemere Bertalan pedig, mint az Minisz
teri Országos Ideiglenes Bizottmány tagjai (3. és 3a. ábra) - a miniszterek jelenlétében - István nádor előtt tették le az esküt.
A magyar minisztériumi osztályokból független minisztériumok alakultak (1848.
évi ü l. törvénycikk „ A magyar felelős minisztériumról”). Az 1848. évi III. törvénycikk 6. §-ában megfogalmazottak szerint: „mindazon tárgyakat, melyek eddig a m. kir. ud
vari kancelláriának, a kir helytartótanácsnak s a kir. kincstárnak köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniuk kellett volna, őfelsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium utján fogja gyakorolni. ” Az elfogadott törvény értelmében a magyar kormány a birodalmon belüli ügyekre nézve majdnem teljes önállóságot ka
pott, csak a nemzetgyűlésnek tartozott felelőséggel. Korábban a kancellária, a helytar
tótanács és a kamara (ún. dicasteriumok) a királytól függtek, az új minisztériumok ese
tében csak a kinevezés és a felmentés volt a király jogköre.
A kamara április 15-én tartotta utolsó tanácsülését, de a minisztertanács határozata
2.ábra. Az Első Magyar Minisztérium
3. ábra.
A miniszteri országos ideiglenes bizottmány tagjai által kiadott rendelet [dr. N. F.J
3a. ábra.
István nádor levele [dr. N. R]
értelmében a személyzetet együtt tartották, azt tervezték, hogy a bécsi magyar minisz
tériumot e személyzetet figyelembe véve szervezik meg. A megszüntetett kormányszer
vek április végével befejezték működésüket, irataik az újonnan létesült minisztériumok
hoz kerültek. A független kormány megalakulásával tehát megszűnt a bécsi kancellári
ának a magyar közigazgatásra gyakorolt hatása.
Magyarországon a vármegyerendszer helyett öt közigazgatási kerület jött létre Bu
da, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad székhelyekkel. A közigazgatás átalakulása a postaszolgálat rendjét is meghatározta. A Postamúzeum gyűjteményében található a te
mesvári postaigazgatóság naplója. Az ide rendszeresen bevezetett rendelkezések igazol
ják, hogy a postai szervek részére a törvényhatóságok vezetői küldték meg a közigaz
gatásra vonatkozó rendelkezéseket.
„Miniszterelnöki Körlevél 1 szám.
Tisztelt Törvényhatósági elnök Úr!
Az események rendkívüli gyorsasága miatt, még talán szét sem küldetett K. K. Körlevél hiányában, a mellékelten olvasható nádor főherczegi kinevező' iratra hivatkozva: első és haladéktalan kötelességemnek tartom a törvényhatóságok fejeit, elnökeit és így Önt
19
is, Uram őfelsége nevében a polgári szükség kötelességeire hivatalosan felhívni és meg
bízni, hogy a közbéke és nyugalom fentartására minden tekintélyöket, hatásukat, alá
rendeltjeiket s eszközeiket erélyesen felhasználni, s az erőszakos és engerlő eljárások
ban kívül minden segédméndokat igénybe venni, a csend és népkedély bujtogatóira és a most még fenálló viszonyok netáni tapodóira nézve pedig a Törvények rendeletét szi
gorúan alkalmazni siessenek, nehogy a Minisztérium és országgyűlés, mint az átalaku
lás és törvényesség orgánumai, a nagy és nehéz munka megoldásában kicsapongások, vagy időelőtti közvetett lépések által akadályoztassanak, s a nemzet boldogsága mielőtt alkotmányos tökélyét elérné zavartassék. És míg egyfelül törvényes közeiket és hatal
mukat a státus polgárok irányában igénybe veendik, hazafiuilag törekedjenek másfelől a nemzetben a birodalom lelkét és nyugtató érzelmeit a nemzetszerető királyi felség s nádor főherczeg, mint szinte a törvényesség orgánumai iránt és terjeszteni és öregbíteni, szóval polgári és hivatalos eréllyel eszközleni azt, hogy magához méltólag s boldog
ságát elősegítőleg érezze át a nemzeti szabadság első örömeit. És mind ennek pontos és szükséges teljesültét, annál biztosabban várom, és remélem, minthogy valamint én a kormányzat eredményeiről felelőséget vállaltam, úgy a törvényhatóságok elnökeit fele
lősekké mindazon nem reménylendő botrányok és zavarokra nézve, mellyek az általam nem várt hanyagságokból vagy egykedvűségből származnának. Hazafiui üdvözlettel és teljes bizodalommal tisztelt törvényhatósági elnök urnák kötelezettje. Gr. Batthyány Lajos K. nemzeti Miniszter elnök.
