FEDERICO GHISLIERI SZAKVÉLEMÉNYE GIAN FRANCESCO ALDOB- ALDOB-RANDINI RÉSZÉRE A KERESZTÉNY SEREG TEENDŐJÉRŐL GYŐR FALAI

ALATT 1597-BEN

ASTo, Bibl. Ant. Z II 27, foll. 47v–50r.

91 Promis 1871, 624. o. Lásd B1.

92 Bagi 2013, 26. o.

[47v] Considerato il stato nel qual si trova questo esercito cristiano et l’interesse di questa guerra et parimente esaminato quello che possi fare l’esercito turchesco contro questo campo trincerato con l’aiuto della fortezza di Ciavarino, trovo che rispetto alla stagione contraria, al poco numero de soldati, al molto tempo necessario per l’ossidione di detto Ciavarino, alla bona fortificatione di esso, al mancamento delle cose bisognevoli sì per l’assedio, come per l’espugnatione, che quanto si potesse fare il tutto ragionevolmente dovesse succedere con poco frutto di questo esercito; che, volendosi assediare questa piazza d’assedio chiuso, con-verria chiudere il spatio di dodecimila passi andanti et più con forti, distanza tale che occu-parebbe tutto questo esercito alla fabrica d’essi il tempo di doi mesi et più, essendo ragione-vole che i forti siano di bona forma et che le trinciere tirate dall’uno all’altro siano col fosso verso la piazza et verso la campagna. Nei quali, fatti che fossero, converria per bona guardia et difesa impegnarvi la metà et più di questo esercito.

Questo concesso, si ha da supporre che venendo lo nemico al soccorso debba condur forze con le quali possa promettersi di conbatterci campalmente, et con più facilità accomettendo uno o doi de nostri forti, poiché noi né per numero de soldati a piede, [48r] né per quelli a cavallo, né per vantagio de sito – anzi molto bene hoggi riconosciuto, habbiamo trovato molti promontorietti a vicina distanza dominanti le nostre piazzi d’armi –, non potremo né tenerlo a dietro, né impedirlo che detti forti non si perdino et che l’esercito non sii dall’artegliarie nemiche bersagliato et offeso dal presidio di Ciavarino alle spalle, longo il Danubio et dalle barche armate. Potendo di più il turco far passare i suoi tartari il Danubio nell’isola di Ciavarino, et da quella nell’altra di Comar, togliendoci le nostre barche de viveri, privandoci de tutte le sustanze, et mettendo a foco et a fiamma tutti i villaggi dell’isola. Le quali cose fanno concludere che, quando anco il turco non soccorresse né fortivamente, né palesemente, l’istesso assedio disfarebbe in tutto et per tutto questo esercito, per il che converrebbe lasciare l’impresa imperfetta. Oltre che, avanti che questa nostra molta opera fosse fornita, potrebbe l’inimico di notte oscura intromettervi munitioni con la comodità de’ luoghi vicini. Ma non necessitato per hora al soccorso et per la fortezza della piazza, et per il tempo che gli daremo noi sforzati dal caso istesso, et per i viveri che sono dentro, come si è havuto relatione da prigioni, et per i vantaggi che conosce, dal canto suo potrà attaccar Strigonia o altra piazza a lui di frontiera, per sforzarla et in uno istesso tempo per liberar questa dall’assedio.

Dovendosi credere che, se gli daremo tempo che se accampi, difficilmente ne lo potremmo rimovere per i siti forti montuosi che vi sono, et per la vicinanza [48v] di Buda⁹³, et de’ suoi paesi, da quali potrà per terra ricevere altre forze in soccorso et bastimenti con l’armata per il Danubio. Nel qual caso correrà fortuna d’ottenere il suo fine che sarà o di torne Strigonia, o di conbatterci col suo vantaggio volendola noi soccorrere, o di haver liberato Ciavarino.

Né vi sarà chi nieghi, che più facil sii al turco l’espugnar Strigonia, che riuscibile a noi di recuperar Ciavarino con l’assedio chiuso o con l’espugnatione, che perciò potria ancor

l’ini-93 Del. Belgrado, suprascript. Buda.

mico a tempo presa Strigonia soccorrer Ciavarino, il quale all’interese de questi stati non è così dannevole, come saria Strigonia in poter de turchi.

