Már utaltam arra, hogy a kétciklusú képzés bevezetése a holland felső-oktatás duális jellegén jóformán semmit sem változtatott. Ideje ezt a kijelen-tést kicsit pontosítani, a mai rendszer sajátosságaira rávilágítani.
Jóllehet, elméletileg mind főiskolán, mind egyetemen megszerezhető mindkét új fokozat, ráadásul jogilag egyenértékűnek számít, a valóságban mégis kissé más a helyzet. Már a szakok, diplomák elnevezése sem
15 Egy kis adalék a hazai olvasónak, hátha örömmel tölti el, hogy a szigorú objektivitásnak Hollandiában is megvannak a határai. Egyik információforrásom szerint a Groningeni Egyetem egyik alapképzési szakjával kapcsolatban bajok merültek fel (a beküldött előze-tes anyagokat látván nem akarták akkreditálni a szakot). Ezért az NVAO-tól közvetlenül felhívták az egyetem rektorát, aki erre megtette a szükséges lépéseket (változtatásokat rendelt el), úgyhogy a bizottság látogatása után nem férhetett kétség a szak elfogadásá-hoz…
nos. Csak az egyetemek jogosultak ezeket BA/BSc-nek, illetve MA/MSc-nek hívni; az „of Science”, illetve „of Arts” toldalékokra is csak ők jogosul-tak. A főiskolákon ehelyett B, illetve M elnevezést használják (mindkettő a tudományterület megjelölésével, például: Bachelor of Engineering/B. Eng., illetve Master of Social Work/MSW). Használják, de nem szívesen: az el-nevezések körüli vita jelenti mind a mai napig a legnagyobb konfliktust a főiskolák és az egyetemek, illetve az ebben a kérdésben az egyetemeket támogató kormányzat közt.
A főiskolák több okra is hivatkoznak, ami miatt szerintük a mai gyakorlat nem megfelelő, őket hátrányosan érinti, s ezért feltétlenül változásokra van szükség. (A Főiskolák Szövetségének, a HBO-raad-nak a 2005-ös felhívá-sa [Current academic titles should be changed] változatlanul olvasható a szervezet honlapján.)
A legfontosabb érvek először is mennyiségi jellegűek. Egy kis ízelítőnek lássunk néhány jellemző adatot a főiskolai szektorról mi is:
• 44 intézmény, amiből o 21 többprofilú o 9 tanítóképző o 7 művészeti o 5 agrár
o 2 vendéglátó-ipari
• 35.000 alkalmazott
• 350.000 hallgató
• évente 60.000 végzős hallgató
• 10.000 hallgató mesterszakon
• az intézményhálózat költségvetése évi 1,8 Mrd. EUR
A főiskolai szektor szerint diákjaik a nemzetközi piacon is hátrányba ke-rülnek, hiszen például a német szakfőiskolák végzettjeinek diplomájában ott szerepel a BSc, ami – jóllehet egyforma színvonalú képzésről van szó – mégis azt a benyomást keltheti külföldi munkaadókban, hogy a holland dip-loma alacsonyabb értékű.
Hozzá kell tenni, hogy a főiskolák a maguk módján már 2002 előtt is igyekeztek kijátszani az oktatáspolitika elképzelését, miszerint mesterfokú képzés csak az egyetemek előjoga. E célból együttműködéseket hoztak létre külföldi, főleg angol egyetemekkel, hogy később külföldön akkreditált programokat Hollandiában bevezessenek, ami ténylegesen meg is történt (ún. „u-turn construction”). Ahogy az olvasó pedig fentebb láthatta, 10 ezer hallgató tanul jelenleg főiskolai mesterfokon.
Hogy a helyzet mennyire kiélezett a főiskolák és a főiskolai mesterfoko-zatba beletörődni nemigen akaró egyetemek között, azt talán jól mutatja az összevetése egy első ránézésre teljesen ártalmatlannak tűnő apróságnak:
a holland oktatási rendszert bemutató rövid írásnak, amely mindkét nagy szövetség (HBO-raad és VSNU) honlapján megtalálható. (Az olvasó talán
még emlékszik rá, innen merítettem én is a tanulmányom elején, innen má-soltam be a rendszert bemutató diagramot.) Lényegében (értsd: szinte szó-ról-szóra) ugyanaz a szöveg szerepel mind a két honlapon, egy jelentősebb kivétellel: a főiskolai szövetség honlapján hiányoznak a 2002 előtti helyzet-re vonatkozó bekezdések. Valószínűleg nem véletlenül: ezek a sorok erős egyetemi dominanciát sejtetnek, a főiskolák a maguk részéről ezért inkább előre tekintenek, hisz 2002 óta náluk is lehet hivatalosan mesterfokozatot szerezni…
A nézeteltérések dacára egyvalami nem merül fel Hollandiában: hogy az egyetemi és a főiskolai Bachelor egyenértékű lenne. Ennek ékes bizo-nyítéka, hogy nincs ellenkezés a jelenlegi gyakorlat ellen, amely az átkerü-lést főiskoláról egyetemre jellemzi. Csak röviden ennek mechanizmusáról.
