mozgóképművészetben és a határművészetek közt
10. fejezet - Magyar alkotói portrék II
Ahogy 20-as, 30-as években született rendezők generációja természetes módon kötődött a Pannóniához, ami a szellemi, művészi kibontakozást illeti, még ha eredetileg más közegben kezdték is pályájukat, a negyvenes években született alkotói csapat már a Stúdióban vagy a Pannónia környezetében „nőtt fel”, s ez a közös indulás, ha később nagyon különböző utakat jártak is be, meghatározta a pályához való viszonyukat, szemléletmódjukat, szakmai és általános műveltségüket, egyszóval a nívót, amely bármely megnyilvánulásukban megmutatkozott, megmutatkozik.
1. 10.1. Jankovics Marcell
(1941–)
„Nem szeretném magamat elhelyezni az animációs panteonban, nem az én dolgom. Ez a feladat legyen a társaké, vagy az utókoré, vagy a kritikusoké. Nekem mindig az volt fontos, bármihez fogtam, hogy a dolgok kapcsolódjanak egymáshoz. Tehát amikor tévésorozatokat vezettem, vagy amikor ismeretterjesztő könyveket írok, vagy hasonló természetű előadásokat tartok, akkor mindezekben a szerepekben keresem a találkozási pontokat. A jelképekkel való foglalatosság számomra magától értetődő volt, mert én mint rajzfilmes is, ezt a fajta szimbolikus nyelvet használtam kezdettől fogva. Számomra rettenetesen fontos volt mindenfajta hagyomány, aminek köze van a mitológiához vagy a művelődéstörténethez… Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a művészet mint olyan, hasznos. És hogyha nem hasznos, akkor haszontalan.” (Jankovics Marcell, 2001)
10.1. ábra - Jankovics Marcell (Fotó: Sárospataki Györgyi)
Jankovics Marcell a magyar animációs mozgóképművészet emblematikus személyisége, s valószínűleg a legismertebb magyar „rajzfilmes” Macskássy Gyula és Dargay Attila mellett. Kedveltségét nem csupán lenyűgözően gazdag szakmai életművének köszönheti, hanem a magyar kulturális életben betöltött sajátos szerepének is. Írói, művelődéstörténészi és kultúraszervezői tevékenysége legalább olyan jelentős, mint a magyar népművészet motívumkincsét, a szecesszió és a popművészet stílusjegyeit tudatosan feldolgozó és szubjektív módon összegző animációs és grafikusi munkássága.
Szuggesztív egyénisége és közvetlen, oldott előadói képessége révén a médiában és a művészeti közéletben is évtizedek óta töretlenül népszerű.
10.2. ábra - Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (Egy jottányit sem!)
Magyar alkotói portrék II.
Mozgóképrendezőként, televíziós személyiségként a klasszikus hagyományok és az emberiség közös kultúrkincsének megóvásán és közzétételén dolgozik, heroikus küldetéstudat és nagy ívű szakmai vállalások jelzik alkotói és közéleti tevékenységének állomásait. Alkotóművészi magatartását is a hasznosságra való kitartó törekvés jellemzi: problémafelvetései, kutatásai, sőt mozgóképes nyelvhasználata is az önkéntelen és a tudatos ismeretterjesztés késztetésének következetes megnyilvánulásai. Rejtve és nyíltan, akarva és akaratlan, Jankovics Marcell művészi alkotásaiban is folyamatosan megfejtésre kínálja az intenzív életpályája során szenvedélyesen behabzsolt tudományok tanításait. Ez a szövevényes és önmagára következetesen reflektáló ismeretanyag szétfeszíti a rajzfilmes formákat és más művekben – könyvekben, előadásokban, illusztrációkban, határműfajokban – is megfogalmazódik.
A kreatív gazdagság leglátványosabb megnyilvánulásai azok a nagyívű, széles spektrumú animációs mozgóképek, amelyek a magyar irodalom, a monda- és mesevilág, sőt az emberiség történetének egyedi interpretációjára vállalkoznak szinte tékozlóan pazar előadásmódban. (Biblia, Mondák a magyar történelemből)
10.3. ábra - Jankovics Marcell tervei a Biblia című filmhez
Magyar alkotói portrék II.
