A növényi anyagok összetételét megismerve már tisztán láthatjuk, hogy azokból a pótanyagokból, melyeket csupán
*) Lásd Hofmann Papirfabrikation II. kötet, 1056. oldal.
39
mechanikai feldolgozással állítunk elő, úgy hogy a cellulózát körülvevő inkrustáló anyagoktól nem tisztítjuk meg, csakis silányabb minőségű papirost várhatunk, mert azok a nyers
anyag természetes tulajdonságaiból a feldolgozás alatt semmit sem veszítettek. A levegőn megbámulnák s idővel töré
keny nyé válnak.
Ilyenek a köszörült faanyag és a zúzott szalmaanyag.
Míg ellenben azok, melyekből alkalmas vegyi kezeléssel nátronlúggal vagy kénsavlúgozással és főzéssel az inkrus
táló anyagot eltávolítjuk, úgy hogy csupán a tiszta sejt
anyag marad bennük, eredeti tulajdonságaikból teljesen kivetkőzve, egészen más természetű anyagot szolgáltatnak.
Ilyen a fa- és szalmacellulóza.
A fapapiranyag mechanikai gyártása.
A faanyagot nyers vagy pedig gőzölt állapotban gyártják.
A faköszörülést, illetve a köszörült faanyag készítését Keller F. O. takácsmester kutató szelleme találta fel. Olvasott arról, hogy célszerű volna a papirosgyártás céljára valami pótanyagot használni, mely a rongyot legalább részben pótolhatná. Ettől kezdve folyton azon törte fejét, hogy mi módon bírná ezt a fontos közgazdasági kérdést megoldani, míg végre gyermekjátékaira visszagondolva, eszébe jutott, hogy midőn a meggymagláncok készítése céljából a magokat egy lapos fába fúrt lyukacskákban, illetve fészkekben, kövön laposra köszörülték, a kőre, minthogy ez a fából is min
dig csiszolt le valamit, papirosra emlékeztető lapocskák száradtak, melyek lefejtett állapotban is összetapadt lapot alkottak.
Ezen visszaemlékezés nyomán kezdett a dologgal beha
tóbban foglalkozni, míg végre 1845-ben sikerült neki az első papirost köszörült faanyagból előállítani. Később, mivel fejlesztésére kellő anyagi erővel nem rendelkezett, 1846-ban Voelter Henrik, a botzeni papirosgyár akkori igazgatójával szövetkezett, ki aztán a találmányt szabadalmaztatta s nagyobb anyagi erővel és szakértelmével a kísérlet nehézségeit szerencsésen leküzdve, nagy kitartással odafejlesztette, hogy ma már az erdőgazdaságok nagy hasznára az egész világon
annyira elterjedt, hogy a napi használatra szánt papirosok nagy részét ennek hozzáadásával készítik.
Később Voelter, majd ismét később Bell krienci gyáros Kellernek köszörülőgépét teljesen átalakította, úgy hogy annak kerületén több kamrát helyezhettek el, melyekben a belérakott farönköket súlyokkal a gép maga szorította folytonosan a kőhöz. Az így leköszörült faanyagot, mely minthogy a köszörülés bő vízöblítéssel kapcsolatban történt, sűrű rostaszövettel bevont hengeren szűrték át. Az át nem szűrődött durvább szálkákat és leszakadozott részeket, később Voelter munkatársa, Voith J. M. gépgyáros malomkőjárathoz hasonló őrlőgépen az úgynevezett finomítón, nedves álla
potban finomabbra őrölte, ügy hogy az eddig használha
tatlan durva terméket is célszerűen felhasználhatták.
A fa megválasztása és előkészítése.
A fa előkészítése, eltekintve az erdei vágástól, mely inkább az erdőgazdaság körébe vág, főképpen a fanyag helyes megválasztásából, annak tisztogatásából, ü. m. hán
tásból és a csomók, belek eltávolításából, végül a kamrák nagyságának megfelelő darabokra való felvágásából áll.
A faanyag megválasztására nézve fontos szerepet játszik annak életkora és állapota. Az eddigi tapasztalatok szerint legjobbnak bizonyult a 40 és 60 év közti életkorú tű
levelű fa. A vastagabb fákat főként azért nem használják, mert ezek már épületfák gyanánt is jobb árban értékesíthetők.
Megcsökött vagy más betegségben szenvedett fa nem alkalmas, mert azok rövid szálúak és rossz színükkel a jobb anyagot elrontják.