Si comprende dunque da quanto si è detto che a noi sii difficilissimo il proponimento di questo assedio, in dubio di vietare il soccorso et sicuri della perdita di Strigonia o d’altra piazza, atteso che non si vietarebbe anco detto soccorso quando slogiandosi si andasse a rincontrarlo dandogli la bataglia, della quale con tanti nostri disvantaggi non si potrebbe sperar vittoria, ma si bene dubitare⁹⁴ molto della perdita, che sarebbe rovina totale a questi stati per le molte imprese. Et potria far vittorioso come di Comar, di Possonia, d’Altemburg, di Pappa, di Niustat, non trovando resistenza alcuna, dalle quali speranze mosso verrà ga-gliardissimo tardando et per mettersi alla via, et per godere il beneficio del tempo in suo profitto, lassandoci disfare a noi nella campagna al freddo, mantenendosi lui nel coperto al caldo. Perciò, chi procurerà conbatterlo, ci insegna [49r] l’esperienza che procurerà anco il danno del nostro esercito stante le cose ragionevoli presupposte et gl’avisi che siano ottanta mila conbattenti meglio conditionati di noi, sarebbe dunque più accertato cedere alla parte più forte contraria. In conservation de la riputatione et in difesa del rimanente, che quando questo esercito si conservarà, abandonato questo assedio non consentirà per quest’anno al nemico impresa alcuna, et per questo rimarrà vittorioso, poiché per la debolezza dele nostre forze si reputa haver vinto.

Ho pensato dunque, non ostante tutte le vere difficoltà narrate, continuar questo assedio et salvar Strigonia con l’altre piazze di frontiera, cose repugnanti fra di loro, poiché non habbiamo forze di attendere all’una, nonché alle due. Et quanto alla prima, sempre che se impedisca che il nemico non possa campalmente, né con soccorso rubato vittuvagliare Ciavarino, quest’una sarebbe assicurata restando la piazza nel suo stato di necessità, se pur vi è. L’impedire il soccorso sarà il prevenirlo et metterseli in fronte con godere tutti quei vantaggi che hora in questo posto havrebbe in suo favore, perché se andaremo col nostro esercito longo il Danubio con i nostri viveri et ponti, et se ci accamparemo con Strigonia alle spalle, non ha dubio che haveremo quella per nostra difesa et in questo loco l’inimico alle spalle, quando, o difendendo forti, o conbattendo campalmente, volessimo all’inimico ostare, colà la piazza d’arme haveressimo per noi avantagiosissima per sito, con viveri, acqua, legna, et coperto nella terra de razziani⁹⁵, et nell’altra di Strigonia, che qui saria di tutti questi difet-tosa. [49v] Quivi ci accertaressimo delle forze nemiche, delle quali lontani non ne sappiamo nulla di certo, poiché ogn’ hora ne haveressimo lingua, et lo metteressimo di più in necessità di pensare alla sua difesa, et di non disamparare⁹⁶ Buda, et quando volesse conbatterci, lo faria con suo disvantaggio, noi più sicuri della vittoria che della perdita. Se vorrà assicurarsi di Ciavarino, converrà prima che lasci presidiata Buda et l’altre piazze di frontiera a noi

94 Dubitare ex dubita ms.

95 Rasciani.

96 Abbandonare. (Ezt és az előző jegyzetet az olaszul értő olvasók kedvéért Giampiero Brunelli ajánlására helyeztem el, akinek ezúton köszönöm az átírás ellenőrzését! A magyarázó jegyzetek hiányát – elsősorban a földrajzi nevek esetében – a fordítás hivatott ellensúlyozni.)

contigue perilché, indebolito il suo esercito, noi con sicurezza, quasi pareggiate le forze, potressimo dargli alla coda et trattenendolo fargli consumare il tempo, acciò che gli man-cassero i viveri, o impegnato che fosse conbatterlo con grandissima speranza della vittoria dal canto nostro.

