Szilágyvármegye Általános Tanítóegyesületének 1913—14. évi működéséről.
Mélyen tisztelt Közgyűlés!
Az idő gyorsan rohanó kereke tova vitt életünkből két évet. Ez idővel öregebbek lettünk életkorban, de vájjon ismeretben, tapaszta-latban haladtunk-e, tökéletesedtünk-e ? Ezt megbírálni kinek-kinek önmaga iránti erkölcsi kötelessége. A jó gazda elmúlt évére vissza-tekintve, abból tanulságot igyekszik meríteni a jövőre, tapasztalatait érvényesíteni, a multak hibái hiányosságait felismerve, igyekszik azt a maga és családja javára kikerülni.
Egyesületünk egy nagy család képét tárja elénk, hol kinek-kinek kötelességei és jogai vannak. Kötelességei a szent ügy szolgálatában saját magának és az összesnek javára munkálni; joga, hogy végzett terhes munkájáért a kijáró megérdemelt javakat élvezze. Ennek felis-merése és hivatásunk betöltése végett odaadó munkássággal kell fá-radoznunk azon kis körben, melyre sorsunk állított, hogy e hazának igazi értelmes, honához tántoríthatatlanul ragaszkodó honfiakat és honleányokat neveljünk; másrészt munkálnunk kell a közélet terén is, hol társadalmi állásunknak elismeréséi, megbecsülést kell kivív-nunk. E munkálkodásunkhoz erőt, bátorságot azon egyesületben nyer-hetünk, hol az erősebb támogatja a gyengét, a tapasztaltabb a tapasz-talatlant, az értelmi fensőséggel bíró magához emeli a hiányosabb képzettségűt. Hol az eszmék harcában kiélesedik az elme, gyarapo-dik az ismeret, bátorságot, erőt nyer a gyenge.
Kell azonban, hogy e testületek szelleme erős, vonzó legyen, az egymás iránti karlársi szeretet tüze égjen, lobogjon minden egyes szivében, hogy ne szégyeljen sem tanulni másoktól, sem követni a nemes példát. Versenyre kell kelni egymással az ügy szeretetében, annak minél nemesebb, tökéletesebb iránybani megoldása felett. „így el jó az ország, melyben világosság lészen". És vájjon van-e a társa-dalomnak egyeden tényezője olyan, mint a néptanító, kinek munkája oly messze kiható, oly sok irányú tudást igényelne. Embert nevelni egy, a természet által, de mélyen alvó tehetségekkel felruházott egyén-ből formálni azí az Isten képére és hasonlatosságára. Ki neki e mun-kájában segítőtársa ? Csak azok, kik e téren munkálkodnak, kiknek tapasztalataikat, szerzett ismereteiket kell magukévá tenni s azt töké-letesíteni. Jó hát minekünk ismernünk egymást, kell hogy e társulás érzete szükségszerűvé váljék minden tanítói lélekben, mert ha valaki azt merné állítani, hogy ő társaitól nem tanulhat, az oly messze áll az önismeretfői, mint a föld az égtől.
Föl tehát tanító testvéreim! Az ifjú lángoló szeretetét, az idősebb tapasztalatokban gazdag ismeretét vigye az egyesületi életbe, hogy az
állal legyen virágzóvá, ékessé ama kerí, melynek plántál hivatva lesz-nek hazánkat naggyá, hatalmassá tenni.
Ha egyesületi életünk e mult éveit vizsgálom ama fájó érzés helyett, mely az egymás ellen törés árjában felzavart békétlenségből, személyes torzsalkodásból származott, lelkemben ma jól eső érzelem foglal helyet. Lecsendesültek a háborgó lelkek, visszatért a békés munkálkodás, a harc elült, szelid megnyugvás lelt tanyát a szivekben.
