(A harmadiknak folytatása).
Az előbbi fejezetben láttu k , hogy az eredeti szerződésnek egy pontja sem állja ki a józanész próbáját, lássuk most azt is , józanabbak e annak kiegészítő toldalékai, mellyek egész máig roppant molessé (hal- mazattá) növekedtek.
Legnevezetesebb kiegészítője annak az úgynevezett aranybulla, melly nem polgári társaság alaptörvénye, hanem kiváltság, s mint illyen nem hogy józanészszerü volna, sőt a polgári társaságban legkárhozato- sabb, vagy inkább hol ez van, az nem neveztethetik józanul polgári tár
saságnak; mert (a privilégium a status fenéje, melly azt minden bizony
nyal előbb utóbb megemészti), ha még jókor egészen ki nem vágatik;
de másodszor nem polgári alkotmány, hanem királyi adomány; s mint illyen éppen olly kárhozatos, mint midőn azon sz empontbul tekintjük, hogy csak privilégium.
Mindig esztelenség, s azonfelül gyávaság a fejedelemtül kérni és elfogadni, mi a fejedelemnek) nincs, mi ellenben a társaságnak megvan:
az alkotmány készítési tehetség.
Örökös gyalázat és szégyen a népre, mellynek szabadsága egy te
kercs papirosban alapul (mit neki valamelly fejedelem adott).
Mig a hit gyökestül ki nem irtatik az emberi kebelből, hogy vala
melly egyes embertül nyerheti a társaság szabadságát: addig ott, hol e hit é l, józan polgári szerkezetről szó sem lehet.
Higyetek bár minden bolondságot mi az emberiség életében előad
hatja m agát: csak ez egyet ne higyétek hogy nemzetek szabadsága és jogai valamelly egyes ember jó szeszélyének kifolyásai, és ez e g y n e m- h i v é s képes minden egyéb álhitet orvosolni: ellenben ne higyetek bár semmi ostobaságot, csak ez egyet, hogy a népek szabadságát, s jogait csak fejedelmek adhatják aranybullák által, ez egy hitetek kiapadhatlan forrása lehet minden esztelenségnek, mellyböl minél többet merítetek, annál teljesebb lesz.
Mind az eredeti szóbeli szerződés, mind pedig az aranybulla, egyéb törvényekkel úgy öszszeolvadt, hogy most már valóságos chemiai egé
szet képeznek, és e chemiai egész teszi az alkotmányt, ha annak lehet mondani. — Vizsgáljuk ezt most pontonként, megfelel e a józanésznek ?
1. A k i r á l y i j o g o k . Ezeken kell kezdenem, mert valóban mi a födolgokat illeti, mind az ö kezében vannak.
a) „A f e j e d e l e m ö r ö k s é g k é p f o g l a l j a el a t r ó n t . u Hogy a társaság elnöke királynak, vagy basának, császárnak vagy akár
minek neveztetik, nem tartozik a dologhoz; hogy minden társaságnak akár j ó , akár rósz szerkezetű legyen, valami elnökkel bírnia k ell, maga rendén van, mert még a legkisebb faluban is van biró vagyis elöljáró;
de az a kérdés: józanészszerü e, hogy egy valaki e hivatalt minden (vá
lasztás nélkül csak betöltse? képtelenség volna józanészszerünek mon
dani).
Nem tagadhatni, hogy az egész társaság felruházhatja elnökét illy kiváltsággal: „ha te meghalsz, fiad vagy unokád foglalja el hivatalszé
kedet, a nélkül hogy választanok öt.“ de kiki láthatja, hogy e kiváltsá
got csak magok nevében adhatják; már a gyermekek józanul nem köte- leztethetnek azt megtartani, és ha mégis m eg tartják , csak azt teszi, hogy atyáik vétkes gondatlanságból elhanyagolván szabadságukat és jogaikat, gyáván engedék elnöküket annyira hatalmasulni, hogy ez most a gyermeket és unokákat az ösöktül adott kiváltságban megegyezni kény
szeríti.
A haza helységekből á ll, helységek nélkül nincs haza; tehát min
den helység egy haza kicsinyben. Tegyük hogy illy helység akármely- lyik, de például Kecskemét választ magának egy elöljárót, bírót. Ez igen
derék biró, az egész lakosság tökéletesen meg van vele elégedve.