Ecco che questo facendosi si salva sicuramente Strigonia et l’altre piazze di frontiera da questa parte, come Vicegrado, Novigrado, Vaccia, Oivar et l’altre et si mantiene confidenti i vassalli più pronti alla difesa del suo. Si vietarebbe parimente il soccorso rubato, poiché nel detto posto l’esercito nostro è bene avisato, potrebbe sempre in tempo essere alle spalle di quella truppa che pretendesse soccorrere retardata da carri o da cameli. Ma per più sicurezza consiglierei che si lasciasse⁹⁷ assediato Ciavarino con assedio largo et si mettesse in Pappa, in Totes et in Sanmartino grosso presidio di cavalleria, poiché con quella si rinforzaria il nostro esercito. Il qual presidio vigilando col batter i camini et col toglier lingua et anche da noi avisato unito, aiutato da nostri potrebbe per fronte et per coda conbatter l’inimico, con che facilmente si vietarebbe il detto [50r] soccorso et perchè campegiandosi non si può ac-certar l’esito delle cose, né il più delle volte effettuare quanto si è proposto. Però saria bene per tutto quello che potesse avenire vittuvagliar queste piazze, acciò che il nostro esercito sotto a quelle havesse da vivere per quattro o cinque giorni. Così si ripararebbe al soccorso fortivo et in uno istesso tempo si assediarebbe questa piazza di assedio largo, stando il nostro esercito a fronte del nemico si salvarebbe Strigonia et tutta la frontiera, si metterebbono tutte le cose del nemico in compromesso et passato il tempo nel quale potesse il turco campegiare ritornaressimo alla presa di Vesprino, di Balotta, et faressimo nei passi necessarii i forti, per assediare più strettamente Ciavarino, et lassato ben presidiato questi lochi si svernarebbe il restante dell’esercito, et al primo tempo, se la piazza ancor si mantenesse, con qualche rin-forzo et con le cose necessarie l’attaccaressimo per forza.

Fordítás

Megfontolván a keresztény sereg állapotát és a háború érdekeit, egyszersmind megvizsgálva, hogy mire lehet képes a török hadsereg Győr erődjének támogatásával a körülsáncolt táborunk ellen; tekintve a nehéz évszakot, a zsoldosok kis számát, a Győr megvívásához szükséges sok időt, annak komoly erődítettségét és az akár a körülzáráshoz, akár az ostrom-hoz szükséges dolgok hiányát, úgy gondolom, hogy amit várhatóan el lehetne ezzel érni, kevés sikert hozna a seregünknek. Ha a seregünk szorosan körül akarja zárni ezt az erődöt, több mint tizenkétezer lépés hosszan kellene lezárnia a területet állásokkal, ami akkora tá-volság, hogy a kiépítése az egész sereget lekötné két hónapra, sőt többre, mivel úgy észszerű, hogy az állások megfelelő alakúak legyenek és a felhúzott sáncoknak mindkét irányban, az erőd és a nyílt vidék felé is legyen árka. Ezekbe, ha elkészülnének, megfelelő őrséget és védelmet kellene állítani, amely lefoglalná a sereg felét, sőt a nagyobbik részét.

97 Lasciasse ex liasciasse ms.

Ha ez így történik, feltételezni kell, hogy az ellenségnek olyan erőket kellene idehoznia a felmentésre, amelyekkel a harctéren remélheti, hogy legyőz minket, és nagy könnyebbséggel egy vagy két erődítésünket elfoglalja. Mi ugyanis sem gyalogosaink, sem lovasaink számá-val, sem jó helyünkkel – ugyanis ma alaposan felmértük, és találtunk sok kisebb dombot a közelben, amelyekről uralhatók a fegyvertereink – nem tudjuk sem visszatartani őket, sem megakadályozni, hogy az erődítéseink elvesszenek, és hogy a sereget az ellenséges tüzérség ne lője szét és ne támadja hátba a Duna mentén a győri őrség és a hadihajók. Ezen kívül a török átúsztathatja a tatárjait a Dunán a győri szigetre, onnan pedig a komáromira, így megszerezheti az élelemszállító hajóinkat, megfoszthat minden szükségletünktől, és fel-gyújthatja a sziget összes falvát. Mindebből pedig az következik, hogy még ha a török nem is segítené Győrt sem csellel, sem nyíltan, maga az ostromzár emésztené fel teljes egészében a seregünket, ezért befejezetlenül kellene hagyni a vállalkozást. Mindezen felül az ellenség még azelőtt muníciót tudna bejuttatni a közeli helyekről az éjszaka sötétjében, hogy a mi nagy munkánk befejeződne. Ugyanakkor, minthogy még nincs is szükségük segítségre az erőd erőssége miatt, az idő miatt, amit a helyzettől kényszerítve adtunk nekik, a benti élel-miszerellátmány miatt, amelyről a foglyoktól kaptunk jelentést, és az előnyök miatt, ame-lyeket ismer, a török viszont megtámadhatja Esztergomot vagy valamelyik másik szomszé-dos végvárat, hogy elfoglalja, és ezt az erődöt a körülzárás alól megszabadítsa.

