A l k o t m á n y .
Mit értek én polgári társaság alatt? röviden mondom el.
Polgári társaság alatt józanész szelént olly embertömeget értek,
mellynek minden tagja egytül egyig teljes szabad akaratjánál fogva já
rult hozzá, s szin’e teljes szabadsággal abból minden órán kiléphet. Ha a társaságnak tiz millió tagja volna, s együ't valamit határozna, s ha csuk egy találtatnék is, ki a határozattal nem vol ;a megelégedve; annak nem akarná magát alájavetni : a 9,999,999 öt arra nem kényszeríthetné, mert azon egynek tökéletes szabadságának kell lenni a határozatnak magát alávetni, vagy ha neki úgy tetszik vagyonát eladni, s a társaság
iéul kilépni s oda menni, hová vagyai viszik.
Ha öt a többi 9 millió s még azon felül levők kényszerítenék velők maradni és határozatuk szerént cselekedni: ezek zsarnokok volnának, ö pedig maga szolga.
Ili az egy, bár nincs a többinek határozatával megelégedve, még
is magát annak alájaveti, megegyezését adta; tehát tökéletes szabad á- gában maradt. Ha az egy, bár meggyőződésével az egésznek határozata nem egyez meg, mégis a remélt haszon végett hozzááll, szabadsága csordát nem szenved; mert hiszen éppen az teszi teljes szabadságát,hogy tetszésétől függött hozzáállni vagy nem.
Azok tévednek, kik az' állítják, hogy az ember termesze i szabad
ságát veszli, midőn önkényt társaságba lép, hiszen éppen ez muta'ja sza
badságát, ha társaságba telszése szerént lép vagy nem.
Ha jobbnak tartja társaságban él i mint szerte csatangolni, ki meri józaiiészszel állítani, hogy az állal szabadságát veszté'? Hát nem az c tökéletes szabadsága, hogy a kettő közt tetszés szerént választ?
Szabadságvágy és haszonvágy egyenlően megvannak emberben mi
kor születik; sem egyiket sem másikat le nem vetkőzheti; de megvan egyszersmind a józanész csirája is; és mihelyt ember annyira nevekedik, hogy a józanész benne kifejlődve munkássá lesz, ez a szabadsághoz tár
sul, s löle soha el nem választható, hanem karöltve járnak az egész éle
ten végig; de úgy mégis, hogy a józanész vezeli a szabadságot; azon
ban a haszon mindkettőjük elölt szokott örökké járn i, úgy annyira,hogy ha ez előttük nem áll, egy tapodtat sem mennek, s midőn maguk előtt látják, minden lépésük feléje van irányozva.
Tehát tulajdonképen mind a hárman örökké együtt járnak, csak az
zal a különbséggel, hogy a józanész némeilyiknél még csirájában vagy egészen elfojtatott, vagy csak picziny törpévé fejlődhetett az ezerféle akadályok miatt.
Minthogy tehát a haszon elül á ll, a vezető józanész pedig a dolog természete szerént, azt a mit vezet, valamivel megelőzi;látnivaló, hogy a másik ket’ö közt középen áll vagy megy, s igy közbenjárói szerepe van.
Midőn a szabadság kétkedik, ez vagy ama haszonért érdemes e va
lamit vesztenie, a közbenjáró józanész tanácsol. Ha csekély a haszont, mégis magát megszorítva azt elfogadja, nem veszt szabadságából, mert hiszen ebben áll lényeges szabadsága, hogy azt önként elfogadhatja vagy nem; de tegyük, hogy valami részt csakugyan vesztett szabadságából a haszonért, igen de maga a szabadság képtelenség, vagy álom, vagy hogy is fejezzem ki magam; a szabadság semmi, ha a hasznot elvesz- sziik tőle; meri minden mozdulat, mi a szabadságéul támad, valamiféle haszon felé van irányozva; tehát midőn ember valami neki hasznosnak
látszót önként fogad el, éppen akkor gyakorolja'szabadságát: és ha cse
kély is a haszon, mégis azt maga némi megszorításával elfogadja, ezen csekély hasznot többre becsüli, mint szabadságának vesztett részét, ha az megvolna, mert különben bolond volna, ha tenné: ha pedig nagy a haszon, annál kevesebbet veszt. Sőt igazán véve nem veszthet, mert szabadságát éppen ez által gyakorolja legnagyobb mértékben.