E nagy színes pannók mellett szikáran rövid, karcosan fekete-fehér darabokban epigrammatikus tömörséggel szól személyes művészi próbatételeiről, emberi gyötrelmeiről. Témáit mitológiai allegóriákba kódolja, közvetlen, csupasz grafikai gesztusokon át, egyetemes érvényességgel jeleníti meg. (Mélyvíz, Sisyphus, Prometheus)
10.4. ábra - Jankovics Marcell: Mélyvíz
Jankovics sokoldalú tehetsége a hetvenes évekre érik be, s emelkedik már fiatal alkotóként a kortárs klasszikusok sorába az olyan elegánsan megoldott egyedi rövidfilmekkel, mint az Oscar-közeli, alig kétperces
Magyar alkotói portrék II.
epigramma, a Sisyphus, vagy a cannes-i Aranypálmát hozó Küzdők, valamint az első egész estés, színes magyar rajz-játékfilmmel, a János vitézzel.
10.5. ábra - A korabeli Ország Világ-címlapon a János vitéz alkotói: Szoboszlay Péter, Jankovics Marcell és Gyulai Gaál János
10.6. ábra - János vitéz figurája
Magyar alkotói portrék II.
Akár a műfajon belüli műformák – néhány perces példázat vagy nagyjátékfilm hosszúságú, dramatikus, zenés produkció –, e filmek grafikai arculata is gyökeresen más és más karakterű, ám a jankovicsi kézjegy lényege, a mívesen virtuóz vonalvezetés, a választott tárgy és téma iránti szenvedélyes elköteleződés leplezetlen megmutatkozása a lendületesen „odatett” ecset- vagy krétanyomban ugyanúgy jelen van, mint a pop-art, a szecesszió és a magyar népi díszítőművészet motívumaitól ihletett János vitéz-beli figurák lüktető kontúrjaiban, áramló díszleteiben, színpompás metamorfózisaiban.
Magyar alkotói portrék II.
A szimbólumok és utalások e filmekben még közvetettebben szervezik a látványt, mint a későbbi, direktebben fogalmazó művekben, amelyek az emberiség közös örökségéből tudatosan, ezen örökség megőrzésének, közvetítésének, és továbbgondolásának szándékával választott stilizált „jelképtárból” merítenek, mint a vizualitásában és hanghatásaiban is úttörő Fehérlófia vagy a torzóként maradt Biblia.
A Magyar Népmesék motívumkincse a János vitézhez hasonlóan éppúgy táplálkozik a magyar szecesszió grafikai készletéből, mint az originális népi vizualitás hagyományaiból, mégis a Sárga tengeralattjáró pop-art szellemisége, felszabadító hatása sugárzik e filmekből: a megformált zabolátlanság adja azt a nonchalance bájt, amely a későbbi művekben fegyelmezett, megfontoltan tervezett konstrukcióvá érik.
10.7. ábra - János vitéz
Az Ének a Csodaszarvasról és Az ember tragédiája című művek szisztematikus tartalmi és formai szervezettsége, kultúraközvetítő küldetése már az animációs film lehetőségeinek határait feszegeti alkotói és befogadói szinten egyaránt. E filmek reprezentálják ugyanakkor magának a műfajnak az ezredfordulón végbement technológiai és szemléletbeli változásait is, amelyre még a nagyon körültekintően és alaposan dolgozó Jankovics Marcell sem lehetett felkészülve, így az utóbbi nagy lélegzetű alkotások e korszakváltás nehézségeiről és tanulságairól is mesélnek saját történetükön túl.
10.8. ábra - Jankovics Marcell: Az ember tragédiája (Démonkrácia)
Magyar alkotói portrék II.
