Változások és térbeli kapcsolatok (Kovács F.)
15. fejezet - Alkalmazott környezeti információs rendszerek (Kovács F.)
alapfogalmak: adatbázis, információs rendszer
kulcsfogalmak: környezeti információs rendszerek, OKIR, TeIR, GMES, INSPIRE
A korszerű környezetvédelem egyik lényeges alapelve az integrált megközelítés; a környezeti elemek terhelését és szennyezését minden környezeti elemre egységesen kell vizsgálni. Komplex folyamatok, összetett problémák értékeléséhez megfelelő interdiszciplináris jellegű módszertan szükséges. Nem véletlen, hogy a térinformatika előnyei leginkább ezeken a területeken mutatkoznak meg.
A környezeti információs rendszer térinformatikai támogatással működik és képesnek kell lennie a környezeti állapot és a használat figyelemmel kísérésére. Környezeti információ alatt a környezeti elemeknek és magának a környezetnek az állapotát, a környezethasználat, –terhelés és –szennyezés mértékét, a környezetvédelmi tevékenységeket és intézkedéseket, az emberi egészség és biztonság állapotát értjük. Így segítheti a gyakorlati tervezést és tudományos ismereteket is nyújt. Természetesen ezt megbízható, pontos, validált adatszolgáltatással érhetjük el.
A térinformatikai rendszerek felfoghatók környezeti adatbázisra támaszkodó GIS alkalmazásokként is, amelyek egy környezeti probléma megoldására a különböző tényezőkre vonatkozó adatokat használnak fel a vizsgálathoz, akár több dimenzióban téve mindezt, szem előtt tartva a változások megfigyelését. Fő feladatai a földrajzi helyhez kötődő adatgyűjtés, -kezelés, -elemzés valamint megjelenítés. Ilyen lehet pl. egy terepi és fotogrammetriai felméréseken alapuló növényzeti térképezés, egy talajtani, talajvíz, illetve domborzati adatokkal dolgozó talajszennyeződés-vizsgálat, vagy egy összetett optimális területhasználati tervezés.
Miben tudnak többet a környezeti információs rendszerek? Az információk korszerű, integrált és hatékony kezelését, felhasználását, karbantartását, publikálását valósítják meg. Az ellenőrzött adatokkal történő feltöltés mellett kapcsolható legyen az alapadatokat szolgáltató rendszerekhez (pl. földnyilvántartás) és össze is tudja kapcsolni a különböző típusú adatokat, adatbázisokat. Sokoldalú lekérdezést kell biztosítania térben és időben.
A tájékoztatási kötelezettség teljesítése mellett támogatni kell a lakossági bejelentések fogadását is (pl. illegális hulladéklerakók, parlagfűvel fertőzött területek). A megosztás biztosítása elősegíti a fenntarthatóságot (15.1.
ábra).
15.1. ábra - Törökbálint környezeti információs weboldala (forrás:
http://terkep.torokbalint.hu/)
A különböző feladatok megoldását segítő információs rendszerek különböző szerkezetet, adatokat igényelnek.
Vagyis az általában megszokott országos, regionális, illetve helyi léptékű rendszerek méretarányainak különbségén kívül az attribútum adatok felépítésében is találunk eltéréseket. Ezeket a paramétereket az
Alkalmazott környezeti információs rendszerek (Kovács F.)
információs rendszer célja is meghatározza. Ezért nem is találhatunk mindenre jó GIS-t. Rendszerünk a korábbi fejezetekben tárgyalt, tájalkotó tényezőkre vonatkozó adatokat, adatbázisokat felhasználva építhető fel. Fontos szempont az adatintegráció, meg kell teremteni a szakrendszerek közötti átjárhatóságot. Ez például közös törzsadat-nyílvántartással és inter-, illetve intranet kapcsolattal megvalósítható. A 80-as évektől kezdődően már működnek on-line elérhetőségű környezeti információs adatbázisok, míg napjainkban az adatszolgáltatás sokszor közvetlenül a weben történik.