Történik, hogy ö a lakosság hasasabbjai közül némellyeket igen meg
vendégel, úgy hogy egy kettő a hordót is komája gyanánt öleli. Ezek jó kedvükben megígérik, hogy illy derék bírónak még fia és unokája is biró legyen. Ez Ígéretet biró uram Írásban ohajtá magának adatni. Ki
nek jutott volna eszébe a vendéglő házi gazdának e méltányos, de cse
kély kérését megtagadni? Az egy pár sor írás föltétetett a többi jelen nem levők nevében is , mert ugyan vonakodhatik e valaki a helységben e csekélységet teljesíteni, ha ők, mint elöbbkelö, készséggel teljesitik — gondolák.
Ez megtörténvén, biró gazdának fia biztositatva arró l, hogy apja után öt illeti a bíróság, nagyon elszilajkodva, elbizakodva foglalta el a bírói pálczát. Az öregebb emberek, kik az ígéretet tevék, apjával együtt gyarló természetük szerént lassanként elhulottak. Az ifjabb nemzedék, melly az atyák helyébe lépett, ez elbizakodott és dölfös bíróval sehogy sem volt megelégedve; morogtak is némellyek közülök, és lépéseket ké
szültek tenni uj biró választásra, de meg mások s pedig nagyobb szám
mal azt mondják: eh , hagyjuk meg öt még egy ideig, majd meglássuk hogyan viseli m agát; ismét mások, az atyák és rendeleteik iránt tartozó tisztelettel álltak elő.
Az idő azonban, melly senkit sem v á r, haladt, s az elbizakodott biró a maga hivatalának megtarthatására minden módot és eszközöket használni elég időt nyert. Az ügyes bírónak szerencséjére jó tapintata v o lt; a plébánost két szép borjas tehénnel, tiz akó somlyaival, három holdnyi kaszálóval és még egyéb csekélységekkel részére, sőt barát
jává kenyerezle.
Csak hallanék most a plébánost, milly lelkesedéssel prédikálja az elöljáró iránti engedelmességet, hogy az atyákat még sirjokban is tisz
telni k e ll; hogy azok leginkább szivükön viselték gyermekeik boldog
ságát; hogy minden intézkedésük magzataik jövendő jólétére volt irá
nyozva; azok akaratát megrontani szentségtörés.
Röviden, a bíró hivatalában úgy megerősödött, hogy senkinek sem jött kedve öt dölyfösségében háborgatni. Az illy biztos sánczok mögé bujt bíró igen meggazdagodva, plébános barátja szolgálatát nagy darab földdel jutalmazd meg.
így aggodalom nélkül múlván egyik esztendő a másik után, biró gazdának két fia , különben a legrakonczátlanabb két ficzkó , nem tartá szükségesnek tanulni, minthogy úgy is már született bírák voltak.
Az atya örökségül hagyá az idősebbnek bíróságát és a helységét;
a kisebbiket pedig másod bíróvá nevezte ki még halála előtt olly jelen
téssel , hogy ez a gazdasági ügyeket folytassa.
E két ficzkó szörnyű gazdálkodást vitt végbe a helységben; a biró csak annak szolgáltatta ki az igazságot, ki legtöbbet fizetett; a gazda pedig a helység minden jövedelmét magáénak nézte.
A plébános folytonos hiv szolgálatiért illő jutalmat veve, mintegy szövetségesük lévén szinte hatalmasan játszotta a maga szerepét.
Végre a három szövetséges egymást gyanús szemmel kezdte nézni;
meghasonlottak.
A biró legerősebb lévén két vetélytársát a befolyástól megfosztandó azon ürügy alatt, hogy a lakosok közt támadni készülő szakadásbul ve
szély kerekedhetnék — mert mindegyikük igyekezett magának pártot alakítani — vasvillákkal, botokkal, csépekkel fölfegyverkezett őrséget rendelt. S minthogy ezek magok nem értek rá dolgozni, tehát rá bírta a lakosokat, hogy azok fentartására valamit egyenként adjanak , mert hi
szen ezt a magok jobbvoltáért tulajdon érdekük javasolja.
E kis adózást bár nem éppen nagy lelkesedéssel magokra válolták, de Isten tudja hogyan e sett, mindig többre és többre volt szükség.
A biró egyéb dolgokkal lévén elfoglalva, de azon gyanút is el akar
ván magától hárítani, mintha ö nem igazságosan vinné a bírói hivatalt, néhány jelesebb gazdát kiválasztott és azokra bízta a helység igaz
gatását.