Ez utóbbi vállalkozás, Az ember tragédiája előbb epizódonkénti, majd a „színekből” egész estéssé formált értelmezése, amilyen nagy ívűnek, olyan problematikusnak bizonyult, hiszen indulása a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján egybeesett a pénzügyi feltételek és a műfajjal kapcsolatos elképzelések, elvárások erőteljes átalakulásával. A mű vizuális arculata látleletét adja a technikai változásoknak, hiszen míg a kilencvenes évek eleji darabokban az egyes színek a hagyományosnak számító cellanimációval, addig a későbbi epizódokban számítógépes animációval dolgoztak az alkotók, ami a stílusegységet tekintve nem bizonyult a legelőnyösebb körülménynek, még akkor sem, ha a filmkép alapjául minden esetben Jankovics Marcell ötletgazdag szabadkézi grafikái szolgáltak.1
10.9. ábra - Jankovics Marcell: Add tovább, szamár a végállomás!
1M Tóth Éva következő elemzése alapján: www.filmkultura.hu/keptar/cikkep/bevezeto.pps
Magyar alkotói portrék II.
Jankovics, a kísérletező
Az életmű izgalmas területe Jankovics Marcell animációs rövidfilmjeinek sora, melyek az alkotói pálya személyesebb, közvetlenebb megnyilvánulásai, s amelyek műfaji sajátosságaikból eredően – néhány kivételtől eltekintve – a közönség számára kevésbé ismertek, mint a moziban illetve televízióban gyakran vetített művei. E kisfilmek érzékeny vonásokkal egészítik ki azt a színes, sokrétű és minden ízében egyedi gesztusokból összeíródó képet, amely Jankovics Marcell markáns alkotói karakteréről kialakult.
Jankovics Marcell, aki olyan hagyományt teremtő klasszikusok mellett érik be, mint Dargay Attila és Nepp József, egyedi filmjeiben nagyon erős önálló arculatot alakít ki, amely arculat a későbbi évtizedek során sokat változik, az expresszivitástól az illusztratív, sőt didaktikusan konzervatív műformákig, a kezdetek frissességének értékei azonban vitathatatlanok. Jankovics se nem nonkomform, se nem avantgárd, még túlzottan kockázatvállalónak sem tekinthető, hisz kezdetektől sikerült tehetségének megfelelő s annak manifesztálódását folyamatosan segítő stúdióhátteret teremtenie magának, s e háttér eredményes működtetéséhez megfelelő intelligenciával és rátermettséggel rendelkezett. Kézben tartotta és levezényelte az első, s ilyen értelemben kísérleti jellegű, magyar, egész estés rajzfilmet, a János vitézt, amely méltó „utóda” a pop-rajzfilmek legjobbikának, a Sárga tengeralattjárónak, amely mértéket szabott valamennyi tervezőnek a hatvanas évek végétől. A János vitézben a pop-art jó ízléssel keveredett az akkor reneszánszát élő szecesszióval, s a magyar népművészet e stílussal harmonizáló indázó motívumaival. Az állandóan mozgó, organikus kontúrok, a figurák erősen stilizált karaktere, mind olyan újítás, amelyekhez hozzájárult Szoboszlay Péter és Richly Zsolt hangsúlyos közreműködése, alkotói jelenléte.
10.10. ábra - A Fehérlófia című film plakátja
Magyar alkotói portrék II.
A János vitéz közönségsikerét a hét évvel később született Fehérlófia már nem érte el, pedig grafikai világa, akusztikai újításai még bátrabbnak és határozottabbnak tűnnek az első nagy volumenű vállalkozásénál: ez utóbbi mű feltehetően fárasztóbb és sokkolóbb hatást gyakorolt a közönségre, amely ekkortájt valószínűleg felkészületlen volt hosszabb terjedelmű alkotói filmek befogadására. Ne felejtsük el, hogy a vasfüggöny mögé elvétve jutottak be a világ nyugati felén már különösebb elképedést nem okozó experimentális vagy csupán csak szokatlan formavilágú – akár animációs – filmek, az amerikai mozik több év késéssel jelentek meg, ha megjelentek, másfél, szűken tematizált tv-csatorna volt fogható, s még néhány szomszédos ország programja, az állampolgárok pedig három-, majd kétévente mehettek turistaként nyugati országba, illetve Jugoszláviába.