Az 1990-es években jelennek meg a vállalati környezetinformációs rendszerek, mert az EU elkezdte szabályozni az ökológiai vállalatirányítási és auditálási rendszerét. Ez az EMAS előírás megkívánta a vállalattól a szabályozást az input/output anyagokra, a teljes technológiára. Nyersanyagok, energia és vízkészlet használat mellett a szilárd és folyékony hulladékok, a légköri szennyezés, a zajterhelés mérését írja elő. Így felismerhető és megvalósítható a hulladékkezelés minimalizálása, az emisszió csökkentése, illetve technológiai módosításokkal az anyagok újrahasznosítása. Az ipari, mezőgazdasági szennyezés megelőzését, csökkentését, ellenőrzését szabályozza az IPCC irányelv is. A környezeti menedzsment ma az ISO 14000 szabványsorozat szerint működik.
A magyarországi rendszerek adatait a törvény szerinti vetületbe, az EOV-ba kell integrálni. A környezeti adatgyűjtés legelfogadottabb helyi-regionális alaprendszere az 1:10.000 méretarányú topográfiai térkép, illetve ortofotó amelyhez a helyi adottságok révén csatlakozhat nagyobb méretarányú feldolgozás is. Általában el kell érni, hogy a felhasználó az információkat a terület bármely részén elérje. Fontos a környezeti vizsgálatokban elsődleges változásvizsgálat lehetővé tétele is.
Az első, egyik legfontosabb technikai lépés a közvetlen elsődleges (terepi) adatgyűjtés, ami a nagyon jó felbontású, aktuális távérzékelt adatok használata esetében sem hanyagolható el. Ez az alapelv az alaptérképünket érintő változások, környezeti károk lokalizálását érintően is. A lehetőségeket növeli, a költségeket csökkenti, hogy még a nagy, 1:10.000 méretarányú változást is megadhatjuk navigációs (esetleg térinformatikai) GPS mérések alapján, illetve a hiányos felmérések kiegészítésére, pontosítására többféle távérzékelési adat is rendelkezésre állhat. A változó környezet megfigyelését egy összehangolt monitoring teszi teljessé. Ez a többféle adattal dolgozó környezeti információs rendszereknél (pl. szennyezés terjedésének vizsgálata) nagyon hasznos.
A komplex környezeti informatikai adatbázisok felhasználási lehetőségei közül kiemelhetők a környezeti hatásvizsgálatok, melyeknek fel kell tárni egy tervezett létesítménynek az érintett környezeti, fizikai-kémiai, ökológiai, esztétikai, társadalmi tényezőkre gyakorolt közvetett és közvetlen hatásait.
1. 15.1. Magyarországi Környezeti Információs Rendszerek
A következő fejezetekben az általánosan használt, összetett felépítésű, több alrendszert összefogó rendszerekről tárgyalunk, de a felsorolás nem teljes; vannak egyéb működő információs rendszerek is hazánkban (pl. Agrár-környezetgazdálkodási Információs Rendszer).
1.1. 15.1.1. Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer
Magyarországon a környezetterheléssel és -állapottal kapcsolatban a Környezetügyért Felelős Államtitkárság irányítása alá tartozó szervezeteknél számos adat áll rendelkezésre, amelyek a környezetvédelmi szervek méréseiből és a környezethasználók előírások alapján tett adatszolgáltatásaiból származnak.
A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek a minisztériumi szerverhez kapcsolódva közvetlenül a központi adatbázisba viszik fel az adatokat. Ez a rendszer az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR), amely figyelemmel kíséri a környezet állapotát és használatát, igénybevételi és terhelési adatokat gyűjt és feldolgoz. Támogatja az igazgatást, a nyilvántartást, a tervezést és ellátja a felhasználókat (beleértve a nyilvánosságot is) információkkal. A számszerű adatok mellett az adatböngészőben környezetvédelmi hatósági határozatok, hulladék kezelői engedélyek is letölthetők.
A moduláris felépítésű rendszer központi magját a Környezetvédelmi Alapnyilvántartó Rendszer (KAR) alkotja. A KAR Környezetvédelmi Ügyfél Jellel és Környezetvédelmi Terület Jellel országosan egyedileg azonosítva tartalmazza a környezetvédelemmel kapcsolatba kerülő ügyfelek és objektumok (telephelyek, szennyezett területek, stb.) törzsadatait. Az OKIR-hoz csatlakozó adatrögzítő, feldolgozó, lekérdező programok
Alkalmazott környezeti információs rendszerek (Kovács F.)
mellett van internetes alkalmazás is, amellyel közérdekű környezetvédelmi adatokat kérdezhetünk le (15.2. ábra és videó).