Ezek azonban széllel nem élhettek, tehát valamivel szaporítani kel
lett az adózást, hogy ezek is hivaíalukhoz képpest élhessenek, ügy de maga a biró azért tekintetével lejebb nem szálhatott, sőt emelkednie kel
lett. Szóval az igazgatás egy kissé költségessé kezdett válni, úgy hogy a lakosság a komédiát némileg unalmasnak, sőt terhesnek kezdé érezni;
de némellyek veszedelmet is jósolván nyíltan kikeltek ellene ; azonban hogy a rend fentartassék, a cséplös és vasvillás rendőrök gáton voltak, s olly pontosan teljesiték kötelességüket, hogy még testvéreiket sem kí
mélték ha a fenálló jó rend ellen szólni merészeltek, hanem még azok oldalában is megforgatták vasvilláikat.
Ennyire jutott a helység. Ugyan mit gondol az olvasó, józanul cse
lekedtek e alakosok, midőn mindnyájan egyetértve ezt végezték: „Őse
inknek azon bolond határozatát, miszerént a bírói hivatalt örökségkép
töltsék be az elhunyt bírónak fia és unokája, ezennel megsemmisítjük, és eltöröljük ; ugyanis mi szinte olly szabad akaratú emberek vagyunk mint ők voltak, ök számunkra határozatot nem hozhattak; az ö akaratuk mienk nem lehet, mi szabadon választunk birót.“
(Atyámfiái, illyen a status nagyban, miilyen a helység kicsinyben).
A mi józanészszerü kicsinyben, nagyban is annak kell lennie. Az egész
nek rövid sommája ez : a száz, vagy több évvel korábban élt emberek nekünk törvényt nem szabhattak; szabad akaratunk van mint nekik vala ; törvényt hozhatunk mint ök hoztak.
b) „A v é g r e h a j t ó h a t a l m a t k i z á r ó l a g e g é s z t e r j e d e l m é b e n g y a k o r o l j a.“ Hogy a törvények ne csak papiroson le
gyenek, hanem életbe menjenek á t, szükséges, hogy valaki legyen a társaságban, ki azokat teljesedésbe hozza. De mi biztosítékuk van a tör
vények hozóinak, ha a végrehajtó örökségkép nyeri a hazát 1 ha ö ura a törvényhozóknak, ha ö maga a törvényeken felül á ll, ha senkinek fe
lelettel nem tartozik?
Végrehajtja azt, mi neki tetszik, s elhagyja azt, mit elhagyni jónak lát. Ezt ö mint úr teheti. Ki szemére merné vetni, hogy kövességében roszszul jár e l , az ide i s , és mindenüvé csigázható , hivtelenség vagy felségsértés elvénél fogva halállal lakói.
Azt hiszem, ezt józanészszerünek senki sem fogja állíthatni. A vég
rehajtót józanész szerént magának a társaságnak vagy is a mi mindegy, magának a törvényhozó hatalomnak kell választania , s hivatalából, ha kötelességét nem, vagy roszul teljesítené, le kell tehetnie, számadásra kell vonhatnia, s ha vétkesnek találtatik, meg kell büntethetnie, (s e tant, hogy: a király személye szent és sérthetlen m egkell semmisítenie).
A jó király a törvényeket szenteknek ismervén tiszteletben tartja, miként fökép mostan uralkodó apostoli felséges királyunk V. Ferdinand i s ; de azon esetre ha valamellyik király áthágja a törvényi: a szent és sérthetetlen czim valóságos satyra volna a polgári szerkezetben; azaz az illy szerkezetet józanészszerünek mondani nem lehetne.
E tant a francziák, hogy más nemzetet ne említsek, gyakorolják;
(a törvényszegő vagy sértő királyokat megbüntetik; úgy kell minden alkotmányos nemzetnek tennie).
A melly nemzet ezt nem teszi, annak alkotmánya nem felel meg a józanésznek.
c ) „A t ö r v é n y h o z á s i h a t a l m a t o l l y k é p e n o s z t j a a k i v á l t s á g o s n e m e s s é g g e l , h o g y m e g e g y e z é s e n é l k ü l s e m u j d ö r v é n y n e m h o z a t h a t i k , s e m v a l a m e l l y r é g i é l n é m t ö r ö l t e t h e t ik.“ Közönségesen úgy szokják az emberek ezt k fejezni, hogy a fejedelem felét teszi a törvényhozásnak. Nincs ugyan a corpus jurisban a királyi v e t ő kitéve, de ö azért a veto-t tettleg gyakorolhatja.
Ha a kiváltságos és töredék nemesség azon hiedelemben él, hogy ö a törvényhozó testület, hatalmasan csalódik.