Jankovics szóban és írásban is felvállalt népművelési programja tehát egyáltalán nem volt értelmetlen vállalkozás, legfeljebb az tűnhetett különösnek, hogy egy általában véve gyerekműfajnak tartott műformán keresztül próbálkozik súlyos művelődéstörténeti, filozófiai ismereteket közvetíteni. Mert akár az Oscar-jelölt Sisyphust, akár a Küzdőket nézzük egyedi filmes fénykorából, már ezek az egy gesztusra s visszafogott kifejezőeszközökre komponált animációs epigrammák is hasonló indíttatásról tanúskodnak.2
10.11. ábra - Jankovics Marcell: Küzdők
2M Tóth Éva: A magyar animáció képről képre VII. Jankovics Marcell http://www.filmkultura.hu/keptar/tema_reszletek.php?kat_azon=910
Magyar alkotói portrék II.
Fontosabb filmjei:
• Peti és a láthatatlanság, 1963
• Gusztáv, a szalmaözvegy, 1964
• Gusztáv, a jó szomszéd, 1964
• Szilveszteri legenda, 1965
• Gusztáv sorozat, 1965–75
• Tendenciák, 1968
• Mélyvíz, 1970
• Az élet vize, 1971
• Mással beszélnek, 1971
• Air India, 1972
• Add tovább, 1973
• János vitéz, 1973
• Sisyphus, 1974
• Magyar népmesék sorozat, 1978–85
• Fehérlófia, 1981
• Biblia, 1984
• Tangram I–VI., 1986
• Mondák a magyar történelemből, 1987-88
Magyar alkotói portrék II.
• A sámán Eurázsiában, 1988
• Prometheus, 1992
• Ének a csodaszarvasról, 2001
• Az ember tragédiája, 1990–2010
• Arcmás-Imago, 2013-tól (készülő)
10.1 Film: M Tóth Éva: Animare necesse est... / Jankovics Marcell
2. 10.2. Richly Zsolt
(1941– )
Ahogy számos magyar animációs mester, így Richly Zsolt életművében is jelentős szerepet játszottak a folyamatos televíziós megrendelések. A nyolcvanas évek végéig lényegében elkészültek azok a máig népszerű, digitális hordozókon és a játékiparban is sikeresen befuttatott mesehősökre épülő szériák, mint amilyen Richly talán legkedveltebb sorozatának főszereplője, a Kockás fülű nyúl (1975-től) volt. A hetvenes, nyolcvanas évek animációs esti meséi magas szakmaiságú, nívós alkotói gárdával készültek, igényes előadásmódban, a szó legnemesebb értelmében minőségi termékként.
10.12. ábra - A Kockásfülű nyúl figurája
Magyar alkotói portrék II.
10.13. ábra - Richly Zsolt
Magyar alkotói portrék II.
A sorozatokat kiváló grafikusok és a magyar gyerekirodalom színe-java jegyezte, kvalitásos, népszerű színészek adták tehetségüket és gyakran személyiségüket is a közkedvelt produkciókhoz. A biztos anyagi háttéren túl a Pannónia helyi sajátosságai is nagyban segítették az összmunkát, hisz ugyanazon épületben működött az egyetlen magyar szinkronstúdió, valamint képzett zeneszerzők, dramaturgok, s komplex, a kor külhoni elvárásaihoz mérten is kiváló technikai felszereltség és segítő szakembergárda állt rendelkezésre.
Nem utolsósorban pedig a rendezők maguk is sokoldalúan képzett profik voltak, és a társművészetek iránt érdeklődő, azokat gyakran színvonalasan művelő alkotó személyiségek.