15.2. ábra - OKIR az interneten – Mi van a környezetemben? című alkalmazás példa:
Az SZTE Ady téri épülete idősoros légszennyezési és hulladékgazdálkodási adatokkal és a közelben lévő telephelyekkel (forrás: http://okir.kvvm.hu/area/) + VIDEÓ
A videó az alábbi linkre kattintva érhető el (34 sec) - Az OKIR "Mi van a környezetemben?" alkalmazás használata.
Hulladékgazdálkodási adatok is lekérdezhetők az OKIR Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerből (HIR). 2004-től, meghatározott küszöbérték felett a veszélyes és a nem veszélyes hulladékok termelőinek, birtokosainak, kezelőinek, a keletkezett, átvett, átadott és kezelt hulladékok mennyiségéről éves illetve negyedéve rendszerességgel adatokat kell szolgáltatniuk, amit akár telephely, adatszolgáltatói szinten is lekérdezhetünk.
A légszennyező anyag kibocsátó telephelyek alapadatait és éves kibocsátásait a Levegő-tisztaság védelmi Információs Rendszer (LAIR) tartja nyilván. Adatok 2002-től állnak rendelkezésre (15.3. ábra).
15.3. ábra - OKIR az interneten – LAIR, légszennyező anyag kibocsátások példa; fő nitrogén-oxid kibocsátók 2010-ben Szegeden. (forrás: http://okir.kvvm.hu/lair/)
Az 5. fejezetben már említett vízminőségi monitoring rendszer mérései is az OKIR részét képezik, amelyek visszamenőleg 1990-ig érhetők el.
Alkalmazott környezeti információs rendszerek (Kovács F.)
A Talajdegradációs Információs Rendszer (TDR) rész, az EU talajvédelmi stratégiájában meghatározott irányelvek végrehajtásához szükséges talajvédelmi adatszolgáltatást és informatikai hátteret biztosítja. Az adatgyűjtés célja: a mezőgazdálkodási tevékenységből adódó környezeti terhelés nyomon követése a gazdálkodók által vezetett gazdálkodási naplók adatai alapján, valamint a környezeti terhelés minősítése a főbb talajdegradációs folyamatokat jellemző terhelési indikátorok meghatározásával (15.4. ábra).
15.4. ábra - A TDR üzemek üzemméret szerinti eloszlása a Dunántúlon (forrás:
http://okir-tdr.helion.hu/)
Az állami természetvédelem intézményeinek (nemzeti parkok, Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek) munkáját kiszolgáló szakmai információs rendszer a Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR). A rendszer jogi hátteréről a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény gondoskodik.
A természeti - földtani, víztani, növénytani, állattani, tájképi - és kultúrtörténeti értékek, ökoturisztikai objektumok - és területek nyilvántartása mellett a leíró-, helyzeti adat és adatkapcsolat elemzése, a hatósági- és szakhatósági feladatok támogatása, a kezelési tervkészítés, a monitorozó- és kutatási programok értékelése jellemző.
A rendszer alapját a Természetvédelmi Alapobjektum nyilvántartó Rendszer (TAR) képezi. A működést biztosító külső adatokra (topográfiai térképek, légi- és űrfelvételek, talajtérképek, ingatlan-nyilvántartási és erdészeti adatok) épülnek a természetvédelem saját forrásból származó adatai; ezeket a rendszer 7 tematikus modulba szervezi.
A Területhasználat eseménynapló (kezelés) és a Vezetői döntés-előkészítő modul az információkat a többi működő modulból meríti. Az előbbi a kezelési terv dokumentációk elkészítésének támogatásával; a kezelési előírások nyilvántartásával; a megvalósult kezelési tevékenységek tárolásával, monitorozásával, míg az utóbbi az összetett információk interpretációjának támogatásával, elemzésekkel és összesítésekkel foglalkozik (15.5.
ábra).