A MAGÁNJOG RENDSZERÉRŐL
20. § A magánjog rendszeréről általában
1. A magánjog anyagának valamely tartalmi ismérv vagy egyéb alap szerinti csoportosítá
sa, rendszerbe állítása, a szabályok közötti koherens kapcsolatok kimutatása, része a ma
gánjog dogmatikájának.
A magánjogi dogmatika kiépítése, a magánjog szisztematizálása tulajdonképpen a ma
gánjog „új hajnalán” a glosszátoriskolával, főként azonban a kommentátorok működésével vette kezdetét és Friedrich Carl von Savigny világhírű Systemjében teljesedett ki. A Sa
vigny előtti jogtudomány legnagyobb szisztematikusa Donellus – a francia humanista is
kola tagja volt.
2. A rendszer: az anyagfeldolgozás helyes alakja, egyúttal a matéria megismerésének – nélkülözhetetlen – útja. A magánjog anyagának ésszerű rendet követő feldolgozása a magánjog dogmatikájába tartozik, a magánjog alaptanának egyik eleme.
Amióta Savigny az ő korszakos nagy rendszerének, a System-nek első kötetét kiadta, hosszú időre megteremtődött a rendszer, amelyet a pandekta-kéziköny
vek magukba zárnak.
A pandektatudomány a magánjog tudományos tárgyalását öt részre tagolta, jelesül: általános rész, dologi jog, kötelmi jog, családi jog és öröklési jog (Un
ger).
A századforduló utáni Ptk-tervezetek Szászy-Schwarz javaslatára hagyják el az általános részt végérvényesen. A Ptk. – a német-osztrák felfogással már szakított Mtj. rendszerét követve – nem tartalmaz általános részt.
3. Werbőczy monumentális törvényművében a magánjogot még a klasszikus – római jogi eredetű – hármas felosztás szerint tárgyalja, úgy mint: személyek, dolgok és keresetek (de personis, de rebus, de actionibus). Frank Ignácz a magánjogot, az „osztó igazság” törvé
nyét, két főrészben elemzi, éspedig: „A személyes szabadságrul” és „A vagyonrul” című részekben. A magyar magánjogban Wenzel Gusztáv volt az első, aki 1863-ban megjelent tankönyvével a pandektarendszert vezette be magánkogi irodalmunkban. A magyar ma
gánjogi törvénykönyv előmunkálatai során Szászy-Schwarz tért el elsőként tudományosan is ettől az ötös felosztástól, mert a rendszert hibásnak és diszfunkcionálisnak ítélte.
4. Valójában a magánjog tudományos rendszere – tárgyának alapján – két fő
tárgyra tagolódik, nevezetesen személyi- és vagyonjogra. A személyi rész tár
gya a családi jog.
a) A személyi jog – a családi jog mellett – elemzi a jogalanyiság kérdéseit és ezzel összefüggésben az embert, mint jogalanyt, és a jogi személyek tanát.
Vizsgálja a jogalanyok különféle „képességeit”, így a jogképességet, a cselek
vőképességet, a szerzőképességet, vétőképességet, és a családjog új képessége kategóriáját: az ítélőképességet. A rendszer a személyi jog szabálycsoportjába
integrálja a magánjogi autonómiát garantáló személyiségi jogokat és azok vé
delmét. A személyi jog anyagába tartoznak továbbá a jogi személyek általános szabályai, a gazdasági társaságok, a szövetkezetek, és egyes nonprofit jogi sze
mélyek.
b) A vagyonjogi szabályok összessége az anyagi javak körét jelöli ki és bizto
sítja: „...töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog. ...nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” (Ter 1,28-29.) – így szól a Teremtés kezdetekor a Biblia tanítása. A jog kultúrtörténetének egy bi
zonyos fejlettségi foka óta a magánjog az, amely kijelöli ezeket az uralmi és el
osztási viszonyokat, azaz a tulajdon rendjét, vagyis meghatározza az „enyém-tied” kérdéseit, tehát a vagyoni viszonyok statikáját, és az egyéb dologi jogi jogviszonyokat. Megállapítja az élők közötti (szimultán) vagyonjog mellett a halál esetére szóló (szukcesszív) vagyonjogot, azaz az öröklési jogot. A kötelmi jog keretében tárgyalja a statika mozgásba hozatalának kiindulási pontjait és a mozgás folyamatát, a vagyonra vonatkozó forgalmi viszonyokat, vagyis az áru
viszonyokat, tehát a vagyonjog dinamikáját.
c) Hagyományosan külön tárgyalja a magyar magánjog az ún. általános részt, a magánjog általános tanát. Tradicionálisan az általános rész tárgya: a magánjog római jog utáni fejlődéstörténete, az elmélet- és kodifikációtörténet, továbbá a magánjog dogmatikája. Ennek keretében foglalkozik a magánjog alapvető elveivel, forrásaival, a magánjogi jogszabálytannal, a jogszabályok alkalmazásával, a jogviszonytannal, a magánjog jogi helyzeteivel és tényeivel.