Képzeljünk egy mozdulatlanul álló, vagy ülő, vagy fekvő embert, kinek legkisebb vágya sincs, semmi hasznot nem ismer, tehát semmi után nem törekedik: úgy-e e szerént meg nem mozdul soha$ igen de ennek szabadsága annyi volna mint semmi, vagy annyi, mint egy szoboré,
A szabadság tehát abban áll, ha valaki azt megnyerni akadály nél
kül törekedhetik, a mi után vágy, a mit kiván.
A polgári társaságot tehát józanész szerént csak olly emberek ké
pezhetik, kik abba önként lépnek magok hasznáért, kik annak minden javaiban egyenlően kívánnak részt venni; kik annak minden kötelezle- tését, terheit önként magokra válalják magok hasznáért.
Ha csak egy volna is tagjai közt ollyan, ki nem szabad akaratánál fogva állt közükbe, hanem kényszerítve ; ha csak egyetlen egy volna is köztük ollyan, kire nézve olly kivétel volna, miszerént a közjavakban nagyobb mértékben részesül, a teibekből pedig kevesebbet visel mint a többiek: nem lehetne józanészszerű polgári társaságnak nevezni.
Ha az egész társaságnak minden tagja megegyezne abban, hogy egyet magok közül nemcsak a terhek alul fölmentenek, hanem még ar
ra is feljogositnak, hogy a társaság közjövcdelmébol egy maga annyit húzzon, mint a többi milliók együtt véve: ezen végzésnél még a társa
ság tökéletesen szabad polgári társaság volna, mivel önként, kénysze- rit lenül cselekedtek tagjai, de józanészszerü megszűnt volna lenni; a midőn pedig azon egy a neki engedett kedvezésekkel élni kezdene, a szabad polgári társaság felbomlott volna, s helyébe ur és szolgák serege lépne. Ez volna nevük addig, míg közakarattal ismét azt végeznék, hogy köztük egy sem lehet legkisebb kiváltsággal is felruházva.
Midőn valainelly társaságnak tagjai törvényt hoznak, ezen törvé
nyek csak addig lehetnek érvényesek, mig azok élnek, kik hozták; gyer
mekeikre nem kötelezők; és ha a gyermekek és unokák még csak atyáik által hozott törvényekkel élnek, nem képeznek szabad polgári társa
ságot.
Minden polgári társaság, melly van, háromfélekép keletkezhetik:
E l ő s z ö r , vagy úgy, hogy egy hatalmas és bátor hóditó, környé
kében levő kisebb nagyobb számú embercsoportokat járma alá hajt, de az illy tömeget és urokat társaságnak csak bolond nevezheti: tehát csak országot képez, mellynek lakosai vannak;
M á s o d s z o r , vagy úgy , hogy a késő kori unokák a régi ősök
nek egyezkedési viszonyukat uj egyezkedés nélkül csak folytatják, vagy pedig atyáik szolgai helyzetébe tovább is megmaradnak; józanul ezt sem nevezhetni társaságnak;
H a r m a d s z o r , vagy úgy támad íj társaság, hogy az azt képezni akaró tagok világosan egyezkednek, a föltételeket meghatározzák, szó
val, polgári szerződést kötnek, vagyis alkotmányt készítenek; jó e az
illy alkotmány vagy rósz, azok alkotói szabad polgári társaságot képez
nek, akár egyeznek meg pontjai a józanészszel akár ne n; mert mindenki szabad akaratánál fogva s kényszeritlenül járult hozzá s egyezett meg benne ; de ha szerződési pontjai közt csak egy is ollyan találtalik, mi- szerént valakinek több jogot adnak mint a mennyivel mindegyiküknek bírnia kell: társaságuk megszűnik polgári szabad társaság lenni, mihelyt az egy kiváltságos a neki engedett jogokkal élni kezd; (mert a legki
sebb kiváltság a társaságnak fenéje , melly azt idővel fölemészti).
