A magánjog tárgykörére vonatkozó nézetekről

1. Magánjog és polgári jog megjelöléseket a kontinentális jogrendszerekben hosszú időn keresztül szinonim fogalmakként használták. Szladits szerint a „polgári jog” elnevezés reminiszencia a latin „ius civile”-re, másrészt a forradalomban győztes „bourgeois”-jogá­

nak a jellemzésére szolgál. A francia, az osztrák, a német magánjogi kódex is „polgári”-nak nevezi magát; ennek nyomán terjedt el a magyar magánjogi kodifikációban is a „pol­

gári törvénykönyv” kifejezés a századelőn, de az 1928-as tervezet már a „magánjogi tör­

vényjavaslat” nevet viselte.

1. § A magánjog fogalmáról általában 25

A magyar jogtudományban a múlt század közepétől kezdődően közel száz évig a civiliszti­

ka tudományának gyűjtőfogalma a magánjog volt. Frank Ignác a civiljogot még „az osztó igazság törvényének” nevezte, a kiegyezés utáni szellemi evolúció, amely hazai magánjo­

gunk dogmatikai alapjait lefektette, azonban három nemzedéken át – amelynek élén Ök­

röss Bálint és Wenzel Gusztáv és amelynek végén Marton Géza és Nizsalovszky Endre neve áll (köztük olyan jogászi elmékkel, mint Grosschmid Béni, Szászy-Schwarz Gusz­

táv és Szladits Károly) – „magánjogról” gondolkodott, értekezett és publikált. A jogtudo­

mány történetírója ezt a három nemzedéket a magyar magánjogtudomány fénykorának ne­

vezi. A második világháború után azonban „a magánjog százados fája a világtörténelem fejszéje alá került”. Szászy-Schwarz gyönyörű metaforáját ide kölcsönözve, akik e na­

gyok után az ötvenes években a katedrákra kerültek: tehetséges, tudós emberek, akik az újat, amit láttak elsősorban azért látták, mert ama előző nemzedékek vállain álltak. „Csilla­

gaik is alapvetően azért fénylettek, mert a nap leáldozott”. És persze „újat láttatott” velük a kor is, amelyben éltek.

Ennek az új látásnak az egyike volt a magánjog klasszikus terminológiájával való szakí­

tás, de legalábbis annak ideológiai megalapozása. Világhy Miklós – Eőrsi Gyula szerint a

„magánjog” a burzsoá és más kizsákmányoló jogrendszerek vagyoni viszonyait szabályozó jogágazat. A szocialista „polgári jog” azonban a burzsoá magánjogtól különbözik jellegére nézve, tartalmában, végül terjedelmét illetően is. A „múlttal mindenáron való szakítás”

ideológiája azután mély gyökereket eresztett, és a hagyományos magyar jogi nyelvhaszná­

latban szinte kizárólagossá vált „magánjog” terminológiáját a „polgári jog” kizárólagossá­

ga váltotta fel.

A szerzők által tartalminak és jellegbelileg nevezett különbségek az 1989-90-es rend­

szerváltással elvesztették jelentőségüket. A „polgári jog”szóhasználata mellett nyomós érv, hogy Magyarországnak polgári törvénykönyve és nem magánjogi kódexe van, és annak nevezi magát a 2013. évi V. törvény, az új Polgári Törvénykönyv is. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy a „magánjog” szóhasználatának a magyar jogi nyelvben erősebb, mélyebb hagyományai vannak. Szemben a közjog – magánjog dichotómiájával, azt gondoljuk, hogy a magánjog és a polgári jog homogén, ezért a terminológia kiválasztása nem tudományos kérdés, hanem hagyománytisztelet kérdése.

Ez a tankönyv – „a magánjogtudomány fénykora három nagy nemzedékének” erősebb hagyományt tulajdonítva, mint az utánuk jövő „egynek” – a magánjog terminológiáját használja. Ezt azonban nem dogmatikai megfontolásból teszi, hanem mert a „magánjogot”

a „polgári jog” valóságos szinonimájaként fogja fel. Ezt az álláspontot súlyos - és meggyő­

ző – érvekkel vitatja Csehi Zoltán, aki szerint „minden magánjog, ami nem közjog”, a pol­

gári jog pedig a magánjog alapját, másként fogalmazva a magánjog általános részét jelenti, amely tehát a polgári törvénykönyvben szabályozott jogviszonyokat fogja át. Tudomány­

történeti és rendszerelméleti érvekkel alátámasztott nézetével kapcsolatban csak két felve­

tést érdemes megfogalmazni. Az egyik, hogy nem világos, ebben a rendszerben hol he­

lyezkednek el az un. átfedő jogterületek (környezetvédelmi jog, fogyasztóvédelmi jog, agrárjog, pénzügyjog, stb.). A másik, hogy a civilisztikai (és jogbölcseleti) tudomány élvo­

nala napjainkban is polgári jogról elmélkedik és ír akkor is, ha nem a polgári törvény­

könyv magánjogi tudományának a tárgya.