Feltételeznünk kell, hogy ha időt hagynánk nekik a letáborozásra, onnan csak nehezen verhetnénk ki őket az ott lévő hegyes területek miatt, Buda és más területeinek közelsége miatt, ahonnan szárazföldön további csapatokat kaphatnának segítségül, a Dunán pedig ellátmányt a hajóhadukkal. Ebben az esetben lehetőségük lenne rá, hogy elérjék a céljukat, akár Esztergom elfoglalását, akár a mi legyőzésünket az ő előnyükkel, mivel a város segít-ségére indulnánk, akár Győr felszabadítását. Nincs, aki tagadná, hogy sokkal könnyebb lenne a töröknek Esztergom elfoglalása, mint amilyen sikerrel mi járhatunk Győr vissza-foglalásában a szoros ostromzárral vagy ostrommal, mert így az ellenség, miután elfoglalta Esztergomot, időben menthetné fel Győrt, amely nem olyan kártékony ezeknek az államok-nak az érdekére, mintha Esztergom a törökök kezébe kerülne.

Az elhangzottak alapján érthető tehát, hogy számunkra nagyon nehéz lenne ennek az ostromzárnak a terve, kétséges, hogy megakadályozhatnánk a felmentést, Esztergom vagy más hely pedig bizonyosan elveszne, mivel azzal sem akadályozhatnánk meg a mondott felmentést, ha ellenük kivonulnánk, hogy megütközzünk csatában, amelyben sok hátrá-nyunk miatt nem is remélhetünk győzelmet, ellenben sejthetjük a vereséget, amely teljes romlást hozna ezeknek az államoknak a sok hadivállalkozás miatt. És ezáltal a török meg-szerezhetné akár Komáromot, Pozsonyt, Óvárt, Pápát vagy Bécsújhelyt, nem találván sem-milyen ellenállást, amely reménytől indítva igen bátran fog hátráltatni minket, részint azért, hogy megindulhassanak, részint, hogy az ő javukra teljen az idő, miközben mi a táborban a hidegben tönkremegyünk, ő a fedezékében a melegben védve marad. Ezért aki az ő el-pusztításukra tör – azt mutatja a tapasztalat –, valójában a mi hadseregünk kárára van, te-kintve a fentebbi megfontolásokat és a híreket, hogy nyolcvanezer nálunk jobb állapotban

lévő harcosuk van, tehát még biztosabb, hogy elbuknánk az erősebb ellenféllel szemben.

A becsületünk és a fennmaradók védelmére, ha megőrizzük a sereget és felhagyunk az ostrommal, ezzel meggátoljuk, hogy az ellenség ebben az évben hadi vállalkozásba fogjon ellenünk; ezáltal a seregeink gyengesége miatt úgy tartanák, hogy győztünk.