Számos mesterszakra HBO-diplomát szerzettek is jelentkezhetnek. Igaz, ennek feltétele van: az ilyen diákoknak a tényleges mesterszak megkezdé-se előtt (általában) egyéves, ritkábban féléves vagy egy évnél hosszabb ideig tartó, szintre hozó kurzusra (schakelprogramma, bridging programme) kell járniuk. Természetesen az is követelmény, hogy korábbi tanulmányai-kat hasonló tudományterületen folytatták (tehát például egy általános isko-lai tanári végzettséget szerzett diplomás nem vághat neki ily módon például az archeológusi diplomát adó mesterszaknak. Egyes szakokon már a főis-kolai év utolsó évében is lehetőség nyílik arra, hogy a diákok – egy igen intenzív előképzés révén – 30 kreditpontot szerezzenek, amit a következő évben levonhatnak az említett “bridging” programok követelményeiből.
A korábbi évekhez képest mindez azt jelenti, hogy szabályozottabbá vált az átmenet a HBO-k és a kutatóegyetemek között. Míg korábban sze-mélyes elbírálás alapján döntötték el, hogy egy HBO-diplomást hányadik évfolyamra veszik fel egy egyetemen, addig ma már – intézményi megálla-podásoknak köszönhetően – jóval áttekinthetőbbé, az érdekeltek számára (legalábbis adminisztratív értelemben) kényelmesebbé vált ez a folyamat.
Érdemes néhány bekezdés erejéig a holland egyetemi szférára szorít-kozni: számos olyan vonásával találkozhatunk, amelyek a hazai olvasó ér-deklődését is felkelthetik. Először is feltűnő, hogy milyen magas az angol nyelvű mesterszakok száma (több mint a fele az összesnek). Egy másik vonása a rendszernek, hogy – legalábbis egyelőre – nincs túl nagy mobili-tás az egyes intézmények között: az egyetemista diákok általában ott foly-tatják tanulmányaikat mesterfokon, ahol elkezdték a Bachelort.
Az egyik legfontosabb jellegzetessége a holland rendszernek azonban az, hogy nincs beépített felvételi Bachelor és Master között: aki megszerez-te az alapfokozatot, automatikusan átkerülhet mesmegszerez-terfokozatra (feltéve, hogy diplomáját egyetemen és azonos tudományterületen szerezte).
A szelekció hiányát azonban – kimondatlanul is – érzik az intézmények, s megfigyelhető, hogy ennek megkerülésébe kezdtek. Így például – főleg a bölcsészet- és társadalomtudományok területén – megjelentek az ún.
Research Masterek. A holland akkreditációs testület, az NVAO 2005-ben
hivatalosan 104 ilyen szakot ismert el. Ezek akkreditációjához komoly felté-teleket szabnak: többek között szoros kapcsolatot kell tudniuk felmutatni egy olyan kutatócsoporttal, amely a külső minőségbiztosítás során legalább négyes osztályzatot („jó”) kapott.
Ellentétben a „normális” mesterszakokkal egy Research Masterra nem lehet automatikusan bekerülni, vagyis a diákok közt szelektálnak. Nem vé-letlen, hogy a Research Masterek túlnyomó többsége a bölcsészet- vagy társadalomtudományok közül kerül ki: ezeken a tudományterületeken a mesterképzés ugyanis csak egyéves, szemben a műszaki vagy természet-tudományokkal (2 év). A Research Master segítségével viszont lehetősé-gük nyílik arra, hogy a tanulmányi időt egy évvel meghosszabbítsák, a diá-kokat – graduate schoolokban – jobban felkészítsék, különös tekintettel a későbbi tanulmányokra (harmadik ciklus).
Érdeklődéssel figyelik az elitképzésnek ezt a formáját azonban más tu-dományterületek (pl. természettudományok) képviselői is. Egyelőre kísérleti fázisban három egyetemen kétéves ún. Top Master-szakokat indítottak, ahol szintén válogatnak a jelentkezők között: nemcsak tudás, de motiváció, egyetemen kívüli képességeket is elvárnak. Négy ilyen szak található Groningenben, három Maastrichtban és egy Amszterdamban (Free University)16.