2. A szocialista jogi gondolkodás – a marxista eszmerendszernek abból a tételé­

ből kiindulva, hogy a jogot végső fokon a gazdasági – társadalmi viszonyok ha­

tározzák meg – azt a felfogást vallotta, hogy a jogágazatokat is a társadalmi vi­

szonyok és a speciális jogi szabályozási módszerek összefüggése alakítja. En­

nek alapján a polgári jog tárgykörére vonatkozó szocialista nézetek történetisé­

gükben két csoportba oszthatók. Kettős (dualista) koncepciót vallanak azok a

felfogások, amelyek a „magánjogot” megkettőzik: polgári jogra és gazdasági jogra; egységesnek (monistának) tekinthetők viszont azok a koncepciók, amelyek a gazdasági jog létét tagadják és csak polgári jogot ismernek el. Ehe­

lyütt csak az ún. monista elméleteket vizsgáljuk meg.

a) Az áruformaelméletek szerint a polgári jog alapjában a vagyoni és ezekkel kapcsolatos bizonyos személyhez fűződő jogokat szabályozó jogág;

fő szabályozási módszere az áruviszonyoknak felel meg, azaz áruformájú;

lényege az egyenjogúság és a mellérendeltség. Ezekből az elméleti alapok­

ból kiindulva dolgozta ki Világhy az ún. áruviszonyelméletet. Álláspontja szerint „a polgári jog minden jelensége, minden alapintézménye végső fo­

kon az áruviszonyokból, mint materiális alapból, annak jogi tükröződéséből származik és onnan magyarázható.” A polgári jog lényegileg nem más, mint az áruforma bizonyos elemeinek elvont tükröződése a jogban. (Világhy, Gazdaságpolitika…). Volt az áruviszony közvetlen tükröződése elméletét vallóknak olyan képviselője is, aki a nem vagyoni viszonyokat teljesen száműzni javasolta a polgári jogból (Sárándi Imre).

b) Egy másik – szociológiai alapú – felfogás az ún. struktúraelmélet, kidolgozója: Eörsi Gyula.

Eörsi szociológiai szempontú megközelítése megkülönböztet össztársadalmi viszonyokat, kollektívaviszonyokat és relatíve autonóm társadalmi viszonyo­

kat. Szerinte ez az utóbbi a polgári jog területe: a polgári jogba tartoznak a rela­

tíve autonóm viszonyban álló jogalanyok közötti személyi és vagyoni viszo­

nyok. Eörsi „hárompólusú” felfogásában az egyén jogviszonyban van az állammal, mint állampolgár, egy vagy több kollektívával mint családtag, és mint dolgozó, és jogviszonyban van a tőle független, vele egyenrangú más sze­

mélyekkel, mint fogyasztó. Ezek a szociológiai kapcsolódások részben verti­

kálisak (államigazgatási jogi, pénzügyi jogi stb. kapcsolatok), részben intern jellegűek (családi-jogi, munkajogi, szövetkezeti jogi kapcsolatok), végül hori­

zontálisak (polgári jogi jogviszonyok).

Eörsi szociológiai alapú struktúraelmélete tehát abból indul ki, hogy a polgá­

ri jog az autonóm struktúrájú személyi és vagyoni viszonyokat szabályoz­

za. (Eörsi, Alapproblémák...).

3. Bíró György – Lenkovics Barnabás szerint „a magánjog az autonóm cse­

lekvés, a civiltársadalmi önmozgás, önszerveződés jogterülete”, amely funkció­

ját illetően a személyek alanyi jogainak biztosítását szolgálja, a szabályozás vi­

szonyai jellegüket tekintve mellérendeltségi (horizontális) viszonyok, a kapcsolatokban a felek egyenjogúak, a kötelezettségek az akarat – autonómia alapján állnak be, a magánérdekek elkülönültsége miatt abban az érdekek ösz-szeegyeztetése és az érdekkiegyenlítés érvényesül.

1. § A magánjog fogalmáról általában 27

A szerzőtársak a magánjogot jogágcsoportként fogják fel, és a magánjogi jogágak közül kiemelkedően a legfontosabbnak a polgári jogot tartják. Állás­

pontjuk szerint „A polgári jog törvény által garantálja az ember számára az ön­

rendelkezés szabadságát, benne személyisége kibontakozását, önmegvalósítását és ehhez tartozóan a vagyonával való szabad rendelkezést mind élők között, mind a rendelkező személy halála esetére.”

Vékás Lajos szerint a polgári jogot egyértelműen az árujellegű vagyoni vi­

szonyok szabályainak összességében határozhatjuk meg. Ez a szerző szerint nem jelenti természetesen azt, hogy a polgári jogi szabályok kínálta eszköztár, és a polgári jog szankciórendszere ne lenne alkalmas priméren nem vagyoni természetű, vagy egyenesen személyi jellegű viszonyok jogi rendezésére is.

Vékás szerint azonban ezek a személyi viszonyok rendszerint maguk is vagyo­

ni viszonyokhoz kapcsolódnak, vagy ha közvetlenül nem is függenek vagyoni viszonyoktól, következményeikben vagyoni jellegűek, vagy legalább is vagyo­

ni szankciókkal illethetők.