A törvényhozó hatalomnak nem szabad maga fölött semmi más ha
laimat ismernie, és ha v a n , a törvényhozás nem egyéb mint szemfény
vesztés. Hogy a végrehajtónak — vagy mint nálunk a fejedelemnek —
is legyen szavazata az országgyűlésen, a jó szerkezetű társaság fogal- mábul önként foly, mert abbul egyetlen egy polgárt sem szabad kire
kesztőm. Egyébiránt a szavazatra nézve a társaság szabadságánál fogva különfélekép intézkedhetik, törvényileg rendelkezhetik, miként legjobb
nak tartja ; én részemről legjózanabbnak tartom, hogy az egész nép által megyénként választassanak a törvényhozók, hol kivétel nélkül minden egyes polgárnak, ott hol lakik, választási joga legyen, de aztán a tör
vényhozók gyűlésén, rajtok kívül senkinek szavazata ne legyen és így a végrehajtással megbízott tagoknak sem. A mit ezek ott végeznek, az ellen a végrehajtóknak csak egy szó kifogások ne lehessen, hanem a király tüstént tartozzék aláírni. Ha valaki a végrehajtó hatalmat korlát
lanul gyakorolhatja , azonkívül a törvényhozásnak is feje: csupán sze
szélyétől füg g, ha egészen nem zsarnokoskodik.
Ha bár a fejedelem e két legfőbb hatalmat kezében tartva soha leg
kisebb viszszaélésre nem vetemednék is , de ha a lehetőség megvan, a polgári társaság józanészszerü nem lehet.
d) ,,A f ő t ö r v é n y s z é k i b í r á k a t a k i r á l y n e v e z i k i . u E szerént a bíráskodási hatalom egész retten'öségében a király kezében van. A melly polgári alkotmány szerént e három hatalom: t ö r v é n y - h o z á s , v é g r e h a j t á s és b í r á s k o d á s egy ember kezébe ada
tik, azon polgári alkotmány gúny az emberi észre; mindennek nevezhe
ted , csak polgári józanészszerü alkotmánynak nem.
Sorozzatok elő mindent, mi e négy ponton kívül, mellyek a király jogai, a nemzettöredék kezében még megmaradt, az a minden együtt
véve csak veszszö paripa, mellyen gyermek lovagolhat csak örömmel.
Nem szándékom itt mind azon apró csiribiri jogokat és szabadságo
kat előszámlálni, mellyek a királynak a fölebbi négy pontban előadott jogain felül még a roppant corpus juris levelein vannak s a nemzettöre
dék számára fenmaradtak; röviden csak azt mondom, hogy az eddig említett királyi jognak négy pontja mind azokat úgy elnyelheti, miként egy félig telt ezer akós hordó a bár nagy számú apró pohár, vagy mesz- szely vagy itcze különféle vizeket.
Vegyük most ehhöz (amaz óriássá nevekedett előítéletet, miszerént a király személye szent, és sérthetetlen); ezen erős bástya vevén körül a négy jogpontot, ahoz közeledni sem lehet, tehát a király kezében van a hatalom: a nemesség, vagy a haza lakosainak kiváltságos töredéke csak engedményekkel b ir, de az engedmények nem olly természetűek, hogy a királyi hármas hatalom ellenében sulyegyent tarthatnának.
Minden polgári társaságnak szabadsága van azt határozni, hogy elnöke addig, mig elnök, sérthetlen, szent, csak hogy óvatosságul hozzá tegye: m ig k ö t e l e s s é g é t te lj e s i t i ; miből meg az következik, hogy a társaság elnök-választási-jogának birtokában leg y en , különben ezen óvatosság: m i g k ö t e l e s s é g é t t e l j e s i t i , semmit sem, vagy keveset használ, ha a kötelesség nem teljesítőt hivatalából ki nem tehetné.
Alkotmányunk szerént a király örökli a méltóságot, tehát habár va- lamellyik kötetességét nem teljesítené i s , sőt ha azzal egészen ellenke
zőt mivelne is, hivatalából le nem tehetni, következőleg ha a legnagyobb zsarnok volna i s , abban megmaradna,
Ugyan kérdem, szentnek kell e és lehetne e még olly fejedelmet vagy királyt is mondani, ki a törvényeket megszegné? Ez nem volna észszerű.
(De felállíthatni e józanul ez elvet: a k i r á l y s é r t h e t e t l e n ? Hiszen ez által minden kigondolható gonoszságok elkövethetésére volna feljogosítva, vagy biztosítva).