Richly Zsolt a Kisdobos című, korabeli gyermekújság illusztrátoraként kezdte pályáját, ezzel párhuzamosan a Magyar Iparművészeti Főiskolán a hatvanas évek elején induló animációs képzés növendéke volt.
Diplomamunkája, a József Attila versére komponált Indiában (1966) című film máig az életmű reprezentatív darabja..
Richly több mint negyedszázadon át dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, s olyan, elsősorban nem az ő nevéhez kapcsolt emblematikus filmek őrzik keze nyomát és alkotói konstruktivitását, mint a János vitéz, a Fehérlófia.
1981-ben készítette egyetlen egész estés filmjét, a Háry Jánost, amelyben kamatoztathatta a zene iránti elkötelezett vonzalmát és virtuóz grafikusi tehetségét. A zenei motívumok egyedi filmjeiben is fontos szerepet játszottak, Bartók művészete, mint ihlető forrás, több műben is visszatér. (Medvetánc, 1971, Este a székelyeknél,1998).
10.14. ábra - Richly Zsolt: Magyar képek (Este a székelyeknél)
Magyar alkotói portrék II.
Több generáció számos kedves diafilmjét is Richly Zsolt festette – pl. Betlehemi királyok (1979), Harcsabajusz kapitány (1978) –, és évtizedek óta részt vesz a főiskolai és immár egyetemi szintű animációs utánpótlás képzésében (MOME). Meghatározó jelentőségű tanárként és konstruktív, kreatív alkotótársként tiszteli a magyar animációs közösség, s a tisztelet szó különösen jelentős a szenvedélyesen kritikus, az önérvényesítés erős kényszerétől sújtott mozgóképes közegben. Richly bölcs szerénysége és emberséges kollegialitása példaértékű.
Jelenleg a Kecskemétfilm rendezőjeként Kormos István-meséken és egyedi animációs filmeken dolgozik.
Utóbbiak közül kiemelkedik szokatlan érdességével, expresszivitásával a 2009-ben készült Kőműves Kelemen, és komoly vállalkozásnak ígérkezik készülő, Luther életét feldolgozó sorozata.
10.15. ábra - Richly Zsolt: Kőműves Kelemen
Magyar alkotói portrék II.
Orosz Annaida írja:
„Richly Zsolt egyedi filmjei a bizonyítékai annak, hogy az animációs rövidfilm mindenekelőtt költészet, hiszen az animációs forma stilizáló, absztraháló vizuális képességénél fogva könnyebben jelenít meg univerzális tartalmakat és szubjektív belső világokat, mint az ábrázolt tárgyi valóság viszonylagossága miatt hamar idejétmúlttá váló natúrfilm. A Richly-etűdök pedig pontosan illeszkednek a hazai filmgyártás korpuszába, hiszen
Magyar alkotói portrék II.
ezek a munkák a magyar animáció történetének erős hagyományokkal bíró lírai tendenciájának paradigmatikus alkotásai, amely irányzat a hazai animációs filmgyártásban a hetvenes évektől kezdve van folyamatosan jelen, amikor Richly maga is pályája elején állt. Az örökzöld archaikus témákat földolgozó lírai etűdök közös vonása, hogy alapanyagukat a populáris mítoszok, a folklórirodalom és a népművészet (vö. Molnár Anna vagy Kőműves Kelemen balladája), illetve az azokból merítő magasművészetek (vö. a Bartók- és a Kodály-népdalfeldolgozások: a Háry János című daljátékból készült egész estés film vagy a Szvit és a Medvetánc című rövidfilmek és a Magyar Képek-sorozat) területén keresik...” 3
Filmek:
• Hommage á Vajda Lajos, 1999 (Patrovits Tamással)
• Árgyélus királyfi, 2003
„Vallom azt, hogy minden gyerek tehetséges, csak meg kell találni azt a műfajt, hogy miben… …Az a gyerek, aki jól tud fogalmazni, annak a szövegeit használom, aki jól tud rajzolni, az rajzol…, aki szépen fest, az csinálja a háttereket. Természetesen az a gyerek fog animálni, aki egy nejlonzacskóban behoz nekem kétszázötven pörgetőfüzetet. Minden gyereknek próbálok valami olyan lehetőséget találni, amiben ő jó, és amiben ki tud bontakozni.” ( Macskássy Kati, 2001)
10.16. ábra - Macskássy Kati gyerekekkel dolgozik (A gyerekek: Bacsó Balázs, Gelléri Myrtill)
3Orosz Anna Ida: Animációs etűdök nép- és magasművészetre http://www.kaff.hu/content/show/62
Magyar alkotói portrék II.