Polgári társaság alatt tehát bizonyos számú emberek olly egyesü
lését értem, miszerént mindenikük teljes szabadsággal járult hozzá, olly feltétel alatt, hogy senki közül >k elsőbbséggel ne bírjon, hogy mind
egyikük természeti szabadságát fentartsa; hogy egyik a másikét, mind
egyikük az egészét, az egész minden egyesét viszonosan biztosítsa.
Szabad polgári társaság az, melly évenként, vagy legalább koron
ként szerződését vagy kötését megvizsgálja; s ha hiányt talál benne, függelékekkel nem toldozza, hanem újat aíkot, s az előbbit örökre el
töröli.
Vagy jó a régi alkotmány, vagy nem j ó ; ha jó, meghagyhatja a tár
saság: de miként tudhatja meg hogy egészen jó e , hogy mindenkit ki
elégít e, ha csak újra az egész társaság meg nem hányja?
Ha újra meghányva ollyannak találja, hogy mindenkit kielégít, egész épségében meghagyja, de ezt annyiban veszi, mintha helyette egészen újat alkotott volna; ezt minél többször tenni a józanész tanácsolja; mert mind annyiszor szabadságát legnyilvánosabban gyakorolja, valahányszor törvényeit vizsgálja, s ha hiányosak, helyettük újakat hoz.
A szabad polgári társaság szerződésében vagy törvényeiben soha
sem szabad hivatkozásnak lenni korábbi időbeli törvényekre. Mert vagy jó az, mire a társaság hivatkozik, vagy rósz. Ha jó, helyet adhat ugyan annak a társaság a maga törvényei k ö zt, de nem idézet-képen és nem azért, hogy már mások a korábbi ősök éltek vele, hanem azért, mivel ö maga jónak ismeri, s úgy tekinti mintha sohasem létezett volna: ha pedig rósz volna mit idéz, azért nem kell idéznie mivel rósz.
A melly társaság csak őseinek törvényeivel é l , habár azok legjob
bak legyenek is, nem egészen szabad, mivel a z t nem gyakorolja, mi által szabadsága legfényesebben kitűnik.
A polgári alkotmánynak ollyannak kell lennie, hogy a társaságnak egyetlen egy tagja se lehessen vele józanul megelégedetlen. Meg lesz pedig vele mindenki elégedve, ha mindenki teljes szabadsággal járult hozzá mikor építették, s mindenki tökéletes szabadsága szerént azzal élhet vagy nem, miként neki tetszik.
Ha a polgároknak egy tized része, vagy egy bizonyos része nem tartaná is azt meggyőződésével egészen egyezőnek, de ha ezen bizo
nyos résznek szabadságában van (s úgy kell lenni) hozzáállni vagy a társaságtól elválni, s ha csakugyan hozzááll, akkor nem lehet vele meg nem elégedve , mert hiszen szabadon választhatott.
A jó polgári alkotmánynak továbbá még ollyannak kell lennie,hogy ha ma mindnyájan megnyugosznak is benne, de holnap már némellyek megbánták: azon órában, midőn megbánták hogy hozzáálltak,
tetszé-síiktől függjön a többitöl elválni, vagy a többséget felszólítani, hogy az alkotmány ujra ügy készítessék, hogy ok is vele megelégedhessenek. Ha a többség ebben megegyez, ujra készi!ik, s talán úgy, hogy a némelly elégedetlen is megnyugszikbenne;ha ellenkezőleg, a néhány elválik tőle.
Mihelyt az alkotmány egészen józanészszerü alapokra épült, ismét a józanész szerént nem egyhamar adja magát elő olly eset, hogy némel- lyek elválni kénytelenek legyenek. *
Ha sokan és gyakran nem volnának vele megelégedve, jele lenne, hogy nem józanészszerü, mert a józanész ugyanaz, mi az egész alkot
mányban, és mi az egyes tagokban van. Ez egy, tehát magával ellenke
zésbe nem jöhet.