Nem volna e esztelenség azt állítani fel polgári társaság törvényé
ben elvül, hogy a végrehajtóknak feje, vagy a fejedelem kivétetik a tör
vény alól, úgy hogy ha ö áthágja is a törvényeket, ne csak meg ne bün
tethessék , sőt szentnek és sérthetetlennek kell tartani. *)
Térjünk még egyszer viszsza a fölebb említett négy rendbeli jo
gokra , és azon sánczokra , mellyek azokat oltalmazzák.
Az ö r ö k ö s ö d é s i módot, a társaság szabadsága szerént mig jónak tartja követheti, de hogy a polgári szerkezet józanészszerünek mondathassék, s hogy a társaság szabadsága csorbát ne szenvedjen, min
den gyűlésén a törvényhozóknak ki kell jelenteniök, hogy „mihelyt a fejedelem a törvényeket áthágná, azonnal mást választanak helyette s a törvénysértőt a törvények értelme szerint megítélik4* és e nyilatkozat
mindannyi választás helyett szolgál.
A v é g r e h a j t ó i h a t a l m a t úgy ruházni valakire, hogy az fele
letre soha és senkitől nem vonathatik, e s z t e l e n s é g ; mert igy egyet
len egy ember sem lehet a hazában az önkény ellen biztosítva.
Királyaink ugyan mindnyájan megesküsznek koronáztatásuk alkal
mával arra, hogy a törvényeket szentül megtartják; ez ugyan biztosíték, de azon esetre, ha valamellyik meg nem tartani jónak látná: a társaság
nak azon természeti joga épségben legyen, hogy törvényhozói tüstént feleletre vonják azon fejedelmet, ki az általa is esküjével megerősített törvényt megszegte.
Mig a törvényhozók, a társaság képviselői együtt vannak, józanész szerént ezeknek a fejedelmen felül kell állniok. Ha a király állna a tör
vényhozók fölött, akkor ezek nem érdemlenék meg a törvényhozói ne
vet. Ellenben mihelyt a törvényhozók szétoszlottak, a fejedelem felül áll mindenen s neki vakon engedelmeskedni tartozik minden egyes polgár és hatóság, midőn azt hajtja végre, mit a képviselők világos törvényül állitának fel.
A t ö r v é n y h o z á s b a n annyi hatalmat tartani fen a végrehaj
tónak, hogy sem uj törvényt hozni, sem valamelly régit eltörölni nélküle ne lehessen, még n a g y o b b f o n á k s á g ; mert igy azok, kik magokat törvényhozóknak nevezik, az ennyi hatalommal bíró fejedelem irányá
ban csak komédiát játszhatnak, mellyben szerepük szolgai, miként
mind-' ) Bocsásson meg az olvasó, hogy igen sokszor használom e szókat: esztelenség és bolondság. Ha tettleg számtalanszor elkövettetik ugyanazon egy bolondság, mért nem használhatnám a szót is szint annyiszor? Én ugyan szeretném, hogy minden uj esztelenséget valami más szóval fejezhetnék ki , hogy ezt ne kellene annyiszor ismételnem , de oka vagyok e , hogy a nyelv sokkal szegényebb mint sem hogy minden bohóságot más szóval tehetnénk ki? Más részről meg igen jó, hogy nincs minden más meg más bolondság jelentésére külön szó, mert egy egész roppant szótárt csak ezek magok töltenének be.
azon fölirások bizonyítják, mellyek a fejedelmekhöz intéztetnek (azokban alig találni olly mondást, miilyen a törvényhozókhoz illik, a legalázato
sabb könyörgési hangon, mint jobbágyok, kérik a fejedelmet, hogy méltóztatnék legkegyelmesebben ez és ez esedezésüket meghallgatni s kérésüket teljesíteni). Hiszen ha a törvényhozók valósággal és nem csu
pán formalitásból törvényhozók , ugyan kihoz küldenének fölirást és mi végre? (hiszen a legfőbb hatalom maga a népfelség) ez maga fölött semmi más hatalmat nem ism erhet, mert mihelyt a törvényhozók vala
kitől kérnek, azonnal ők nem szabad polgárok, hanem jobbágyok.