Macskássy Kati a kortárs magyar animációs művészet egyik legeredetibb személyisége volt. Egyedi, bárki mással összetéveszthetetlen filmes megnyilvánulásainak lényege a gyermekekért, a gyermekkultúráért érzett felelősség. Alkotótársai évtizedekig a gyerekek voltak, akik amellett, hogy filmjei főszereplőivé avatta őket, beavatást nyertek az animációs filmkészítés rejtelmeibe is.
Sajátos, a szociológia kutatási módszereit alkalmazó, az adott kor társadalmi-politikai problémáit feszegető vegyes technikájú filmjei többet árulnak el az ezredvég évtizedeinek Magyarországáról, mint megannyi felmérés vagy tényfeltáró elemzés. A riportrészleteket és a megmozduló gyerekrajzokat a rendezői koncepció szervezte dramaturgiai egységbe. A hol mellbevágó, hol megmosolyogtató gyerekszövegeket nem kommentálja, a rajzokba nem „nyúl” bele, a felvetett kérdéseket jó érzékkel hagyja nyitva...
E filmek a kimondhatatlanról szólnak: a családok széthullásáról és a szeretetért való kétségbeesett kapaszkodásról (Családrajz, 1983), a puha diktatúra ideológiai zűrzavaráról, a hiteltelen történelemtanítás hiábavalóságáról a kötelezően előírt ünnepek árnyékában (Ünnepeink, 1975–81). Egyszemélyes toleranciakampányt folytat: nála nemesebb eszközökkel kevesen küzdöttek a cigányság jelenéért és jövőjéért, kultúrájának elismeréséért és tehetségeinek kibontakoztatásáért („Nekem az élet teccik nagyon…”, 1976, Sosemvolt cigányország, 2004).
10.17. ábra - Macskássy Kati: Ünnepeink
Magyar alkotói portrék II.
10.18. ábra - Macskássy Kati: „Nekem az élet teccik nagyon...”
Magyar alkotói portrék II.
A hetvenes évek gyermekeinek jövővízióját (Gombnyomásra, 1973), összevetjük a rendszerváltás utáni Magyarország hiteles helyzetelemzésével (Van itt jó is, rossz is, 1997), eltöprenghetünk, hová lesznek a szép remények…
10.19. ábra - Macskássy Kati: Gombnyomásra
Macskássy Kati sokoldalúan felkészült filmkészítő volt: forgatókönyvíró, animátor, tervező, vágó, s számtalan televíziós műsor kitalálója, szerkesztő-rendezője. Könnyű lenne azt mondani, hogy mindez családi örökség, hiszen édesapját, Macskássy Gyulát, a háború utáni rajzfilmgyártás atyjaként tiszteljük. Macskássy Kati azonban ízig-vérig önálló filmes egyéniség, ez már első munkáiból is kitűnt a hetvenes évek elején. Első filmjét (Mi lenne Budapesten, ha…) a Balázs Béla Stúdióban forgatta. 1966 és 1971 közt járt a Színház- és Filmművészeti Főiskola vágó szakára. A Pannóniába kerülve kifestő, rajzoló, vágó és PR-titkár is volt.