Pozsony, Martius 14-én, 1848.
A felelős magyar minisztérium elnökétől Arad megye T. Alispánjának Arad. ”
[Postamúzeum gyűjteménye, Tv, pn. Pomu]
A megye első alispánja a dokumentumot mellékelve az alábbi utasítást adta a temesvári igazgatóságnak (a napló széljegyzete: „március 24-én kézhez vettem és 30-án elolvasva”):
„274 sz. A közelebbi események a magyar Miniszter Elnök ./. alá idei zárt 1.
sz. körrendeleténél fogva is a köz béke és nyugalom fentartása tekintetéből éles figyel
met és erélyes gondoskodást és ezek kapcsán a megyei tisztviselő urakkal gyors és biz
tos közlekedést szükségelvén, nehogy valamely nem remélt zavar kiütés {...} a levelek megérkezését késleltesse, vagy az éppen zavargó községet érne, veszedelmeztesse a Pécskai kir posta hivatal olyatén intézkedések tételére hivatalosan megkeressen, hogy illető megyei tisztviselő urakhoz innen, avagy általuk hozzám küldendő minden hivata
los levelet a postán elfogadni és rendeltetési helyére küldeni ne terheltessenek.
Költ Aradon Március 29. 848
Török Gábor első Alispán ” A Horvát-Szlavónia területén élő szerb, román és szlovák lakosság a Batthyány-kor- mánynak átadta követeléseit, amelyben többek között nemzetként való elismerésüket, bizonyos nyelvi és egyházi autonómiát és kisebb-nagyobb társadalmi reformot kértek.
A magyar kormány válasza elutasító volt. Ezek után az 1848. május 11-én Zágrábban tartott báni értekezleten a nemzetiségek vezetői azt a döntést hozták, hogy a magyar kor
mánynak nem engedelmeskednek. Határozatban rögzítették, hogy a szerbek május 13-15- én gyűlést tartanak Karlócán. A zágrábi gyűlés anyagát Pulszky megküldte a kormány
nak. [H 21 PM. Kossuth miniszteri iratok (a továbbiakban: H 21), 124-128. lap]
Az 1848. évi VII. t.cz. rögzítette Magyarország és Erdély egyesítését és ebben a
„nemzetegység és jogazonosság” feltételeit biztosító határozatokat, a visszacsatolt ré
szeket megillető szavazatokat, [lásd Törvények]
Az 1848. évi I. erdélyi t.cz. szerint a magyarországi VII. törvénycikkben foglalta
kat „Erdélyország hőn rokonérzettel fogadván. . . ” kimondta Magyarország és Erdély egyesítését, valamint a törvény értelmében a közigazgatásról és igazságszolgáltatásról hozott rendelkezéseket. 1848. május 30-án a kolozsvári országgyűlés az uniót megerő
sítette. Erdélyben az államigazgatási és igazgatási szervek átszervezését számos ténye
ző akadályozta. Magyarország és Erdély évszázadokon át más-más politikai és gazda
sági körülmények között fejlődött, és ez az unió megvalósításánál számos problémát ve
tett fel. Szükségessé tette, hogy a sajátos erdélyi intézményeket, szokásokat és törvé
nyeket továbbra is fenntartsák.