Hát mekkora képtelenség az, hogy az egész társaságnak képviselői se régi törvényt eltörölni, se újat hozni ne bírjanak, hacsak a fejedelem benne meg nem egyezik? Hiszem igazság szerént a józanészszerü társa
ságban a fejedelemnek semmi közének sem kell lenni ahhoz, mi törvényt törül el, vagy milly újat alkot a társaság; mert a végrehajtónak egyetlen fő kötelessége, hogy midőn a törvények már megvannak hozva, azokat életbe léptesse, megtartatásukra mindenkit kivétel nélkül szigorúan kény- szeritsen.
A b í r á s k o d á s i h a t a l m a t a fölebbiekhöz sorolni s ugyan
azon egy személyre bízni, ki minden egyéb hatalmat már úgy is bir, annyit tesz, mint lábbal tapodni embernek a maga szabadságát. Midőn minden egyebét veszté az ember, mi előtte drága és böcsös volt, nem csekély vigasztalása , s veszteségeinek kárpótlása az , ha gyarlósága fö
lött független, részre nem hajló, és szabadon választott bírák Ítélnek.
A király személyét s z e n t n e k é s s é r t h e t l e n n e k mondani ki, minden módosítás nélkül, az emberi észnek iszonyú tévedése. Ha bár a fejedelem az említettem négyes jognak egyikével sem bírna is , a z e - gyetlen elv fölállítása előbb utóbb mind azokat megszerzi neki.
A melly nép fejedelmét isteníti, azon Isten sem segíthet többé, ha
csak csudákkal nem , mint a régi időben. Ugyde előbb az urat kérjétek, hogy csudát tegyen, de ö meg nem hallgatja azt, ki kívüle más Istent imád : „Meg van írva — fogja mondani — idegen Istenid ne legyenek én előttem; távozzatok tőlem, s boruljatok le ön csinálta istenetek előtt, segítsen az rajtatok.64
Legyen szent és sérthetlen minden polgárnak személye, joga, sza
badsága , de csak addig, mig törvényt nem s é rt: ekkor természetesnek találjuk, hogy a fejedelem is szent és sérthetlen illy értelemben.
Ha a fejedelemnek több jogokat nem engedtek volna is át az ősök, csak a fölebb elmondottakat, ezek elégségesek arra, hogy ö minden le
gyen , az egész nép pedig semmi. De a (jó honatyák ezzel nem eléged
tek meg) hanem részletesen még a következőket is fejedelmi jogoknak ismerék e l :
e ) „ A k i r á l y n e v e z k i m i n d e n fő h i v a t a l n o k o t , ú g y m i n t : f ő i s p á n t , k o r m á n y s z é k i t a g o k a t , é r s e k e t , p ü s
p ö k ö t stb.44 A nemzettöredék gyermekileg örült annak , hogy a nádort ö választja, ki pedig az országban legfőbb hivatalnok, minthogy a feje
delem a hazán kívül lakik; de mivel szokássá s vétkes szokássá vált a fejedelmet földi istennek tartani (a nádorválasztási jog nem egyéb ko
médiánál).
Nem természetes következése e a fejedelmi istenitésnek, hogy in
tésére ügyeljünk, hogy a választásban akaratját teljesítsük ? Ö kinevez négy förendüt, s mi közülök egyet választunk, de még a vak is látja, ta
pogathatja a négy közöl mellyiknek kell nádornak lennie.
A fejedelem iránti isteni tiszteletből mást nem válaszhatunk, csak a kit ö akar; az esküt nem azoknak teszi le , kik választják, hanem a fejedelemnek; mert hiszen tudja, hogy az egész csupán formalitás.
f ) „ A k i r á l y t e t s z é s e s z e r é n t n e v e z k i m i n d e n f őbb i s k o l a i t a n í t ó t ; a z i s k o l á k f ö l ö t t t e l j e s h a t a l m a t g y a k o r o l d Mi következik ebből? az, hogy csupán olly értelem fejlesztes- sé k k i, melly a fenálló rendszert legjobbnak ismerje meg. Itt nem az ész fáklyája világit; (itt nem az örök való és igaz utáni törekvés tűze
tik ki czélul, hanem a kormány tekintélyének fentartása, s a mennyire lehet még nagyobbitása).
Ha van a társaságban valami ró sz: úgy kétségen kivül legnagyobb roszaknak egyike az, hogy a kormány korlátlan, s önkényü kezelője az iskolai és nevelési ügyeknek.
Ha most például azt állítom: (polgári szerkezetünkben egy pont nincs, mellyet a józanész tökéletesen helybenhagyhatna, s hogy alkot
Ha most például azt állítom: (polgári szerkezetünkben egy pont nincs, mellyet a józanész tökéletesen helybenhagyhatna, s hogy alkot