Tegyük , hogy az alkotmány tökéletesen minden pontjaiban józan
ész sugalma, annak világ végéig ollyannak kell maradni, s az olly polgár, kiben szinte csupán a józanész dolgozik, soha azzal ellenkezőt nem kívánhat; és ha mégis azzal nem volna megelégedve, jele lenne, hogy benne nem a józanész uralkodik, hanem az esztelenség sugalta külön érdekek, indulatok.
Végre, a polgári alkotmánynak ollyannak kell lennie, hogy csak azok foglaltassanak benne, mellyek józanul sohasem változnak, vagy legfölebb csak némi módosítást tűrnek. De hiszen az nem is lehet, hogy a mi ma valóban józanész, az néhány száz vagy ezer, vagy több ezer év múlva ne józanész legyen. — Olly részletességek , mellyek körül-’., mények, idő, hely, fejlődés stb szerént változhatok, az alkotmányban nem foglaltathatnak. Például, minden észtén lében , vagy minden két esztendőben válaszsza e valainelly helység elöljáróit; húsz, vagy hu
szonnégy vagy több évesnek kell e lennie, ki hivatalt viselhet, s több illyenfélék nem valók a társasági alapszerződésbe.
Alább külön fejezetben lesz előadva a józanész által sugallót! pol
gári szerkezet.
111. FEJEZET.
M a g y a r a l k o t m á n y .
A mi magyar társaságunk nem uj szövetség, hanem a réginek foly
tatása. Melly pontokban egyezkedtek őseink, midőn ez uj hazába léptek vagy már azelőtt egyezkedtek e , és mikor, bizonyosan nem tudjuk, mert maguk írni nem tudván föl nem jegyezték, sem valaki más által föl nem Íratták. Csak szóbeli hagyomány, mit róluk és szerződésükről tudunk.
Ezen szóbeli hagyományt körülbelül 300 év múlva egy valaki Írás
ba tette, s az egésznek tartalmát 5 pontba foglalta; de mikor? mellyik esztendőben köttetett a szerződés Álmos fejedelem és a nemzetségek fe
jei közt? nem említi. Ezen valaki nevét nem telte k i , hanem Béla király jegyzőjének monda magát lenni. Mellyik Béláé, nem tesz említést; mel
lyik esztendőben? elhallgatja. Tehát csak hozzávetve mondhatjuk, hogy amaz eredeti, de csak szóbeli kötés 895-dik év előtt történt. Egyébiránt nem is szükséges pontosan tudni, mikor köttetett, hanem nézzük csak magokat a pontokat: megegyeznek e a józanészszel? ügy szinte azt
sem tartjuk szükségesnek kutatni, mellyik Bélának jegyzője lehetett az iró; a történetírók azt sütötték ki, hogy 111-dik Béláé vala. De azt, hogy váljon az eredeti szerződés iratolt e le, vagy pedig eredetiségéből kifor
gatva egészen más valami, igen érdekes volna tudni.
Azonban akár híven , szorul szóra, vagy ferdítve , toldva , változ
tatva íratott, úgy veszem, miként vannak, máskép nem lehet.
Ama szövetség pontjai a következők:
I. Hogy, mig mind maguk, mind utódaik élnek, mindenkor Almos nemzetségéből választanak fejedelmi vezért.
II. Hogy, bármi javakat szereznek munkájokkal, abból mindenikük részt vegyen.
III. Hogy ezen főszemélyek, kik Almost szabad akaratukból válasz
tották uruknak, maguk és fiaik a vezérrel való tanácskozástól és az or
szág föhivalalaitól soha meg ne fosztassanak.
IV. Hogy ha valaki utódaik közül a fejedelmi vezér személyéhez hivtelen lenne, és egyenetlenséget okozna a vezérek és rokonaik között : annak vére ontassék, miként Álmos fejedelemnek tett esküjüket vérrel pecsételték.
V. Hogy ha valaki Álmos vezérnek és a többi föszemélyeknek utó
dai közöl ezen ö esküjüket és határozatukat el akarná rontani, örökre átok alá essék.
Vizsgáljuk e szövetségnek pontjait egyenként, megnyughatik e bennük a józanész?