1848-ban az erdélyi országgyűlés unióbizottságot küldött a magyar ország- gyűléshez, hogy segítséget adjon az új állam létrehozásához szükséges törvények meg
alkotásánál. A visszacsatolás végrehajtását végző bizottság (élére Wesselényi Miklóst nevezték ki) munkája eredményeként Zaránd, Kraszna, majd Közép-Szolnok vármegye és Zilah visszacsatolása májusban megtörtént ugyan, de a további eredmények késtek.
Az uniót ellenzők által gördített akadályok mellett a megvalósítására küldött kormány- biztosok munkája nem járt eredménnyel.
A június 23-án felszámolt erdélyi kancellária hatáskörének, valamint a közigazga
tási és igazgatási funkcióknak rendezése miatt a következő országgyűlésig elhalasztot
ták a régi kormányszékek felszámolását. Addig ideiglenes rendeletekkel szabályozták a kormányszékek működését (1848. XXXVI. törvénycikk az erdélyi igazságszolgálta
tásról). A kormányszékek fennállása alatt a minisztériumok más-más gyakorlat szerint dolgoztak. Az év második felében tett intézkedéseket egyre inkább a politikai és a hadi helyzet alakította, [lásd a vonatkozó fejezetet]
A katonai Határőrvidéket koronatartománynak nyilvánították, változatlanul kato
nai kormányzás alatt maradt.
Az 1848-ban bevezetett miniszteriális kormányzat elsősorban országos szinten ho
zott változást, de az előzményekben elmondottak szerint minderre a birodalmi kor
mányzati szintjén is szükség volt.
21
Postai közigazgatás
Klauzál Gábor, 1848. április - szeptember 11.
A „közös ügyes” tárgyalás
A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium (továbbiakban FIKM) vezetésével Klauzál Gábort bízták meg. A magyar postaügy e minisztérium hatáskörébe került.
1848. évi politikai és közigazgatási változások lehetőséget adtak az osztrák posta
igazgatástól való elszakadásra, önállósulásra. Az a tény azonban, hogy a posta - a vám
ügyekkel együtt - a közös ügyek között került tárgyalásra, Ausztriának lehetőséget adott arra, hogy késleltesse a két postaigazgatás szétválasztását és az önálló magyar postai
gazgatás megszervezését. A közös ügyes tárgyalásokon az osztrák fél egyszeri elintézést igénylő tárgyként jelölte meg az átmeneti időszakra vonatkozó - a két minisztérium kö
zötti - elszámolási rendet, valamint kölcsönösséget kívánó tárgyakat (pénzkifizetéseket, nemzetközi vám- és pénzügyeket, nemzetközi kereskedelmet stb.), ezek között hetedik
ként a postaügyet. [FIKM Elnöki 1848:222. F. K. E. 203. old. u. bek.]
A FIK miniszter szakértő bizottság kiküldését készítette elő. A bizottság feladata
ként szabta meg, hogy megismerje, milyen feltételek mellett kész Ausztria tárgyalni, va
lamint azt, hogy Bécs milyen rendszert kíván a postai összeköttetések terén, tervez-c tarifaváltozást a levelekre és kocsiposta-küldemények díjazásánál és milyen elgondolása van az átmenő (transit) forgalomból eredő díjak megosztására.
Március 13-án Krausz osztrák pénzügyminiszter biztosította a magyar kormányt:
kész a magyar minisztérium megbízottjait fogadni. A bécsi kormány három javaslatot készített elő:
- a levél- és szekérposta egyesítése Magyarországon (hasonlóan az osztrákhoz) és a postaigazgatóságok hatáskörének kiterjesztése;
- a levél- és szekérposta-viteldíjak egyesítése a két ország területén, s más, a kö
zösségből eredő egyeztetések és megállapodások;
- külön postaszerződést kell kötni Magyarországgal, mint önálló állammal, hason
lólag a külföldi államokkal kötött szerződésekhez.