A harc kezdetének iránya nemes, önzetlen volt „egy mindannyiunkért s mindnyájan egyért". A harcban fáradozók, mint egyesületünk veze-tői, igazi munkát végeztek. Sem fáradságot, sem anyagi áldozatot nem kíméltek, hogy ügyünket diadalra vihessék s mert talán mindent el nem is érhettek, mely szükségszerüleg már ma a mai modern taní-tóság jogos kívánságai s követelései voltak, mégis lelkes munkássá-guk, odaadó fáradozásuk mindnyájunk elismerését kell hogy kiérde-meljék. Tudva van mindnyájunk előtt, hogy egyesülelünk volt vezetői s köztük Fodorószky Jenő elnök barátunk a lanítóság anyagi érdekei kivívásában mily önzetlenül harcolt; tudva van, hogy nem csak anyagi áldozatot hozott a mindnyájunk érdeke kivívásában, de rokszor majd-nem helyzete, állása veszélyeztetésével állt oda, hol a létért való küz-delem nem engedett hátrálást s mégis az elért eredmény némelyeket ki nem elégítvén, ama hálátlan magatartást éreztettük vele, mint aki hűtlenül cserben hagyta ügyünket. Azért, bár erre jogcímem nincs, de engedje meg a m. 1. Közgyűlés, hogy a multak tévedéseit belátva, felismerve, én legyek az, ki meghajtom előtte az ő érdemes fárado-zásáért az elismerés zászlóját s az ő önzetlen fáradofárado-zásáért e jelen-tésem kapcsán is mély köszönettel s hálás elismeréssel adózzam. Ma már mindnyájan élvezzük az ő és tiszttársai közreműködésével az ország tanítósága által elért sikerek áldásos gyümölcseit az 1913. évi XV.-ik törvénycikkben biztosított ama javadalmakat, melyekről két évti-zeddel ezelőtt álmodni sem mertünk. Elismerem és tudom, hogy a megváltozott életviszonyok miatt e javadalmazás sokakat nem elégíthet ki s tudom, hogy vannak sérelmes rendelkezései, de hiszem, hogy ha rövid 6 éven belül sikerült az ország tanítói karának anyagi ellátása s ez által erkölcsi tekintélye emelése tekintetében ily szép eredményt elérni, nem fog elmaradni a hathatós és megokolt felterjesztések s kérelmek rendjén a becsúszott s talán a jelenlegi pénzügyi viszonyok miatt ma még helyrehozatlan hiányok, sérelmek orvoslása sem.
Résen kell tehát államink s minden alkalmat megragadnunk, hogy ügyünk diadalra vihessük, hogy mint a költő mondja
»Mit ránk kentek a századok Lemossuk a gyalázatot«.
Föl tehát taníiótársaim, testvéreim a közös munkára, ki-ki az apos-loli munkát teljes odaadással, lelkesedéssel végezze, hogy annak ered-ményei az imádott magyar haza javára szolgálván, annak nélkülöz-hetetlenségét ne csak az egyesek érezzék, de a haza nagyjai is be-látva, értékelni és honorálni legfontosabb, legelső kötelességüknek tartsák.
* * *
Ha egyesületünk elmull két évi munkásságára visszanézek, dicsekvés nélkül szólva mondhatom, hogy az nem volt üres, hiába-való munka. Legyen szabad beszámoló jelentésem az 1912. évi köz-gyűlés rövid vázlatával bevezetnem. E közköz-gyűlés 1912. évi október hó
3-án Zilahon, a vármegyeház dísztermében tartatott meg. A közgyűlés tárgysorozata 17 pontban állíttafott egybe s azok a kellő előkészítés után le is tárgyaltattak. E közgyűlésen jelen volt nagys. Nagy Károly kir. tanfelügyelő, Kovács Sándor és Zoványi Lajos kir. segédtanfel-ügyelők, a tantestület tagjai nagy számban és számos vendég.
Elnök melegen köszönti a szép számban megjelent kartársakat.