E l s ő p o n t . Azok, kik e szerződést kötötték, mint e pont szava
iból kiviláglik, teljes szabadsággal bírtak; de mihelyt vérükkel pöcsétel- ték, esztelenül szabadságukról lemondottak, mit a józanész helyben nem hagy. Hegy a főszemélyek a többi mind valamennyinek megegyező é- vel, megbízásából kötötték-e a szerződést, arról itt nem tétetik említés.
Ha mindnyájuknak megegyeztével történt, teljes szabadságukkal éltek, semmi kifogásom ellene nem lehetne; de mivel a józanész, mint fülebb mondám, a szabadsággal mindig együtt jár, s mintegy vezető
jéül szolgál, az ezt helyben nem hagyhatja. Midőn ezen fogadást mind
nyájan tevék, hogy csak Álmos nemzetségéből választanak vezért — ter
mészetesen alattomban kellett érteniük : habár azok alkalmatlanok , el
lenben ha a többi nemzetségek közöl sokan a fövezérségre legalkalma- tosabbak voltak volna is — eszlelenséget követtek el.
Ha pedig a főszemélyek csak magok személyében tevék a fogadást, a többiek nem tartoztak azt megtartani; ha mégis megtartották, gyá
va szolgák voltak; ha a fejedelmi vezér és a főszemélyek kényszeritet- ték a többit ennek megtartására, zsarnokoskodtak. A szabad polgári
társaságban a zsarnokság ismeretlen eszme.
Azonban megengedve hogy csakugyan mindnyájuk megegyezésé
vel kötötték e szövetséget, (maguk elkövethették e bolondságo!) de utó
daikat is arra kötelezni, hogy ezt tegyék, hogy az ö szerződésüket meg
tartsák , azonfelül hogy szörnyű esztelenség, még legnagyobb zsarnok- sággal párosult jogtalanság is egyszersmind. Mert hiszen e szerint utó
daik nem szabad emberek, nem eszes lények, hanem rabszolgák, értel
metlen álatok voltak volna.
Valam'nt azok, kik e szerződést önállólag szabad akaratukból kö
tötték: ugv utódaiknak szinte meg kell ezen szabad akara:uknak lenni hasonló vagy még esztelenebb szerződést is köthetni. Ugyanis olly szer
ződés , mi szerént az ősök az unokák szabadsági vágyát megsemmisít
hették volna, sem emberek között,sem az egész nagy természetben nem létez. —
Röviden, e pont a józanész előtt meg nem állhat.
Az atya fiát semmire nem kötelezheti, annál kevésbé késő unokáit.
Ez egész pontnak tehát csak első részéből állhatna meg valami józanész szerént, tudnillik: hogy maguk Almos nemzetségéből válaszszanak ve
zért; mert hiszen ki akadályozta volna őket ezt tenni? — De tud uk, hogy az életben mindenütt, hol az emberek választási szabadságukat el nem játszották, mindig a legügyesebbet, legalkalmasabbat igyekeznek választani minden hivatalra,— néha megcsalódnak ugyan, de az mit sem tesz, mert hiszen szabadságuk megvan csalódásukat javítani, helyre
hozni — (miként lehetne a józanészszel megegyeztetni, hogy éppen a leg
főbb hivatalra kirekesztőig csak A — vagy B. nemzetségéből válasz
szanak) habár az egész nemzetség legostobább emberekből állna is ? Ugyanis nem lehetlen, hogy a kihalt, különben igen derék, talpra esett vezérnek utódjai elaljasodjanak, elhitványuljanak. Hogy Álmosnak éppen igen derék utódja volt Árpád, csupa vak eset. S ha ö igazán olly derék volt, minden szerződés nélkül is hihetőleg öt választották volna. Mert éppen azon józanész, melly azt súgja, hogy ez a legderekabb ember, egyúttal azt is sugja, hogy ezt válaszszuk elöljárónknak.
Má s o d i k p o n t : „Hogy bármi javakat szerezzenek munkájokkal, abból mindenikük részt vegyen.66 Ez ugyan elég méltányosan hangzó pontnak tetszik, de czélja hódítás, mások tula donának elidegenítése, mi jogtalanság, s józanészszerü polgári társaság alapjaul nem szolgálhat.