A bécsi magyar megbízott Pulszky Ferenc államtitkár volt, aki október elejéig vett részt a tárgyalásokon. Pulszky mellé postai szakértőt is küldtek Brielmayer Mátyás szemé
lyében, aki - a bizottsággal egyetértésben - beleegyezett egy „közös központi posta- szerv” létrehozásának tervébe. „...Ohne Beeinträchtigung der durch das Gesetz vom 11.
April 1848. festgestellen unabhängigen Postverwaltung fü r Ungarn eine gemeinschaft
liche Central Oberleitung, welche dem k. k. Österreichischen und dem k. Ungarischen Ministerium untergeordnet wäre...” [F. K. E. 419. old. 75. lj.]
Klauzál Gábor az 1848. évi III. törvénycikk. 6. §-ára hivatkozva tiltakozott, leve
lében arra kérte h. Eszterházyt, hogy a minisztériumának önállóságát sértő javaslat ellen lépjen fel [Kir. személye kör. m. m. 1848: 1135]:
„.. .hogy az Ausztria és Magyarország közötti postaviszonyok ne szerződés útján in- téztessenek el, hanem hogy az ausztriai és magyarországi posták, a postai törvényho
zást, a technikus üzletet, s a külföldbeli viszonyokat illetőleg e részben, a lehető egy
ségre s összhangra törekedve, egy közös, mindkét országbeli minisztériumoknak aláren
dezett, középponti kormányzó hivatal által igazgassanak. ...akárminő is lenne a cs. kir.
minisztérium által óhajtott közös középponti postakormány, annak befolyása magyar- országi postaügyekre a fennálló törvényekkel össze nem egyeztethetnék, és így én léte
sítésének lehetetlenségéről előre meggyőződve lévén, az e részbeni javaslat tárgyalásá
ba belé (nem) ereszkedhetem.” [a „nem” a leíráskor kimaradt, sz. megj., F. K. E. 419—
420 old.]
Klauzál Gábor tervezte egy másik biztos Bécsbe küldését, aki a működéséhez el
engedhetetlen iratokat kiválogatja, egyúttal a postaügy irányításához szükséges ismere
teket is felkutatja és rögzíti. Tervbe vette azt is, hogy a postai adminisztrációt egy osztrák szakértő jelenlétében indítja be. Ezek a kezdeményezések meghiúsultak.
„905/156 postai osztály, 19-ik május 1848.
H. Eszterházy Pál külügy Miniszter Urnák
Április 28-án 36/8 szám alatt kelt nyilvánításomra hivatkozva, felkérem ezennel fő méltóságodat, hogy a posta ügy rendezése végett szükséges egyének kiküldése iránt tett lépéseinek eredményéről engem értesíteni méltóztassék, hogy a részemről megbízandó egyént ki küldetése előtt tudhassam, és mennyiben történtek meg a kellő intézkedések az illető irományok és adatoknak az ausztriai kormányszéktőli kieszközöltetése iránt.
62/m 848 szám alatt külügy Miniszter ur levele megérkezvén, ezen felszólítás nem kül
detik el, így annálfogva irattárba tehető.
Látta: Ambrus Kiadványozta: Trefort”
[14. kf., 113. t., 4. ábra]
Az osztrák fél készsége ellenére a tárgyalás nehezen haladt. Ausztriában a postaügy a pénzügyminisztérium, ott is az adóosztály hatáskörében volt, amelytől a magyar minisz
térium az ígéret ellenére nem kapta meg a várt segítséget.
Pulszky Ferenc 1848. szeptember 5-én kelt levelében a tárgyalásokról szóló beszá
molóját e sorokkal zárta (részlet): „A hírlapokba szóló levelemben mindent megírtam.