Macskássy Kati rendezőként a „komoly játék“ elvét vallva évtizedekre szóló élménnyel látta el gyerek munkatársait. Vibráló személyisége, a szabad szellemű úrilány karakterét öniróniával „hozó”, közvetlen egyénisége egyaránt volt szeretetre méltó és zavarba ejtő. Akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy jobban megismerték, igen hamar megtapasztalhatták elkötelezettséget, nagylelkűségét és kivételen intelligens, minden újra fogékony lényét. Talán az előítéletek nélküli nyitottság, a magától értetődő, „otthonról hozott”
műveltség volt a legfontosabb apai öröksége, s éppen e tulajdonságok segítették abban, hogy bár lehetősége lett volna kényelmesen hátradőlni a Macskássy Gyula-életmű örök ragyogásában, nemhogy epigonná nem vált, de gyökeresen mást csinált egész pályafutása során, mint egyébként rajongva tisztelt és szeretett apja.
10.20. ábra - Macskássy Kati édesapjával, Macskássy Gyulával
Magyar alkotói portrék II.
Macskássy Katiból, az egykor modellszépségű, s bizonyára elkényeztetett kislányból „a magyar animáció hófehér nagyasszonya” lett – ahogy Báron György filmesztéta nevezte –, aki a magyar animációs művészet ügyét rendületlenül képviselte mindazon hazai és nemzetközi fórumokon, ahol csak tehette. Nem leplezett indulattal viseltetett az apai szellemi és tárgyi hagyaték lebontóival szemben. Filmszakmai vezetőként azért a műfajért harcolt, amelynek képviselői különböző érdekcsoportok tagjaiként sokszor megkérdőjelezték tevékenységét. Annak a műfajnak a hagyományaiért és jövőjéért szállt síkra, amelyért „családi okból”
felelősnek érezte magát, s amelynek minden nyűgét s nyilát megszenvedte a kora kétezres évek méltatlan csatározásaiban.
10.21. ábra - Macskássy Kati: Van itt jó is, rossz is....
Magyar alkotói portrék II.
„A mai napig szeretem csinálni ezeket a filmeket, sokszor nevetnek is rajtam, hogy még mindig lelkesedem a gyerekrajzokért, a gyerekszövegekért… Voltak más kísérleteim is, de ebben lettem sikeres és ezt szeretem.
Persze megfoghatatlan dolog, hogy kinek mi a siker. Én boldog vagyok, hogy ezt csinálhatom, és szerintem, ha ötös lottót nyernék, akkor is ugyanezt csinálnám… A gyerekektől rengeteg újat kapok gondolkodásban. Ez tart frissen, fiatalon, és boldoggá is ez tesz.” ( Macskássy Kati, 2001)
Filmjei:
• Mi lenne Budapesten, ha… 1970
• Gombnyomásra, 1973
• Az már nem igaz, 1974
• „Nekem az élet teccik nagyon...”, 1976
• Gyermekek jogai kiáltvány, 1978
• Lenke néni, 1980
• Ünnepeink, 1981
• Pont-pont, vesszőcske-sorozat, 1982
• Családrajz, 1983
• Hogyan születik? (Testünk), 1985
• Mit vinnél magaddal – Egy másik bolygó, 1986
• Tücsök, hangya, 1988
• Vízió, 1988
• Hagyaték, 1989
Magyar alkotói portrék II.
• Van itt jó is, rossz is, 1997
• Parasztdekameron, 2002
• Sosemvolt cigányország, 2004
• Keljfeljancsi, 2007
10.2 Film: M Tóth Éva: Animare necesse est... / Macskássy Kati
4. 10.4. Ternovszky Béla
(1943– )
„Vállalt célom, hogy olyan filmeket csináljak, amelyeket amíg csinálom, én is jól érzem magam. Ha még utána, a vetítésen is tudok szórakozni, az egy külön haszon.” Ternovszky Béla, 1998 (CirkaFirka, MTV – M Tóth Éva interjúja)
„Vállalt célom, hogy olyan filmeket csináljak, amelyeket amíg csinálom, én is jól érzem magam. Ha még utána, a vetítésen is tudok szórakozni, az egy külön haszon.” Ternovszky Béla, 1998 (CirkaFirka, MTV – M Tóth Éva interjúja)