Azonban olly határozatlanul van kimondva, hogy minden csalásnak tá
gas kaput hagyott. Nem lévén meghatározva, hogy kiki minő arányban részesüljön a szerzendett javakban, legnagyobb önkény és igaztalanság következhetett belőle ; mert a vezér és föszcmélyek maguk részére a ja
vát elfoglalhatták, s a mi nekik nem kellett, abból a többiek osztozkod
hattak.
Hogy ped g mindig a föszcmélyek vettek volna legnagyobb részt a munkában és szerzésben, ha a tapasztalásokat tekintetbe veszszük, állí
tani képtelenség lenne.
E pontnak határozatlansága szerént a gyáva és rost, de különben már úgy is gazdag a derékkel és szorgalmassal egyenlően, sőt talán na
gyobb mértékben is — mint a példák mutatják — kívánt részesülni. A telhetetlen, s a mellett már a többinél hatalmasabb vagy ravaszabb — az ember gyarló — talán tizannyit is követelt és elfoglalt, mint egy má
sik, ki vele a munka idején egyenlően izzadott? szóval illy értelmű pont még a jobb szerkezetű polgári társaságot is képes kevés idő alatt tönkre tenni,
A polgári alkotmány pontjai közt tehát józanész szerént csak akkor lehetne helye, a midőn imigy módositatnék: „a közösen szerzendett ja
vakban mindenki munkája arányában egyenlően részesül,64 — hacsak
communismusi eszme nem volt fejőkben, midőn e pontot végezték, mit alig hihetni.
H a r m a d i k p o n t : „Hogy ezen föszemélyek, kik Álmost szabad akaratukból választották uruknak, maguk és fiaik soha a vezérrel való tanácskozástól és az ország föhivatalaitó* meg ne fosztassanak.“ — E hosz- szu pontbul csupán e három szót: Á l m o s t s z a b a d o n v á l a s z t o t t á k , hagyhatja helyben a józanész; e pontbul megint kitetszik, hogy a vezért nem az egész nemzet, hanem csak a föszemélyek választották, s ennél fogva polgári társaságba nem való, hol az egész népnek, egyet sem véve ki, kell elöljáróját választani; mivel néhány föszemély a tcbbiek számára nem választhat; ugyanis az ö ízlésüket nem erőszakolhatjuk az egészre, de a józan polgári társaságban nem is lehetnek föszemélyek;
lehetnek gazdagabbak, tudósabbak, erényesebbek stb. de föszemélyek nem ; mert mihelyt a társaságban föszemélyek, kiváltságosak vannak, — a föszemélyek alatt pedig illyeneket kell értenünk — az megszűnt polgári szabad társaság lenni.
A hivatalt viselők, mig abban vannak, fölebbvalóknak látszanak ugyan lenni a többinél, de hogy valóságban nem fölebbvalók azoknál, kik őket e hivatalokba helyhezték, onnét világos, hogy mihelyt vára
kozásuknak meg nem felelnek, mihelyt bizodalmukat vesztik, mihelyt kötelességüket nem teljesítik: hivatalaikbul ugyanazok elmozdítják, kik előbb abba tették.
Ha ök valóságban fölebbvalók volnának, a többiek nem lennének képesek őket hivatalaikból letenni, s helyettök másokat választani; mert a fölebbvalók irányában csak alattvalók vannak, kik engedelmeskedni tar
toznak. Az áll tovább a pontban, hogy „ ű r u k n a k “ választják.
Ha egy valaki hatalmasabb, s erejénél fogva magát a többieknek urává teszi, az eröszaki jog , vagy ököljog szerént maga rendén van, de hogy szabad polgárok önként válaszszanak s helyezzenek maguk fölé urat, az valóban nem más, mint esztelenség. Hol ur van, annak ellené
ben nem szabad polgárok, hanem szolgák, vagy szelidebben kifejezve, jobbágyok vannak. Ezt senki józanul nem tagadhatja.
Hogy azonban a legtökéletesebb szerkezetű polgári társaságban is vannak nagyobb tiszteletű férfiak, az nem azt teszi, hogy ök föszemé
lyek volnának, hanem csak azt, hogy az érdemet mindenkiben becsülni
lyek volnának, hanem csak azt, hogy az érdemet mindenkiben becsülni