Itt hát csak némelly privatum. Batthyány ma egy kéziratot kapott, melly szerint a feje
delem nem pansionál addig, míg a törvények a Minisztérium által kellőleg nem moti
váltainak, s míg a Nádor nádori véleményét nem adta hozzájok. Itt vannak és erősen Conferenciáznak: Párizsból a követ Apponyi....,itt van Lajos főleg is. Sikert nem érünk el...” [H 21, 414 1.]
Az osztrákok 1848 végéig nem kívánták az igazgatásnak a kért iratokat átadni, eb
be a magyar miniszter beleegyezett. A Klauzál által december végére várt megegyezés azonban késett. Az iratok átadása még az év végén sem történt meg, emiatt a minisz
térium csak az általa összeállított adatok segítségével dolgozhatott s ez a kezelésben is zavart okozott. A közös ügyes tárgyalásokról jegyzőkönyvek nem készültek, a tárgyalási folyamatok részleteit Klauzál Gábor Eszterházyhoz írt leveleiből ismerjük. [Klauzál je lentése Eszterházy Pálnak FIKM. Elnöki 1848:520., 1848:1139., 1848:4005., Kir. sze
mélye kör. m. m. Elnöki 1848:1135., F. K. E. 418. old.]
A FIKM ideiglenesen a Kamara épületében nyert elhelyezést, ahová április végén 23
4. ábra.
Hg. Eszterházy Pál külügyi miniszternek címzett 8 latos hivatalos levél [dr. N. E]
költözött. Klauzál miniszter a kamarai elnök szobáját kapta, április végével azonban a PM (Kossuth Lajos) elsőbbsége miatt átkerültek Pestre, a Sétatér, a mai Szabadság tér déli részére. Az itteni körülményekről számol be Klauzál Kossuth Lajos miniszterhez írt levelében:
„Barátom!
Soraid igen megleptek, az ezekben foglalt szemrehányásokat legkevésbé sem ér
demlettem, engem indokolatlanul superionizussal vádolsz, pedig nincs ember e világon, aki engem ezzel vádolhatna - emlékezni fogsz, hogy ápril közepén magad szólítál fel, hogy nem mennék-e Budára, osztanánk meg együtt a Kamara épületét - én az osztályt reád bízám, hogy az én számvevő hivatalom, melly már ekkor 27 egyénből állott, egy szobába zsúfolódott és három mellékhivatalaimnak is csak egy szoba jutott, holott a te kiadó hivatalodnak magának egész szoba (...) s akkor is csak, amikor magamnak kellett meggyőzőződni arról hogy az egy szobába zsúfolt számvevő irodai egyének egy része a melegség és bűz miatt kifejezetten követeltem Duschektól a hivatalnokaid által még el nem foglalt szobák közül nyittasson - én azt hiszem, hogy egyikünk sem tulajdonosa a Status épületnek és bútorainak -, mégis mikor által költözésem miniszteri tanáccsal elrendeltetett - meg kérdeztettem Frőlich által Duscheket a bútorzat iránt, s azt nyertem válaszul hogy az én előbbi szobámban álló bútorokat te meg kívánod tartani, a többi hivatalok bútorait a mennyiben használhatók, el vihettem magammal Pestre, én ehhez alkalmaztatván magam, nem mivel evvel tartoztam, hanem mivel összest tellyesítem
mindenkinek kívánatát annál inkább a te óhajtásaidat csak a költözködés be fejezésével {...} meg nékem, hogy Duschek némelly hivatalbul a bútorok egy részét ott kívánja tar
tóztatni - én ezt nem elleneztem és jelenleg is hivatalnokaim egy része asztal és szék nélkül vannak...
Előbbeni szobáimból semmit sem engedtem el hozni egyedül a mappát, mellyre a Posta vonalak rendezése tekintetébűl nékem elkerülhetetlen folyamán szükségem van, s ha néked illy mappára szükséged van, ezt te magadnak meg szerezheted...