Arra gondoltam tehát, hogy az elmondott nehézségek ellenére fenn kellene tartani ezt az ostromzárat és fel kellene menteni Esztergomot a többi végvárral együtt, amelyek egymással ellentétes dolgok, mert ahhoz sincs elég erőnk, hogy az egyikkel, nemhogy mindkettővel foglalkozzunk. És – az elsőt illetően – ha sikerülne megakadályozni, hogy az ellenség nyílt támadással vagy lopott segéllyel felszerelje Győrt, ez továbbra is biztosítva lenne, mivel az erőd abban a szükségállapotban lenne, ha egyáltalán abban van. A segítség akadályozása pedig az lenne, hogy a törökök elé megyünk és szembeszállunk velük mindannak az előny-nek a kihasználásával, amelyet most ezen a helyen ők birtokolnának, mert ha seregünkkel a Duna mentén haladunk ellátmányostul és hidastul, és letáborozunk Esztergommal a há-tunk mögött, kétségtelen, hogy az a védelmünkre lesz, míg ezen a helyen az ellenség van a hátunk mögött. Amikor erődítéseket védve vagy csatába bocsájtkozva akarnánk az ellen-ségnek ellenállni, ott a fegyvertér igen előnyös lenne nekünk, ellátmánnyal, vízzel, fával és fedezve Rácvárostól és a másik oldalról Esztergomtól, ami viszont itt mind hiányozna. Ott megbizonyosodhatnánk az ellenséges erőkről, amelyekről a távolból nem tudunk semmit, mivel bármelyik órában foghatnánk nyelvet, és olyan szükségbe kényszeríthetnénk a törököt, hogy csak a saját védelmére tudjon gondolni, és hogy ne hagyja el Budát. És amikor meg akarna ütközni velünk, azt hátrányokkal tenné, biztosabb lenne a győzelmünk, mint a ve-reségünk. Ha biztosítani akarja Győrt, előbb Budát kell ellátnia kellő őrséggel és a többi velünk határos végvárat, ami miatt elgyengül a serege; mi biztonságosan, szinte kiegyenlített erőkkel hátbatámadhatnánk őket, és feltartván őket addig húzhatnánk az időt, hogy elfogyjon az élelmük, vagy ha megtámadnának minket, akkor is a mi oldalunkon lenne a győzelem igen nagy reménye.

Így cselekedve tehát biztosan megmenekül Esztergom és a többi végvár ezeken a részeken:

Visegrád, Nógrád, Vác, Érsekújvár és mások, és meg lehet tartani a lakosok bizalmát, akik leginkább a sajátjuk védelmére hajlandóak. Egyszerre megakadályoznánk a lopott segélyeket, mert a mondott helyen jólértesült seregünk bármikor a csapataik hátába kerülhetne, akik segítségül jönnének, mivel őket késleltetik a szekerek és a tevék. A nagyobb biztonság érdekében inkább javaslom, hogy Győrt továbbra is laza ostromzárral vegyük körül;

helyezzünk el Pápán, Tatán és Szentmártonban nagy lovas őrségeket, mivel ezzel megerő-sítenék a mi seregünk. Ez az őrség az utakat őrzi és „nyelveket fog”, és értesítésre csatlakozik hozzánk, így szemből és hátulról le tudnánk győzni az ellenséget, amivel könnyen megaka-dályoznánk Győr mondott megsegítését. Mivel letáborozva nem lehet biztosítani a dolgok kimenetelét, sem az esetek többségében megvalósítani azt, amit elterveztünk, mégis jó lenne mindenesetre ezeket a helyeket feltölteni ellátmánnyal, hogy a seregünk azok alatt négy-öt napig állomásozhasson. Így elhárítanánk a cseles felmentést, és egyszerre lazán körülzár-nánk ezt az erődöt, szemben állva az ellenséggel felmentenénk Esztergomot és az összes

végvárat, és rosszabb helyzetbe hoznánk az ellenséget minden tekintetben, és ha elmúlt az idő, amikor a török a hadjáratot folytathatja, visszatérhetünk Veszprém és Palota elfoglalására, és a szükséges átkelőkön erősségeket alakítunk ki, hogy még szorosabban zárjuk Győrt, és megfelelően őrizve hagyva ezeket a helyeket a sereg fennmaradó része áttelel, majd az első adandó alkalommal, ha kitart még az erőd, némi erősítés és a szükséges felszerelések segít-ségével erővel foglalhatjuk el.