Hangsúlyozza, hogy most, az anyagi gondok szomorú korszakában, mennyire fontos és szükséges a tanítóság kebelében az egyetértés, béke és kitartás. Örömmel köszönti a vallás- és közoktatásügyi mi-nisztérium képviseletében megjelent Nagy Károly kir. tanfelügyelőt, vármegyénk népoktatásügyének érdemekben gazdag vezérét, mind-nyájunk melegszívű támogatóját és barátját.
Nagy Károly kir. tanfelügyelő szívesen fogadja egyesületünknek iránta érzett és tanúsított bizalmát, szeretetfel biztosítja egyesületünk minden hivatását átérző s teljesítő tagját jóakaratú támogatásáról, egyben megragadja az alkalmai, hogy a nagyméltóságú vallás- és köz-oktatásügyi miniszter úr kitüntetését: évi kétszáz korona személyi pót-lékot, a kinevezési okmányt, lile Tivadar felsőkaznacsi, Hark István érmindszenti és Kecskés Gyula érkőrösi tanítóknak átadja.
Török Lajos egy. főjegyző szakszerű, gondos és részletes főjegy-zői jelentését vette egyhangú helyesléssel tudomásul. Választmányunk megbízásából Török Lajos főjegyző terjeszti elő ama szépen meg-okolt indítványt, hogy testületünk éleiében mély nyomokat hagyó tényei-kért nagym. gr. Zichy J á n o s vall.- és közokt. miniszteri, méltóságos Péchy Imre, vármegyénk nagyérdemű főispánját, nagys. Török István, vármegyénk kiváló alispánját, mélt. br. Diószeghy Zsigmond, Zilah város polgármesterét egyhangúlag válassza meg közgyűlésünk egye-sületünk tiszteletbeli tagjaivá. Ez indítvány nagy lelkesedéssel elfo-gadtatott.
Tárgysorozat rendjén közgyűlésünk ezután a szilágyvármegyei áll. tanítók értekezletévé alakult az Á. T. O. E. reorganizálása kérdésé-ben állást foglaljon. Ez értekezlet határozatát öt pontban foglalta egybe, melyben az Á. T. O. E.-ben észlelt nagyfokú anarchiái elítéli, egyesü-letét politikai célokra felhasználni nem engedi. Az országos gyűlésekel tarló helyiségekbe idegen elemekel bevinni helyesnek nem tartja, alapszabályait aképp kívánja módosíttatni, hogy választmányának az áll. tantestületek elnökei, főjegyzője és szerkesztője hivatalból legyenek tagjai és végül a reformpárt nevet viselő új egyesület a „Nemzeti Iskola" c. lapof, a tanítóság önzetlen harcosát, legye hivatalos lapjává.
Az egyesület pénziára állapotáról számol be Lázár Gábor egy.
pénztáros. Közgyűlésünk a pénztáros 1910. évi jelentését 2086 K 08 fill.
bevétellel, 2073 K 98 fill. kiadással és 12 K 10 fill. pénztármaradvány-nyal; az 1911. évi számadást 1040 K 96 fill. bevétellel, 943 K 71 fill.
kiadással és 97 K 25 fill. pénzkészletfel jóváhagyja.
Szabó Sándor I-ső alelnök és lapszerkesztő a központi választ-mány megbízásából a következő javaslatokat teszi: 1. A Szilágyvár-megyei Tanügy előfizetési dija 2 K-ról 4 K-ra emeltessék. 2. A választ-mányi tagok száma 12-ről 24-re szaporíttassék. 3. A vallás és közokf.
miniszter úr 64987—1912. sz. ama leiratát, hogy a módosított alapsza-bályok 2. §-ból „a tanítók anyagi ügyei" kitétel hagyassék ki s végül, hogy a hátralékos tag- és lapdíjak behajtására minden tag a zilahi kir. járásbíróság illetékességét ismerje el.
Ezen javaslatok, ileive előterjesztések elfogadtatlak; az alapsza-bály módosítására nézve közgyűlésünk aképp határozott, hogy a 2. §.
mindkét rendszer szerint a legolcsóbban szállít