Legáltalánosabban használják az eredei fenyőt (Kiefer, pinus sylvestris), lucfenyőt (Fichte, pinus picea), jegenye
fenyőt (Tanne, pinus abies) és a vörösfenyőt (Lárche, pinus).
Ezek közül a lucfenyő és az erdei fenyőből készült anyag világosabb, mint a jegenyefenyő és a vörösfenyő anyaga, ennélfogva a két első inkább tartja színét, mint az utóbbiak, mert ezek nagyobb gyantatartalmuknál fogva köny- nyebben megbámulnák.
41
A lombos fákat csak elvétve használják és ezek közül legalkalmasabbak a nyárfa (Aspe) és az égerfa (Erié).
Az erdőből behozott s jól kiválogatott fának súlyából tisztogatás révén általában 10— 15% megy a papíranyag- gyártásra nézve veszendőbe. A lucfenyőnek szilárdsága leg
nagyobb, szálai leghosszabbak, legfehérebbek és leghajléko
nyabbak, miért is ez szolgáltatja a legjobb köszörült faanya
got; utána következik a jegenyefenyő, melynek színe szint-
•oly világos, szálai azonban durvábbak, de mivel puhább, ugyanazon munka mellett többet lehet belőle készíteni. Az erdei fenyő erős köszörülést kívánó anyagot szolgáltat, mely gazdag gyantatartalmánál fogva kissé vöröses-barna
59—60. ábra. Ingafűrész szerkezeti rajza.
színt nyer s durva erőspapiros gyártására jól felhasznál
ható. A vörös fenyőnek barna-vöröses szálai a tűlevelű fák között a legkevésbbé értékes anyagot nyújtják.
A fafeldolgozás sorrendje.
A feldolgozás első folyamata a fűrészelés, azután követ
kezik a hámozás, végül a külső és belső tisztogatás.
A fűrészeléshez a hosszabb rönkök felvágásához a 59— 62.
ábrabeli ingafűrészt, míg rövidebbekhez mozgóasztallal fel
szerelt közönséges körfűrészt használnak.
A kellő hosszúságra darabolt rönköket azután vonó
késsel vagy hántológéppel megtisztogatják.
E célra legáltalánosabban használjuk a 63— 64. ábráink
ban feltüntetett Kapp-féle hántológépet, mely egyik oldalárt
""«' il'"iiilr’ Ji'ii«i‘ "í' «•
61. ábra. Ingafűrész képe Ganz és Társa r.-t. budapesti gépgyárából.
emeltyűs leszorító szerkezettel van ellátva és forgóhengerre erősített egyenes kések által teljesíti a durva hámozást, míg
‘ „ m" t . Imii.. .uiuiSii, J
-62. ábra. Vízszintes ingafűrész képe Ganz és Társa r.-t. budapesti gépgyárából.
a másik oldalon ferde fekvésű késekkel felszerelt forgó
korongon a finom hámozás történik és pedig kézi szabá
lyozással, nehogy a kés a faagyagot legyalulja.
A külső tisztogatás a látható csomók eltávolításából áll, ezeket a körfűrész tengelyének végére erősített fúró
val vagy a 65— 68. ábrabeli külön e célra szerkesztett fúrógép segítségével távolítják el, de újabban, tekintettel a
65—68. ábra. Csomófúró készülék. 69. ábra. Hasítógép.
csómó eltávolítás! munkálatának nehézségeire, bent hagyják a fában, miután az a köszörűkő által úgyis oly finomra köszörültetik, hogy az öblítővízzel elfolyik. Végre, hogy a fürészfogak által kiszaggatott szilánkok a köszörűkő alá
45
ne kerülhessenek, a lefűrészelt rönkök végeit vonókéssel vagy pedig körforgású gyaluval simára letisztogatják. Ezután, midőn már a kívülről látható csomókat eltávolították, követ
kezik a belső tisztogatás. E végből, a A 69. ábrán látható hasítógép segítségével a rönköket hosszában széthasogatják, hogy a belsejében rejtőző csomókat és a fa odvas belét kitisztogathassák, ezeknek eltávolítására vésős vonókést hasz
nálnak. így előkészítve kerülnek a farönkök a már említett köszörülő-gépek kamráiba.
70. ábra. Fahántógép képe Ganz és Társa r.-t. gépgyárából.
Minthogy a köszörülőgyárak többnyire úgy vannak építve, hogy a köszörűlőgép a faelőkészítőterem fölött fek
szik, a tiszta rönkök felszállítására leginkább felvonógépet vagy szalagszerű elevátort használnak.;^