...hivatalnokaim egyike által hozatá a mostani szobámba függőórát, azt adván okul, hogy új hivatalom mostani helye egész vidékén nincsen óra, s hogy néked arra a torony mellett lévő szobában szükséged nincs - én még is megparancsolám, hogy az órát azonnal vissza vigyék - s így azt tartom, hogy neked nehezteléseidre semmi okod sem akad - egyébiránt természetes dolog, hogy minden bútor darab, melly hivatalnokaim által Pestre hozatott, inventáriumba fog vétetni azon bútorokkal együtt, melyek általam be
szereztettek - részemről a rendelkezés megtétetett.
Klauzál"
[H/21 144. lap, levélrészlet]
1848. június-júliusában az Oszvald házban székelt a minisztérium. [F. K. E. 404. old.]
A FIKM postaosztálya
A magyar FIKM vezetője a postaintézet szervezetét csak a későbbiekben kívánta némileg változtatni, egyelőre a postaügyek intézésénél az április végén megszűnt helytartótanács fel
adatát kívánta ellátni. A FIKM keretén belül megszervezett postaosztály csak ideiglenes ke
retek között működött. A legfontosabb szervezeti egységeket, a postaszámvevőséget és a postajárási osztályt még nem állították fel, a hivatali helyek egy része betöltetlen volt, ezek között volt tanácsosi, fogalmazói és egy segédfogalmazói állás.
A postaszámvevőséghez - figyelembe véve az erdélyi hivatalokat is - 24 személyt, s amennyiben a budai fő-postaigazgatósággal nem vonják össze, a postagazdászathoz 6 főt terveztek. Ezek a tervek csak az év második felében valósulhattak meg.
1848-as minisztérium postaosztálya élére Ambrus Mihály tanácsost nevezték ki, aki korábban mint helytartótanácsi hivatalnok dolgozott, és akkor is a postaügyekkel foglalkozott. A IV. sz. postaosztály első tiszti személyzete volt: Mikecz András és Briel
mayer Mátyás mint titkárok, valamint három segédfogalmazó, közülük kettő díjtalan szolgálatot látott el.
Igazgatósági kerületek
A fő-postaigazgatóságok (Buda, Pozsony, Kassa, Temesvár és Varasd), a postaigazga
tóságok (Zengg és Új Gradiska), valamint a főszekérposta-expedíció (Buda és Nagy
szeben) a minisztériumtól kaptak közvetlen utasítást. A kerületi hivatalok és levélsze- dőségek, valamint kocsiposta-hivatalok felügyeletét a levélposta-igazgatóság látta el. Ez
25
5. ábra.
Az erdélyi Felséges Királyi Főkormánynak szóló küldemény [dr. N. R]
utóbbiak felügyeletét augusztusban, a számadásokról hozott intézkedés során (a fősze- kérposta-expedíció felszólalása eredményeként) rendezték.
A kerületi igazgatóságok tehát nem kaptak nagyobb hatáskört, így azoknak a leg
kisebb ügyben is a kereskedelmi minisztériumhoz kellett fordulniuk. Ezt igazolják a le
véltári dokumentumok. Ezekből kapunk tájékoztatást a kerületi igazgatóságok működé
si helyeiről is. A törvényben megfogalmazott közigazgatási és igazgatási rendezés ké
sett, hiányában a minisztériumok ügykezelése nem volt egységes. A FIK miniszter pos
taügyekben tett rendelkezéseit az erdélyi kerületi igazgatóságoknak a Királyi Kor
mányszék közvetítette.
Néhány ezek közül.:
1848. július 10-én az erdélyi Királyi Kormányszéktől kértek véleményt Hátszeg
1848. július 10-én az erdélyi Királyi Kormányszéktől kértek véleményt Hátszeg