21. § A magánjog rendszereiről és a Ptk-ról
1. Az európai magánjogi rendszerek alapvetően kétfélék: kodifikálatlan és ko
difikált rendszerek. De még a kodifikált jogrendszerekben is a kodifikáció alig több mint kétszáz éves múltra tekinthet vissza. A 19. század volt a nagy nemzeti magánjogi kodifikációk dicsőséges időszaka. Ezt megelőzően azonban a ma
gánjog kodifikálatlan joganyag volt és az jelenleg is a common law rendszeré
ben.
A sikertelen magyar kodifikációtörténet miatt a magyar magánjog fejlődésére is – hasonlóan az angol joghoz – a bírói jogfejlesztés volt a jellemző. A magyar Ptk. kodifikáció alig több mint ötven éves, ezért a magyar magánjogot – törté
21. § A magánjog rendszereiről és a Ptk-ról 125
netiségében szemlélve – a kodifikálatlan, bírói jog jellemzi. A második világ
háború után – részben kényszerű okból, részben a magyar jogi hagyományokba gyökerezően – hazánkban a bírói jogfejlesztés tovább folyt, sőt az a Ptk. ha
tálybalépése után is folytatódott.
2. Az 1959. évi Ptk., az 1959. évi IV. törvény 687. §-t tartalmazó joganyaga hat részben nyert elhelyezést. A kódex számos intézménye – így lényegileg rendszere is – európai és hazai tradíciókon nyugszik, relatív időtállóságát is ennek köszönheti. Óriási jelentősége mind a mai napig: magának a kodifikáció
nak a ténye, amely százados késéssel a polgári jog legalapvetőbb tételeit és ren
delkezéseit törvényi szintre emelte, ezzel jogegységesítést hajtott végre, megva
lósította a polgári jog viszonylagos stabilitását és jelentősen erősítette a jogbiztonság követelményét. A kódex a polgári jogi jogviszonyok legalapve
tőbb szabályait foglalja össze. A több mint másfél száz módosítás ellenére a Ptk. alapvető szerkezete ma is változatlan: a hat rész címekre, a címek fejeze
tekre, a fejezetek pedig alcímekre tagozódnak.
3. Az új Ptk., a 2013. évi V. törvény. A Ptk-nak ez a rendszere - noha úgy tűnik sok tekintetben kiállta az idő próbáját - több vonatkozásban is felülvizs
gálatra szorult.
Az új Ptk. egészében szakított az 1959-es Ptk. rendszerével és a kódexet Könyvekre tagolja. A Könyveken belül a szerkezeti egységek – Rész, Cím, Fe
jezet – számozása és a §-ok számozása a Könyvekben újra kezdődik, és a Könyvek sorszámára történő utalással egészül ki. A törvénykönyv élén a Beve
zető rendelkezések foglalják össze a törvénykönyv célját és alapelveit, a kódex végén pedig a Záró rendelkezések találhatók. A Ptk. Könyvei a következők:
Első Könyv: Bevezető rendelkezések, Második Könyv: Az ember mint jog
alany, Harmadik Könyv: A jogi személy, Negyedik Könyv: Családjog, Ötödik Könyv: Dologi jog, Hatodik Könyv: Kötelmi jog, Hetedik Könyv: Öröklési jog, Nyolcadik Könyv: Záró rendelkezések.
A kódex szerkezeti újításai között az egyik leglényegesebb, hogy a társasági anyagi jog kódexbe integrálása miatt megnövekedett szabályanyag elhelyezésé
re önálló Könyvben szabályozza a jogi személyekre vonatkozó rendelkezése
ket. A személyek így kettéválasztott joganyagát egy ponton: a személyiségi jo
gok védelménél a törvény egy utaló szabállyal kapcsolja össze. Nagyon fontos újítása a kódexnek a Családjog anyagának a törvénybe integrálása és önálló Könyvben való elhelyezése. További lényeges rendszerbeli és szerkezeti vál
toztatások a kötelem általános szabályainak az összegyűjtése, és a Kötelmi jogi Könyv élén egy önálló Részben való elhelyezése. Ugyanezt a módszert alkal
mazza a törvény a Harmadik Könyvben, amikor a Könyv élén helyezi el a jogi személyekre vonatkozó közös szabályokat. Az Ötödik Könyv „tulajdonjog„ he
lyett a Dologi jog Címet viseli, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a dologi jog lényegesen szélesebb körű jogintézmény a tulajdonjognál. Egyébként a kódex a
Dologi jogi Könyvben helyezi el az ingatlan-nyilvántartás legfontosabb anyagi jogi szabályait is.
IRODALOM
A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal, szerk.: Vékás Lajos, Complex, 2013.;Frank Ignácz, A közigazság törvénye Magyarhonban I-II., Buda, 1845-46.; Friedrich Carl von Savigny, Sys
tem des heutigen Römischen Rechts I-VIII., Berlin, 1840.; Szászy-Schwarz Gusztáv, Új irányok a magánjogban, Budapest, 1911.; Joseph Unger, System des österreichischen allgemeinen Pri
vatrechts, Leipzig, 1868.; Vékás Lajos, Szerződési jogunk rendszeréről de lege ferenda, in: Ni
zsalovszky Endre Emlékkönyv, Bpest, 1994.; Világhy Miklós-Eörsi Gyula: Magyar Polgári Jog I., Bpest, 1962.; Wenzel Gusztáv, A magyar és erdélyi magánjog rendszere I-II., Pest, 1879.