Rövidítések

ASTo, Bibl. Ant Archivio di Stato di Torino, Biblioteca Antica BUTo Biblioteca Universitaria di Torino

AAV Archivio Apostolico Vaticano

BAV Biblioteca Apostolica Vaticana

Bibliográfia

Anglo 1994. Anglo, Sydney: Sixteenth-Century Italian Drawings in Fede-rico Ghisliero’s „Regole Di Molti Cavagliereschi Esercitii”.

Apollo, 139. (1994) 393. sz. 29–36. o.

Anglo 2000. Anglo, Sydney: The Martial Arts of Renaissance Europe. New Haven, 2000.

Asor Rosa – Altieri Biagi 1984.

Letteratura italiana. Le forme del testo. La prosa. Ed. Alberto Asor Rosa – Maria Luisa Altieri Biagi. Torino, 1984.

d’Ayala 1854. d'Ayala, Mariano: Bibliografia militare italiana: antica e mo-derna. Torino, 1854.

Bagi 1999. Bagi Zoltán Péter: Esztergom 1595-ös ostroma. Aetas, 14.

(1999) 4. sz. 59–65. o.

Bagi 2013. Bagi Zoltán Péter: Egy kudarc okai. Kanizsa 1601. évi ostro-ma. Aetas, 28. (2013) 1. sz. 5–30. o.

Bagi 2019. Bagi Zoltán Péter: Elveszve a fogalmak tengerében. Győri Tanulmányok, 40. (2019) 39–68. o.

Banfi 1939a. Banfi Florio: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi ha-divállalatai. (Első közlemény) Hadtörténelmi Közlemények, 40. (1939) 1. sz. 1–33. o.

Banfi 1939b. Banfi Florio: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi ha-divállalatai. (Második közlemény) Hadtörténelmi Közlemé-nyek, 40. (1939) 2. sz. 213–218. o.

Banfi 1940. Banfi Florio: Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi ha-divállalatai. (Harmadik és befejező közlemény) Hadtörténel-mi Közlemények, 41. (1940) 1. sz. 143–156. o.

Bánlaky 1940. Doberdói Bánlaky József: A török hatalom hanyatlása. Mik-sa, Rudolf és a Báthoryak háborúi. 1567–1604. (A magyar nemzet hadtörténelme.) Budapest, 1940.

Benda 1983. Benda Kálmán: Giovanni Marco Isolano gróf ezredes feljegy-zései a magyarországi török háborúról. 1594–1602. Hadtörté-nelmi Közlemények, 76. (1983) 4. sz. 651–681. o.

Brancucci 1980. Brancucci, Filippo: L’assedio di Kanizsa (1601). Nei docu-menti inediti dell’Archivio Segreto Vaticano. Roma, 1980.

Brunelli 2000. Brunelli, Giampiero: Ghislieri, Federico Fabio, In: Dizionario Biografico degli Italiani. Roma, 2000.

Brunelli 2018. Brunelli, Giampiero: La santa impresa. Le crociate del papa in Ungheria. 1595–1601. (Collana Aculei.) Roma, 2018.

Bruno 2005. Bruno, Andrea jr.: Federico Ghislieri soldato, trattatista, in-ventore nei documenti dell’Archivio di Stato di Torino. In:

L’architettura degli ingegneri. Fortificazioni in Italia tra ’500 e ’600. Ed. Angela Marino. Roma, 2005. 43–52. o.

Grassi 1833. Grassi, Giuseppe: Dizionario militare italiano. Vol. 1. Torino, 1833.

Huszthy – Kanász – Szovák 2018.

Huszthy Bálint – Kanász Viktor – Szovák Márton: A hadi ku-darc állatorvosi lova. Ercole Torbidi jelentései Kanizsa 1601.

évi ostromáról. In: Vestigia II. Magyar források Itáliából.

Szerk. Domokos György – Kuffart Hajnalka – Szovák Márton.

Piliscsaba, 2018. 143–172. o.

Ilari 2011. Ilari, Virgilio: Scrittori militari italiani. 1285–1799. Roma, 2011.

Kruppa 2019. Kruppa Tamás: Olasz csapatok Kanizsa alatt 1601-ben.

Kruppa 2019. Kruppa Tamás: Olasz csapatok Kanizsa alatt 1601-ben.